–

a Corporate Commercial Bank, felszámolás alatt képviseletében A. N. Donov, K. H. Marinova képviselők és V. Matev advokat,

–

az Elit Petrol AD képviseletében A. Kolarov és G. Stoychev advokati,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Mataija, G. von Rintelen és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének (1) és (2) bekezdésével, az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjával és az EUMSZ 26., EUMSZ 27., EUMSZ 63., EUMSZ 114. és EUMSZ 115. cikkel összefüggésben értelmezett EUSZ 2. cikknek, valamint a jogbiztonság elvének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Corporate Commercial Bank, felszámolás alatt (a továbbiakban: KTB) és az Elit Petrol AD között az utóbbi által a KTB‑nek fizetendő adósságok beszámítás útján történő megfizetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A zakon za bankovata nesastoyatelnost (banki fizetésképtelenségi törvény, DV 92. sz., 2002. szeptember 27., a továbbiakban: ZBN) 59. cikkét, amely megállapítja a bank adósságainak és követeléseinek fizetésképtelenség esetén történő beszámításának részletes szabályait, módosította a zakon za izmenenie i dopalnenie na zakona za bankovata nesastoyatelnost (a banki fizetésképtelenségi törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény, DV 98. sz., 2014. november 28).

4

A zakon za izmenenie i dopalnenie na zakona za bankovata nesastoyatelnost (a banki fizetésképtelenségi törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény, DV 22. sz., 2018. március 13., a továbbiakban: ZIDZBN) átmeneti és záró rendelkezéseinek (5), (7) és (8) bekezdése a következőket írja elő:

„(5) „Semmis adósok vagy harmadik személyek által a [KTB], felszámolás alatt javára alapított biztosítékoknak a bank vagyonfelügyelői, illetve ideiglenes és állandó felszámolói által a bank vagyonfelügyelet alá vonásának és a bank vagyonának likvidálására irányuló eljárás megindításának napja között végrehajtott törlése. A biztosítékok érvényesnek tekintendők, és megőrzik rangsorukat.

[…]

(7) Ezt a törvényt alkalmazni kell a hatálybalépése előtt indított fizetésképtelenségi eljárásokra is.

(8) Az 59. cikk (5), (6) és (7) bekezdését 2014. június 20‑tól kell alkalmazni.”

5

Az alapeljárás felperese, a KTB bolgár bank, amely ellen a ZBN alapján felszámolási eljárás indult.

6

Az alapeljárás alperese, az Elit Petrol bolgár vállalkozás, amely ellen a Targovski zakon (a bolgár kereskedelmi törvénykönyv) szabályai alapján az Okrazhen sad Vidin (vidini regionális bíróság, Bulgária) előtt felszámolási eljárás indult.

7

2014 októberében és novemberében az Elit Petrol a ZBN rendelkezéseinek megfelelően (a továbbiakban: vitatott beszámítások) beszámította a KTB‑vel szemben két kölcsönszerződés alapján fennálló tartozásainak egy részét.

8

2014 novemberében a bolgár jogalkotó módosította az ilyen ügyletek megtámadhatóságának a ZBN által előírt feltételeit.

9

2018 márciusában a bolgár jogalkotó a ZIDZBN átmeneti és záró rendelkezéseivel visszaható hatállyal ruházta fel ezeket a módosításokat.

10

2018. június 8‑án a KTB felszámolói érvényesítették az Elit Petrollal szemben az utóbbi által e bankkal kötött két kölcsönszerződés alapján fennálló követeléseket.

11

Az Elit Petrol fizetésképtelenségi eljárása keretében a KTB felszámolói a ZIDZBN átmeneti és záró rendelkezéseire hivatkoztak annak alátámasztása érdekében, hogy e követelések, amelyek a vitatott beszámítások tárgyát képezték, e rendelkezések alapján „visszaálltak”.

12

Az Elit Petrol felszámolója ezzel szemben úgy véli, hogy az említett követeléseket véglegesen rendezték a vitatott beszámítások, és hogy a KTB által kérelme alátámasztására hivatkozott szabályozás ellentétes az uniós joggal.

13

A kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki e szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően.

14

E körülményekre tekintettel Okrazhen sad Vidin (vidini regionális bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

15

Kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy egyrészt az EUMSZ 63. cikk hatálya alá tartozik‑e az azon beszámításra vonatkozó tagállami szabályozás, amellyel valamely vállalkozás egy pénzintézettel szemben rendezi adósságait az utóbbival szemben fennálló követeléseinek elszámolásával, és másrészt ellentétes‑e ezen – az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével és a Charta 47. cikkének (1) és (2) bekezdésével, az EUMSZ 26., EUMSZ 27., EUMSZ 114. és EUMSZ 115. cikkel, valamint a jogbiztonság elvévvel együttesen értelmezett – EUMSZ 63. cikkel az ilyen beszámítási művelet elvégzésére vonatkozó feltételek visszaható hatályú módosítása?

16

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét az ügydöntő határozat meghozatala szempontjából, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (lásd különösen: 2021. március 26‑iFedasil végzés, C‑92/21, EU:C:2021:258, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

Ennélfogva az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd különösen: 2021. március 26‑iFedasil végzés, C‑92/21, EU:C:2021:258, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18

A jelen ügyben a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a bolgár jognak az alapeljárásban alkalmazandó rendelkezéseit, vagyis a ZIDZBN átmeneti és záró rendelkezéseinek (5)–(8) bekezdését a Konstitutsionen sad (alkotmánybíróság, Bulgária) 2021. május 27‑i határozatával legalábbis részben alkotmányellenesnek nyilvánította.

19

A Bíróság által az eljárási szabályzat 101. cikke alapján hozzá intézett felvilágosításkérésre adott válaszában a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a kérdései mindazonáltal relevánsak maradnak az alapügy megoldása szempontjából, többek között azért, mert az előző pontban említett határozat csak a jövőre nézve vált ki joghatásokat.

20

E körülmények között a Bíróság rendelkezésére álló információk nem teszik lehetővé számára, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet irreleváns jellege miatt nyilvánvalóan elfogadhatatlannak tekintse.

21

A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

22

Egyébiránt ezen eljárási szabályzat 99. cikke szerint, ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

23

A jelen ügyben ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni.

24

Az EUMSZ 63. cikkre vonatkozó első, második és harmadik kérdést illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUM‑Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók azokra a helyzetekre, amelyeknek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15‑iUllens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az EUMSZ 63. cikk alkalmazása előtt megvizsgálja, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben fennáll‑e olyan határon átnyúló helyzet, amely magában foglalja a tőke tagállamok közötti, illetve az utóbbiak és harmadik országok közötti szabad mozgását (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 16‑iRomenergo és Aris Capital ítélet, C‑339/19, EU:C:2020:709, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás valamennyi körülménye az érintett tagállamon belülre korlátozódik.

26

A KTB és az Elit Petrol székhelye Bulgáriában van, és a vitatott beszámítás az egymással szemben közvetlenül fennálló tartozásokra és követelésekre vonatkozik, és e tekintetben önmagában alkalmas az értékelés megváltoztatására az a körülmény, hogy eszközeik egyébiránt más tagállamokban letelepedett társaságok értékpapírjaiból állnak.

27

Ami az Elit Petrol által felhozott azon érveket illeti, amelyek szerint a vitatott kártérítések hatásainak törvényi úton történő visszamenőleges hatályú módosítása a KTB‑vel szemben fennálló tartozásainak visszaállítását eredményezné, ami hatással lenne a KTB pénzügyi kapcsolataira, valamint anyavállalatának a más tagállamokban vagy harmadik országokban letelepedett hitelezőkkel fennálló pénzügyi kapcsolataira, meg kell állapítani, hogy az ilyen hatás – feltéve, hogy bizonyítást nyer – túl esetleges és közvetett lenne ahhoz, hogy az EUMSZ 63. cikkben rögzített szabad tőkemozgáshoz kapcsolódjon.

28

Ezenkívül, bár igaz, hogy a 2016. november 15‑iUllens de Schooten ítélet (C‑268/15, EU:C:2016:874) 50–53. pontjában felsorolt esetekben a Bíróság elfogadhatónak tekintette az EUM‑Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket, noha az alapeljárások valamennyi eleme egyetlen tagállamra korlátozódik, meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem adott semmilyen útmutatást a Bíróság számára, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az EUMSZ 63. cikk értelmezésére irányuló kérdések ezen esetek egyikébe tartoznak.

29

Ebből következik, hogy az első, második és harmadik kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

30

A negyedik, az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjára, valamint az EUMSZ 26., EUMSZ 27., EUMSZ 114. és EUMSZ 115. cikkre vonatkozó kérdést illetően emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságnak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ki kell fejtenie az alapeljárás ténybeli és jogszabályi hátterét, továbbá minimális magyarázatot adjon az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okaira, valamint az e rendelkezések és az elé terjesztett ügyben alkalmazandó nemzeti szabályozás közötti kapcsolatra (lásd ebben az értelemben különösen: 2020. június 4‑iC. F. [Adóellenőrzés] ítélet, C‑430/19, EU:C:2020:429, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmára vonatkozó ezen követelmények kifejezetten szerepelnek az eljárási szabályzat 94. cikkében, amelyről a kérdést előterjesztő bíróságnak – az EUMSZ 267. cikkben létrehozott együttműködés keretében – feltételezhetően tudomása van, és amelyeket szigorúan tiszteletben kell tartania (lásd ebben az értelemben: 2014. július 3‑iTalasca‑végzés, C‑19/14, EU:C:2014:2049, 21. pont). E követelményeket ezenkívül felidézi az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan az Európai Unió Bírósága által a nemzeti bíróságok részére megfogalmazott ajánlások (HL 2019. C 380., 1. o.) 13., 15. és 16. pontja is.

32

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nyilvánvalóan nem felel meg az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában foglalt követelményeknek.

33

E határozat ugyanis nem tartalmazza azon okok ismertetését, amelyek a nemzeti bíróságot arra indították, hogy felvesse az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdése a) pontjának, valamint az EUMSZ 26., EUMSZ 27., EUMSZ 114. és EUMSZ 115. cikknek az értelmezésére vonatkozó kérdést, és nem fejti ki azt a kapcsolatot sem, amely e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti szabályozás között fennáll, így a Bíróság nem értékelheti, hogy mennyiben szükséges a negyedik kérdésre adandó válasz az alapügy megoldásához.

34

Következésképpen a negyedik kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

35

Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével és a Charta 47. cikkének (1) és (2) bekezdésével együttesen olvasott EUSZ 2. cikk értelmezésére vonatkozó ötödik kérdést illetően kitűnik különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, hogy a ZIDZBN átmeneti és záró rendelkezéseiből eredő visszaható hatályú módosítás előrevetíti a folyamatban lévő több jogvita kimenetelét, ami sérti többek között a hatalommegosztás bolgár alkotmányban rögzített alkotmányos elvét, és következésképpen érinti azon nemzeti bíróságok függetlenségét a jogalkotó hatalomtól, amelyekhez ilyen jogvitákban fordultak.

36

Emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése minden tagállam számára előírja, hogy meg kell teremtenie azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükségesek (Lásd e tekintetben: 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E rendelkezés „az uniós jog által szabályozott területekre” vonatkozik, függetlenül attól a helyzettől, amelyben a tagállamok e jogot a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében végrehajtják (2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Így az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében minden tagállamnak biztosítania kell, hogy jogorvoslati rendszerében, az uniós jog által szabályozott területeken az uniós jog szerinti fogalommeghatározás értelmében vett „bíróságnak” minősülő fórumok, amelyek ilyen minőségükben az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekben döntést hozhatnak, teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit, köztük különösen a függetlenség követelményét (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 40. és 81. pont).

38

E tekintetben a tagállami bíróságok függetlenségére vonatkozó követelmény, amely az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből következik, és amelyet többek között a jogalkotó és a végrehajtó hatalommal szemben a hatalmi ágak szétválasztása jogállam működésére jellemző elvének megfelelően biztosítani kell, két aspektust foglal magában (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 41. és 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Az első – külső – szempont azt követeli meg, hogy az érintett fórum teljesen autonóm módon gyakorolja feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül hogy bárhonnan utasításokat kapna, így védett az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja (2019. június 24‑iBizottság kontra Lengyelország [A legfelsőbb bíróság függetlensége] ítélet, C‑619/18, EU:C:2019:99, 72. pont; 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2019:531, 41. pont).

40

A második – belső – szempont a pártatlanság fogalmával áll összefüggésben, és arra vonatkozik, hogy egyenlő távolságot kell tartani a jogvitában részt vevő felektől, illetve e feleknek a jogvita tárgyához fűződő mindenkori érdekeitől. E szempont megköveteli az objektivitást, valamint azt, hogy a jogvita megoldása során a jogszabály szigorú alkalmazásán kívül semmilyen más érdek ne érvényesüljön (2019. június 24‑iBizottság kontra Lengyelország [A legfelsőbb bíróság függetlensége] ítélet, C‑619/18, EU:C:2019:531, 73. pont; 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 41. pont).

41

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az, hogy valamely tagállam általános polgári vagy kereskedelmi jogi rendelkezéseket fogad el a beszámítás szabályozására vonatkozóan a bankok fizetésképtelensége keretében, még ha visszaható hatályúak is, önmagában nem sérti a jelen végzés 39. és 40. pontjában foglalt követelményeket, a nemzeti joggal való összeegyeztethetőségük sérelme nélkül, amelyet kizárólag a nemzeti bíróságoknak kell értékelniük.

42

Következésképpen az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely tagállam a bankok fizetésképtelensége keretében általános szabályokat fogad el a beszámításra vonatkozóan, akár visszaható hatállyal.

43

Végül a jogbiztonság elvére vonatkozó hatodik kérdést illetően emlékeztetni kell arra, hogy amikor a tagállamok olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyekkel az uniós jogot hajtják végre, kötelesek tiszteletben tartani e jog általános elveit, amelyek között szerepel többek között a jogbiztonság elve (Lásd ebben az értelemben: 2021. április 15‑iFederazione nazionale delle imprese elettrotecniche ed elettroniche (Anie) és társai ítélet (C‑798/18 és C‑799/18, EU:C:2021:280, EU:C:2015:280, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Márpedig, amint az a jelen végzés 25. pontjában megállapításra került, az alapeljárás olyan helyzetre vonatkozik, amelynek minden eleme egyetlen tagállamon belülre korlátozódik. Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz olyan információkat, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy e jogvita az uniós jogot végrehajtó nemzeti szabályozásra vonatkozik.

45

Következésképpen a hatodik kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

46

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott: