1

A Mytilinaios AE – Omilos Epicheiriseon (a továbbiakban: Mytilinaios) és az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke 2021. szeptember 22‑iDEI kontra Bizottság ítéletének (T‑639/14 RENV, T‑352/15 és T‑740/17, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2021:604) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE‑t (DEI) a panaszai vizsgálatának lezárásáról tájékoztató 2014. június 12‑i COMP/E3/ΟΝ/AB/ark *2014/61460 bizottsági levelet (a továbbiakban: vitatott levél), az SA.38101 (2015/NN) (ex 2013/CP) ügyben hozott, az Alouminion SA részére egy választottbírósági ítélet eredményeként a költségeknél alacsonyabb villamosenergia‑díj formájában nyújtott állítólagos állami támogatásról szóló, 2015. március 25‑i C(2015) 1942 final bizottsági határozatot (HL 2015. C 219., 2. o.; a továbbiakban: első vitatott határozat), valamint az SA.38101 (2015/NN) (ex 2013/CP) ügyben hozott, az Alouminion SA részére egy választottbírósági ítélet eredményeként a költségeknél alacsonyabb villamosenergia‑díj formájában nyújtott állítólagos állami támogatásról szóló, 2017. augusztus 14‑i C(2017) 5622 final bizottsági határozatot (HL 2017. C 291., 2. o.; a továbbiakban: második vitatott határozat).

2

Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikke előírja:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

3

E rendeletnek „A bejelentés előzetes vizsgálata és a Bizottság határozatai” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Bizottság megvizsgálja a bejelentést közvetlenül annak kézhezvétele után. A 10. cikk sérelme nélkül a Bizottság az e cikk (2), (3) vagy (4) bekezdése szerint határozatot hoz.

(2)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy a bejelentett intézkedés nem valósít meg támogatást, megállapítását határozatban rögzíti.

(3)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy nem merült fel kétség a bejelentett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, és amennyiben az az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, a Bizottság úgy határoz, hogy az intézkedés összeegyeztethető a belső piaccal (a továbbiakban: kifogást nem tartalmazó határozat). A határozat megjelöli, hogy az EUMSZ‑ben szereplő melyik kivétel került alkalmazásra.

(4)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy kétség merült fel a bejelentett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás kezdeményezéséről dönt (továbbiakban: hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozat).

[…]”

4

A fenti rendelkezések az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendeletből (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) kerültek átvételre, amelyet a 2015/1589 rendelet hatályon kívül helyezett.

5

A jogvita alapját képező tényállást a megtámadott ítélet 1–53. pontja ismerteti, és az a jelen eljárás szempontjából a következőképpen foglalható össze.

6

A Törvényszék előtti ügyek három összefüggő, egymást követően felmerült jogvitával kapcsolatosak, amelyek lényegében arra a kérdésre vonatkoznak, hogy azon villamosenergia‑szolgáltatási díj (a továbbiakban: szóban forgó díj), amelyet a DEI, a görög állam ellenőrzése alatt álló villamosenergia‑termelő és ‑szolgáltató egy választottbírósági ítélet alapján a legnagyobb ügyfelének, vagyis a Mytilinaiosnak, egy alumíniumgyártónak számlázni köteles, állami támogatás nyújtását jelenti‑e.

7

2010. augusztus 4‑én a DEI és a Mytilinaios keretmegállapodást írt alá a 2010. július 1‑jétől 2013. december 31‑ig tartó időszakban alkalmazandó villamosenergia‑szolgáltatási díjról, valamint a Mytilinaiosnak a DEI‑vel szembeni, a 2008. július 1. és 2010. június 30. közötti időszakban keletkezett állítólagos tartozása egyezség útján történő rendezésének részletes szabályairól.

8

Az e keretmegállapodásban előírt kritériumok alapján a Mytilinaios és a DEI sikertelen tárgyalásokat folytatott egy villamosenergia‑szolgáltatási szerződés tervezetének tartalmáról, mivel e felek nem tudtak megállapodni a DEI által a Mytilinaios számára biztosítandó villamosenergia‑szolgáltatásra alkalmazandó díjban.

9

A 2011. november 16‑án aláírt választottbírósági megállapodás keretében a Mytilinaios és a DEI megállapodott abban, hogy vitájuk rendezésével a nomos 4001/2011, gia ti leitourgia Energeiakon Agoron Ilektrismou kai Fysikou Aeriou, gia Erevna, Paragogi kai diktya metaforas Ydrogonanthrakon kai alles rythmiseis (a villamos energiára és a gázra vonatkozó energetikai piacok működéséről, a szénhidrogének feltárásáról, termeléséről és szállítási hálózatairól, valamint más szabályozásokról szóló 4001/2011. sz. törvény) (FEK A’ 179/22.8.2011, a továbbiakban: 4001/2011. sz. törvény) 37. cikke alapján a Rythmistiki Archi Energeiast (görög energiaszabályozó hatóság, Görögország) (a továbbiakban: RAE) állandó választottbíróságát bízzák meg.

10

E választottbírósági megállapodás szerint a választottbíróság feladata abban állt, hogy a DEI és a Mytilinaios között lefolytatott tárgyalások alapján meghatározza a Mytilinaios sajátos jellemzőinek megfelelő és legalább a DEI által viselt költségeket fedező villamosenergia‑szolgáltatási díjat.

11

2013. október 31‑i határozatával (a továbbiakban: választottbírósági ítélet) a RAE választottbírósága elbírálta ezt a vitát.

12

2016. február 18‑i ítéletével az Efeteio Athinon (athéni fellebbviteli bíróság, Görögország) elutasította a DEI által a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetet.

13

2013. december 23‑án a DEI panaszt (a továbbiakban: 2013. évi panasz) nyújtott be a Bizottsághoz, azt állítva, hogy a választottbírósági ítélet állami támogatásnak minősül.

14

A vitatott levélben a Bizottság tájékoztatta a DEI‑t a 2013. évi panasza vizsgálatának lezárásáról.

15

A Törvényszék Hivatalához 2014. augusztus 22‑én benyújtott keresetlevelével a DEI a vitatott levél megsemmisítése iránti keresetet indított, amelyet a T‑639/14 számon vettek nyilvántartásba.

16

2015. március 25‑én a Bizottság elfogadta az első vitatott határozatot, amelyben azon kérdés vizsgálatára szorítkozott, hogy a szóban forgó díj megállapítása és alkalmazása a Mytilinaios részére nyújtott, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyt jelent‑e. Ennek érdekében a Bizottság megvizsgálta, hogy a DEI mint közvállalkozás a magánbefektető kritériumából eredő követelményeknek megfelelően járt‑e el, amikor elfogadta, hogy a Mytilinaiossal fennálló jogvitát választottbírósági eljárás igénybevételével rendezik, és a választottbírósági ítéletnek eleget tesz. A Bizottság egyrészt megállapította, hogy e kritérium alkalmazásának feltételei a jelen ügyben teljesülnek, és ennélfogva semmilyen előnyt nem nyújtottak a Mytilinaios számára, másrészt pedig, hogy mivel e tekintetben a végleges álláspontját az első vitatott határozat tükrözi, úgy kell tekinteni, hogy e határozat a vitatott levél helyébe lépett.

17

A Bizottság tehát megállapította, hogy a választottbírósági ítélet nem minősül állami támogatásnak.

18

A Törvényszék Hivatalához 2015. június 29‑én benyújtott keresetlevelével a DEI az első vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amelyet a T‑352/15 számon vettek nyilvántartásba.

19

2016. február 9‑iDEI kontra Bizottság végzésével (T‑639/14, EU:T:2016:77) a Törvényszék úgy határozott, hogy a T‑639/14. sz. ügyben benyújtott keresetről már nem szükséges határozni, többek között azzal az indokkal, hogy az első vitatott határozat hivatalosan felváltotta a vitatott levelet.

20

2016. április 22‑én a DEI e végzéssel szemben fellebbezést nyújtott be.

21

2017. május 31‑iDEI kontra Bizottság ítéletével (C‑228/16 P, EU:C:2017:409) a Bíróság a 2016. február 9‑iDEI kontra Bizottság végzést (T‑639/14, EU:T:2016:77) hatályon kívül helyezte, az ügyet visszautalta a Törvényszék elé, a költségekről pedig nem határozott.

22

Ezen ítélet kihirdetését követően a T‑639/14. sz. ügy ettől kezdve a T‑639/14 RENV szám alatt szerepel.

23

2017. augusztus 14‑én a Bizottság elfogadta a második vitatott határozatot, amelyben – hatályon kívül helyezve és kifejezetten felváltva mind a vitatott levelet, mind pedig az első vitatott határozatot – ismét úgy határozott, hogy a választottbírósági ítélet nem foglalja magában az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás nyújtását. Az e következtetés alátámasztása érdekében kifejtett, a magánbefektető kritériumának tiszteletben tartásán és az előny hiányán alapuló indokok megegyeznek az első vitatott határozatban kifejtett indokokkal.

24

2017. augusztus 24‑i leveleiben, vagyis a második vitatott határozat elfogadását követően a Bizottság annak megállapítását kérte a Törvényszéktől, hogy a T‑639/14. RENV. és a T‑352/15. sz. ügyben benyújtott keresetek okafogyottá váltak, és azokról már nem szükséges határozni.

25

A Törvényszék Hivatalához 2017. november 3‑án benyújtott keresetlevelével a DEI a második vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet indított, amelyet a T‑740/17 számon vettek nyilvántartásba.

26

A Törvényszék kibővített harmadik tanácsának elnöke 2020. február 26‑i végzésével az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és az eljárást befejező határozat meghozatala céljából a T‑639/14. RENV., T‑352/15. és T‑740/17. sz. ügyeket egyesítette.

27

A megtámadott ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a vitatott levelet, valamint az első és a második vitatott határozatot, kötelezte a Bizottságot saját költségeinek, valamint a DEI részéről felmerült költségeknek a viselésére, és kötelezte a Mytilinaiost saját költségeinek viselésére.

28

Fellebbezésében a Bizottság által támogatott Mytilinaios azt kéri, hogy a Bíróság:

29

A DEI azt kéri, hogy a Bíróság:

30

Fellebbezésében a Mytilinaios által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

31

A DEI azt kéri, hogy a Bíróság:

32

A Bíróság elnöke 2022. április 7‑i határozataival a C‑701/21. P. és C‑739/21. P. sz. ügyekben megengedte a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatása végett.

33

A felek meghallgatását követően a Bíróság 2023. február 28‑i határozatával a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából a C‑701/21. P. és C‑739/21. P. sz. ügyeket egyesítette.

34

A C‑701/21. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésének alátámasztása érdekében a Bizottság által támogatott Mytilinaios három jogalapra hivatkozik.

35

Az első jogalap a Törvényszék által a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának értékelése során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul, és a nemo auditur propriam turpitudinem allegans és a nemo potest venire contra factum proprium elvére vonatkozik.

36

A második jogalap az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének – a magánbefektető kritériumának alkalmazása, valamint a választottbíróság állami szervnek minősítése tekintetében történő – megsértésén alapul.

37

A harmadik jogalap a 2015/1589 rendelet 4. cikkének – egyrészt a panaszok előzetes vizsgálatának szakaszában az állami támogatással kapcsolatos kétségek vagy komoly nehézségek fennállását, másrészt pedig a bizonyítási terhet illetően történt – megsértésén alapul.

38

A C‑739/21. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésének alátámasztására a – Mytilinaios és a Németországi Szövetségi Köztársaság által támogatott – Bizottság egyetlen, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének amiatti megsértésére alapított jogalapra hivatkozik, mert a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta az „előnyre” vonatkozó feltételt, amelyet valamely állami intézkedésnek teljesítenie kell ahhoz, hogy állami támogatásnak minősülhessen.

39

A Mytilinaios által felhozott első jogalap két részből áll, és a megtámadott ítélet azon részére vonatkozik, amelyben a Törvényszék a keresetet elfogadhatónak nyilvánította.

40

Az első jogalap első részében a Mytilinaios azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem válaszolt az annak bizonyítására irányuló érveire, hogy a megsemmisítés iránti kereset DEI általi benyújtása sérti a nemo auditur propriam turpitudinem allegans és a nemo potest venire contra factum proprium elvét, mivel ezen elvek tiltják azt a magatartást, hogy egy felperes jogellenesként vitassa azt, amit korábban önként tett.

41

A Mytilinaios arra hivatkozik, hogy az a körülmény, hogy a DEI a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett érintett félnek minősül, nem jelentette szükségképpen azt, hogy a jelen ügyben rendelkezik eljáráshoz fűződő érdekkel. Márpedig a Mytilinaios és a Bizottság e tekintetben azt állította, hogy a DEI eljárási jogainak gyakorlása visszaélésszerű, mivel sérti az említett elveket. A Törvényszék azáltal, hogy nem válaszolt az érveikre, a megtámadott ítélet 92. pontjában tévesen állapította meg, hogy a DEI a jelen ügyben rendelkezik eljáráshoz fűződő érdekkel.

42

A Mytilinaios kifejti, hogy a megtámadott ítélet 68. pontjában összefoglalt ezen érvek a DEI sajátos eljárási stratégiájára és az eljáráshoz fűződő érdekére vonatkoztak, és a Törvényszék által a megtámadott ítélet 91. pontjában megállapítottakkal ellentétben nem mosták össze a DEI mint a görög állam által ellenőrzött vállalkozás helyzetét ezen állam helyzetével.

43

A Mytilinaios e tekintetben emlékeztet arra, hogy az európai uniós rendeletek alkalmazását nem lehet oly módon kiterjeszteni, hogy az vonatkozzon a vállalkozások visszaélésszerű magatartására is (lásd ebben az értelemben: 2007. január 11‑iVonk Dairy Products ítélet, C‑279/05, EU:C:2007:18, 31. pont).

44

Az első jogalap második részében a Mytilinaios arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 91. pontjában a Törvényszék a nemo potest venire contra factum proprium elvének megsértésére vonatkozó érvet téves indokolással utasította el.

45

A Törvényszék ugyanis kiforgatta az ezen elvre vonatkozó kérdést, amely a DEI eljáráshoz fűződő érdekéhez kapcsolódik, annak érdekében, hogy a DEI és a görög állam összemosásának kérdését vizsgálja meg, amely kérdés ezen érvvel nem függ össze. Így a Törvényszék az említett érv tartalmát elferdítette.

46

A DEI ezzel szemben elsődlegesen azt állítja, hogy a Mytilinaios első jogalapja nyilvánvalóan elfogadhatatlan és nyilvánvalóan megalapozatlan.

47

Az ezen első jogalapot alátámasztó érvelést homályosan és kétértelműen fogalmazták meg. A Mytilinaios nem jelöli meg pontosan sem azt, hogy a DEI melyik megsemmisítés iránti keresetére utal, sem a megtámadott ítéletben elkövetett állítólagos téves jogalkalmazást, és nem fejti ki azt sem, hogy a DEI magatartása miért minősül visszaélésszerűnek és ellentmondásosnak.

48

Másodlagosan a DEI azt állítja, hogy az első jogalap két része megalapozatlan.

49

A Mytilinaios által a C‑701/21. sz. ügyben felhozott első fellebbezési jogalapról való határozathozatal érdekében először is meg kell vizsgálni e jogalapnak a DEI által vitatott elfogadhatóságát.

50

E tekintetben elegendő rámutatni egyrészt arra, hogy e jogalap a megtámadott ítélet 91. pontja ellen irányul, amely pont az ezen ítélet 64–195. pontjában szereplő – a T‑740/17. sz. ügyben benyújtott keresetre vonatkozó – indokolás részét képezi. Ebből következik, hogy a DEI állításaival ellentétben a fellebbezésből egyértelműen kitűnik, hogy az említett jogalap e megsemmisítés iránti keresetre vonatkozik.

51

Másrészt az első jogalap megfogalmazása kellően egyértelmű ahhoz, hogy lehetővé tegye annak megértését, hogy e jogalap – mindkét részében – egyrészt a megtámadott ítélet indokolásának hiányát kifogásolja a nemo auditur propriam turpitudinem allegans és a nemo potest venire contra factum proprium elvének megsértésére alapított érv elutasítása tekintetében, másrészt pedig azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor ezen érvet a DEI állítólagosan visszaélésszerű magatartásának kérdésével össze nem függő megfontolások alapján elutasította. A fellebbező a fellebbezésében kifejti, hogy a DEI a keresetének benyújtásával visszaélésszerűen egy olyan állami támogatás állítólagos jogellenességéből próbált meg hasznot húzni, amelynek megvalósításához a görög állam által ellenőrzött vállalkozásként maga is hozzájárult.

52

Következésképpen a C‑701/21. P. sz. ügyben felhozott első fellebbezési jogalap elfogadható.

53

Másodszor e jogalap érdemét illetően meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának 54. pontjában lényegében rámutat – a Törvényszék az említett jogalap első részének alátámasztására felhozott állításokkal ellentétben a megtámadott ítélet 91. pontjában megindokolta a nemo auditur propriam turpitudinem allegans elvére alapított érv elutasítását. E 91. pontban ugyanis a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy „[a] Bizottság nem hivatkozhat megalapozottan azon jogelv megsértésére […], amely szerint saját felróható magatartására senki sem hivatkozhat. Ez az érv csupán egy másik változata annak az érvnek, amely a felperes helyzetének a görög állam helyzetével való összemosására és a görög hatóságoknak a választottbírósági eljárás eredményével való esetleges elégedettsége felperesnek való betudására irányul, így ennek sem lehet helyt adni”. Ezen indokolás, bár tömör, elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a Mytilinaios számára azon indokok megismerését, amelyek miatt a Törvényszék nem adott helyt az érvének, a Bíróság számára pedig azt, hogy e tekintetben gyakorolja a felülvizsgálati jogkörét.

54

Az első jogalapnak az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

55

Fellebbezése első jogalapjának második részében a Mytilinaios arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet ugyanezen 91. pontjában tévesen alkalmazta a jogot.

56

Igaz, hogy az arra vonatkozó érvre válaszolva, hogy a DEI megsértette azon elvet, miszerint saját felróható magatartására senki sem hivatkozhat, a Törvényszék e 91. pontban lényegében annak megállapítására szorítkozott, hogy a DEI helyzetét és a Görög Köztársaság helyzetét nem szabad összemosni. Márpedig a Mytilinaios – amint arra rámutatott – akkor, amikor a Törvényszék előtt azt állította, hogy a DEI megsértette ezen elvet, nem azt állította, hogy a DEI és a Görög Köztársaság helyzete összemosódik, hanem azt, hogy a DEI nem vitathatja érvényesen egy olyan választottbírósági eljárás eredményét, amelyhez e vállalkozás hozzájárult.

57

Mindemellett rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 86–92. pontjában azt a kérdést vizsgálta, hogy a Bizottság és a Mytilinaios állításaival ellentétben a DEI rendelkezik‑e a második vitatott határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdekkel, így ezen ítélet 91. pontját azon összefüggésben kell értelmezni, amelybe az illeszkedik.

58

Márpedig a megtámadott ítélet 89. pontjában, amelyet a fellebbező a fellebbezése keretében nem vitat, a Törvényszék elutasította a Bizottság és a Mytilinaios azon érvelését, amely egyrészt a görög állam és a DEI annak érdekében való összemosáson alapul, hogy utóbbinak betudják a görög hatóságoknak a választottbírósági eljárás eredményével való állítólagos elégedettségét, és amely másrészt a DEI helyzetének egy helyi hatóság helyzetével való összehasonlításán alapul. E tekintetben a Törvényszék ugyanezen pontban megállapította, hogy a DEI részletesen kifejtette azon okokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy egyrészt a választottbírósági ítélet érintette a gazdasági helyzetét, mivel arra kötelezte, hogy termelési költségei alatt számlázza ki a Mytilinaios számára a villamosenergia‑szolgáltatást, másrészt pedig, hogy a panaszainak vizsgálatát lezáró vitatott levél, valamint az első és a második vitatott határozat megakadályozta őt abban, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás során előadja észrevételeit. Ezen érvelésre tekintettel a Törvényszék szerint többek között a második vitatott határozat azon indokkal történő esetleges megsemmisítéséből, hogy a Bizottság az állami támogatás fennállását illetően kétségekkel vagy komoly nehézségekkel szembesült, a DEI‑nek előnye származhat éppen azért, mert az alkalmas arra, hogy a Bizottságot a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására kötelezze, amely eljárás keretében a DEI hivatkozhatott volna az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján számára biztosított eljárási garanciákra.

59

A megtámadott ítélet 90. pontjában, amelyet a fellebbező szintén nem vitat, a Törvényszék elutasította a Bizottság és a Mytilinaios azon érvét is, miszerint a DEI‑nek sérelmet okozó, a szóban forgó díjhoz kapcsolódó kötelező joghatások nem a második vitatott határozatnak, hanem a választottbírósági ítéletnek tudhatók be. A Törvényszék ezen érvet egyrészt azzal az indokkal utasította el, hogy a Bizottság e határozatban megtagadta, hogy a választottbírósági eljárás eredményét támogatási intézkedésnek minősítse, amint azt a DEI a Bizottságtól kérte, másrészt pedig azzal az indokkal, hogy a DEI éppen azt rótta fel a Bizottságnak, hogy az említett határozatban jogellenesen elmulasztotta megvizsgálni azt a kérdést, hogy e díj előny nyújtásával jár‑e. A Törvényszék szerint ezen értékelést nem kérdőjelezte meg az a tény, hogy a DEI a Mytilinaiosszal fennálló vitáját önként terjesztette a választottbíróság elé, mivel e lépés nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a priori el is fogadja az általa az Efeteio Athinon (athéni fellebbviteli bíróság) előtt egyébként sikertelenül vitatott választottbírósági ítéletet.

60

A megtámadott ítélet e két pontjából tehát kitűnik, hogy a Törvényszék elutasította a Bizottság és a Mytilinaios annak bizonyítására irányuló érveit, hogy a görög állam által a DEI felett gyakorolt ellenőrzés miatt ez utóbbi helyzete egybemosódott ezen állam helyzetével, amely államnak semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy megkérdőjelezze a Bizottság azon határozatát, amely nem indított hivatalos vizsgálati eljárást olyan intézkedéssel kapcsolatban, amelyet ezen állam maga hozott, valamint azt az érvet, miszerint a DEI nem kérdőjelezheti meg egy olyan választottbírósági eljárás eredményét, amelyhez e vállalkozás hozzájárult.

61

Ebből következik, hogy a Törvényszék – anélkül, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot – a megtámadott ítélet 90. pontjában alátámasztotta azt az okot, amely miatt el kellett utasítani a Bizottság és a Mytilinaios érveit, amelyek – amint azokat ezen ítéletnek a fellebbezésben nem vitatott 68. pontja megismétli – egyszerűen azon álláspontjuk alátámasztására irányultak, miszerint a DEI nem kifogásolhat állami támogatások címén olyan szerződést, amelyet már nem tekint kifizetődőnek, annak érdekében, hogy mentesüljön a kötelezettségvállalása alól.

62

Végeredményben a Mytilinaios nem vitatta a megtámadott ítélet 85. pontjában tett azon megállapítást, miszerint a második vitatott határozat érinti a DEI mint a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett érintett fél jogi helyzetét és érdekeit.

63

Márpedig a 2013. évi panaszában a DEI arra hivatkozott, hogy a Bizottságnak úgy kell tekintenie, hogy az állami támogatásnak minősíthető intézkedést nem a választottbírósághoz fordulásra vonatkozó döntés, hanem a választottbírósági ítélet jelenti, amely őt arra kötelezte, hogy a költségeinél alacsonyabb díjakat alkalmazzon, és hogy következésképpen az ilyen díjak alkalmazására vonatkozó határozat nem neki, mint a görög állam által ellenőrzött vállalkozásnak, hanem a választottbíróságon keresztül közvetlenül ezen államnak tudható be.

64

Bár kétségtelen, hogy a Bizottság feladata volt annak vizsgálata, hogy a jelen ügyben ez a helyzet áll‑e fenn, ez nem kérdőjelezheti meg e vállalkozásnak az e panaszt hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül elutasító bizottsági határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdekének fennállását. Az ettől eltérő érvelés az állami támogatások területén hozott állami intézkedések feletti ellenőrzés hatékonyságának veszélyeztetéséhez vezetne.

65

E megfontolásokra tekintettel az első jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani, tehát az első fellebbezési jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

66

A Mytilinaios által a C‑701/21. P. sz. ügyben felhozott második jogalap két részből áll, amelyek közül a második rész lényegében megfelel a Bizottság által a C‑739/21. P. sz. ügyben felhozott egyetlen jogalapnak.

67

Második jogalapjának első részében a Mytilinaios lényegében azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 160–163. és 185–191. pontjában a Törvényszék megsértette az EUMSZ 107. cikket, valamint a magánbefektető kritériumát.

68

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott ítélet ezen első részben kifogásolt pontjai a megtámadott ítélet 150–159. pontjában szereplő azon előfeltevésen alapulnak, hogy az esetlegesen állami támogatásnak minősülő állami intézkedést a választottbírósági ítélet jelenti.

69

Mivel e pontokat a Mytilinaios második jogalapjának második része, valamint a Bizottság egyetlen jogalapja vitatja, először e második részt és e jogalapot kell megvizsgálni.

70

Második jogalapjának második részében a Mytilinaios azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 150–159. pontjában tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó választottbíróságot „a közhatalmi jogosítványok körébe tartozó hatáskört gyakorló szervnek” kell tekinteni.

71

E tekintetben emlékeztet arra, hogy a 4001/2011. sz. törvény 37. cikkének (1) bekezdésében előírt választottbíráskodás szerződésben kikötött választottbíráskodás. E cikk ugyanis úgy rendelkezik, hogy a RAE állandó választottbíróságot hoz létre, amely előtt külön írásbeli megállapodást, vagyis az érintett felek között e törvény 37. cikkének (2) bekezdése alapján létrejött választottbírósági megállapodást követően lehetőség van az energiaügy területén felmerülő viták rendezésére.

72

A Mytilinaios szerint mindenekelőtt az a körülmény, hogy a választottbíróságnak a jogvita rendezésébe való esetleges beavatkozását törvény írja elő, nem jelenti azt, hogy e bíróságot e törvény alapján hozták létre, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 153. pontjában tévesen állapította meg.

73

Ezt követően a Törvényszéknek az ezen ítélet 156. pontjában szereplő, a 4001/2011. sz. törvényben említett választottbíróságok ítéleteinek jellegére vonatkozó értékelése a jelen ügyben nem meghatározó annak megítélése szempontjából, hogy e bíróságok állami bíróságoknak minősíthetők‑e, mivel az említett értékelés ezen ítéletek kötelező jellegére vonatkozik, amelyet a Törvényszék összekever a választottbíróságok hatáskörének kötelező jellegével, vagyis azzal a kötelezettséggel, hogy a jogvitát választottbíróság elé terjesszék.

74

Ezenkívül az említett ítélet 157. pontja, amely a 4001/2011. sz. törvényben említett választottbíróságok által hozott ítéletek rendes bíróság előtti megtámadásának lehetőségére vonatkozik, szintén nem elegendő ahhoz, hogy azokat állami bíróságoknak lehessen minősíteni. A választottbírósági ítéletekre ugyanis nem a rendes bíróságok határozataival szembeni rendes jogorvoslati lehetőség – vagyis a fellebbezés – vonatkozik, hanem a hatályon kívül helyezés iránti kereset, amelyet kifejezetten a Kodikas politikis dikonomias (görög polgári perrendtartás) 897. cikke értelmében vezettek be. E hatályon kívül helyezés iránti kereset csak korlátozott okokból nyújtható be. Következésképpen a görög polgári eljárás a választottbírósági ítéletek olyan bírósági felülvizsgálatát írja elő, amely a rendes bíróságok határozatainak felülvizsgálatához képest korlátozott, aminek az a következménye, hogy a polgári eljárás különbséget tesz a jogviták rendezésére szolgáló két mechanizmus között. E megfontolások alapján a megtámadott ítélet 157. pontjában szereplő értékelésből kitűnik, hogy a választottbíróságok a jellegüknél és működésüknél fogva jelentős eltéréseket mutatnak a rendes bíróságokhoz képest.

75

Végül a Mytilinaios azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elmulasztotta megvizsgálni, hogy a szóban forgó választottbíróság kötelező hatáskörrel rendelkezik‑e. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint e jelleg a szerződéssel létrehozott választottbírósági szervek esetében hiányzik, mivel a szerződő felek sem jogilag, sem ténylegesen nem kötelesek arra, hogy jogvitáikkal választottbírósághoz forduljanak, az érintett tagállam hatóságai pedig nem vesznek részt a választottbírósági út megválasztásában, és hivatalból sem kötelesek beavatkozni a választottbíró előtti eljárásba. Ezzel szemben csak az olyan jogszabályi rendelkezés ruházhatja fel a választottbírósági testületet állami bíróság jelleggel, amely lehetővé teszi, hogy valamely jogvitát egyoldalúan választottbíróság hatáskörébe utaljanak. A jelen ügyben egyrészt a 4001/2011. sz. törvény nem tartalmaz ilyen értelmű rendelkezést, másrészt pedig a választottbíráskodás igénybevétele kizárólag a felek megállapodásán alapult, amely hiányában a DEI vagy a Mytilinaios a jogvitájuk rendezése érdekében a rendes bíróságokhoz fordulhatott volna.

76

Egyetlen jogalapjának alátámasztása érdekben a Bizottság a maga részéről arra hivatkozik, hogy először is a megtámadott ítélet 153., 155. és 156. pontjában említett kritériumok – vagyis a 4001/2011. sz. törvény alapján létrehozott választottbíróságok által a rendes bíróságokéval azonos igazságszolgáltatási feladatok ellátása, a görög polgári perrendtartás rendelkezéseinek e bíróságok általi alkalmazása, valamint a végrehajtható okiratnak minősülő és jogerőre emelkedett ítéleteik jogilag kötelező jellege – minden Görögországban lefolytatott és a görög jog hatálya alá tartozó választottbíráskodásra vonatkoznak.

77

Továbbá az ezen ítélet 157. pontjában említett kritérium, vagyis az a lehetőség, hogy a 4001/2011. sz. törvény 37. cikke alapján létrehozott választottbíróság ítéletét rendes bíróság előtt megtámadják, szintén nem teszi nyilvánvalóvá e választottbíróságok bármilyen sajátosságát a Görögországban lefolytatott bármely más választottbíráskodáshoz képest. E tekintetben a Bizottság arra hivatkozik, hogy bár az ilyen választottbíróság ítélete konkrét indokok alapján rendes bíróság előtt megtámadható a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezése vagy nemlétezésének megállapítása iránti kérelemmel, ugyanez a helyzet minden más, Görögországban hozott választottbírósági ítélet esetében is. Így ez az elem nemcsak hogy nem teszi nyilvánvalóvá a 4001/2011. sz. törvény 37. cikke alapján létrehozott választottbíróságok sajátosságát, hanem éppen ellenkezőleg, az e bíróságok által hozott választottbírósági határozatok megtámadásának korlátozott lehetősége megkülönbözteti e határozatokat a rendes bíróságok határozataitól, amelyekkel szemben – az első fokon eljáró bíróság ténybeli vagy jogi értékelésének vitatása céljából – általában fellebbezésnek van helye.

78

Végül a Bizottság elismeri, hogy az ezen ítélet 154. pontjában említett elem, vagyis a 4001/2011. sz. törvény 37. cikke értelmében a választottbíróságnak való alávetést elfogadó felek azon kötelezettsége, hogy a RAE elnökének határozatával felállított listáról válasszák ki a választottbírákat, ténylegesen megkülönbözteti ezt a választottbíráskodást bármely más választottbíráskodástól, mivel nem áll fenn olyan általános kötelezettség, amely a Görögországban választottbíráskodást igénybe vevő feleket arra kötelezné, hogy konkrét listáról jelöljenek ki választottbírákat. Az ilyen elem azonban csak eljárási részletkérdés, és nem mutat olyan sajátosságot, amely indokolná azt, hogy az e 37. cikkben előírt választottbíróságokat görög rendes bíróságnak tekintsék.

79

A Bizottság hozzáteszi, hogy a szóban forgó választottbíróság görög rendes bíróságnak tekintése ellentétes az EUMSZ 267. cikkre vonatkozó ítélkezési gyakorlattal.

80

Ezen ítélkezési gyakorlat ugyanis a választottbíróságok két kategóriáját különbözteti meg.

81

E kategóriák közül az első azon szerződéses választottbíróságokat foglalja magában, amelyek hatásköre a felek közötti megállapodáson alapul, és amelyeket nem lehet tagállami bíróságnak tekinteni. E választottbíróságok jelentik a főszabályt, mivel a választottbíráskodás igénybevételéhez általában a felek megállapodása szükséges. Ebben az összefüggésben a Bíróság megtagadta, hogy tagállami bíróságként ismerje el a kereskedelmi választottbíráskodással, más típusú, a felek egyetértésén alapuló választottbíráskodással vagy kétoldalú beruházási megállapodáson alapuló választottbíráskodással megbízott szerveket.

82

Az említett kategóriák közül a második azokat a választottbíróságokat foglalja magában, amelyek hatásköre a törvény értelmében – a felek akaratától függetlenül – kötelező, és amelyek tagállami bíróságnak tekinthetők, ha az EUMSZ 267. cikkben meghatározott egyéb feltételek teljesülnek. E tekintetben a Bíróság kivételes esetekben elismerte, hogy a jogszabály alapján létrejött olyan választottbíróság, amelynek határozatai a felekre nézve kötelezőek, és amelynek hatásköre nem függ a felek megállapodásától, tagállami bíróságnak tekinthető.

83

Márpedig a Bizottság szerint a 4001/2011. sz. törvény 37. cikkében említett választottbíróságok a bíróságok első kategóriájába tartoznak, mivel a feleknek írásbeli hozzájárulásukat kell adniuk ahhoz, hogy a jogvitát e bíróságok elé terjeszthessék, amint azt egyébként a Törvényszék többek között a megtámadott ítélet 9., 90. és 232. pontjában kifejtette. Végül a görög hatóságok nem avatkoztak be sem a választottbírósági út DEI és Mytilinaios általi választásába, sem hivatalból a választottbírósági eljárás lefolyásába. Ebből következik, hogy az említett választottbíróságoknak nincs kötelező, azaz a felek akaratától független hatásköre.

84

A Törvényszék, mivel a szóban forgó választottbíróságot tévesen tekintette görög rendes bíróságnak, azt is tévesen állapította meg, hogy a választottbírósági ítélet mint bírósági határozat állami intézkedésnek minősül, és hogy a Bizottságnak tehát értékelnie kellett volna, hogy ezen ítélet előnyt biztosít‑e a Mytilinaios számára, úgy, hogy megvizsgálja a szóban forgó díj összegét a piaci árhoz képest. Valójában a Törvényszéknek a választottbírósághoz fordulást magán vitarendezési módszernek kellett volna tekintenie, és ennélfogva meg kellett volna állapítania, hogy a magánbefektető kritériuma alkalmazható a DEI azon döntésére, hogy beleegyezik a Mytilinaiosszal fennálló vitájának választottbírósági úton történő rendezésébe, mivel a DEI mint közvállalkozás e döntése volt a jelen ügyben az egyetlen állami intézkedés.

85

A DEI ezzel szemben azzal érvel, hogy a második jogalap második része a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul.

86

Először is ugyanis a Törvényszék a szóban forgó választottbíróságot nem „tekintette” rendes bíróságnak, a választottbírósági ítéletet pedig rendes bírósági határozatnak. Valójában a Törvényszék a megtámadott ítélet 150. pontjában kifejezetten megkülönböztette a választottbírósági ítéletet a görög rendes bíróságok határozataitól, és ezen ítélet 159. pontjában arra szorítkozott, hogy a választottbíróságot „a közhatalmi jogosítványok körébe tartozó hatáskört gyakorló szervnek” minősítette. Egyébiránt közhatalmi jogköröket számos más állami szerv is gyakorolhat, anélkül hogy azokat emiatt választottbíróságoknak vagy rendes bíróságoknak „tekintenék”. Ráadásul, amint az a megtámadott ítélet 149. pontjából következik, a Törvényszék megvizsgálta, hogy a választottbíróság milyen mértékben „hasonl[ít]” egy „görög rendes bírósághoz”, míg a megtámadott ítélet 231. pontjában jelezte, hogy „a választottbírósági ítélet […] összehasonlítható egy görög rendes bíróság ítéleteivel”.

87

Mindenesetre a Törvényszék, még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó választottbíróságot ténylegesen görög rendes bíróságnak tekintette, csak párhuzamot vont a rendes bíróságok és a választottbíróságok között a választottbíróságok ítéleteinek az állami támogatásokra vonatkozó szabályokra tekintettel történő felülvizsgálatának sajátos és konkrét kérdését, valamint azt a kérdést illetően, hogy nyújtható‑e állami támogatás választottbírósági ítélet útján.

88

Másodszor, ami a szóban forgó választottbíróságnak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 153–157. pontjában vizsgált jellemzőit illeti, a DEI kifejti, hogy a Mytilinaios csak az ezen ítélet 153. és 157. pontjában említett jellemzőket vitatja, valamint azt, hogy a Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni a választottbíróság hatáskörének nem kötelező jellegét.

89

E tekintetben a DEI mindenekelőtt megjegyzi, hogy a Mytilinaios vitatja, hogy a választottbíróságot a 4001/2011. sz. törvény 37. cikke alapján hozták létre. Márpedig valójában a megtámadott ítélet 153. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy azt a jellemzőt, amely miatt a választottbíróság a rendes bíróságokhoz hasonlít, az jelenti, hogy „a rendes bíróságokéval azonos igazságszolgáltatási feladatot” lát el, és hogy „a választottbírósági eljárás megindítása megfosztja a rendes bíróságokat a hatáskörüktől”. Az e 153. pontban lévő alárendelt szerkezetbe foglalt, „a 4001/2011. sz. törvény 37. cikke alapján létrehozott választottbíróságok[ra]” való utalás célja csak az, hogy a Törvényszék értékelését a jelen ügyben szóban forgó választottbíróságra korlátozza.

90

Továbbá, ami a választottbíróságnak a választottbírósági ítéletek korlátozott bírósági felülvizsgálatára vonatkozó, a megtámadott ítélet 157. pontjában vizsgált jellemzőjét illeti, a DEI úgy véli, hogy a Mytilinaios érve elfogadhatatlan, mivel nem fejti ki, hogy a „korlátozott bírósági felülvizsgálat” miért különbözteti meg a választottbírósági ítéletek felett az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alapján gyakorolt felülvizsgálatot a rendes bíróságok határozatai felett gyakorolt felülvizsgálattól.

91

Mindenesetre ezen érv megalapozatlan. Először is az, hogy az Efeteio Athinon (athéni fellebbviteli bíróság) által a választottbírósági ítélet felett gyakorolt felülvizsgálat korlátozottabb, mint a „szokásos” fellebbezés során végzett felülvizsgálat, nem releváns annak értékelése szempontjából, hogy ezen ítélet nyújthat‑e állami támogatást. A Bíróság ugyanis a 2019. december 11‑iMytilinaios Anonymos Etairia – Omilos Epicheiriseon ítéletben (C‑332/18 P, EU:C:2019:1065, 68. pont) kimondta, hogy az ideiglenes intézkedés keretében gyakorolt bírósági felülvizsgálat korlátozott jellege ellenére előfordulhat, hogy állami támogatást nyújtanak egy görög rendes bíróság által ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzéssel. Másodszor a DEI megjegyzi, hogy a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése azon korlátozott indokok közé tartozik, amelyek alapján kérni lehet az ilyen ítélet hatályon kívül helyezését. Mivel az állami támogatások tilalma éppen a közrend körébe tartozik, a Mytilinaios érve hatástalan. Harmadszor az a körülmény, hogy a görög jog előírja a választottbírósági ítéletek rendes bíróság általi bírósági felülvizsgálatát a választottbíróság előtt pervesztes fél által benyújtott keresetet követően, azt bizonyítja, hogy ezen ítéleteket nem lehet végrehajtani anélkül, hogy azokat állami rendes bíróság „helyben ne hagyná”. Így a választottbírósági határozatot nem egyszerűen mint olyat hajtják végre, hanem inkább rendes bíróság által helybenhagyott határozatként. Egyébiránt a támogatási intézkedés betudhatóságának feltétele teljesül abban az esetben, ha a „hatóságok” ezen intézkedés elfogadásában „közreműködnek”. Márpedig az Efeteio Athinon (athéni fellebbviteli bíróság), amely a jelen ügyben elbírálta és elutasította a választottbírósági ítélettel szemben benyújtott hatályon kívül helyezés iránti keresetet, vitathatatlanul ilyen hatóságnak minősül.

92

Végül, ami azt illeti, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a választottbíróság kötelező hatáskörére vonatkozó kritériumot, a DEI azt állítja, hogy a Mytilinaios nem fejti ki azon okokat, amelyek miatt ezen, az EUMSZ 267. cikk alkalmazása szempontjából jogszerű kritériumnak is teljesülnie kell ahhoz, hogy a választottbírósági ítéleteket az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazása során a rendes bíróságok határozataihoz hasonlóan kezeljék.

93

Mindenesetre ezen érv megalapozatlan.

94

Egyrészt ugyanis az EUMSZ 267. cikk „egy tagállam bíróságára” utal, míg az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése azon támogatásokat említi, amelyeket „a tagállamok által vagy állami forrásból” nyújtanak. Márpedig a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a közhatalmi jogköröket gyakorló jogalanyok széles köre tartozik az ez utóbbi rendelkezés értelmében vett „tagállam” fogalmába, anélkül azonban, hogy előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést tehetnének fel. A jelen ügyben nem az a kérdés merül fel, hogy a szóban forgó választottbíróság „egy tagállam bíróságaként” járt‑e el, hanem az, hogy „közhatalmi jogosítványok körébe tartozó hatáskört gyakorló szervnek” tekinthető‑e. E vizsgálat elvégzése érdekében a Törvényszék párhuzamot vont azzal az esettel, amikor rendes bíróság határozata útján nyújtanak állami támogatást. Egyébiránt a „közhatalmi jogosítványok körébe tartozó hatáskört” gyakorló szervek jellemzője az, hogy akaratuk – az Efeteio Athinon (athéni fellebbviteli bíróság) által helybenhagyott választottbírósági ítéletben kifejezett akarathoz hasonlóan – egyoldalúan érvényesül.

95

Másrészt a választottbíróságok ítéletei, függetlenül attól, hogy azokat nemzeti jogszabály vagy kétoldalú beruházási megállapodás alapján hozták‑e létre, olyan intézkedéseknek minősülnek, amelyek révén állami támogatás nyújtható. E tekintetben a DEI rámutat, hogy a 2022. január 25‑iBizottság kontra European Food és társai ítélet (C‑638/19 P, EU:C:2022:50) alapjául szolgáló ügyben, amely a jelen ügyhöz hasonlóan egy, az államnak betudható választottbírósági ítéletre vonatkozott, a választottbíróság hatásköre nem volt kötelező.

96

Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 151. pontjában a Törvényszék megállapította egyrészt azt, hogy „a választottbíróság a választottbírósági ítélettel a szóban forgó díj megállapítására vonatkozó, jogilag kötelező határozatot hozott, amely alkalmas volt arra, hogy előnyt biztosítson a [Mytilinaios] számára abban az esetben, ha nem felel meg a rendes piaci feltételeknek, és következésképpen az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján a Görög Köztársaság által be nem jelentett állami támogatásnak minősülhetett”, és másrészt azt, hogy „a RAE mellett a 4001/2011. sz. törvény 37. cikke alapján létrehozott választottbíróság, az az előtti választottbírósági eljárás, valamint annak határozatai a görög rendes bíróságok, az előttük folyó perek és a határozataik jellemzőihez hasonló jellemzőkkel rendelkeznek”.

97

E megállapítás alátámasztása érdekében a Törvényszék ezen ítélet 153–157. pontjában öt kritériumot elemzett azt megelőzően, hogy az említett ítélet 158. pontjában levonta azt a következtetést, hogy „a 4001/2011. sz. törvény 37. cikkének megfelelően létrehozott és működő választottbíróságok a görög állami bírósági rendszer szerves részét képezik”, ugyanezen ítélet 159. pontjában pedig azt, hogy a szóban forgó választottbíróságot „a görög rendes bíróságokhoz hasonlóan a közhatalmi jogosítványok körébe tartozó hatáskört gyakorló szervnek kell tekinteni”.

98

Ennélfogva a Törvényszék a megtámadott ítélet 151–159. pontjában szereplő értékelés alapján állapíthatta meg ezen ítélet 160. pontjában, hogy a szóban forgó díj, amint azt a választottbírósági ítélet megállapította, be nem jelentett állami intézkedésnek minősül.

99

Ebből következik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a RAE választottbíróságát a közhatalmi jogosítványok körébe tartozó hatáskört gyakorló szervnek kell minősíteni, következésképpen pedig a határozatai az EUMSZ 107. cikk értelmében betudhatók a Görög Köztársaságnak, kizárólag azzal az indokkal, hogy e bíróság a görög állami bírósági rendszer szerves részét képezi, mivel a rendes görög bíróságokhoz hasonlítható. Márpedig ezen érvelés téves jogalkalmazáson alapul.

100

Először is, ami a Törvényszék által a megtámadott ítélet 153–157. pontjában annak megállapításakor figyelembe vett kritériumokat illeti, hogy a szóban forgó választottbíróság állami rendes bíróságnak tekinthető, e kritériumok a következők voltak: először is az, hogy a 4001/2011. sz. törvény 37. cikke alapján létrehozott választottbíróságok a rendes bíróságokéval azonos igazságszolgáltatási feladatot látnak el, sőt e bíróságok helyébe lépnek, mivel a választottbírósági eljárás megindítása megfosztja őket a hatáskörüktől, másodszor az, hogy a RAE elnökének határozatával felállított listáról kiválasztott választottbíráknak a kijelölésük előtt igazolniuk kell függetlenségüket és pártatlanságukat, harmadszor az, hogy a választottbíróságok előtti eljárásokra többek között a görög polgári perrendtartás rendelkezései, kiegészítő jelleggel pedig a RAE választottbírósági szabályzata az irányadó, negyedszer az, hogy a választottbíróságok ítéletei e perrendtartás vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően jogilag kötelező erejűek, jogerővel bírnak, és végrehajtható okiratnak minősülnek, ötödször pedig az, hogy a választottbíróságok ítéleteivel szemben rendes bíróság előtt jogorvoslattal lehet élni.

101

Mindazonáltal, amint arra a Bizottság hivatkozik, és amint arra a főtanácsnok az indítványának 95. pontjában rámutatott, e kritériumok egyike sem teszi lehetővé a 4001/2011. sz. törvény 37. cikkében előírt választottbíróságok bármely más szerződéses választottbíróságtól való megkülönböztetését.

102

Ugyanis először is bármely szerződéses választottbíróság felváltja a rendes bíróságokat, másodszor, az ilyen bíróság előtti eljárást rendszerint törvény szabályozza, amely törvény – harmadszor – azok határozatait kötelező jelleggel, jogerővel és végrehajtható okirat minőséggel is felruházhatja, negyedszer pedig e határozatokkal szemben bizonyos feltételek mellett rendes bíróság előtt lehet jogorvoslattal élni.

103

Ebben az összefüggésben igaz – amint azt a Bizottság is elismeri –, hogy az a körülmény, hogy a jelen ügyben a választottbírákat a RAE elnökének határozatával felállított listáról választják ki, és a kijelölésük előtt igazolniuk kell függetlenségüket és pártatlanságukat, megkülönbözteti a RAE választottbíróságát más szerződéses választottbíróságoktól, amelyek választottbíráit nem szükségszerűen az ezen elnök által felállított listához hasonló listáról választják ki. E körülmény azonban önmagában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e választottbíróság különbözik minden más szerződéses választottbíróságtól, mivel csupán olyan, tisztán eljárási elemnek minősül, amely az említett bíróság feladatát vagy jellegét nem érinti.

104

Másodszor, amint arra a Mytilinaios és a Bizottság hivatkozik, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta megvizsgálni, hogy a RAE választottbírósága – amint főszabály szerint az állami bírósági rendszer részét képező bíróságok – rendelkezik‑e olyan kötelező hatáskörrel, amely tehát nem kizárólag a felek akaratától függ.

105

Egy ilyen elem alapján a Törvényszék ténylegesen megállapíthatta volna, hogy a RAE választottbírósága különbözik az olyan szerződéses választottbíróságtól, amelynek hatásköre választottbírósági megállapodáson, azaz a szóban forgó felek akaratautonómiáját tükröző külön megállapodáson alapul (lásd ebben az értelemben: 2014. június 12‑iAscendi Beiras Litoral e Alta, Auto Estradas das Beiras Litoral e Alta ítélet, C‑377/13, EU:C:2014:1754, 27. pont; 2022. január 25‑iBizottság kontra European Food és társai ítélet, C‑638/19 P, EU:C:2022:50, 144. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

106

A fentiekre tekintettel és minden más megfontolástól függetlenül a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a RAE választottbírósága rendes bíróságnak tekinthető, és hogy a választottbírósági ítélet olyan állami intézkedés, amely állami támogatásnak minősülhet.

107

Ezen értékelést a DEI által felhozott érvek nem kérdőjelezhetik meg.

108

Mindenekelőtt a jelen ügyet meg kell különböztetni a 2022. január 25‑iBizottság kontra European Food és társai ítélet (C‑638/19 P, EU:C:2022:50) alapjául szolgáló ügytől.

109

Egyrészt ugyanis az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó választottbírósági ítéletet meghozó választottbíróság nem szerződéses választottbíróság volt, hanem azt kétoldalú beruházási megállapodás alapján hozták létre. Márpedig, amint az a lényegében az említett ítélet 143. és 144. pontjában felidézett állandó ítélkezési gyakorlatból következik, a tagállam ahhoz való hozzájárulása, hogy eljárást indíthassanak vele szemben egy kétoldalú beruházási megállapodásban előírt választottbírósági eljárás keretében, egy szerződéses választottbírósági eljárás keretében adott hozzájárulástól eltérően nem a szóban forgó felek akaratautonómiáját tükröző külön megállapodáson alapul, hanem egy olyan, két tagállam által kötött szerződésből ered, amelynek keretében e tagállamok általános jelleggel és előre hozzájárultak ahhoz, hogy a választottbírósági eljárás javára kivonják a saját bíróságaik hatásköre alól azokat a jogvitákat, amelyek az uniós jog értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozhatnak.

110

Másrészt a 2022. január 25‑iBizottság kontra European Food és társai ítéletben (C‑638/19 P, EU:C:2022:50) a Bíróság annak vizsgálatára szorítkozott, hogy a Bizottság az adott ügyben ratione temporis rendelkezett‑e hatáskörrel az EUMSZ 108. cikk szerinti jogköreinek gyakorlására. E célból ezen ítélet 123. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy azon időpont megállapítása szempontjából, amikor egy meghatározott intézkedés a kedvezményezettjei számára állami támogatás felvételére való jogot ruházott, a döntő tényezőt az képezi, hogy e kedvezményezettek igényt szereznek arra, hogy e támogatást megkapják, valamint hogy a tagállam ehhez kapcsolódóan kötelezettséget vállal az említett támogatás nyújtására. Noha az említett ítélet 124. pontjában a Bíróság lényegében megállapította, hogy ilyen jogot csak a szóban forgó választottbírósági ítélet biztosított, ebből egyáltalán nem következtetett arra, hogy e választottbírósági ítélet önmagában állami támogatásnak minősül. Ellenkezőleg, a Bíróság – amint az az említett ítélet 80. és 131. pontjából kitűnik – kifejtette, hogy az ugyanezen ítélet alapjául szolgáló ügyben nem rendelkezik hatáskörrel azon kérdés eldöntésére, hogy az ezen ügyben szóban forgó intézkedés, vagyis a választottbírósági ítélet anyagi jogi szempontból az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősül‑e.

111

Továbbá az a körülmény, hogy a jelen ügyben egy görög bíróság, vagyis az Efeteio Athinon (athéni fellebbviteli bíróság) elutasította a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezése iránti keresetet, nem vonhatja maga után azt, hogy ezen ítélet kizárólag ezen okból a görög államnak betudható. Az e bíróság által gyakorolt bírósági felülvizsgálat ugyanis csak a választottbírósági ítélet jogszerűségére vonatkozik, amely ítélet kizárólag az azt meghozó választottbírósági testületnek betudható aktus marad. Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy állami támogatás bevezetése mint olyan nem eredhet bírósági határozatból, mivel az ilyen támogatások bevezetése a bíróságok feladatától idegen célszerűségi értékelésen alapul (2023. január 12‑iDOBELES HES ítélet, C‑702/20 és C‑17/21, EU:C:2023:1, 76. pont). Ennélfogva az ilyen bírósági határozat léte semmiképpen nem lehet elegendő ahhoz, hogy az e határozattal helybenhagyott választottbírósági ítéletet olyan intézkedésnek lehessen minősíteni, amely állami támogatásnak minősülhet.

112

Végül a DEI azon állításának, miszerint a Törvényszék valójában nem tekintette a RAE választottbíróságát bíróságnak, nyilvánvalóan ellentmond a megtámadott ítélet 160. pontja, amely egyértelműen kimondja, hogy „a választottbíróságot állami rendes bíróságnak kell tekinteni”.

113

Ebből a jelen ügyben az következik, hogy tekintettel különösen a DEI és a Mytilinaios közötti jogvita sajátosságaira, valamint az e felek által a RAE választottbíróságára önként bízott feladat sajátosságaira, a Bizottság helyesen állapította meg egyrészt azt, hogy az egyetlen állami intézkedést, amely állami támogatásnak minősülhet, a DEI azon döntése jelenti, hogy megköti a választottbírósági megállapodást a Mytilinaiosszal, tekintettel arra, hogy a DEI a görög állam ellenőrzése alatt áll, másrészt pedig azt, hogy annak meghatározásához, hogy e döntés előnyt biztosított‑e a Mytilinaios számára, meg kell vizsgálni, hogy szokásos piaci feltételek mellett egy gazdasági magánszereplő az említett döntést ugyanilyen feltételekkel meghozta volna‑e.

114

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy más lehetett volna a helyzet akkor, ha a választottbírósági eljárás teljes lefolytatása – a választottbírósági megállapodás megkötésétől a választottbírósági ítélet meghozataláig – a görög állam által az érintett vállalkozásokkal szemben annak érdekében előírt rendszer eredménye lett volna, hogy ezen eljárást az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megkerülésére használják fel. Egy gazdasági magánszereplő ugyanis szokásos piaci feltételek mellett nem járult volna hozzá ahhoz, hogy ilyen rendszer részévé váljon. A DEI azonban nem állította, hogy a választottbírósági megállapodás Mytilinaiosszal való megkötését a görög állam írta elő vele szemben az akarata ellenére annak érdekében, hogy ez utóbbi számára állami támogatást nyújtson.

115

A fenti megfontolásokra tekintettel a Mytilinaios második jogalapjának második része és a Bizottság egyetlen jogalapja megalapozott, és azoknak helyt kell adni.

116

E körülmények között a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a Mytilinaios második jogalapjának első részét vagy harmadik jogalapját.

117

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, ha azt a per állása megengedi.

118

A jelen ügyben ez a helyzet a T‑740/17. sz. ügyben felhozott harmadik és negyedik jogalapot, valamint az ötödik jogalap első és második részét illetően, amelyekben a DEI lényegében azt rótta fel a Bizottságnak, hogy megsértette az EUMSZ 107. cikket, mivel a második vitatott határozatban nem vizsgálta meg a választottbírósági ítéletből következő szóban forgó díjat, mielőtt kizárta az előny fennállását, és hogy annak vizsgálatára szorítkozott, hogy szokásos piaci feltételek mellett egy gazdasági magánszereplő a választottbírósági megállapodást ugyanilyen feltételekkel megkötötte volna‑e.

119

Elegendő ugyanis rámutatni arra, hogy a megtámadott ítélet 9., 90. és 232. pontjában a Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy a DEI és a Mytilinaios önként fordult a RAE választottbíróságához, és e megállapítást a jelen fellebbezés keretében nem vitatták. Következésképpen a jelen ítélet 96–105. pontjában kifejtett okokból a Bizottság a jelen ügy körülményei között semmiképpen nem volt köteles elemezni a választottbírósági ítélet tartalmát annak vizsgálata érdekében, hogy a DEI‑nek a választottbírósági megállapodás megkötésére vonatkozó döntése az EUMSZ 107. cikk értelmében vett előnyt biztosított‑e a Mytilinaios számára.

120

Ennélfogva a T‑740/17. sz. ügyben felhozott harmadik és negyedik jogalapot, valamint az ötödik jogalap első és második részét el kell utasítani.

121

Ezzel szemben a Törvényszék nem vizsgálta meg ezen ötödik jogalap többi részét, sem a T‑740/17. sz. ügyben felhozott többi kereseti jogalapot, amelyek közül az első jogalap a 2017. május 31‑iDEI kontra Bizottság ítélet (C‑228/16 P, EU:C:2017:409) téves értelmezésén alapul, a második azon, hogy a Bizottság megsértette a 2015/1589 rendelet 24. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, és különösen a DEI‑nek az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában biztosított meghallgatáshoz való jogát, a hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdését, mivel a körültekintő piacgazdasági magánbefektető kritériumának alkalmazhatóságával és e kritérium alkalmazásával kapcsolatos ténybeli értékelés során nyilvánvaló hibákat követett el, a hetedik jogalap pedig a EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmezése és alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló hibán, az indokolási kötelezettség megsértésén és a tények értékelése során elkövetett nyilvánvaló hibán alapul, mivel a Bizottság nem vizsgálta meg a DEI által 2012‑ben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott első panaszt azzal az indokkal, hogy az a választottbírósági ítéletet követően okafogyottá vált.

122

Mivel e részek és jogalapok vizsgálata összetett ténybeli értékeléseket tesz szükségessé, amelyek vonatkozásában nem áll a Bíróság rendelkezésére a szükséges ténybeli elemek összessége, az említett részeket és jogalapokat illetően a per állása nem teszi lehetővé a határozathozatalt, ennélfogva az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy azokról ez utóbbi bíróság határozzon.

123

[A 2024. június 7‑i végzéssel kijavítva] Végül a Törvényszék feladata annak megállapítása, hogy a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése milyen következményekkel jár a T‑639/14. RENV. és T‑352/15. sz. ügyek tárgyát képező keresetekre nézve, ideértve a Bizottság által ezen ügyekben előterjesztett, okafogyottság megállapítása iránti kérelmeket is.

124

Mivel a Bíróság az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem szükséges határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: