1

Fellebbezésével Maxime Picard az Európai Unió Törvényszékének a 2021. április 16‑iPicard kontra Bizottság végzésével (T‑769/16, EU:T:2021:200) helyesbített, 2021. március 24‑iPicard kontra Bizottság ítélete (T‑769/16, EU:T:2021:153; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek egyrészt az Európai Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatala (PMO) nyugdíjrészlegének ügyintézője által 2016. január 4‑én adott válasz (a továbbiakban: 2016. január 4‑i válasz) megsemmisítésére, másrészt – amennyiben szükséges – a Bizottság Emberi Erőforrások Főigazgatósága (a továbbiakban: Emberi Erőforrások Főigazgatósága) E igazgatósága igazgatójának 2016. július 25‑i azon határozatának megsemmisítésére irányuló keresetét, amelyben elutasították a fellebbezőnek a 2016. január 4‑i válasszal szemben 2016. április 4‑én benyújtott panaszát (a továbbiakban: 2016. július 25‑i elutasító határozat).

2

Az Európai Unió tisztviselőinek a 2013. október 22‑i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2013. L 287., 15. o.) módosított személyzeti szabályzata (továbbiakban: személyzeti szabályzat) magában foglalja „A tisztviselők javadalmazása és szociális biztonsági ellátásai” című V. címet, amelynek „Nyugdíjak és rokkantsági támogatás” című 3. fejezete tartalmazza a személyzeti szabályzat 77–84. cikkét.

3

A személyzeti szabályzat 77. cikkének első, második és ötödik albekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A legalább 10 éves szolgálati idővel rendelkező tisztviselő öregségi nyugdíjra jogosult. […]

Az öregségi nyugdíj legnagyobb összege a tisztviselő utolsó azon besorolási fokozatban kapott alapilletményének 70%‑a, amelybe a tisztviselő legalább egy évig tartozott. Minden egyes, a VIII. melléklet 3. cikkével összhangban elismert szolgálati jogviszonyban eltöltött év után a tisztviselő ezen utolsó alapilletmény 1,80%‑ára jogosult.

[…]

A nyugdíjjogosultságot a tisztviselő a 66. életévének betöltésével szerzi meg.”

4

A személyzeti szabályzat 83. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   Az e nyugdíjrendszer keretében folyósított ellátásokat az Unió költségvetéséből kell fedezni. A tagállamok az ilyen kiadások finanszírozására megállapított táblázattal összhangban együttesen garantálják az ilyen ellátások kifizetését.

(2)   A tisztviselők e nyugdíjrendszer finanszírozásához a költségek egyharmadával járulnak hozzá. […] A járulékot a tisztviselők illetményéből havonta le kell vonni. […]”

5

A személyzeti szabályzat VII. címe a „Jogorvoslat” címet viseli. Ez a cím tartalmazza a személyzeti szabályzat 90–91. cikkét.

6

A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy panaszt nyújthat be a kinevezésre jogosult hatósághoz az őt hátrányosan érintő intézkedés ellen […]”

7

A személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel az Unió és az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy között keletkező minden olyan jogvita tekintetében, amely az adott személyt a 90. cikk (2) bekezdésének értelmében hátrányosan érintő intézkedés jogszerűségére vonatkozik. […]”

8

A személyzeti szabályzatnak „Az Unió tisztviselőire alkalmazandó átmeneti intézkedések” című XIII. melléklete 21. cikkének második bekezdése a következőképpen szól:

„Azok a tisztviselők, akik 2004. május 1. és 2013. december 31. közötti időszakban léptek szolgálatba, a VIII. melléklet 3. cikkével összhangban kiszámított nyugdíjszerző szolgálati évek mindegyike tekintetében jogosultak az abban említett illetményük 1,9%‑ára.”

9

A XIII. melléklet 22. cikke (1) bekezdésének második albekezdése a következőképpen szól:

Azok a tisztviselők, akik 2014. május 1‑jén 35 évesek vagy idősebbek, és akik 2014. január 1. előtt léptek szolgálatba, a következő táblázatban feltüntetett életkorban jogosultak öregségi nyugdíjra […]”

10

Azon tisztviselők esetében, akik 2014. május 1‑jén 35 évesek, az előző pontban említett táblázat a nyugdíjkorhatárt 64 év 8 hónapban állapítja meg.

11

Az 1023/2013 rendelettel módosított, az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek) 8. cikkének első bekezdése a következőket írja elő:

„A[z …] ideiglenes alkalmazottak határozott vagy határozatlan időre alkalmazhatók. Az ilyen, határozott időre alkalmazott alkalmazottak szerződése legfeljebb egyszer határozott időre meghosszabbítható. Minden további meghosszabbítás határozatlan időre szól.”

12

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 39. cikkének (1) bekezdése a következőket tartalmazza:

„A szolgálatból történő kilépéskor a 2. cikk szerinti alkalmazott öregségi nyugdíjra, a biztosításmatematikai egyenérték átruházására vagy távozási díjra jogosult a személyzeti szabályzat V. címének 3. fejezetével és VIII. mellékletével összhangban. […]”

13

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 86. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Amennyiben a […] szerződéses alkalmazott a csoportján belül új beosztásba kerül, nem sorolható alacsonyabb besorolási vagy fizetési fokozatba, mint amilyenbe az előző beosztásában tartozott.

Amennyiben a szerződéses alkalmazott magasabb csoportba kerül, olyan besorolási fokozatba és fizetési fokozatba besorolják, hogy díjazása legalább megegyezzen az őt az előző szerződése szerint megillető díjazással.

[…]”

14

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 109. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A szolgálati jogviszony megszűnésekor a szerződéses alkalmazott öregségi nyugdíjra, a biztosításmatematikai egyenérték átruházására vagy távozási díjra jogosult a személyzeti szabályzat V. címének 3. fejezetével és a személyzeti szabályzat VIII. mellékletével összhangban. […]”

15

Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 117. cikke a következőket írja elő:

„Analógia útján alkalmazni kell a személyzeti szabályzat VII. címének a jogorvoslatokra vonatkozó rendelkezéseit.”

16

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek „Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alá tartozó személyzetre alkalmazandó átmeneti rendelkezések” című melléklete 1. cikke (1) bekezdésének második mondatában többek között az szerepel, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 21. cikke és a (4) bekezdés kivételével 22. cikke „[a] 2013. december 31‑én alkalmazásban álló egyéb alkalmazottakra […] analógia útján alkalmazandó”.

17

Az 1023/2013 rendelet (29) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:

„Átmeneti részletes szabályokat kell meghatározni, amelyek lehetővé teszik az új szabályok és intézkedések fokozatos alkalmazását, ugyanakkor nem sérülhetnek a személyzeti szabályzat e módosításainak hatálybalépését megelőzően alkalmazott személyzet szerzett jogai és jogos elvárásai.”

18

Az 1023/2013 rendelet 3. cikke a következőt írja elő:

„(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

(2)   Ez a rendelet 2014. január 1‑jétől alkalmazandó, kivéve az 1. cikk 44. pontját és az 1. cikk 73. pontjának d) pontját, amely e rendelet hatálybalépésének napjától alkalmazandó.”

19

A jogvita előzményei a megtámadott ítélet 1–25. pontjában szerepelnek, és a következőképpen foglalhatók össze.

20

A fellebbező a Bizottság szerződéses alkalmazottja.

21

A fellebbezőt 2008. június 10‑én a Bizottság 2008. július 1‑jei hatállyal szerződéses alkalmazottként felvette a PMO 5. egységéhez (a továbbiakban: 2008. évi szerződés). Felvételekor a fellebbezőt az első besorolási csoportba sorolták. A 2008. évi szerződést három alkalommal határozott időre, majd a 2011. május 3‑i határozattal határozatlan időre meghosszabbították.

22

2014. május 16‑án az Emberi Erőforrások Főigazgatóság új szerződéses alkalmazotti szerződést ajánlott fel a fellebbezőnek, amelyet ő ugyanezen a napon aláírt (a továbbiakban: 2014. május 16‑i szerződés). Ez a határozatlan időre szóló szerződés 2014. június 1‑jén lépett hatályba, és a fellebbezőt a második besorolási csoportba sorolta be.

23

Időközben a személyzeti szabályzatot és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket a jelen ügyben releváns rendelkezések tekintetében 2014. január 1‑jétől alkalmazandó 1023/2013 rendelet (a továbbiakban: 2014. évi reform) módosította.

24

A 2014. évi reformot követően a személyzeti szabályzat 77. cikkének második bekezdése, amelyet az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 109. cikkének (1) bekezdése alapján alkalmazni kell a szerződéses alkalmazottakra is, a nyugdíjjogosultság megszerzésére új, 1,8%‑os éves mértéket határozott meg, amely kedvezőtlenebb a korábbi 1,9%‑os mértéknél. Ezenkívül a személyzeti szabályzat 77. cikkének ötödik bekezdése a nyugdíjkorhatárt a korábbi 63. életév helyett a 66. életévben állapította meg.

25

A személyzeti szabályzat XIII. melléklete azonban átmeneti szabályozást írt elő. Eszerint a 2004. május 1. és 2013. december 31. között szolgálatba lépett tisztviselők továbbra is évenként 1,9%‑os mértékben szereznek nyugdíjjogosultságot. Továbbá azok a tisztviselők, akik 2014. május 1‑jén 35 évesek, és akik 2014. január 1. előtt léptek szolgálatba, 64 éves és 8 hónapos korban jogosultak öregségi nyugdíjra. Végül az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy ezt az átmeneti szabályozást analógia útján a 2013. december 31‑én alkalmazásban álló egyéb alkalmazottakra is alkalmazni kell.

26

2016. január 4‑i levelében a fellebbező, akinek kétségei támadtak azzal kapcsolatban, hogy a 2014. évi reform a 2014. május 16‑i szerződés aláírását követően milyen kihatással lehet a helyzetére, magyarázatot kért a PMO nyugdíjrészlegének ügyintézőjétől.

27

A 2016. január 4‑i válaszban ez az ügyintéző elektronikus levélben megerősítette a fellebbezőnek, hogy nyugdíjjogosultságai a szerződés változása miatt módosultak, és emiatt rá vonatkozóan a rendes nyugdíjkorhatár és a nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértéke 2014. június 1‑jétől 66 évre, illetve 1,8%‑ra változott.

28

2016. április 4‑én a fellebbező a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a 2016. január 4‑i válasszal szemben.

29

2016. július 25‑i elutasító határozatával az Emberi Erőforrások Főigazgatóság E igazgatóságának igazgatója, mint a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság, elsődlegesen mint sérelmet okozó aktus hiányában elfogadhatatlant, másodlagosan pedig mint megalapozatlant elutasított a panaszt.

30

A Törvényszék Hivatalához 2016. november 7‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet indított a 2016. január 4‑i válasz és szükség esetén a 2016. július 25‑i elutasító határozat megsemmisítése iránt.

31

A Törvényszék Hivatalához 2017. február 6‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság a személyzeti szabályzat 91. cikke értelmében vett, sérelmet okozó aktus hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást emelt.

32

2017. október 12‑i határozatával a harmadik tanács elnöke úgy határozott, hogy a T‑769/16. sz. Picard kontra Bizottság ügyben felfüggeszti az eljárást a T‑128/17. sz. Torné kontra Bizottság ügyben az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedéséig.

33

A 2018. december 14‑iTorné kontra Bizottság ítélet (T‑128/17, EU:T:2018:969) kihirdetését követően, mivel az ítélettel szemben nem nyújtottak be fellebbezést, a T‑769/16. sz. Picard kontra Bizottság ügyben folytatott eljárás folytatódott, és a felek benyújtották az említett ítéletből a jelen ügy tekintetében levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiket.

34

2019. május 13‑i végzésével a Törvényszék úgy határozott, hogy a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogás vizsgálatáról az eljárást befejező határozatban dönt, a költségekről pedig nem határozott.

35

A megtámadott ítéletben a Törvényszék úgy határozott, hogy rögtön a fellebbező által felhozott jogalapot vizsgálja meg, és nem határoz előzetesen erről az elfogadhatatlansági kifogásról, mivel a kereset mindenképpen megalapozatlan.

36

E tekintetben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a 2014. május 16‑i szerződés azzal a következménnyel járt, hogy a fellebbezőre nem alkalmazhatók a személyzeti szabályzat XIII. mellékletében előírt, a nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértékére és a nyugdíjkorhatárra vonatkozó átmeneti rendelkezések.

37

A megtámadott ítélet 65–83. pontjában a Törvényszék az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdését úgy értelmezte, hogy az átmeneti rendelkezések „a 2013. december 31‑én alkalmazásban álló egyéb alkalmazottakra analógia útján alkalmazandók”.

38

A Törvényszék többek között úgy ítélte meg, hogy az 1. cikk (1) bekezdéséből az következik, hogy a 21. és 22. cikket annyiban kell alkalmazni az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alá tartozó alkalmazottakra, amennyiben analógia állapítható meg ez utóbbiak és a tisztviselők között, figyelembe véve a személyi állomány e kategóriáinak sajátos jellemzőit. E jellemzők vizsgálatát követően a Törvényszék megállapította, hogy míg a tisztviselő olyan kinevezési aktus alapján lép az uniós adminisztráció szolgálatába és marad abban, amely az egész pályafutása során változatlan marad, a szerződéses alkalmazott szerződés alapján lép alkalmazásba és marad abban, amíg az joghatásokat vált ki.

39

A Törvényszék e megfontolásokra tekintettel értelmezte az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „2013. december 31‑én alkalmazásban álló” követelményt.

40

A megtámadott ítélet 81. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy az e rendelkezésben szereplő „analógia útján” kifejezés azt feltételezi, hogy az alkalmazottak a tisztviselőkéhez hasonló helyzetben vannak. A Törvényszék szerint ez a helyzet csak akkor állapítható meg, ha az alkalmazott nem írt alá új, az uniós adminisztrációval fennálló munkaviszony kezdetét jelentő szerződést. E tekintetben a Törvényszék a 2015. szeptember 16‑iEMA kontra Drakeford ítéletének (T‑231/14 P, EU:T:2015:639) 40. pontjára hivatkozva emlékeztetett arra, hogy korábban már kimondta, hogy az egyrészt az alkalmazott, másrészt az uniós adminisztráció közötti munkaviszony változatlan maradhat, még az eredeti szerződéstől formálisan elkülönülő új szerződés aláírását követően is, feltéve hogy az utolsó szerződés nem módosítja lényegesen az alkalmazott feladatait, különösen a besorolási csoportot, ami megkérdőjelezhetné az uniós adminisztrációval fennálló munkaviszony funkcionális folyamatosságát.

41

A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 21. és 22. cikke csak a 2013. december 31‑én és ezen időpontot követően is mindaddig szerződés alapján alkalmazásban álló egyéb alkalmazottakra alkalmazandó, akik ezen időpontot követően szerződéses jogviszonyban maradnak mindaddig, amíg helyzetüket a nyugdíjjogosultság kiszámítása céljából meg nem vizsgálják.

42

Ezt követően a megtámadott ítélet 85–93. pontjában a Törvényszék az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikke (1) bekezdésének ezen értelmezésére tekintettel vizsgálta a fellebbező helyzetét. A Törvényszék megvizsgálta a fellebbező és a Bizottság között létrejött szerződéseket, valamint azon álláshelyek jellemzőit, amelyekre őt alkalmazták, és megállapította, hogy a besorolási csoport megváltozása alapján megkérdőjelezhető a fellebbező és az adminisztráció között fennálló munkaviszony funkcionális folyamatossága, majd úgy ítélte meg, hogy a 2014. május 16‑i szerződés megszüntette a 2008. évi szerződés valamennyi joghatását, amelynek alapján a fellebbező e rendelkezés értelmében „2013. december 31‑én alkalmazásban állt”, és ennélfogva e munkaviszony megszűnését eredményezte. A Törvényszék így tehát megállapította, hogy május 16‑i szerződés az említett rendelkezés alkalmazása céljából új szolgálatba lépéshez vezetett, és így a fellebbezőre nem alkalmazhatók az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértékére és a nyugdíjkorhatárra vonatkozóan a személyzeti szabályzat XIII. mellékletében foglalt átmeneti rendelkezések.

43

Végül a Törvényszék rámutatott arra, hogy ez a következtetés nem cáfolható a fellebbező azon érvével sem, amely szerint az új szerződés nem zárja ki az említett átmeneti rendelkezések alkalmazását, mivel nem vonja maga után az uniós nyugdíjrendszerben való tagság és a járulékfizetés folyamatosságának megszakadását. A Törvényszék szerint az említett rendelkezéseknek az alkalmazottakra történő alkalmazása nem az uniós nyugdíjrendszerbe való, állítólagosan megszakítás nélküli tagságtól, hanem a munkaviszony funkcionális folyamatosságától függ.

44

A Törvényszék ezért elutasította a keresetet.

45

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

46

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

47

A Bizottság azzal az indokkal vitatja a fellebbezés elfogadhatóságát, hogy a fellebbező nem jelöli meg pontosan a megtámadott ítélet általa megtámadott pontjait, és ezzel figyelmen kívül hagyja a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményt.

48

A Bizottság szerint a fellebbező nem vitatja mint jogilag téves megállapításokat a megtámadott ítélet azon kulcsfontosságú pontjait, amelyekben a Törvényszék az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdését értelmezte.

49

A Bizottság továbbá a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani az olyan fellebbezést, amely nem rendelkezik koherens szerkezettel, általános állításokra korlátozódik, és nem jelöli meg pontosan a megtámadott ítélet azon pontjait, amelyeket esetlegesen téves jogalkalmazás érint (2018. október 4‑iStaelen kontra ombudsman ítélet, C‑45/18 P, nem tették közzé, EU:C:2018:814, 15. pont).

50

A Bizottság szerint a fellebbezésben a megtámadott ítéletnek csupán egyik elemére, az ítélet 90. pontjára hivatkozik, ami nem felel meg az eljárási szabályzat 169. cikkének (2) bekezdésében előírt, egyértelműségre irányuló követelményeknek.

51

A fellebbező vitatja ezt az érvelést.

52

Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint az eljárási szabályzat 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt pontjait, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket, ellenkező esetben a fellebbezés vagy az érintett jogalap elfogadhatatlannak minősül (2021. november 23‑iTanács kontra Hamász ítélet, C‑833/19 P, EU:C:2021:950, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Nem felel meg e követelményeknek, és elfogadhatatlannak kell nyilvánítani azt a jogalapot, amelyre vonatkozó érvelés nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy a Bíróság elvégezhesse a jogszerűség vizsgálatát, többek között azért, mert a jogalapot alátámasztó alapvető elemek nem tűnnek ki elég koherens és érthető módon a fellebbezés szövegéből, amely e tekintetben homályosan és kétértelműen fogalmaz. A Bíróság azt is kimondta, hogy mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani az olyan fellebbezést, amely nem rendelkezik koherens szerkezettel, általános állításokra korlátozódik, és nem jelöli meg pontosan a megtámadott ítélet azon pontjait, amelyeket esetlegesen téves jogalkalmazás érint (2014. július 10‑iTelefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

A jelen ügyben a fellebbezés 24. és azt követő pontjaiban a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikke (1) bekezdésének értelmezésekor, amikor a megtámadott ítélet 81. pontjában úgy ítélte meg, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 21. és 22. pontjában foglalt átmeneti rendelkezések csak akkor alkalmazhatók az egyéb alkalmazottakra, ha ez utóbbiak nem kötnek új szerződést, vagy ha új szerződést kötnek, de továbbra is lényegében ugyanazokat a feladatokat látják el. A fellebbező kifejti azokat az okokat is, amelyek miatt úgy véli, hogy ez az értelmezés téves jogalkalmazáson alapul.

55

Így tehát a Bizottság állításával ellentétben a fellebbezés pontosan megjelöli a megtámadott ítélet kifogásolt pontjait, és kellőképpen kifejti azokat az indokokat, amelyek miatt ez a pont téves jogalkalmazást tartalmaz, és ezért a fellebbezés lehetővé teszi a Bíróság számára a jogszerűségi felülvizsgálat gyakorlását.

56

E körülmények között a jelen fellebbezést elfogadhatónak kell nyilvánítani.

57

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet arra alapít, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 81. pontjában úgy ítélte meg, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezések csak akkor alkalmazhatók az egyéb alkalmazottakra, ha azok nem kötnek új szerződést, vagy ha új szerződést kötnek, de továbbra is lényegében ugyanazokat a feladatokat látják el.

58

A nyugdíjrendszer területére és az uniós jogalkotó által követett célra tekintettel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdésében előírt átmeneti intézkedések hatálya nem a funkcionális folyamatosság, hanem a nyugdíjrendszerben való tagság fenntartása és a nyugdíjrendszerbe történő járulékfizetés folyamatossága alapján határozható meg. A szerződéses alkalmazottak megszakítás nélkül egymást követő szerződései esetében az alkalmazott megtartja a nyugdíjrendszerben fennálló tagságát, és további nyugdíjjogosultságot szerez.

59

A Bizottság vitatja ezt az egyetlen jogalapot. Először is a megtámadott ítélet 81. és 82. pontjával kapcsolatban előadja, hogy a fellebbező csupán azt vitatja, hogy a Törvényszék azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, amely szerint a munkaviszony funkcionális folyamatossága az új szerződés aláírása ellenére is fennáll, amely hivatkozás csak a 81. pont utolsó mondatában foglalt, azon szabály alóli kivételre vonatkozik, hogy a tisztviselők helyzetével való analógia az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdése értelmében csak abban az esetben áll fenn, ha az alkalmazott szerződés alapján marad alkalmazásban, és nem köt új szerződést. Ez a kivétel lehetővé tette volna a fellebbező számára, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 21. és 22. cikkét alkalmazzák rá abban az esetben, ha a különböző szerződései között funkcionális folyamatosságot lehetett volna megállapítani, azonban nem alkalmazták rá.

60

A Törvényszék továbbá az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdését az említett rendelkezéssel összhangban értelmezte, amely a tisztviselők és az egyéb alkalmazottak közötti „analógia” keresésére utal. Ebben az összefüggésben, tekintettel arra, hogy munkaviszonyának jellege eltér a tisztviselői jogviszony jellegétől, annak megállapításához, hogy az egyéb alkalmazott még alkalmazásban áll‑e, a szerződését, nem pedig a nyugdíjrendszerben fennálló tagságát kell figyelembe venni.

61

A 2018. december 14‑iTorné kontra Bizottság ítélet (T‑128/17, EU:T:2018:969) egyébként nem releváns a jelen ügyben, mivel ebben az ítéletben nem az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdéséről volt szó, hanem a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 21. és 22. cikkének a tisztviselőkre való alkalmazhatóságára vonatkozott. Ugyancsak alaptalanok azok a megállapítások, miszerint a Törvényszék az említett ítéletben arra mutatott rá, hogy csak az uniós nyugdíjrendszerben fennálló tagság megszűnése indokolhatja a 21. és 22. cikkben említett átmeneti rendelkezések alkalmazhatatlanságát. A Törvényszék ugyanis azt állapította meg, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy felperese kizárólag tisztviselői kinevezés alapján állt alkalmazásban, az uniós nyugdíjrendszerben fennálló tagsága pedig csupán ennek következménye volt.

62

A Bizottság szerint továbbá a megtámadott ítéletben a Törvényszék az új szerződés megkötését nem tekintette egyenlőnek a tisztviselő szolgálati jogviszonyának megszűnésével. Csupán arra emlékeztetett, hogy a tisztviselőtől eltérően az, hogy a szerződéses alkalmazott meghatározott időpontban alkalmazásban áll, nem állapítható meg pusztán a kinevezési aktus fennállása alapján.

63

A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 86–90. pontjában a 2008. évi szerződés és a 2014. május 16‑i szerződés időbeli kapcsolódására jellemző valamennyi körülmény igen részletes ténybeli vizsgálatát követően kizárta a szerződések közötti folyamatosságot. Mivel pedig ezeket a fellebbező nem vitatta, megalapozatlanul állítja, hogy a két szerződés között folyamatosság áll fenn.

64

Végül az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 86. cikke nem releváns az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikke (1) bekezdésének értelmezése szempontjából.

65

Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete átmeneti intézkedéseket állapít meg a tisztviselőkre vonatkozóan, többek között az uniós nyugdíjrendszer tekintetében.

66

Másrészt az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdése többek között azt írja elő, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 22. cikkének (4) bekezdése kivételével a nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértékére és a tisztviselői nyugdíjkorhatárra vonatkozó átmeneti rendelkezéseket tartalmazó 21. és 22. cikk „analógia útján alkalmazandó a 2013. december 31‑én alkalmazásban álló ideiglenes alkalmazottakra”.

67

A megtámadott ítélet 81. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az e rendelkezésben szereplő „analógia útján” kifejezés azt feltételezi, hogy az alkalmazottak a tisztviselőkhöz hasonló helyzetben vannak, ami véleménye szerint kizárt, ha az alkalmazott új, az uniós adminisztrációval fennálló munkaviszony kezdetét jelentő szerződést írt alá, feltéve hogy ez az új szerződés nem módosítja lényegesen az alkalmazott feladatait, különösen a besorolási csoportot, ami megkérdőjelezhetné az uniós adminisztrációval fennálló munkaviszony funkcionális folyamatosságát. A Törvényszék ebből az előfeltevésből kiindulva vizsgálta meg a fellebbező helyzetét, és utasította el a keresetét.

68

Annak megállapításához, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikke (1) bekezdése második mondatának értelmezése során, többek között az e rendelkezésben szereplő „analógia útján” fogalmát kell elemezni.

69

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikke (1) bekezdése második mondatának szövegéből és különösen az abban szereplő „analógia útján” kifejezésből az következik, hogy e rendelkezés annak biztosítására irányul, hogy a 2013. december 31‑én alkalmazásban álló egyéb alkalmazottak – a köztük és a tisztviselők között fennálló különbségek ellenére – részesülhessenek a személyzeti szabályzat XIII. mellékletében előírt egyes átmeneti intézkedésekben. Mindemellett az „analógia útján” kifejezés önmagában véve nem teszi lehetővé, hogy a 2013. december 31‑én alkalmazásban álló egyéb alkalmazottak közül pontosan meghatározzák azokat, akiknek az érintett átmeneti intézkedésekben – különösen az uniós adminisztrációval fennálló munkaviszonyuk későbbi módosítása esetén – részesülniük kell.

70

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2022. augusztus 1‑jei Vyriausioji tarnybinės etikos komisija ítélet, C‑184/20, EU:C:2022:601, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

Egyrészt az uniós jogalkotó által a 2014. évi reformmal összefüggésben kitűzött célokat illetően a személyzeti szabályzatot és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket e reform végrehajtása érdekében módosító 1023/2013 rendelet (29) preambulumbekezdésében az áll, hogy „[á]tmeneti részletes szabályokat kell meghatározni, amelyek lehetővé teszik az új szabályok és intézkedések fokozatos alkalmazását, ugyanakkor nem sérülhetnek a személyzeti szabályzat e módosításainak hatálybalépését megelőzően alkalmazott személyzet szerzett jogai és jogos elvárásai.”

72

Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 67. pontjában helyesen rámutat, ezek az átmeneti rendelkezések nemcsak a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 21. és 22. cikkét, hanem az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének 1. cikke (1) bekezdését is tartalmazzák.

73

Az 1023/2013 rendelet (29) preambulumbekezdésére tekintettel meg kell ezért állapítani, hogy az említett átmeneti rendelkezéseket a 2013. december 31‑én„megelőzően alkalmazott személyzet”„jogos elvárásainak” sérelme nélkül fogadták el. Ez olyan tág megfogalmazás, amely túlmutat a szoros értelemben vett szerzett jogokon, és amely az Unió teljes személyi állományára, nem csak az Unió tisztviselőire vonatkozik.

74

Amint arra a főtanácsnok indítványának 54. pontjában lényegében rámutatott, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdését az Unió 2013. december 31‑én szerződéssel alkalmazott egyéb alkalmazottai szerzett jogainak és jogos elvárásainak tiszteletben tartására irányuló célkitűzések fényében kell értelmezni.

75

Másrészt e rendelkezés összefüggéseit illetően először is meg kell jegyezni, hogy a személyzeti szabályzat 83. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint a tisztviselők a nyugdíjrendszer finanszírozásához a költségek egyharmadával járulnak hozzá, és e hozzájárulást az alapilletmény meghatározott százalékarányában határozzák meg (2017. május 10‑ide Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 43. pont). Minden olyan tisztviselőnek, aki az Unió által fizetett illetményben vagy juttatásban részesül, és még nem nyugdíjas, hozzá kell járulnia a személyzeti szabályzat által létrehozott nyugdíjrendszerhez (lásd ebben az értelemben: 1992. június 9‑iLestelle kontra Bizottság ítélet, C‑30/91 P, EU:C:1992:252, 23. pont). Ezek a hozzájárulások az uniós közigazgatásban végzett feladatoktól függetlenül öregségi nyugdíjra jogosítják a tisztviselőt.

76

Meg kell továbbá jegyezni, hogy a 2014. január 1‑je előtt szolgálatba lépett tisztviselőre bizonyos feltételek mellett vonatkoznak a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 21. cikkének második bekezdésében és 22. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt átmeneti rendelkezések, amelyek lehetővé teszik számára, hogy továbbra is vonatkozzanak rá az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértékére és a nyugdíjkorhatárra vonatkozóan a személyzeti szabályzatnak az 1023/2013 rendelettel történt módosítása előtt meghatározott szabályok. Az a tisztviselő pedig, aki ezen időpont előtt lépett szolgálatba, és akinek a feladatait ezen időpontot követően jelentősen módosították, nem veszíti el pusztán emiatt az említett átmeneti rendelkezésekben való részesülés lehetőségét, többek között azon járulékok tekintetében sem, amelyeket szolgálati ideje alatt továbbra is befizet az említett nyugdíjrendszerbe.

77

Másodszor hangsúlyozni kell, hogy a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek közös nyugdíjrendszert hoznak létre a tisztviselők és az egyéb alkalmazottak számára.

78

A személyzeti szabályzat V. címének 3. fejezetében előírt feltételekre vonatkozóan az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 39. cikkének (1) bekezdésében, valamint 109. cikkének (1) bekezdésében foglalt hivatkozásra tekintettel ugyanis az ideiglenes alkalmazottak és a szerződéses alkalmazottak a személyzeti szabályzat 83. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek mellett szintén hozzájárulnak e nyugdíjrendszer finanszírozásához.

79

Következésképpen az említett nyugdíjrendszerre vonatkozóan a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 21. és 22. cikkében előírt átmeneti rendelkezések alkalmazása szempontjából a fellebbezőhöz hasonló szerződéses alkalmazott a tisztviselőkhöz hasonló, a jelen ítélet 76. pontjában ismertetett helyzetben van, ha 2013. december 31‑ét követően az uniós adminisztrációval fennálló munkaviszonyában olyan változás következik be, amely nem eredményezi az uniós nyugdíjrendszerbe történő járulékfizetés megszűnését.

80

Ebből az következik, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikke (1) bekezdése második mondatának rendszertani értelmezése, valamint az ott szereplő átmeneti rendelkezéseknek a jelen ítélet 74. pontjában ismertetett, az Unió 2013. december 31‑én szerződéssel alkalmazott egyéb alkalmazottai szerzett jogainak és jogos elvárásainak tiszteletben tartására vonatkozó célkitűzései alapján, a tisztviselőnek nem minősülő, legkésőbb ebben az időpontban felvett alkalmazottra, akinek a feladatait az említett időpontot követően kötött új szerződéssel lényegesen módosították, a jelen ítélet 76. pontjában ismertetetthez hasonló helyzetben lévő tisztviselőkre vonatkozó rendelkezésekkel való analógia útján alkalmazni kell ezeket az átmeneti rendelkezéseket, amennyiben nem szűnt meg az uniós nyugdíjrendszer finanszírozásához történő hozzájárulása.

81

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 81. pontjában egy olyan alkalmazottat illetően, aki nem minősül 2013. december 31‑én alkalmazásban álló tisztviselőnek, aki az uniós adminisztrációval ezen időpontot követően új szerződést kötött, úgy ítélte meg, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő „analógia útján” kifejezés megköveteli, hogy ez az új szerződés nem módosítja lényegesen az alkalmazott feladatait oly módon, hogy megkérdőjelezhetné az uniós adminisztrációval fennálló munkaviszony funkcionális folyamatosságát.

82

E körülmények között helyt kell adni a fellebbezésnek, következésképpen a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

83

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdésének második mondata szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

84

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a személyzeti szabályzat 91. cikke értelmében vett, sérelmet okozó aktus hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást emelt. Amint az a jelen ítélet 34. és 35. pontjában is szerepel, a Törvényszék úgy határozott, hogy az elfogadhatatlansági kifogás vizsgálatát az érdemi részhez csatolja, és a fellebbező által felhozott jogalapot érdemben vizsgálja meg anélkül, hogy előzetesen határozna az elfogadhatatlansági kifogásról, mivel a kereset mindenképpen megalapozatlan.

85

Ilyen körülmények között a jogvita végleges elbírálása érdekében a kereset megalapozottságának vizsgálata előtt határozni kell a Bizottság által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásról.

86

A jelen ügyben, tekintettel többek között arra a körülményre, hogy mind a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogás, mind pedig a fellebbező által a keresete alátámasztására előterjesztett egyetlen jogalap a Törvényszék előtti kontradiktórius vita tárgyát képezte, és azok vizsgálatához nem szükséges további pervezető vagy bizonyításfelvételi intézkedés meghozatala, a Bíróság úgy véli, hogy az említett kereset eldöntését a per állása megengedi, és azt érdemben el kell bírálni.

87

Az elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztására a Bizottság rámutat, hogy a Törvényszék előtt megtámadott aktus, azaz a 2016. január 4‑i válasz a fellebbező PMO‑nál dolgozó egyik munkatársa által küldött elektronikus levél, amely a következő figyelmeztetést tartalmazta: „[k]érjük, vegye figyelembe, hogy ez az üzenet tájékoztató jellegű, és nem minősül a kinevezésre jogosult hatóság/munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság olyan határozatának, amellyel szemben a [s]zemélyzeti szabályzat 90. cikke alapján panasszal lehet élni”. A Bizottság úgy véli, hogy az említett elektronikus levél nem felel meg a sérelmet okozó aktusokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatban meghatározott feltételeknek.

88

Először is a Bizottság azt állítja, hogy a jelen ügyben nem hozott határozatot, hanem csupán tájékoztatást adott. Ez a figyelmeztetés a Bizottság arra irányuló egyértelmű szándékát is jelzi, hogy csupán tájékoztatást ad, és tudatja, hogy nem tette meg a sérelmet okozó aktus meghozatalához szükséges óvintézkedéseket.

89

Másodszor, még az arra a kérelemre adott válasz sem minősült volna sérelmet okozó aktusnak, amelyben a fellebbező a jövőbeli nyugdíjjogosultságai felől érdeklődött volna. A nyugdíjjogosultsággal kapcsolatban joghatás kiváltására irányuló intézkedést csak a nyugdíjazáskor lehet elfogadni, ahogyan ezt a Törvényszék 1990. április 3‑iPfloeschner kontra Bizottság ítélete (T‑135/89, EU:T:1990:26) is megerősíti.

90

Harmadszor, mivel a nyugdíjkorhatárt és a nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértékét a személyzeti szabályzat, nem pedig közigazgatási határozat határozza meg, a 2016. január 4‑i válasznak nem lehet más hatálya, mint egy egyszerű tájékoztatásnak.

91

Negyedszer és utolsósorban, a személyzeti szabályzatnak a nyugdíjjogosultság megszerzésének mértékére és a nyugdíjkorhatárra vonatkozó rendelkezéseit az uniós jogalkotó a nyugdíjjogosultság tényleges kifizetéséig módosíthatja. Következésképpen az ezek megsértésére alapított kifogás jellegéből adódóan idő előtti, és ezért elfogadhatatlan.

92

A fellebbező szerint a keresetét a számára sérelmet okozó aktus ellen nyújtotta be, így az elfogadható.

93

A Törvényszékhez benyújtott keresetében a fellebbező egyrészt a 2016. január 4‑i válasz, másrészt – amennyiben ez szükséges – a 2016. július 25‑i elutasító határozat megsemmisítését kéri. Következésképpen először azt kell megvizsgálni, hogy a 2016. január 4‑i válasz a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében sérelmet okozó aktusnak minősül‑e.

94

E rendelkezés szerint a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy panaszt nyújthat be a kinevezésre jogosult hatósághoz a számára sérelmet okozó aktus ellen. A személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése szerint az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az Unió és a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy között keletkező minden olyan jogvita tekintetében, amely az adott személyt e szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében sérelmet okozó intézkedés jogszerűségére vonatkozik. Ezek a rendelkezések az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 117. cikke alapján analógia útján alkalmazandók az egyéb alkalmazottak kereseteire is.

95

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint csak a felperesre kötelező joghatással járó, érdekeinek – jogi helyzete lényeges megváltoztatásával történő – közvetlen és azonnali befolyásolására alkalmas jogi aktusok vagy intézkedések minősülnek sérelmet okozónak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében (2020. június 18‑iBizottság kontra RQ ítélet, C‑831/18 P, EU:C:2020:481, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

96

Annak megállapításához, hogy a megtámadott jogi aktus kivált‑e ilyen joghatásokat, a jogi aktus lényegét kell figyelembe venni, és e hatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az említett aktus tartalma, adott esetben figyelembe véve az elfogadásának körülményeit, valamint az azt elfogadó intézmény hatáskörét (lásd analógia útján: 2021. október 6‑iPoggiolini kontra Parlament ítélet, C‑408/20 P, EU:C:2021:806, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. július 12‑iNord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

97

Így tehát valamely jogi aktus arra való alkalmassága, hogy közvetlen hatást gyakoroljon valamely természetes vagy jogi személy jogi helyzetére, nem értékelhető pusztán azon tény alapján, hogy ez az aktus elektronikus levél formáját ölti, mivel ez azt jelentené, hogy a megtámadott aktus formájának elsőbbséget kell adni az aktus tartalmával szemben (lásd ebben az értelemben: 2022. július 12‑iNord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 64. és 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

98

Következésképpen a jelen ítélet 96. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell vizsgálni a 2016. január 4‑i válasz tartalmát, figyelembe véve az elfogadásának körülményeit, valamint az azt elfogadó intézmény hatáskörét.

99

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a Bírósághoz benyújtott iratokból is kitűnik – a fellebbező 2016. január 4‑i elektronikus levelében magyarázatot kért a PMO nyugdíjrészlegének ügyintézőjétől azzal kapcsolatban, hogy a 2014. évi reform milyen kihatással lehet a helyzetére a 2014. május 16‑i szerződés aláírását követően. A 2016. január 4‑i válaszban az ügyintéző közölte a fellebbezővel, hogy nyugdíjjogosultsága a szerződésváltozás miatt módosult, és emiatt rá vonatkozóan a rendes nyugdíjkorhatár és a nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértéke 2014. június 1‑jétől 66 évre, illetve 1,8%‑ra változott.

100

Az iratokból az is kiderül, hogy az említett ügyintéző az elektronikus levelet a következő megfogalmazással zárta: „[r]emélem, hogy ezek az információk hasznosak lesznek az Ön számára”. Az ügyintéző aláírása mellett továbbá a következő figyelmeztetés szerepelt: „[k]érjük, vegye figyelembe, hogy ez az üzenet tájékoztató jellegű, és nem minősül a kinevezésre jogosult hatóság / munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság olyan határozatának, amellyel szemben a [s]zemélyzeti szabályzat 90. cikke alapján panasszal lehet élni”.

101

Bár a 2016. január 4‑i válasz kétségtelenül tartalmaz arra utaló jeleket, hogy a PMO pusztán tájékoztató jellegűnek szánta, emellett konkrét ígéreteket is tartalmaz, mivel a PMO nyugdíjrészlegének ügyintézője közölte a fellebbezővel, hogy „ténylegesen megerősíti, hogy a szerződésváltozás következtében a nyugdíjjogosultság[a] módosult”.

102

Noha – amint azt a Bizottság is megjegyzi – a nyugdíjkorhatárt és a nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértékét a személyzeti szabályzat, nem pedig az adminisztráció határozza meg, meg kell állapítani, hogy a 2016. január 4‑i válaszban az ügyintéző nem csak a személyzeti szabályzat 2014. évi reformból következő rendelkezéseinek tartalmáról tájékoztatta a fellebbezőt, hanem azt is közölte vele, hogy ezek a rendelkezések mostantól már alkalmazandók rá, és hallgatólagosan, de szükségszerűen azt is, hogy nem részesülhet az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 1. cikkének (1) bekezdésében előírt átmeneti intézkedésekben. Ez a válasz következésképpen nem értelmezhető úgy, hogy pusztán tájékoztatást nyújt a fellebbező számára a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek tartalmáról, hanem hogy ismerteti a fellebbezővel, hogy e szövegekben melyek azok a rendelkezések, amelyeket az adminisztráció az ő helyzetére alkalmazandónak tekint.

103

Márpedig az ilyen elemek alapján – amint arra a főtanácsnok az indítványának 85. pontjában lényegében rámutatott – ki lehet zárni, hogy a 2016. január 4‑i választ a tartalmára tekintettel pusztán tájékoztató jellegűnek tekinthető.

104

A PMO – a Bizottság személyi állományának járó nyugdíjak kezelésével és kifizetésével megbízott szervezeti egysége – nyugdíjrészlegének ügyintézője által adott válasz ugyanis közvetlen és azonnali módon érintette a fellebbező érdekeit, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét, különösen azon életkor meghatározása tekintetében, amelyben a fellebbező a hatályos jog, azaz a mindenkor hatályos szabályozás szerint nyugdíjba vonulhat.

105

Ezt a következtetést a válasz kibocsátójának hatáskörei is alátámasztják. Nem vitatott ugyanis, hogy a választ a Bizottság személyi állományának járó nyugdíjak kezelésével és kifizetésével megbízott szervezeti egysége adta, és hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezett arra, hogy az érintettel szemben a jelen ítélet 95. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlat értelmében kötelező joghatásokat kiváltó határozatot hozzon.

106

A Bizottság ugyanakkor azt állítja, hogy a nyugdíjjogosultsággal kapcsolatban joghatás kiváltására irányuló intézkedést csak a nyugdíjazáskor lehet elfogadni, ahogyan ezt a Törvényszék 1990. április 3‑iPfloeschner kontra Bizottság ítélete (T‑135/89, EU:T:1990:26) is megerősíti.

107

E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a bizonytalan jövőbeli eseménynek számító nyugdíjazás időpontja előtt a nyugdíjjogosultság napi szinten változó, virtuális jognak tekinthető, az olyan közigazgatási aktus, amelyből az következik, hogy az alkalmazottra nem vonatkozhatnak a nyugdíjkorhatárt és a nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértékét illetően kedvezőbb rendelkezések, akkor is azonnal és közvetlenül érinti az érintett személy jogi helyzetét, ha ez az aktus csak később kerül végrehajtásra. Ellenkező esetben a fellebbező csak a nyugdíjazás időpontjában ismerhetné meg jogait, és ezen időpontig nem csupán a pénzügyi helyzetét illetően kerülne bizonytalan helyzetbe, hanem azt illetően is, hogy mennyi idősen kérheti a nyugdíjazását, és nem tudná azonnal megtenni a megfelelő személyes lépéseket a jövője biztosítása érdekében. Ebből következően a fellebbezőnek kellően jelentős, létrejött és fennálló jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy egy olyan bizonytalan tényezőt, mint a rá vonatkozó nyugdíjkorhatár és a nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértéke, immár bírói úton rögzítsenek (lásd ebben az értelemben: 1979. február 1‑jei Deshormes kontra Bizottság ítélet, 17/78, EU:C:1979:24, 10–12. pont).

108

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy azok a közbenső intézkedések, amelyeknek célja a végleges határozat előkészítése, főszabály szerint nem minősülnek olyan jogi aktusoknak, amelyek megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhetik (lásd analógia útján: 2021. június 3‑iMagyarország kontra Parlament ítélet, C‑650/18, EU:C:2021:426, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

109

Annak megállapítása alapján azonban, hogy valamely intézmény jogi aktusa olyan közbenső intézkedést képez, amely nem az intézmény végleges álláspontját tükrözi, még nem lehet automatikusan kimondani, hogy ez a jogi aktus nem minősül olyan aktusnak, amely megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑iPoggiolini kontra Parlament ítélet (C‑408/20 P, EU:C:2021:806, 38. pont).

110

Az olyan közbenső jogi aktus ugyanis, amely önálló joghatásokat vált ki, megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, mivel az e jogi aktushoz kapcsolódó jogellenesség nem orvosolható az azon végleges határozattal szemben indított keresettel, amelynek az az előkészítő szakaszát képezi (lásd analógia útján: 2021. június 3‑iMagyarország kontra Parlament ítélet, C‑650/18, EU:C:2021:426, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

111

Így tehát amennyiben a közbenső jogi aktus jogszerűségének egy ilyen kereset keretében történő vitatása nem biztosíthat hatékony bírói jogvédelmet a fellebbező számára e jogi aktus hatásaival szemben, annak megsemmisítés iránti keresettel megtámadhatónak kell lennie (lásd analógia útján: 2021. október 6‑iPoggiolini kontra Parlament ítélet (C‑408/20 P, EU:C:2021:806, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

112

Márpedig – amint azt a főtanácsnok az indítványának 89. pontjában lényegében megállapította – ha a fellebbező kénytelen lenne megvárni az illetékes hatóság által megállapított nyugdíjkorhatár elérését, hogy vitathassa az ebben az időpontban hozott, nyugdíjjogosultságát megállapító végleges határozatot, akkor megfosztanák minden olyan hatékony bírói jogvédelemtől, amely lehetővé tenné számára jogai érvényesítését.

113

Kétségtelen, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozik – az olyan tényezőket, mint például az alkalmazottak nyugdíjkorhatára, az uniós jogalkotó az alkalmazott nyugdíjjogosultsága tényleges megállapításának időpontjáig bármikor módosíthatja. A fellebbező mindazonáltal – kivéve, ha megfosztják az előző bekezdésben említett hatékony bírói jogvédelemtől – nem akadályozható meg abban, hogy pontosan megtudja, hogy a hatályos jogszabályok szerint, a szabályozási keret esetleges módosítása nélkül hány év lenne a rendes nyugdíjkorhatára.

114

Ilyen körülmények között, mivel a Bizottság által a fellebbező nyugdíjazásakor hozandó végleges határozat elleni megsemmisítés iránti kereset nem biztosítana a fellebbező számára hatékony bírói jogvédelmet, a 2016. január 4‑i válasznak, amely a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében sérelmet okozó aktusnak minősül, megsemmisítés iránti keresettel megtámadhatónak kell lennie.

115

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a fellebbező által a Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani.

116

A Törvényszékhez benyújtott keresete alátámasztása érdekében a fellebbező egyetlen jogalapra hivatkozik, amely téves jogalkalmazásra, valamint a személyzeti szabályzatnak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 109. cikke értelmében a szerződéses alkalmazottakra is alkalmazandó 77. cikke második és ötödik bekezdésének megsértésére, továbbá a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 21. és 22. cikkének megsértésére vonatkozik annyiban, amennyiben a 2016. január 4‑i válaszból kitűnik, hogy az említett rendelkezések alkalmazása szempontjából a szolgálatba lépés időpontjaként 2014. június 1‑jét, a 2014. május 16‑i szerződés kezdő időpontját vették figyelembe, annak ellenére, hogy 2008. július 1‑jét, vagyis azon időpontot kellett volna figyelembe venni, amikor szerződéses alkalmazottként eredetileg a Bizottság szolgálatába lépett.

117

A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a fellebbező 2008. július 1., a PMO‑hoz szerződéses alkalmazottként történt eredeti felvételének időpontja óta megszakítás nélkül az Unió alkalmazásában állt, és folyamatosan járulékot fizetett az uniós nyugdíjrendszerbe.

118

Következésképpen – amint az a jelen ítélet 80. pontjából is következik – az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezőre analógia útján alkalmazni kell a nyugdíjjogosultság megszerzésének 1,9%‑os éves mértéke és a 64 év és 8 hónapos öregséginyugdíj‑korhatár fenntartására vonatkozó, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 21. cikkének második bekezdésében, illetve 22. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében foglaltaknak megfelelő átmeneti rendelkezéseket.

119

Következésképpen meg kell semmisíteni a 2016. január 4‑i választ, valamint a 2016. július 25‑i elutasító határozatot, mivel azok ellentétesek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdésével.

120

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

121

Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely a 184. cikk (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

122

A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a fellebbező kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a fellebbező részéről a jelen fellebbezés, valamint az elsőfokú eljárás során felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: