1.

Úgy kell-e értelmezni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (1) 2. cikkének b) pontját és annak preambulumbekezdéseit, hogy azokkal nem ellentétes az, hogy a „fogyasztó” meghatározásába tartozzon a gazdasági tevékenységet folytató olyan személy, aki az ilyen tevékenységet nem folytató adóssal együtt külföldi pénznemben indexált, részben az egyik adós kereskedelmi vagy szakmai, részben kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívüli használatra szánt kölcsönszerződést kötött, és nem csupán az olyan esetekben, amikor a gazdasági használat annyira mellékes, hogy a kérdéses szerződés egészében elhanyagolható szerepet játszik; az pedig, hogy a nem kereskedelmi és nem szakmai cél van túlsúlyban, jelentéktelen?

2.

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének b) pontját és annak preambulumbekezdéseit, hogy a „fogyasztó” e rendelkezésben szereplő fogalma arra a személyre is vonatkozik, aki a szerződés aláírásának időpontjában gazdasági tevékenységet folytatott, a másik adós pedig ilyen tevékenységet egyáltalán nem folytatott, majd e két személy a bankkal külföldi pénznemben indexált kölcsönszerződést kötött, amely kölcsön tőkeösszegét részben az egyik adós szakmai céljára, részben gazdasági tevékenységén kívüli célra használták fel, abban az esetben, amikor a gazdasági cél nem mellékes, és nem játszik a kölcsönszerződés egészének összefüggésében elhanyagolható szerepet, ugyanakkor a nem kereskedelmi és nem szakmai cél van túlsúlyban, a kölcsön tőkeösszegének szakmai vagy kereskedelmi célra való felhasználása nélkül pedig a kölcsön nem szakmai vagy nem kereskedelmi célra nem lett volna nyújtható?