–

a Charles Taylor Adjusting Ltd és FD képviseletében S. Cogley advocate, A. Nasikas, G. Orfanidis és K. Sotiriadis dikigoroi,

–

az Overseas Marine Enterprises Inc. és a Starlight Shipping Co. képviseletében K. Georgopoulos dikigoros,

–

a görög kormány képviseletében Z. Chatzipavlou, K. Georgiadis és L. Kotroni, meghatalmazotti minőségben,

–

a spanyol kormány képviseletében J. Ruiz Sánchez, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében T. Adamopoulos és S. Noë, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) 34. cikke 1. pontjának és 45. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyrészről a Charles Taylor Adjusting Ltd (a továbbiakban: Charles Taylor) és FD, az Alexandros T. nevű tengeri hajó biztosítóinak képviselői, és másrészről e hajó tulajdonosa, a Starlight Shipping Co. (a továbbiakban: Starlight), és az említett hajót üzemeltető Overseas Marine Enterprises Inc. (a továbbiakban: OME) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Commercial Court) (felsőbíróság [Anglia és Wales], Queen’s Bench kollégium [kereskedelmi bíróság], Egyesült Királyság) által hozott ítéletnek és két végzésnek (a továbbiakban: a High Court ítéletei és végzései) a Görögországban történő elismerése és végrehajtása.

3

A 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontja, amely az időbeli hatálya szerint az alapeljárásra alkalmazandó, a következőképpen rendelkezett:

„A határozat nem ismerhető el, amennyiben:

4

E rendelet 45. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Az a bíróság, amelynél a 43. vagy 44. cikk alapján jogorvoslatot nyújtottak be, kizárólag a 34. és 35. cikkben meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el vagy vonhatja vissza a végrehajthatóságot megállapító határozatot. A bíróság késedelem nélkül határozatot hoz.”

5

A Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló megállapodást (HL 2020. L 29., 7. o.; a továbbiakban: kilépésről szóló megállapodás) 2019. október 17‑én fogadták el, és az 2020. február 1‑jén lépett hatályba.

6

E megállapodás 67. cikke, amelynek címe „Joghatóság, bírósági határozatok elismerése és végrehajtása, valamint ezekkel kapcsolatos együttműködés a központi hatóságok között”, a (2) bekezdésének a) pontjában a következőket írja elő:

„Az Egyesült Királyságban, valamint a tagállamokban az Egyesült Királyságot érintő helyzetekben az ítéletek, határozatok, közokiratok, perbeli egyezségek és megállapodások elismerése és végrehajtása tekintetében az alábbi jogi aktusok vagy rendelkezések a következőképpen alkalmazandók:

7

Az említett megállapodás 126. cikke olyan átmeneti időszakot ír elő, amely a megállapodás hatálybalépésének napján kezdődik és 2020. december 31‑én ér véget, és amelynek során ugyanezen megállapodás 127. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint, amennyiben a kilépésről szóló megállapodás másként nem rendelkezik, az uniós jog alkalmazandó az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban.

8

2006. május 3‑án az Alexandros T. hajó rakományával együtt elsüllyedt a Port Elizabeth‑öbölnél (Dél‑Afrika). A Starlight és az OME, azaz az e hajó tulajdonosának, illetve üzemeltetőjének minősülő társaságok kártérítést követeltek a hajó biztosítóitól az utóbbiaknak a biztosított káresemény bekövetkezése címén fennálló szerződéses felelőssége alapján.

9

Mivel e biztosítók megtagadták e kártérítés megfizetését, a Starlight ugyanebben az évben keresetet indított velük szemben az Egyesült Királyságban, és az egyik említett biztosítóval szemben választottbírósági eljárás iránti kérelmet nyújtott be. Miközben az e keresetet és e választottbírósági eljárást érintő ügyek folyamatban voltak, a Starlight, az OME és a hajó biztosítói egyezségi megállapodásokat (a továbbiakban: egyezségi megállapodások) kötöttek, amelyekkel megszüntették a felek közötti eljárásokat. E biztosítók így a biztosított káresemény bekövetkezése címén a kikötött határidőn belül megfizették a biztosítási szerződésekben előírt kártérítést a hajó elvesztésével összefüggő valamennyi követelés teljes körű kiegyenlítéseként.

10

Az egyezségeket 2007. december 14‑én és 2008. január 7‑én az Egyesült Királyságban jóváhagyta az a bíróság, amely előtt az említett eljárás folyamatban volt. E bíróság elrendelte az érintett ügyre vonatkozó és ugyanebből a keresetből eredő minden további eljárás felfüggesztését.

11

Az említett megállapodások megkötését követően a Starlight és az ΟΜΕ, valamint az Alexandros T. hajó többi tulajdonosa, és olyan természetes személyek, akik őket képviselték, a Polymeles Protodikeio Peiraios (pireuszi helyi bíróság, Görögország) előtt több új keresetet nyújtottak be, többek között 2011. április 21‑én és 2012. január 13‑án, egyebek mellett a jogi és műszaki tanácsadó iroda, a Charles Taylor ellen, amely e hajó biztosítóinak védelmét látta el az előző pontban említett bíróság előtt a Starlight követelései tekintetében, valamint FD, az említett tanácsadó iroda igazgatója ellen.

12

Ezen új bírósági keresetekkel a Starlight és az OME az említett hajó biztosítóitól és képviselőiktől származó valótlan és becsületsértő állítások miatt állítólagosan elszenvedett vagyoni és nem vagyoni károk megtérítését kérte. A Starlight és az ΟΜΕ azzal érvelt, hogy amikor az e biztosítók által fizetendő kártérítésre irányuló eredeti eljárás még folyamatban volt, és e kártérítés kifizetését a biztosítók még megtagadták, e biztosítók vezetői és képviselői az Ethniki Trapeza tis Ellados (Görög Nemzeti Bank), azaz a hajó egyik tulajdonosának jelzáloghitelezője előtt, valamint a biztosítási piacon többek között azt a hamis hírt terjesztették, hogy az Alexandros T. hajó balesete a hajó súlyos hibáinak volt a következménye, és a tulajdonosoknak e hibákról tudomása volt.

13

Amíg az említett új kereseteket érintő ügyek folyamatban voltak, a hajóbiztosítók és képviselőik, többek között a Charles Taylor és FD, akik ezen ügyekben alperesek voltak, keresetet indítottak az angol bíróságok előtt a Starlighttal és az OME‑val szemben annak megállapítása érdekében, hogy a Görögországban indított ezen új keresetek benyújtására az egyezségi megállapodások megsértésével került sor, valamint annak érdekében, hogy a bíróság helyt adjon a „megállapítási és kártérítési kérelmeiknek”.

14

A Starlighttal és az OME‑val szemben az Egyesült Királyságban indított ezen keresetek az összes jogorvoslati lehetőség kimerítését követően 2014. szeptember 26‑án a High Court ítéleteit és végzéseit eredményezték. Ezen ítéletek és végzések értelmében, amelyek az egyezségi megállapodások tartalmán, valamint az e bíróságot kijelölő joghatósági záradékon alapultak, az alapeljárás felperesei a Görögországban indított eljárással kapcsolatban kártérítésben, illetve az Angliában felmerült költségek megtérítésében részesültek.

15

A Monomeles Protodikeio Peiraios, Naftiko Tmima (pireuszi egyesbíróság, tengeri részleg, Görögország) helyt adott a Charles Taylor és FD 2015. január 7‑i, arra irányuló kérelmének, hogy a High Court ítéleteit és végzéseit a 44/2001 rendeletnek megfelelően Görögországban ismerjék el és nyilvánítsák részlegesen végrehajthatónak.

16

2015. szeptember 11‑én a Starlight és az OME fellebbezést nyújtott be a Monomeles Protodikeio Peiraios, Naftiko Tmima (pireuszi egyesbíróság, tengeri részleg) ítéletével szemben a Monomeles Efeteio Peiraios Naftiko Tmimához (pireuszi fellebbviteli egyesbíróság, tengeri kollégium, Görögország).

17

Ezen utóbbi bírósága 2019. július 1‑jei ítéletével helyt adott e fellebbezésnek azzal az indokkal, hogy azok a határozatok, amelyek elismerését és végrehajtását kérték, olyan „kvázi perlési tilalmakat” tartalmaznak, amelyek akadályozzák, hogy az érintettek Görögországban bírósághoz forduljanak, ami sérti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (kihirdette: 1993. évi XXXI. tv.) 6. cikkének (1) bekezdését, valamint a Syntagma (alkotmány) 8. cikkének (1) bekezdését és 20. cikkét, amely rendelkezések Görögországban a „közrend” fogalmának „lényegéhez” tartoznak.

18

A Charles Taylor és FD ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Areios Pagoshoz (semmítőszék, Görögország), amely a kérdést előterjesztő bíróság. Azzal érvelnek, hogy a High Court ítéletei és végzései nem nyilvánvalóan ellentétesek sem az eljáró bíróság országának közrendjével, sem az Európai Unió közrendjével, és nem sértik annak alapelveit. Arra hivatkoznak, hogy a kereseteik angol bíróságok elé terjesztését megelőzően Görögországban indított új keresetek nyomán megítélt ideiglenes kártérítés nyújtása nem jelentett tilalmat sem az érdekeltek számára arra vonatkozóan, hogy Görögországban ismét bírósághoz forduljanak, sem e bíróság számára azt érintően, hogy az érintetteknek bírói jogvédelmet biztosítson. Következésképpen tévesen került megállapításra, hogy a High Court ezen ítéletei és végzései „perlési tilalmaknak” minősülnek.

19

E körülmények között az Areios Pagos (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

20

A 44/2001 rendeletnek az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépése ellenére való ratione loci alkalmazhatóságát illetően előzetesen meg kell állapítani, hogy a kilépésről szóló megállapodás 67. cikke (2) bekezdésének a 126. és 127. cikkével összefüggésben értelmezett a) pontja szerint a 1215/2012 rendelet alkalmazandó az Egyesült Királyságban, valamint a tagállamokban az Egyesült Királyságot érintő helyzetekben az átmeneti időszak vége, azaz 2020. december 31. előtt indított jogi eljárásokban hozott határozatok elismerésére és végrehajtására.

21

Ebből az következik, hogy azok az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó rendelkezések, amelyek a 44/2001 rendeletben szerepelnek, amelyet a kilépésről szóló megállapodás elfogadásakor az 1215/2012 rendelet már hatályon kívül helyezett és felváltott, szintén alkalmazandók maradnak ugyanazon feltételek mellett.

22

A jelen ügyben, mivel a High Court ítéleteit és végzéseit 2014. szeptember 26‑án hozták meg, a 44/2001 rendelet ratione loci alkalmazandó az alapeljárásra.

23

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontját a 45. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely tagállam bírósága megtagadhatja a más tagállam bírósága által hozott határozat elismerését és végrehajtását a közrenddel való összeegyeztethetetlenség miatt, ha e határozat akadályozza az előbbi tagállam más bírósága előtt folyamatban lévő eljárás folytatását, mivel az említett határozat az egyik félnek az ezen eljárás megindítása miatt általa viselt költségek címén ideiglenes pénzbeli kártérítést nyújt egyrészt azért, mert az említett eljárás tárgyára egy jogszerűen megkötött és az említett határozatot hozó tagállami bíróság által jóváhagyott egyezségi megállapodás vonatkozik, és másrészt azért, mert az előbbi tagállam bírósága, amely előtt a peres eljárást megindították, kizárólagos joghatósági kikötés miatt nem rendelkezik joghatósággal.

24

A 44/2001 rendelet a tagállamok által egymás jogrendszerei és igazságügyi intézményei iránt tanúsított kölcsönös bizalmon alapul (2003. december 9‑iGasser ítélet, C‑116/02, EU:C:2003:657, 72. pont). Következésképpen a 44/2001 rendelet – néhány korlátozott kivételtől eltekintve, amelyek közül az egyik az elismerésre kért tagállam közrendjével való összeegyeztethetetlenségre vonatkozó, e rendelet 34. cikkének 1. pontjában foglalt kivétel – nem engedi meg, hogy egy tagállami bíróság joghatóságát egy másik tagállam bírósága felülvizsgálja (lásd ebben az értelemben: 2004. április 27‑iTurner ítélet, C‑159/02, EU:C:2004:228, 26. pont; 2009. február 10‑iAllianz és Generali Assicurazioni Generali ítélet, C‑185/07, EU:C:2009:69, 29. pont).

25

Márpedig az, hogy valamely bíróság szankció terhe mellett „perlési tilalom” keretében megtiltja valamely fél számára, hogy külföldi bíróság előtt keresetet indítson vagy peres eljárást folytasson, a hatását tekintve sérti e bíróságnak a jogvita eldöntésére vonatkozó joghatóságát. Ha ugyanis a kérelmezőt tilalom útján akadályozzák abban, hogy ilyen keresetet indítson, meg kell állapítani a külföldi bíróság joghatóságába való, és e rendelettel önmagában összeegyeztethetetlen beavatkozás fennállását (lásd ebben az értelemben: 2004. április 27‑iTurner ítélet, C‑159/02, EU:C:2004:228, 27. pont; 2009. február 10–iAllianz és Generali Assicurazioni Generali ítélet, C‑185/07, EU:C:2009:69, 34. pont; 2015. május 13–iGazprom ítélet, C‑536/13, EU:C:2015:316, 32. pont.)

26

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból lényegében kitűnik, hogy – amint az a jelen ítélet 14. pontjában említésre került – az egyezségi megállapodások keretében a felek által kizárólagos joghatósággal rendelkezőként kijelölt High Court ítéleteinek és végzéseinek nem közvetlenül a görög bíróságok a címzettjei, és azok a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárást nem is tiltják formálisan. Ezek az ítéletek és végzések azonban magukban foglalnak olyan indokokat, amelyek először is az egyezségi megállapodásoknak a Starlight és az OME, valamint az őket képviselő természetes személyek általi megsértésére vonatkoznak, másodszor azokra a szankciókra, amelyeket akkor szabnak ki velük szemben, ha nem felelnek meg az említett ítéleteknek és végzéseknek, és harmadszor a görög bíróságoknak az említett egyezségi megállapodások tekintetében fennálló joghatóságára. Ezenfelül ugyanezen ítéletek és végzések olyan indokokat is tartalmaznak, amelyek a Starlight és az OME, valamint az őket képviselő természetes személyek pénzügyi marasztalására vonatkoznak, és többek között magukban foglalnak egy olyan határozatot, amely előleg címén kártérítést ítél meg, amelynek összege nem végleges, és az az e bíróságok előtti eljárás folytatásától függ.

27

A fentiekből következik, hogy – amint azt a főtanácsnok az indítványának a 38. pontjában megállapította – a High Court ítéletei és végzései „kvázi perlési tilalmaknak” minősíthetők. Ugyanis bár ezen ítéletek és végzések célja nem az, hogy valamely félnek megtiltsák, hogy külföldi bíróság előtt keresetet indítson vagy peres eljárást folytasson, ezen utóbbiak úgy tekinthetők, hogy azok legalábbis visszatartják a Starlightot és az OME‑t, valamint a képviselőiket attól, hogy a görög bíróságokhoz forduljanak, vagy e bíróságok előtt olyan peres eljárás folytassanak, amelynek tárgya megegyezik az Egyesült Királyság bíróságai előtt indított eljárásokéval, amit mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

28

Az ilyen hatásokkal járó tilalom a jelen ítélet 24. és 25. pontjában felidézett elvekre tekintettel nem egyeztethető össze a 44/2001 rendelettel.

29

Mindazonáltal azon tagállam bírósága, amelyben az elismerést kérik – anélkül hogy ne vonná kétségbe a 44/2001 rendelet célját – nem tagadhatja meg egy valamely másik tagállamból származó határozat elismerését pusztán azzal az indokkal, hogy úgy ítéli meg, hogy e határozatban tévesen alkalmazták a nemzeti vagy az uniós jogot (2009. április 28‑iApostolides ítélet, C‑420/07, EU:C:2009:271, 60. pont; 2019. január 16‑iLiberato ítélet, C‑386/17, EU:C:2019:24, 54. pont).

30

Ebből következően meg kell vizsgálni, hogy valamely tagállami bíróság a más tagállambeli bíróság határozatát végrehajthatóvá nyilvánító határozattal szembeni kereset vizsgálata keretében visszavonhatja‑e e végrehajthatóvá nyilvánító határozatot azzal az indokkal, hogy az említett határozat „kvázi perlési tilalmaknak” tekinthető, amely főszabály szerint összeegyeztethetetlen a 44/2001 rendelettel.

31

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet 45. cikkének (1) bekezdése a végrehajthatóvá nyilvánító határozat elismerése megtagadásának vagy visszavonásának lehetőségét az említett rendelet 34. és 35. cikkében előírt okok valamelyikének a fennállásához köti. Másodszor, ugyanezen rendelet 34. cikkének 1. pontja lényegében azt írja elő, hogy a határozat nem ismerhető el, ha az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik.

32

A Bíróság az e rendelkezésben szereplő „közrend” fogalmát illetően megállapította, hogy a 44/2001 rendelet 34. cikkét szigorúan kell értelmezni, mivel az akadályozza a rendelet egyik alapvető célkitűzésének megvalósítását. Az e rendelet 34. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi záradék csak kivételes esetekben alkalmazható (2000. március 28‑iKrombach ítélet, C‑7/98, EU:C:2000:164, 21. pont; 2016. május 25‑iMeroni ítélet, C‑559/14, EU:C:2016:349, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Bár a tagállamok az e rendelkezésben foglalt fenntartás értelmében főszabály szerint saját nemzeti szempontjaiknak megfelelően, szabadon határozhatják meg közrendi követelményeiket, e fogalom korlátai az említett rendelet értelmezéséhez kapcsolódnak (2000. március 28‑iKrombach ítélet, C‑7/98, EU:C:2000:164, 22. pont; 2022. április 7‑iH Limited ítélet, C‑568/20, EU:C:2022:264, 42. pont).

34

Következésképpen, bár nem a Bíróság feladata, hogy meghatározza valamely tagállam közrendjének a tartalmát, az már rá hárul, hogy ellenőrizze azokat a korlátokat, amelyek között a tagállam bírósága e fogalom alkalmazásához folyamodhat annak érdekében, hogy ne ismerjen el valamely, más tagállam bíróságától származó határozatot (2000. március 28‑iKrombach ítélet, C‑7/98, EU:C:2000:164, 23. pont; 2022. április 7‑iH Limited ítélet, C‑568/20, EU:C:2022:264, 42. pont).

35

A 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi záradék alkalmazása tehát csak abban az esetben képzelhető el, ha a valamely más tagállamban hozott határozat elismerése elfogadhatatlan mértékben ellentétes lenne a megkeresett állam jogrendjével, mivel az valamely alapvető elv sérelmét jelentené. A valamely más tagállamban hozott határozatok érdemi felülvizsgálatára vonatkozó tilalom tiszteletben tartása érdekében e sérelemnek a megkeresett állam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekinthető jogszabály vagy e jogrendben alapvetőnek elismert jog nyilvánvaló megsértését kell képeznie (2000. március 28‑iKrombach ítélet, C‑7/98, EU:C:2000:164, 37. pont; 2015. július 16‑iDiageo Brands ítélet, C‑681/13, EU:C:2015:471, 44. pont).

36

Az a körülmény, hogy a származási állam bírósága által elkövetett nyilvánvaló hiba uniós jogi szabályra vonatkozik, nem módosítja a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontja értelmében vett közrendi záradék alkalmazásának feltételeit. A nemzeti bíróságnak ugyanis ugyanolyan hatékonyan kell biztosítania a nemzeti jogrend által biztosított jogok védelmét és az uniós jogrend által biztosítottakét. E záradékot ugyanúgy kell alkalmazni, ha az említett téves jogalkalmazásból eredően az érintett határozatnak a megkeresett államban való elismerése olyan jogszabály nyilvánvaló megsértésével járna, amely az uniós jogrendben – és így az említett tagállam jogrendjében – lényegi jelentőségű (2000. május 11‑iRenault ítélet, C‑38/98, EU:C:2000:225, 32. pont; 2015. július 16‑iDiageo Brands ítélet, C‑681/13, EU:C:2015:471, 48. és 50. pont).

37

A jelen ügyben a High Court azon ítéletei és végzései, amelyek a jelen ítélet 27. pontja szerint „kvázi perlési tilalmaknak” minősíthetők, mivel közvetetten befolyásolják a más tagállam bíróságai előtt indított eljárás lefolytatását, nem tartják tiszteletben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő azon általános elvet, amely szerint minden egyes eljáró bíróság a rá alkalmazandó szabályok alapján maga határozza meg, hogy rendelkezik‑e joghatósággal az elé terjesztett jogvita elbírálására (lásd analógia útján: 2009. február 10‑iAllianz és Generali Assicurazioni Generali ítélet, C‑185/07, EU:C:2009:69, 29. pont; 2015. május 13‑iGazprom ítélet, C‑536/13, EU:C:2015:316, 33. pont).

38

Az ilyen „kvázi perlési tilalmak” ellentétesek a tagállamok által egymás jogrendszerei és igazságügyi intézményei iránt tanúsított kölcsönös bizalommal, amelyen a 44/2001 rendelet joghatósági rendszere alapul (lásd analógia útján: 2009. február 10‑iAllianz és Generali Assicurazioni Generali ítélet, C‑185/07, EU:C:2009:69, 30. pont).

39

E körülmények között, amint azt a főtanácsnok az indítványának az 53. pontjában megállapította – a kérdést előterjesztő bíróság által végzett vizsgálatok sérelme nélkül – a High Court ítéleteinek és végzéseinek elismerése és végrehajtása összeegyeztethetetlen lehet a megkeresett tagállam jogrendjének közrendjével, amennyiben azok sérthetik a kölcsönös bizalmon alapuló európai igazságügyi térségben azt az alapelvet, amely szerint minden bíróság maga határoz a saját joghatóságáról.

40

Ezenkívül az ilyen típusú „kvázi perlési tilalmak” sérthetik azon személy bírósághoz való hozzáférését is, akire vonatkozóan azokat elfogadták. Amint ugyanis azt a Bizottság megjegyezte, azon költségeknek az ideiglenes pénzbeli kártérítés formájában történő megítélése, amelyek az alperes részéről a megkeresett tagállam bírósága előtti eljárás megindítása miatt merülnek fel, megnehezíti, mi több, megakadályozza, hogy a felperes ezen eljárást folytassa.

41

A fentiek összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontját a 45. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam bírósága megtagadhatja a más tagállam bírósága által hozott határozat elismerését és végrehajtását a közrenddel való összeegyeztethetetlenség miatt, ha e határozat akadályozza az előbbi tagállam más bírósága előtt folyamatban lévő eljárás folytatását, mivel az említett határozat az egyik félnek az ezen eljárás megindítása miatt általa viselt költségek címén ideiglenes pénzbeli kártérítést nyújt egyrészt azért, mert az említett eljárás tárgyára egy jogszerűen megkötött és az említett határozatot hozó tagállami bíróság által jóváhagyott egyezségi megállapodás vonatkozik, és másrészt azért, mert az előbbi tagállam bírósága, amely előtt a peres eljárást megindították, kizárólagos joghatósági kikötés miatt nem rendelkezik joghatósággal.

42

A második kérdést arra az esetre terjesztették elő, ha az első kérdésre nemleges választ kell adni. Az első kérdésre adott válaszra tekintettel tehát a második kérdés nem igényel választ.

43

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 34. cikkének 1. pontját a 45. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

valamely tagállam bírósága megtagadhatja a más tagállam bírósága által hozott határozat elismerését és végrehajtását a közrenddel való összeegyeztethetetlenség miatt, ha e határozat akadályozza az előbbi tagállam más bírósága előtt folyamatban lévő eljárás folytatását, mivel az említett határozat az egyik félnek az ezen eljárás megindítása miatt általa viselt költségek címén ideiglenes pénzbeli kártérítést nyújt egyrészt azért, mert az említett eljárás tárgyára egy jogszerűen megkötött és az említett határozatot hozó tagállami bíróság által jóváhagyott egyezségi megállapodás vonatkozik, és másrészt azért, mert az előbbi tagállam bírósága, amely előtt a peres eljárást megindították, kizárólagos joghatósági kikötés miatt nem rendelkezik joghatósággal.