1.

Fellebbezéseikkel a Mytilinaios AE – Omilos Epicheiriseon (korábban Alouminion tis Ellados VEAE, a továbbiakban: Mytilinaios) (C‑701/21 P) és az Európai Bizottság (C‑739/21 P) az Európai Unió Törvényszéke 2021. szeptember 22‑i DEI kontra Bizottság ítéletének ( 2 ) (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik.

2.

A jelen fellebbezések alkalmat kínálnak a Bíróságnak arra, hogy tisztázza a Bizottság által az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének és az (EU) 2015/1589 rendelet ( 3 ) 24. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alapján abban az esetben elvégzendő ellenőrzés terjedelmét, ha egy tagállam ellenőrzése alatt álló vállalkozás valamely jogvitában kereskedelmi választottbírósági eljárást kezdeményez.

3.

A jelen ügyben a fő nehézség annak meghatározásában áll, hogy a Bizottság annak érdekében, hogy egy elé terjesztett panasz előzetes vizsgálatának szakaszában kizárja az állami támogatás fennállását, szorítkozhat‑e a közvállalkozás ( 4 ) által aláírt választottbírósági megállapodás rendelkezéseinek vizsgálatára annak megállapítása érdekében, hogy nem áll fenn állami forrásokból ily módon nyújtott előny, vagy pedig a választottbírósági ítélet tartalmát is ellenőriznie kell annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az nem biztosít a másik félnek a rendes piaci feltételektől eltérő előnyt.

4.

A jelen ügyben a Törvényszék a széles körű ellenőrzés mellett foglalt állást, amikor megállapította, hogy a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a görögországi fő villamosenergia‑szolgáltató, a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE társaság (a továbbiakban: DEI) és legnagyobb ügyfele, a Mytilinaios társaság közötti, az utóbbira alkalmazandó díjakkal kapcsolatos jogvitában hozott választottbírósági ítéletet.

5.

A Törvényszék az ügyben szóban forgó, a nemzeti energiapiaci szabályozó hatóság mellett működő választottbíróságot ( 5 ) görög rendes bíróságnak tekintette, és megállapította, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megtagadta, hogy a választottbírósági ítéletet a görög államnak tudja be, ( 6 ) aminek alapján ellenőriznie kellett volna ezen ítélet tartalmát esetleges állami támogatás nyújtása szempontjából.

6.

Ez a következtetés véleményem szerint téves előfeltevésen alapul. A fellebbezőkhöz hasonlóan ugyanis úgy vélem, hogy az, hogy a szóban forgó választottbíróságot állami bíróságnak tekintették, téves jogalkalmazást valósít meg.

7.

Komoly érvek szólnak azonban a Törvényszék által elfogadott megoldás fenntartása mellett, mivel úgy tűnik, hogy ez az egyetlen olyan megoldás, amely a közjogi jogalanyokat érintő választottbírósági eljárásokkal összefüggésben biztosítja az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk teljes körű tiszteletben tartását. Ennélfogva azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy mérlegelje alternatív indokolás elfogadását, amely a megtámadott ítéletben szereplő téves indokok helyébe léphetne.

8.

A 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja úgy határozza meg az „érdekelt fél” fogalmát, mint az olyan tagállamot vagy személyt, vállalkozást vagy vállalkozások társulását, amelyek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettje, a versenytárs vállalkozások és a szakmai szövetségek.

9.

E rendeletnek „A bejelentés előzetes vizsgálata és a Bizottság határozatai” című 4. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A Bizottság megvizsgálja a bejelentést közvetlenül annak kézhezvétele után. A 10. cikk sérelme nélkül a Bizottság az e cikk (2), (3) vagy (4) bekezdése szerint határozatot hoz.

(2)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy a bejelentett intézkedés nem valósít meg támogatást, megállapítását határozatban rögzíti.

(3)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy nem merült fel kétség a bejelentett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, és amennyiben az az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, a Bizottság úgy határoz, hogy az intézkedés összeegyeztethető a belső piaccal […] A határozat megjelöli, hogy az [EUM‑Szerződésben] szereplő melyik kivétel került alkalmazásra.

(4)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy kétség merült fel a bejelentett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, az EUMSZ 108. [cikk] (2) bekezdése szerinti eljárás kezdeményezéséről dönt […]

[…]”

10.

Az említett rendeletnek „A támogatás visszatérítése [helyesen: visszatéríttetése]” című 16. cikke az (1) és (3) bekezdésében előírja:

„(1)   Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére […] A Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését [helyesen: visszatéríttetését], amennyiben az ellentétes az uniós jog valamelyik általános elvével.

[…]

(3)   Az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ 278. cikke értelmében hozott határozatának sérelme nélkül, a visszatérítést [helyesen: visszatéríttetést] késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Ebből a célból és a nemzeti bíróságok előtt zajló eljárás esetén – az uniós jog sérelme nélkül – az érintett tagállamok meghozzák a jogrendszerük szerint rendelkezésre álló szükséges intézkedéseket, beleértve az átmeneti intézkedéseket is.”

11.

Ugyanezen rendeletnek „Az érdekelt felek jogai” című 24. cikke a (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Bármely érdekelt fél panaszt nyújthat be annak érdekében, hogy feltételezett jogellenes támogatásról vagy támogatással való feltételezett visszaélésről tájékoztassa a Bizottságot. […]

[…]”

12.

A jogvita előzményeit és a Törvényszék előtti eljárást a megtámadott ítélet 1–53. pontja mutatja be, és azok a következőképpen foglalhatók össze.

13.

A Mytilinaios fémipari vállalkozás a legnagyobb villamosenergia‑fogyasztó Görögországban.

14.

A részvénytársasági formában létrehozott DEI az ország fő villamosengeria‑szolgáltatója. A jelen eljárások szempontjából releváns tényállás időpontjában a DEI a görög állam többségi ellenőrzése és a környezetvédelmi, energiaügyi és éghajlatváltozás‑ügyi minisztérium felügyelete alatt állt. A DEI és a görög hatóságok közötti intézményi kapcsolatok többek között azt jelentették, hogy a vállalkozás igazgatótanácsa tagjainak többségét az állam nevezte ki.

15.

2010. augusztus 4‑én a Mytilinaios és a DEI keretmegállapodást írt alá a 2010. július 1. és 2013. december 31. közötti időszakban alkalmazandó villamosenergia‑szolgáltatási díjról, valamint a Mytilinaios 2008. július 1. és 2010. június 30. közötti időszakban keletkezett tartozása egyezség útján történő rendezésének részletes szabályairól.

16.

Mivel nem sikerült megállapodniuk a szerződéstervezetről, amelyről a keretmegállapodás alapján tárgyalásokat folytattak, a Mytilinaios és a DEI 2011. november 16‑án választottbírósági megállapodást kötött, amellyel jogvitájukat a nomos 4001/2011, gia ti leitourgia Energeiakon Agoron Ilektrismou kai Fysikou Aeriou, gia Erevna, Paragogi kai diktya metaforas Ydrogonanthrakon kai alles rythmiseis (a villamos energiára és a gázra vonatkozó energetikai piacok működéséről, a szénhidrogének feltárásáról, termeléséről és szállítási hálózatairól, valamint más szabályozásokról szóló 4001/2011. sz. törvény) ( 7 ) 37. cikke alapján a RAE választottbírósága elé terjesztették.

17.

E választottbíróság 2013. október 31‑i határozatával (a továbbiakban: választottbírósági ítélet) elbírálta a jogvitát. A DEI által a választottbírósági ítélettel szemben előterjesztett fellebbezést az Efeteio Athinon (athéni fellebbviteli bíróság, Görögország) 2016. február 18‑i ítéletével elutasította.

18.

2013. december 23‑án a DEI panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, azt állítva, hogy a választottbírósági ítéletben meghatározott villamosenergia‑szolgáltatási díj alacsonyabb az általa viselt tényleges költségeknél, és hogy ez az ítélet ennélfogva állítólagosan jogellenes állami támogatásnak minősül.

19.

2014. június 12‑i levelével (a továbbiakban: vitatott levél) a Bizottság tájékoztatta a DEI‑t arról, hogy lezárja a panasza vizsgálatát, azzal az indokkal, egyrészről, hogy a görög államnak nem állt módjában meghatározó befolyást gyakorolni a választottbírósági ítélet tartalmára, így az nem tudható be annak, és másrészről, hogy a tényleges költségek kiszámításának a DEI által alkalmazott módszere eltér a választottbíróság által a választottbírósági megállapodásban meghatározott paraméterek keretében alkalmazott módszertől.

20.

A Törvényszék Hivatalához 2014. augusztus 22‑én benyújtott keresetlevelével a DEI a vitatott levél megsemmisítése iránti keresetet indított, amelyet T‑639/14. számon vettek nyilvántartásba. 2014. október 24‑i végzésével a Törvényszék helyt adott egy, az eljárás felfüggesztése iránti kérelemnek annak érdekében, hogy a Bizottság újra megvizsgálhassa a keresetlevélben felvetett kérdéseket.

21.

A vitatott levél „felváltására” szánt 2015. március 25‑i határozatával (a továbbiakban: első megtámadott határozat) a Bizottság megerősítette azon értékelését, amely szerint az ügyben nincs szó állami támogatásról, azzal az indokkal, hogy a jogvita választottbíróság elé terjesztésére vonatkozó döntés, valamint a DEI és a Mytilinaios által kötött választottbírósági megállapodás feltételei nem térnek el egy körültekintő piacgazdasági befektető magatartásától.

22.

A Törvényszék Hivatalához 2015. június 29‑én benyújtott keresetlevelével a DEI az első megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet indított, amelyet T‑352/15. számon vettek nyilvántartásba.

23.

2016. február 9‑i végzésével ( 8 ) a Törvényszék úgy határozott, hogy a T‑639/14. sz. ügyben benyújtott keresetről már nem szükséges határozni, többek között azzal az indokkal, hogy az első megtámadott határozat hivatalosan felváltotta a vitatott levelet.

24.

2017. május 31‑i ítéletével ( 9 ) a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék 2016. február 9‑i végzését, és az ügyet visszautalta a Törvényszék elé. A Bíróság megállapította, hogy az első megtámadott határozat elfogadásával a Bizottság nem vonta vissza a vitatott levelet, hanem csupán megerősítette azt, így a T‑639/14. sz. ügyben benyújtott kereset nem vált okafogyottá.

25.

2017. augusztus 14‑i határozatával (a továbbiakban: második megtámadott határozat) a Bizottság hatályon kívül helyezte és felváltotta a vitatott levelet és az első megtámadott határozatot, miközben megismételte azzal kapcsolatos megállapításait, hogy az ügyben nem áll fenn állami támogatás. Az e határozatban szereplő indokok megegyeztek az első megtámadott határozatban kifejtett indokokkal. ( 10 )

26.

A Törvényszék Hivatalához 2017. november 3‑án benyújtott keresetlevelével a DEI a második megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet indított, amelyet T‑740/17. számon vettek nyilvántartásba.

27.

A Törvényszék kibővített harmadik tanácsának elnöke a 2020. február 26‑i határozatával a T‑639/14. RENV., T‑352/15. és T‑740/17. sz. ügyet a Törvényszék eljárási szabályzatának 68. cikkével összhangban az eljárás szóbeli szakaszának a lefolytatása és az eljárást befejező határozat meghozatala céljából egyesítette.

28.

A megtámadott ítélettel a Törvényszék megsemmisítette a vitatott levelet és a két megtámadott határozatot.

29.

A Törvényszék először a második megtámadott határozatra vonatkozó keresetről foglalt állást, figyelemmel annak a jogvita tárgyának és a DEI eljáráshoz fűződő érdekének a T‑639/14. RENV. és a T‑352/15. sz. ügyben történő fennmaradására gyakorolt esetleges hatására.

30.

A T‑740/17. sz. ügyben előterjesztett kereset elfogadhatóságát illetően a Törvényszék megállapította egyrészről, hogy a második megtámadott határozat a DEI tekintetében kötelező joghatásokat kiváltó megtámadható aktusnak minősül, többek között azért, mert az eljárásnak az előzetes vizsgálat szakaszában történő lezárása megakadályozta a DEI‑t abban, hogy hivatalos vizsgálati eljárás során előadja az érveit, és másrészről, hogy a DEI – a rendelkezés tág megfogalmazására figyelemmel – a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt fél” jogállással rendelkezik.

31.

A Törvényszék elutasította a Bizottság által a nemo auditur propriam turpitudinem allegans potest elvére alapított, a tekintetben felhozott elfogadhatatlansági kifogást, hogy a DEI olyan választottbírósági eljárás kimenetelét vitatja, amelyhez szabadon hozzájárult, megállapítva, hogy ez a kifogás a görög állam és a DEI téves összekeverésén alapul, amely ahhoz vezetett, hogy a Bizottság a választottbírósági eljárás eredményével való, a görög hatóságok általi állítólagos megelégedést betudta a DEI‑nek. ( 11 )

32.

A T‑740/17. sz. ügy érdemi elbírálása keretében a Törvényszék megerősítette az arra alapított kifogások megalapozottságát, hogy a Bizottság a választottbírósági ítélet tartalmát nem vizsgálta meg az állami támogatás esetleges nyújtása szempontjából. A Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára támaszkodva, ( 12 ) amely szerint a valamely jogvitában részes fél számára egy nemzeti bíróság által biztosított előny állami támogatás nyújtásaként elemezhető, a Törvényszék párhuzamot vont a RAE állandó választottbírósága és a görög rendes bíróságok tevékenysége között, ( 13 ) és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Bizottság köteles lett volna megvizsgálni a választottbírósági ítélet tartalmát.

33.

Az esetleges előny fennállására és az ennek alapján a Bizottság által elvégzendő ellenőrzés terjedelmére vonatkozó érvet illetően a Törvényszék megállapította, hogy az ügy körülményei között a Bizottságnak összetett gazdasági és műszaki értékelést kellett volna végeznie, mielőtt az előzetes vizsgálati szakaszban az állami támogatás hiányával kapcsolatos minden komoly kétséget kizárt volna.

34.

A Törvényszék szerint különösen a következő tényezőknek kellett volna kétségeket ébreszteniük a Bizottságban: ( 14 )

35.

Következésképpen a Törvényszék helyt adott a T‑740/17. sz. ügyben előterjesztett keresetnek, és megsemmisítette a második megtámadott határozatot.

36.

Másodszor, a két megtámadott határozat alapjául szolgáló indokok azonosságára figyelemmel a Törvényszék helyt adott a T‑352/15. sz. ügyben az első megtámadott határozattal szemben előterjesztett keresetnek.

37.

Harmadszor a Törvényszék, miközben helyt adott a T‑639/14. RENV. sz. ügyben előterjesztett keresetnek, megsemmisítette a vitatott levelet többek között azzal az indokkal, hogy az – egy görög rendes bíróság ítéletével összehasonlítható joghatásokat kiváltó – választottbírósági ítélet a görög államnak betudható közhatalmi aktusnak minősül. ( 15 )

38.

A C‑701/21. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésével a Mytilinaios azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és amennyiben szükséges, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, valamint a DEI‑t kötelezze a költségek viselésére.

39.

A Bizottság támogatja a Mytilinaios kérelmeit.

40.

A DEI azt kéri, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el a fellebbezést, a jelen jogvitát érdemben bírálja el, valamint kötelezze a Mytilinaiost a DEI részéről a jelen eljárásban, valamint a T‑639/14. RENV., T‑352/15. és T‑740/17. sz. egyesített ügyekben folytatott eljárásokban felmerült összes költség viselésére.

41.

A C‑739/21. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésével a Bizottság elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, határozzon érdemben a T‑740/17. sz. ügyben előterjesztett keresetről, és azt utasítsa el, állapítsa meg, hogy a T‑639/14. RENV. és a T‑352/15. sz. ügyben előterjesztett keresetek okafogyottá váltak, és azokról már nem szükséges határozni, valamint kötelezze a DEI‑t a költségek viselésére.

42.

A Bizottság másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, határozzon érdemben a T‑740/17. sz. ügyben előterjesztett kereset bizonyos jogalapjairól, és ezt az ügyet a fennmaradó jogalapokról való határozathozatal érdekében utalja vissza a Törvényszék elé, állapítsa meg, hogy a T‑639/14. RENV. és a T‑352/15. sz. ügyben előterjesztett keresetek okafogyottá váltak, és azokról már nem szükséges határozni, valamint kötelezze a DEI‑t a költségek viselésére.

43.

A Mytilinaios azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, határozzon érdemben a T‑740/17. sz. ügyben előterjesztett keresetről, és azt utasítsa el, állapítsa meg, hogy a T‑639/14. RENV. és a T‑352/15. sz. ügyben előterjesztett keresetek okafogyottá váltak, és azokról már nem szükséges határozni, valamint kötelezze a DEI‑t a költségek viselésére.

44.

A DEI azt kéri, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el a fellebbezést mint elfogadhatatlant, és másodlagosan mint megalapozatlant, valamint kötelezze a Bizottságot a DEI részéről a jelen eljárásban, valamint a T‑639/14. RENV., T‑352/15. és T‑740/17. sz. egyesített ügyekben folytatott eljárásokban felmerült összes költség viselésére.

45.

A DEI másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság határozzon érdemben a T‑639/14. RENV., T‑352/15. és T‑740/17. sz. ügyben előterjesztett keresetről, valamint utasítsa el a Bizottság T‑639/14. RENV. és T‑352/15. sz. ügyben előterjesztett, okafogyottság megállapítása iránti kérelmét.

46.

A Bíróság teljes ülése 2023. február 28‑i határozatával az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából elrendelte a C‑701/21. P és a C‑739/21. P. sz. ügyek egyesítését.

47.

A Bíróság elnöke 2023. április 7‑i határozatával megengedte a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

48.

A 2023. április 27‑i tárgyaláson a Mytilinaios, a DEI, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság szóbeli észrevételeket adott elő.

49.

A C‑701/21. P. sz. ügyben felhozott harmadik jogalap első része egyik felének kivételével ( 16 ) a jelen fellebbezések elfogadhatósága számomra nem tűnik vitathatónak. Ezért egymást követően meg fogom vizsgálni a Mytilinaios által ezen ügyben felhozott három jogalap megalapozottságát.

50.

Mivel a Mytilinaios által a C‑701/21. P. sz. ügyben felhozott második jogalap második része lényegében megfelel a Bizottság által a C‑739/21. P. sz. ügyben felhozott egyetlen kifogásnak, azokat együtt fogom elemezni.

51.

Az első jogalap két részből áll.

52.

Az első jogalap első részével a Mytilinaios azt állítja, hogy a Törvényszék nem válaszolt a nemo auditur propriam turpitudinem allegans potest és a nemo potest venire contra factum proprium elvére alapított elfogadhatatlansági kifogásokra, amelyeket a tekintetben hozott fel, hogy keresetével a DEI olyan választottbírósági eljárás kimenetelét vitatta, amelyhez szabadon hozzájárult, és amelynek paramétereit a jogvitában részes felek közös megegyezéssel állapították meg.

53.

Az első jogalap második részével a Mytilinaios azt rója a Törvényszék terhére, hogy a nemo potest venire contra factum proprium elvére vonatkozó kifogásait – a megtámadott ítélet 91. pontjában szereplő – téves indokolást követően utasította el.

54.

Azonkívül, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogás ellentmond az első jogalap második részének, meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 91. pontjában a Törvényszék a DEI eljáráshoz fűződő érdekére hivatkozva ( 17 ) kimondta, hogy a nemo propriam turpitudinem elvre alapított érv „csupán egy másik változata annak az érvnek, amely a felperes helyzetének a görög állam helyzetével való összemosására és a görög hatóságoknak a választottbírósági eljárás eredményével való esetleges elégedettsége felperesnek való betudására irányul, így ennek sem lehet helyt adni”. A Törvényszék tehát noha tömören, de megindokolta az álláspontját.

55.

Felmerül azonban a kérdés, hogy ez az indokolás elegendő‑e, és hogy az ügy körülményeire tekintettel megalapozottnak tekinthető‑e. Ezek a kérdések az első jogalap második részének körébe tartoznak.

56.

Véleményem szerint a megtámadott ítélet 91. pontjában szereplő indok azon a – világosan nem megfogalmazott – előfeltevésen alapul, amely szerint a választottbírósághoz fordulásra vonatkozó döntést a görög államnak kell betudni, noha a Bizottsághoz benyújtott panasz kizárólag a DEI kezdeményezésén alapult, és a DEI a Törvényszék előtt az eljáráshoz fűződő saját – ezen tagállam érdekétől elkülönülő – érdekére tudott hivatkozni. A megtámadott indokolásnak kizárólag ezen olvasata teszi ugyanis lehetővé a Mytilinaios által felhozott, arra alapított kifogásra való válaszadást, hogy ugyanazon fél – tudniillik a DEI – ellentmondásos és tisztességtelen magatartást tanúsított, amely abban állt, hogy kezdeményezte a választottbírósági eljárást, majd a Bizottság előtt vitatta annak eredményét.

57.

Márpedig, még ha a választottbírósághoz fordulásra vonatkozó döntés ténylegesen betudható volt is a görög hatóságoknak – amit az ügy körülményeinek összességére figyelemmel kellett volna megállapítani, ( 18 ) figyelemmel különösen az államnak a DEI tőkéjében fennálló többségi részesedésére, valamint a görög kormány és a vállalkozás vezetése közötti szoros intézményi kapcsolatokra –, a Törvényszék nem fejtette ki, hogy miért lenne ez másként a választottbírósági ítélet Bizottsághoz benyújtott panasz útján történő vitatására vonatkozó döntést illetően, amelyet kizárólag a DEI‑nek mint az államtól elkülönülő érdekelt félnek tudott be.

58.

Véleményem szerint tehát a Törvényszék nem válaszolt a jogilag megkövetelt módon a Mytilinaios által felhozott elfogadhatatlansági kifogásra.

59.

Ugyanakkor számomra az állami támogatásokra vonatkozó uniós jog alapjául szolgáló logikára tekintettel, különösen a tagállamokat a jogellenes támogatások visszatéríttetésére alkalmazandó szabályok alapján terhelő kötelezettségek összefüggésében kérdéses e kifogás joghatás kiváltására való alkalmassága.

60.

Az e területlen a Bizottság által gyakorolt ellenőrzés belső logikája ugyanis az EUMSZ 107. és az EUMSZ 108. cikk rendelkezései teljes érvényesülésének biztosításában áll, mégpedig azon tagállam magatartásának ellentmondásos jellegétől függetlenül, amelytől a támogatási intézkedés ered. Ezen ellenőrzés hatékonysága sérülne, ha az állami hatóságoknak nem lenne lehetőségük arra, hogy a Bizottság, és adott esetben a Törvényszék előtt rámutassanak a korábbi döntéseik esetlegesen versenyellenes hatásaira.

61.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a jogellenes támogatás visszatéríttetését az érintett tagállamnak késedelem nélkül, a nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtania, különösen oly módon, hogy e tekintetben a nemzeti bíróságokhoz fordul, a Bíróság által az EUMSZ 278. cikk alapján hozható határozat sérelme nélkül. ( 19 ) E körülmények között nehezen fogadható el, hogy egy, a jelen ügyben a Törvényszék előtt felhozotthoz hasonló elfogadhatatlansági kifogás megakadályozhatná, hogy a jogellenes állami támogatás fennállásának megállapítása érdekében uniós bírósághoz lehessen fordulni.

62.

Egyébiránt az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt felfüggesztési kötelezettség megsértése esetén az a tagállam, amelynek hatóságai az EUM‑Szerződésben előírt eljárási szabályok megsértésével nyújtottak támogatást, nem hivatkozhat a kedvezményezetteket megillető bizalomvédelemre a Bizottság támogatás visszatéríttetésére kötelező határozatának végrehajtására figyelemmel szükséges intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettség alóli mentesülés érdekében. ( 20 ) E lehetőség elfogadása teljesen megfosztaná az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk rendelkezéseit a hatékony érvényesüléstől, mivel a nemzeti hatóságok így a saját jogellenes magatartásukra hivatkozhatnának, hogy a Bizottság által az EUM‑Szerződés e rendelkezései értelmében hozott határozatok érvényesülését meggátolják. ( 21 )

63.

Véleményem szerint a fenti pontokban felidézett szabályok relevánsak a jelen ügyben a Törvényszék előtt felhozott elfogadhatatlansági kifogás joghatás kiváltására való alkalmasságának értékelése szempontjából, mivel többek között a nemo propriam turpitudinem és a venire contra factum proprium elvére alapított kifogások a bizalomvédelem elvén alapuló érvelés egy változatát jelentik.

64.

A Bizottságnak a valamely támogatás fennállásának és belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésére vonatkozó kizárólagos hatáskörére figyelemmel az érintett tagállamnak – csakúgy, mint a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt félnek”, amennyiben a támogatás hiányát megállapító bizottsági határozat lényegesen érintette ( 22 ) – lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy az uniós bíróságok előtt vitassa a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását megtagadó bizottsági határozatokat anélkül, hogy vele szemben eredményesen lehetne a korábbi magatartására alapított elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozni.

65.

Egy ilyen kivétel elfogadása rést nyitna az állami támogatások rendszerén, amennyiben a nemzeti hatóságokkal és adott esetben a DEI‑hez hasonló érdekelt felekkel szemben hivatkozni lehetne a saját jogellenes magatartásukra, amely folytán az uniós bíróságokat megakadályoznák abban, hogy felülvizsgálják a támogatás hiányát az előzetes vizsgálati szakaszban megállapító bizottsági határozatokat.

66.

Egy ilyen lehetőség nem csupán az EUM‑Szerződés rendelkezéseinek, hanem a 2015/1589 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének hatékony érvényesülését is gyengítené, mivel a panasz benyújtásának e rendelkezésben foglalt lehetőségével szükségszerűen együtt jár a támogatás – Bizottság által elutasított – fennállásának megállapítására irányuló kereset Törvényszék előtti megindításának lehetősége. ( 23 )

67.

Ebből következik, hogy a DEI‑nek a megsemmisítés iránti kereset Törvényszék előtti megindítását megelőző magatartására alapított kifogásoknak még megalapozottságuk esetén sem lehetne helyt adni. ( 24 )

68.

Azt javaslom tehát a Bíróságnak, hogy a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 91. pontjában szereplő téves indokolását a Törvényszék előtt felhozott elfogadhatatlansági kifogás hatástalan jellegére alapított indokkal ( 25 ) helyettesítse.

69.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Mytilinaios által a C‑701/21. sz. ügyben felhozott első jogalap mindkét részét.

70.

A Mytilinaios által felhozott, az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított második jogalap két részből áll.

71.

A második jogalap első részével a Mytilinaios azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a piacgazdasági magánszereplő – előny fennállásának vizsgálatára szolgáló – kritériumának értelmezése során, amennyiben a Törvényszék e kritériumot csupán a választottbírósági ítéletben meghatározott díj elemzésére alkalmazta.

72.

A Mytilinaios szerint ez a „rendkívül megszorító” értelmezés ahhoz vezetett, hogy a Törvényszék megállapította támogatás fennállását, anélkül azonban, hogy elvégezte volna az ügy releváns körülményei összességének értékelését, ideértve azon körülményeket is, amelyek a feleket választottbírósághoz fordulásra késztették, továbbá a vitarendezés választottbírósági megállapodásban meghatározott technikai paramétereit.

73.

Véleményem szerint a második jogalap első része ténybelileg megalapozatlan.

74.

Egyrészről ugyanis a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem állapította meg támogatás fennállását, hanem csupán azt mondta ki, hogy a Bizottságnak az előny fennállásának az előzetes vizsgálati szakaszban történő értékelése során komoly nehézségekkel kellett volna szembesülnie. ( 26 )

75.

Másrészről a gazdasági magánszereplő kritériumának alkalmazása során a Törvényszék nem hagyta figyelmen kívül az ügynek a választottbírósági ítéletet megelőző tényállását, ( 27 ) hanem csupán a Bizottság által az előny fennállása szempontjából végzett értékelés hiányos jellegét állapította meg, mivel a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a választottbírósági eljárás eredményeként meghatározott díjszabási feltételeket. ( 28 )

76.

Véleményem szerint tehát a második jogalap első részét el kell utasítani.

77.

A második jogalap második részével ( 29 ) a Mytilinaios és a Bizottság a választottbírósági eljárás következményei görög államnak való betudásának lehetőségét vitatja, amely abból ered, hogy a Törvényszék a RAE állandó választottbíróságát állami rendes bíróságnak tekintette. ( 30 )

78.

A Törvényszék által követett érvelés a Bíróságnak a megtámadott ítélet 147. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatán alapul, amely szerint egy nemzeti bíróság megsértheti az őt az EUM‑Szerződés alapján terhelő kötelezettségeket, és ezáltal fenntarthatja, sőt, kiválthatja valamely jogellenes támogatás nyújtását. ( 31 )

79.

Mivel a Törvényszék a RAE állandó választottbíróságát állami bíróságnak tekintette, úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben hozott választottbírósági ítélet alkalmas arra, hogy a görög államnak betudható jogellenes előnyt biztosítson a Mytilinaios számára.

80.

Ezen indokolás megalapozottságát a 2023. január 12‑én, vagyis a megtámadott ítéletet követően kihirdetett DOBELES HES ítélet ( 32 ) fényében kell értékelni, amely ítéletben a nagytanácsban eljáró Bíróság megállapította, hogy valamely állami támogatás bevezetése nem eredhet bírósági határozatból. ( 33 )

81.

A Bizottság a tárgyaláson előadta, hogy a Dobeles ítélet érvényteleníti a Törvényszék érvelését, mivel az, hogy a RAE állandó választottbíróságát rendes bíróságnak tekinti, még ha bizonyítást is nyerne, nem vezethet a választottbírósági ítélettel a Mytilinaios számára nyújtott előny görög államnak való betudásához.

82.

Ez a következtetés számomra elhamarkodottnak tűnik. Véleményem szerint a Bíróság a Dobeles ítéletben csak azt zárta ki, hogy valamely állami támogatást bíróságnak lehessen betudni, anélkül azonban, hogy kizárta volna, hogy egy támogatást nyújtó bírósági határozat versenyellenes hatásait be lehessen tudni magának az államnak.

83.

Először is véleményem szerint meg kell tehát vizsgálni, hogy mely következményekkel járhat a Dobeles ítélet a választottbírósági eljárás kimenete görög államnak való – a jelen ügyben történt – betudásának lehetőségére nézve.

84.

Másodszor, meg fogom vizsgálni a fellebbezők azon téves jogalkalmazásra alapított kifogásait, amely abból eredt, hogy a Törvényszék a RAE választottbíróságát állami bíróságnak tekintette.

85.

Harmadszor, tekintettel arra, hogy a szóban forgó kifogások számomra nem tűnnek teljességgel megalapozatlannak, azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy mérlegelje alternatív indokolás elfogadását, amely helyettesítheti a megtámadott ítéletben szereplő indokolást. Véleményem szerint ugyanis az EUMSZ 107. és az EUMSZ 108. cikk rendelkezései hatékony érvényesülése biztosításának szükségességével összefüggő komoly érvek szólnak a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elfogadott megoldás fenntartása mellett.

86.

A Dobeles ítélet alapjául szolgáló ügyben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett egyik kérdés ( 34 ) arra vonatkozott, hogy egy, a nemzeti jogszabályok által bevezetett, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülő előny ki nem fizetett részének kifizetése iránti kereset tekinthető‑e a felperesek részére már kifizetettől elkülönülő új támogatás megítélése iránti kérelemnek.

87.

Ebben a sajátos összefüggésben, amelyben a nemzeti bíróságnak a vitatott előnyt bevezető törvény alapján kellett határoznia, kell értelmezni a Bíróság azon állítását, amely szerint a felperesek részére bíróság által megítélt összegek „semmiképpen nem tekinthetők […] elkülönülő állami támogatásnak”, ( 35 ) mivel „az állami támogatás bevezetése mint olyan nem eredhet bírósági határozatból”. ( 36 )

88.

E tekintetben a Bíróságnak a Dobeles ítéletben megfogalmazott indokolása a hatalmi ágak szétválasztásának hagyományos megközelítését tükrözi, amely a bíróságok szerepét a már fennálló jogi szabályok alkalmazására korlátozza. E hagyományos megközelítés fényében egy, a belső piaccal összeegyeztethetetlen előnyt biztosító bírósági határozat szükségképpen valamely korábbi normából ered, amely a szóban forgó bírósághoz benyújtott kérelem jogalapját képezi. Ebből a szempontból – amint azt a Bíróság kimondta – a támogatás bevezetése semmiképpen sem eredhet magából az ítéletből.

89.

A támogatás jogalapjának kérdése, amelyet a Bíróság a Dobeles ítéletben elbírált, ugyanakkor nem zárja ki az államnak a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás nyújtására vonatkozó nemzeti szabályozás bírósági úton történő végrehajtása miatti esetleges felelősségét. ( 37 ) Épp ellenkezőleg, mivel a bírósági határozatok szükségképpen az állami jogrenden alapulnak, az állam nem mentesülhet az őt az EUMSZ 107. és az EUMSZ 108. cikk alapján terhelő kötelezettségek alól azáltal, hogy bíróságait ruházza fel a forrásaival való rendelkezés módjának meghatározására vonatkozó hatáskörrel.

90.

E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a vitatott előnyt nyújtó ítélet egy meghatározott anyagi jogi normát vagy általános jogelvet alkalmaz, vagy akár a bíró által a hatásköre terjedelmét meghatározó normák korlátai között végzett mérlegelést valósít meg. A bírósági határozat minden esetben az államnak betudható marad.

91.

Véleményem szerint tehát a Dobeles ítélet nem rendelkezik a Bizottság által neki tulajdonított terjedelemmel, amennyiben ez az intézmény előadja, hogy az, hogy a választottbíróságot görög rendes bíróságnak tekintik, nem vezethet a választottbírósági eljárás következményei görög államnak való betudásához.

92.

Ezzel szemben a fellebbezőkhöz hasonlóan kétségeim vannak e bíróság állami jellegét illetően.

93.

A RAE választottbíróságának az állami bíróságokkal való azonosítása során a Törvényszék az érvelését több körülményre alapította, tudniillik a RAE bíróságának a rendes bíróságokéval azonos feladatára, a választottbírákra vonatkozó függetlenségi és pártatlansági követelményre, a görög polgári perrendtartásnak az e bíróság előtti eljárásokra történő alkalmazására, a határozataihoz kapcsolódó ítélt dolog jellegre és végrehajthatóságra, és végül a választottbírósági ítélettel szemben az Efeteio Athinonhoz (athéni fellebbviteli bíróság) benyújtható fellebbezés lehetőségére. ( 38 )

94.

Márpedig véleményem szerint e körülmények egyike sem igazolja ezt az azonosítást.

95.

Egyrészről ugyanis a Törvényszék által figyelembe vett körülmények nem teszik lehetővé a RAE választottbíróságának bármely más kereskedelmi választottbíróságtól való megkülönböztetését. Gyakori, hogy egy választottbíróság törvény által előírt eljárás alapján határoz, és kötelező erejű határozatot hoz, amellyel szemben az állami bíróságokhoz benyújtható jogorvoslati kérelemnek van helye. Egyébiránt a függetlenség és a pártatlanság követelményét illetően általános jelleggel elismert, hogy azok bármely választottbírósági eljárás szerves részét képezik. A Törvényszék által figyelembe vett kritériumok alkalmazása így számos választottbíróság államhoz kapcsolásához vezethetne, ami számomra nem tűnik elképzelhetőnek.

96.

Másrészről, amint azt a Bizottság helytállóan megjegyezte, a RAE választottbíróságának egy állami bírósággal való azonosítása ellentétes a Bíróság EUMSZ 267. cikkre vonatkozó ítélkezési gyakorlatával. Ebből az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy azon választottbíróságok, amelyek hatásköre választható jellegű, mivel az a két fél előzetes megállapodásától függ, ( 39 ) nem minősülnek az EUMSZ 267. cikk második bekezdése értelmében vett tagállami bíróságoknak. ( 40 )

97.

A Bíróság így megállapította, hogy az a körülmény, hogy egy választottbíróság tevékenysége bizonyos hasonlóságokat mutat a bíróságok tevékenységével, amennyiben a választottbíráskodás szervezésére törvényi keretek között kerül sor, a választottbírónak a jog alapján kell határoznia, valamint ítélete jogerővel rendelkezik, és végrehajtható okiratnak minősül, nem elegendő ahhoz, hogy e bíróságot „tagállami bíróság” jogállással ruházza fel, tekintettel különösen arra, hogy a felek nem kötelesek arra, hogy vitás ügyüket a választottbíróságra bízzák. ( 41 )

98.

A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 150–159. pontjában megfogalmazott indok téves jogalkalmazást tartalmaz. E téves jogalkalmazás azonban véleményem szerint nem zárja ki, hogy a szóban forgó választottbírósági eljárás következményeit a görög államnak lehessen betudni.

99.

A Törvényszék által megfogalmazott indokoláshoz hasonlóan a felek beadványai és szóbeli előadásai is nagy részben a RAE állandó választottbírósága állami jellegének kérdésére összpontosítottak. Ez a kérdés azonban számomra nem tűnik meghatározónak annak szempontjából, ami álláspontom szerint a jelen fellebbezések alapvető kérdését alkotja.

100.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az állami beavatkozásra vagy állami forrásból történő beavatkozásra vonatkozó, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételt illetően a közvetlenül az állam által nyújtott támogatások, illetve a támogatás kezelése érdekében az állam által alapított vagy kijelölt köz‑ vagy magánszervezetek által nyújtott támogatások is érintettek. ( 42 ) Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ebből az következik, hogy nincsen helye megkülönböztetésnek azok között az esetek között, amikor a támogatást közvetlenül az állam, vagy amikor valamely közvetítő állami vagy magánszervezet nyújtja, ( 43 ) mivel az ilyen szervezet jogállása az EUM‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából nem meghatározó. ( 44 )

101.

Úgy vélem tehát, hogy a jelen ügyekben felteendő kérdés nem annak meghatározására vonatkozik, hogy a RAE választottbíróságát ténylegesen állami bírósághoz hasonlónak kell‑e tekinteni, hanem arra, hogy egy, a DEI‑hez hasonló közvállalkozás mentesülhet‑e az EUMSZ 107. és az EUMSZ 108. cikk rendelkezéseinek alkalmazása alól azáltal, hogy választottbíróság elé terjeszt egy olyan jogvitát, amelyben felmerül az állami források elosztásának kérdése.

102.

Véleményem szerint az ekképpen feltett kérdésre kétségkívül nemleges választ kell adni.

103.

A RAE égisze alatt szervezett választottbíráskodás – állami vagy magán – jellegétől függetlenül meg kell állapítani, hogy a DEI‑nek, amelyre a görög államhoz fűződő szoros szervezeti és tőkekapcsolataira tekintettel ezen állam meghatározó befolyást gyakorolt, ( 45 )a görög jogszabályok által biztosított lehetősége volt arra, hogy alternatív vitarendezési módot vegyen igénybe. A jelen ügy körülményei között a választottbírósághoz fordulásra vonatkozó döntés és a választottbírósági ítélethez fűződő joghatások betudhatók a görög államnak.

104.

Márpedig a Bizottsággal ellentétben nem gondolom, hogy ilyen esetben a választottbírósági megállapodás szövege határozza meg a Bizottság által az államnak betudható esetleges előny fennállása szempontjából elvégzendő ellenőrzés korlátait. A választottbírósághoz fordulásra vonatkozó döntés nem csupán a jogvita rendezésének szabályait foglalja magában, hanem a perek bizonyos kockázatát is, amely ahhoz kapcsolódik, hogy a jogvitában esetleg olyan megoldás születik, amely nem felel meg a felek várakozásainak, vagy akár ellentétes a választottbírósági megállapodás rendelkezéseivel, és amelynek alkalmazása állami forrásokból származó jogellenes előny nyújtásához vezethet.

105.

Kétségtelen, hogy bizonyos kockázat a hagyományos bírósági eljárásokra is jellemző, azonban az a választottbíróságok esetén még jelentősebb, mivel utóbbiak az állami igazságszolgáltatási rendszeren és az azt jellemző garanciákon kívül működnek. A tagállamoknak a kereskedelmi választottbíráskodással kapcsolatos tapasztalatai egyébiránt azt mutatják, hogy az ahhoz kapcsolódó kockázatok nem pusztán elméleti jellegűek. ( 46 )

106.

Ezért úgy vélem, hogy amikor egy közvállalkozás választottbírósághoz fordul, el kell fogadnia annak – noha csekély – valószínűségét, hogy arra fogják kötelezni, hogy a rendes piaci feltételektől eltérő módon rendelkezzen a forrásaival. Ebből a szempontból, még ha feltételezzük is, hogy valamely választottbíróság nem köthető az államhoz, más a helyzet a perek azon kockázatát illetően, amely a választottbírósághoz fordulásra vonatkozó döntéshez kapcsolódik, valamint a jogvitában részes másik fél számára a választottbírósági ítélet alapján esetlegesen nyújtott előnyt illetően.

107.

Abban az esetben, ha ez a kockázat bekövetkezik – amint azt a DEI a jelen ügyben állítja, amikor arra hivatkozik, hogy a választottbírósági ítéletben megállapított díjszabás nem tartja tiszteletben a választottbírósági megállapodás rendelkezéseit –, az a körülmény, hogy a jogvitát nem állami bíróság, hanem választottbíróság volt hivatott elbírálni, számomra nem tűnik alkalmasnak arra, hogy mentesítse az államot az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikkből eredő kötelezettségei alól. Azzal, hogy elismeri a választottbírósági ítéletek kötelező erejét, az állam felelős marad azon végrehajtási intézkedésekért, amelyeket a választottbírósági eljárás eredményeként meg kell hoznia.

108.

Ezt a következtetést véleményem szerint megerősíteni látszik a Bíróságnak egy kétoldalú beruházási megállapodás keretében folytatott választottbíráskodással kapcsolatos ítélkezési gyakorlata, mivel az e területen működő bíróságok nemzetközi jellege nem zárja ki, hogy határozataiknak egy esetleges támogatás nyújtása formájában megnyilvánuló hatásait be lehessen tudni a tagállamoknak. ( 47 )

109.

E tekintetben nem értek egyet a fellebbezési eljárásban részt vevő felek és a német kormány érveivel, amelyek hangsúlyozták, hogy az esetleges támogatás államnak való betudhatóságát illetően különbséget kell tenni a beruházási választottbíráskodás és a kereskedelmi választottbíráskodás között. A beruházási szerződés megerősítéséről való döntéssel, csakúgy, mint egy választottbírósági megállapodás aláírásával az államnak vállalnia kell annak kockázatát, hogy az annak alapján hozott jövőbeli ítéletek hatásait neki tudják be. Ha annak lehetősége, hogy valamely jogvita rendezését államon kívüli szervre bízzák, ahhoz vezetne, hogy a felelősség nem lenne betudható az államnak, ez azt eredményezné, hogy vakfolt keletkezne az állami forrásokból nyújtott előnyök ellenőrzési rendszerében. A közjogi jogalanyokat érintő választottbírósági eljárásokkal kapcsolatos kérdések fontosságára tekintettel az ilyen helyzet jelentősen gyengítené az EUM‑Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek hatékony érvényesülését.

110.

A fenti megfontolások fényében úgy vélem, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 150–159. pontjában elfogadott téves indokot arra alapított indokolással kell helyettesíteni, hogy a görög államnak kell betudni azon választottbírósági eljárás jogilag kötelező eredményeit, amelyhez e tagállam a DEI‑n keresztül folyamodott, elfogadva a perek ahhoz kapcsolódó kockázatát.

111.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a C‑701/21. P. sz. ügyben felhozott második jogalap második részét, valamint a C‑739/21. P. sz. ügyben felhozott egyetlen jogalapot.

112.

A Mytilinaios által felhozott, a 2015/1589 rendelet 4. cikkének megsértésére alapított harmadik jogalap szintén két részből áll.

113.

A harmadik jogalap első részével a Mytilinaios azt állítja egyrészről, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság köteles lett volna megvizsgálni a választottbírósági ítélet tartalmát, ( 48 ) és másrészről, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottságnak összetett gazdasági és műszaki értékelést kellett volna végeznie annak érdekében, hogy az előzetes vizsgálati szakaszban kizárhassa támogatás fennállását. ( 49 )

114.

A második jogalap – választottbírósági eljárás eredménye görög államnak való betudhatóságára alapított – második részének értékelése keretében kifejtett okokból úgy vélem, hogy a harmadik jogalap első részének első fele megalapozatlan. Azt tehát véleményem szerint el kell utasítani.

115.

E jogalap első részének második felével a Mytilinaios lényegében a Törvényszék által a megtámadott ítélet 167–188. pontjában elvégzett ténybeli értékelések összességét látszik vitatni, amely értékelések a választottbírósági megállapodás szövegének pontatlanságára, a Mytilinaios termelési és fogyasztási profiljára, valamint a DEI‑hez fűződő üzleti kapcsolatainak sajátosságaira vonatkoznak. Mivel a Törvényszék nem úgy ítélte meg, hogy a Bizottságot arra vonatkozó általános kötelezettség terheli, hogy az előzetes vizsgálati szakaszban összetett értékelést végezzen, hanem az ilyen értékelés szükségességét csupán a jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel állapította meg, véleményem szerint ez a kifogás nem jog‑, hanem ténykérdésre vonatkozik.

116.

Ennélfogva úgy vélem, hogy a harmadik jogalap első részének második fele elfogadhatatlan, és azt el kell utasítani.

117.

A harmadik jogalap második részével a Mytilinaios azt rója a Törvényszék terhére, hogy megfordította a hivatalos vizsgálati eljárás Bizottság általi megindítását indokoló komoly nehézségek vagy kétségek fennállásával kapcsolatos bizonyítási terhet. Álláspontja szerint a Törvényszék így mentesítette a DEI‑t az alól, hogy bizonyítania kelljen a Bizottság által az előzetes vizsgálati eljárás során végzett vizsgálat elégtelen vagy hiányos jellegét.

118.

Kifogása alátámasztása érdekében a Mytilinaios különösen a megtámadott ítélet 167. pontjára hivatkozik, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy a jelen ügy sajátos körülményeinek arra kellett volna indítaniuk a Bizottságot, hogy a támogatás fennállásának szempontjából „gondosan, elégséges és teljes körű módon” vizsgálja meg az ügy releváns körülményeinek összességét.

119.

Ugyanakkor egyértelműen különbséget kell tenni a Bizottságot a panasz vizsgálata szakaszában terhelő, a megtámadott ítélet 167. pontjában említett kötelezettségek, és a felperest a Törvényszék előtti keresetindítás szakaszában terhelő, a bizonyítással kapcsolatos kötelezettségek között.

120.

Márpedig ez utóbbi kötelezettségeket illetően egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a Törvényszék mentesítette volna a DEI‑t a megsemmisítés iránti kérelmét alátámasztó bizonyítékok előterjesztésére vonatkozó kötelezettség alól, mivel a Törvényszék többek között kifejezetten hivatkozik a DEI által előadott azon körülményekre, amelyek szerinte alkalmasak azon kétségek igazolására, amelyekkel a Bizottságnak a panasza előzetes vizsgálatának szakaszában szembesülnie kellett volna. ( 50 )

121.

Véleményem szerint tehát a harmadik jogalap második része megalapozatlan, és következésképpen a C‑701/21. P. sz. ügyben felhozott harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

122.

A fenti megfontolások összességének tükrében azt javaslom, hogy a Bíróság: