1.

A formatervezési minta uniós jog szerinti oltalmának feltétele az újdonság és az egyéni jelleg. A helyzet azonban bonyolultabbá válik, ha a termék, amelyre a szóban forgó formatervezési mintát alkalmazzák, egy összetett termék alkotóeleme. Ilyen esetben az oltalom csak azzal a feltétellel adható meg, ha egyrészt ez az alkatrész az összeszerelés után is látható marad azon összetett termék használata során, amelynek részét képezi, másrészt pedig, ha a látható alkatrészek rendelkeznek az újdonság és az egyéni jelleg szükséges jellemzőivel. Ezeket a kiegészítő feltételeket azért vezették be, hogy megakadályozzák az összetett termékek alkatrészei gyártásának és forgalmazásának – a formatervezési mintaoltalom révén történő – monopolizálását, különösen az autóiparban. ( 2 )

2.

Ugyanakkor az összetett termékek alkotóelemeire alkalmazott formatervezési minták oltalmának megszerzéséhez előírt feltételek az összes ágazatot érintik, és a gyakorlatban gyakran nehéz helyesen értelmezni a termék „láthatóságának” és „rendeltetésszerű használatának” fogalmát. A jelen ügy tárgyát ezen értelmezés képezi.

3.

A formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13‑i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke szerint: ( 3 )

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

4.

Az irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében:

„(3)   Az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő mintát akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha

(4)   A (3) bekezdés a) pontja értelmében a »rendeltetésszerű használat« a végső felhasználó részéről történő használat, amely a fenntartást, a karbantartást, illetve a javítást nem foglalja magában.”

5.

A 2014. február 24‑i Gesetz über den rechtlichen Schutz von Designnak (a formatervezési minták oltalmáról szóló törvény) ( 4 ) az alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: DesignG) 1. §‑ának 4. pontja és 4. §‑a ülteti át – lényegében szóról szóra – a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdését. Ugyanakkor a „rendeltetésszerű használat” megfelelőjeként ezen irányelv német nyelvi változatában és így a DesignG‑ben is alkalmazott „bestimmungsgemäße Verwendung” kifejezés megszorítóbb értelmezéshez vezet, mint amely ezen irányelvnek a többi nyelvi változatából következik.

6.

A Monz Handelsgesellschaft International mbH & Co KG (a továbbiakban: Monz) német jog szerint bejegyzett társaság a jogosultja a 40 2011 004 383‑0001 sz. formatervezési mintának, amelyet a Deutsches Patent‑ und Markenamt (német szabadalmi és védjegyhivatal, a továbbiakban: DPMA) 2011. november 3‑án lajstromozott a „kerékpárok és motorkerékpárok nyerge” megnevezésű termékek vonatkozásában. A formatervezési minta egyetlen ábra alapján került lajstromozásra, amely a nyereg alsó részét jeleníti meg a következőképpen:

7.

A Büchel GmbH & Co Fahrzeugtechnik KG (a továbbiakban: Büchel), amely szintén német jog szerint bejegyzett társaság, 2016. július 27‑én a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítését kérte a DPMA előtt, arra hivatkozva, hogy az nem felel meg az oltalom megadásához szükséges, vagyis az újdonságra és az egyéni jellegre vonatkozóan előírt követelményeknek. Azzal érvelt, hogy ez a formatervezési minta nem részesíthető a DesignG 4. §‑a szerinti oltalomban, mivel a „kerékpár” és „motorkerékpár” összetett termék alkotóelemeként a rendeltetésszerű használat során nem látható.

8.

A DPMA 2018. augusztus 10‑i határozatával elutasította a megsemmisítési kérelmet, mivel úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta tekintetében nem áll fenn a DesignG 4. §‑a szerinti, oltalmat kizáró ok. Véleménye szerint, noha a „kerékpár‑ [illetve] motorkerékpár‑nyergekre” vonatkozóan bejelentett formatervezési minta kétségtelenül „egy összetett termék része”, ez az alkotóelem az összetett termék rendeltetésszerű használata során látható marad. A DPMA úgy ítélte meg, hogy a rendeltetésszerű használat a „nyeregnek a nem fenntartás, karbantartás illetve javítás céljából történő szétszedését és újbóli összeállítását” is magában foglalja, különösen mivel a DesignG 1. §‑ának 4. pontja „kimerítően felsorolja azokat a felhasználási módokat, amelyek nem tartoznak a DesignG 4. §‑a értelmében vett rendeltetésszerű használat körébe, tehát kivételnek minősülnek, és így azokat megszorítóan kell értelmezni.” ( 5 ) A DPMA megállapította, hogy ebből a rendelkezésből az következik, hogy „a végső felhasználó általi minden olyan használat, ami nem minősül fenntartási, karbantartási vagy javítási intézkedésnek […], a rendeltetésszerű használat körébe tartozik”.

9.

A Büchel által e határozat ellen benyújtott kérelem eredményeként a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság, Németország) 2020. február 27‑i határozatával megsemmisítette a vitatott formatervezési minta oltalmát azzal az indokkal, hogy az nem felel meg az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek. E bíróság szerint a DesignG 4. §‑a értelmében főszabály szerint csak azok az alkotóelemek részesülhetnek formatervezési mintaoltalomban, amelyek „az összetett termék alkotóelemeként, összeszerelésüket/beillesztésüket követően láthatók maradnak”. Ezzel szemben, ha az összetett termék alkotóelemének a leválasztása miatt vagy annak során válik valamely alkotóelem láthatóvá, azzal még nem teljesül a láthatóság követelménye, amelynek teljesülése esetén a DesignG 4. §‑a szerinti oltalmat kizáró ok nem állna fenn. Az említett bíróság úgy vélte, hogy a DesignG 1. §‑ának (4) bekezdése értelmében vett rendeltetésszerű használat kizárólag a kerékpározásból, valamint a kerékpárra való fel‑ és leszállásból áll. Véleménye szerint e használat során a nyereg alsó része sem a végső felhasználó, sem harmadik személy számára nem látható. A Monz e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

10.

E körülményekre tekintettel a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) úgy határozott, hogy eljárását felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

11.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2021. augusztus 2‑án érkezett a Bírósághoz. Az alapeljárás felei és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.

12.

Emlékeztetőül, az alapügyben eljáró elsőfokú bíróság megsemmisítette a szóban forgó formatervezési minta oltalmát, mivel úgy ítélte meg, hogy a kerékpár rendeltetésszerű használata kerékpározásból, valamint másodlagosan a kerékpárra való fel‑ és leszállásból áll, tehát olyan helyzetekből, amelyekben – a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését átültető német jogi rendelkezésekben foglalt követelménnyel ellentétben – a nyereg alsó része alapvetően nem látható.

13.

A jelen előzetes döntéshozatali kérdéseket ennek az értékelésnek a fényében kell értelmezni. A kérdést előterjesztő bíróság először is arról kíván megbizonyosodni, hogy az első fokon eljáró bíróság helyesen állapította‑e meg, hogy a láthatóságot egy összetett termék alkotórésze esetében csak az ilyen termék használata során kell értékelni (első kérdés), másodszor pedig arról, hogy e terméknek kizárólag a fő rendeltetési célja szerinti – vagyis a jelen ügyben a kerékpáron ülve történő helyváltoztatás – használata releváns‑e (második kérdés).

14.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az összetett termék alkotóelemére alkalmazott vagy abban megtestesülő formatervezési minta oltalomban való részesítéséhez elegendő, ha ez az alkotóelem „elviekben” látható, vagy pedig ezen alkotóelemnek láthatónak kell lennie az összetett termék rendeltetésszerű használata során.

15.

A 98/71 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének b) pontja azt is megköveteli, hogy az alkotóelem látható jellegzetességei önmagukban is megfeleljenek az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek. Bár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések kifejezetten nem vetik fel ezt a szempontot, azonban utalnak rá. Az alapeljárásban ugyanis világos, hogy egy nyereg alsó részének, vagyis annak a résznek a láthatóságáról van szó, amelyre a vitatott mintát alkalmazzák. Egyébiránt ezen irányelv 7. cikke értelmében nem részesülhetnek oltalomban azok a formatervezési minták, amelyeknek külső jellegzetességét kizárólag a termék műszaki rendeltetése határozza meg. Számomra azonban úgy tűnik, hogy a jelen ügyben nem ez a helyzet. Mindenesetre úgy tűnik, hogy ilyen kifogást nem emeltek az alapügyben szóban forgó formatervezési mintával szemben.

16.

Elöljáróban a kérdést előterjesztő bírósághoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy az első fokon eljáró bíróság helyesen minősítette a kerékpár‑ és a motorkerékpárnyergeket a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében „összetett termék alkotóelemeinek”.

17.

Egyébiránt e bíróság jogosan változtatta meg a DPMA határozatát azon részében, amelyben az elegendőnek tartotta, hogy a nyereg alsó része látható, amikor a nyerget egy kerékpárra fel‑ vagy arról leszerelik. A 98/71 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja ugyanis egyértelművé teszi, hogy az alkotóelemnek „az összetett termékbe való beillesztését követően” is láthatónak kell maradnia. Ez kizárja, hogy figyelembe lehessen venni azt, ha az alkotóelem a fel‑ vagy leszerelése során látható, függetlenül attól, hogy ezek a cselekmények mennyire szokásosak e termék használata során.

18.

Ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést illeti, a 98/71 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja nem olyan egyértelmű, mint amilyennek első látásra tűnik. Amint ugyanis azt a Monz észrevételeiben hangsúlyozza, e rendelkezés azt követeli meg, hogy az alkotóelem az összetett termékbe való beillesztését követően is látható „maradjon” ( 6 ) e termék rendeltetésszerű használata során. Ez a megfogalmazás úgy is értelmezhető, hogy elegendő, ha a kérdéses alkatrész az összetett termékbe való beillesztését követően nincs teljesen elfedve, tehát akár csak elméletileg vagy bármilyen – akár teljesen szokatlan – nézőpontból látható. Ily módon ezen irányelv alapján csak az olyan alkatrészekre alkalmazott formatervezési minták nem tartoznának az oltalom hatálya alá, amelyek láthatóvá tétele a rendeltetésszerű használat körén kívül eső intézkedést, például szétszerelést igényelne.

19.

Ez az értelmezés azonban ellentétes a 98/71 irányelv 3. cikke (3) bekezdése a) pontja második részének megfogalmazásával, amely szerint a szóban forgó alkotóelemnek az összetett termék rendeltetésszerű használata „során” ( 7 ) is láthatónak kell maradnia. Amint azt mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind a Bizottság helyesen állapítja meg, ez a kifejezés kizárja azokat az eseteket, amikor az alkatrész csak olyan helyzetekben látható, amelyek a szóban forgó termék rendeltetésszerű használata során nem merülnek fel.

20.

Egyébiránt, amint azt a Bizottság lényegében megjegyzi, a 98/71 irányelv 1. cikke a) pontjával összhangban a formatervezési mintaoltalom tárgya ezen irányelv értelmében a termék egészének vagy részének megjelenése. Ha az összetett termékbe való beépítésre szánt részek az említett irányelv 1. cikkének b) pontja értelmében maguk is termékek, csak akkor részesülnek oltalomban, ha e beépítést követően is láthatóak. Tehát az alkotóelemnek az összetett termékben való megjelenése képezi az oltalom tárgyát. Márpedig véleményem szerint nehéz egy termék megjelenéséről beszélni, ha – miután egy összetett termékbe beépítették – ez a termék, még ha nincs is teljesen eltakarva és elrejtve, ezen összetett termék rendeltetésszerű használatához képest csupán ritka és szokatlan helyzetekben látható.

21.

E megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy az ilyen termékben megtestesülő formatervezési minta ezen irányelv alapján oltalomban legyen részesíthető, a szóban forgó alkotóelemnek ezen összetett termék rendeltetésszerű használata során láthatónak kell lennie.

22.

Következésképpen a jelen ügy szempontjából a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „rendeltetésszerű használat” fogalmának értelmezése bír döntő jelentőséggel, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés tárgyát képezi.

23.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a „rendeltetésszerű használat” kifejezés kizárólag az összetett termék fő rendeltetése szerinti felhasználásra vonatkozik, ( 8 ) vagy minden olyan helyzetre, amely észszerűen felmerülhet az ilyen termék végső felhasználó általi használata során. ( 9 )

24.

Ez a kérdés az elsőfokú bíróság következtetéseit tükrözi, amely bíróság a kerékpár „rendeltetésszerű használatát” úgy határozta meg, hogy az a kerékpározásból, valamint másodlagosan a kerékpárra való fel‑ és leszállásból áll. Márpedig e bíróság szerint e helyzetekben a kerékpárnyereg alsó része nem látható, így az e részre alkalmazott formatervezési minta nem látható a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett rendeltetésszerű használat során.

25.

Igaz, hogy a Törvényszék – mellesleg igen korlátozott számú – ítéleteiben ilyen, sőt még ennél is megszorítóbb értelmezését fogadta el a 6/2002/EK rendelet ( 10 ) 4. cikke (2) bekezdésének, amely rendelkezés az uniós formatervezési mintaoltalom rendszerében egyenértékű a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésével. A Törvényszék álláspontja szerint, valamely összetett termék alkotóeleme láthatóságának értékelése szempontjából kizárólag ezen összetett termék végső felhasználója által az ezen termék fő rendeltetési célja szerinti használat során elfoglalt nézőpontot kell figyelembe venni. ( 11 )

26.

A kerékpárnyergekre alkalmazva ez a megközelítés ahhoz a nemkívánatos eredményhez vezetne, hogy semmilyen nyeregre alkalmazott formatervezési minta nem részesülhetne oltalomban amiatt, hogy a kerékpár fő rendeltetési céljának megfelelő használat, azaz a kerékpározás során a nyerget – a nyereg egyébként sem látható alsó részének kivételével – teljes egészében elfedi a felhasználónak az ülésre szolgáló testrésze.

27.

Ennek tudatában az alapügyben eljáró elsőfokú bíróság a „rendeltetésszerű használat” fogalmába a kerékpárra való fel‑ és leszállás fogalmát is belevette. A bíróság azonban kizárta e fogalomból többek között a kerékpár tárolását és szállítását, mint a használatot megelőző, illetve azt követő cselekményeket. Ez az érvelés nem meggyőző, mert ha a kerékpár „rendeltetésszerű használatának” kizárólag a kerékpárral való közlekedést tekintjük, úgy a kerékpárra való fel‑ és leszállás is – a tároláshoz és a szállításhoz hasonlóan – előzetes, illetve utólagos cselekménynek tekinthető. Az e cselekmények közötti különbségtétel ezért számomra önkényesnek tűnik.

28.

Ugyanakkor számomra úgy tűnik, hogy ez a megközelítés a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „rendeltetésszerű használat” fogalmának túlságosan szűk meghatározását eredményezi, indokolatlanul korlátozva az összetett termékek alkotóelemeire alkalmazott formatervezési minták oltalmát.

29.

Általánosan elfogadott, hogy az összetett termékek alkotóelemeire alkalmazott formatervezési minták oltalmára vonatkozó különös uniós jogi szabályozás létjogosultságát az annak elkerülésére irányuló törekvés képezi, hogy az alkatrészek piacát a formatervezési mintákra vonatkozó jog révén monopolizálják. Ezt a szabályozást azonban a jogirodalomban élesen bírálták, ( 12 ) mivel indokolatlanul korlátozza az összetett termékek alkotóelemeire vonatkozó formatervezési minták oltalmát a más termékekre vonatkozó formatervezési mintákéhoz képest.

30.

Ez a kritika nem alaptalan. A nem összetett termékekbe való beépítésre szánt termékekre alkalmazott formatervezési minták oltalmat élveznek attól függetlenül, hogy „a rendeltetésszerű használat során” láthatók‑e vagy sem. Márpedig, mivel a formatervezési mintát a termék [egészének] „vagy részének” ( 13 ) megjelenéseként határozták meg, az olyan formatervezési minta is oltalomban részesülhet, amely a termék elsődleges rendeltetési céljának megfelelő használata során nem látható részeire vonatkozik, mint például egy cipőtalp vagy egy zakóbélés. ( 14 )

31.

Kétségtelen, hogy egy termék piacának a formatervezési mintákhoz fűződő jogok révén történő monopolizálása visszaélést képez, amelyet amennyire csak lehetséges, el kell kerülni. Ennek a legmegfelelőbb eszköze az újdonságra és az egyéni jellegre vonatkozó feltételek teljesülésének megkövetelése valamely formatervezési minta esetében, amint az a 98/71 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében szerepel is. Ezzel szemben, álláspontom szerint ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdését nem érdemes aránytalanul szűken értelmezni az alkatrészekre alkalmazandó formatervezési minták oltalma tekintetében. Az e rendelkezésből eredő korlátozás mértékét elsősorban a „rendeltetésszerű használat” fogalmának értelmezése határozza meg.

32.

A 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a „rendeltetésszerű használat” a végső felhasználó általi használatot jelenti, a fenntartás, a karbantartás és a javítás kivételével. Ez először is nyilvánvalóan használatot feltételez. Valamely termék szétszerelése vagy megsemmisítése nem minősül használatnak. Az alább kifejtetteket ennek szem előtt tartásával érdemes értelmezni.

33.

Először is, bár ez a szűkszavú definíció a végső felhasználóra vonatkozik, véleményem szerint helytelen azt a következtetést levonni – ahogyan azt a Törvényszék tette a jelen indítvány 25. pontjában idézett ítéletekben –, hogy egy összetett termék alkotóelemének láthatóságát kizárólag a termék végső felhasználójának szemszögéből kell értékelni. A „végső felhasználó” általi használat mindössze azokat a helyzeteket határolja körül, amelyekben a láthatóság értékelhető, kizárva azokat, amelyek semmilyen kapcsolatban nem állnak e végső felhasználóval, mint például a termék gyártása, értékesítése vagy éppen megsemmisítése, illetve újrahasznosítása a termék élettartamának lejártával. A 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szintén e logika mentén zárja ki kifejezetten a „rendeltetésszerű használat” fogalma alól a termék használatának időszakában a végső felhasználó általi fenntartást, karbantartást és javítást, amelyet gyakran harmadik felek végeznek el.

34.

Következésképpen, bár a 98/71 irányelv 3. cikkének a (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése azt követeli meg, hogy az összetett termék alkotóeleme látható legyen annak a végső felhasználó általi használata során, e rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, mint amely azt követeli meg, hogy ezen alkotóelemnek az említett végső felhasználó számára kell láthatónak lennie. Az is ideszámít, ha azt harmadik felek látják. Ezen túlmenően, feltéve, hogy a formatervezés célja az, hogy vonzóvá tegye a termékeket, ezáltal arra is lehetőséget nyújt, hogy a termékek megszerzésével a vásárlók eldicsekedhessenek. ( 15 )

35.

Továbbá, ha a végső felhasználó nézőpontja dönt, akkor pontosan meg kellene határozni, hogy ki is az a végső felhasználó. Míg ez viszonylag könnyen meghatározható az olyan termék esetében, mint a kerékpár, más esetekben jóval nehezebbnek bizonyulhat. Egy példával élve, ki a busz végső felhasználója? A sofőr, az utasok vagy a buszt üzemeltető közlekedési vállalat személyzete? Mindezen személyek más‑más szemszögből nézik a buszt, és a busz különböző alkotóelemei válhatnak láthatóvá számukra, különösen annak a fő rendeltetési célja szerinti használat, vagyis az utazás során.

36.

Hasonlóképpen, az összetett termék „végső felhasználójának” a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti fogalma nem keverendő össze az ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti „tájékozott használó” fogalmával. ( 16 ) E második fogalom a formatervezési minta egyéni jellegének értékelése során egy etalonként szolgáló fiktív személyt ír le, míg a „végső felhasználó” fogalma egy olyan feltételezett személyt jelöl, akinek a formatervezési minta tárgyát képező alkotóelemet tartalmazó összetett terméket szánták. Az, hogy a végső felhasználó képes‑e megkülönböztetni az adott formatervezési minta egyéni jellegét, és így az, hogy tájékozott használónak minősül‑e vagy sem, semmilyen jelentőséggel nem bír.

37.

Végezetül, ha csak a végső felhasználó szemszögét vesszük figyelembe, abból logikusan az következik, hogy a „rendeltetésszerű használat” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az csak a termék fő rendeltetési célja szerinti használatra terjed ki. Egy termék egyéb felhasználásának eseteiben ugyanis a felhasználó nem foglal el más nézőpontot, mint a harmadik személyek. Márpedig, amint azt az alábbiakban kifejtem, a „rendeltetésszerű használat” fogalmának ilyen megszorító értelmezése éppúgy indokolatlan, mint kizárólag a végső felhasználó szemszögének a figyelembevétele.

38.

Másodszor, véleményem szerint ugyanis tévedés egy termék rendeltetésszerű használatát a fő rendeltetési céljával egyenlővé tenni, ahogyan azt a Bizottság is megjegyzi. A gyakorlatban a terméknek az elsődleges rendeltetése szerinti használata gyakran különböző cselekményeket igényel, amelyek a termék elsődleges rendeltetési céljának betöltését megelőzően vagy azt követően végezhetők el, mint például a termék tárolása és szállítása. Ha a termék közlekedési eszköz, akkor a fel‑ és leszállás, valamint a poggyász vagy áru be‑ és kirakodása is ide tartozik.

39.

A 98/71 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének szövegében semmi nem utal arra, hogy az ilyen cselekményeket ki kellene zárni a „rendeltetésszerű használat” fogalmának köréből. Éppen ellenkezőleg, e fogalomnak az említett rendelkezésben szereplő meghatározása mindössze „a végső felhasználó részéről történő használat[ot]” említ. Nem kell további jellemzőket keresgélni ahhoz, hogy a használatot „rendeltetésszerűnek” lehessen minősíteni. Következésképpen a termék végső felhasználója által a termék használata során végezhető minden cselekmény a „rendeltetésszerű használat” fogalmába tartozik, kivéve azokat, amelyek az alól kifejezetten ki vannak zárva. ( 17 )

40.

A 98/71 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének célkitűzése sem amellett szól, hogy azokat a cselekményeket, amelyek nem a termék fő rendeltetéséhez fűződnek, ki kellene zárni a „rendeltetésszerű használat” fogalmának köréből. E célkitűzés a formatervezési mintaoltalom révén az alkatrészek piacának monopolizálását hivatott megakadályozni, amely alkatrészek az összetett termékbe való beépítésüket követően már nem láthatók, így az azokra esetlegesen alkalmazott formatervezési minta nem, vagy csak igen csekély mértékben járul hozzá ezen összetett termék megjelenéséhez. Márpedig valamely termék külső jellemzői nemcsak a fő rendeltetési céljának megfelelő használat során tűnnek elő, hanem akkor is, amikor az e felhasználást megelőző és ahhoz kapcsolódó cselekmények végbemennek. E cselekményeknek a „rendeltetésszerű használat” fogalma alá vonása tehát nem veszélyezteti a piac monopolizációjának elkerülésére irányuló célkitűzést.

41.

Harmadszor, és végezetül, bár a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése kifejezetten kizárja a fenntartást, a karbantartást és a javítást a „rendeltetésszerű használat” fogalma alól, e kizáró rendelkezést véleményem szerint nem szabad túl tágan értelmezni. Bizonyos, különösen a fenntartás körébe tartozó cselekmények egyes termékek használatának a szerves részét képezik. Itt elsősorban a mosásra és a tisztításra gondolok. Véleményem szerint egyáltalán nem lenne logikus kizárni a mosást és a tisztítást a „rendeltetésszerű használat” fogalmának köréből, különösen amiatt, mert bizonyos termékek esetében a rendszeres tisztítás magának a használatnak a feltétele. ( 18 ) Másodszor, ott vannak a termék végső felhasználója által jellemzően rutinszerűen végzett karbantartási műveletek, amelyek gyakran a termék használatának előfeltételei, mint például a fogyóeszközök és az üzemanyag pótlása, a jármű gumijainak felpumpálása vagy a belső égésű motorral rendelkező termékek üzemanyagtartályának feltöltése. Végül harmadszor pedig a kisebb hibák elhárítása, mint például a nyomtatóban elakadt papír eltávolítása. Mindezen cselekmények elengedhetetlenek a terméknek a végső felhasználó általi használatához, így szükségképpen a „rendeltetésszerű használat” fogalmába tartoznak.

42.

Nem tartoznak azonban e fogalom körébe a termék használatán túlmutató cselekmények, mint például a műszaki ellenőrzés, az időszakos karbantartás vagy a tulajdonképpeni javítás. ( 19 ) Ezeket a cselekményeket egyrészt általában nem a termék végső felhasználója, hanem szakképzett személyek végzik, másrészt egy összetett termék részleges szétszerelésével vagy szokatlan szögből történő megfigyelésével járhatnak, amely során olyan részek válnak láthatóvá, amelyek a termék használatakor általában nem láthatók. E két sajátosságuk indokolja e cselekményeknek a „rendeltetésszerű használat” fogalmából való kizárását.

43.

Valamely összetett termék alkotóeleme láthatóságának értékelése során az, hogy az összetett termék egyedüli végső felhasználójának nézőpontja mellett más személyek nézőpontját is elismerik, valamint az, hogy a „rendeltetésszerű használat” fogalmát a termék fő rendeltetési célja szerinti kizárólagos használatán felül egyéb cselekményekre is kiterjesztik, lehetőséget ad arra, hogy a termék külső megjelenésének feltárása szempontjából minden olyan nézőpontot figyelembe vegyenek, amelyek ugyanannyira relevánsak, mint a termék fő rendeltetési céljának megfelelő használata során a végső felhasználó által elfoglalt nézőpont. Úgy vélem, hogy ez az eredmény nem csak, hogy nem ellentétes a 98/71 irányelv 3. cikke (3) és (4) bekezdésének szövegével vagy céljával, hanem álláspontom szerint teljes mértékben indokolt is. Ha a cipőtalp alsó részére alkalmazott formatervezési minta ezen irányelv alapján oltalomban részesülhet, ( 20 ) akkor nem látom be, hogy – amint a jelen esetben – egy kerékpárnyereg alsó részére alkalmazott formatervezési minta miért ne részesülhetne oltalomban. Az egyetlen indok, amely ilyen különbségtételre okot adhatna, az az, hogy a nyereg leszerelhető a kerékpárról, ( 21 ) míg a talp (legalábbis ilyen egyszerűen) nem választható el a cipőtől.

44.

Kétségtelen, hogy a „rendeltetésszerű használat” fogalmának ilyen tág értelmezése a termék használatának szinte minden esetét felöleli, kivéve azokat, amelyek a termék szétszerelésével járnak, már amennyiben az nem része a rendeltetésszerű használatnak. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy nem egyszerűbb‑e az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre olyan választ adni, amely a formatervezési minta tárgyát képező alkotóelem láthatóságának in abstracto értékelése irányába megy, és azt nem a szóban forgó összetett termék használatának valamely konkrét esetével összefüggésben határozza meg.

45.

Elismerem, hogy ez a különbségtétel alapvetően elméleti jellegű. Ugyanakkor gyakorlati következményekkel is jár, mivel mindkét értelmezés megfordítaná az összetett termék valamely alkotóelemére alkalmazott formatervezési mintára vonatkozóan oltalmat szerezni kívánó személyt terhelő bizonyítási terhet. Egyébiránt előfordulhat, hogy valamely összetett termék alkotóeleme, amely abszolút értelemben véve látható, hiszen nincsen eltakarva, e termék rendeltetésszerű használata során egyetlen esetben sem látható. ( 22 ) Ezenkívül, amint azt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés elemzésének keretében megjegyeztem, az előző pontban felvetett értelmezés a 98/71 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének szövegével ellentétes lenne.

46.

Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ adja, hogy a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a „rendeltetésszerű használat” kifejezés minden olyan helyzetre vonatkozik, amely valamely összetett termék végső felhasználó általi használata során észszerűen felmerülhet.

47.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: