A Törvényszék (első tanács) T-202/17. sz. Calhau Correia de Paiva kontra Bizottság ügyben 2021. június 9-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2021. augusztus 19-én benyújtott fellebbezés

(C-511/21. P. sz. ügy)

(2022/C 2/20)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: B. Schima, I. Melo Sampaio, L. Vernier meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Ana Calhau Correia de Paiva

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	utasítsa el a felperes által indított kereset második, harmadik és negyedik jogalapját;

—	utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy hozzon határozatot a felperes által indított kereset első és ötödik jogalapjáról; és

—	a költségekről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés a megtámadott ítélet 54–58. pontjára, azaz az ítéletnek a szóban forgó versenyvizsga nyelvhasználatra vonatkozó szabályaival szemben a felperes által felhozott jogellenességi kifogás elfogadhatóságára vonatkozó részére irányul.

A Bizottság egyetlen fellebbezési jogalapot hoz fel, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a megtámadott határozat indokolása és a versenyvizsga-felhívásban szereplő, a nyelvhasználatra vonatkozó szabályok között szoros kapcsolat áll fenn, ezáltal pedig elfogadhatóvá nyilvánította a nyelvhasználatra vonatkozó e szabályokra irányuló jogellenességi kifogást.

Ez az egyetlen fellebbezési jogalap három részre tagolódik:

(1)

Először is, a Törvényszék a megtámadott ítélet 54. pontjában jogilag tévesen minősítette a tényállást azáltal, hogy a felperes által a „kommunikáció” általános készségre kapott pontszámból arra következtetett, hogy szoros kapcsolat áll fenn a szóban forgó versenyvizsga nyelvhasználatra vonatkozó szabályai és a megtámadott határozat indokolása között.

(2)

Másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 55–57. pontjában jogilag tévesen minősítette a tényállást e szoros kapcsolat annak alapján történő elismerésével, hogy a pályázók számára nehezebb a vizsgákat a második nyelven letenni, mint az anyanyelvükön. A Törvényszék a bizonyítékokat is elferdítette, amennyiben figyelmen kívül hagyta, hogy a jelen ügyben a felperes által a legmagasabb szinten elsajátított két másik nyelv az angol és a francia volt. Ennélfogva semmilyen hátrányt nem okozhatott számára a második nyelv kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre korlátozása.

(3)

Harmadszor és végső soron a Törvényszék a megtámadott ítélet 58. pontjában jogilag tévesen minősítette a tényállást azáltal, hogy ezt a szoros kapcsolatot egyúttal arra alapította, hogy a felperesnek az általa megszokott QWERTY-PT-től eltérő kialakítású billentyűzeten kellett az írásbeli vizsgát teljesítenie. Először is, ez nem áll kapcsolatban a megtámadott határozat indokolásával. Másodszor, még ha az EPSO a billentyűzettípusokat illetően korlátozott választási lehetőséget biztosít is (AZERTY, QWERTY-EN és QWERTZ-DE), ez a kérdés a versenyvizsga nyelvhasználatra vonatkozó szabályaitól eltérő kérdést képez.