C-395/21. sz. ügy
D. V.
kontra
M. A.
(a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas [Litvánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2023. január 12.
„Előzetes döntéshozatal – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13/EGK irányelv – Ügyvéd és fogyasztó között létrejött, jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés – A 4. cikk (2) bekezdése – A szerződési feltételek tisztességtelenségének értékelése – A szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó feltételek kizárása – Az ügyvédi díjak óradíj elve szerinti megfizetését előíró kikötés – A 6. cikk (1) bekezdése – A »tisztességtelennek« minősített feltétellel kapcsolatban a nemzeti bíróságot megillető hatáskör”
Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Hatály – A szerződés elsődleges tárgyát meghatározó, illetve az árról vagy díjazásról, és az ellenértékként szállított áruról vagy nyújtott szolgáltatásról szóló szerződési feltételek – Fogalom – Egy ügyvéd és fogyasztó között létrejött, jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés ügyvédi díjak óradíj elve szerinti megfizetését előíró kikötése – Bennfoglaltság
(A 2011/83 irányelvvel módosított 93/13 tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) bekezdés)
(lásd: 31., 34. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Az ügyvéd és a fogyasztó között létrejött, jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés olyan feltétele, amely e szolgáltatások árát az óradíj elve alapján határozza meg, anélkül hogy egyéb információkat tartalmazna – Az átláthatóság követelménye – Terjedelem – Értékelési szempontok – A szerződéskötést megelőző tájékoztatás megkövetelt szintje
(A 2011/83 irányelvvel módosított 93/13 tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) és (5) bekezdés)
(lásd: 36., 41., 43., 45. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A 3. cikk értelmében vett tisztességtelen feltétel – Az ügyvéd és a fogyasztó között létrejött, jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés ügyvédi díjak óradíj elve szerinti megfizetését előíró kikötése – Az átláthatóság követelményének nem megfelelő kikötés – A tagállamok azon lehetősége, hogy az ilyen kikötést tisztességtelennek minősítsék
(A 2011/83 irányelvvel módosított 93/13 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés, és 4. cikk, (2) és (8) bekezdés)
(lásd: 47., 49., 51., 52. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása – Terjedelem – Olyan szerződés, amely nem maradhat fenn a tisztességtelen feltételek megsemmisítését követően – Azon helyzetnek a nemzeti bíróság általi helyreállítása, amely az eladót vagy szolgáltatót a szerződés keretében nyújtott szolgáltatások tekintetében díjazás nélkül hagyja – Megengedhetőség – A fogyasztó számára különösen káros következményekkel járó szerződés megsemmisítése – A tisztességtelen kikötésnek a nemzeti jog diszpozitív vagy az említett szerződés feleinek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésével való helyettesítése – Megengedhetőség – A tisztességtelen kikötésnek a díjazás bírósági becslésével való helyettesítése – Megengedhetetlenség
(A 2011/83 tanácsi irányelvvel módosított 93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, c) pont, és 7. cikk, (1) bekezdés, a) pont)
(lásd: 56., 58., 65., 68. pont és a rendelkező rész 4. pontja)
Összefoglalás
M. A. mint fogyasztó öt jogi szolgáltatás nyújtására irányuló szerződést kötött D. V. ügyvéddel. E szerződések mindegyike előírta, hogy az ügyvédi munkadíjat az M. A. részére nyújtott konzultációkra vagy jogi szolgáltatásokra vonatkozó 100 eurós óradíj alapján kell kiszámítani.
Mivel D. V. nem kapta meg a követelt teljes munkadíjat, keresetet indított az elsőfokú bíróság előtt, amelyben azt kérte, hogy a bíróság kötelezze M. A.‑t a nyújtott jogi szolgáltatásokért járó munkadíj megfizetésére. Az elsőfokú bíróság részben helyt adott D. V. kérelmének, megállapítva ugyanakkor a nyújtott szolgáltatások árára vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, és a követelt munkadíjat felére csökkentette. Miután a fellebbviteli bíróság helybenhagyta ezen ítéletet, D. V. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Lietuvos Aukščiausiasis Teismashoz (Litvánia legfelsőbb bírósága).
A Bíróság, amelyhez e bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult, a 93/13 irányelv ( 1 ) értelmezéséről határoz. Ítéletében többek között a jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések elsődleges tárgyára vonatkozó kikötések átláthatóságának követelményével, valamint az e szolgáltatások árát rögzítő kikötés tisztességtelen jellege megállapításának joghatásaival foglalkozik.
A Bíróság álláspontja
Először is a Bíróság megállapítja, hogy a „szerződés elsődleges tárgyának” a 93/13 irányelv ( 2 ) szerinti fogalmába tartozik az ügyvéd és a fogyasztó között létrejött, jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés olyan kikötése, amely a nyújtott szolgáltatások árát az óradíj elve alapján határozza meg.
Ezt követően annak vizsgálatával, hogy ez a kikötés, amely nem tartalmaz más információt, csak az alkalmazott óradíjat, megfelel‑e a világos és érthető megfogalmazás követelményének ( 3 ), a Bíróság megállapítja, hogy a jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés tárgyát képező szolgáltatások jellegére tekintettel a szolgáltató számára gyakran nehéz, sőt lehetetlen, hogy a szerződés megkötésétől kezdve előre lássa az e szerződés teljesítéséhez szükséges munkaórák pontos számát, és következésképpen e szolgáltatások tényleges összköltségét. Mindazonáltal, bár az eladótól vagy szolgáltatótól nem várható el, hogy tájékoztassa a fogyasztót az eladó vagy szolgáltató akaratától független jövőbeli és előre nem látható eseményekből eredő pénzügyi következményekről, a szolgáltatónak a szerződés megkötése előtt közölnie kell a fogyasztóval azon információkat, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy tájékozott döntést hozzon az ilyen események bekövetkeztének lehetőségéről, valamint az ilyen eseményeknek a szolgáltatásnyújtás időtartamára vonatkozó lehetséges következményeiről.
Ezeknek az információknak, amelyek egyrészt az előírt szolgáltatások tárgyától és jellegétől, másrészt az alkalmazandó szakmai és etikai szabályoktól függően változhatnak, olyan adatokat kell tartalmazniuk, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára e szolgáltatások hozzávetőleges költségének értékelését. Ilyen adatnak minősülhet a szükséges munkaórák előre látható vagy minimális számára vonatkozó becslés, illetve a teljesített munkaórák számát feltüntető számlák vagy időszakos jelentések ésszerű időközönként történő megküldésére vonatkozó kötelezettségvállalás. A Bíróság pontosítja, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy e megfontolásokra és az érintett szerződés megkötésére vonatkozó valamennyi releváns körülményre tekintettel értékelje, hogy az eladó vagy szolgáltató közölte‑e a fogyasztóval a szerződéskötést megelőző megfelelő információkat.
A Bíróság így kimondja, hogy az a kikötés, amely e szolgáltatások árát az óradíj elve alapján határozza meg, anélkül hogy a fogyasztónak e szerződés megkötése előtt olyan tájékoztatást nyújtana, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy körültekintően és az e szerződés megkötésével járó pénzügyi következmények teljes ismeretében hozza meg döntését, nem felel meg a világos és érthető megfogalmazásának követelményének.
Ezt követően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a fogyasztóval kötött szerződés valamely kikötése tisztességtelen jellegének mérlegelése főszabály szerint olyan átfogó értékelésen alapul, amely nem kizárólag e kikötés átláthatóságának esetleges hiányát veszi figyelembe. A tagállamok ugyanakkor magasabb szintű védelmet biztosíthatnak a fogyasztók számára. ( 4 )
Következésképpen a Bíróság megállapítja, hogy a jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés azon kikötését, amely e szolgáltatások árát az óradíj elve alapján rögzíti, és amely ennélfogva e szerződés elsődleges tárgyát képezi, pusztán amiatt tisztességtelennek kell tekinteni, ( 5 ) hogy az nem felel meg az átláthatósági követelménynek, kivéve, ha az a tagállam, amelynek nemzeti joga a szóban forgó szerződésre alkalmazandó, kifejezetten úgy rendelkezik – mint a jelen esetben is –, hogy az kizárólag ezen az alapon tekinthető „tisztességtelen feltételnek”.
Végül, ami az árra vonatkozó kikötés tisztességtelen jellege megállapításának következményeit illeti, a Bíróság megjegyzi, hogy a nemzeti bíróság köteles mellőzni e kikötés alkalmazását, kivéve ha azt a fogyasztó ellenzi.
A Bíróság pontosítja, hogy amennyiben a releváns belső jogi rendelkezések alapján a jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés az árra vonatkozó tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, és e szolgáltatásokat nyújtották, a 93/13 irányelvvel ( 6 ) nem ellentétes sem e szerződés érvénytelenné nyilvánítása, sem az, hogy a nemzeti bíróság helyreállítsa azt a helyzetet, amelyben a fogyasztó e feltétel hiányában lenne, még akkor sem, ha ez azt eredményezi, hogy az eladó vagy szolgáltató semmilyen díjat nem kap a szolgáltatásaiért.
Ami azokat a következményeket illeti, amelyeket az alapügyben szóban forgó szerződések felmondása a fogyasztóra nézve előidézhetne, a Bíróság felidézi ítélkezési gyakorlatát, amelynek értelmében a kölcsönszerződést illetően az ilyen szerződés teljes egészében történő megsemmisítése főszabály szerint azonnal esedékessé teszi a kölcsön fennmaradó összegét olyan arányban, amely meghaladhatja a fogyasztó pénzügyi teljesítőképességét, és különösen káros következményekkel járhatna a fogyasztó számára. ( 7 ) Mindazonáltal a szerződés érvénytelenné nyilvánításának különösen hátrányos jellege nem korlátozható kizárólag a tisztán pénzügyi jellegű következményekre.
Nem kizárt ugyanis, hogy a már teljesített jogi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés megsemmisítése jogbizonytalanságot teremthet a fogyasztó számára, különösen abban az esetben, ha a nemzeti jog lehetővé tenné az eladó vagy szolgáltató számára, hogy e szolgáltatásokért a semmisnek nyilvánított szerződéstől eltérő díjazást kérjen. Ezenkívül a szerződés érvénytelenségének esetlegesen kihatása lehet az e szerződés alapján végzett cselekmények érvényességére és hatékonyságára.
E körülmények között a Bíróság megállapítja, hogy abban az esetben, amennyiben valamely szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek teszi ki – aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, a 93/13 irányelvvel ( 8 ) nem ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság a tisztességtelen kikötés semmisségét orvosolja azáltal, hogy a nemzeti jog valamely diszpozitív vagy az említett szerződés feleinek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésével helyettesíti. Ezzel szemben ezen irányelvvel ellentétes, hogy a nemzeti bíróság a megsemmisített tisztességtelen kikötést az említett szolgáltatásokért járó díjazás mértékének bíróság általi becslésével helyettesíti.
( 1 ) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 288. o.) 6. cikkének (2) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése.
( 2 ) A rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.
( 3 ) A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti követelmény.
( 4 ) A 93/13 irányelv 8. cikkének megfelelően.
( 5 ) A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében.
( 6 ) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése.
( 7 ) Lásd ebben az értelemben: 2020. március 3‑iGómez del Moral Guasch ítélet (C‑125/18, EU:C:2020:138, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 8 ) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése.