–

az Instrubel NV és a Heerema Zwijndrecht BV képviseletében S. Bonifassi és F. Boucard avocats,

–

a Montana Management Inc. képviseletében D. Célice és B. Périer avocats,

–

a BNP Paribas Securities Services képviseletében J. Martinet avocat,

–

a francia kormány képviseletében R. Bénard és J.‑L. Carré, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében J.‑F. Brakeland és M. Carpus Carcea, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a legutóbb a 2013. január 31‑i 85/2013/EU tanácsi rendelettel (HL 2013. L 32., 1. o.) módosított, az Irakkal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok egyes korlátozásairól és a 2465/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. július 7‑i 1210/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 169., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 3. kötet, 260. o.; a továbbiakban: 1210/2003 rendelet) 4. cikke (2)–(4) bekezdésének és 6. cikkének az értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket az Instrubel NV, illetve a Montana Management Inc. és a BNP Paribas Securities Services (a továbbiakban: BNP Paribas) (C‑753/21), valamint a Montana Management, illetve a Heerema Zwijndrecht BV (a továbbiakban: Heerema) és a BNP Paribas (C‑754/21) között az Instrubel és a Heerema által az iraki állammal szembeni követeléseik miatt a befagyasztott pénzeszközökre vonatkozóan tett biztosítási intézkedések érvényessége tárgyában folyamatban lévő két jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által 2003. május 22‑én elfogadott 1483. (2003) sz. határozat 12. pontja értelmében az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa „tudomásul veszi az Iraki Fejlesztési Alap létrehozását, amely az Iraki Központi Bank tulajdonában áll”.

4

E határozat 14. pontja a következőképpen rendelkezik:

„[…] Az Iraki Fejlesztési Alap felhasználására átláthatóan, az iraki nép humanitárius szükségleteinek kielégítése, a gazdasági újjáépítés és az iraki infrastruktúra helyreállítása, Irak leszerelésének folytatása, az iraki polgári közigazgatás költségeinek fedezése és az iraki nép érdekeit szolgáló egyéb célok érdekében kerül sor.”

5

Az említett határozat 23. pontja a következőket mondja ki:

„[M]inden tagállam, ahol:

kötelesek haladéktalanul befagyasztani ezeket a pénzkészleteket, egyéb pénzeszközöket vagy gazdasági erőforrásokat, és – azon eset kivételével, amikor e pénzkészletek, egyéb pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások bírósági, közigazgatási vagy választottbírósági zálogjog vagy ítélet hatálya alá tartoznak – késedelem nélkül intézkedniük kell az Iraki Fejlesztési Alapba történő átutalásukról, azzal, hogy az ilyen átutalt pénzkészletekre vagy egyéb pénzeszközökre vonatkozóan magánszemélyek vagy nem kormányzati szervezetek által benyújtott kérelmek – eltérő előírás hiányában – Iraknak a nemzetközi közösség által elismert képviseleti kormánya elé terjeszthetők.”

6

2010. december 15‑én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elfogadta az 1956. (2010) sz. határozatot, amelynek 5. pontja a következőket írja elő:

„[A Biztonsági Tanács] úgy határoz, hogy az Iraki Fejlesztési Alapból származó teljes bevételt az iraki kormány által az alap utódjaként létrehozott rendszer számlájára vagy számláira kell átutalni, és legkésőbb 2011. június 30‑ig meg kell szüntetni az Iraki Fejlesztési Alapot, továbbá írásbeli megerősítést kér az átutalás és a megszüntetés megtörténtéről.”

7

Az 1210/2003 rendelet (5) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„Annak érdekében, hogy a tagállamok végrehajthassák a befagyasztott pénzkészletek és gazdasági erőforrások átutalását az Iraki Fejlesztési Alap javára, rendelkezni kell az ilyen pénzkészletek és gazdasági erőforrások befagyasztásának feloldásáról.”

8

E rendelet 1. cikkének 4. és 5. pontja értelmében:

„E rendeletben a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

9

Az említett rendelet 4. cikkének (2)–(4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(2)   Az alábbi, a Szankciós Bizottság által meghatározott és a IV. mellékletben felsorolt személyekhez tartozó, illetve a tulajdonukat képező vagy általuk birtokolt valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani:

(3)   Semmilyen pénzeszköz nem bocsátható sem közvetlenül, sem közvetve a IV. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, intézmények vagy szervezetek rendelkezésére, vagy adható át ezek javára.

(4)   Semmilyen gazdasági erőforrás nem bocsátható sem közvetlenül, sem közvetve a IV. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, intézmények vagy szervezetek rendelkezésére, vagy adható át ezek javára, amelyek révén az ilyen személyek, intézmények vagy szervezetek pénzkészleteket, árukat vagy szolgáltatásokat szerezhetnek meg.”

10

Az 1210/2003 rendelet 6. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   A 4. cikktől eltérve, az V. mellékletben feltüntetett internetes honlapokon felsorolt illetékes hatóságok engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások felszabadítását, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

(2)   Minden más körülmény esetén a 4. cikk értelmében befagyasztott pénzkészletek, gazdasági erőforrások és az azokból származó bevételek befagyasztása az ENSZ BT 1483 (2003) és 1956 (2010) számú határozataiban megállapított feltételek mellett és csak azzal a céllal oldható fel, hogy azokat az iraki kormány által az Iraki Fejlesztési Alap utódjaként létrehozott rendszer javára utalják át.”

11

A Montana Management társaságot az 1210/2003 rendelet módosításáról szóló, 2006. május 23‑i 785/2006/EK bizottsági rendelettel (HL 2006. L 138., 7. o.) felvették az 1210/2003 rendelet IV. mellékletében szereplő, Száddám Husszein volt elnök rendszerével kapcsolatban álló, a 4. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében említett természetes és jogi személyek, intézmények és szervezetek listájára.

12

Az 1210/2003 rendelet módosításáról szóló, 2003. október 13-i 1799/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 264., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 3. kötet, 310. o.) (4) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„A 1483/2003 határozat a pénzkészletek és gazdasági erőforrások befagyasztását azon folyamat első lépéseként mutatja be, amely elvezet e pénzkészletek és gazdasági erőforrások átutalásához az Iraki Fejlesztési Alapba. A határozat mentesíti az eljárás alól azon pénzkészleteket és gazdasági erőforrásokat, amelyek 2003. május 22. előtt keletkezett kötelezettség biztosítékaként szolgálnak vagy amelyek ezen időpont előtt meghozott bírósági határozat hatálya alatt állnak. Ezért a befagyasztási rendelkezések fenntartása nem helyénvaló, amennyiben az érintett pénzkészletek és gazdasági erőforrások kifejezetten kivételt képeznek az alapba történő átutalás követelménye alól.”

13

A code des procédures civiles d’exécution (a polgári végrehajtási eljárásról szóló törvénykönyv) R. 523–3. cikke a következőket írja elő:

„A zár alá vételről érvénytelenség terhe mellett nyolc napon belül bírósági végrehajtói jogi aktussal értesíteni kell az adóst.

E jogi aktus semmisség terhe mellett a következőket tartalmazza:

[…]

[…]”

14

Két, 1996. február 6‑án, illetve 2003. március 22‑én hozott és időközben jogerőre emelkedett választottbírósági ítéletet követően, amelyek az iraki államot egy meghatározott összegnek a holland jog szerinti Instrubel társaság részére való megfizetésére kötelezték, a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) 2013. március 20‑án két, végrehajthatóságot megállapító végzést bocsátott ki.

15

2014. január 20‑án e két választottbírósági ítélet végrehajtása érdekében az Instrubel zár alá vételt foganatosított a BNP Paribas‑nál „az Iraki Köztársasággal és azon szervezeteivel – így a Montana [Management] társasággal – szemben, amelyeknek a pénzkészletei az ENSZ határozatai értelmében Irakhoz tartoznak”. E zár alá vételekről 2014. július 28‑án értesítették az Iraki Államot, amely azokat nem vitatta.

16

2017. december 26‑án a Montana Management keresetet nyújtott be az Instrubel ellen a tribunal de grande instance de Bobigny (bobignyi általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) végrehajtási bírája előtt, és a zár alá vételek feloldását kérte arra hivatkozással, hogy azok hatálytalanok és semmisek, mivel azokról őt annak ellenére nem értesítették, hogy ő volt az említett zár alá vételek tárgyát képező pénzkészletek tulajdonosa.

17

A 2018. július 24‑i ítéletével e végrehajtási bíró megállapította e zár alá vételek hatálytalanságát, és elrendelte a feloldásukat. E bíró megítélése szerint ugyanis, mivel a zár alá vételekről felvett jegyzőkönyvek az iraki államot és annak szervezeteit, különösen a Montana Managementet jelölték meg adósként, ez utóbbit a polgári végrehajtási eljárásról szóló törvénykönyv R‑523–3. cikke értelmében vett adósnak kell tekinteni. Következésképpen az említett végrehajtási bíró szerint a jegyzőkönyveket meg kellett volna küldeni a Montana Management számára, és ennek hiányában a zár alá vételek hatálytalanok, és el kell rendelni a feloldásukat. A 2019. október 24‑i ítéletével a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) helybenhagyta ezt az ítéletet.

18

Az Instrubel felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Cour de cassationhoz (semmítőszék, Franciaország), azaz az előterjesztő bírósághoz, és arra hivatkozott, hogy a zár alá vételről kizárólag a végrehajtás alapját képező végrehajtható okiratban említett adóst kell értesíteni, ami a jelen esetben megtörtént, mivel a végrehajtható okirat az iraki államra mint adósra vonatkozott, és ezen okiratot kézbesítették ezen állam részére.

19

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül azon vagyon tulajdonjogának kérdése, amelyen a biztosítási intézkedéseket foganatosították. Ahhoz ugyanis, hogy e biztosítási intézkedések szabályszerűek legyenek, és joghatásokat váltsanak ki, a francia jog szerint az szükséges, hogy az ezen intézkedésekkel érintett vagyon a végrehajtható okirat szerinti adóshoz, jelen esetben az iraki államhoz tartozzon.

20

Márpedig a jelen esetben e vagyon a Montana Management 1210/2003 rendelet általi kijelölése miatt befagyasztás tárgyát képezi. Egyébiránt a vagyon e rendelet alapján történő befagyasztásának az volt a célja, hogy azt az Iraki Fejlesztési Alap (a továbbiakban: Fejlesztési Alap) utódjaként létrehozott rendszerbe utalják át, amelynek eredményeként e vagyon tulajdonjoga az iraki államra száll át.

21

Az említett bíróságban tehát felmerül a kérdés, hogy a befagyasztott vagyon az illetékes nemzeti hatóság átutalásról szóló határozatának meghozataláig továbbra is az e rendelet által kijelölt személyek – a jelen esetben a Montana Management – tulajdonában marad‑e, vagy a befagyasztott pénzkészletek az említett rendelet hatálybalépésétől kezdve e Fejlesztési Alaphoz, vagyis az iraki államhoz tartoznak‑e, mivel az említett rendelet által előírt átutalásra tekintettel a befagyasztott vagyon nem hivatott visszakerülni az ugyanezen rendelet által kijelölt személyek vagyonába.

22

E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23

A Gerechtshof’s‑Gravenhage (hágai fellebbviteli bíróság, Hollandia) a 2000. október 31‑i ítéletével, amelyet a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság) elnökének 2011. augusztus 31‑i végzése Franciaországban végrehajthatóvá nyilvánított, egyetemlegesen kötelezte az iraki államot és az iraki központi bankot meghatározott pénzösszegnek a Heerema holland jog szerinti társaság számára való megfizetésére.

24

2011. július 28‑án a Heerema a BNP Paribas‑nál zár alá vételeket foganatosított a Montana Management értékpapírjain. E zár alá vételeket 2014 júniusában és szeptemberében lefoglalásra és árverés útján történő értékesítésre változtatták.

25

2014. december 12‑én a Montana Management keresetet indított a Heerema ellen a tribunal de grande instance de Bobigny (bobignyi általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) végrehajtási bírája előtt az említett biztosítási intézkedések hatálytalanságának és semmisségének megállapítása érdekében.

26

A 2015. május 12‑i ítéletével e bíró eljárási okokból elutasította a Montana Management kérelmét. A 2019. február 28‑i ítéletével a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet és érvényessé nyilvánította a zár alá vételt és a lefoglalást azzal az indokkal, hogy a befagyasztott pénzkészletek feltételezhetően az iraki államhoz tartoznak.

27

A Montana Management felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, vitatva először is azon vélelem alkalmazását, amely szerint a befagyasztott pénzkészletek az iraki államhoz tartoznak. Azt állítja, hogy e pénzkészletek a Fejlesztési Alapba történő átutalásról szóló határozat meghozataláig a tulajdonában maradnak, mivel a pénzkészletek befagyasztása olyan ideiglenes intézkedést foglal magában, amely nincs hatással a tulajdonjogra.

28

Másodszor, a Montana Management arra hivatkozik, hogy a Heeremának az 1210/2003 rendelet 6. cikke alapján be kellett volna szereznie az illetékes nemzeti hatóság előzetes engedélyét, mivel az intézkedés átváltoztatásáról szóló aktus kézbesítése a követelés hitelezőre való azonnali átszállását eredményezi.

29

A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a befagyasztott pénzeszközök az illetékes hatóságnak a Fejlesztési Alapba történő átutalásról szóló határozatáig továbbra is a befagyasztással érintett jogi személyek tulajdonában maradnak‑e, vagy pedig e pénzeszközök az említett személyeket kijelölő rendelet hatálybalépésétől kezdődően ezen alaphoz tartoznak‑e.

30

Abban az esetben, ha a befagyasztott pénzeszközök az említett alapba tartoznak azon rendelet hatálybalépésének időpontjától kezdve, amely a jelen esetben a Montana Managementet felvette a szóban forgó befagyasztással érintett társaságok jegyzékébe, felmerül az említett intézkedések érvényességének kérdése, tekintettel a nemzeti hatóságnak a befagyasztott eszközök felhasználására vonatkozó előzetes engedélyének hiányára.

31

E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

32

A Bíróság elnöke a 2022. január 20‑i határozatával az eljárás írásbeli és a szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából egyesítette a C‑753/21. és C‑754/21. sz. ügyeket.

33

A 2022. július 25‑én és november 7‑én benyújtott kérelmeikben az Instrubel és a Heerema a Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke alapján kérte az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását olyan új tényekre hivatkozva, amelyek a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségűek lehetnek.

34

Ezek az új tények először is a Montana Management nevének azon személyek és szervezetek listájáról való törléséből állnak, akikre és amelyekre alkalmazni kell a vagyoni eszközök befagyasztását, amely törlésre az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 23. cikkében említett felek és érdekeltek írásbeli észrevételeinek benyújtását követően került sor.

35

Ha ugyanis a Bíróság a C‑753/21. és C‑754/21. sz. ügyekben előterjesztett első kérdésekre azt a választ adná, hogy a befagyasztott pénzeszközök a Fejlesztési Alapba történő átutalásról szóló határozat meghozataláig továbbra is a befagyasztással érintett jogalanyok tulajdonában maradnak, akkor a törlés miatt ez azt jelentené, hogy e vagyoni eszközöket, amelyeket továbbra sem utaltak át e Fejlesztési Alapba, vissza fogják szolgáltatni e társaságnak. Márpedig az ilyen következmény ellentétes lenne az 1210/2003 rendelet által követett célokkal.

36

Másodszor az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását az a körülmény indokolja, hogy a Montana Management az elnökének és a törvényes képviselőjének a 2020‑as év során bekövetkezett halálát követően már nem rendelkezik kereshetőségi joggal.

37

Harmadszor meg kell vizsgálni, hogy a Bíróság előzetes döntéshozatalára hatással van‑e a pénzkészleteknek és gazdasági erőforrásoknak az Iraki Fejlesztési Alap utódjaként létrehozott rendszer javára történő átutalásának részletes szabályairól szóló, 2015. szeptember 11‑i 2015–1134. sz. rendelet, valamint a tribunal judiciaire de Grasse (grasse‑i elsőfokú bíróság, Franciaország) 2021. január 12‑i ítélete.

38

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság az eljárási szabályzata 83. cikkének megfelelően a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását vagy újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha a fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek nem vitattak meg.

39

A jelen ügyben a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek és az írásbeli észrevételek alapján úgy véli, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálásához szükséges valamennyi adat a rendelkezésére áll, és az Instrubel és a Heerema által a 2022. július 25‑i és november 7‑i kérelmeikben hivatkozott tények, amelyeknek az alapeljárásokban betöltött jelentőségét a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie, nem minősülnek olyan új tényeknek, amelyek a Bíróság előzetes döntéshozatala szempontjából döntő jelentőségűek lennének.

40

Így nem kell elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását.

41

A jelen ügyekben előterjesztett első kérdéseivel, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1210/2003 rendelet 4. cikkének (2)–(4) bekezdését és 6. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a befagyasztott pénzkészletek és gazdasági erőforrások a Fejlesztési Alapba történő átutalásról szóló határozat meghozataláig a Száddám Husszein volt elnök rendszerével kapcsolatban álló, a befagyasztással érintett természetes és jogi személyek, intézmények és szervezetek tulajdonában maradnak, vagy pedig e pénzkészletek és gazdasági erőforrások a befagyasztással érintett személyek, intézmények és szervezetek kijelöléséről szóló rendelet hatálybalépésétől kezdődően e Fejlesztési Alaphoz tartoznak.

42

E tekintetben az 1210/2003 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése előírja a Szankciós Bizottság által meghatározott és az e rendelet IV. mellékletében felsorolt személyekhez tartozó, illetve a tulajdonukat képező vagy általuk birtokolt pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását.

43

Az említett rendelet 6. cikke az (1) bekezdésében olyan eltéréseket ír elő, amelyek értelmében az e bekezdésben felsorolt feltételek mellett az illetékes hatóságok engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások felszabadítását. E cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az említett (1) bekezdésben nem szereplő minden más körülmény esetén a pénzeszközök és gazdasági erőforrások kizárólag azzal a céllal oldhatók fel a befagyasztás alól, hogy azokat átutalják a Fejlesztési Alapba. Ezen átutalás következményeként az iraki állam válik az átruházott vagyon tulajdonosává.

44

Ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének és 6. cikkének együttes értelmezéséből tehát kitűnik, hogy két különálló szakaszról van szó: egyrészt a vagyoni eszközök befagyasztásának, másrészt pedig e vagyoni eszközök Fejlesztési Alapba történő átutalásának szakaszáról.

45

Közelebbről, az 1210/2003 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja az 1483. (2003) sz. határozat 23. pontjával összhangban előírja, hogy az illetékes nemzeti hatóságok engedélyezhetik bizonyos befagyasztott pénzeszközök és gazdasági erőforrások felszabadítását, ha azok 2003. május 22. előtt keletkezett bírósági, közigazgatási vagy választottbírósági zálogjog, vagy ezen időpont előtt hozott bírósági, közigazgatási vagy választottbírósági ítélet hatálya alá tartoznak. Másként fogalmazva, amint az az 1799/2003 rendelet (4) preambulumbekezdéséből is kitűnik, abban az esetben, ha a befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások ilyen zálogjog vagy ítélet tárgyát képezik, e körülmény elegendő lehet a befagyasztásuk feloldásához, ezáltal lehetővé téve a felhasználásukat, és így azt, hogy mentesüljenek a Fejlesztési Alapba való átutalás kötelezettsége alól.

46

Ezzel szemben, amennyiben megállapítást nyerne, hogy a Fejlesztési Alapba történő átutalás automatikusan a befagyasztás időpontjában történik, az teljesen megfosztaná az 1210/2003 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését a hatékony érvényesüléstől.

47

Ezt a következtetést nem cáfolják az 1483. (2003) sz. határozat 23. pontjának rendelkezései sem. Ugyanis, bár e bekezdés előírja a vagyonnak a Fejlesztési Alapba történő azonnali átutalását, e bekezdésnek maga a szövege ezen átutalást olyan bírósági, közigazgatási vagy választottbírósági zálogjog vagy ítélet hiányától teszi függővé, amely az említett átutalás elhalasztását vagy törlését eredményezheti.

48

Ezenkívül az 1210/2003 rendelet (5) preambulumbekezdéséből szintén kitűnik a jelen ítélet 44. pontjában említett két szakasz, mivel e preambulumbekezdés kimondja egyrészt azt, hogy e vagyon befagyasztását követően a tagállamok hajtják végre a pénzeszközöknek és gazdasági erőforrásoknak a Fejlesztési Alapba történő átutalását, másrészt pedig azt, hogy ezen átutalás lebonyolításának lehetővé tétele érdekében a befagyasztás feloldására vonatkozó rendelkezéseket kell hozni. Így az átutalásra a befagyasztást követően a tagállamok aktív intézkedéseként, kizárólag e befagyasztásnak az e rendeletben e célból előírt részletes szabályokkal összhangban történő feloldását követően kerül sor.

49

Következésképpen a Fejlesztési Alapba történő átutalásra vonatkozó eljárást szabályozó rendelkezéseknek pusztán a megléte is azt bizonyítja, hogy az ilyen átutalásra nem kerül automatikusan sor az érintett pénzeszközök egyszerű befagyasztásával. Jóllehet az átutalás kötelező az 1210/2003 rendelet keretében, ez nem változtat azon, hogy arra a befagyasztást követően, egy attól elkülönülő szakaszként kerül sor.

50

Ami konkrétabban a „befagyasztásnak” az e rendelet 1, cikkének 4. és 5. pontjában meghatározott fogalmát és azt a kérdést illeti, hogy a befagyasztás önmagában maga után vonhatja‑e a befagyasztott pénzeszközök tulajdonjogának megváltozását, a Bíróság már kimondta, hogy a befagyasztásra vonatkozó intézkedés biztosítási intézkedés, amelynek nem célja az intézkedéssel érintett személyek tulajdonuktól való megfosztása (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 3‑iKadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461, 358. pont), mivel ez az intézkedés a természeténél fogva ideiglenes és visszafordítható jellegű (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5‑iEzz és társai kontra Tanács ítélet, C‑220/14 P, EU:C:2015:147, 113. pont).

51

Ebből következik, hogy a befagyasztási intézkedés önmagában nem befolyásolja az ezen intézkedés tárgyát képező eszközök tulajdonjogát.

52

E tekintetben pontosítani kell, hogy az a körülmény, hogy az 1210/2003 rendelet a befagyasztott pénzeszközöknek a Fejlesztési Alapba történő átutalására irányul, az ezen átutalást megelőző szakaszt illetően nem igazolhatja a „befagyasztás” fogalmának olyan értelmezését, amely eltér attól, amelyet a korlátozó intézkedésekre vonatkozó olyan más rendeletek keretében fogadtak el, amelyek nem írnak elő ilyen átutalást, annál is inkább, hogy e fogalmat e rendeletek többségében azonos módon határozzák meg.

53

A fenti indokokra tekintettel a C‑753/21. és a C‑754/21. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1210/2003 rendelet 4. cikkének (2)–(4) bekezdését és 6. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a befagyasztott pénzkészletek és gazdasági erőforrások a Fejlesztési Alapba történő átutalásról szóló határozat meghozataláig a Száddám Husszein volt elnök rendszerével kapcsolatban álló, a befagyasztással érintett természetes és jogi személyek, intézmények és szervezetek tulajdonában maradnak.

54

A jelen ügyekben előterjesztett első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

55

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A legutóbb a 2013. január 31‑i 85/2013/EU tanácsi rendelettel módosított, az Irakkal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok egyes korlátozásairól és a 2465/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. július 7‑i 1210/2003/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (2)–(4) bekezdését és 6. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

a befagyasztott pénzkészletek és gazdasági erőforrások az Iraki Fejlesztési Alap utódjaként létrehozott rendszer javára történő átutalásról szóló határozat meghozataláig a Száddám Husszein volt elnök rendszerével kapcsolatban álló, a befagyasztással érintett természetes és jogi személyek, intézmények és szervezetek tulajdonában maradnak.