–

a Beverage City & Lifestyle GmbH és MJ képviseletében M. C. Greisner Rechtsanwalt,

–

a Beverage City Polska Sp. z o.o. és FE képviseletében M. Gil és M. Irmiński adwokaci, és M. Oleksyn radca prawny,

–

az Advance Magazine Publishers Inc. képviseletében V. Ahmann, T. Raab és C. Tenkhoff Rechtsanwälte,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa és S. Duarte Afonso, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Němečková, S. Noë, és C. Vollrath, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 8. cikke 1. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Beverage City & Lifestyle GmbH, MJ, a Beverage City Polska sp. z o.o., FE és az Advance Magazine Publishers Inc. között, az utóbbi társaság által egy európai uniós védjegy bitorlása miatt indított kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1215/2012 rendelet (15), (16) és (21) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

4

E rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

5

Az említett rendelet 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető továbbá:

[…]”

6

Az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) „Az európai uniós védjegy” című 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az európai uniós védjegyoltalom egységes, és az [Európai] Unió egész területén azonos hatállyal rendelkezik: csak az Unió egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át vagy lehet róla lemondani, illetve képezheti megszűnést megállapító vagy törlést kimondó, illetve használatát tiltó határozat tárgyát. Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, ezt az elvet és jogkövetkezményeit kell alkalmazni.”

7

E rendeletnek „Az európai uniós védjegyoltalom tartalma” című 9. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Az európai uniós védjegy lajstromozása a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít.

(2)   A jogosultaknak az európai uniós védjegy bejelentési napját vagy elsőbbségi napját megelőzően szerzett jogait nem érintve az európai uniós védjegy jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki az engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban olyan megjelölést használ, amely:

[…]

(4)   A jogosultaknak az európai uniós védjegy bejelentési napját vagy elsőbbségi napját megelőzően szerzett jogait nem érintve az európai uniós védjegy jogosultja megakadályozhatja továbbá, hogy harmadik felek gazdasági tevékenység körében harmadik országokból szabad forgalomba bocsátás nélkül olyan árukat hozzanak be az Unió területére, amelyeken – ideértve csomagolásukat is – engedély nélkül szerepel az adott áru vonatkozásában lajstromozott európai uniós védjeggyel megegyező védjegy, vagy olyan védjegy, amelyet lényegében nem lehet megkülönböztetni az európai uniós védjegytől.

Az európai uniós védjegy jogosultjának az első albekezdés szerinti joga megszűnik, ha az európai uniós védjegy bitorlása tárgyában [a szellemi tulajdonjogok vámhatósági érvényesítéséről és az 1383/2003/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 12‑i] 608/2013/EU [európai parlamenti és tanácsi] rendelettel [(HL 2013. L 181., 15. o.)] összhangban indított eljárás során a nyilatkozattevő, illetve az áru birtokosa bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az európai uniós védjegy jogosultjának az áru rendeltetési helye szerinti országban nincs joga megtiltani az adott áru forgalomba hozatalát.”

8

A 2017/1001 rendeletnek a „Joghatóság és eljárás az európai uniós összefüggő jogvitákban” címet viselő X. fejezete tartalmazza a rendelet 122–135. cikkét.

9

E rendeletnek „A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó uniós szabályok alkalmazása” című 122. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket tartalmazza

„(1)   Ha e rendelet másként nem rendelkezik, az európai uniós védjegybejelentésekkel és az európai uniós védjegyekkel összefüggő ügyekben, valamint nemzeti védjegyekkel és európai uniós védjegyekkel összefüggő, egyidejűleg vagy egymást követően indított ügyekben a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó európai uniós szabályokat kell alkalmazni.

(2)   A 124. cikkben említett keresetekkel és igényekkel összefüggő eljárások esetén

10

A 2017/1001 rendelet „Joghatóság bitorlással és érvényességgel összefüggő ügyekben” című 124. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az európai uniós védjegybíróságnak a következő ügyekben van kizárólagos joghatósága:

[…]”

11

A rendelet „Nemzetközi joghatóság” című 125. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendelet rendelkezéseire és az [1215/2012] rendeletnek a 122. cikk alapján alkalmazandó bármely rendelkezésére is figyelemmel a 124. cikkben említett keresetek és igények tárgyában az eljárást az alperes lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bírósága előtt, vagy ha az alperes a tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkezik, az alperes telephelye szerinti tagállamban kell megindítani.

[…]

(5)   A 124. cikkben említett keresetek és igények tárgyában az eljárás – a nemleges megállapításra irányuló perek kivételével – annak a tagállamnak a bírósága előtt is megindítható, ahol a bitorlást elkövették, illetve megkísérelték, illetve ahol a 11. cikk (2) bekezdésében említett cselekményt elkövették.”

12

A New York‑i (Egyesült Államok) székhelyű Advance Magazine Publishers a „Vogue” szóelemet tartalmazó több európai uniós védjegy jogosultja, amelyek esetében arra hivatkozik, hogy ismert védjegyekről van szó.

13

A Beverage City Polska egy krakkói (Lengyelország) székhelyű, lengyel jog szerinti társaság. E társaság „Diamant Vogue” néven energiaitalt gyárt, reklámoz és forgalmaz. Ügyvezetője, FE szintén Krakkóban rendelkezik lakóhellyel.

14

A Beverage City & Lifestyle egy német jog szerinti társaság, amelynek székhelye Schorfheideben, Brandenburg tartományban (Németország) található. Ügyvezetője, MJ az Észak‑Rajna‑Vesztfália tartományban található Niederkasselben (Németország) rendelkezik lakóhellyel. Ez a társaság egy Németországra vonatkozó kizárólagos forgalmazási szerződés révén kapcsolatban állt a Beverage City Polskával, amely alapján az előző pontban említett energiaitalt vásárolta tőle. Nevük hasonlósága ellenére a két társaság nem ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartozik.

15

Mivel az Advance Magazine Publishers szerint a védjegyei bitorlására került sor, keresetet indított a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság, Németország) mint az Észak‑Rajna‑Vesztfália tartomány tekintetében illetékes európai uniós védjegybíróság előtt e társaságok, illetve azok ügyvezetői ellen, az Unió egészében történő abbahagyás, valamint tájékoztatás, elszámolás elrendelése és a kártérítési kötelezettség megállapítása iránt. E kérelmeket később a németországi cselekményekre korlátozta.

16

A Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság) helyt adott az Advance Magazine Publishers által benyújtott keresetnek, és joghatóságát a Beverage City Polska és FE tekintetében az 1215/2012 rendelet 8. cikkének 1. pontjára alapította. Megállapította, hogy a Bíróság által a 2017. szeptember 27‑iNintendo ítéletben (C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724) megállapított elvek alkalmazandók az alapügyre.

17

A Beverage City Polska és FE fellebbezést nyújtott be a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság) határozatával szemben az Oberlandesgericht Düsseldorfhoz (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország).

18

Arra hivatkoznak, hogy a német bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a velük szemben indított kereset elbírálására, és hangsúlyozzák, hogy kizárólag Lengyelországban tevékenykedtek és szállították az árukat az ügyfeleiknek. Ezenkívül a 2017. szeptember 27‑iNintendo ítélet (C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724) nem ültethető át a helyzetükre, mivel nincs releváns kapcsolat közöttük és a Beverage City & Lifestyle, valamint MJ között.

19

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a német bíróságoknak a Beverage City Polskával és FE‑vel szembeni kereset elbírálására vonatkozó joghatósága ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az 1215/2012 rendelet 8. cikke 1. pontjának megfelelően ezen kereset és a „kapcsoló alperesnek” minősített MJ‑vel szemben benyújtott kérelem között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni, és róluk együtt határozni.

20

Márpedig a jelen ügyben a 2017. szeptember 27‑iNintendo ítélet (C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724) alapjául szolgáló üggyel ellentétben a Beverage City Polska és a Beverage City & Lifestyle között fennálló beszállítói kapcsolat nem érinti a kapcsoló alperest, mivel őt csupán ez utóbbi társaság képviselőjeként perlik. Ez a két társaság továbbá nem ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartozik, saját felelősségükre és egymástól függetlenül járnak el.

21

A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal arra keresi a választ, hogy a Beverage City Polska és a Beverage City & Lifestyle közötti kizárólagos forgalmazási szerződés fennállása elegendő‑e az 1215/2012 rendelet 8. cikkének 1. pontjában előírt feltétel teljesüléséhez, figyelemmel arra is, hogy az alapügy ugyanazon védjegyekre és ugyanazon árukra vonatkozik.

22

E körülmények között az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Fennáll‑e az 1215/2012 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében »olyan szoros kapcsolat« a keresetek között, hogy az egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni, amennyiben az európai uniós védjegy bitorlása miatti bitorlási per esetében a kapcsolat abban áll, hogy a valamely tagállamban (a jelen ügyben [a Lengyel Köztársaságban]) letelepedett alperes az európai uniós védjegyhez fűződő jogokat sértő árukat egy másik tagállamban (a jelen ügyben [a Német Szövetségi Köztársaságban]) letelepedett alperes részére szállította, amelynek szintén bitorlóként perelt törvényes képviselője a kapcsoló alperes, amennyiben a feleket csak a puszta beszállítói kapcsolat köti össze egymással, és ezen túlmenően sem jogi, sem tényleges kapcsolat nem áll fenn?”

23

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1215/2012 rendelet 8. cikkének 1. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy több, különböző tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező alperes perelhető az egyikük lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság előtt, amely előtt egy európai uniós védjegy jogosultja védjegybitorlási per keretében ezen alperesek mindegyikével szemben kereseteket terjesztett elő, amennyiben mindegyiküknek e védjegy lényegében azonos bitorlását róják a terhére, és ezen alpereseket kizárólagos forgalmazási szerződés köti össze egymással.

24

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/1001 rendelet 125. cikkének (1) bekezdése szerint az alapeljárásban szereplőhöz hasonló bitorlási kereseteket az alperes lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bírósága előtt, vagy ha az alperes a tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkezik, az alperes telephelye szerinti tagállamban kell megindítani, „[e] rendelet rendelkezéseire és az [1215/2012] rendeletnek a [2017/1001 rendelet] 122. cikk[e] alapján alkalmazandó bármely rendelkezésére is figyelemmel”.

25

A 2017/1001 rendelet 122. cikkének (1) bekezdése szerint „[h]a e rendelet másként nem rendelkezik, az európai uniós védjegybejelentésekkel és az európai uniós védjegyekkel összefüggő ügyekben, valamint nemzeti védjegyekkel és európai uniós védjegyekkel összefüggő, egyidejűleg vagy egymást követően indított ügyekben a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó európai uniós szabályokat kell alkalmazni”. A 122. cikk (2) bekezdése továbbá felsorolja az 1215/2012 rendelet azon rendelkezéseit, amelyek nem, vagy csak bizonyos feltételek mellett alkalmazandók a többek között védjegybitorlási kereset alapján indult eljárásokra.

26

Mivel az 1215/2012 rendelet 8. cikkének 1. pontja nem szerepel e rendelkezések között, azt alkalmazni kell az európai uniós védjegyekkel kapcsolatos bitorlási keresetekre.

27

Ez a rendelkezés kimondja, hogy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető, amennyiben több személy együttes perlése esetén az adott személy az alperesek egyike, bármely alperes lakóhelyének vagy székhelyének bírósága előtt, feltéve hogy a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni.

28

Ahhoz, hogy a határozatokat egymásnak ellentmondónak lehessen tekinteni, nem elegendő az, hogy eltérés van közöttük a jogvita megoldását illetően, ezenfelül az is szükséges, hogy ez az eltérés ugyanazon ténybeli és jogi helyzetben álljon fenn (lásd analógia útján: 2017. szeptember 27‑iNintendo ítélet, C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Ami először is az azonos jogi helyzet fennállására vonatkozó feltételt illeti, a Bíróság egy olyan ügyben, amelyben a közösségi formatervezési mintaoltalomhoz fűződő jogok állítólagos megsértéséről volt szó, kimondta, hogy ez a feltétel teljesül abban az esetben, ha a felperes az ilyen közösségi formatervezési minták hasznosítására vonatkozó, az uniós jog által biztosított és az Unió egész területén azonos joghatásokat kiváltó kizárólagos jog védelmét kívánja elérni, mivel az ilyen védelemre irányuló kérelmek nemzeti jogi jogalapjában való eltérés nem befolyásolja az egymásnak ellentmondó határozatok veszélyének értékelését (lásd analógia útján: 2017. szeptember 27‑iNintendo ítélet, C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724, 46–49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Az európai uniós védjegyekkel kapcsolatban emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy az ilyen védjegy jogosultja számára a 2017/1001 rendelet 9. cikke alapján a lajstromozás révén kizárólagos jogot biztosítanak, másrészt pedig arra, hogy a rendelet 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően az európai uniós védjegyoltalom az Unió egész területén azonos hatállyal rendelkezik. Az európai uniós védjegy jogosultját megillető kizárólagos jogból tehát az következik, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül használja a védjegyet, és azt védjegybitorlási kereset útján védelemben részesítheti.

31

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglaltak szerint az Advance Magazine Publishers által indított védjegybitorlási kereset az e társaságot európai uniós védjegyek tekintetében megillető kizárólagos jog védelmére irányul, ezért úgy tűnik, hogy teljesül az azonos jogi helyzet fennállására vonatkozó feltétel, aminek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

32

Másodszor, ami az azonos ténybeli helyzet fennállására vonatkozó feltételt illeti, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a Beverage City & Lifestyle és a Beverage City Polska – nevük hasonlósága és a közöttük fennálló kizárólagos forgalmazási szerződés ellenére – nem tartoznak ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy nem áll fenn kapcsolat egyrészt a Beverage City Polska és az FE, másrészt pedig a „kapcsoló alperes”, vagyis a németországi lakóhellyel rendelkező Beverage City & Lifestyle ügyvezetője között, annak ellenére sem, hogy ezt az ügyvezetőt szintén bitorlóként perlik.

33

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy e körülmények között a kizárólagos forgalmazási szerződés fennállása elegendő‑e az 1215/2012 rendelet 8. cikke 1. pontjának alkalmazása szempontjából az azonos ténybeli helyzet fennállásának megállapításához.

34

Az 1215/2012 rendelet 8. cikkének 1. pontjában foglalt joghatósági szabály a célját tekintve megfelel a rendelet (16) és (21) preambulumbekezdésében megfogalmazott, a gondos igazságszolgáltatás előmozdítására, a párhuzamos eljárások lehetőségének elkerülésére, és ezáltal az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülésére irányuló törekvésnek (lásd analógia útján: 2012. július 12‑iSolvay ítélet, C‑616/10, EU:C:2012:445, 19. pont).

35

Ezt a különös szabályt, mivel eltérést enged az alperes lakóhelyének vagy székhelyének tagállama szerinti bíróság joghatóságát kimondó, az 1215/2012 rendelet 4. cikkében foglalt elvtől, megszorítóan kell értelmezni, és nem teszi lehetővé a rendelet által kifejezetten szabályozott eseteken túlmenő értelmezést (lásd ebben az értelemben: 2012. július 12‑iSolvay ítélet, C‑616/10, EU:C:2012:445, 21. pont).

36

E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy a nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy az elé terjesztett különböző kérelmek közötti összefüggés fennállását mérlegelje, különösen azt kell figyelembe vennie, hogy több, különböző tagállamokban letelepedett társaságnak külön‑külön ugyanazon termékekkel szemben elkövetett, azonos bitorlási cselekményeket rónak fel (lásd ebben az értelemben: 2012. július 12‑iSolvay ítélet, C‑616/10, EU:C:2012:445, 29. pont).

37

Amint arra a főtanácsnok indítványának 48. és 60–65. pontjában lényegében rámutatott, az érintett keresetek közötti összefüggés fennállása elsősorban az elkövetett bitorlási cselekmények összessége közötti kapcsolattól függ, nem pedig az érintett társaságok közötti szervezeti vagy tőkekapcsolatoktól. Hasonlóképpen, az azonos ténybeli helyzet fennállásának megállapítása érdekében különös figyelmet kell fordítani a vevő és a beszállító közötti szerződéses kapcsolatok jellegére is.

38

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a Beverage City & Lifestyle a Beverage City Polskával a „Diamant Vogue” energiaital németországi kizárólagos forgalmazására vonatkozó szerződés révén állt kapcsolatban egymással. A két társaság közötti ilyen kizárólagos szerződéses viszony előre láthatóbbá teheti annak lehetőségét, hogy a velük szemben felhozott bitorlási cselekményeket azonos ténybeli helyzetben lévőnek tekintsék, ami igazolhatja azt, hogy egyetlen bíróság rendelkezzen joghatósággal az e cselekményeket elkövető valamennyi gazdasági szereplővel szemben benyújtott kérelmek elbírálására.

39

Ezenkívül mind a Bírósághoz benyújtott iratokból, mind pedig az alapeljárás feleinek a Bíróság által a tárgyaláson feltett kérdésekre adott válaszaiból kitűnik, hogy úgy tekinthető, hogy a társaságok közötti szoros együttműködés két internetes oldal üzemeltetésében is megnyilvánult, amelyek doménjeivel az egyik alperes rendelkezett, és amelyeken keresztül – az ezen oldalak közötti kereszthivatkozások révén – az alapügyben szóban forgó termékeket forgalmazták.

40

Ez a körülmény megerősítheti az Advance Magazine Publishers által a bitorlás tárgyában előterjesztett kérelmek közötti összefüggés fennállásának hipotézisét, de rávilágíthat az azonos eredetű állítólagos bitorlási cselekményekért való felelősség előre látható jellegére is.

41

Következésképpen valamely nemzeti bíróság részéről annak megállapítása, hogy az elé terjesztett kérelmek olyan különböző szereplők ellen irányulnak, amelyek bitorlási cselekmények láncolatában mind egy európai uniós védjegy ugyanazon bitorlásához járultak hozzá, igazolhatja, hogy az azonos ténybeli helyzet fennállására vonatkozó feltétel teljesülni látszik az 1215/2012 rendelet 8. cikkének 1. pontja alapján az ugyanazon európai uniós védjegyet érintő ugyanazon bitorlási cselekmények tárgyában különböző alperesekkel szemben benyújtott kérelmek elbírálására vonatkozó joghatóságát illetően.

42

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a különböző alperesekkel szemben benyújtott kérelmek tekintetében az előtte folyamatban lévő ügy valamennyi releváns körülményét figyelembe véve értékelje az azonos jogi és ténybeli helyzet fennállását.

43

Az 1215/2012 rendelet 8. cikkének 1. pontjában foglalt szabályt azonban nem lehet úgy értelmezni, hogy lehetővé teszi a felperes számára, hogy csupán azért indítson eljárást több alperes ellen, hogy az egyik alperest kivonja a lakóhelye szerinti bíróság joghatósága alól, és hogy ily módon az e rendelkezésben szereplő joghatósági szabályt a rendelkezés alkalmazási feltételeinek mesterséges megteremtése vagy fenntartása révén megkerülje (lásd ebben az értelemben: 2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 27–29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Ki kell zárni azonban azt a hipotézist, hogy a felperes csupán azért indított eljárást több alperes ellen, hogy az egyik alperest kivonja a lakóhelye szerinti bíróság joghatósága alól, amennyiben az egyes alperesek ellen benyújtott kérelmek között a benyújtásuk időpontjában szoros kapcsolat áll fenn, vagyis amikor az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni (lásd ebben az értelemben: 2007. október 11‑iFreeport ítélet, C‑98/06, EU:C:2007:595, 52–54. pont).

45

Ennélfogva az eljáró bíróság feladata meggyőződni arról, hogy a kizárólag azon alperesekkel szemben benyújtott kérelmeknek, akiknek a lakóhelye vagy székhelye igazolja az eljáró bíróság joghatóságát, nem az a céljuk, hogy mesterséges módon eleget tegyenek az 1215/2012 rendelet 8. cikke 1. pontjának alkalmazási feltételeinek.

46

A fenti megfontolásokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 8. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy több, különböző tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező alperes perelhető az egyikük lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság előtt, amely előtt egy európai uniós védjegy jogosultja védjegybitorlási per keretében ezen alperesek mindegyikével szemben kereseteket terjesztett elő, amennyiben mindegyiküknek e védjegy lényegében azonos bitorlását róják a terhére, abban az esetben, ha ezen alpereseket kizárólagos forgalmazási szerződés köti össze egymással.

47

Mivel ez az eljárás az alapügyben részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkének 1. pontját

a következőképpen kell értelmezni:

több, különböző tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező alperes perelhető az egyikük lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság előtt, amely előtt egy európai uniós védjegy jogosultja védjegybitorlási per keretében ezen alperesek mindegyikével szemben kereseteket terjesztett elő, amennyiben mindegyiküknek e védjegy lényegében azonos bitorlását róják a terhére, abban az esetben, ha ezen alpereseket kizárólagos forgalmazási szerződés köti össze egymással.