–

az Asociația „Forumul Judecătorilor din România” képviseletében D. Călin és L. Zaharia, meghatalmazotti minőségben,

–

a Consiliul Superior al Magistraturii képviseletében M. B. Mateescu, meghatalmazotti minőségben,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében K. Herrmann, I. Rogalski és P. J. O. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, az EUMSZ 267. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének és a Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról szóló, 2006. december 13‑i 2006/928/EK bizottsági határozatnak (HL 2006. L 354., 56. o.) az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet egyrészt az Asociația „Forumul Judecătorilor din România” („romániai bírák fóruma” egyesület) és YN, másrészt a Consiliul Superior al Magistraturii (a magisztratúra legfelsőbb tanácsa, Románia; a továbbiakban: CSM) között – a CSM bírói szekciója által meghozott, a bírák előléptetésére szolgáló versenyvizsga szervezéséről és lefolytatásáról szóló szabályzatot jóváhagyó 2019. szeptember 17‑i 1348. sz. határozatának (a továbbiakban: 1348. sz. határozat) a jogszerűsége tárgyában – folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2005. április 25‑én aláírt és 2007. január 1‑jén hatályba lépő, az Európai Unió tagállamai, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia között, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés (HL 2005. L 157., 11. o.; helyesbítés: HL 2016. L 150., 7. o.; a továbbiakban: csatlakozási szerződés) 2. cikkének 2. és 3. bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„2.   A felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek [a csatlakozással] együtt járó kiigazításait, amelyeket a csatlakozás időpontjától az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés hatálybalépésének napjáig kell alkalmazni, az e szerződéshez csatolt okmány állapítja meg. Az okmány rendelkezései e szerződés szerves részét képezik.

3.   […]

Az 1. cikk (3) bekezdésében említett jegyzőkönyv hatálybalépését megelőzően a szerződés illetve a (2) bekezdésben említett okmány alapján elfogadott jogi aktusok hatályban maradnak, és joghatásuk az említett jegyzőkönyvben előírt feltételekkel fennmarad addig, amíg ezeket a jogi aktusokat nem módosítják vagy hatályon kívül nem helyezik.”

4

E szerződés 3. cikkének szövege a következő:

„A tagállamok jogaira és kötelezettségeire, valamint az Unió intézményeinek jog‑ és hatáskörére vonatkozó, azon szerződésekben foglalt rendelkezéseket, amelyeknek a Bolgár Köztársaság és Románia részes felévé válik, e szerződésre is alkalmazni kell.”

5

Az említett szerződés 4. cikkének 2. és 3. bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„2.   E szerződés 2007. január 1‑jén lép hatályba, feltéve, hogy addig az időpontig valamennyi megerősítő okiratot letétbe helyezik.

[…]

3.   A (2) bekezdés ellenére az Unió intézményei a csatlakozás előtt elfogadhatják az 1. cikk (3) bekezdésében említett jegyzőkönyv […] 37. és 38. cikkében […] említett intézkedéseket. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés hatálybalépését megelőzően ezeket az intézkedéseket a 2. cikk (2) bekezdésében említett okmány […] 37. és 38. cikkében […] foglalt egyenértékű rendelkezések alapján kell elfogadni.

Ezek az intézkedések csak e szerződés hatálybalépése esetén és napján lépnek hatályba.”

6

A Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2005. L 157., 203. o.) 37. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ha […] Románia nem teljesíti a csatlakozási tárgyalások keretében vállalt kötelezettségeit, beleértve valamennyi, határokon átnyúló hatással rendelkező gazdasági tevékenységre vonatkozó ágazati politikával kapcsolatban tett kötelezettségvállalást, és ez a belső piac működését súlyosan sérti vagy ilyen sérelem közvetlen veszélye áll fenn, a csatlakozást követő harmadik év végéig a Bizottság, valamely tagállam indokolt kérelmére vagy saját kezdeményezésére, megteheti a megfelelő intézkedéseket.

Ezeknek az intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és közülük a belső piac működésében a legkisebb zavart okozó intézkedések, illetve adott esetben a fennálló ágazati védintézkedési rendszerek alkalmazásának kell elsőbbséget biztosítani. Az ilyen védintézkedéseket nem lehet önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközeként alkalmazni. Az ellenőrzés megállapításai alapján a védzáradék a csatlakozást megelőzően is érvényesíthető, és az így elfogadott intézkedések, későbbi időpontot előíró rendelkezés hiányában, a csatlakozás első napjától lépnek hatályba. Az intézkedéseket legfeljebb addig lehet fenntartani, amíg ez feltétlenül szükséges, és mindenképpen hatályon kívül kell helyezni, amint az adott kötelezettségvállalást teljesítették. Ezek az intézkedések azonban az első bekezdésben megjelölt időszakon túl is alkalmazhatók mindaddig, amíg az adott kötelezettségvállalást nem teljesítették. Az érintett új tagállam által a kötelezettségvállalás teljesítése terén elért előrehaladástól függően a Bizottság az intézkedéseket szükség szerint kiigazíthatja. A Bizottság a védintézkedések visszavonása előtt megfelelő időben tájékoztatja a Tanácsot, és a Tanács e vonatkozásban tett észrevételeit kellően figyelembe veszi.”

7

Ezen okmány 38. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ha az EU‑Szerződés VI. címében meghatározott, a büntetőjog területén való kölcsönös elismeréssel kapcsolatos kerethatározatok vagy bármely egyéb kötelezettségvállalás, együttműködési okmány vagy határozat, illetve az EK‑Szerződés IV. címében meghatározott polgári ügyekben való kölcsönös elismeréssel kapcsolatos irányelvek vagy rendeletek tekintetében az átültetés, illetve a végrehajtás állapota vagy az alkalmazás során komoly hiányosságok lépnek fel, vagy ilyen hiányosságok közvetlen veszélye áll fenn […] Romániában, a csatlakozást követő harmadik év végéig a Bizottság, valamely tagállam indokolással ellátott kérelmére vagy saját kezdeményezésére, a tagállamokkal folytatott konzultációt követően megteheti a megfelelő intézkedéseket és meghatározhatja ezen intézkedések végrehajtásának feltételeit és szabályait.

A tagállamok közötti szoros igazságügyi együttműködés folytatásának sérelme nélkül ezek az intézkedések olyan formában is megvalósulhatnak, hogy a vonatkozó rendelkezések és határozatok alkalmazását ideiglenesen felfüggesztik […] Románia és bármely más tagállam, vagy tagállamok közötti kapcsolatokban. Az ellenőrzés megállapításai alapján a védzáradék a csatlakozást megelőzően is érvényesíthető, és az így elfogadott intézkedések, későbbi időpontot előíró rendelkezés hiányában, a csatlakozás első napjától lépnek hatályba. Az intézkedéseket legfeljebb addig lehet fenntartani, amíg ez feltétlenül szükséges, és mindenképpen hatályon kívül kell helyezni, amint az adott hiányosságokat orvosolták. Ezek az intézkedések azonban az első bekezdésben megjelölt időszakon túl is alkalmazhatók mindaddig, amíg az adott hiányosságok fennállnak. Az új tagállam által a hiányosságok orvoslása terén elért előrehaladástól függően a Bizottság, a tagállamokkal folytatott konzultációt követően, az intézkedéseket szükség szerint kiigazíthatja. A Bizottság a védintézkedések visszavonása előtt megfelelő időben tájékoztatja a Tanácsot, és a Tanács e vonatkozásban tett észrevételeit kellően figyelembe veszi.”

8

A 2006/928 határozat 1. cikke értelmében:

„Románia minden év március 31‑ig – első alkalommal 2007. március 31‑ig – jelentést tesz a Bizottságnak a mellékletben meghatározott értékelési kritériumok teljesítésében elért haladásról.

A Bizottság bármikor technikai segítséget nyújthat különböző intézkedéseken keresztül, vagy információt gyűjthet és cserélhet az értékelési kritériumok teljesítéséről. Emellett a Bizottság a fenti okokból bármikor szakértőket küldhet Romániába. A román hatóságok kötelesek megadni az ehhez szükséges támogatást.”

9

E határozat 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A Bizottság első alkalommal 2007 júniusában jelenti az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a romániai jelentéssel kapcsolatos megjegyzéseit és megállapításait.

Ezután a Bizottság szükség esetén, de legalább félévente további jelentéseket küld.”

10

Az említett határozat melléklete a következőket írja elő:

„A Románia által teljesítendő, az 1. cikkben említett értékelési kritériumok:

[…]”

11

A 2004. június 28‑i Legea nr. 303/2004 privind statutul judecătorilor și procurorilor (a bírák és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004. sz. törvény; Monitorul Oficial al României, I. rész, 2005. szeptember 13‑i 826. szám) – 2018. október 12‑i Legea nr. 242/2018 (242/2018. sz. törvény; Monitorul Oficial al României, I. rész, 2018. október 15‑i 868. szám) 2018. október 18‑i hatálybalépését megelőző időállapot szerinti – 43. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján:

„(1)   A bírák és ügyészek előléptetésére kizárólag országosan szervezett versenyvizsga alapján kerülhet sor, a törvényszékeken, ítélőtáblákon vagy adott esetben az ügyészségeken rendelkezésre álló betöltetlen álláshelyek függvényében.

(2)   A bírák és ügyészek előléptetésére szolgáló versenyvizsgát évente vagy szükség esetén a magisztratúra legfelsőbb tanácsa szervezi az Institutul Naţional al Magistraturii (nemzeti bíró‑ és ügyészképző intézet, Románia) közreműködésével.”

12

E törvény 46. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   Az előléptetésre irányuló versenyvizsga elméleti és gyakorlati írásbeli tesztből áll.

(2)   E tesztek a következő tárgyköröket érintik:

(3)   A versenyvizsga lebonyolításának eljárási szabályait, ideértve az eredmények vitatásának módját is, a bírák és ügyészek előléptetésére szolgáló versenyvizsga megszervezésére és lefolytatására vonatkozó szabályzat állapítja meg.

[…]”

13

A 242/2018. sz. törvény többek között a 303/2004. sz. törvény 43–46. cikkét is módosította, és a törvényt a 461–463. cikkel egészítette ki.

14

A 242/2018. sz. törvénnyel módosított 303/2004. sz. törvény (a továbbiakban: módosított 303/2004. sz. törvény) 43. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A bírák és ügyészek előléptetésére szolgáló versenyvizsgát évente vagy szükség esetén a magisztratúra legfelsőbb tanácsának megfelelő szekciója szervezi az Institutul Naţional al Magistraturii közreműködésével.”

15

E törvény 44. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az álláshelyen belül eggyel magasabb szakmai beosztásba történő előléptetésre irányuló versenyvizsgán azok a bírák és ügyészek vehetnek részt, akik utolsó értékelésük alkalmával „nagyon jó” minősítést kaptak, ha a megelőző három évben nem alkalmaztak velük szemben fegyelmi büntetést, és szolgálati idejük tekintetében teljesítik a minimumfeltételeket […]”

16

E törvény 46. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)   Az álláshelyen belüli előléptetésre irányuló versenyvizsga egy írásbeli tesztből áll.

(2)   A versenyvizsga lebonyolításának eljárási szabályait, ideértve az eredmények vitatásának módját és az (1) bekezdés szerinti írásbeli teszt bírói vagy ügyészi ügyszaktól és szakterülettől függő tárgyköreit, a bírák és ügyészek előléptetésére szolgáló versenyvizsga megszervezésére és lefolytatására vonatkozó szabályzat állapítja meg.

[…]”

17

A módosított 303/2004. sz. törvény 461. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A bírák és ügyészek tényleges előléptetésére kizárólag országosan szervezett versenyvizsga alapján kerülhet sor, a törvényszékeken, ítélőtáblákon vagy adott esetben az ügyészségeken rendelkezésre álló betöltetlen álláshelyek függvényében.”

18

E törvény 462. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az eggyel magasabb szintű bíróságra vagy ügyészségre történő tényleges előléptetésre irányuló versenyvizsgán azok a bírák és ügyészek vehetnek részt, akik utolsó értékelésük alkalmával „nagyon jó” minősítést kaptak, ha a megelőző három évben nem alkalmaztak velük szemben fegyelmi büntetést, rendelkeznek a kért előléptetésük szerinti bíróság vagy ügyészség álláshelyének betöltéséhez szükséges szakmai beosztással, és – az ítélőtáblára, az ítélőtábla mellett működő ügyészségre vagy az Înalta Curte de Casație si Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) mellett működő ügyészségre való kinevezés esetén – legalább két évig ténylegesen az alacsonyabb szintű bíróságon vagy ügyészségen látták el szolgálati feladataikat.”

19

E törvény 463. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)   A tényleges előléptetésre irányuló versenyvizsga a pályázó munkavégzésének és magatartásának értékeléséből áll, a megelőző három év időszakában vizsgálva.

(2)   A versenyvizsga megszervezésének és lebonyolításának eljárási szabályait, ideértve az értékelő bizottságokra és azok összetételére, az (1) bekezdés szerinti értékelés keretében vizsgált pontokra, valamint az eredmény megállapításának és vitatásának módjára vonatkozó szabályokat a 46. cikk (2) bekezdése szerinti szabályzat állapítja meg.

[…]”

20

Ugyanezen törvény 106. cikkének f) pontja értelmében:

„A magisztratúra legfelsőbb tanácsa a Monitorul Oficial al României I. részében közzétett határozatával jóváhagyja:

[…]

[…]”

21

2019. szeptember 17‑én a módosított 303/2004. sz. törvény 463. cikkének (2) bekezdése és 106. cikkének f) pontja alapján a CSM bírói szekciója elfogadta a bírák előléptetésére szolgáló versenyvizsga megszervezéséről és lefolytatásáról szóló szabályzat (a továbbiakban: a bírák előléptetésére szolgáló versenyvizsgáról szóló szabályzat) jóváhagyásáról szóló 1348. sz. határozatát.

22

A bírák előléptetésére szolgáló versenyvizsgáról szóló szabályzat az előléptetés két szakaszát különbözteti meg: egyrészt rendelkezik az úgynevezett „álláshelyen belüli”, azaz az eggyel magasabb szakmai beosztásba való előléptetésről, amit e szabályzat II. fejezete szabályoz; másrészt az említett szabályzat III. fejezete szerinti, „ténylegesnek” nevezett előléptetésről, amely alapján lehetőség van arra, hogy az „álláshelyen belül” már előléptetett, és ez alapján a szükséges szakmai beosztással rendelkező sikeres pályázókat ténylegesen egy magasabb szintű bíróság álláshelyére osszák be.

23

A tényleges előléptetésre irányuló versenyvizsgán azok a bírák vehetnek részt, akik utolsó értékelésük alkalmával „foarte bine” („nagyon jó”) minősítést kaptak, ha a megelőző három évben nem alkalmaztak velük szemben fegyelmi büntetést, az „álláshelyen belüli” előléptetés nyomán rendelkeznek a kért előléptetésük szerinti bíróság álláshelyének betöltéséhez szükséges szakmai beosztással, és – ítélőtáblai bíróvá való kinevezés esetén – legalább két évig ténylegesen alacsonyabb szintű bíróságon látták el szolgálati feladataikat.

24

Míg az „álláshelyen belüli” előléptetési eljárás egy elméleti és gyakorlati írásbeli teszten alapuló versenyvizsgából áll, a „tényleges” előléptetési eljárás a pályázók munkavégzésének és magatartásának értékeléséből áll, a megelőző három év időszakában vizsgálva.

25

Ezt az értékelést az érintett ítélőtábla elnökéből és e bíróság négy olyan bírájából álló bizottság folytatja le, akik a versenyvizsgával betölteni kívánt álláshelyek ügyszakába tartozó szakterülettel rendelkeznek, és akiket az érintett ítélőtábla vezetői kollégiumának javaslatára neveznek ki.

26

A pályázó bíró munkavégzésének értékelése három szemponton alapul: i. az elemzésre és az összegzésre való képesség és a megfogalmazásbeli koherencia; ii. az érvelés egyértelműsége és logikája; a felek beadványainak és védekezésének érveléssel ellátott elemzése, az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) és az ítélőtáblák ítélkezési gyakorlatának tiszteletben tartása, és iii. az ügyek kezelésére és a határozatok megszövegezésére vonatkozó észszerű határidők betartása. A munkavégzés értékelése során maximális pontszámként 60 pont, ezen belül e három szempontra egyenként legfeljebb 20 pont adható.

27

Az első két szempontnak való megfelelést a pályázó bíró által a szolgálati ideje utolsó három évében hozott bírósági határozatok vizsgálata alapján állapítják meg. Ez az elemzés az értékelő bizottság által megfogalmazott egységes kritériumok alapján egy számítógépes alkalmazással, véletlenszerűen kiválasztott tíz határozatból álló mintára vonatkozik. E célból a pályázó szakmai tevékenysége szempontjából releváns határozatokat kell kiválasztani, amelyeket különböző tárgyban, és lehetőség szerint az eljárás különböző szakaszaiban hoztak.

28

Az így kiválasztott határozatokon kívül figyelembe veszik a pályázó szolgálati helye szerinti bíróság fellebbviteli bíróságán működő, a pályázó szakterülete szerint érintett kollégium indokolt véleményét is. E célból a kollégiumvezető a kifejtett vélemények bizalmas jellegének tiszteletben tartása mellett konzultál az említett kollégium bíráival, és az eredményt jelentésben rögzíti, amelyet továbbít az értékelő bizottságnak. Ez a vélemény csupán konzultatív jellegű.

29

A határidők betartására vonatkozó harmadik szempontot illetőn az értékelés a pályázó szolgálati helye szerinti bíróság által szolgáltatott statisztikai adatokon és más dokumentumokon alapul, amelyek a következőkre vonatkoznak: i. a pályázó munkavégzésével kapcsolatban: tárgyalások száma, a bíró részvételével folytatott ügyek száma, a lezárt ügyek száma, a meghozott határozatok száma, a határidőn belül indokolással el nem látott határozatok száma, a határidő‑túllépés átlagos ideje napokban meghatározva, a pályázó által az ügyek elintézésére fordított átlagos idő, a pályázó által szakmai feladatai ellátása során végzett egyéb tevékenységek; ii. azon bíróság tevékenységével kapcsolatban, ahol a bíró beosztása szerinti kollégium működik: az egy bíróra jutó ügyek átlagos száma, a tárgyalásokon való jelenlét átlagos száma, az ügyek lezárásának átlagos határideje ügytípus szerint, a bírák által hozott határozatok átlagos száma és a határidőn belül meg nem hozott határozatok átlagos száma.

30

A pályázó bíró magatartását a bizottság két szempont alapján értékeli: i. a felekkel, ügyvédekkel, szakértőkkel és tolmácsokkal szemben a tárgyalásokon és az egyéb szakmai tevékenységek során tanúsított magatartás megfelelősége, az alkalmazott hangnem megfelelősége, udvariasság, a fensőbbséges hozzáállás és az arrogáns magatartás mellőzése, a tárgyalóteremben felmerülő helyzetek kezelésére való képesség; ii. az ítélkező testület többi tagjával való együttműködésre való képesség, valamint a többi bíróval és alkalmazottal szemben tanúsított magatartás, illetve a velük való kommunikáció mind a pályázó szolgálati helye szerinti bíróságon, mind az akár magasabb, akár alacsonyabb szintű más bíróságokon. A magatartás értékelése során maximális pontszámként 40 pont, ezen belül a két szempontra egyenként legfeljebb 20 pont adható.

31

A pályázók magatartásának a fent említett két szempont alapján történő értékelése a következőkön alapul: az ítélkező testület elnökeként a pályázó által vezetett tárgyalásokról készült felvételeken, a pályázó vizsgált időszakban betöltött szolgálati helye szerinti kollégium és/vagy adott esetben bíróság véleményén, a személyi anyaga szakmai tevékenységére vonatkozó részében szereplő adatokon, valamint a pályázóval kapcsolatos minden egyéb ellenőrizhető információn.

32

E célból az értékelő bizottság a pályázó magatartásának értékeléséhez szükséges információk megszerzése érdekében megkeresi azokat a bíróságokat, ahol a pályázó az érintett időszak alatt bírói tevékenységet végzett, a CSM humánerőforrás igazgatóságát és az Inspecția Judiciară‑t (igazságügyi felügyelet, Románia). Az említett bizottság a pályázó által vezetett tárgyalások közül kiválaszt egy mintát, és bekéri az azokhoz kapcsolódó felvételeket. Ezenkívül a pályázó szolgálati helye szerinti kollégium vagy kollégium hiányában a bíróság véleményének beszerzése érdekében – a kifejtett vélemények bizalmas jellegének tiszteletben tartása mellett – konzultálni kell a kollégium vagy a bíróság munkatársaival, és e konzultációk eredményét aláírt és dátummal ellátott, ellenőrizhető információkat tartalmazó jelentésben kell rögzíteni.

33

Az eljárás végén az értékelő bizottság indokolással ellátott jelentéstervezetet készít, amelyben feltünteti a szóban forgó öt szempontra (azaz a munkavégzés értékelésére vonatkozó három, és a magatartás értékelésére vonatkozó két szempontra) adott pontszámokat, valamint az összpontszámot, amelyet a pályázó az összesen legfeljebb adható 100 pontból szerzett. A jelentéstervezetet megküldik a pályázónak, akit az értékelő bizottság ezt követően meghallgat a jelentéstervezetben foglaltakról. Amennyiben a pályázó kifogásolja a jelentéstervezetet, kifogásait e meghallgatáson elő kell terjesztenie, és írásban is be kell nyújtania. A meghallgatás lezárultát követően az értékelő bizottság megvizsgálja az esetlegesen előadott kifogásokat és más felvetéseket, és elkészíti a végleges értékelő jelentést, amelyben feltünteti az egyes értékelési szempontok alapján szerzett pontokat és az összpontszámot. Ezt a jelentést megküldik a pályázónak és a CSM‑nek.

34

A pályázó ekkor az eredmények közzétételétől számított 48 órán belül jogorvoslati kérelmet nyújthat be a CSM bírói szekciójához az értékelés során kapott pontszámmal szemben. Ez utóbbi szekció az előadott kifogások és az értékelés alapjául szolgáló dokumentumok alapján megvizsgálja a jogorvoslati kérelmet. Ha úgy véli, hogy a jogorvoslati kérelemnek helyt kell adni, az értékelési eljárás keretében meghatározottakkal azonos szempontok szerint, azonos pontozási táblázat alapján ismételten lefolytatja a pályázó értékelését. Ha ezzel szemben azt állapítja meg, hogy a jogorvoslati kérelmet el kell utasítani, a pályázó újbóli értékelésére nem kerül sor.

35

Az alapeljárás felperesei 2019. november 19‑én keresetet nyújtottak be a kérdést előterjesztő Curtea de Apel Ploieștihez (ploieşti‑i ítélőtábla, Románia) az 1348. sz. határozat részleges megsemmisítése iránt, amennyiben az megváltoztatta a bírák törvényszéki és ítélőtáblai tényleges előléptetésére vonatkozó eljárást, akként, hogy a korábbi írásbeli tesztek helyett a pályázók – szolgálati idejük utolsó három éve alatti – munkavégzésének és magatartásának az értékelését vezette be.

36

Az alapeljárás felperesei szerint az új eljárás diszkrecionális és szubjektív értékeléseken alapul, és ezáltal nem felel meg az érdemeken alapuló előléptetés elvének. Emellett ebben az új eljárásban az ítélőtáblai elnökök túlnyomó szerephez jutnak, és ezáltal ezen eljárás azzal a hatással jár, hogy ösztönzi az előléptetésre pályázó bírók munkavégzésének értékelésével megbízott, felsőbb bíróságokra beosztott bírákkal szembeni hierarchikus alávetettséget.

37

Az alapeljárás felperesei szerint a bírák előléptetési eljárásának ilyen megváltoztatása jellegénél fogva csorbítja a bírói függetlenséget. Így különösen az új eljárás ellentétes az uniós joggal, valamint a 2006/928 határozattal létrehozott együttműködési és haladást ellenőrző mechanizmusból (a továbbiakban: mechanizmus), valamint az e mechanizmus keretében készített jelentésekből származó, Romániát terhelő kötelezettségekkel.

38

Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt arra keresi a választ, hogy a mechanizmus és az említett jelentések olyan aktusoknak minősülnek‑e, amelyek értelmezése a Bíróságtól kérhető.

39

Másrészt az előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető‑e a bírói függetlenség elvével az olyan előléptetési rendszer, mint amilyet az alapügyben szóban forgó szabályozással vezettek be.

40

E körülmények között határozott úgy a kérdést előterjesztő bíróság, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

41

A CSM azt állítja, hogy az előterjesztő bíróság kérdései nem az uniós jog értelmezésére, hanem arra irányulnak, hogy a Bíróság az alapügyben szereplő új előmeneteli rendszer jogszerűségéről döntsön. Ebből következően álláspontja szerint a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel e kérdések elbírálására.

42

A lengyel kormány a maga részéről arra hivatkozik, hogy az említett kérdések az igazságszolgáltatási szervezet tárgykörébe tartoznak, amely tárgykörben az Uniónak nincs hatásköre.

43

Ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyértelműen az uniós jog értelmezésére vonatkozik, úgy az elsődleges jogi rendelkezések (az EUSZ 2. cikk, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, az EUMSZ 267. cikk, valamint a Charta 47. cikke), mint a másodlagos jogi rendelkezések (a 2006/928 határozat) tekintetében.

44

Ezen túlmenően a lengyel kormánynak az igazságszolgáltatás szervezete vonatkozásában az Unió hatáskörének hiányával kapcsolatos érvelése éppen az előterjesztett kérdésekben említett elsődleges uniós jogi rendelkezések hatályára, és ennélfogva azok értelmezésére vonatkozik, amely értelmezés – az EUMSZ 267. cikk alapján – nyilvánvalóan a Bíróság hatáskörébe tartozik.

45

A Bíróság ugyanis már megállapította, hogy jóllehet a tagállamok igazságszolgáltatási szervezete a tagállamok hatáskörbe tartozik, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból eredő kötelezettségeiket (2021. május 18‑iAsociația Forumul Judecătorilor din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

A fentiekre tekintettel a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az előterjesztett kérdések megválaszolására.

47

A CSM vitatja az első és a második kérdés elfogadhatóságát, azzal az indokkal, hogy álláspontja szerint az e kérdésekre adott válaszok egyértelműen következnek a Bíróság ítélkezési gyakorlatából.

48

A CSM előadja továbbá, hogy a harmadik és a negyedik kérdés elfogadhatatlan, mivel az uniós jog előterjesztő bíróság által kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával. A harmadik kérdés ugyanis a bírák alapügyben szóban forgó előléptetési eljárásának téves ismertetésén alapul, a negyedik kérdést illetően pedig a bírák tényleges előléptetésére irányuló eljárás semmilyen szempontból nem ellentétes a mechanizmus alapján készített bizottsági jelentésekben megfogalmazott ajánlásokkal.

49

E tekintetben egyrészt azon körülményt illetően, hogy az uniós jog helyes értelmezése a jelen esetben állítólag olyan nyilvánvaló, hogy az nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, elegendő emlékeztetni arra, hogy bár e körülmény – amennyiben megállapítást nyer – arra vezetheti a Bíróságot, hogy az eljárási szabályzat 99. cikke alapján végzéssel határozzon, ugyanezen körülmény nem akadályozhatja meg a nemzeti bíróságot abban, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesszen elő, és nem teheti az így előterjesztett kérdést elfogadhatatlanná (2021. december 21‑iEuro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 138. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

Ennélfogva az első és a második kérdés elfogadható.

51

Másrészt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amely helytállóságának vizsgálata nem a Bíróság feladata – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróság által előterjesztett kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (2021. december 21‑iEuro Box és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 139. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az előterjesztő bíróság előtt a bírák előléptetési rendszerére vonatkozó nemzeti szabályozás jogszerűségével kapcsolatos jogvita van folyamatban. Márpedig éppen az e rendszernek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből és a Charta 47. cikkéből, valamint a 2006/928 határozatból eredő, függetlenséggel kapcsolatos követelménnyel való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségek indították az említett bíróságot arra, hogy az uniós jog e rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban a Bírósághoz forduljon. A harmadik és a negyedik kérdés tehát összefügg az alapeljárás tényállásával. Ami a CSM által e kérdések elfogadhatóságának vitatása érdekében előadott érvelést illeti, ez az érvelés az e kérdésekre adandó érdemi válaszra vonatkozik.

53

Ebből következik, hogy a harmadik és a negyedik kérdés egyaránt elfogadható.

54

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2006/928 határozat uniós intézmény által hozott olyan aktusának minősül‑e, amelyet a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján értelmezhet, hogy e határozat jogi jellege, tartalma és időbeli hatálya tekintetében a csatlakozási szerződés hatálya alá tartozik‑e, végül hogy a mechanizmus keretében készített bizottsági jelentésekben meghatározott követelmények kötelezőek‑e Romániára nézve.

55

Amint arra a „romániai bírák fóruma” egyesület, a CSM és a Bizottság helyesen rámutatott, az első kérdésre adandó válasz nyilvánvalóan következik a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, különösen a 2021. május 18‑iAsociația Forumul Judecătorilor din România és társai ítélet rendelkező részének 1. és 2. pontjából (C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393).

56

Így az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/928 határozat uniós intézmény által hozott olyan aktusnak minősül, amelyet a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján értelmezhet. E határozat – jogi jellegét, tartalmát és időbeli hatályát illetően – a csatlakozási szerződés hatálya alá tartozik. Az említett határozat mellékletében szereplő értékelési kritériumok célja annak biztosítása, hogy Románia tiszteletben tartsa a jogállamiság EUSZ 2. cikkben kimondott értékét, és ezen értékelési kritériumok kötelező erejűek az említett tagállamra nézve annyiban, hogy e tagállam köteles megtenni az e kritériumok teljesítéséhez megfelelő intézkedéseket, a lojális együttműködés EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében kimondott elve alapján megfelelően figyelembe véve a Bizottság által az ugyanezen határozat alapján készített jelentéseket, és különösen az e jelentésekben megfogalmazott ajánlásokat.

57

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUSZ 2. cikkel és a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a bírák előléptetési rendszerére vonatkozó nemzeti szabályozásnak biztosítania kell a bírói függetlenség elvének tiszteletben tartását.

58

Amint arra a jelen ítélet 45. pontja emlékeztetett, jóllehet a tagállamok igazságszolgáltatási szervezete a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból eredő kötelezettségeiket. Egyébiránt a Bíróság megállapította, hogy a jogállamiságnak az EUSZ 2. cikkben rögzített értékét pontosabban megfogalmazó EUSZ 19. cikk értelmében a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladata biztosítani az uniós jog teljes körű alkalmazását valamennyi tagállamban, valamint a jogalanyokat e jog alapján megillető bírói jogvédelmet (2021. december 21‑iEuro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 217. pont).

59

Az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására irányuló hatékony bírói felülvizsgálat fennállása már önmagában a jogállamiság létének velejárója. Ennek keretében, amint azt az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kimondja, a tagállamoknak meg kell teremteniük azokat a jogorvoslati lehetőségeket és eljárásokat, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való joga tiszteletben tartásának biztosításához szükségesek. A jogalanyok uniós jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének elve, amelyre az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése utal, a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugvó uniós jogi alapelv, amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény) 6. és 13. cikke rögzít, és amelyet jelenleg a Charta 47. cikke is megerősít (2021. december 21‑iEuro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 219. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

Ebből következik, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében minden tagállamnak biztosítania kell, hogy jogorvoslati rendszerében, az uniós jog által szabályozott területeken az uniós jog értelmében vett „bíróságnak” minősülő fórumok, amelyek ilyen minőségükben az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekben döntést hozhatnak, teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit, azzal a pontosítással, hogy e rendelkezés „az uniós jog által szabályozott területek[re]” vonatkozik, függetlenül attól a helyzettől, amelyben e jogot a tagállamok a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében végrehajtják (2021. december 21‑iEuro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 220. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen bíróság a EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében megkövetelt hatékony bírói jogvédelmet nyújthassa, alapvető fontosságú e bíróság függetlenségének védelme, amint azt a Charta 47. cikkének második bekezdése is megerősíti, amely a „független” bírósághoz való hozzáférést a hatékony jogorvoslathoz való alapvető jog egyik követelményeként említi (2022. március 29‑iGetin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Amint azt a Bíróság számos alkalommal hangsúlyozta, a bíróságok függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó ezen követelmény – amely a bírói hivatás velejárója – a hatékony bírói jogvédelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következik, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok EUSZ 2. cikkben felsorolt közös értékeinek, különösen pedig a jogállamiság értékének a megőrzése szempontjából (2022. március 29‑iGetin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

Az uniós jog értelmében megkövetelt függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik – különösen, ami a fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint az elfogultsági okokat, a kizárási okokat és a tagok elmozdítását illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, ezen fórum külső tényezők általi befolyásolhatatlanságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását (2022. március 29‑iGetin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

E vonatkozásban fontos, hogy a bírák mentesek legyenek a függetlenségüket és pártatlanságukat veszélyeztethető külső beavatkozástól vagy nyomástól. A bírák jogállására, valamint hivatásuk gyakorlására alkalmazandó szabályoknak különösen lehetővé kell tenniük nemcsak az utasításokban megnyilvánuló bármely közvetlen befolyás kizárását, hanem az olyan közvetettebb befolyás kizárását is, amely hatással lehet az érintett bírák határozataira, továbbá ily módon a bírák függetlensége vagy pártatlansága látszata hiányának kizárását, amely sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és jogállamban az igazságszolgáltatásnak az említett jogalanyokban keltenie kell (2022. március 29‑iGetin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65

Így különösen nemcsak a kinevezésük szakaszában kell biztosítani és megőrizni a bírák függetlenségét, hanem – amint arra a főtanácsnok indítványának 46. pontjában rámutatott – a bírák egész pályafutása alatt, ideértve az előléptetési eljárásokat is, mivel a bírák előléptetésére irányuló eljárások a bírák jogállására alkalmazandó szabályok részét képezik.

66

Éppen ezért szükséges, hogy a bírák előléptetéséről szóló határozatok elfogadására vonatkozó anyagi jogi feltételek és eljárási szabályok olyanok legyenek, hogy az érintettek előléptetését követően a jogalanyokban ne merüljön fel jogos kétség az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességét illetően (lásd analógia útján: 2022. március 29‑iGetin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUSZ 2. cikkel és a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a bírák előléptetési rendszerére vonatkozó nemzeti szabályozásnak biztosítania kell a bírói függetlenség elvének tiszteletben tartását.

68

Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUSZ 2. cikkel és a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a bírák magasabb szintű bíróságra történő előléptetésének rendszere az érintettek munkavégzésének és magatartásának értékelésén alapul, amelyet az e magasabb szintű bíróság elnökéből és annak tagjaiból álló bizottság folytat le.

69

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok nem módosíthatják jogszabályaikat oly módon, hogy az a jogállamiság értéke védelmének csorbítását eredményezze, amely értéket többek között az EUSZ 19. cikk konkretizálja. A tagállamok ily módon kötelesek biztosítani annak elkerülését, hogy az igazságszolgáltatás szervezetére vonatkozó jogszabályaik ezen értékre tekintettel leértékelődjenek, azáltal, hogy nem fogadnak el olyan szabályokat, amelyek sértik a bírói függetlenséget (2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 63. és 64. pont; 2021. december 21‑iEuro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 220. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70

Amint arra a jelen ítélet 64. pontja emlékeztet, a bíráknak a függetlenségüket és pártatlanságukat veszélyeztethető külső beavatkozástól vagy nyomástól mentesnek kell lenniük. A bírák előléptetési rendszerére vonatkozó szabályoknak különösen lehetővé kell tenniük nemcsak az utasításokban megnyilvánuló bármely közvetlen befolyás kizárását, hanem az olyan közvetettebb befolyás kizárását is, amely hatással lehet az érintett bírák határozataira, továbbá ily módon a bírák függetlensége vagy pártatlansága látszata hiányának kizárását, amely sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és jogállamban az igazságszolgáltatásnak az említett jogalanyokban keltenie kell.

71

Ezért amikor egy tagállam a bírákra vonatkozóan új előléptetési rendszert vezet be, ügyelnie kell arra, hogy az előléptetésről szóló határozatok e rendszerben történő meghozatalára vonatkozó anyagi jogi feltételek és eljárási szabályok olyanok‑e, hogy az érintettek előléptetését követően a jogalanyokban nem merülhet fel jogos kétség az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességét illetően.

72

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell majd határozatot hoznia erről a kérdésről az e célból szükséges értékelések elvégzését követően. E célból fontos emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 267. cikk keretében a Bíróság csak arra jogosult, hogy a Szerződések és az uniós intézmények által hozott aktusok értelmezéséről döntsön, arra viszont nem, hogy az uniós jog szabályait egy meghatározott ügyre alkalmazza. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a Bíróság az EUMSZ 267. cikkel bevezetett igazságügyi együttműködés keretében – az iratokban fellelhető tényekből kiindulva – megadhatja a nemzeti bíróságnak az uniós jog értelmezésének azokat az elemeit, amelyek valamely uniós jogi rendelkezés hatásainak értékelése során részére hasznosak lehetnek (2021. május 18‑iAsociația Forumul Judecătorilor din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 201. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73

Az előléptetésről szóló határozatok meghozatalára vonatkozó, az alapügyben szóban forgó szabályozásban előírt anyagi jogi feltételek és eljárási szabályok vizsgálata előtt emlékeztetni kell arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint a bírák alapügyben szóban forgó előléptetési eljárása két szakaszból áll. Az első szakasz, az úgynevezett „álláshelyen belüli” előléptetés a pályázók elméleti ismereteinek és gyakorlati készségeinek ellenőrzésére szolgáló írásbeli tesztek sikeres teljesítésén alapul. A „tényleges előléptetésnek” nevezett második szakasz, amely alapján az álláshelyen belül előléptetett pályázókat ténylegesen magasabb szintű bíróságra lehet előléptetni, a szolgálati idejük utolsó három évében végzett munkájuk és magatartásuk értékelésén alapul.

74

E második szakasz keretében az értékelést a CSM bírói szekciója által kijelölt tagokból álló értékelő bizottság végzi el. Az említett bizottságot az egyes ítélőtáblákon kell megalakítani e bíróság elnökéből és négy olyan tagjából, akik a betöltetlen álláshelyek szerinti szakterülettel rendelkeznek. E négy tagot az ítélőtábla vezetői kollégiumának (amelynek e bíróság elnöke is a tagja) javaslata alapján a CSM bírói szekciója választja.

75

Noha az említett értékelő bizottsághoz hasonló szervnek a bírák tényleges előléptetésére irányuló eljárásban való részvétele főszabály szerint hozzájárulhat ezen eljárás objektívvé tételéhez, az is szükséges továbbá, hogy ez a szerv maga is rendelkezzen a függetlenség garanciáival, amelynek kapcsán vizsgálni kell különösen a tagjai kijelölésének feltételeit, valamint azt, hogy konkrétan milyen módon tölti be a szerepét (lásd analógia útján: 2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 66–68. pont).

76

A jelen ügyben az értékelő bizottság tagjai kijelölésének feltételeit illetően hangsúlyozni kell, hogy e bizottság kizárólag bírákból áll, akiket az illetékes ítélőtábla vezetői kollégiumának javaslatára neveznek ki, amely testület tagjai szintén bírák.

77

Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok az indítványának 62., 65. és 66. pontjában rámutatott, az a tény, hogy bizonyos bírák ellenőrzést gyakorolnak más bírák szakmai tevékenysége felett, önmagában nem utal a bírák függetlenségével kapcsolatos potenciális probléma fennállására. Mivel az értékelő bizottság tagjainak bírói minőségükben maguknak is rendelkezniük kell a függetlenség garanciáival, így főszabály szerint eleget tesznek a jelen ítélet 75. pontjában felidézett követelményeknek, és tisztségükre tekintettel alkalmasnak tűnnek más bírák szakmai érdemeinek értékelésére.

78

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az új eljárás a hatásköröknek az értékelő bizottság egyes tagjai, konkrétan az ítélőtáblák elnökei kezében való összpontosulásához vezethet, és ily módon az utóbbiak meghatározó befolyást gyakorolhatnak a tényleges előléptetésre irányuló eljárás kimenetelére. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha kiderül, hogy e tagok több olyan feladatot is ellátnak, amelyek érinthetik az előléptetésre pályázók szakmai életét és pályafutását, például oly módon, hogy e pályázók munkavégzésének rendszeres időszakos értékelésével és az általuk hozott ítéletek fellebbezés alapján történő felülvizsgálatával is megbízzák őket.

79

Bár nem lehet kizárni, hogy egy ilyen helyzet képes befolyásolni azt, hogy az értékelő bizottság a jelen ítélet 75. pontja értelmében konkrétan milyen módon tölti be a szerepét, a hatáskörök ilyen koncentrációja, még ha az megállapítást is nyerne, önmagában nem tekinthető összeegyeztethetetlennek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével (lásd analógia útján: 2023. május 11‑iInspecia Judiciară ítélet, C‑817/21, EU:C:2023:391, 54. pont).

80

Azt is bizonyítani kellene ugyanis, hogy a hatáskörök említett koncentrációja – akár önmagában, akár más tényezőkkel együttesen – alkalmas arra, hogy annak címzettjeit a gyakorlatban képessé tegye arra, hogy befolyásolják az érintett bírák határozatainak irányát, és hogy e hatásköri koncentráció így e bírák tekintetében a függetlenség hiányát idézze elő vagy az elfogultság látszatát keltse, ami sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és jogállamban az igazságszolgáltatásnak az említett jogalanyokban keltenie kell.

81

Márpedig a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokban semmi sem utal arra, hogy egy ilyen esetleges hatásköri koncentráció önmagában képes lenne a gyakorlatban ilyen befolyásolási képességet biztosítani, és azok nem utalnak olyan egyéb tényezőkre sem, amelyek az említett hatáskör‑koncentrációval együtt olyan hatással járnának, hogy a jogalanyokban kétségeket ébreszthetnének az előléptetett bírák függetlenségével kapcsolatban.

82

Ebből következően az előterjesztő bíróság feladata, hogy – mivel egyedül e bíróság rendelkezik az összes releváns információval – ezt a kérdést értékelje.

83

A tényleges előléptetésről szóló határozatok meghozatalára vonatkozó anyagi jogi feltételeket, és különösen az értékelő bizottság által alkalmazott értékelési kritériumokat illetően meg kell állapítani egyrészt, hogy a tényleges előléptetésre irányuló eljárásban való részvétel feltételezi az elméleti és gyakorlati írásbeli tesztek sikeres teljesítését az „álláshelyen belüli” előléptetésre irányuló eljárás keretében, amelyek relevanciáját az alapeljárás felperesei úgy tűnik, hogy nem vitatják. Másrészt, amint arra a főtanácsnok indítványának 72. pontjában rámutatott, az alapügy tárgyát képező szabályozás egyértelműen meghatározza a pályázók szakmai érdemeinek értékelése céljából relevánsnak tűnő szempontokat.

84

Így a pályázók munkavégzésének értékelése alapjául az elemzési és összefoglaló képességükkel, érvelésük egyértelműségével és logikájával, a felsőbb bíróságok ítélkezési gyakorlatának való megfeleléssel, valamint az észszerű határidőn belüli határozathozatali képességükkel kapcsolatos szempontok szolgálnak. A pályázók magatartásának értékelése pedig lényegében a pályázók által hivatásuk gyakorlása során a kollégáikkal, illetve a felekkel szemben tanúsított magatartással, valamint a tárgyalások megfelelő lefolytatásának biztosítására való alkalmasságukkal kapcsolatos szempontokon alapul.

85

Ezenkívül úgy tűnik, hogy e szempontok ellenőrizhető tényekből kiinduló objektív értékelések alapját képezik. A pályázók munkavégzésének értékelése során az értékelő bizottság lényegében a pályázó által hozott bírósági határozatok közül véletlenszerűen és egységes kritériumok alapján kiválasztott tíz határozatból álló mintát vesz alapul. Ami a pályázók magatartásának értékelését illeti, ezt többek között a pályázó személyi anyagának a szakmai tevékenységre vonatkozó része, valamint tárgyalásokon készített felvételek alapján vizsgálják, ami szintén az ezen értékelés során figyelembe vett tényezők ellenőrizhetőségének irányába hat.

86

Úgy tűnik tehát, hogy az ezen értékelések során figyelembe vett tényezők kellően sokrétűek és ellenőrizhetők, ami csökkenti annak kockázatát, hogy a tényleges előléptetésre irányuló eljárás diszkrecionális jellegű legyen. Az a körülmény, hogy az értékelő bizottság adott esetben figyelembe veheti annak a kollégiumnak az indokolt véleményét, amelynek az érintett pályázó ezen eljárás idején a tagja, valamint a magasabb szintű bíróságon működő, a pályázó szakterülete szerinti kollégiumét is, nem tűnik olyannak, amely cáfolná ezt az elemzést, mivel az ilyen indokolással ellátott vélemények jellegüknél fogva további felvilágosítással tudnak szolgálni az értékelő bizottság számára a pályázó szakmai érdemeiről a munkavégzés vagy magatartás szempontjából.

87

Ami a tényleges előléptetésre vonatkozó határozatok meghozatalának eljárási szabályait illeti, meg kell állapítani, hogy az eljárás befejezését követően az értékelő bizottság indokolással ellátott jelentést készít, amelyben feltünteti az egyes szempontokra adott pontszámokat, valamint a pályázó által kapott összpontszámot. Ezenkívül, ha a pályázó a jelentésben foglaltakat kifogásolja, e kifogásait előadhatja az értékelő bizottsággal folytatott megbeszélés során, valamint írásban is. Végül, a pályázó az eredmények közzétételétől számított 48 órán belül jogorvoslati kérelemmel élhet a kapott pontszám ellen a CSM bírói szekciójánál. E testület megvizsgálja, hogy szükség van‑e újabb értékelésre, és adott esetben azt maga végzi el.

88

Ilyen körülmények között, és különösen az értékelő bizottság indokolási kötelezettségére, valamint a bizottság értékelése elleni jogorvoslati lehetőségre tekintettel a tényleges előléptetésre vonatkozó határozatok meghozatalának eljárási szabályai nem tűnnek olyannak, amelyek veszélyeztetnék az ezen eljárás eredményeként előléptetett bírák függetlenségét. Végső soron ugyanakkor kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik hatáskörrel a tények megállapítására, és egyedül e bíróságnak vannak közvetlen ismeretei az eljárási szabályokról, így e bíróság feladata, hogy megvizsgálja, hogy valóban ez‑e a fennálló helyzet.

89

Következésképpen a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUSZ 2. cikkel és a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a bírák magasabb szintű bíróságra történő előléptetésének rendszere az érintettek munkavégzésének és magatartásának értékelésén alapul, amelyet az e magasabb szintű bíróság elnökéből és annak tagjaiból álló bizottság folytat le, amennyiben a tényleges előléptetésről szóló határozatok elfogadására vonatkozó anyagi jogi feltételek és eljárási szabályok olyanok, hogy az érintettek előléptetését követően a jogalanyokban nem merülhet fel jogos kétség az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességét illetően.

90

E kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2006/928 határozatot úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes a bírák előléptetési rendszerét módosító nemzeti szabályozás, amennyiben a Bizottság az e határozat alapján készített jelentésekben semmilyen ajánlást nem fogalmazott meg egy ilyen módosításra vonatkozóan.

91

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/928 határozat 1. cikke értelmében Románia évente jelentést tesz a Bizottságnak az e határozat mellékletében meghatározott értékelési kritériumok teljesítésében elért haladásról, és hogy az ezen értékelési kritériumok közül az első éppen az „átláthatóbb és hatékonyabb igazságszolgáltatási folyamat biztosítására” vonatkozik.

92

Ebben az összefüggésben a jelen ítélet 56. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az említett határozat mellékletében szereplő értékelési kritériumok célja annak biztosítása, hogy Románia tiszteletben tartja a jogállamiság EUSZ 2. cikkben kimondott értékét, és ezen értékelési kritériumok kötelező erejűek e tagállamra nézve, amennyiben e tagállam köteles megtenni az e kritériumok teljesítéséhez megfelelő intézkedéseket, a lojális együttműködés EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében kimondott elve alapján megfelelően figyelembe véve a Bizottság által az említett határozat alapján készített jelentéseket, és különösen az e jelentésekben megfogalmazott ajánlásokat.

93

Mindemellett, amint arra a főtanácsnok indítványának 83. pontjában rámutat, sem a 2006/928 határozatnak, sem az e határozat alapján készített jelentésekben megfogalmazott ajánlásoknak nem célja, hogy az érintett tagállam számára egy konkrét modellt írjon elő az igazságszolgáltatási szervezetrendszerére vonatkozóan. Amint ugyanis a Bíróságnak a jelen ítélet 45. pontjában hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a tagállamok igazságszolgáltatási szervezete a tagállamok hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy e hatáskör gyakorlása során tiszteletben tartják az uniós jogot.

94

A jelen ügyben, amint az a Bizottság észrevételeiből kitűnik, és amint arra a főtanácsnok indítványának 81. pontjában rámutat, a Bizottság a 2006/928 határozat alapján készített jelentéseiben nem azonosított semmilyen konkrét problémát, és nem is fogalmazott meg semmilyen ajánlást a bírák alapügyben szóban forgó előléptetési rendszerére vonatkozóan.

95

Az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között, bár az érintett tagállamnak a lojális együttműködés elve alapján figyelembe kell vennie a Bizottság által a 2006/928 határozat alapján készített jelentéseket, és különösen az azokban megfogalmazott ajánlásokat, az ajánlás hiánya semmi esetre sem tekinthető olyan körülménynek, amely az érintett tagállam igazságszolgáltatási szervezetre vonatkozó hatáskörének gyakorlását akadályozná.

96

A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/928 határozatot úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a bírák előléptetési rendszerét módosító nemzeti szabályozás, amennyiben az e határozat alapján készített jelentésekben a Bizottság semmilyen ajánlást nem fogalmazott meg egy ilyen módosításra vonatkozóan.

97

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: