C‑699/21. sz. ügy

E. D. L.

(a Corte costituzionale [alkotmánybíróság, Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2023. április 18.

„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai elfogatóparancs – 2002/584/IB kerethatározat – Az 1. cikk (3) bekezdése – A 23. cikk (4) bekezdése – Tagállamok közötti átadási eljárások – A végrehajtás megtagadásának okai – Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése – A lojális együttműködés kötelezettsége – Az európai elfogatóparancs végrehajtásának felfüggesztése – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke – Az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma – Súlyos, krónikus és esetlegesen visszafordíthatatlan betegség – Az európai elfogatóparanccsal keresett személyt érintő súlyos egészségkárosodás veszélye”

Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma – Súlyos egészségkárosodás veszélye – Az átadás felfüggesztésének vagy akár az elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának igazolására alkalmas körülmények – A lojális együttműködés kötelezettsége – A végrehajtó igazságügyi hatóság kötelezettségei, ideértve a kibocsátó igazságügyi hatósággal való párbeszéd kötelezettségét is

(EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 4. cikk; a 2009/299 tanácsi kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, (3) bekezdés, és 23. cikk, (1) és (4) bekezdés)

(lásd: 35–42., 45–53., 55. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

2019‑ben egy horvát bíróság büntetőeljárás lefolytatása céljából európai elfogatóparancsot bocsátott ki az Olaszországban tartózkodó E. D. L. ellen. Ezen elfogatóparancs végrehajtása keretében a Corte d’appello di Milano (milánói fellebbviteli bíróság, Olaszország) E. D. L.‑t pszichiátriai szakértői vizsgálatnak vetette alá, amely feltárta, hogy e személy a kezelésének folytatását szükségessé tévő pszichotikus zavarban szenved, és emiatt a börtönlétre alkalmatlan. A milánói fellebbviteli bíróság ezért úgy ítélte meg, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtása félbeszakítaná E. D. L. kezelését, és egészségének romlásához vezetne, sőt, bizonyítottan fennállna az öngyilkosság kockázata is. Az európai elfogatóparancsról szóló 2002/584 kerethatározatot ( 1 ) átültető olasz törvény ( 2 ) rendelkezései azonban nem írják elő, hogy a keresett személy átadása ilyen egészségügyi okokból megtagadható.

A milánói fellebbviteli bíróság, mivel kétségei voltak e nemzeti rendelkezések alkotmányosságát illetően, a Corte costituzionaléhoz (alkotmánybíróság, Olaszország) fordult. Ez utóbbi bíróság szerint az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának a 2002/584 kerethatározatban előírt okai sem tartalmazzák az esetlegesen határozatlan időtartamú krónikus betegségek miatt – amilyen betegségben E. D. L. is szenved – az érintett személy egészségét fenyegető súlyos veszély esetét. E bíróság tehát úgy határozott, hogy a Bírósághoz fordul azzal kapcsolatban, hogy e kerethatározatot ilyen esetben miként kell értelmezni.

A nagytanácsban eljáró Bíróság az ítéletében kifejti, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság mely feltételek mellett jogosult, illetve köteles arra, hogy a 2002/584 kerethatározat értelmében felfüggessze a keresett személy átadását, és megtagadja az európai elfogatóparancs végrehajtását az e személyt érintő súlyos egészségkárosodás veszélye esetén, valamint rámutat arra, hogy ilyen esetben fennáll a kibocsátó igazságügyi hatósággal való párbeszéd kötelezettsége.

A Bíróság álláspontja

Először is a Bíróság megállapítja, hogy a 2002/584 kerethatározat nem írja elő, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságok megtagadhatják az európai elfogatóparancs végrehajtását pusztán azzal az indokkal, hogy az ilyen elfogatóparanccsal keresett személy súlyos, krónikus és esetlegesen visszafordíthatatlan betegségben szenved. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség ( 3 ) alapját képező kölcsönös bizalom elvére tekintettel ugyanis fennáll azon vélelem, hogy a tagállamokban a többek között az ilyen betegségek gyógyítása érdekében biztosított ellátások és kezelések megfelelőek, éspedig a büntetés‑végrehajtási intézetekben is.

Mindazonáltal a 2002/584 kerethatározat 23. cikkének (4) bekezdésére ( 4 ) tekintettel a végrehajtó igazságügyi hatóság ideiglenesen felfüggesztheti a keresett személy átadását, amennyiben objektív körülmények – mint például orvosi igazolások vagy szakértői vélemények – alapján nyomós okkal feltételezhető, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtása nyilvánvalóan veszélyeztetheti e személy egészségét, például az átadásának tervezett időpontja előtti átmeneti betegség vagy egészségügyi panasz miatt.

Másodszor, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy nem zárható ki, hogy valamely súlyos betegségben szenvedő személy átadása e személyre nézve a Charta 4. cikke értelmében vett embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyét vonhatja maga után, éspedig a kibocsátó tagállamban rendelkezésre álló ellátások minősége miatt vagy – bizonyos körülmények között – ettől függetlenül, amennyiben e bánásmód elérne egy minimális súlyossági mértéket, amely meghaladja a fogva tartással elkerülhetetlenül együtt járó szenvedés szintjét.

Így, amikor a végrehajtó igazságügyi hatóság a rendelkezésére álló objektív körülmények alapján nyomós és bizonyítékokkal alátámasztott okokból feltételezheti, hogy a súlyosan beteg keresett személy átadása e személyt a várható élettartama jelentős csökkenése, vagy egészségi állapota gyors, jelentős és orvosolhatatlan romlása tényleges veszélyének tenné ki, e hatóság köteles az átadást ideiglenesen felfüggeszteni. Ezenkívül fel kell kérnie a kibocsátó igazságügyi hatóságot, hogy közöljön vele minden szükséges információt annak érdekében, hogy megbizonyosodhasson arról, hogy az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló büntetőeljárás lefolytatásának módja vagy e személy esetleges fogva tartásának körülményei lehetővé teszik a szóban forgó veszély elhárítását. Ha a kibocsátó igazságügyi hatóság ilyen garanciákat nyújt, az európai elfogatóparancsot végre kell hajtani, és új átadási időpontban kell megegyezni.

Harmadszor a Bíróság rámutat, hogy mindazonáltal ellentétes lenne a 2002/584 kerethatározat 23. cikke (4) bekezdésének általános rendszerével – amely rendelkezés az átadás felfüggesztésének „ideiglenes” jellegére hivatkozik – az, ha a végrehajtó igazságügyi hatóság a súlyos egészségkárosodás veszélye bekövetkezésének elkerülése érdekében a keresett személy átadását jelentős vagy akár határozatlan időre elhalaszthatná.

Következésképpen – kivételes körülmények között – a kibocsátó igazságügyi hatóság által szolgáltatott információkra, valamint a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére álló bármely más információra tekintettel ez utóbbi hatóság arra a következtetésre juthat, hogy egyrészt nyomós és bizonyítékokkal alátámasztott okokból feltételezhető, hogy a kibocsátó tagállamnak való átadás esetén a keresett személy súlyos egészségkárosodás veszélyének lenne kitéve, és hogy másrészt e veszély észszerű időn belül nem hárítható el. Ilyen esetben a végrehajtó igazságügyi hatóságnak a 2002/584 kerethatározat 1. cikkének a Charta 4. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése ( 5 ) értelmében meg kell tagadnia az európai elfogatóparancs végrehajtását.

( 1 ) A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.).

( 2 ) Az alapügy tényállásának megvalósulása idején alkalmazandó módosított 2005. április 22‑i legge n. 69 – Disposizioni per conformare il diritto interno alla decisione quadro 2002/584/GAI del Consiglio, del 13 giugno 2002, relativa al mandato d’arresto europeo e alle procedure di consegna tra Stati membri (a belső jognak az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatnak való megfelelése érdekében hozott rendelkezésekről szóló 69. sz. törvény, a GURI 2005. április 29‑i 98. száma, 6. o.).

( 3 ) Az uniós jog e területét az EUMSZ 67. és azt követő cikkek szabályozzák, és az magában foglalja többek között a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködést.

( 4 ) E rendelkezés szerint „[a]z átadás kivételesen ideiglenesen felfüggeszthető súlyos emberiességi okokból, például akkor, ha megalapozottan feltételezhető, hogy a végrehajtása nyilvánvalóan veszélyeztetné a keresett személy életét vagy egészségét”.

( 5 ) E rendelkezés szerint a 2002/584 kerethatározat nem érinti az EUSZ 6. cikkben biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét.