1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, amely az EUMSZ 45. és EUMSZ 101. cikk értelmezésére vonatkozik, egyrészt egy UL nevű labdarúgó és a Royal Antwerp Football Club (a továbbiakban: Royal Antwerp), másrészt pedig az Union royale belge des sociétés de football association ASBL (belga királyi labdarúgó‑szövetség; a továbbiakban: URBSFA) és a Union des associations européennes de football (Európai Labdarúgó‑szövetség, a továbbiakban: UEFA) között egy olyan választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezése tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amely elutasította az UL és a Royal Antwerp által az URBSFA, az UEFA és annak nemzeti labdarúgó‑tagszövetségei által kiadott szabályzatok ellen benyújtott semmisségi és kártérítési keresetet.

2.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány az ügy azon aspektusára korlátozódik, amely a munkavállalóknak az EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgására vonatkozik. A szóban forgó szabályok az úgynevezett „saját nevelésű játékosokra” vonatkoznak, azaz azokra a játékosokra, akik valamely klub vagy azon nemzeti labdarúgó‑szövetség kötelékében vettek rész képzésen, amelyhez e klub tartozik. A kérdés lényegében az, hogy a meghatározott számú saját nevelésű játékosnak a releváns jegyzéken történő kötelező feltüntetése a munkavállalóknak az EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgásának indokolatlan korlátozását jelenti‑e.

3.

A jelen indítványban azzal érvelek, hogy a vitatott rendelkezések (csak) annyiban ellentétesek az EUMSZ 45. cikkel, amennyiben azok olyan játékosokra is vonatkoznak, akik nem az adott klubtól kerültek ki. Senki sem akar unalmas labdarúgást, ( 2 ) ezért véleményem szerint elfogadható ezen alapvető rendelkezés bizonyos korlátozása.

4.

UL 1986‑ban született labdarúgó, aki a belga állampolgárság mellett egy harmadik ország állampolgárságával is rendelkezik. Hosszú évek óta hivatásos labdarúgó Belgiumban. Több évig játszott a Royal Antwerpenben, egy belgiumi székhelyű hivatásos labdarúgóklubban, jelenleg pedig egy másik belgiumi hivatásos labdarúgóklubban játszik.

5.

Az UEFA svájci jog szerint működő egyesület, amelynek székhelye Nyonban (Svájc) van. Az 1954‑ben alapított szervezet célja többek között az, hogy a labdarúgással kapcsolatos valamennyi kérdéssel foglalkozzon, felügyelje és ellenőrizze a labdarúgás minden formájának fejlődését, valamint előkészítse és megszervezze az európai szintű nemzetközi labdarúgóversenyeket és tornákat. A tagság 55 nemzeti labdarúgó‑szövetségből áll, amelyek tagjai a hivatásos labdarúgóklubok. A szövetség legfőbb szerve a kongresszus, amely valamennyi tagját tömöríti. Végrehajtó szerve a végrehajtó bizottság, amelynek tagjait a kongresszus, a European Leagues (Európai Ligák, EL) – amely maga is egy svájci székhelyű egyesület, és 30 különböző állam 37 nemzeti bajnokságát képviseli –, valamint az európai labdarúgóklubokat képviselő Association européenne des clubs (Európai Klubszövetség; ECA) választják.

6.

Az URBSFA a Fédération Internationale de football association (Nemzetközi Labdarúgó‑szövetség; FIFA), az őt tagjai között tudó UEFA és a Comité Olympique et Interfédéral Belge (belga olimpiai és szövetségközi bizottság; COIB) által elismert, belga jog szerint működő nonprofit szervezet. Feladata a belga hivatásos és amatőr labdarúgás sport‑ és igazgatási szervezetének biztosítása, valamint a sportág népszerűsítése.

7.

2005. február 2‑án az UEFA végrehajtó bizottsága olyan szabályt fogadott el, amely az UEFA klubközi mérkőzésein részt vevő klubok számára maximum 25 főben határozza meg a csapatméret-korlátozási jegyzékre felvehető játékosok számát, egyben arra vonatkozóan is előír egy minimumot, hogy közöttük hány saját nevelésű játékosnak kell szerepelnie. Az UEFA meghatározása szerint saját nevelésű játékosok azok, akik állampolgárságuktól függetlenül 15 és 21 éves koruk között legalább három éves képzésben vettek részt a klubjuk vagy ugyanahhoz a nemzeti labdarúgó‑szövetséghez tartozó másik klub kötelékében. 2005. április 21‑én az UEFA 52 tagszövetsége – köztük az URBSFA – jóváhagyta a saját nevelésű játékosokra vonatkozó szabályt a tallinni kongresszuson. A 2008/2009‑es szezontól kezdődően az UEFA szabályzata azt írja elő, hogy az általa szervezett versenyeken szereplő kluboknak legalább 8 saját nevelésű játékost kell nevezniük a legfeljebb 25 fős játékoskeretbe. A nyolc játékosból legalább négy játékosnak a szóban forgó klub kötelékében kellett képzésen részt vennie.

8.

Az URBSFA szövetségi szabályzatának vonatkozó szabályai előírják, hogy az 1A és 1B hivatásos labdarúgó‑osztályokban részt vevő labdarúgókluboknak legfeljebb 25 játékosból álló jegyzéket kell megküldeniük, amelyen legalább 8, belga klubok által kinevelt játékosnak kell szerepelnie (azaz olyan játékosoknak, akik 23. életévük betöltését megelőzően legalább három teljes szezonon keresztül valamely belga klubhoz tartoztak). Továbbá, e 8 játékos közül legalább 3 játékosnak a 21. életévének betöltését megelőzően legalább három szezonon keresztül egy belga klubhoz kellett tartoznia. ( 3 )

9.

Továbbá a versenyjegyzőkönyvek tekintetében a kluboknak a fent említett jegyzéken szereplő játékosokra kell támaszkodniuk, és legalább 6 olyan játékost kell azokban szerepeltetniük, akik a 23. életévük betöltését megelőzően legalább három teljes szezonon keresztül a klubhoz tartoztak, és ebből 2 játékosnak a 21. életévük betöltése előtt kellett csatlakoznia a klubhoz. ( 4 )

10.

Mindkét esetben, ha e minimális követelmények nem teljesülnek, a játékosokat nem lehet olyan játékosokkal helyettesíteni, akik nem teljesítik e feltételeket.

11.

UL 2020. február 13‑án keresetet nyújtott be a Cour belge d’arbitrage pour le sporthoz (sportügyekkel foglalkozó belga választottbíróság, Belgium, a továbbiakban: CBAS) többek között az UEFA és az URBSFA által a saját nevelésű játékosokra vonatkozóan bevezetett szabályok jogellenességének megállapítása iránt, mivel azok sértik az EUMSZ 45. cikket; ( 5 ) UL kérte továbbá a neki okozott kár megtérítését. A Royal Antwerp ezt követően önként beavatkozott az eljárásba, és szintén az e szabályokkal okozott kár megtérítését kérte. Az UEFA nem vett részt félként a választottbírósági eljárásban.

12.

A Cour belge d’arbitrage pour le sport (sportügyekkel foglalkozó belga választottbíróság) 2020. július 10‑én hozott választottbírósági ítéletében úgy határozott, hogy ezek a keresetek elfogadhatatlanok, amennyiben az UEFA által a saját nevelésű játékosokra vonatkozóan bevezetett szabályokra vonatkoznak, és elfogadhatóak, de megalapozatlanok, amennyiben az URBSFA által bevezetett szabályokra vonatkoznak.

13.

Ami az URBSFA által bevezetett szabályokat illeti, a Cour belge d’arbitrage pour le sport (sportügyekkel foglalkozó belga választottbíróság) lényegében úgy ítélte meg, hogy azok nem sértik a munkavállalók EUMSZ 45. cikkben biztosított szabad mozgását, mivel azok megkülönböztetés nélkül alkalmazandók, nem eredményeznek állampolgárságon alapuló megkülönböztetést, és mindenesetre azok jogszerű célokkal igazolhatók, és nem aránytalanok az utóbbiakhoz képest. ( 6 )

14.

Ennek eredményeként a Cour belge d’arbitrage pour le sport (sportügyekkel foglalkozó belga választottbíróság) elutasította az UL és a Royal Antwerp által benyújtott kártérítési keresetet.

15.

2020. szeptember 1‑jén UL és a Royal Antwerp keresetet nyújtott be a Tribunal de première instance francophone de Bruxelleshez (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság, Belgium) a választottbírósági ítélet arra hivatkozással történő hatályon kívül helyezése iránt, hogy az a bíróságokról szóló belga törvénykönyv 1717. cikke alapján megsértette a közrendet.

16.

Keresetük alátámasztásaként a felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy az UEFA és az URBSFA által a saját nevelésű játékosokra vonatkozóan hozott szabályok sértik a munkavállalóknak az EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgását, mivel e szabályok korlátozzák egyrészt a Royal Antwerpenhez hasonló hivatásos labdarúgóklub azon lehetőségét, hogy olyan játékosokat toborozzon, akik nem felelnek meg az e szabályok által meghatározott helyi vagy nemzeti gyökerekre vonatkozó követelménynek, és azokat mérkőzésen indítsa, másrészt pedig azt, hogy az UL‑hez hasonló játékosokat olyan klub is toborozhassa és indíthassa, amelynél nem hivatkozhat ilyen gyökerekre.

17.

Az UEFA 2021. november 9‑én az eljárásba való önkéntes beavatkozás iránti kérelmet nyújtott be, amelyet a 2021. november 26‑án hozott határozat elfogadhatónak nyilvánított.

18.

Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság először is megállapítja, hogy a hatályon kívül helyezni kért választottbírósági ítélet i. UL és a Royal Antwerp keresetének részleges elfogadhatatlanságán, valamint e kereset többi részének mint megalapozatlannak az elutasításán, valamint ii. az uniós jog két rendelkezésének, nevezetesen az EUMSZ 45. és az EUMSZ 101. cikk értelmezésén és alkalmazásán alapul, amely rendelkezések esetleges be nem tartása adott esetben a közrendnek a bíróságokról szóló belga törvénykönyv 1717. cikke értelmében vett megsértésének minősülhet, tekintettel azok jellegére és a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatára.

19.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ahhoz, hogy ítéletet tudjon hozni, az szükséges, hogy a Bíróságtól az EUMSZ 45. és az EUMSZ 101. cikk értelmezését illetően pontosítást kapjon. Az említett bíróság arra keresi a választ, hogy e szabályok korlátozó hatást gyakorolnak‑e a munkavállalók szabad mozgására és a versenyre, valamint hogy ezek a szabályok indokoltak, megfelelőek, szükségesek és arányosak‑e az általuk kitűzött célokat illetően. Ebben az összefüggésben a bíróság többek között a Bizottság által közzétett sajtóközleményre és az említett intézmény megbízásából készült tanulmányra utal, amelyből kitűnik, hogy i. e szabályok korlátozó hatással bírnak vagy bírhatnak a munkavállalók szabad mozgására, és ii. a kérdés, hogy e hatások arányosak‑e az ezekből származó nagyon korlátozott előnyökkel, tekintettel a lehetségesnek tűnő kevésbé korlátozó alternatív intézkedésekre, részletes vizsgálat tárgyát képezi, különösen az említett intézmény által indított jogsértési eljárás keretében. ( 7 )

20.

A fentiek alapján a Tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság, Belgium) a Bírósághoz 2021. november 11‑én érkezett, 2021. október 15‑i végzésével a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

21.

Írásbeli észrevételeket nyújtott be UL, a Royal Antwerp, az URBSFA, az UEFA, a belga, a görög, a lengyel, a portugál, a román és a svéd kormány, valamint az Európai Bizottság. UL, a Royal Antwerp, az URBSFA, az UEFA, a lengyel, a román és a svéd kormány, valamint az Európai Bizottság részt vett a 2022. november 15‑én tartott tárgyaláson.

22.

A kérdést előterjesztő bíróság az UEFA (első kérdés) és az URBSFA (második kérdés) által a saját nevelésű játékosok tekintetében elfogadott szabályoknak az uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan kér iránymutatást. Érdekes módon a második kérdéssel ellentétben az első kérdés nem utal az EUMSZ 45. cikkre.

23.

A jelen indítvány feladata annak vizsgálata, hogy az EUMSZ 45. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az URBSFA vonatkozó szabályzatában foglaltakhoz hasonló, a saját nevelésű játékosok nevezésére és pályára lépésére vonatkozó szabályok alkalmazása. Tekintettel arra, hogy az említett URBSFA szabályzat nagyrészt az UEFA szabályain alapul, a jelen indítványban az utóbbiakat is megvizsgálom.

24.

Kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arról kíván megbizonyosodni, hogy az EUMSZ 45. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az UEFA és az URBSFA által elfogadott, a saját nevelésű játékosokra vonatkozó szabályok alkalmazása.

25.

Az URBSFA úgy véli, hogy a két kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel azok az alapeljárás felperesei számára érdektelenek, és hipotetikus jellegűek. Az URBFSA továbbá azt állítja, hogy az alapeljárás tárgyát képező jogvita UL állampolgársága, a Royal Antwerp székhelye és a szóban forgó szabályozás területi hatálya miatt tisztán belföldi vonatkozású, és a kérdést előterjesztő bíróságnak csak a felek között kell határozatot hoznia.

26.

Az UEFA úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket elfogadhatatlanoknak kell nyilvánítani azon az alapon, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem fejtette ki kellő részletességgel azt a ténybeli és jogi összefüggést, amelyben azokat felvetette, különösen a saját nevelésű játékosokra vonatkozó szabályokat bevezető különböző nemzeti labdarúgó‑szövetségek kilétét és e különböző szabályok tényleges tartalmát. Az említett bíróság továbbá nem állapította meg, hogy az alapeljárás tárgyát képező jogvita határokon átnyúló jellegű. Emellett, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot az UEFA meghallgatása előtt fogadták el, az ügy ténybeli és jogi hátterének nem kellően pontos és részletes bemutatása megakadályozta az UEFA‑t jogainak érvényesítésében.

27.

Hasonló értelemben a román kormány és a Bizottság is egyetért az URBSFA‑val és az UEFA‑val abban, hogy az EUMSZ 45. cikk értelmezésére vonatkozó kérdést úgy tették fel, hogy az alapeljárásban nem merült fel külföldi, azaz külső elem, de a kérdést előterjesztő bíróság sem utal arra, hogy a jogvita elbírálásához annak tisztán nemzeti jellege ellenére is elengedhetetlenül szükség lenne erre az értelmezésre.

28.

Bár megértem az előző pontokban leírt aggályokat, ( 8 ) a szóban forgó kérdéseket elfogadhatónak tartom.

29.

Olyan kifogás értékelése során, amely szerint valamely ügy az állítólagos tisztán belső helyzet miatt elfogadhatatlan, a Bíróság Ullens de Schooten ítélete ( 9 ) képezi a kiindulópontot, amely ítéletben a Bíróság pontosan összefoglalta és osztályozta azt a négy esetet, amelyekben a tisztán belső helyzetből eredő ügyek mégis elfogadhatóak előzetes döntéshozatalra. Ezen esetek egyike, amikor nem zárható ki, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozást elfogadó tagállam területén való tevékenységgyakorlás érdekében más tagállamokban letelepedett állampolgárok is érdekeltek lettek volna vagy lennének abban, hogy éljenek e szabadságokkal, és hogy következésképpen a saját állampolgárokra, illetve más tagállamok állampolgáraira megkülönböztetés nélkül alkalmazandó szabályozás kifejthet olyan joghatásokat, amelyek nem korlátozódnak e tagállamra. ( 10 ) E tekintetben nem zárható ki, hogy a más tagállamokban letelepedett labdarúgókat a szóban forgó rendelkezések visszatartják a belga piacra való belépéstől.

30.

Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hatásköre in casu annak megállapítására korlátozódik, hogy a választottbírósági ítélet megsértette‑e a közrendet. A kérdést előterjesztő bíróságnak értékelése során természetszerűleg túl kell lépnie a jelen ügy konkrét tényállásán, mivel a közrendi megfontolások szükségszerűen túlmutatnak az egyedi ügyeken.

31.

Emellett meg kell jegyezni, hogy a jelen ügy tárgyát nemzeti szinten nem az UL és a Royal Antwerp közötti jogvita, hanem az UEFA és az URBSFA vitatott rendelkezései képezik. A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő, a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kereset nem minősül hipotetikus helyzetnek. Az említett választottbírósági ítélet az EUMSZ 45. cikknek ( 11 ) a Cour belge d’arbitrage pour le sport (sportügyekkel foglalkozó belga választottbíróság) általi értelmezésén és alkalmazásán alapul. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy köteles megvizsgálni ezen értelmezés és alkalmazás érvényességét annak megállapítása céljából, hogy az ítélet ellentétes‑e a közrenddel. Az EUMSZ 45. cikket tehát a Cour belge d’arbitrage pour le sport (sportügyekkel foglalkozó belga választottbíróság) olyan módon alkalmazta, amely kétségeket ébreszt a kérdést előterjesztő bíróságban. Sem a belga választottbíróságnak, sem tágabb értelemben a kérdést előterjesztő bíróságnak nem kell értékelnie UL sajátos helyzetét. UL, akit később a Royal Antwerp is támogat, ehelyett annak megállapítását kérte, hogy az UEFA és az URBSFA által a saját nevelésű játékosokra vonatkozóan bevezetett szabályok jogellenesek azon az alapon, hogy sértik az uniós jogot. Annak mérlegelése során, hogy hatályon kívül kell‑e helyezni azon választottbírósági ítéletet, amely nem állapította meg az uniós jog megsértését, a kérdést előterjesztő bíróság feladata a vitatott rendelkezések teljes egészében és általánosságban történő vizsgálata.

32.

Végül, ami az UEFA azon állítását illeti, hogy nem hallgatták őt meg azon határozat meghozatala előtt, amely az ügyet a Bíróság elé utalta, elegendő megjegyezni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nem a Bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot a nemzeti jog szervezeti és bírósági eljárási szabályaival összhangban hozták‑e meg. ( 12 )

33.

Következésképpen azt javasolom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseit tekintse elfogadhatónak.

34.

Az EUMSZ 45. cikk értelmében az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását.

35.

A gazdasági élet részét képező sporttevékenységek a Szerződésben foglalt alapvető szabadságok hatálya alá tartoznak, ( 13 ) ami azt jelenti, hogy a gazdasági tevékenységet folytató hivatásos labdarúgók az EUMSZ 45. cikk értelmében „munkavállalóknak” minősülnek. ( 14 )

36.

Emellett, ami az EUMSZ 45. cikk által kötelezetteket illeti, általánosan elfogadott, hogy e rendelkezés az olyan magánjogi szervezetekre vonatkozik, mint az UEFA és az URBSFA, amelyek kollektív módon szabályozzák a keresőtevékenységet. ( 15 )

37.

E szakaszban hasznosnak tartom, hogy gyorsan összefoglaljam a vitatott rendelkezéseket.

38.

Az UEFA szabályzat szerint a „saját nevelésű játékosok” azok, akik állampolgárságuktól függetlenül 15 és 21 éves koruk között legalább három éves képzésben vettek részt a klubjuk vagy ugyanahhoz a nemzeti labdarúgó‑szövetséghez tartozó másik klub kötelékében. Emellett az UEFA szabályzat szerint az UEFA által szervezett versenyeken ( 16 ) szereplő kluboknak legalább 8 saját nevelésű játékost kell nevezniük a legfeljebb 25 fős játékoskeretbe. E játékosok közül legalább 4 játékosnak a szóban forgó klub kötelékében kellett képzésen részt vennie.

39.

Az URBSFA szabályai szerint az URBSFA hatáskörébe tartozó versenyeken szereplő kluboknak legalább 8 olyan játékost kell nevezniük a legfeljebb 25 fős játékoskeretbe, akik 23 éves korukig legalább három szezonon keresztül játszottak a klubban vagy egy másik belga klubban (ebből a 8 játékosból 3 játékos 21 éves koráig). Emellett a versenyjegyzőkönyvek tekintetében a kluboknak a fent említett keretben szereplő játékosokra kell támaszkodniuk, és legalább 6 olyan játékost kell azokban szerepeltetniük, akik a 23. életévük betöltését megelőzően legalább három teljes szezonon keresztül a klubhoz tartoztak, és ebből két játékosnak a 21. életévük betöltése előtt kellett csatlakoznia a klubhoz.

40.

Mindkét esetben (UEFA és URBSFA), ha a minimumok nem teljesülnek, a játékosokat nem lehet olyan más játékosokkal helyettesíteni, akik nem teljesítik e feltételeket.

41.

Ezután azt vizsgálom meg, hogy a szóban forgó rendelkezések az EUMSZ 45. cikk korlátozását jelentik‑e.

42.

UL és a Royal Antwerp, valamint a Bizottság ( 17 ) véleménye szerint a vitatott rendelkezések nemcsak hogy érintik a munkavállalók szabad mozgását az Unióban, hanem közvetett, állampolgárságon alapuló megkülönböztetésnek is minősülnek. Ezzel szemben az UEFA és az URBSFA azt állítja, hogy a vitatott rendelkezések nemcsak hogy megkülönböztetés nélkül minden játékosra vonatkoznak, függetlenül azok állampolgárságától, de még akadályt sem jelentenek a játékosok szabad mozgása szempontjából.

43.

Álláspontom szerint a vitatott rendelkezések alkalmasak arra, hogy más tagállamok állampolgáraival szemben közvetett hátrányos megkülönböztetést valósítsanak meg. Tény, hogy minél fiatalabb egy játékos, annál valószínűbb, hogy a származási helyén lakik. ( 18 ) Ezért a vitatott rendelkezések szükségszerűen a más tagállamokból származó játékosokat érintik hátrányosan.

44.

A vitatott rendelkezések valójában olyan követelményt jelentenek, amelyet csak az teljesíthet, aki egy bizonyos helyen van jelen. E tekintetben a Bíróság következetesen megállapította, hogy az olyan nemzeti szabályok, amelyek a lakóhely alapján megkülönböztetést írnak elő, főként más tagállami állampolgárokra hátrányosak, mivel a külföldi illetőségűek az esetek többségében külföldi állampolgárok. ( 19 ) Hasonlóan, a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlatát képezi az, hogy az egyes szakmákba való belépéshez szükséges képesítési követelmények a munkavállalók szabad mozgásának közvetett hátrányosan megkülönböztetést megvalósító korlátozását jelentik. ( 20 ) A saját nevelésű játékosokra vonatkozó szabályok valószínűleg korlátozzák az uniós polgársággal rendelkező játékosok azon lehetőségeit, hogy szabadon elhagyják az egyik tagállam klubját egy másik tagállam klubjáért. Bár a vitatott rendelkezések megfogalmazásukban semlegesek, a helyi játékosokat előnyben részesítik a más tagállamokból származó játékosokkal szemben. ( 21 )

45.

Mindenesetre, még ha meg is állapítanánk, hogy a vitatott rendelkezések nem valósítanak meg közvetett hátrányos megkülönböztetést (mint ahogyan ez nem áll fenn), akkor is kétségtelenül a labdarúgók szabad mozgásának (egyszerű) korlátozását jelentik. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság megállapította, hogy a kosárlabdaklub számára azt megtiltó szabályok, hogy más tagállamokból származó játékosokat léptessen pályára a nemzeti bajnokság mérkőzésein, amennyiben az átigazolásra egy meghatározott időpont után került sor, „a munkavállalók szabad mozgásának akadályát képezik”. ( 22 )

46.

Mellékesen meg kell említenem, hogy a korlátozás megállapítása szempontjából lényegtelen az UEFA és az URBFSA által a saját nevelésű játékosokra vonatkozóan választott meghatározás, amely szerint a saját nevelésű játékosok nem csak egy adott klubból, hanem az adott nemzeti bajnokságból származó játékosok is. Mindkét esetben 8 játékos nem érkezhet egy másik tagállam klubjától, míg 17 játékos érkezhet. A klubjátékosok és az azonos bajnokságban szereplő játékosok közötti különbségtétel azonban relevánssá válik a vitatott rendelkezések arányosságának megállapítása során.

47.

A munkavállalók szabad mozgásának korlátozása csak akkor igazolható, ha az egyrészt az EUMSZ 45. cikk (3) bekezdésében ( 23 ) felsorolt igazoló okok valamelyikét vagy a közérdeken alapuló kényszerítő indokot szolgálja, ( 24 ) másrészt tiszteletben tartja az arányosság elvét, vagyis alkalmas arra, hogy következetesen és koherens módon biztosítsa a kitűzött cél elérését, és nem lép túl az annak megvalósításához szükséges mértéken. ( 25 )

48.

Tekintettel arra, hogy az eljárásban részt vevő különböző felek beadványaikban végig és nagy terjedelemben hivatkoznak az EUMSZ 165. cikkre, e rendelkezéssel kapcsolatban a jogi elemzés e szakaszában néhány megjegyzést kell tenni.

49.

Az EUMSZ 165. cikk, amely a Lisszaboni Szerződéssel került be a Szerződésekbe, ( 26 ) három különböző, de egymással összefüggő kérdéssel foglalkozik: oktatás, ifjúság és sport. A cikk négy bekezdésre tagolódik. Az (1) bekezdés határozza meg a rendelkezés általános célját és indokát, amely szerint az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításhoz. A (2) bekezdés ezután meghatározza, hogy pontosan mi az uniós fellépés célja – és ezzel nem lehet nem egyetérteni: ( 27 ) a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén. A (3) bekezdés kiemeli a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal való együttműködés előmozdításának fontosságát. ( 28 ) Végül, ami döntő jelentőségű, a (4) bekezdés lehetővé teszi az uniós politikai intézmények számára, ( 29 ) hogy „rendes jogalkotási eljárás keretében”„ösztönző intézkedéseket” fogadjanak el, kizárva azonban „bármilyen összehangolást”, ( 30 ) és a Tanács számára, hogy (egyedül) a Bizottság javaslata alapján fogadjon el ajánlásokat.

50.

A következők már az EUMSZ 165. cikk szövegéből is közvetlenül kitűnnek.

51.

Először is, e rendelkezés címzettje az Unió, nem pedig a tagállamok vagy más közjogi személyek, nemhogy magánjogi személyek. Másodszor, az alkalmazott megfogalmazás (hozzájárulás, előmozdítás, tekintettel, fejlesztés, együttműködés) tipikusan a puha jog (soft law) része. Harmadszor, az EUMSZ 165. cikk mind a hivatásos, mind a szabadidősportra kiterjed, függetlenül attól, hogy azt klubokban vagy egyénileg űzik. ( 31 ) Negyedszer, bár a rendelkezés a rendes jogalkotási eljárásra utal, az EUMSZ 165. cikk (4) bekezdése nem képez olyan jogalapot, amely lehetővé tenné a politikai intézmények számára, hogy az EUMSZ 288. cikk értelmében jogilag kötelező erejű aktusokat fogadjanak el. ( 32 ) Az EUMSZ 165. cikk (4) bekezdése tehát nem más, mint egy „hamis jogalap”, és tipikusan az uniós politika körébe anélkül vont tárgykörre jellemző, hogy a tagállamok a Szerződések urai minőségükben hajlandóak lennének az Uniónak bármilyen kapcsolódó jogalkotási hatáskört átengedni. Ez utóbbi szempont egyébként már tükröződik az EUMSZ 2. cikk (5) bekezdésében és az EUMSZ 6. cikk e) pontjában: a sport területén az Unió „hatásköre” nem jogalkotási hatáskör, hanem arra korlátozódik, hogy „a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedéseket” hajtson végre. ( 33 )

52.

Ami az EUMSZ 165. cikket illeti az EUMSZ szerkezetén belül, meg kell jegyezni, hogy mivel az EUMSZ harmadik részének XII. címében található, ( 34 ) az EUMSZ 165. cikk az uniós politika összes többi területe közé tartozik.

53.

Ebből a következő elemekre következtethetünk.

54.

Először is, az EUMSZ 165. cikk nem az EUMSZ első részének II. címe értelmében vett általánosan alkalmazandó rendelkezés. ( 35 ) Másodszor, az UEFA és az URBSFA mint magánjogi szervezetek, amennyiben kollektív módon szabályozzák a keresőtevékenységet, nem folytatnak, és nem hajtanak végre uniós politikát. Ez a tevékenység az uniós jogalkotó (és a másodlagos jogot átültető, alkalmazó és végrehajtó szervek) feladata. Az UEFA és az URBSFA ehelyett egy közpolitikai célkitűzésre kíván hivatkozni az alapvető szabadság korlátozásának igazolása érdekében. Ami a szóban forgó ügyet illeti, funkcionálisan nem egy uniós intézményhez hasonlíthatók, amely az EUMSZ 165. cikk alapján jár el, ( 36 ) hanem egy olyan tagállamhoz, amely valamely alapvető szabadság korlátozását kívánja igazolni. Másképpen fogalmazva, a szóban forgó eset a negatív integráció esete, amikor valamely szervezet egy alapvető szabadságot egy másik, általa jelentősebbnek ítélt politika előmozdítása érdekében kíván korlátozni. Ez a másik politika történetesen a sport területére esik. Harmadszor, nem az UEFA vagy az URBSFA feladata az EUMSZ 165. cikk szerinti uniós intézkedések végrehajtása. Ezek olyan magánjogi szervezetek, amelyek gazdasági feladatokat látnak el, a szabályozási feladatok mellett. Negyedszer, az Európai Unió politikai intézményei természetesen szabadon – belátásuk szerint – hirdethetik ( 37 ) az európai sportmodellt az EUMSZ 165. cikk alapján vagy más keretek között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az uniós intézményekre háruló feladatokat így vagy úgy kiszervezik az UEFA‑nak vagy az URBSFA‑nak. Ötödször, az UEFA és az URBSFA az EUMSZ 165. cikkre való hivatkozással nem kaphat biankó csekket az EUMSZ 45. cikkben foglalt alapvető szabadság korlátozására. Ezen alapvető szabadságnak az UEFA‑hoz és az URBSFA‑hoz hasonló szervezetek általi korlátozását minden más korlátozáshoz hasonlóan, a szokásos elvek szerint kell értékelni.

55.

Mindez nem jelenti azt, hogy az EUMSZ 165. cikk jogi jelentősége olyannyira korlátozott lenne, ( 38 ) hogy a szóban forgó ügyre egyáltalán ne lenne kihatása. E rendelkezés két szempontból is hasznos: egyrészt az EUMSZ 45. cikk szerinti korlátozás igazoló okának, az úgynevezett közérdeken alapuló kényszerítő indoknak a meghatározása, másrészt pedig annak jelzése szempontjából, hogy az arányossági vizsgálat elvégzése során mi az, ami az egész Unióban elfogadható. ( 39 ) A Bíróság egyébként az eddigiekben pontosan ezt tette. ( 40 )

56.

Az UEFA és az URBSFA alapvetően két különböző, közérdeken alapuló kényszerítő indokra hivatkozik: a fiatal játékosok képzésének és toborzásának ösztönzésére, valamint az UEFA klubversenyeken és a nemzeti versenyeken a csapatok közötti egyenlő versenyfeltételek javítására. A felidézett közérdekkel kapcsolatos egyéb kényszerítő indokok közé tartozik a fiatal játékosok védelme, amennyiben szociális és családi környezetüket meg kell őrizni, és el kell kerülni a normális nevelésük megszakadását.

57.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy úgy tűnik, hogy a Bíróság abból indul ki, hogy amikor az olyan jogalanyok, mint az UEFA és az URBSFA, amelyeket az EUMSZ 45. cikk köt, korlátozást igazoló okokra kívánnak hivatkozni, a vitatott rendelkezések közjogi vagy magánjogi jellege semmilyen módon nem befolyásolja az említett igazolások körét vagy azok tartalmát. ( 41 )

58.

Egyet tudok érteni e megállapítással, és elfogadom az ahhoz fűződő általános érdeket, hogy az EUMSZ 45. cikkel kapcsolatos egységes rendszer fennmaradjon, függetlenül attól, hogy a korlátozások állami vagy magánjogi szervezetektől származnak. Mindazonáltal fontos figyelembe venni azt, hogy – a tagállamokkal mint közjogi szervezetekkel ellentétben – az olyan magánjogi szervezetek, mint az UEFA vagy az URBSFA, saját céljaiknak megfelelően olyan célokat követnek, amelyek gazdasági jellegűek. ( 42 ) E célok időnként ellentétesek lehetnek a közcélokkal. Emellett az UEFA és az URBSFA szabályozási és gazdasági feladatokat is ellát. Mivel ezek a feladatok nem különülnek el, az összeférhetetlenség elkerülhetetlenül felmerül. Másképpen fogalmazva, az UEFA és az URBSFA észszerűtlenül viselkedne, ha olyan közcélokat próbálnának előmozdítani, amelyek közvetlenül ellentétesek kereskedelmi érdekeikkel.

59.

Amikor a tagállamok valamely alapvető szabadság korlátozását kívánják igazolni, akkor feltételezhető, hogy azok a belső piac érdekeitől eltérő közérdeket kívánnak előmozdítani. Ez egy magánjogi szervezet esetében nem így van, és ezt az alábbi elemzés során szem előtt kell tartani. Éppen ezért előnyben részesítem a Bíróság által az Angonese ítéletében használt kifejezéseket, ahol „elérni kívánt jogszerű célról” beszél, ( 43 ) anélkül hogy meghatározná, hogy e célnak feltétlenül közérdekűnek kell lennie. Éppen ezért még fontosabb megvizsgálni az UEFA és az URBSFA által hivatkozott kényszerítő indokok közérdekű elemét.

60.

A hivatásos sportot illetően a Bíróságnak korábban már volt alkalma megállapítani, hogy tekintettel a sporttevékenységeknek – különösen a futballnak – az Unión belüli számottevő társadalmi jelentőségére, el kell ismerni a fiatal játékosok felvételének és képzésének ösztönzéséből álló célkitűzések jogszerűségét. ( 44 ) Ugyanez vonatkozik arra a célkitűzésre, hogy fenntartsanak a klubok között egy bizonyos egyensúlyt, megőrizve az esélyegyenlőséget és az eredmények előre nem láthatóságát. ( 45 )

61.

Ezt követően a vitatott rendelkezéseknek tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét, ami azt jelenti, hogy alkalmasnak kell lenniük arra, hogy következetesen és koherens módon biztosítsák a kitűzött cél elérését, és ne lépjék túl az annak megvalósításához szükséges mértéket. A kérdést előterjesztő bíróság feladata a vitatott rendelkezések arányosságának értékelése. Ebben az összefüggésben a saját nevelésű játékosokra vonatkozó szabályok arányosságának bizonyítása az UEFA‑t és az URBSFA‑t terheli.

62.

A Bíróság rendelkezésére bocsátott információk és a különböző felek beadványai alapján úgy vélem, hogy a Bíróságnak elegendő információ áll rendelkezésére ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az arányossági tesztre vonatkozóan iránymutatást adjon.

63.

Bizonyítva lesz, hogy bizonyos korlátozások indokoltak.

64.

Általánosságban megjegyzendő, hogy amint arra a jogirodalom is rámutatott, „a sportszabályoknak gazdasági hatásuk van. Néhány alapvető szabály nélkül azonban nem lenne sport”. ( 46 ) A versenysport sajátos piacai a versenytársak létezésére támaszkodnak. A korlátozások hiánya potenciálisan olyan helyzethez vezethetne, amelyben valamely klub, amely képes lenne minden játékos megvásárlására, olyan helyzetbe kerülne, amelyben de facto már nem tudná őt legyőzni a többi klub. Kár lenne, ha mondjuk a Wisła Kraków az egész lengyel bajnokságot uralni tudná. A „szép játék” veszítene vonzerejéből.

65.

A vitatott rendelkezéseknek alkalmasnak kell lenniük a közérdeken alapuló állítólagos kényszerítő indokok elérésére, azaz a saját nevelésű játékosokra vonatkozó szabályoknak alkalmasnak kell lenniük a fiatal játékosok képzésének és toborzásának ösztönzésére, valamint az UEFA klubversenyein és a nemzeti versenyeken a csapatok közötti egyenlő versenyfeltételek javítására.

66.

A vitatott rendelkezések eleve alkalmasak a fiatal játékosok képzésére és toborzására irányuló cél elérésére, amint azt egyébként a Royal Antwerp is elismeri. ( 47 )

67.

Mindazonáltal bizonyos kétségeim vannak a vitatott rendelkezések általános koherenciáját illetően, ami a saját nevelésű játékos fogalmát illeti. Ha – amint az az UEFA és az URBSFA szabályaiban is szerepel – a saját nevelésű játékos nemcsak a saját klub által képzett játékost, hanem a nemzeti bajnokságban szereplő másik klub által képzett játékost is jelenti, akkor nem tudom, hogy a vitatott rendelkezések valóban elősegítik‑e a kluboknak a fiatal játékosok képzésére irányuló célját. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy az UEFA szabályai szerint a saját nevelésű játékosok legalább felének (azaz négy főnek) az adott klubnál kell képzésen részt vennie. Ez enyhíti a helyzetet, de nem kezeli a probléma gyökerét, amely maga a saját nevelésű játékos fogalmának meghatározása.

68.

Ezek a kétségek nyilvánvalóan fokozódnak, ha a szóban forgó nemzeti bajnokság egy nagy bajnokság, ezért tűnik úgy számomra, hogy az UEFA szabályai több kérdést vetnek fel, mint az URBSFA szabályai, amely ehhez képest a kisebb bajnokságok közé tartozik. Ha egy nagy nemzeti bajnokságban szereplő klub a saját nevelésű játékosok akár felét is „megvásárolhatja”, akkor meghiúsulna az a cél, hogy e klubot a fiatal játékosok képzésére ösztönözzék.

69.

Ennek eredményeképpen, bár indokoltnak tartom azt a követelményt, hogy a jegyzéken előre meghatározott számú saját nevelésű játékos szerepeljen, nem látom – a képzés szempontjából – indokoltnak a saját nevelésű játékos fogalmának az adott klubon kívüli, de az adott nemzeti bajnokságban szereplő játékosokra történő kiterjesztését. ( 48 )

70.

Ugyanezek a megfontolások vonatkoznak a csapatok közötti egyenlő versenyfeltételek javítására irányuló célkitűzésre is. Ha a vitatott rendelkezések révén valamennyi klubot kötelezik a képzésre, akkor a csapatok közötti egyenlő versenyfeltételek összességében valószínűleg javulni fognak. Ez a cél ugyancsak meghiúsul, amennyiben a klubok más, ugyanabban a bajnokságban szereplő klubok saját nevelésű játékosaira is támaszkodhatnak.

71.

Összefoglalva, a vitatott rendelkezések nem koherensek, és ezért nem alkalmasak a fiatal játékosok képzésére és a csapatok közötti egyenlő versenyfeltételek javítására irányuló célkitűzések megvalósítására, amennyiben a jegyzéken kötelezően feltüntetendő saját nevelésű játékosok között olyan játékosok is szerepelhetnek, akik nem az adott klubtól származnak.

72.

Ez azt jelenti, hogy az URBSFA rendelkezései teljes egészében nem megfelelőek, míg az UEFA rendelkezései csak részben megfelelőek.

73.

A vitatott rendelkezések továbbá nem léphetik túl a fiatal játékosok képzése és toborzása céljának megvalósításához szükséges mértéket.

74.

Az UEFA nevezetesen azt állítja, hogy létezik olyan állandó ítélkezési gyakorlat, amely szerint a „szakmai szabályozók”„jelentős mérlegelési mozgástérrel” rendelkeznek egy adott probléma konkrét megoldásának megválasztása során.

75.

Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy a Bíróság egyetlen olyan (korszakalkotó) ítéletére ( 49 ) hivatkoznak, amelyben a nemzeti bíróságnak a holland ügyvédi kamara által hozott intézkedéseket kellett értékelnie. ( 50 ) Ezen ügy sajátosságaiból nehezen tudok olyan általános elvet levezetni, amely szerint az EUMSZ 45. cikk által kötelezett magánjogi szervezetek hasonló helyzetekben nagyobb mérlegelési jogkörrel rendelkeznének, mint a tagállamok.

76.

Ehelyett álláspontom szerint a szokásos ítélkezési gyakorlat alkalmazandó, amikor az EUMSZ 45. cikk szerinti korlátozásokat igazolni kívánó jogalanyok általános értékeléséről van szó. Itt meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 45. cikk által kötelezettek természetesen rendelkeznek némi mozgástérrel annak megítélésében, hogy szükséges‑e bizonyos aggályok érvényesítése, és hogy ezt milyen eszközökkel kell megtenni. E tekintetben a Bíróság lehetővé teszi a szélesebb és szűkebb körű mérlegelést, amely nem a szabályozás elfogadójának (tagállam vagy „szakmai szabályozó”) kilétén, hanem az igazoló ok alapján követett cél tárgyán alapul. A Bíróság így meglehetősen széles mérlegelési jogkört engedett meg olyan „érzékeny kérdésekben”, mint a munkavállalók kiküldetése, ( 51 ) vagy olyan „sajátos természetű” kérdésekben, mint a lottójátékok. ( 52 ) Emellett a klasszikus helyzet, amelyben a Bíróság bizonyos mozgásteret biztosít, a közegészségügy területén áll fenn. ( 53 ) Joggal állítható, hogy a mérlegelési jogkör annál nagyobb, minél inkább meghaladja a klasszikus gazdaságpolitikát a követett cél tárgya. ( 54 )

77.

A jelen esetben azonban nem ez a helyzet. A fiatal játékosok képzésének és toborzásának erős gazdasági összetevője van, mint ahogy csapatok közötti egyenlő versenyfeltételek javítására irányuló célkitűzésnek is. Amint arra a Royal Antwerpen is rámutatott észrevételeiben, a játékosok, beleértve a fiatalokat is, piaci értékkel rendelkeznek, amely minden fél és a klubok számára egyaránt befektetésként szolgál az esetleges átigazolások során.

78.

Következésképpen nem látom indokoltnak, hogy eltérjünk a szokásos ítélkezési gyakorlattól, és az UEFA‑nak és az URBSFA‑nak szélesebb mérlegelési jogkört biztosítsunk annál, mint ami a tagállamot illeti az EUMSZ 45. cikk korlátozásának indokolása esetén.

79.

Az UL és a Royal Antwerpen által hivatkozott alternatív intézkedések a fiatal játékosok képzésének közvetlen kompenzációja vagy a jövedelem újraelosztása.

80.

Amint azt a Bizottság is kiemelte, nem bizonyított, hogy az ilyen intézkedések kevésbé lennének korlátozóak, és kevésbé akadályoznák az EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgást. A konkrét kialakításuktól függően ugyanis ezen intézkedések némelyike, mint például a fizetési plafon, még inkább korlátozná a klubok játékostoborzási képességét, míg a képzéssel kapcsolatos beruházások kompenzációs rendszerei közvetlenül befolyásolnák az esélyegyenlőséget, és jelentős adminisztratív intézkedéseket, költségeket és ellenőrzést igényelnének.

81.

Emellett semmi nem utal arra, hogy ezek az intézkedések ugyanolyan hatékonyak lennének ugyanannak a célnak, azaz a fiatal játékosok képzésének elérésére. Különösen a pénzügyileg erős klubok „úszhatnák meg”, hogy nem képeznek fiatal játékosokat, és más kluboktól vásárolják meg őket, ami mind a fiatal játékosok képzésére irányuló célt, mind pedig a csapatok közötti egyenlő versenyfeltételek javítására irányuló általános célt meghiúsítaná. ( 55 )

82.

Összefoglalva, a vitatott rendelkezések, amennyiben azok alkalmasak, szükségesnek tűnnek a fiatal játékosok képzésére és a csapatok közötti egyenlő versenyfeltételek javítására irányuló célkitűzések megvalósításához.

83.

A fentiek alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság, Belgium) kérdéseire az alábbiak szerint válaszoljon:

Az EUMSZ 45. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az Európai Labdarúgó‑szövetség (UEFA) és a Union royale belge des sociétés de football association (URBSFA) által a saját nevelésű játékosokra vonatkozóan elfogadott szabályok alkalmazása, amely szabályok értelmében a kluboknak a vonatkozó versenyeken való részvételhez a legfeljebb 25 fős játékoskeretből legalább 8 saját nevelésű játékost kell nevezniük, amennyiben a saját nevelésű játékosok az érintett nemzeti labdarúgó‑szövetségen belüli másik klubból is származhatnak.