–

a Comité interprofessionnel des huiles essentielles françaises (CIHEF), a Florame, a Hyteck Aroma‑Zone, a Laboratoires Gilbert, a Laboratoire Léa Nature, a Laboratoires Oméga Pharma France, a Pierre Fabre Médicament, a Pranarom France és a Puressentiel France képviseletében A. Bost, V. Lehmann és M. Ragot avocats,

–

a francia kormány képviseletében G. Bain és T. Stéhelin, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Palatiello avvocato dello Stato,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és M. A. M. de Ree, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében R. Lindenthal és F. Thiran, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2014. március 11‑i 334/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2014. L 103., 22. o.) módosított, a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22‑i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 167., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 280., 57. o.; a továbbiakban: 528/2012 rendelet) rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet egyfelől a Comité interprofessionnel des huiles essentielles françaises (francia szakmaközi illóolajbizottság, CIHEF) és az illóolaj‑ágazatban működő nyolc társaság, másfelől a ministre de la Transition écologique (az ökológiai átállásért felelős miniszter, Franciaország) és a Premier ministre (miniszterelnök, Franciaország) között egyrészt a décret no 2019–642, du 26 juin 2019, relatif aux pratiques commerciales prohibées pour certaines catégories de produits biocides (a biocid termékek bizonyos kategóriáinak tiltott kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2019. június 26‑i 2019‑642. sz. rendelet, JORF, 2019. június 27., 10. o.), másrészt pedig a décret no 2019‑643, du 26 juin 2019, relatif à la publicité commerciale pour certaines catégories de produits biocides (a biocid termékek bizonyos kategóriáinak reklámozásáról szóló, 2019. június 26‑i 2019‑643. sz. rendelet, JORF, 2019. június 27., 11. o.) megsemmisítése iránti kereset tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az 528/2012 rendelet (1)–(3), (6), (28) és (31) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

4

E rendelet „Cél és tárgy” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendelet célja a biocid termékek forgalmazására és felhasználására vonatkozó szabályok harmonizálásán keresztül a belső piac működésének javítása, biztosítva eközben mind az emberi és állati egészség, mind pedig a környezet magas szintű védelmét. E rendelet rendelkezései az elővigyázatosság elvére épülnek, az emberek és az állatok egészségének védelme, valamint a környezet megóvása érdekében. Különös figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett csoportok védelmére.

(2)   Ez a rendelet szabályokat állapít meg az alábbiak vonatkozásában:

5

Az említett rendelet „Hatály” című 2. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Ezt a rendeletet a biocid termékekre és a kezelt árucikkekre kell alkalmazni. A biocid termékek e rendelet hatálya alá tartozó típusainak jegyzékét és azok leírását az V. melléklet tartalmazza.

[…]

(3)   E rendelet vagy más uniós jogszabály kifejezett ellenkező értelmű rendelkezése hiányában, ez a rendelet nem érinti a következő jogszabályokat:

[…]

[…]

[…]”

6

Ugyanezen rendelet „Fogalommeghatározások” című 3. cikke értelmében:

„(1)   E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]”

7

Az 528/2012 rendeletnek „A biocid termékek engedélyezésével kapcsolatos általános elvek” című IV. fejezetében szerepel a „Biocid termékek forgalmazása és felhasználása” című 17. cikk, amelynek szövege a következő:

„(1)   Biocid termékeket nem szabad forgalmazni vagy felhasználni az e rendelettel összhangban történő engedélyezés nélkül.

[…]

(5)   A biocid termékeket az engedélynek a 22. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott feltételeit, valamint a 69. cikkben meghatározott címkézési és csomagolási követelményeket betartva kell felhasználni.

A rendeltetésszerű felhasználás a fizikai, biológiai, kémiai és egyéb intézkedések együttesének észszerű alkalmazását foglalja magában, amely által a biocid termékek felhasználása a szükséges minimumra korlátozható, és amelynek keretében sor kerül a megfelelő óvintézkedések meghozatalára.

A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a nyilvánosságot megfelelően tájékoztassák a biocid termékek előnyeiről és kockázatairól, valamint azon lehetőségekről, amelyek révén felhasználásuk minimálisra csökkenthető.

[…]”

8

E rendeletnek „A biocid termékek fenntartható felhasználására vonatkozó intézkedések” című 18. cikke értelmében:

„Az e rendelet alkalmazása terén összegyűlt tapasztalatok alapján a Bizottság 2015. július 18‑ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy hogyan járul hozzá ez a rendelet a biocid termékek fenntartható felhasználásához, és szükségesnek tartja‑e további intézkedések megtételét a biocid termékek által az emberek egészségére – különösen a munkahelyi felhasználás esetében –, az állatok egészségére, valamint a környezetre jelentett kockázatok mérséklése érdekében. A jelentésnek többek között a következőket kell vizsgálnia:

E jelentés alapján a Bizottság adott esetben rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadandó javaslatot nyújt be.”

9

A rendeletnek „Az engedély megadásának feltételei” című 19. cikke értelmében:

„(1)   A 25. cikkel összhangban egyszerűsített engedélyezési eljárással engedélyezhető biocid termékektől eltérő biocid termékek abban az esetben engedélyezhetők, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

10

Ugyanezen rendelet „Az engedélykérelmekre vonatkozó követelmények” című 20. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Az engedély kérelmezője a kérelemmel együtt az alábbi dokumentációt köteles benyújtani:

11

Az 528/2012 rendeletnek az „Egyszerűsített engedélyezési eljárás” című V. fejezete tartalmazza e rendelet 25–28. cikkét, amelyek bizonyos feltételeket teljesítő biocid termékek engedélyezési eljárását írják elő.

12

E rendelet „Kezelt árucikkek” című XIII. fejezetében található a „Kezelt árucikkel forgalomba hozatala” című 58. cikk, amelynek (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Kezelt árucikkek csak abban az esetben hozhatók forgalomba, ha az azok kezelésére használt vagy azokban található biocid termékek valamennyi hatóanyaga a releváns terméktípus és felhasználás vonatkozásában szerepel a 9. cikk (2) bekezdése szerint összeállított jegyzékben, vagy az I. mellékletben, és az azokban meghatározott összes feltétel és korlátozás teljesül.”

13

Az említett rendelet „Tájékoztatás és kommunikáció” című XV. fejezete tartalmazza „A biocid termékekkel kapcsolatos információk” című 2. szakaszt, amely a 69–73. cikkből áll. A „Biocid termékek osztályozása, csomagolása és címkézése” című 69. cikk a következőket írja elő:

„(1)   Az engedélyesek biztosítják, hogy a biocid termékek osztályozására, csomagolására és címkézésére a biocid termék jellemzőinek jóváhagyott összefoglalójával, különösen a 22. cikk (2) bekezdésének i) pontjában említett figyelmeztető mondatokkal és óvintézkedésre vonatkozó mondatokkal összhangban, valamint [a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló, 1999. május 31‑i irányelvnek (HL 1999. L 200., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 24. kötet, 109. o.)], és adott esetben az [1272/2008] rendeletnek megfelelően kerüljön sor.

Ezenkívül azokat a termékeket, amelyek élelmiszerrel – beleértve az italokat – vagy takarmánnyal összetéveszthetők, úgy kell csomagolni, hogy az ilyen összetévesztés valószínűsége a lehető legkisebb legyen. A mindenki számára hozzáférhető termékeket úgy kell összeállítani, hogy a fogyasztástól elriasztó összetevőket is tartalmazzanak, és ne legyenek vonzók a gyermekek számára.

(2)   Az (1) bekezdés betartásán túl az engedélyesek biztosítják, hogy a címkék ne legyenek félrevezetők a terméknek az ember egészségre, az állati egészségre, illetve a környezetre vonatkozó kockázatai, illetve hatásossága szempontjából és semmiféleképpen ne tartalmazzák a »kis kockázattal járó biocid termék«, »nem mérgező«, »ártalmatlan«, »természetes«, »környezetbarát«, »állatbarát« és hasonló jelzéseket. Ezen túlmenően a címkének világosan és letörölhetetlen módon fel kell tüntetnie a következő információkat:

[…]

[…]

[…]

[…]

(3)   A tagállamok előírhatják a következőket:

14

Az 528/2012 rendelet XV. fejezete tartalmazza továbbá a „Reklám” című 72. cikket, amelynek szövege a következő:

„(1)   A biocid termékekre vonatkozó reklámoknak az [1272/2008] rendeletnek való megfelelésen túl tartalmazniuk kell a következő mondatokat: »Biocidok alkalmazásakor ügyeljen a biztonságra! Használat előtt mindig olvassa el a címkét és a használati útmutatót!« A fenti mondatoknak az egész reklámon belül jól megkülönböztethetőnek és olvashatónak kell lenniük.

(2)   A reklámozók a fent előírt mondatokban a »biocidok« szót a reklámozott terméktípusra egyértelműen utaló más kifejezéssel is helyettesíthetik.

(3)   A biocid termékekre vonatkozó reklámokban nem lehet a termékre az emberi egészséget, az állati egészséget, vagy a környezetet fenyegető kockázat, illetve a termék hatásossága tekintetében megtévesztő módon utalni. Biocid termékre vonatkozó reklámban semmilyen esetben sem szerepelhetnek a »kis kockázattal járó biocid termék«, »nem mérgező«, »ártalmatlan«, »természetes«[,] »környezetbarát«, »állatbarát« vagy hasonló fordulatok.”

15

E rendeletnek „Biocid terméktípusok és leírásuk a 2. cikk (1) bekezdése alapján” című V. melléklete a következőképpen rendelkezik:

„1. Főcsoport: Fertőtlenítőszerek

[…]

2. terméktípus: Nem közvetlenül embereken vagy állatokon való felhasználásra szánt fertőtlenítőszerek és algásodás elleni szerek

[…]

4. terméktípus: Élelmiszer és takarmány közelében használt termékek

[…]

3. Főcsoport: Kártevők elleni védekezésre használt szerek

14. terméktípus: Rágcsálóirtó szerek

[…]

18. terméktípus: Rovarölő és atkaölő szerek, valamint más ízeltlábúak elleni védekezésre használt szerek

[…]”

16

A code de l’environnement (környezetvédelmi törvénykönyv) L. 522‑5‑II. cikke kimondja:

„Az [528/2012] rendeletben meghatározott biocid termékek bizonyos kategóriáira vonatkozóan tilos minden kereskedelmi reklám.

A jelen cikk első bekezdésétől eltérve, a szakmai felhasználóknak szóló reklám megengedett a termékeknek e felhasználókat kiszolgáló értékesítési pontjain és a nekik szánt kiadványokban.

A Conseil d’État (államtanács) rendelete az érintett termékkategóriákat az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatok, valamint a reklámblokkok bemutatásának feltételei alapján határozza meg. E reklámblokkok előtérbe helyezik az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelmét szolgáló termékek használatával és felhasználásával kapcsolatos helyes gyakorlatot, valamint az emberek és állatok egészségével és a környezettel kapcsolatos esetleges veszélyeket.”

17

E törvénykönyv L. 522‑18. cikke a következőket írja elő:

„Az L. 522‑1. cikkben meghatározott biocid termékek értékesítése során tilosak az árengedmények, a kedvezmények, a visszatérítések, a code de commerce (kereskedelmi törvénykönyv) L. 441‑1. cikke értelmében eltérő általános és különös értékesítési feltételek alkalmazása, valamint termékek ingyenes adása, továbbá bármely ezzel egyenértékű gyakorlat folytatása. Tilos minden olyan kereskedelmi gyakorlat, amely közvetlenül vagy közvetve e tilalomnak a termékek megvásárlásához kapcsolódó más termékválasztékra adott árengedmények, kedvezmények, visszatérítések útján történő megkerülésére irányul.

A Conseil d’État‑val (államtanács) való konzultációt követően elfogadott rendelet határozza meg az érintett termékkategóriákat az emberi egészséget és a környezetet érintő veszélyek alapján.”

18

A környezetvédelmi törvénykönyvnek az e törvénykönyv L. 522‑18. cikke alapján elfogadott 2019. június 26‑i 2019‑642. sz. rendelettel bevezetett R. 522‑16‑1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az L. 522‑18. cikkben említett termékkategóriák, amelyek esetében bizonyos kereskedelmi gyakorlatok tiltottak, az [528/2012 rendeletben] meghatározott 14. és 18. típusba tartozó termékeknek felelnek meg.

E rendelkezések nem alkalmazandók az ugyanezen rendelet 25. cikke szerinti egyszerűsített engedélyezési eljárás alá vonható biocid termékekre.”

19

A környezetvédelmi törvénykönyvnek az e törvénykönyv L. 522‑5‑3. cikke alapján elfogadott 2019. június 26‑i 2019‑643 rendelettel bevezetett R. 522‑16‑2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„I.‑ Az L. 522‑5‑3. cikkben említett biocid termékek alábbi kategóriái esetében tilos a nagyközönségnek szóló kereskedelmi reklám:

1° Az [528/2012] rendeletben meghatározott, 14. és 18. típusba tartozó termékek;

2° Az ugyanezen rendeletben meghatározott és az [1272/2008] rendelet rendelkezései alapján a „vízi környezetre veszélyes” 1. kategóriába tartozóként minősített: akut 1. kategóriába tartozó (H 400) és krónikus 1. kategóriába tartozó (H 410) termékek.

II.– Az I. pontban említett termékek esetében a szakembereknek szóló valamennyi reklámot az I. 1° pontban említett [528/2012] rendelet 72. cikkének rendelkezéseivel összhangban kell megfogalmazni. Ezenkívül jól megkülönböztethetően és olvashatóan ki kell tűnnie a következő elemeknek:

1° A következő módon megfogalmazott két mondat: »Minden egyes használat előtt ellenőrizze, hogy – különösen a nagyközönség számára hozzáférhető területeken – feltétlenül szükséges‑e a termék használata. Lehetőség szerint használjon olyan alternatív módszereket és termékeket, amelyek a legkisebb kockázatot jelentik az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre.«

2° A termékhez kapcsolódó biocid terméktípusnak a fent említett [528/2012] rendelet említett V. melléklete szerinti megjelölése.

III.‑ E cikk rendelkezései nem vonatkoznak az [528/2012] rendelet 25. cikkével összhangban egyszerűsített engedélyezési eljárás alá vonható biocid termékekre.”

20

Az alapeljárás felperesei hatáskörtúllépés miatt két keresetet indítottak a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) előtt egyrészt a 2019. június 26‑i 2019‑642. sz. rendelet, másrészt pedig a 2019. június 26‑i 2019‑643. sz. rendelet megsemmisítése iránt. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e rendeletek iktatták be a környezetvédelmi törvénykönyvbe az R. 522‑16‑1. és az R. 522‑16‑2. cikket, amelyek az L. 522‑18. és az L. 522‑5‑3. cikk végrehajtási rendelkezései.

21

Az alapeljárás felperesei többek között arra hivatkoztak, hogy e rendeletek nem rendelkeznek jogalappal, mivel azokat az 528/2012 rendelet megsértésével fogadták el.

22

A kérdést előterjesztő bíróság szerint e rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely felhatalmazná valamely tagállamot, vagy megtiltaná a számára, hogy a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑18. és L. 522‑5‑3. cikkében szereplőkhöz hasonló korlátozó intézkedéseket írjon elő. Az a kérdés merül tehát fel, hogy a rendelet sérelme nélkül el lehet‑e fogadni ilyen, az említett rendeletben nem szereplő intézkedéseket. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy azon jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek alapján a jelen ítélet 20. pontjában említett rendeleteket elfogadták, azon hátrányok kiküszöbölése a céljuk, amelyeket bizonyos biocid termékek túlzott használata jelent a közegészségre és a környezetre. Kétségtelen, hogy ez a célkitűzés nem áll ellentétben az 528/2012 rendelet által követett célokkal. Az e jogszabályi rendelkezésekben előírt tilalmak ugyanakkor a biocid termékek forgalomba hozatalára vonatkoznak, amelyet a rendelet uniós szinten harmonizál, anélkül hogy utalna a végrehajtási rendelkezések tagállamok általi elfogadására, illetve anélkül, hogy az ilyen végrehajtási rendelkezések szükségesek lennének e rendelet teljes körű érvényesülését.

23

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Ellentétes‑e az [528/2012] rendelettel, ha valamely tagállam a közegészségügy és a környezet védelme érdekében a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑18. és L. 522‑5‑3. cikkében foglaltakhoz hasonló, a kereskedelmi gyakorlatokra és a reklámozásra vonatkozó korlátozó szabályokat fogad el? Melyek azok a feltételek, amelyekkel adott esetben valamely tagállam ilyen intézkedéseket fogadhat el?”

24

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ebből a szempontból adott esetben a Bíróságnak nemcsak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdést, hanem figyelembe vehet olyan uniós jogi szabályokat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdésében nem hivatkozott (2019. május 16‑iPlessers ítélet, C‑509/17, EU:C:2019:424, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

A jelen ügyben általánosságban az 528/2012 rendelet értelmezését kéri az előterjesztő bíróság a Bíróságtól, lényegében annak meghatározása érdekében, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás az e rendelet rendelkezései által harmonizált területre vonatkozik‑e, és adott esetben az említett rendelettel ellentétes‑e ez a szabályozás.

26

Ennek kapcsán elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, ha valamely területet uniós szinten kimerítő jelleggel szabályoztak, minden e területre vonatkozó nemzeti intézkedést e harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az elsődleges jog rendelkezései alapján kell megítélni (2022. február 24‑i 6‑i Viva Telecom Bulgaria ítélet, C‑257/20, EU:C:2022:125, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Így az előterjesztő bíróság által feltett kérdést úgy kell érteni, hogy az elsősorban e rendelet értelmezésére vonatkozik, majd másodszor – abban az esetben, ha e rendelet nem valósított volna meg kimerítő harmonizációt – az EUM‑Szerződés áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek, azaz az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikknek az értelmezésére.

28

Következésképpen annak érdekében, hogy az előterjesztő bíróság részére az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása szempontjából hasznos választ lehessen adni, úgy kell érteni, hogy kérdésével e bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 528/2012 rendeletet, illetve adott esetben az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely:

29

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑18. cikkében tiltott kereskedelmi gyakorlatok a biocid termékekre vonatkozó árengedményeket, a kedvezményeket, a visszatérítéseket, az eltérő általános és különös értékesítési feltételeket, termékek ingyenes adását és bármely ezzel egyenértékű gyakorlatot magában foglal.

30

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkból következik, hogy a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑18. és R. 522‑16‑1. cikke nem azokat a feltételeket határozza meg, amelyeknek a 14. és 18. terméktípusba tartozó biocid termékeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy forgalombahozatali engedélyt kapjanak, hanem – kizárólag az említett termékek forgalmazási módjainak szabályozása révén – e termékek értékesítése során alkalmazandó kereskedelmi gyakorlatokat tiltanak.

31

Először is meg kell állapítani, hogy az 528/2012 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően e rendelet célja a biocid termékek forgalmazására és felhasználására vonatkozó szabályok harmonizálásán keresztül a belső piac működésének javítása, biztosítva eközben mind az emberi és állati egészség, mind pedig a környezet magas szintű védelmét. E célból e rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy e rendelet szabályokat állapít meg a biocid termékek egy vagy több tagállamban vagy az Unión belüli való forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozóan.

32

Az 528/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontjában szereplő fogalommeghatározás értelmében a forgalomba hozatal kereskedelmi tevékenység során valamely biocid termék vagy kezelt árucikk rendelkezésre adása értékesítés vagy felhasználás céljából, függetlenül attól, hogy ez ellenérték fejében vagy térítésmentesen történik‑e; míg e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének k) pontja értelmében a felhasználás a biocid termékkel kapcsolatos minden művelet, beleértve a tárolást, a kezelést, a keverést és az alkalmazást, kivéve ha az ilyen műveletet biocid terméknek vagy kezelt árucikknek az Unión kívülre irányuló exportja céljából végezték.

33

Ebből következik, hogy az említett rendeletnek a biocid termékek forgalmazására és felhasználására vonatkozó szabályai kellően szélesnek bizonyulnak ahhoz, hogy kiterjedjenek az e termékek értékesítésével kapcsolatos kereskedelmi gyakorlatokra. A főtanácsnok indítványának 28–30. pontjában foglaltakhoz hasonlóan ugyanakkor meg kell állapítani, hogy e rendelet nem tartalmaz az ilyen gyakorlatokra vonatkozó szabályok harmonizálására irányuló rendelkezést. Ezenkívül, amint az 528/2012 rendelet (2), (3), (28) és (31) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 17., 19. és 20. cikkének együttes értelmezéséből kitűnik, e rendelet célja egy olyan előzetes engedélyezési rendszer bevezetése, amely lehetővé teszi a biocid termékek forgalomba hozatalát, valamint az e termékek engedélyezése iránti kérelmek értékelésére vonatkozó közös alapelvek meghatározását, azonban nem harmonizálja az említett termékek forgalmazásának valamennyi aspektusát.

34

Ezért meg kell állapítani, hogy az 528/2012 rendeletnek nem célja a biocid termékek értékesítésével kapcsolatos olyan kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok harmonizálása, mint amelyek a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑18. és R. 522‑16‑1. cikkében szerepelnek.

35

Ebből következik, hogy e rendelettel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a 14. és 18. terméktípusba tartozó biocid termékekhez hasonló biocid termékek értékesítése esetén megtilt bizonyos kereskedelmi gyakorlatokat.

36

Másodszor, annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, a jelen ítélet 27. pontjában felidézettekre tekintettel meg kell határozni, hogy az ilyen nemzeti szabályozás ellentétes‑e az EUMSZ 34. cikkel.

37

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozását, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet, az e rendelkezés szerinti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni (1974. július 11‑iDassonville ítélet, 8/74, EU:C:1974:82, 5. pont; 2019. július 3‑iDelfarma ítélet, C‑387/18, EU:C:2019:556, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Az értékesítés egyes módjait korlátozó vagy megtiltó nemzeti rendelkezések más tagállamokból származó termékekre történő alkalmazása azonban nem alkalmas a tagállamok közötti kereskedelemnek az említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális akadályozására, amennyiben e jogszabályok minden olyan gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam területén tevékenykednek, és amennyiben mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik a hazai termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását. Amennyiben ugyanis e feltételek teljesülnek, az ilyen típusú szabályozásnak a más tagállamból származó, és e más állam által meghatározott szabályoknak megfelelő termékek értékesítésére való alkalmazása nem akadályozza meg vagy nehezíti jobban ezek piacra jutását, mint a hazai termékekét (2009. február 10‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑110/05, EU:C:2009:66, 36. pont; 2010. december 2‑iKer‑Optika ítélet, C‑108/09, EU:C:2010:725, 51. pont; 2016. szeptember 21‑iEtablissements Fr. Colruyt ítélet, C‑221/15, EU:C:2016:704, 35. pont.).

39

Amint a jelen ítélet 30. pontjában felidézésre került, a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑18. és R. 522‑16‑1. cikke nem azokat a feltételeket határozza meg, amelyeknek a 14. és 18. terméktípusba tartozó biocid termékeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy forgalombahozatali engedélyt kapjanak. Valójában bizonyos, az ilyen termékek értékesítése során alkalmazandó kereskedelmi gyakorlatokat tiltanak meg, kizárólag az említett termékek forgalmazási módjainak szabályozása révén. Ebből következően e rendelkezéseket úgy kell tekinteni, hogy a Bíróságnak a jelen ítélet 38. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében az értékesítési módokat szabályozza.

40

Márpedig az olyan nemzeti szabályozás, amely bizonyos termékek értékesítési módjait szabályozza, csak akkor kerülhet ki az EUMSZ 34. cikkben foglalt tilalom hatálya alól, ha megfelel a 38. pontban foglalt két feltételnek.

41

Az első feltételt illetően az előterjesztő bíróság által a Bíróság rendelkezésére bocsátott információkból kitűnik, hogy a környezetvédelmi törvénykönyvnek a jelen ítélet 39. pontjában említett L. 522‑18. és R. 522‑16‑1. cikke megkülönböztetés nélkül alkalmazandó minden olyan gazdasági szereplőre, aki tevékenységét francia területen végzi.

42

Ami a második feltételt illeti, az előterjesztő bíróság feladata annak megítélése, hogy ezek a rendelkezések mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik‑e a hazai termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását.

43

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló tényekből nem tűnik ki, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás különbséget tesz a szóban forgó biocid termékek származása szerint. Meg kell azonban azt is vizsgálni, hogy e szabályozás ténylegesen nem alkalmas‑e arra, hogy jobban akadályozza a más tagállamokból származó, érintett biocid termékek francia piacra jutását, mint a hazai termékekét.

44

Az olyan nemzeti szabályozás, amely bizonyos típusú biocid termékek értékesítése során megtilt bizonyos kereskedelmi gyakorlatokat, főszabály szerint alkalmas arra, hogy csökkentse az érintett tagállamban az értekesítések összmennyiségét, és ennek következtében a más tagállamokból származó termékek mennyiségét is. E megállapítás azonban nem elengedő ahhoz, hogy e szabályozást azonos hatású intézkedésnek lehessen minősíteni (lásd ebben az értelemben: 2006. február 23‑iA‑Punkt Schmuckhandel ítélet, C‑441/04, EU:C:2006:141, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Kétségtelen, hogy – amint arra a Bizottság és az alapeljárás felperesei hivatkoznak – a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑18. és R. 522‑16‑1. cikkében szereplő olyan kereskedelmi gyakorlatok, mint a kedvezmények és a visszatérítések, olyan forgalmazási módok, amelyek hatékonynak bizonyulhatnak ahhoz, hogy a más tagállamokból származó termékek bejuthassanak a nemzeti piacra, mivel ezek a módok befolyásolják a termékek értékesítési árát.

46

Az a tény azonban, hogy valamely nemzeti szabályozás állítólagosan hatékony forgalmazási módokat tilt, nem elegendő annak megállapításához, hogy e szabályozás az EUMSZ 34. cikkben előírt tilalom hatálya alá tartozik. Az ilyen szabályozás ugyanis csak akkor minősül azonos hatású intézkedésnek, ha az érintett forgalmazási módok tilalma a más tagállamokból származó termékeket nagyobb mértékben érinti, mint a hazai termékeket.

47

Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy bizonyos kereskedelmi gyakorlatoknak a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑18. és R. 522‑16‑1. cikkében előírt tilalma nagyobb mértékben érinti‑e a más tagállamokból származó, érintett biocid termékek piacra jutását, mint a Franciaországból származó ilyen termékek piacra jutását. Különösen azt kell megvizsgálnia, hogy – amint azt a francia kormány a tárgyaláson előadta – e rendelkezések az érintett biocid termékek forgalmazási módjainak szűk körét fedik‑e le, és következésképpen az említett rendelkezések által nem tiltott forgalmazási módok lehetővé teszik‑e annak biztosítását, hogy a más tagállamokból származó termékek bejuthassanak a nemzeti piacra.

48

Ha a vizsgálat eredményeképp e bíróság megállapítja, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás nagyobb mértékben érinti a más tagállamokból származó, érintett biocid termékek francia piacra jutását, mint a Franciaországból származó biocid termékek piacra jutását, arról is határoznia kell, hogy e szabályozást igazolja‑e az EUMSZ 36. cikkben felsorolt egy vagy több közérdeken alapuló kényszerítő ok, illetve a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismert, egy vagy több közérdeken alapuló kényszerítő követelmény.

49

E tekintetben először is az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑18. cikkének célja azon hátrányok kiküszöbölése, amelyeket bizonyos típusú biocid termékek túlzott használata jelent a közegészségre és a környezetre.

50

Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy egyrészt az emberek egészsége és élete az első helyen áll a Szerződés által oltalmazott javak és érdekek között, és a tagállamok feladata eldönteni, hogy milyen szinten kívánják biztosítani a közegészség védelmét, és azt milyen módon kívánják megvalósítani. Mivel e szint tagállamonként változhat, a tagállamok részére bizonyos mérlegelési mozgásteret kell engedni (2010. december 2‑iKer‑Optika ítélet, C‑108/09, EU:C:2010:725, 58. pont).

51

Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a környezetvédelem olyan közérdeken alapuló kényszerítő oknak minősül, amely alkalmas arra, hogy a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést igazolja (lásd ebben az értelemben: 2015. október 6‑iCapoda Import‑Export ítélet, C‑354/14, EU:C:2015:658, 43. pont).

52

Következésképpen a Bíróság rendelkezésére bocsátott információkból az tűnik ki, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás alkalmas arra, hogy olyan közérdeken alapuló kényszerítő oknak feleljen meg, amely igazolhatja a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést, aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

53

Másodszor a nemzeti hatóságok feladata, hogy minden egyes esetben bizonyítsák, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás eleget tesz az arányosság elvének, azaz, hogy az említett okon alapuló korlátozás feltétlenül szükséges a kitűzött cél érdekében, és e célt nem lehet elérni az Unión belüli kereskedelmet kevésbé tiltó vagy korlátozó intézkedésekkel. E hatóságoknak kell ezt a szükséges bizonyítékokkal alátámasztaniuk. A tagállamnak tehát az általa felhozható igazoló okokhoz csatolnia kell az általa elfogadott intézkedés megfelelőségére és arányosságára vonatkozó elemzést, valamint az érvelését alátámasztó konkrét adatokat (2015. december 23‑iThe Scotch Whisky Association és társai ítélet, C‑333/14, EU:C:2015:845, 53. és 54. pont).

54

Így amikor valamely nemzeti bíróság a nemzeti szabályozásnak az EUMSZ 36. cikk szerinti, az emberek egészségének és életének védelme alapján történő igazolhatóságát vizsgálja, köteles tárgyilagosan megvizsgálni, hogy az érintett tagállam által előterjesztett információk alapján észszerűen úgy lehet‑e tekinteni, hogy a választott eszközök alkalmasak a követett célkitűzések megvalósítására, valamint ezeket a célkitűzéseket el lehet‑e érni az áruk szabad mozgását kevésbé korlátozó intézkedésekkel (lásd ebben az értelemben: 2015. december 23‑iThe Scotch Whisky Association és társai ítélet, C‑333/14, EU:C:2015:845, 59. pont).

55

E tekintetben, azzal kapcsolatban, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás alkalmas‑e a hivatkozott célok elérésére, a francia kormány hangsúlyozta, hogy e szabályozás célja a lakosság, az állatok és a környezet érintett biocid termékeknek való kitettségének megelőzése és csökkentése, korlátozva e termékek túlságosan nagy mértékű, és néha nem megfelelő használatára való ösztönzést.

56

Bár úgy tűnik, hogy az említett szabályozás nem alkalmas arra, hogy kiküszöbölje az érintett biocid termékek felesleges használatának minden kockázatát, ugyanakkor azáltal, hogy kizárja a vevő azon lehetőségét, hogy e termékek megvásárlása során bármilyen pénzügyi előnyben részesüljön, megelőzheti az említett termékek nem megfelelő vásárlását, és következésképpen csökkentheti a lakosság, az állatok és a környezet biocid termékek túlzott használatának való kitettségével kapcsolatos kockázatot. Amint ugyanis arra a francia kormány rámutatott, e szabályozás megfelelő az e termékek környezetben való felhalmozódásának és a vizek ebből esetlegesen eredő szennyezésének elkerülésére. A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás alkalmas lehet az emberi egészség és a környezet védelmére irányuló célok elérésére, aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

57

Ami a bizonyos típusú biocid termékek értékesítése során folytatott, meghatározott kereskedelmi gyakorlatok tilalmának szükséges és arányos jellegét illeti, meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának 72–75. pontjában rámutatott – ez a tilalom nem lép túl a szükséges mértéken, mivel az e termékek értékesítése során megkövetelt kiegészítő információk, vagyis az 528/2012 rendelet 17. cikkének (5) bekezdésében és 72. cikkének (1) bekezdésében szereplő kiegészítő információk nem ellensúlyozhatják a biocid termékek vásárlásakor nyújtott kedvezmények, visszatérítések és ingyenes termékminták által gyakorolt vonzerőt.

58

Egyébiránt az előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik egyrészt, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás csak a 14. és 18. terméktípusba tartozó, vagyis az emberi egészségre legnagyobb veszélyt jelentő biocid termékek értékesítése esetén tiltja a kedvezmények és visszatérítések gyakorlatát, másrészt pedig e szabályozás nem alkalmazandó az 528/2012 rendelet 25. cikke szerinti egyszerűsített engedélyezési eljárás alá vonható biocid termékekre.

59

Így az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a 14. és 18. terméktípusba tartozó biocid termékek tekintetében megtilt bizonyos kereskedelmi gyakorlatokat, így az árengedményeket, a kedvezményeket, a visszatérítéseket, az eltérő általános és különös értékesítési feltételeket, termékek ingyenes adását és bármely ezzel egyenértékű gyakorlatot, amennyiben e szabályozást az emberi egészség és élet, valamint a környezet védelmére irányuló cél igazolja, az alkalmas e célok megvalósítására, és nem lépi túl az annak eléréséhez szükséges mértéket; mindezeket pedig a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

60

Elöljáróban, amint azt a jelen ítélet 31. pontja felidézi, az 528/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendelet célja a biocid termékek forgalmazására és felhasználására vonatkozó szabályok harmonizálásán keresztül a belső piac működésének javítása, biztosítva eközben mind az emberi és állati egészség, mind pedig a környezet magas szintű védelmét. Amint arra a főtanácsnok indítványának 86. pontjában rámutatott, e rendelet 72. cikke a rendelet egyetlen olyan rendelkezése, amely a biocid termékek reklámozására vonatkozik. E rendelkezés fényében kell tehát megvizsgálni, hogy az említett rendelettel ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely bizonyos típusú biocid termékek tekintetében a szakembereknek szóló reklámokban meghatározott szöveg feltüntetését teszi kötelezővé.

61

Egyúttal úgy kell tekinteni, hogy az előterjesztő bíróság kérdése arra irányul, hogy az 528/2012 rendelet 72. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a 2. és 4. terméktípusba, valamint a 14. és 18. terméktípusba tartozó biocid termékekre vonatkozó, a szakembereknek szóló reklámokban az e cikkben előírt szövegen felül meghatározott szöveg feltüntetését írja elő.

62

E tekintetben az 528/2012 rendelet 72. cikke az (1) bekezdésében előírja, hogy a biocid termékekre vonatkozó reklámoknak meg kell felelniük az 1272/2008 rendelet rendelkezéseinek, és egy meghatározott szöveget kell tartalmazniuk, amelynek jól megkülönböztethetőnek és olvashatónak kell lennie. E cikk a szöveg a következőt tartalmazza: „Biocidok alkalmazásakor ügyeljen a biztonságra! Használat előtt mindig olvassa el a címkét és a használati útmutatót!” A fenti cikk (2) bekezdése pusztán azt engedi meg, hogy a reklámozók e kötelező szövegben a „biocidok” szót a reklámozott terméktípusra egyértelműen utaló más kifejezéssel is helyettesítsék. Ugyanezen cikk (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a biocid termékekre vonatkozó reklámokban nem lehet a termékre az emberi egészséget, az állati egészséget, vagy a környezetet fenyegető kockázat, illetve a termék hatásossága tekintetében megtévesztő módon utalni. Ez utóbbi rendelkezés tiltja az olyan kifejezéseket is tiltja, mint a „kis kockázattal járó biocid termék”, „nem mérgező” vagy „környezetbarát”.

63

Ebből következik, hogy az 528/2012 rendelet 72. cikkével az uniós jogalkotó részletesen és teljeskörűen szabályozni kívánta a biocid termékekre vonatkozó reklámokban feltüntethető, az e termékek használatával összefüggő kockázatokra vonatkozó szövegek megfogalmazását, mivel e cikk előírja egy kötelező szöveg feltüntetését, kifejezetten megtilt bizonyos kifejezéseket, és általában tilt minden olyan reklámszöveget, amely alkalmas lehet arra, hogy megtévessze a felhasználókat az ilyen termékek esetleges kockázatait illetően.

64

Egyébiránt az 528/2012 rendelet (1) és (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó különleges egyensúlyt igyekezett kialakítani a biocid termékek szabad mozgása, valamint és az emberi és állati egészség, és a környezet magas szintű védelme között.

65

Az 528/2012 rendelet 72. cikkének az e rendelet (1) és (3) preambulumbekezdésével összefüggésben való, szó szerinti értelmezéséből az következik, hogy a biocid termékek reklámozása során felhasználható, az e termékek használatával összefüggő kockázatokra utaló szövegekre vonatkozó területet az uniós jogalkotó teljeskörűen harmonizálta.

66

Ezt az értelmezést megerősíti e szövegek olvashatóságára vonatkozó követelmény, amely az 528/2012 rendelet 72. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában szerepel. Meg kell ugyanis állapítani, hogy az e rendelkezésben foglaltakhoz képest további feltüntetendő szövegek veszélyeztethetik ez utóbbiak olvashatóságát, még akkor is, ha e további szövegek nem állnak ellentétben az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelmével kapcsolatos célkitűzésekkel.

67

Következésképpen az 528/2012 rendelet 72. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a 2. és 4. terméktípusba, valamint a 14. és 18. terméktípusba tartozó biocid termékekre vonatkozó, a szakembereknek szóló reklámokban az e cikkben előírton felül meghatározott szöveg feltüntetését írja elő.

68

Először is azt kell meghatározni, hogy az 528/2012 rendelettel ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, mint amely a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑5‑3. és R. 522‑16‑2. cikkéből következik, és amely tiltja a 2. és 4. terméktípusba, valamint a 14. és 18. terméktípusba tartozó biocid termékek nagyközönség számára történő reklámozását.

69

Amint az a jelen ítélet 63. pontjában megállapításra került, az 528/2012 rendelet 72. cikkéből az következik, hogy az uniós jogalkotó részletesen és teljeskörűen kívánta szabályozni a biocid termékekre vonatkozó reklámokban feltüntethető, az e termékek használatával összefüggő kockázatokra vonatkozó szövegeket. A jogalkotó azonban nem kívánta szabályozni a biocid termékek reklámozásának valamennyi aspektusát, és különösen nem kívánta kizárni a tagállamok azon lehetőségét, hogy megtiltsák a nagyközönségnek szóló reklámot.

70

Ebből következik, hogy az 528/2012 rendelet 72. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a 2. és 4. terméktípusba, valamint a 14. és 18. terméktípusba tartozó biocid termékek nagyközönség számára történő reklámozását.

71

Mindemellett másodszor azt kell megvizsgálni, hogy az ilyen szabályozás ellentétes‑e az EUMSZ 34. cikkel.

72

E tekintetben, amint azt a jelen ítélet 37. és 38. pontja felidézte, azt kell megvizsgálni, hogy e szabályozás a jelen ítélet 38. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett, a termékek értékesítési módjaira vonatkozó olyan szabályozásnak minősül‑e, amely a tevékenységüket belföldön folytató valamennyi érintett gazdasági szereplőre alkalmazandó, és amely mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érinti a hazai termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását.

73

A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkra tekintettel a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑5‑3. és R. 522‑16‑2. cikke nem határozza meg azokat a feltételeket, amelyeknek a 2. és 4. terméktípusba, valamint a 14. és 18. terméktípusba tartozó biocid termékeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy forgalombahozatali engedélyt kapjanak. E rendelkezések ellenben az e termékek értékesítése során a nagyközönségnek szóló reklámozásra vonatkozóan írnak elő tilalmat, így azok kizárólag az említett termékek értékesítési módjait szabályozzák. E rendelkezéseket ezért úgy lehet tekinteni, hogy a jelen ítélet 38. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében értékesítési módokat szabályoz.

74

Márpedig az olyan nemzeti szabályozás, amely bizonyos termékek értékesítési módjait szabályozza, csak akkor kerülhet ki az EUMSZ 34. cikk hatálya alól, ha megfelel a jelen ítélet 38. pontjában foglalt két feltételnek.

75

Az első feltételt illetően az előterjesztő bíróság által a Bíróság rendelkezésére bocsátott információkból kitűnik, hogy a környezetvédelmi törvénykönyv L. 522‑5‑3. és R. 522‑16‑2. cikke megkülönböztetés nélkül alkalmazandó minden olyan érintett gazdasági szereplőre, aki tevékenységét francia területen végzi.

76

Ami a második feltételt illeti, az előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy ezek a rendelkezések mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik‑e a hazai termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását.

77

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló tényekből nem tűnik ki, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás különbséget tesz a szóban forgó biocid termékek származása szerint. Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy e szabályozás ténylegesen nem alkalmas‑e arra, hogy jobban akadályozza a más tagállamokból származó, érintett biocid termékek francia piacra jutását, mint a hazai termékekét.

78

E tekintetben, noha a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely bizonyos termékek reklámozásának meghatározott formáit korlátozza vagy megtiltja, korlátozhatja e termékek eladási mennyiségét, és ennélfogva jelentősebb hatást gyakorolhat a más tagállamokból származó termékekre, e megállapítást azonban olyan sajátos nehézség azonosításától tette függővé a Bíróság, amely azon adott termékpiacot jellemzi, amelyre a gazdasági szereplő be kíván lépni, így például a bevett társadalmi gyakorlatok, a helyi hagyományok vagy szokások, illetve azon körülmény, hogy a tilalommal érintett értékesítési mód potenciálisan az egyetlen eszköz az érintett nemzeti piacra való belépésre (lásd ebben az értelemben: 2001. március 8‑iGourmet International Products ítélet, C‑405/98, EU:C:2001:135, 19. és 21. pont); 2016. október 19‑iDeutsche Parkinson Vereinigung ítélet, C‑148/15, EU:C:2016:776, 25. pont; 2021. július 15‑iDocMorris ítélet, C‑190/20, EU:C:2021:609, 41. pont).

79

Márpedig a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy a biocid termékek francia piacát a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében egy vagy több sajátos nehézség jellemzi, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, és így nem tűnik úgy, hogy a bizonyos biocid termékek nagyközönség számára történő reklámozásának tilalma nagyobb mértékben érintené a más tagállamokból származó termékek forgalmazását.

80

Ha e vizsgálat végén e bíróság mégis azt állapítja meg, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás nagyobb mértékben érinti a más tagállamokból származó, érintett biocid termékek francia piacra jutását, mint a Franciaországból származó ilyen termékek piacra jutását, arról is határoznia kell, hogy e szabályozást igazolja‑e az EUMSZ 36. cikkben felsorolt egy vagy több közérdeken alapuló kényszerítő ok, illetve a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismert, egy vagy több közérdeken alapuló kényszerítő követelmény.

81

Amint a jelen ítélet 49. pontjából kitűnik, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat e tekintetben pontosítja, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás célja azon hátrányok kiküszöbölése, amelyeket bizonyos biocid termékek túlzott használata jelent a közegészségre és a környezetre.

82

Így meg kell állapítani, hogy e szabályozás alkalmas az emberi egészség és a környezet védelmére irányuló célok elérésére, mivel megtiltja e termékek némelyikének a nagyközönség számára történő reklámozását, ami olyan eszköz, amely lehetővé teszi az ilyen termékek vásárlására és használatára való ösztönzés korlátozását.

83

Az említett szabályozás szükséges és arányos jellegét illetően meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok indítványának 120. és 121. pontjában rámutatott – a bizonyos biocid termékek nagyközönség számára történő reklámozásának tilalma nem haladja meg a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket. Amint ugyanis arra a francia kormány is hivatkozott, e szabályozás egyrészt csak a nagyközönségnek szóló reklámozásra vonatkozik, és így nem tiltja a szakembereknek szóló reklámot. Másrészt az említett szabályozás korlátozott hatállyal bír, mivel nem minden biocid termékre, hanem csak a 2. és 4. terméktípusba, valamint a 14. és 18. terméktípusba tartozó termékekre vonatkozik, vagyis azokra, amelyek az emberi egészségre a legnagyobb kockázatot jelentik, és nem vonatkoznak az 528/2012 rendelet 25. cikke szerinti egyszerűsített engedélyezési eljárás alá vonható biocid termékekre.

84

Ezért az 528/2012 rendelet 72. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a 2. és 4. terméktípusba, valamint a 14. és 18. terméktípusba tartozó biocid termékek nagyközönség számára történő reklámozását. Ugyanez vonatkozik az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikkre is, amennyiben e szabályozást az emberi egészség és élet, valamint a környezet védelmére irányuló cél igazolja, az alkalmas e célok megvalósítására, és nem lépi túl az annak eléréséhez szükséges mértéket; mindezeket a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

85

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy egyrészt az 528/2012 rendelet 72. cikkét a következőképpen kell értelmezni:

másrészt az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikket a következőképpen kell értelmezni:

86

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: