A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2023. május 17. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal – Jogszabályok közelítése – 2001/95/EK irányelv – 12. cikk és II. melléklet – Műszaki szabványok és szabályok – Európai Uniós Gyors Tájékoztatási Rendszer – RAPEX – Iránymutatások – Veszélyes nem élelmiszer jellegű termékek – (EU) 2019/417 végrehajtási határozat – 765/2008/EK rendelet – 20. és 22. cikk – Az Európai Bizottságnak szóló értesítések – Közigazgatási határozat – Egyes pirotechnikai termékek értékesítésének tilalma és az eltávolítási kötelezettség – Az érintett termékek forgalmazójának az értesítések kiegészítésére irányuló kérelme – A kérelem elbírálására hatáskörrel rendelkező hatóság – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Hatékony bírói jogvédelem”

A C‑626/21. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2021. október 11‑én érkezett, 2021. szeptember 29‑i határozatával terjesztett elő

a Funke sp. z o.o.

és

a Landespolizeidirektion Wien

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, D. Gratsias, M. Ilešič, I. Jarukaitis és Csehi Z. (előadó) bírák,

főtanácsnok: T. Ćapeta,

hivatalvezető: S. Beer tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. szeptember 21‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–	a Funke sp. z o.o. képviseletében K. Pateter és C. M. Schwaiger Rechtsanwälte,

–	az osztrák kormány képviseletében A. Posch, J. Schmoll, H. Perz, V. Reichmann és F. Werni, meghatalmazotti minőségben,

–	az Európai Bizottság képviseletében G. Goddin, B.‑R. Killmann és F. Thiran, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2022. december 1‑jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. július 9‑i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2008. L 218., 30. o.) módosított, az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3‑i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2002. L 11., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 447. o.; a továbbiakban: 2001/95 irányelv) 12. cikkének és II. mellékletének, a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. július 9‑i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 218., 30. o.) 20. és 22. cikkének, valamint az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelv 12. cikke alapján létrehozott Európai Uniós Gyors Tájékoztatási Rendszer (RAPEX) és annak értesítési rendszere alkalmazására vonatkozó iránymutatások megállapításáról szóló, 2018. november 8‑i (EU) 2019/417 bizottsági végrehajtási határozatnak (HL 2019. L 73., 121. o.) az értelmezésére vonatkozik.

E kérelmet a Funke sp. z o.o. és a Landespolizeidirektion Wien (bécsi rendőrkapitányság, Ausztria; a továbbiakban: LPD) között az utóbbi által az Európai Uniós Gyors Tájékoztatási Rendszer (a továbbiakban: RAPEX) útján az e társaság által importált bizonyos pirotechnikai termékekkel kapcsolatban tett értesítések tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2013/29/EU irányelv

A pirotechnikai termékek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról szóló, 2013. június 12‑i 2013/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 178., 27. o.) „Tárgy” című 1. cikkének szövege a következő:

„(1) Ez az irányelv meghatározza a pirotechnikai termékek belső piaci szabad mozgásához szükséges szabályokat, és magas szinten biztosítja az emberi egészség és a közbiztonság védelmét, valamint a fogyasztók védelmét és biztonságát, szem előtt tartva a vonatkozó környezetvédelmi szempontokat.

(2) Ez az irányelv meghatározza azokat az alapvető biztonsági követelményeket, amelyeknek a pirotechnikai termékeknek meg kell felelniük a forgalmazás céljából. Ezeket a követelményeket az I. melléklet tartalmazza.”

4	Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 3. cikkének 12. pontja a következőképpen rendelkezik: „Ezen irányelv alkalmazásában: […] 12. »gazdasági szereplő«: a gyártó, az importőr és a forgalmazó”.

Az említett irányelvnek „Az uniós piacfelügyelet és az uniós piacra belépő pirotechnikai termékek ellenőrzése” című 38. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1) A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a pirotechnikai termékek csak akkor legyenek forgalomba hozhatók, ha megfelelő tárolás és rendeltetésszerű használat esetén nem veszélyeztetik a személyek egészségét és biztonságát.

(2) A pirotechnikai termékekre a [765/2008] rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, valamint 16–29. cikke vonatkozik.”

Ugyanezen irányelvnek „A kockázatot jelentő pirotechnikai termékek kezelésére vonatkozó nemzeti szintű eljárások” című 39. cikke kimondja:

„(1) Ha egy tagállam piacfelügyeleti hatóságainak elégséges indokuk van azt feltételezni, hogy egy pirotechnikai termék kockázatot jelent a személyek egészségére vagy biztonságára, illetve a közérdek védelmének ezen irányelv hatálya alá tartozó egyéb szempontjaira, akkor elvégzik az érintett pirotechnikai termék értékelését, amely kiterjed az ezen irányelvben meghatározott összes vonatkozó követelményre. Az érintett gazdasági szereplők e célból a szükséges módon együttműködnek a piacfelügyeleti hatóságokkal.

Amennyiben az első albekezdésben említett értékelés során a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy a pirotechnikai termék nem felel meg az ezen irányelvben megállapított követelményeknek, haladéktalanul felszólítják az érintett gazdasági szereplőt, hogy előírásuknak megfelelően a kockázat jellegével arányosan észszerű időn belül vagy tegyen megfelelő kiigazító intézkedéseket, hogy, hogy a pirotechnikai termék megfeleljen az említett követelményeknek, vagy vonja ki a pirotechnikai terméket a forgalomból, vagy hívja vissza azt.

A piacfelügyeleti hatóságok ennek megfelelően tájékoztatják az illetékes bejelentett szervezetet.

Az e bekezdés második albekezdésében említett intézkedésekre a [765/2008] rendelet 21. cikke alkalmazandó.

(2) Amennyiben a jóváhagyó hatóságok úgy ítélik meg, hogy a meg nem felelés nem korlátozódik országuk területére, akkor tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az értékelés eredményeiről és azokról az intézkedésekről, amelyek meghozatalára felszólították a gazdasági szereplőt.

(3) A gazdasági szereplő biztosítja, hogy minden megfelelő kiigazító intézkedést meghoz az uniós piacon általa forgalmazott, érintett pirotechnikai termék tekintetében.

(4) Amennyiben az érintett gazdasági szereplő nem hozza meg a megfelelő kiigazító intézkedéseket az (1) bekezdés második albekezdésében említett határidőn belül, a piacfelügyeleti hatóságok minden megfelelő átmeneti intézkedést meghoznak a nemzeti piacukon forgalmazott pirotechnikai termék betiltására vagy korlátozására, piaci forgalomból történő kivonására vagy visszahívására.

A piacfelügyeleti hatóságok ezekről az intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot.

(5) A (4) bekezdés második albekezdésében említett tájékoztatásban megadják az összes rendelkezésre álló adatot, különösen a nem megfelelő pirotechnikai termék azonosításához szükséges adatokat, a pirotechnikai termék származási helyét, a megfelelés feltételezett hiányának és a felmerülő kockázatnak a jellegét, a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát, valamint az érintett gazdasági szereplő által felhozott érveket. […]

(6) Az eljárást e cikk értelmében kezdeményező tagállamtól eltérő tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az elfogadott intézkedésekről és azokról a további információkról, amelyek az érintett pirotechnikai termék megfelelésének hiányáról a rendelkezésükre állnak, valamint – amennyiben nem értenek egyet az elfogadott nemzeti intézkedéssel – a kifogásaikról.

(7) Amennyiben a (4) bekezdés második albekezdésében említett tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül egyik tagállam és a Bizottság sem emel kifogást az egyik tagállam által hozott átmeneti intézkedéssel szemben, az intézkedés indokoltnak tekintendő.

(8) A tagállamok gondoskodnak az adott pirotechnikai termékkel kapcsolatban a megfelelő korlátozó intézkedések haladéktalan meghozataláról, így például a pirotechnikai termék forgalomból való kivonásáról.”

A 765/2008 rendelet

A 765/2008 rendelet (30) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„Egy termék jelentette súlyos veszély esetén gyors beavatkozásra van szükség, amelynek eredményeként a termék kivonható a forgalomból, visszahívható vagy piaci forgalmazását meg lehet tiltani. Ilyen helyzetekben szükséges egy, a tagállamok és a Bizottság közötti gyors információcsere‑rendszerhez hozzáféréssel rendelkezni. A 2001/95/EK irányelv 12. cikkében előírt rendszer bizonyította eredményességét és hatékonyságát a fogyasztói termékek területén. A szükségtelen kettősségek elkerülése érdekében az említett rendszert kell használni e rendelet céljaira. Emellett a koherens piacfelügyelet egész Közösségen belül történő biztosításához ezt a rendszert meghaladóan a nemzeti tevékenységekre vonatkozó átfogó információcsere szükséges.”

8	A 765/2008 rendeletnek a „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a 7. pontjában a következőképpen rendelkezik: „E rendelet alkalmazásában az alábbi meghatározások alkalmazandók: […] 7. »gazdasági szereplő«: a gyártó, a meghatalmazott képviselő, az importőr és a forgalmazó.”

E rendelet „Súlyos veszélyt jelentő termékek” című 20. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok biztosítják, hogy a súlyos veszélyt jelentő – ideértve az olyan súlyos veszélyt is, amelynek hatása nem azonnal jelentkezik – gyors beavatkozást igénylő termékeket visszahívják vagy kivonják a forgalomból, vagy piaci forgalmazásukat megtiltják, és hogy a Bizottságot késedelem nélkül tájékoztatják a 22. cikkel összhangban.”

Az említett rendelet „Korlátozó intézkedések” című 21. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a vonatkozó közösségi harmonizációs jogszabályok értelmében egy termék forgalmazásának tilalma vagy korlátozása, piacról való kivonása vagy visszahívása érdekében hozott bármely intézkedés arányos legyen és meghatározza az alapjául szolgáló pontos indokokat.

(2) Az ilyen intézkedésekről késedelem nélkül tájékoztatják az érintett gazdasági szereplőt, aki ugyanakkor tájékoztatást kap az érintett tagállam jogszabályai szerint rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségről és az ilyen jogorvoslatokra vonatkozó határidőkről.”

Ugyanezen rendelet „Információcsere – közösségi gyors tájékoztatási rendszer” című 22. cikkének (1), (3) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1) Amennyiben egy tagállam a 20. cikkel összhangban intézkedést hoz vagy annak meghozatalát tervezi, és úgy ítéli meg, hogy az intézkedést szükségessé tevő indokok vagy az intézkedés hatásai túllépik területi illetékességi körét, e cikk (4) bekezdésével összhangban azonnal értesíti a Bizottságot ezen intézkedésről. Késedelem nélkül tájékoztatja továbbá a Bizottságot minden ilyen intézkedés módosításáról vagy visszavonásáról.

[…]

(3) Az (1) és (2) bekezdéssel összhangban nyújtott tájékoztatás minden rendelkezésre álló adatot tartalmaz, különösen a termék azonosítására, eredetére és értékesítési láncára, a termékkel kapcsolatos veszélyre, a megtett nemzeti intézkedések jellegére és időtartamára és bármely, a gazdasági szereplők által hozott önkéntes intézkedésre vonatkozó adatot.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a 2001/95/EK irányelv 12. cikkében megállapított piacfelügyeleti és információcsere‑rendszer alkalmazandó. Az irányelv 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.”

A 2001/95 irányelv

12	A 2001/95 irányelv (27) preambulumbekezdése szerint: „A termékbiztonság hatékony felügyeletéhez a termékbiztonság tekintetében gyors beavatkozást igénylő, súlyos veszélyhelyzetekben történő gyors információcserére szolgáló rendszer nemzeti és közösségi szintű felállítására van szükség. […]”

A 2001/95 irányelv 12. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében:

„(2) A Bizottság az ilyen értesítés kézhezvételét követően ellenőrzi, hogy az megfelel‑e ennek a cikknek és a RAPEX működésére vonatkozó előírásoknak, és továbbítja azt a többi tagállam részére, amelyek haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az e téren elfogadott intézkedésekről.

(3) A RAPEX részletes eljárási szabályait a II. melléklet tartalmazza. Ezeket az eljárásokat a Bizottság fogadja el. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (5) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

[…]”

Ezen irányelvnek „A RAPEX alkalmazására szolgáló eljárások és az értesítésekre vonatkozó iránymutatások” című II. melléklete a következőképpen szól:

„1. A RAPEX hatálya a 2. cikk a) pontjában meghatározott, a fogyasztók egészségére és biztonságára súlyos veszélyt jelentő termékekre terjed ki.

[…]

2. A RAPEX alapvető célja a gyors információcsere súlyos veszély fennállása esetén. A súlyos veszély megállapítására szolgáló pontos ismérveket a 8. pontban említett iránymutatások határozzák meg.

3. A 12. cikk alapján értesítést végző tagállamok valamennyi rendelkezésükre álló adatot rendelkezésre bocsátanak. Az értesítés különösen a 8. pontban említett iránymutatásokban meghatározott információkat tartalmazza, de legalább:

a) a termék azonosítását lehetővé tevő információkat;

b) a fennálló veszély leírását, ideértve a veszély szintjének értékelése szempontjából jelentős vizsgálatok/elemzések eredményeinek és az azokból levont következtetéseknek az összefoglalását;

c) adott esetben a meghozott vagy elhatározott intézkedések vagy lépések természetét és időtartamát;

d) a termék értékesítési láncaira és forgalmazására vonatkozó információkat, különös tekintettel a rendeltetési országokra.

Ezeket az információkat a megadott szabványos értesítési formanyomtatványt felhasználva és a 8. pontban említett iránymutatásokban meghatározott módon kell továbbítani.

[…]

5. A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül megbizonyosodik arról, hogy a RAPEX‑en keresztül kapott információk megfelelnek‑e ezen irányelv rendelkezéseinek, és amennyiben szükségesnek tartja, a termékbiztonság értékelésének érdekében saját kezdeményezésére vizsgálatot végezhet. Ilyen vizsgálat esetén a tagállamok lehetőség szerint a Bizottság rendelkezésére bocsátják a kért információkat.

[…]

7. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a kérdéses intézkedés(ek) vagy lépés(ek) módosításáról vagy megszüntetéséről.

8. A Bizottság a 15. cikk (3) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően elkészíti, és rendszeresen frissíti a RAPEX‑nek a Bizottság és a tagállamok általi alkalmazását érintő iránymutatásokat.

[…]

10. A rendelkezésre bocsátott információkért az értesítést végző tagállam felel.

[…]”

A 2019/417 végrehajtási határozat

A 2019/417 végrehajtási határozat (11)–(13) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(11)

A [2001/95] irányelv és a [765/2008] rendelet kiegészítik egymást, és létrehozzák a nem élelmiszer jellegű termékek biztonságosságának javítását szolgáló rendszert.

(12)

A RAPEX elősegíti az egészségre és biztonságra, illetve – a [765/2008] rendelet hatálya alá tartozó termékek esetében – a más releváns közérdekre súlyos veszélyt jelentő termékek értékesítésének megelőzését és korlátozását. Lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy nyomon kövesse a piacfelügyeleti és végrehajtási tevékenységek hatékonyságát és következetességét a tagállamokban.

(13)	A RAPEX alapul szolgál az uniós szintű cselekvés szükségességének meghatározásához és hozzájárul az EU termékbiztonsági követelményeinek következetes végrehajtásához, és így a belső piac zavartalan működéséhez.”

16	E végrehajtási határozat 1. cikke ekként rendelkezik: „A [2001/95] irányelv 12. cikke alapján létrehozott [RAPEX] és annak értesítési rendszere alkalmazására vonatkozó iránymutatásokat e határozat melléklete tartalmazza.”

17	Az említett végrehajtási határozatnak „A [2001/95] irányelv 12. cikke alapján létrehozott [RAPEX] és annak értesítési rendszere alkalmazására vonatkozó iránymutatások” című melléklete (a továbbiakban: RAPEX‑iránymutatás) I. részében szabályozza ezen iránymutatások hatályát és címzettjeit.

Ezen iránymutatás említett I. részének „Az iránymutatások címzettjei” című 2. pontja kimondja:

„Az iránymutatások a termékbiztonság területén tevékenykedő és a RAPEX hálózatában részt vevő valamennyi tagállami hatóságnak szólnak, beleértve a termékbiztonsági követelményeknek való megfelelőség figyelemmel kíséréséért felelős piacfelügyeleti hatóságokat és a külső határellenőrzésekért felelős hatóságokat.”

A RAPEX‑iránymutatások I. részének „Intézkedések” című 4. pontja értelmében:

„4.1. Intézkedéstípusok

A veszélyes termékekkel kapcsolatban megelőző és korlátozó intézkedéseket a veszélyes terméket forgalomba hozó és/vagy forgalmazó gazdasági szereplő kezdeményezésére lehet tenni (»önkéntes intézkedések«), vagy a termékbiztonsági előírásoknak való megfelelőség figyelemmel kísérésére illetékes tagállami hatóságok rendelik el azokat (»kötelező intézkedések«).

[…]”

A RAPEX‑iránymutatások II. részének „Bevezetés” című 1. pontjának szövege szerint:

„1.1. A RAPEX célkitűzései

[…]

A RAPEX fontos szerepet játszik a termékbiztonság területén; a termékbiztonság [Unión belüli] magas szintjének biztosítása érdekében végrehajtott egyéb nemzeti és uniós szintű intézkedések kiegészítéséül szolgál.

A RAPEX‑adatok a következőkhöz nyújtanak segítséget:

a)	a veszélyes termékek értékesítésének megelőzése és korlátozása,

b)	a tagállami hatóságok által végzett piacfelügyeleti és ellenőrzési tevékenységek hatékonyságának és következetességének figyelemmel kísérése;

c)	a szükségletek meghatározása és az európai uniós szintű fellépés alapjának biztosítása; valamint

d)	hozzájárulás az EU termékbiztonsági követelményei következetes végrehajtásához, és ilyen módon a belső piac zavartalan működéséhez.

[…]”

A RAPEX‑iránymutatások II. részének „Értesítések” című 3. pontja a következőképpen szól:

„[…]

3.2. Az értesítések tartalma

3.2.1 Az adatok hatálya

A RAPEX‑alkalmazáson keresztül a Bizottságnak küldött értesítések a következő típusú adatokat tartalmazzák:

A bejelentett termék azonosítását lehetővé tevő információ, azaz a termékkategória, terméknév, márka, modell‑ és/vagy típusszám, vonalkód, tétel‑ vagy sorozatszám, vámtarifakód, a termék és a termék csomagolásának leírása, a terméket, a csomagolást és a címkéket ábrázoló fényképekkel együtt. A részletes és pontos termékazonosítás kulcsfontosságú eleme a piacfelügyeletnek és a végrehajtásnak, mivel lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára a bejelentett termék azonosítását, a kereskedelmi forgalomban lévő, ugyanolyan vagy hasonló típusú vagy kategóriájú más termékektől való megkülönböztetését, valamint a piacon való megtalálását és a megfelelő intézkedések végrehajtását vagy elfogadását.

[…]

3.2.2. Az adatok teljessége

Az értesítéseknek a lehető legteljesebbnek kell lenniük: Az értesítésben feltüntetendő elemeket ezen iránymutatások 1. melléklete sorolja fel, és a RAPEX‑alkalmazás is tartalmazza azokat. Az értesítési sablon valamennyi rovatát ki kell tölteni a megfelelő adatokkal. Amennyiben az értesítés benyújtásakor a szükséges információ nem áll rendelkezésre, ezt és ennek indokát az értesítő tagállamnak egyértelműen fel kell tüntetnie a formanyomtatványon. Amint a hiányzó információ rendelkezésre áll, az értesítő tagállam naprakésszé teszi értesítését. A naprakésszé tett értesítést a jóváhagyást és a rendszeren keresztül való továbbítást megelőzően a Bizottság megvizsgálja.

A RAPEX kapcsolattartó pontok a RAPEX hálózatában részt vevő valamennyi nemzeti hatósággal közlik az értesítés kitöltéséhez szükséges adatok körét. Ez segít annak biztosításában, hogy a hatóságok által a RAPEX kapcsolattartó pontokkal közölt információ helytálló és teljes legyen. (lásd a II. rész 5.1. fejezetét).

Amennyiben az iránymutatásokban előírt információk egy része még nem áll rendelkezésre, a tagállamoknak akkor is be kell tartaniuk a kitűzött határidőket, és nem eshetnek késedelembe a fogyasztók egészségére és biztonságára életveszélyes kockázatot jelentő termékre vonatkozó RAPEX‑értesítés esetében és/vagy azon esetekben, amikor a RAPEX‑értesítés a tagállamok sürgős intézkedését igényli.

[…]

3.2.3. Az adatok frissítése

A bejelentő tagállam (a lehető leghamarabb és legkésőbb az iránymutatások 4. függelékében megállapított határidőn belül) tájékoztatja a Bizottságot valamennyi olyan fejleményről, amely a RAPEX‑alkalmazáson keresztül továbbított értesítés módosítását teszi szükségessé. A tagállamok különösen a bejelentett intézkedések státusának, a kockázatértékelésnek, valamint a bizalmas kezeléssel kapcsolatos újabb döntéseknek valamennyi (például a fellebbezési eljárás során hozott bírósági határozatot követő) módosításáról tájékoztatják a Bizottságot.

A Bizottság megvizsgálja a bejelentő tagállam által közölt információt, és naprakésszé teszi az érintett információt a RAPEX alkalmazásban és – szükség esetén – a RAPEX webhelyén.

3.2.4. A továbbított információkra vonatkozó felelősségvállalás

A rendelkezésre bocsátott információkért az értesítést végző tagállam felel.

A bejelentő tagállam és a felelős nemzeti hatóság biztosítja, hogy a RAPEX‑alkalmazáson keresztül közölt adatok pontosak legyenek, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az [Unió] piacán kereskedelmi forgalomban lévő, ugyanolyan vagy hasonló kategóriájú vagy típusú más termékkel való összetévesztés.

Az értesítési eljárásban (például az értesített termék kockázatértékelése vagy az értékesítési csatornákra vonatkozó információ közlése révén) részt vevő hatóság(ok) felelősséget vállal(nak) a RAPEX rendszerén keresztül közölt információért. A RAPEX kapcsolattartó pont a Bizottságnak való továbbításukat megelőzően ellenőrzi és jóváhagyja a felelős hatóságoktól kapott valamennyi értesítést (lásd még a II. rész 5.1. fejezetét is).

A Bizottság által tett semmilyen intézkedés – például az értesítések vizsgálata, az értesítések jóváhagyása és a RAPEX‑alkalmazáson keresztül történő továbbítása, valamint a RAPEX honlapján való közzétételük – nem vonja maga után a továbbított információkra vonatkozó felelősségvállalást, a felelősség változatlanul a bejelentő tagállamot terheli.

3.3. Az értesítési eljárásban részes szereplők és feladatok

Az értesítési eljárásban részes felek és azok feladatai a következők:

3.3.1. Gazdasági szereplők

A gazdasági szereplők nem vesznek részt közvetlenül a RAPEX‑alkalmazásban az értesítések benyújtásában.

A veszélyt jelentő termék esetében azonban a gazdasági szereplőknek haladéktalanul tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat minden olyan tagállamban, amelyben a terméket forgalmazzák. Az ilyen tájékoztatás feltételeit és részleteit [a 2001/95] irányelv I. melléklete állapítja meg.

[…]

3.3.2. A tagállami hatóságok

A tagállamok hatóságai a RAPEX‑alkalmazáson keresztül értesítik a Bizottságot a saját területükön a veszélyt jelentő termékekkel szemben hozott kötelező és önkéntes intézkedésekről egyaránt.

[…]

3.4. Munkafolyamat

3.4.1. Értesítés létrehozása

3.4.1.1. Nemzeti hatóság által

A nemzeti szabályozások szerint a RAPEX‑eljárásban érintett különböző nemzeti hatóságok (helyi/regionális piacfelügyeleti hatóságok, külső határellenőrzési hatóságok stb.) hozhatnak létre értesítést.

3.4.1.2. A Bizottság által

Bizonyos esetekben a Bizottság a 3.3.4. pontban ismertetettek szerint értesítést hozhat létre.

3.4.2. Az értesítések Bizottság részére történő benyújtása

A RAPEX kapcsolattartó pont felelős valamennyi értesítés Bizottság általi jóváhagyásra történő benyújtásáért. (Lásd a II. rész 5.1. fejezetét)

3.4.3. Az értesítések Bizottság általi vizsgálata

A Bizottság a tagállamoknak való továbbításukat megelőzően a RAPEX alkalmazáson keresztül kapott valamennyi értesítést megvizsgálja annak biztosítása érdekében, hogy az értesítések pontosak és teljesek legyenek.

[…]

3.4.3.5. A vizsgálat

Szükség esetén a termék biztonságának értékeléséhez a Bizottság vizsgálatot folytathat. A vizsgálat különösen abban az esetben végezhető el, ha komoly kétség merül fel a RAPEX alkalmazáson keresztül bejelentett terméknek tulajdonítható kockázatokkal kapcsolatban. A kétségek vagy az értesítés Bizottság általi vizsgálata során merülhetnek fel, vagy pedig (például nyomonkövetési értesítés révén) valamelyik tagállam vagy harmadik fél (például a gyártó) hívja fel rájuk a Bizottság figyelmét.

[…]

3.4.4. Az értesítések jóváhagyása és továbbítása

A Bizottság a vizsgálat során helytállónak és teljesnek minősített valamennyi értesítést az iránymutatások 5. függelékében meghatározott határidőn belül jóváhagyja és továbbítja a RAPEX alkalmazáson keresztül.

[…]

3.4.5. Az értesítések közzététele

3.4.5.1. Az információk nyilvánosságra hozatala mint általános szabály

A nyilvánosságnak joga van ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon a veszélyes termékekről. E kötelezettségnek való megfelelés érdekében a Bizottság a RAPEX honlapján közzéteszi az új értesítések áttekintését.

Külső kommunikációs okokból a RAPEX honlap elnevezése a jövőben »biztonsági riasztó rendszer« (Safety Gate) lesz.

A tagállamok nemzeti nyelven közlik a nyilvánossággal a fogyasztókra súlyos veszélyt jelentő termékekre és az e veszély megszüntetése érdekében végrehajtott intézkedésekre vonatkozó információkat. Az ilyen információk az interneten keresztül, nyomtatott formában, elektronikus hírközlés stb. útján továbbíthatók.

A nyilvánosság rendelkezésére bocsátott információk az értesítés összefoglalását jelentik, és különösen azokat az elemeket tartalmazzák, amelyek lehetővé teszik a termék azonosítását, valamint a veszélyekről szóló információt, és a veszélyek megelőzése vagy korlátozása érdekében meghozott intézkedéseket. A Bizottság és a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az értesítés más elemeit is nyilvánosságra hozzák, ha az ilyen információk jellegüknél fogva nem bizalmasak (szakmai titok) és nem igényelnek védelmet.

[…]

3.4.6. Az értesítések nyomon követése

[…]

3.4.6.2. A nyomonkövetési tevékenységek célkitűzései

Az értesítés fogadását követően a tagállam megvizsgálja az értesítésben közölt információkat, és megteszi a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében:

a)	annak megállapítása, hogy a terméket forgalomba hozták‑e a területén;

annak értékelése, hogy megelőző vagy korlátozó intézkedéseket kell‑e tenni a piacán talált bejelentett termékkel kapcsolatban, figyelembe véve a bejelentett tagállam által végrehajtott intézkedéseket, továbbá valamennyi olyan sajátos körülményt, amely az említettektől eltérő intézkedést, vagy éppen az intézkedés végrehajtásának mellőzését támasztaná alá;

c)	kiegészítő kockázatértékelés végzése és – szükség esetén – a bejelentett termék vizsgálata;

d)	olyan kiegészítő információk gyűjtése, amelyek relevánsak lehetnek más tagállamok számára (például a bejelentett termék más tagállamokban található értékesítési csatornáira vonatkozó információk).

3.4.6.3. Nyomkövetési technikák

A hatékony és eredményes nyomon követés biztosítása érdekében többek között az alábbi, a legjobb gyakorlatnak megfelelő nyomonkövetési technikákat kell alkalmazniuk a nemzeti hatóságoknak:

Piaci ellenőrzések

A nemzeti hatóságok rendszeres (tervezett és véletlenszerű) piaci ellenőrzéseket szerveznek annak megállapítása érdekében, hogy a RAPEX‑alkalmazáson keresztül bejelentett fogyasztási cikkeket forgalmazzák‑e a fogyasztók részére. Ha a tagállam rendeltetési országként szerepel, szigorúbb piaci ellenőrzéseket kell végrehajtani, különösen az értesítésben megjelölt gazdasági szereplő(k) megkeresése révén.

Együttműködés az üzleti szervezetekkel

A nemzeti hatóságok rendszeresen a vállalkozói szövetségek rendelkezésére bocsátják a legfrissebb értesítések áttekintéseit, és tájékozódnak arról, hogy van‑e olyan a bejelentett termékek között, amelyet tagjaik gyártanak vagy forgalmaznak. A nemzeti hatóságok csupán az értesítések összefoglalásait, például a RAPEX honlapján közzétett heti áttekintéseket bocsátják a vállalkozói szövetségek rendelkezésére. A teljes értesítéseket nem továbbítják harmadik felek részére, mivel bizonyos információk (például a veszély leírásának részletei vagy az értékesítési csatornákra vonatkozó információk) gyakran bizalmas jellegűek, és biztosítani kell védelmüket.

A RAPEX‑adatok közzététele az interneten, illetve más elektronikus vagy nyomtatott sajtóban

A nemzeti hatóságok honlapjaikon és/vagy az egyéb médiumokon keresztül rendszeresen értesítik a fogyasztókat és a vállalkozásokat a RAPEX‑alkalmazáson keresztül bejelentett fogyasztási cikkekről, például a fogyasztók és vállalkozások RAPEX holnapra irányításával. Az ilyen módon közzétett információk lehetővé teszik a fogyasztók számára annak ellenőrzését, hogy rendelkeznek‑e veszélyes termékkel, illetve használnak‑e veszélyes terméket, és gyakran hasznos visszajelzést jelentenek a hatóságok számára.

[…]

3.4.7. Az értesítések visszavonása/eltávolítása

3.4.7.1. Értesítés végleges visszavonása a RAPEX‑ből.

A RAPEX alkalmazáson keresztül továbbított értesítéseket meghatározatlan ideig őrzik meg a rendszerben. A Bizottság azonban – az e fejezetben ismertetett helyzetekben – véglegesen visszavonhatja az értesítéseket a RAPEX‑ből.

3.4.7.1.1. Olyan helyzetek, amikor a benyújtott vagy jóváhagyott értesítés visszavonása lehetséges

Bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a RAPEX szerinti értesítési kritériumok közül egy vagy több nem teljesül, ezért az értesítés nem indokolt. Ez különösen olyan esetekre vonatkozik, amelyekkel kapcsolatban megállapítják, hogy az eredeti kockázatértékelést helytelenül végezték el, és a bejelentett termék nem jelent veszélyt. Ez vonatkozik azokra a helyzetekre is, amikor a bejelentett intézkedéseket sikerrel támadták meg bíróság előtt vagy más eljárás keretében, és azok a továbbiakban már nem hatályosak.

[…]

3.4.7.1.2. A tagállamok általi végleges vagy ideiglenes visszavonás iránti kérelem

A Bizottság kizárólag az értesítő tagállam kérelme alapján vonhatja vissza a RAPEX‑alkalmazásból az értesítéseket, mivel az értesítő tagállam viseli a teljes felelősséget a rendszeren keresztül továbbított információkért. A Bizottság ugyanakkor arra ösztönzi a többi tagállamot, hogy tájékoztassák a Bizottságot az ilyen eltávolítást alátámasztó valamennyi esetleges tényről.

[…]

3.4.7.2. Az értesítés ideiglenes eltávolítása a RAPEX honlapjáról

3.4.7.2.1. Az ideiglenes eltávolításra lehetőséget adó helyzetek

Indokolt esetben a Bizottság ideiglenesen is eltávolíthatja az értesítést a RAPEX honlapjáról, különösen, ha az értesítő tagállam úgy véli, hogy az értesítésben benyújtott kockázatértékelést helytelenül végezték el, ezért a bejelentett termék esetleg nem jelent veszélyt. Az értesítés a bejelentett termék kockázatértékelésével kapcsolatos kérdések tisztázásáig ideiglenesen eltávolítható a RAPEX honlapjáról.

3.4.7.2.2. Az ideiglenes eltávolítás tagállamok általi kérelmezése

A Bizottság kizárólag a bejelentő tagállam kérelme alapján távolíthatja el ideiglenesen a RAPEX‑alkalmazásból az értesítéseket, mivel a bejelentő tagállam viseli a teljes felelősséget a rendszeren keresztül továbbított információkért. A Bizottság ugyanakkor arra ösztönzi a többi tagállamot, hogy tájékoztassák a Bizottságot az ilyen eltávolítást alátámasztó valamennyi esetleges tényről.

[…]”

Az osztrák jog

A Bundesgesetz, mit dem polizeiliche Bestimmungen betreffend pyrotechnische Gegenstände und Sätze sowie das Böllerschießen erlassen werden (Pyrotechnikgesetz 2010 – PyroTG 2010) (a pirotechnikai termékekre és pirotechnikai termékek csoportjaira, valamint a díszlövésre vonatkozó rendőrségi rendelkezések elfogadásáról szóló szövetségi törvény; a pirotechnikai eszközökről szóló 2010. évi törvény – PyroTG 2010) (BGBl. I, 131/2009. sz.) alapügy tényállása idején hatályos változata (BGBl. I, 32/2018) (a továbbiakban: PyroTG) „Piacfelügyelet” című 27. §‑ában a következőképpen rendelkezik:

„(1) Az illetékes hatóság felelős a piacfelügyeletért annak ellenőrzése érdekében, hogy csak az e szövetségi törvény követelményeinek megfelelő pirotechnikai termékeket és pirotechnikai termékösszességeket hozzanak forgalomba és tegyenek hozzáférhetővé. E hatóság jogosult arra, hogy a gazdasági szereplők helyiségeiben elvégezze a szükséges vizsgálatokat és intézkedéseket, így többek között belépjen a gyártóüzemekbe, raktárakba és más üzlethelyiségekbe, díjmentesen mintát vegyen, és betekintsen a vonatkozó kereskedelmi iratokba.

[…]”

A PyroTG „Felügyeleti intézkedések” című 27a. §‑a kimondja:

„(1) Az illetékes hatóság 27. cikk szerinti felügyeleti intézkedései a következők:

[…]

3. visszahívásra kötelezés.

(2) Az (1) bekezdés 2. és 3. pontjában említett felügyeleti intézkedéseket bármely olyan illetékes hatóság meghozhatja, amelynek illetékességi területén az ilyen intézkedés hatálya alá tartozó pirotechnikai termékeket vagy pirotechnikai termékösszességet forgalomba hoznak vagy hozzáférhetővé tesznek, a gazdasági szereplő tevékenységére a teljes szövetségi területen kifejtett hatállyal.”

A Bundesgesetz zum Schutz vor gefährlichen Produkten (Produktsicherheitsgesetz 2004 – PSG 2004) (a veszélyes termékekkel szembeni védelemről szóló szövetségi törvény, a termékbiztonságról szóló 2004. évi törvény – PSG 2004) (BGBl. I, 16/2005. sz.) alapügy tényállása idején hatályos változata (BGBl. I, 32/2018) „Nemzetközi adatcserére vonatkozó felhatalmazás” című 10. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1) A társadalombiztosítási, generációs és fogyasztóvédelmi szövetségi miniszter továbbítja a rögzített határidőn belül a nemzetközi szerződések által kijelölt hatóságok részére a veszélyes termékekre, valamint a 11., 15. és 16. cikkben rögzített intézkedésekre vonatkozó információkat. Ez különösen irányadó [2001/95] irányelv 11. és 12. cikke, illetve a [765/2008] rendelet 22. és 23. cikke szerinti értesítési eljárásokra.

[…]”

Az Allgemeines Verwaltungsverfahrensgesetz 1991 (a közigazgatási eljárásról szóló 1991. évi általános törvény; BGBl. 51/1991) az alapügy tényállása idején hatályos változatában (BGBl. I 58/2018. sz.) (a továbbiakban: AVG) „Érintettek, felek” című 8. §‑ában a következőket írja elő:

„Azok a személyek, akik valamely közigazgatási hatóságtól intézkedést kérnek, vagy akiket ilyen hatóság eljárása érint, érintettnek minősülnek, és amennyiben érdemben igazolnak valamely jogot vagy jogi érdeket, félnek minősülnek.”

Az AVG „Iratbetekintés” című 17. §‑ának (1) bekezdése kimondja:

„Eltérő közigazgatási rendelkezés hiányában a felek a közigazgatási hatóságnál megtekinthetik az ügyükkel kapcsolatos iratokat, és a helyszínen maguk is másolatokat készíthetnek az ügy iratainak összességéről vagy azok egy részéről, vagy kérhetik, hogy azokról költségükre teljes vagy részleges másolatot készítsenek. Abban az esetben, ha az ügyért felelős közigazgatási hatóság az iratokat elektronikus formában kezeli, az iratokba való betekintés kérelemre a fél számára bármilyen technikailag lehetséges formában biztosítható.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az LPD által a PyroTG 27. §‑ának (1) bekezdése alapján egy pirotechnikaitermék‑forgalmazónál végzett piacfelügyeleti intézkedés során megállapítást nyert, hogy bizonyos, e forgalmazónál raktáron lévő pirotechnikai termékek kezelése kockázatot jelentett a felhasználókra nézve. Ezt követően az LPD az említett forgalmazóval szemben határozatot hozott, amelyben megtiltotta az érintett pirotechnikai termékek értékesítését, és a PyroTG 27a. §‑a (1) bekezdése 3. pontjának megfelelően elrendelte e termékek visszahívását. Ezenkívül az LPD a nemzeti RAPEX kapcsolattartó ponton keresztül három értesítést küldött az Európai Bizottságnak az említett termékekre vonatkozóan (a továbbiakban: érintett értesítések).

28	Az alapeljárás felperese, a Lengyelországban letelepedett Funke társaság az érintett értesítésekben említett termékek importőre.

29	A Funke információkérésére válaszul az LPD a Funke tudomására hozta az érintett pirotechnikai termékekkel kapcsolatban a forgalmazóval szemben tett lépéseket.

2020. április 30‑i levelében a Funke arra irányuló kérelmet intézett az LPD‑hez, hogy az érintett értesítéseket egészítsék ki a szóban forgó termékek tételszámainak hozzáadásával, valamint az AVG 17. §‑a alapján kérelmet nyújtott be a RAPEX keretében a Bizottság értesítésére irányuló eljárás dokumentumaihoz, és különösen az említett termékek kockázati szintjének értékeléséhez való hozzáférés iránt.

31	2020. június 29‑i határozatával az LPD mint elfogadhatatlant elutasította a Funke hozzáférés iránti kérelmét, és mint megalapozatlant elutasította az érintett értesítések kiegészítésére irányuló kérelmét.

A Verwaltungsgericht Wien (bécsi közigazgatási bíróság, Ausztria) elutasította a Funke által e határozattal szemben benyújtott keresetet. E bíróság megállapította, hogy a Bizottság értesítése a RAPEX‑en keresztül az anyagi aktusok kategóriájába tartozik, és így különbözik a közigazgatási aktustól (határozat). Úgy ítélte meg továbbá, hogy a 2001/95 irányelv (37) preambulumbekezdésében megkövetelt bírói jogvédelmet főszabály szerint az biztosítja, hogy a RAPEX útján történő értesítéssel kapcsolatos eljárás alapjául szolgáló közigazgatási aktusok közigazgatási bíróságok előtt megtámadhatók.

Ezenkívül az említett bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy sem az osztrák jog, sem a RAPEX‑iránymutatások alapján nem vonható le az a következtetés, hogy az olyan gazdasági szereplő, mint a Funke, jogosult arra, hogy a RAPEX‑en keresztül történő értesítés kiegészítésére irányuló kérelmet nyújtson be, illetve arra, hogy hozzáférjen ezen eljárás irataihoz, és hogy ily módon a Funke által az LPD‑hez benyújtott kérelmeknek nincs jogalapja, ezért azok elfogadhatatlanok.

34	A Funke által ezen ítélettel szemben a Verfassungsgerichtshofhoz (alkotmánybíróság, Ausztria) benyújtott keresetet ez utóbbi nem fogadta be, és a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) elé utalta.

Ezt követően a Funke felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz a Verwaltungsgericht Wien (bécsi közigazgatási bíróság) ítéletével szemben. A kérdést előterjesztő bíróság szerint e fellebbezés vizsgálata szempontjából meghatározó az a kérdés, hogy az osztrák jog rendelkezéseinek hiányában az uniós jog rendelkezései közvetlenül biztosítják‑e a Funke számára az érintett értesítések kiegészítéséhez való jogot. Az ilyen jogtól függ a Funke által kért dokumentumokhoz való hozzáférési jog is.

E körülmények között a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni

–	a [2001/95] irányelvet, különösen annak 12. cikkét és II. mellékletét,

–	a [765/2008] rendeletet, különösen annak 20. és 22. cikkét, valamint

–	a [2019/417] végrehajtási határozatot, hogy

1.	e rendelkezésekből közvetlenül következik a gazdasági szereplőknek a RAPEX‑értesítés kiegészítéséhez való joga?

2.	a […] Bizottság […] rendelkezik hatáskörrel az ilyen kérelem elbírálására?

vagy

3.	az adott tagállam hatósága rendelkezik hatáskörrel az ilyen kérelem elbírálására?

(A harmadik kérdésre adott igenlő válasz esetén:)

4.	az ilyen határozattal szembeni (nemzeti) bírósági jogorvoslatnál elegendő, ha azt nem minden gazdasági szereplő számára, hanem csak a (kötelező) intézkedéssel érintett gazdasági szereplő számára biztosítják a hatóság által hozott (kötelező) intézkedéssel szemben?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első, második és harmadik kérdésről

Első, második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 765/2008 rendelet 20. és 22. cikkét, a 2001/95 irányelv 12. cikkét és II. mellékletét, valamint a RAPEX‑iránymutatást (a továbbiakban: RAPEX‑re alkalmazandó szabályok) úgy kell‑e értelmezni, hogy azok biztosítják azon gazdasági szereplő számára, amelynek érdekeit sértheti az e rendelet 22. cikke alapján valamely tagállam által a Bizottságnak küldött értesítés, mint például az ezen értesítésben szereplő termékek importőre, az arra vonatkozó jogosultságot, hogy az említett értesítés kiegészítését kérje, és ha igen, akkor e kérelem elbírálása az értesítés szerinti tagállam vagy a Bizottság hatáskörébe tartozik‑e.

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a pirotechnikai termékek forgalmazása a 2013/29 irányelv alapján uniós szinten különös harmonizáció tárgyát képezte. Konkrétabban, ezen irányelv 39. cikke pontosítja a kockázatot jelentő termékekre alkalmazandó nemzeti szintű eljárást. Ezenkívül az említett irányelv 38. cikke (2) bekezdésének megfelelően a 765/2008 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, valamint 16–29. cikke a pirotechnikai termékekre is alkalmazandó.

A 765/2008 rendelet 20. cikke értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a súlyos veszélyt jelentő gyors beavatkozást igénylő termékeket visszahívják vagy kivonják a forgalomból, vagy piaci forgalmazásukat megtiltják. E rendelet 21. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy az ilyen intézkedések ellen az érintett tagállam jogszabályai értelmében jogorvoslatnak van helye.

A 765/2008 rendelet 22. cikke alapján, amennyiben egy tagállam a 20. cikkben említett intézkedést hoz, vagy annak meghozatalát tervezi, és úgy ítéli meg, hogy az intézkedést szükségessé tevő indokok vagy az intézkedés hatásai túllépik területi illetékességi körét, azonnal értesíti a Bizottságot ezen intézkedésről a RAPEX útján.

41	A 765/2008 rendelet 22. cikke (4) bekezdésének megfelelően a 2001/95 irányelv 12. cikkének (2)–(4) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó az e rendelet 22. cikke alapján a RAPEX‑en keresztül a Bizottságnak küldött értesítésekre.

Ami a RAPEX‑et illeti, pontosítani kell, hogy működését, amint az a 2001/95 irányelv 12. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, ezen irányelv II. melléklete szabályozza. Ezenkívül ezen irányelv II. mellékletének 8. pontja értelmében a Bizottság elkészíti, és rendszeresen frissíti a RAPEX‑nek a Bizottság és a tagállamok általi alkalmazását érintő iránymutatásokat. A RAPEX‑iránymutatások a 2019/417 végrehajtási határozat mellékletében találhatók.

43	Amint az a 2001/95 irányelv II. mellékletében és különösen e melléklet 2. pontjában szerepel, a RAPEX olyan rendszer, amelynek fő célja a tagállamok és a Bizottság közötti gyors információcsere megvalósítása komoly veszély fennállása esetén.

A 2001/95 irányelv (27) preambulumbekezdéséből, a 765/2008 rendelet (30) preambulumbekezdéséből és a RAPEX‑iránymutatások II. részének 1.1. pontjából következik, hogy a RAPEX fontos szerepet játszik a termékbiztonság területén, és kiegészíti az Unión belüli magas szintű termékbiztonság biztosítása érdekében nemzeti és uniós szinten hozott egyéb intézkedéseket.

Ezenkívül a 2019/417 végrehajtási határozat (11)–(13) preambulumbekezdéséből és a RAPEX‑iránymutatások II. részének 1.1. pontjából kitűnik, hogy a RAPEX adatai többek között hozzájárulnak egyrészt az egészségre és biztonságra, valamint adott esetben más releváns közérdekekre súlyos kockázatot jelentő, nem élelmiszer jellegű termékek értékesítésének megelőzéséhez és korlátozásához, másrészt pedig az uniós termékbiztonsági követelmények következetes alkalmazásának biztosításához, és ezáltal az egységes piac megfelelő működéséhez.

Ami a 765/2008 rendelet 22. cikke szerinti értesítést illeti, amint arra a főtanácsnok indítványának 29. pontjában lényegében rámutatott, a RAPEX három szakaszban működik. Először is, amennyiben a 765/2008 rendelet 22. cikkében előírt feltételek teljesülnek, és különösen, ha valamely tagállam illetékes hatóságai az e rendelet 20. cikkében említett korlátozó intézkedéseket fogadtak el, az említett hatóságok a RAPEX nemzeti kapcsolattartó ponton keresztül értesítik a Bizottságot ezekről az intézkedésekről (az értesítés szakasza). Másodszor, a Bizottság ellenőrzi ezt az értesítést, majd továbbítja azt a tagállamoknak, egyébiránt a RAPEX weboldalon közzéteszi annak összefoglalóját (a jóváhagyási és továbbítási szakasz). Harmadszor, a tagállamok a RAPEX‑értesítés fogadását követően megvizsgálják a közölt információkat és megteszik a megfelelő intézkedéseket, amelyekről szintén értesítik a Bizottságot (a nyomonkövetési szakasz).

47	A RAPEX‑re alkalmazandó szabályokból, és különösen a RAPEX‑iránymutatásokból – amelyek az I. rész 2. pontja szerint a tagállamok illetékes hatóságainak szólnak – kitűnik, hogy az értesítő tagállam ebben az eljárásban mind eljárási, mind anyagi jogi szempontból központi szerepet játszik.

Először is, a 765/2008 rendelet 22. cikke szerinti értesítés létrehozásán és a Bizottsághoz történő továbbításán túlmenően (lásd különösen a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.3.1., 3.4.1.1. és 3.4.2. pontját) e tagállamnak tájékoztatnia kell a Bizottságot minden olyan fejleményről, amely szükségessé teszi a RAPEX keretében továbbított értesítés módosítását (a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.2.3. pontja). Egyébiránt a Bizottság a RAPEX‑en keresztül hozzá intézett értesítést csak a bejelentő tagállam kérésére vonhatja vissza (a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.4.7.1.2. pontja). Ugyanez vonatkozik a RAPEX internetes oldalon közzétett információk előzetes eltávolítására is (a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.4.7.2.2. pontja).

Másodszor, a Bizottságnak a RAPEX‑en keresztül történő értesítésekor a bejelentő tagállamnak meg kell adnia az összes rendelkezésre álló információt, beleértve különösen azokat az információkat, amelyek lehetővé teszik az ezen értesítéssel érintett termék azonosítását, amint az a 765/2008 rendelet 22. cikkének (3) bekezdéséből, a 2001/95 irányelv II. mellékletének 3. pontjából és a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.2.1. pontjából kitűnik.

Harmadszor, a RAPEX‑iránymutatások II. része 5.1. pontjának megfelelően minden tagállamnak RAPEX kapcsolattartó pontot kell létrehoznia, amelynek feladata a RAPEX nemzeti szintű működtetése. A RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.2.4. pontjából és 5.1.2. pontjának e) alpontjából kitűnik, hogy ez a nemzeti kapcsolattartó pont ellenőrzi és jóváhagyja az illetékes hatóságoktól a RAPEX‑en keresztül a Bizottságnak küldött értesítés előtt kapott információk összességét.

Negyedszer, a RAPEX‑re alkalmazandó szabályokból, különösen a 2001/95 irányelv II. mellékletének 10. pontjából és a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.2.4. pontjából az következik, hogy a Bizottságnak szolgáltatott információkért való felelősség a bejelentő tagállamot terheli. Ezért a RAPEX‑iránymutatások előírják, hogy a bejelentő tagállamnak biztosítania kell a RAPEX‑en keresztül közölt valamennyi adat pontosságát annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az uniós piacon kereskedelmi forgalomban lévő, ugyanolyan vagy hasonló kategóriájú vagy típusú más termékkel való összetévesztés (lásd a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.2.4. pontját).

A Bizottság a maga részéről köteles a lehető legrövidebb időn belül ellenőrizni minden egyes értesítést annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy azok pontosak és hiánytalanok, jóváhagyni a pontosnak és hiánytalannak ítélt értesítéseket, és azokat a RAPEX‑en keresztül továbbítja a tagállamoknak, amint az a 2001/95 irányelv II. mellékletének 5. pontjából, valamint a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.4.3. és 3.4.4. pontjából kitűnik. Ezenkívül a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.4.5.1. pontja értelmében a Bizottság a RAPEX internetes oldalon elérhetővé teszi az új értesítések összefoglalását.

A RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.2.4. pontja szerint a Bizottság bármely intézkedése, mint például az értesítések RAPEX‑en keresztüli jóváhagyása és továbbítása, valamint a RAPEX internetes oldalon való közzététele, nem jelenti azt, hogy ez az intézmény bármilyen felelősséget vállalna a továbbított információkért. Amint az a jelen ítélet 48. pontjában már említésre került, ezen iránymutatás II. részének 3.4.7.1.2. és 3.4.7.2.2. pontjából egyébként az következik, hogy figyelembe véve a bejelentő tagállamot terhelő teljes körű felelősséget, a Bizottság csak e tagállam kérésére vonhatja vissza véglegesen vagy előzetesen az értesítést.

E körülmények között meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok indítványának 39–42. pontjában lényegében rámutatott – jóllehet a RAPEX‑re alkalmazandó szabályok a Bizottságra hárítják a bejelentő tagállam által továbbított értesítések annak érdekében történő ellenőrzését, hogy azok pontosak és teljesek legyenek, ez az ellenőrzés nem váltja fel az e tagállamot terhelő azon kötelezettséget, hogy biztosítsa a RAPEX útján tett értesítés pontosságát és teljességét.

Következésképpen a 765/2008 rendelet 22. cikke, a 2001/95 irányelv II. melléklete és a RAPEX‑iránymutatások együttes olvasatából az következik, hogy az említett tagállam továbbra is felelős a bejelentett adatokért, amíg az egyes termékekre vonatkozó értesítés a RAPEX‑ben szerepel, és tájékoztatnia kell a Bizottságot minden olyan változásról, amely szükségessé teszi ezen értesítés módosítását.

56	A kérdést előterjesztő bíróság által feltett első, második és harmadik kérdés ebbe az összefüggésbe illeszkedik.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.3.1. pontjából kifejezetten kitűnik, hogy a gazdasági szereplők nem vesznek részt közvetlenül a RAPEX keretében benyújtott értesítések továbbításában. E tekintetben pontosítani kell, hogy mind a 2013/29 irányelv 3. cikkének 12. pontja, mind pedig a 765/2008 rendelet 2. cikkének 7. pontja értelmében az érintett termékek importőre a „gazdasági szereplő” fogalmába tartozik.

Egyébiránt a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.3.1. pontjával összhangban a gazdasági szereplők azon kötelezettsége, hogy haladéktalanul tájékoztassák az összes olyan tagállam illetékes hatóságait, ahol a kockázatot jelentő terméket forgalmazzák, vagy az a lehetőségük, hogy a RAPEX‑iránymutatások II. része 3.4.3.5. pontjának megfelelően az értesítést tárgyát képező termék kockázataival kapcsolatos komoly kétségek fennállására utaló információkat harmadik félként a Bizottság tudomására hozhassák, szintén nem ruházza fel őket a RAPEX‑en keresztül történő értesítési eljárásban részt vevő fél jogállásával.

Mindazonáltal figyelembe kell venni azt a tényt, hogy – amint az a jelen ítélet 47–55. pontjában megállapításra került – a RAPEX‑re alkalmazandó szabályok számos kötelezettséget írnak elő az e tagállam által a RAPEX‑en keresztül az említett 22. cikk alapján tett értesítés tartalmára vonatkozóan, köztük a bejelentett termék azonosítását lehetővé tevő adatok feltüntetését.

A RAPEX‑iránymutatásokban foglalt értesítési sablon szerint a termékre vonatkozó bizonyos információk, köztük a típus/modellszám, a tételszám/vonalkód, valamint a termék és a csomagolás leírása, kötelezően kitöltendő mezőként kerülnek megjelölésre, ami azt jelenti, hogy azokat főszabály szerint ki kell tölteni (lásd a RAPEX‑iránymutatások III. részének 1. mellékletét).

Amint az a RAPEX‑iránymutatások II. része 3.2.1. pontjának a) alpontjából kitűnik, e mögött az a megfontolás áll, hogy a részletes és pontos termékazonosítás kulcsfontosságú eleme a piacfelügyeletnek és a végrehajtásnak, mivel lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára a bejelentett termék azonosítását, a kereskedelmi forgalomban lévő, ugyanolyan vagy hasonló típusú vagy kategóriájú más termékektől való megkülönböztetését, valamint a termék megtalálását a piacon és a megfelelő intézkedések végrehajtását vagy elfogadását.

E célból, amint azt a RAPEX‑iránymutatások hangsúlyozzák, a Bizottság részére a RAPEX‑en keresztül küldött értesítéseknek a lehető legteljesebbnek kell lenniük, és az értesítési sablon valamennyi rovatát ki kell tölteni a megfelelő adatokkal. Amennyiben az értesítés benyújtásakor az adatok nem állnak rendelkezésre, ezt és ennek indokát egyértelműen fel kell tüntetni, és amint az információ rendelkezésre áll, a bejelentő tagállamnak naprakésszé kell tennie az értesítést (lásd a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.2.2. pontját).

63	Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.2.3. pontja értelmében a bejelentő tagállamnak tájékoztatnia kell a Bizottságot minden olyan fejleményről, amely a RAPEX‑en keresztül továbbított értesítés módosítását teszi szükségessé.

Következésképpen, amint azt lényegében a Bizottság írásbeli észrevételeiben hangsúlyozza, a RAPEX‑re alkalmazandó szabályok arra kötelezik a bejelentő tagállamot, hogy gondoskodjon arról, hogy a továbbított adatok pontosak és a lehető legteljesebbek legyenek, lehetővé téve ezáltal a RAPEX keretében tett értesítéssel érintett termékek azonosítását, és ha nem ez a helyzet, akkor javítsa ki vagy egészítse ki ezeket az adatokat annak érdekében, hogy a kitűzött célok, köztük a termékbiztonság hatékony ellenőrzése, elérhetők legyenek.

A pirotechnikai termékeket illetően pontosítani kell, hogy e termékek részletes és pontos leírása, amennyiben azokról a RAPEX‑en keresztül értesítést küldenek a Bizottságnak, szintén alapvető fontosságú ahhoz, hogy meg lehessen különböztetni őket azoktól, amelyek megfelelnek a 2013/29 irányelvben előírt követelményeknek, és amelyeknek ennélfogva szabadon kell tudniuk mozogni a belső piacon.

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a RAPEX‑en keresztül továbbított értesítésben érintett pirotechnikai termékek olyan leírása, amelynek tartalma nem felel meg az e rendszerre alkalmazandó szabályoknak, alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye az importőrhöz hasonló gazdasági szereplő e termékekkel kapcsolatos gazdasági tevékenységeit, és adott esetben túllép azon, ami a 2013/29 irányelvben említett közérdek – mint például az emberi egészség és a közbiztonság védelme, illetve a fogyasztók védelme – érvényesítéséhez szükséges.

Ugyanis, noha a valamely tagállam által a 765/2008 rendelet 22. cikke alapján a RAPEX keretében tett értesítésnek a Bizottság által a többi tagállam részére történő továbbítása nem érinti közvetlenül az érintett termékek piaci forgalmazását, és így nincs közvetlen kötelező ereje az érintett termékek importőréhez hasonló gazdasági szereplőre nézve, mivel az ilyen hatások a 765/2008 rendelet 20. cikke alapján az értesítő tagállam által hozott vagy tervezett intézkedésekből erednek, vagy a többi tagállam által a RAPEX‑en keresztül tett értesítésre válaszul hozott megelőző vagy korlátozó intézkedésekből, emlékeztetni kell arra, hogy a RAPEX‑iránymutatások II. része 3.4.5.1. pontjának megfelelően minden új értesítés összefoglalóját közzé kell tenni a RAPEX weboldalon. Az érintett termékekre – többek között a típusra/modellszámra, a tételszámra/vonalkódra, az áru és a csomagolás leírására – vonatkozó kulcsfontosságú információk nyilvánosság számára történő közzététele alkalmas arra, hogy visszatartsa a forgalmazókat e termékek értékesítésétől, valamint a végső fogyasztókat azok megvásárlásától.

Egyébiránt a 2001/95 irányelv II. mellékletének 6. pontjával és a RAPEX‑iránymutatások II. részének 3.4.6. pontjával összhangban a tagállamok, amelyek a RAPEX‑en keresztül küldött értesítések címzettjei, bizonyos eszközök alkalmazásával, mint például a piaci ellenőrzés, a szakmai szervezetekkel való együttműködés, valamint a RAPEX adatainak fogyasztók és vállalkozások körében történő terjesztése, kötelesek biztosítani ezen értesítések megfelelő nyomon követését. Ezek az intézkedések így növelik az új értesítések összefoglalóinak a RAPEX weboldalon való közzétételéből eredő visszatartó hatásokat.

Ebből következik, hogy azon gazdasági szereplők számára, akik tevékenysége bizonyítottan a RAPEX‑en keresztül továbbított értesítéssel érintett termékekkel kapcsolatos, mint például az importőrük számára, sérelmes lehet az olyan értesítés, amely a RAPEX‑re alkalmazandó, a bejelentett termékek azonosítására vonatkozó szabályok értelmében helytelen vagy hiányos.

Márpedig meg kell állapítani, hogy a RAPEX‑re alkalmazandó szabályok, amelyek arra kötelezik a bejelentő tagállamot, hogy gondoskodjon arról, hogy a 765/2008 rendelet 22. cikke alapján tett értesítés pontos és a lehető legteljesebb legyen, különösen az érintett termékek azonosításához szükséges adatokat, és adott esetben azok helyesbítését vagy kiegészítését illetően, kellően egyértelműek és pontosak ahhoz, hogy azok a gazdasági szereplők, akiket a RAPEX‑en keresztül továbbított értesítésnek az abban említett termékek elégtelen azonosításából eredő hiányos jellege miatt sérelmet szenvedhetnek – mint például e termékek importőre –, jogosultak legyenek azok tiszteletben tartását megkövetelni.

Amint az a jelen ítélet 47–55. pontjából következik, a RAPEX‑eljárásban központi szerepet játszó és – amíg az egyes termékekre vonatkozó értesítés a RAPEX‑ben marad – a bejelentett adatokért továbbra is felelős tagállam illetékes hatóságainak kell megvizsgálniuk az e gazdasági szereplők által e célból benyújtott valamennyi kérelmet.

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első, a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a RAPEX‑re alkalmazandó szabályokat úgy kell értelmezni, hogy azok jogot biztosítanak az olyan gazdasági szereplő, mint a 765/2008 rendelet 22. cikke alapján valamely tagállam által a Bizottságnak tett értesítésben említett termékek importőre számára, akinek érdekeit sértheti ezen értesítés, hogy az említett értesítés kiegészítését kérje a bejelentő tagállam illetékes hatóságaitól.

A negyedik kérdésről

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a RAPEX‑re alkalmazandó szabályokat az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azok megkövetelik, hogy a bejelentő tagállamban hatékony bírói jogvédelmet biztosítsanak az olyan gazdasági szereplő számára, mint a 765/2008 rendelet 22. cikke alapján tett értesítésben szereplő termékek importőre, aki nem címzettje az ezen értesítés alapjául szolgáló intézkedésnek, és aki úgy véli, hogy az említett értesítés hiányos jellege miatt érdekei sérülhetnek.

Először is emlékeztetni kell arra, hogy – amint az az első, a második és a harmadik kérdésre adott válaszból kitűnik – a RAPEX‑re alkalmazandó szabályok értelmében azok a gazdasági szereplők, akik számára a valamely tagállam által a 765/2008 rendelet 22. cikke alapján tett és a RAPEX‑en keresztül továbbított értesítésnek adott esetben az abban említett termékek elégtelen azonosításából eredő hiányos jellege sérelmes lehet, mint például e termékek importőre, jogosultak arra, hogy a bejelentő tagállam illetékes hatóságaitól megköveteljék az e tagállamot e tekintetben terhelő kötelezettségek tiszteletben tartását, és ebből a célból az uniós jogból eredő jogokkal rendelkeznek.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok az uniós jog végrehajtása során kötelesek biztosítani a Charta 47. cikkének első bekezdésében rögzített hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartását, amely a hatékony bírói jogvédelem elvének megerősítését jelenti (lásd ebben az értelemben: 2022. február 10‑iBezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld [Elévülési idő] ítélet, C‑219/20, EU:C:2022:89, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Márpedig, mivel a RAPEX útján történő értesítési eljárást az uniós jog szabályozza, a 765/2008 rendelet 22. cikke alapján valamely tagállam által tett értesítés a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jog végrehajtásának minősül, ami a Charta 47. cikkének alkalmazhatóságát vonja maga után (lásd analógia útján: 2021. november 11‑iGavanozov II ítélet, C‑852/19, EU:C:2021:902, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Ebből következik, hogy azoknak a gazdasági szereplőknek, akik sérelmet szenvedhetnek a valamely tagállam által a 765/2008 rendelet 22. cikke alapján tett és a RAPEX‑en keresztül továbbított értesítésnek az abban említett termékek elégtelen azonosításából eredő hiányos jellege miatt, mint például e termékek importőrének, nemcsak arra kell lehetőséget biztosítani, hogy az ilyen értesítést az említett tagállam illetékes nemzeti hatóságai előtt vitassák, hanem adott esetben arra is, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságokhoz forduljanak, amennyiben úgy vélik, hogy megsértették a releváns uniós jogi szabályokat.

Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően uniós szabályozás hiányában az eljárási autonómia elvének megfelelően az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata meghatározni az uniós jogrendből származó egyéni jogok védelmének biztosítására irányuló jogorvoslatok eljárási szabályait (lásd ebben az értelemben: 2017. június 14‑iOnline Games és társai ítélet, C‑685/15, EU:C:2017:452, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. július 15‑iFBF ítélet, C‑911/19, EU:C:2021:599, 62. és 63. pont).

A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a Funke a Verwaltungsgericht Wien (bécsi közigazgatási bíróság) előtt vitatta az LPD azon határozatát, amely mint megalapozatlant elutasította az érintett értesítések kiegészítésére irányuló kérelmét, és hogy e bíróság e kérelmet az ilyen kérelem jogalapjának hiányában mint elfogadhatatlant elutasította.

80	E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság feladata az osztrák jog olyan módon való értelmezése, amely biztosítja a jelen ítélet 77. pontjában említett jogokat.

A fenti megfontolások összességére tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a RAPEX‑re alkalmazandó szabályokat a Charta 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az olyan gazdasági szereplőnek, mint a 765/2008 rendelet 22. cikke alapján tett értesítésben szereplő termékek importőrének, aki nem címzettje az ezen értesítés alapjául szolgáló intézkedésnek, és akinek az érdekeit az említett értesítés hiányos jellege sértheti, jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkeznie a bejelentő tagállamban annak elérése érdekében, hogy az e tagállamot e tekintetben terhelő kötelezettségeket tiszteletben tartsák.

A költségekről

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. július 9‑i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 20. és 22. cikkét, a 765/2008 rendelettel módosított, az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3‑i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkét, illetve II. mellékletét, valamint az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelv 12. cikke alapján létrehozott Európai Uniós Gyors Tájékoztatási Rendszer (RAPEX) és annak értesítési rendszere alkalmazására vonatkozó iránymutatások megállapításáról szóló, 2018. november 8‑i (EU) 2019/417 bizottsági végrehajtási határozat mellékletét

a következőképpen kell értelmezni:

azok jogot biztosítanak az olyan gazdasági szereplő, mint a 765/2008 rendelet 22. cikke alapján valamely tagállam által a Bizottságnak tett értesítésben említett termékek importőre számára, akinek érdekeit sértheti ezen értesítés, hogy az említett értesítés kiegészítését kérje a bejelentő tagállam illetékes hatóságaitól.

A 765/2008 rendelet 20. és 22. cikkét, a 765/2008 rendelet által módosított 2001/95 irányelv 12. cikkét és II. mellékletét, valamint a 2019/417 végrehajtási határozat mellékletét az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

az olyan gazdasági szereplőnek, mint a 765/2008 rendelet 22. cikke alapján tett értesítésben szereplő termékek importőrének, aki nem címzettje az ezen értesítés alapjául szolgáló intézkedésnek, és akinek az érdekeit az említett értesítés hiányos jellege sértheti, jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkeznie a bejelentő tagállamban annak elérése érdekében, hogy az e tagállamot e tekintetben terhelő kötelezettségeket tiszteletben tartsák.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.