–

az Instituto do Cinema e do Audiovisual IP képviseletében M. Ferreira, A. Moura Portugal, I. Teixeira és A. T. Tiago advogados,

–

a NOWO Communications SA képviseletében R. Camacho Palma advogado,

–

a görög kormány képviseletében A. Magrippi, O. Patsopoulou, M. Tassopoulou és D. Tsagkaraki, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Afonso, G. Braun és M. Mataija, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 56. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Instituto do Cinema e do Audiovisual IP (filmművészeti és audiovizuális intézet, a továbbiakban: ICA) és a NOWO Communications SA (a továbbiakban: NOWO) között az előfizetésestelevízióműsor-szolgáltatók által fizetendő adó tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az ICA a 2012. szeptember 6‑i Lei n.o 55/2012 – Princípios de ação do Estado no quadro do fomento, desenvolvimento e proteção da arte do cinema e das atividades cinematográficas e audiovisuais (55/2012. sz. törvény – a filmművészet, valamint a filmművészeti és audiovizuális tevékenységek előmozdítása, fejlesztése és védelme keretében történő állami fellépés alapelvei, a Diário da República2012. szeptember 6‑i 173/2012. száma, I. sorozat) értelmében a filmművészeti és audiovizuális tevékenységek részére – egyebek mellett pénzügyi – támogatás biztosításával megbízott szervezet.

4

E támogatást többek között az e törvény 10. cikkének (2) bekezdése alapján az előfizetésestelevízióműsor-szolgáltatók által fizetendő éves előfizetési adó, illetve az említett törvény 10. cikke (1) bekezdésében meghatározott reklámsugárzási adó bevételeiből finanszírozzák.

5

2013 augusztusában az ICA az előfizetési adók beszedésével megbízott szervezetként a NOWO előfizetésestelevízióműsor-szolgáltatótól 8860424,50 euró összeget követelt ezen adó címén.

6

A NOWO a Tribunal Administrativo e Fiscal de Almada (almadai közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália) előtt vitatta ezt az adót, lényegében arra hivatkozva, hogy az előfizetési adó nem egyeztethető össze az uniós joggal.

7

Ez utóbbi helyt adott a NOWO keresetének, és megállapította, hogy a filmművészeti és audiovizuális tevékenységre vonatkozó támogatási program céljára és jellemzőire tekintettel e program ellentétes az EUMSZ 56. cikkel. Különösen úgy ítélte meg, hogy az előfizetési adó beszedéséből származó bevételek kizárólag a portugál filmművészeti alkotások népszerűsítésének és terjesztésének finanszírozására szolgálnak, így e bevételek felhasználása csökkenti a belföldi előállítás költségét a külföldi előállítás költségeihez képest, és következésképpen közvetett módon hátrányosan megkülönbözteti e szolgáltatások határokon átnyúló nyújtását a nemzeti szolgáltatásnyújtáshoz képest.

8

Az ICA fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, és azt állítja, hogy az előfizetési díj összeegyeztethető az uniós joggal, különösen mivel nem sérti az EUMSZ 56. cikket.

9

E tekintetben arra hivatkozik, hogy nincs olyan határokon átnyúló elem, amely igazolná az EUMSZ 56. cikk alkalmazását, mivel az előfizetésestelevízióműsor-szolgáltatások nyújtására irányuló tevékenység Portugália területére korlátozódik. Ezenkívül az elsőfokú bíróság azon téves feltevésre támaszkodott, miszerint az előfizetési adó kizárólag a portugál filmművészeti alkotások népszerűsítésének és terjesztésének a finanszírozására irányul, holott e finanszírozás az európai alkotások javát is szolgálja. Végül az ICA úgy véli, hogy még ha az ezen adóból származó bevételeket nemzeti alkotások finanszírozására szánták is, mivel nincs bizonyíték arra, hogy a televízióműsor‑szolgáltatók a nemzeti alkotásoknak nyújtott finanszírozás és támogatás következtében a nemzeti alkotások beszerzését részesítenék előnyben az európai alkotások rovására, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az említett adó ellentétes az uniós joggal.

10

A kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek ítéli, hogy a Bírósághoz forduljon, mivel komoly kétségek merülnek fel az előfizetési díj EUMSZ 56. cikkel való összeegyeztethetőségét illetően.

11

Ilyen körülmények között a Supremo Tribunal Administrativo (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

12

Az első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 56. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a filmművészeti és audiovizuális alkotások népszerűsítésének és terjesztésének finanszírozását célzó adót vezet be.

13

Először is meg kell jegyezni, hogy e kérdés azon az előfeltevésen alapul, amely szerint az 55/2012. sz. törvény 10. cikkének (2) bekezdésével bevezetett előfizetési adóból származó bevételek a portugál filmművészeti és audiovizuális alkotások népszerűsítésének és terjesztésének finanszírozására szolgálnak.

14

Mindazonáltal a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy egyrészt ez az értelmezés nem következik egyértelműen e törvény rendelkezéseiből, másrészt pedig a nemzeti jog említett értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban az ICA, a jelen eljárás keretében pedig mind az ICA, mind pedig a Bizottság vitatja.

15

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell (2015. október 6‑iTârșia ítélet, C‑69/14, EU:C:2015:662, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

16

Különösen az EUMSZ 267. cikk által létrehozott bírósági együttműködési rendszer keretében a Bíróságnak nem feladata a nemzeti bíróság általi értelmezés helyességének vizsgálata vagy kétségbe vonása, mivel az ilyen értelmezés a nemzeti bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ekképpen a Bíróságnak, amikor valamely nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul hozzá, tartania kell magát a nemzeti jognak az említett bíróság által elé terjesztett értelmezéséhez (2015. október 6‑iTârșia ítélet, C‑69/14, EU:C:2015:662, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

Következésképpen a Bíróság nem kérdőjelezheti meg a nemzeti jognak a kérdést előterjesztő bíróság által adott értelmezését, különösen az előfizetési adóból származó bevételek felhasználását illetően.

18

Másodszor, a Bíróság előtti eljárás keretében a Bizottság és a Görög Köztársaság jelezte, hogy mivel a portugál szabályozásból nem következik kifejezetten, hogy az előfizetési díjból származó bevételek kizárólag a portugál filmművészeti és audiovizuális tevékenységek előmozdítására szolgálnak, ezt az adót az uniós jog más, az EUMSZ 56. cikktől eltérő rendelkezéseire tekintettel kell vizsgálni. Így egyfelől a Bizottság szerint az előfizetési adó az [EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk] alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17‑i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL 2014. L 187., 1. o.) 54. cikke értelmében vett audiovizuális alkotásokra vonatkozó támogatási program részét képezi. Másrészt ezen intézmény és a Görög Köztársaság szerint az előfizetési adó összhangban van a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10‑i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv; HL 2010. L 95., 1. o.), amelynek rendelkezései lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy pénzügyi hozzájárulást írjanak elő a területükön letelepedett médiaszolgáltatók számára, ha a bevételek az európai alkotások előállítását támogatják.

19

E tekintetben igaz, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az a körülmény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság valamely kérdést csak bizonyos uniós jogi rendelkezésekre hivatkozva fogalmazott meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az értelmezés minden olyan elemét, amely hasznos lehet az utóbbi előtt lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem (2017. március 7‑iX és X ítélet, C‑638/16 PPU, EU:C:2017:173, 39. pont).

20

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy kizárólag az előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik azon kérdések tárgyának a meghatározása, amelyeket elő kíván terjeszteni. Ugyanis egyedül a jogvitában eljáró és a meghozandó bírói döntésért felelősséget vállaló nemzeti bíróságok feladata, hogy az egyes ügyek sajátos körülményeire figyelemmel mérlegeljék az előzetes döntésnek az ítélethozatalhoz való szükségességét, valamint a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját (2013. július 11‑iBelgian Electronic Sorting Technology ítélet, C‑657/11, EU:C:2013:516, 28. pont).

21

Márpedig, még ha nem is kizárt, hogy a 651/2014 rendelet és a 2010/13 irányelv rendelkezései relevánsak a filmművészeti és audiovizuális alkotások népszerűsítése, illetve finanszírozása szempontjából, a Bíróságnak nem feladata, hogy módosítsa a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság – az előfizetési adó EUMSZ 56. cikkel való összeegyeztethetőségének értékelése érdekében – e rendelkezés értelmezésére vonatkozóan a Bírósághoz fordult.

22

Az említett rendelkezés értelmezését illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 56. cikk értelmében tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy.

23

A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását valósítják meg azon nemzeti intézkedések, amelyek e szabadság gyakorlását tiltják, zavarják vagy kevésbé vonzóvá teszik (2020. március 3‑iGoogle Ireland ítélet, C‑482/18, EU:C:2020:141, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

A szolgáltatásnyújtás szabadságának ilyen korlátozása csak akkor fogadható el, ha az az EUM‑Szerződéssel összeegyeztethető, jogszerű célt szolgál, és nyomós közérdek igazolja, amennyiben ilyen esetben a korlátozás az elérni kívánt cél megvalósítására alkalmas, és nem lépi túl az ahhoz szükséges mértéket (2019. június 18‑iAusztria kontra Németország ítélet, C‑591/17, EU:C:2019:504, 139. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Arra is emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szolgáltatásnyújtás szabadságát mind a szolgáltatást nyújtó, mind pedig a szolgáltatást igénybe vevő élvezi (2009. szeptember 8‑iLiga Portuguesa de Futebol Profissional és Bwin International ítélet, C‑42/07, EU:C:2009:519, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az előfizetési adó korlátozza‑e az Unión belüli szolgáltatásnyújtást, amennyiben az ezen adóból származó bevételeknek a portugál filmművészeti és audiovizuális alkotások előállításához és népszerűsítéséhez való hozzárendelése csökkenti a Portugáliában letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások költségét, és megkönnyíti e szolgáltatások igénybevételét a más tagállamokban letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások kárára.

27

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy mind az audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtói, mind az előfizetéses televízióműsor szolgáltatások üzemeltetői, mint a NOWO, olyan szolgáltatók, amelyek tevékenységeik keretében filmművészeti és audiovizuális alkotások előállítására irányuló szolgáltatások címzettjei, és hivatkozhatnak az EUMSZ 56. cikkre.

28

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy az 55/2012. sz. törvény 10. cikke (2) bekezdésének nem a filmművészeti és audiovizuális alkotások előállítására irányuló szolgáltatások szabályozása a célja, hanem az előfizetésestelevízióműsor-szolgáltatókat terhelő olyan adó bevezetése, amely az ilyen alkotások népszerűsítésének és terjesztésének finanszírozására irányul.

29

Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amelynek nem célja az érintett vállalkozások általi szolgáltatásnyújtás feltételeinek szabályozása, és végül az általa a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt korlátozó hatások túl esetlegesek és túl közvetettek ahhoz, hogy az általa előírt kötelezettség e szabadság korlátozásának minősülhessenek, nem ütközik az EUMSZ 56. cikkben rögzített tilalomba (2022. április 27‑iAirbnb Ireland ítélet, C‑674/20, EU:C:2022:303, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A jelen esetben egyrészt az előfizetési adóból származó bevételek teljes összege ismeretének hiányában, tekintettel arra, hogy ezen adó bevételeinek célja a filmművészeti és audiovizuális alkotások előállításának az egész gazdasági ágazat szintjén történő támogatása, nem állapítható meg, hogy az említett adó korlátozó hatást gyakorolna a szolgáltatásnyújtás szabadságára.

31

Először is, a Bíróság elé terjesztett iratok alapján nem lehet számszerűsíteni a filmművészeti és audiovizuális alkotások létrehozásához és előállításához nyújtott, az előfizetési adóból származó bevételekből finanszírozott támogatás teljes összegét. A Bírósághoz benyújtott iratokból legfeljebb az tűnik ki, hogy a jelen ügyben az ezen adó címén a NOWO‑ra kivetett összeg a 2013‑as évre vonatkozóan 886042,50 euró, míg az említett előfizetési adóból származó bevételeket a filmművészeti és audiovizuális alkotások ágazata egészének támogatására kell fordítani, és ezt az összeget a filmművészeti és audiovizuális alkotások előállításának összköltsége alapján kell értékelni.

32

Ezt követően meg kell állapítani, hogy a filmművészeti vagy audiovizuális alkotás előállításához számos különböző szolgáltató közreműködése szükséges, amelyek az előállítás különböző szakaszaiban vesznek részt, és különböző szolgáltatásokat kínálnak.

33

Végül, mivel az előfizetési adóból származó bevételek felosztása esetleges, nem állítható, hogy minden egyes előállított mű részesül belőle.

34

Következésképpen a pénzügyi támogatást, amelynek teljes összege nincs meghatározva, jelentős számú filmművészeti és audiovizuális alkotás, valamint az előállítás különböző szakaszaiban közreműködő szolgáltatók között kerül olyan esetleges módon szétosztásra, hogy e támogatásnak a filmművészeti és audiovizuális alkotások előállításával kapcsolatos szolgáltatások árára gyakorolt hatását a Bíróság rendelkezésére álló elemekre tekintettel bizonytalannak, sőt hipotetikusnak kell tekinteni.

35

Másrészt nem az ár az egyetlen olyan változó, amely meghatározza filmművészeti és audiovizuális alkotások beszerzését.

36

Ugyanis a televízióműsor‑szolgáltató azon döntése, hogy filmművészeti vagy audiovizuális alkotásokat vásárol, kulturális tényezőktől is függ, többek között az egyes tagállamokban érvényesülő sajátosságoktól, valamint a közönség elvárásaitól.

37

Következésképpen a Bíróság rendelkezésére álló iratok alapján nem állapítható meg, hogy az előfizetési adóból származó bevételek felhasználása azzal a következménnyel járna, hogy a más tagállamokban letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások kárára előnyben részesítené a portugál filmművészeti és audiovizuális alkotások előállításával kapcsolatos szolgáltatásokat, így ilyen körülmények között az előfizetési adó által a filmművészeti és audiovizuális alkotások előállítására irányuló szolgáltatások tekintetében gyakorolt esetleges hatásait túl véletlenszerűnek és túl közvetettnek kell tekinteni ahhoz, hogy az EUMSZ 56. cikk értelmében vett korlátozásnak minősüljenek.

38

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a filmművészeti és audiovizuális alkotások népszerűsítésének és terjesztésének finanszírozására szolgáló adót vezet be, amennyiben annak az ilyen alkotások előállítására irányuló szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt esetleges hatásai túl véletlenszerűek és túl közvetettek ahhoz, hogy az e rendelkezés értelmében vett korlátozásnak minősüljenek.

39

Második kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az első kérdésre adott választ befolyásolhatja‑e az, hogy az Európai Unió más tagállamaiban is létezik az 55/2012. sz. törvény által előírtakkal megegyező vagy ahhoz hasonló szabályozás.

40

A második kérdés azon az előfeltevésen alapul, hogy az előfizetési adó az EUMSZ 56. cikkben előírt tilalom hatálya alá tartozik. Márpedig az első kérdésre adott válaszból következik, hogy a Bíróság rendelkezésére álló elemekre tekintettel nem ez a helyzet. E kérdésre tehát nem kell válaszolni.

41

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a filmművészeti és audiovizuális alkotások népszerűsítésének és terjesztésének finanszírozására szolgáló adót vezet be, amennyiben annak az ilyen alkotások előállítására irányuló szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt esetleges hatásai túl véletlenszerűek és túl közvetettek ahhoz, hogy az e rendelkezés értelmében vett korlátozásnak minősüljenek.