1.

Az uniós szerzői jogba tartozó nyilvánossághoz közvetítés kizárólagos jogával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában a Bíróság egyes esetekben elismerte az e jog megsértéséért való felelősséget olyan szereplők esetében, akiknek a cselekményei első látásra csak közvetett módon járultak hozzá az ilyen jogsértésekhez. ( 2 ) Ezt a megközelítést némi kritika érte, különösen Saugmandsgaard Øe főtanácsnok részéről a YouTube és Cyando (C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2020:586) egyesített ügyekre vonatkozó indítványában, ( 3 ) amelyre a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben is hivatkozik.

2.

Nem teljesen értek egyet ezzel a kritikával. ( 4 ) Egy dolog azonban biztos. A Bíróság ítélkezési gyakorlata – tévesen értelmezve – alapul szolgálhat ahhoz, hogy a nyilvánossághoz közvetítés jogának megsértéséért való felelősséget olyan helyzetekben próbálják megállapítani, amikor vagy egyáltalán nem történik közvetítés, vagy az állítólagos jogsértő által játszott szerep olyan cselekményekre korlátozódik, amelyek nem kapcsolódnak egy védelem alatt álló, konkrét mű közvetítéséhez, így például az ilyen közvetítést lehetővé tevő műszaki eszközök egyszerű rendelkezésre bocsátására. E téves értelmezés főként arra épül, hogy a Bíróság által az ítélkezési gyakorlatában használt, az érintett résztvevő „megkerülhetetlen szerepére” és „magatartása következményeinek teljes tudatára” vonatkozó kifejezéseket kiragadják a szövegkörnyezetükből.

3.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett ügyek egész sorát kezdeményezték ilyen körülmények között. ( 5 ) Noha véleményem szerint a jelen ügy is ezek közé tartozik, sokkal összetettebb, nemcsak az alapügy tárgyát képező nyilvánossághoz közvetítés eszközének bonyolultsága miatt, hanem azért is, mert a nyilvánossághoz közvetítés joga mellett a többszörözés kizárólagos jogát és az e jog alóli kivétel, az úgynevezett „magáncélú másolás” kivételének „innovatív” alkalmazására irányuló kísérletet is érinti.

4.

Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita helyes és hasznos megoldásának kulcsa a különböző érintett résztvevők szerepének megfelelő értékelésében rejlik.

5.

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) 2. cikkének a) és e) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:

[…]

6.

Az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének d) pontja szerint:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

(2)   A tagállamok biztosítják a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát akár vezetékes akár vezeték nélküli, illetve oly módon történő hozzáférhetővé tétel esetében is, amikor a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg:

[…]

7.

Ugyanezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése szerint:

„(2)   A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben:

[…]

[…]

(5)   Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.”

8.

A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12‑i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 7 ) 7. cikkének (2) bekezdése szerint:

„A tagállamok biztosítják a műsorsugárzó szervezetek számára a kizárólagos jogot sugárzott műsoraik rögzítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, függetlenül attól, hogy a közvetítés vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.”

9.

Az említett irányelv 10. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok a következő esetekben korlátozhatják az e fejezetben foglalt jogokat:

[…]

(2)   Az (1) bekezdés sérelme nélkül, bármely tagállam bevezethet olyan korlátozásokat […] műsorsugárzó szervezetek […] védelme tekintetében, mint amelyekről az irodalmi és művészeti alkotások szerzői jogi védelme tekintetében már rendelkezett.

[…]

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett korlátozások kizárólag olyan különleges esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.”

10.

Az osztrák jogban a többszörözés jogát és a nyilvánossághoz közvetítés jogát a szerzők vonatkozásában az 1936. április 9‑i Urheberrechtsgesetz (szerzői jogi törvény) ( 8 ) 15. §‑a, illetve 17–18a. §‑a szabályozza az alapügyben alkalmazandó változatában (a továbbiakban: UrhG). A magáncélú többszörözés joga tekintetében az UrhG 42. §‑ának (4) és (5) bekezdése kivételt határoz meg. Végül az UrhG 76a. §‑ának (1) bekezdése a műsorsugárzó szervezeteknek a műsorok rögzítésére, többszörözésére, sugárzására és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételére vonatkozó kizárólagos jogát írja elő.

11.

A Seven.One Entertainment Group GmbH és a Puls 4 TV GmbH & Co KG, amelyek az elsőfokú eljárás felperesei és a felülvizsgálati eljárásban részt vevő ellenérdekű felek, Németországban, illetve Ausztriában székhellyel rendelkező műsorsugárzó szervezetek.

12.

Az Ocilion IPTV Technologies GmbH (a továbbiakban: Ocilion) az osztrák jog szerint létrehozott társaság. Az Ocilion zárt hálózatú internetes televíziós szolgáltatást ( 9 ) (IPTV ( 10 )) kínál kereskedelmi ügyfeleknek, amelyek lehetnek hálózatüzemeltetők, például telefon‑ vagy villamosenergia‑társaságok, vagy létesítmények, például szállodák vagy stadionok (a továbbiakban: hálózatüzemeltetők). E szolgáltatás vagy on‑premises megoldás formájában valósul meg, ahol a szükséges hardvert és a szoftvert az Ocilion az ügyfél rendelkezésére bocsátja, majd azt az ügyfél kezeli, vagy felhőalapú (cloud) tárolási megoldás formájában, amelyet az Ocilion kezel.

13.

Az Ocilion által nyújtott szolgáltatással a hálózatüzemeltetők az interneten keresztül kínálnak hozzáférést ügyfeleiknek (végfelhasználóknak) a televíziózáshoz. Az alperesekhez tartozó televíziós csatornák is részei az ajánlatnak.

14.

Az Ocilion IPTV megoldása magában foglalja az egyes műsorok online videofelvevővel történő rögzítését, valamint egy felvételről történő visszajátszás funkciót, amely lehetővé teszi egy adott televíziós csatorna összes műsorának akár hét nappal az adást követően történő megtekintését (a műsorok folyamatosan rögzítésre kerülnek a későbbi megtekintés céljából). Főszabály szerint minden rögzítést a végfelhasználó kezdeményez, aki maga aktiválja ezeket a funkciókat a többszörözendő tartalom meghatározásával. A felvételről történő visszajátszás funkciót illetően elegendő, ha a beállítást egyszer, például az üzembe helyezéskor végzi el.

15.

Mindazonáltal a gyakorlatban a „deduplikáció” néven ismert eljárással elkerülhető, hogy többszörös másolatokat készítsenek az egyező rögzítéseket beállító ügyfelek számára. Minden olyan végfelhasználó, aki ugyanazt a rögzítést állította be, hozzáférhet az első és egyetlen másolathoz, amely akkor készült, amikor az „első” végfelhasználó beállította a rögzítést. A hozzáférés a felhasználókkal közölt hivatkozás segítségével történik. A másolat végül akkor törlődik, amikor az utolsó felhasználó is törölte a szóban forgó rögzítésre vonatkozó beállítást (vagy a felvételről történő visszajátszás funkció esetében hét nap elteltével).

16.

Az Ocilion által a hálózatüzemeltetőkkel kötött keretmegállapodások értelmében az utóbbiak felelősek az általuk az Ocilion IPTV megoldásával továbbított műsorok felhasználási jogainak megszerzéséért. Egyébként az Ocilion szerint a felvételről történő visszajátszás, illetve az online videofelvételi funkció a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt, a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel hatálya alá tartozik.

17.

Az alapeljárás alperesei azt állítják, hogy ők nem járultak hozzá ahhoz, hogy az Ocilion ügyfelei az ő műsoraikat továbbközvetítsék. Megkérdőjelezik továbbá a szóban forgó kivétel olyan eljárásra való alkalmazhatóságát, mint amelyet az Ocilion az IPTV megoldásával alkalmazott. Ezért az alperesek az osztrák bíróságok előtt tiltás iránti kereseteket, illetve azokkal egyidejűleg ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket nyújtottak be annak érdekében, hogy tiltsák meg az Ocilionnak, hogy műsoraik másolatát a nyilvánossághoz közvetítse vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegye, illetve hogy azokat többszörözze vagy harmadik személyek számára lehetővé tegye, hogy ők többszörözzék és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék, illetve hogy ügyfelei számára olyan szolgáltatásokat vagy termékeket nyújtson, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ilyen cselekményeket hajtsanak végre.

18.

Mivel e kérelmeknek első fokon és a fellebbezési eljárás során is helyt adtak, az Ocilion felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz az ideiglenes intézkedés iránti kérelmek elutasítása iránt.

19.

E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

20.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2021. július 13‑án érkezett a Bírósághoz. Írásbeli észrevételeket az alapeljárásban részt vevő felek és az Európai Bizottság terjesztett elő. Ugyanezek a felek a 2022. június 21‑i tárgyaláson is benyújtották észrevételeiket.

21.

A kérdést előterjesztő bíróság két kérdést terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra. Az első a 2001/29 irányelv 2. cikkének értelmezésére vonatkozik – amely többek között meghatározza a szerzők kizárólagos jogát arra, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák műveik többszörözését – az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezve, amely kivételt állapít meg e jog alól a természetes személyek által saját, magáncélú felhasználásra készített többszörözések tekintetében. A második kérdés az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, amely a nyilvánossághoz közvetítés kizárólagos jogát határozza meg.

22.

E kérdéseket a feltevésük sorrendjében elemzem, szem előtt tartva, hogy az alapeljárás felperesének felelősségét meghatározó jogvita eldöntéséhez az e két kérdésre adott válaszokat együttesen kell figyelembe venni.

23.

Bár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megfogalmazása azt sugallhatja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt vizsgálja, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját átültető osztrák szabályozás megfelel‑e ezen rendelkezésnek, úgy tűnik számomra, hogy a kérdés inkább e szabályozás helyes értelmezésének meghatározására irányul. Ez azt jelenti, hogy a Bíróságtól a fenti rendelkezésnek az irányelv 2. cikkével összefüggésben történő értelmezését kérik. Ezenfelül e kérdést úgy kell tekinteni, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetre, azaz televíziós műsorok online (internetes) továbbközvetítési szolgáltatására vonatkozik.

24.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével az előterjesztő bíróság tehát azt szeretné megtudni, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkét és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben a televíziós műsorok online továbbközvetítésére irányuló szolgáltatás üzemeltetője az említett műsorok rögzítésére irányuló olyan kiegészítő szolgáltatást is nyújt, amelynek keretében

e szolgáltatás a védett művek többszörözésének engedélyezésére vagy megtiltására vonatkozó kizárólagos jog alóli, a második rendelkezésben említett kivétel hatálya alá tartozik.

25.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés átfogalmazása során a kérdést előterjesztő bíróság által említett utolsó pontot nem ismételtem meg, mivel véleményem szerint e pont csupán azt állapítja meg, hogy az e kérdéssel érintett eljárást a szerzői jog jogosultjainak engedélye nélkül folytatják. Márpedig, mivel a kizárólagos jog alóli kivételről van szó, e szempont hallgatólagosan érvényesül – amennyiben ugyanis a felhasználási cselekményt engedélyezték volna, a kizárólagos jog alóli kivétel nem lenne alkalmazható.

26.

Most rátérek e kérdés elemzésére, először röviden felidézve a szóban forgó szolgáltatás működését.

27.

Az alapeljárás felperese olyan műszaki – hardverből és szoftverből álló informatikai – megoldást nyújt ügyfeleinek, a hálózatüzemeltetőknek, amely lehetővé teszi számukra, hogy a végfelhasználók számára internetes televíziós szolgáltatást (IPTV) nyújtsanak. E szolgáltatás keretében a hálózatüzemeltetők az alapeljárás felperese által rendelkezésükre bocsátott hardver és szoftver segítségével, de a felperes aktív közreműködése nélkül rögzítik a műsorsugárzó szervezetek adásait, átalakítják azokat, továbbá egyidejűleg és változatlan formában elérhetővé teszik a végfelhasználók számára az interneten. ( 11 ) Ez zárt körben történik, azaz csak olyan felhasználók számára hozzáférhető, akik a hálózatüzemeltetők ügyfelei.

28.

A szolgáltatás online rögzítési funkciót is tartalmaz. E funkcióval a végfelhasználók konkrét műsorokat rögzíthetnek, valamint beállíthatják az adott televíziós csatornák folyamatos rögzítését, amely a műsor sugárzását követően hét napig érhető el.

29.

A rögzítésre az alapeljárás felperese által a hálózatüzemeltetők számára az IPTV megoldás részeként biztosított hardveren (tárolókapacitás) kerül sor. Mindez úgy történik, hogy az „első” végfelhasználó által történő beállítást követően egy konkrét műsor vagy egy televíziós csatorna műsorát rögzítik (másolatot készítenek). Amikor egy másik végfelhasználó később ugyanannak a műsornak vagy televíziós csatornának a rögzítését kívánja beállítani, nem készül új másolat, hanem az adott felhasználó hozzáférést kap az első és egyetlen másolathoz, ahogyan minden további felhasználó is. Az eljárást „deduplikációnak” nevezik.

30.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés arra vonatkozik, hogy az ilyen eljárás a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel hatálya alá tartozik‑e. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy ha ez lenne a helyzet, akkor a kivételt úgy kellene tekinteni, hogy az a teljes folyamatra vonatkozik, azaz mind magára a többszörözésre, mind pedig a többszörözésből származó példányok végfelhasználók részére történő rendelkezésre bocsátására. Az e kivétel alapján készült többszörözésnek a felhasználó magáncélú használatára kell irányulnia. A felhasználó számára harmadik fél által készített többszörözés esetén a felhasználónak képesnek kell lennie a másolat felhasználására, és ezért hozzá kell férnie a másolathoz. A többszörözés önmagában, az így készült másolathoz való hozzáféréstől függetlenül nem tartozhat a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel hatálya alá. Ugyanakkor, ha a szóban forgó eljárás nem tartozik e kivétel hatálya alá, akkor azt véleményem szerint két különálló kizárólagos jog, nevezetesen a többszörözés joga (amikor egy műsorról másolat készül) és a nyilvánossághoz közvetítés joga (amikor a végfelhasználóknak hozzáférést biztosítanak e másolathoz) gyakorlásaként kell elemezni.

31.

Az alapeljárás felperese előadja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a magáncélú másolásra vonatkozó kivételre való hivatkozáshoz nem szükséges, hogy a természetes személy maga rendelkezzen a többszörözésre használt berendezésekkel és adathordozókkal. Igénybe vehet ugyanis harmadik fél által nyújtott, többszörözésre irányuló szolgáltatásokat is. ( 12 ) A technológiai semlegesség elve ugyanakkor megköveteli, hogy e szabályt a modern többszörözési technikákra is alkalmazzák, mint például az alapeljárás felperesének IPTV megoldásában alkalmazott deduplikációs technikára. A felhasználók szempontjából lényegtelen, hogy mindegyikük számára külön másolat készül‑e, vagy pedig egyetlen példányhoz kapnak hozzáférést, mivel a hozzáférés biztosítása az egyes felhasználók kezdeményezésére történik. Minden más megoldás a szerzői jog „megkövesedését” és a technológiai fejlődés megtagadását eredményezné. Az alapeljárás felperese szerint tehát az IPTV megoldás részeként nyújtott rögzítési szolgáltatásra – akár a végfelhasználó által kiválasztott konkrét műsorokról, akár a televíziós csatornák műsorainak folyamatos rögzítéséről van szó – a magáncélú másolásra vonatkozó kivételt kell alkalmazni, és arra a szerzői jog jogosultjainak kizárólagos joga nem terjedhet ki.

32.

Ezek az érvek nem meggyőzőek.

33.

Ami a végfelhasználó által kiválasztott televíziós csatornák műsorainak folyamatos rögzítésére irányuló szolgáltatást illeti – amelynek az a célja, hogy a végfelhasználó az adás után hét napig hozzáférjen ezekhez a műsorokhoz –, kétlem, hogy az ilyen rögzítésre a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel alkalmazható lenne, függetlenül attól, hogy minden felhasználónak külön példánya van‑e, vagy megosztva férnek hozzá ugyanahhoz a példányhoz.

34.

Amint arra a Bíróság többször is emlékeztetett, a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdésével összhangban az uniós szerzői jog többek között a szerzői jogok (és a szomszédos jogok) jogosultjainak és a védelemben részesülő teljesítmények felhasználóinak érdekei közötti „megfelelő egyensúlyon” alapul. ( 13 ) A magáncélú másolásra vonatkozó kivétel az irányelv egyik olyan fő rendelkezése, amely e megfelelő egyensúlyt biztosítja. Egyrészt figyelembe veszi a felhasználó azon érdekét, hogy a jogszerűen megszerzett, védelem alatt álló teljesítményt a magánszférájában teljes mértékben élvezhesse ( 14 ) anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy a szerzői jog jogosultjai e szférába beavatkoznak. Másrészt a magáncélú másolás következtében a jogosultaknak esetlegesen okozott kárt a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében az e kivételnek a nemzeti jogba való átültetéséhez szükségszerűen kapcsolódó méltányos díjazásnak kell megtérítenie. Mivel azonban a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel alapján engedélyezett felhasználás a felhasználó magánszférájára korlátozódik, a szerzői jog jogosultjait érő kár nem olyan mértékű, hogy az zavarná a mű rendes felhasználását.

35.

Véleményem szerint a magáncélú másolásra vonatkozó kivételnek a televíziós csatornák valamennyi műsorának folyamatos rögzítésére irányuló olyan szolgáltatásra történő alkalmazása, mint amilyen az alapeljárás felperesének IPTV megoldása, nincs összhangban a szerzői jogok jogosultjai és a felhasználók érdekei közötti megfelelő egyensúly kritériumával.

36.

Először is, nem önálló többszörözési vagy tárolási szolgáltatásról van szó. A szóban forgó szolgáltatás szerves részét képezi az IPTV megoldásnak, amely elsősorban a televíziós műsorok egyidejű internetes továbbközvetítéséből áll, és amelynek kiegészítése a rögzítésre vonatkozó szolgáltatás. E rögzítésre vonatkozó szolgáltatás ráadásul a továbbközvetítéstől függ, mivel ez utóbbi az, amely a végfelhasználó számára a későbbiekben többszörözésre kerülő teljesítményekhez való hozzáférés forrását jelenti. Ezért nem működhet önállóan, és szükségszerűen egy televíziós műsorokhoz való hozzáférési szolgáltatáshoz kapcsolódik. Tehát olyan szolgáltatásról van szó, amely hasonló az olyan kettős funkciójú szolgáltatáshoz, mint amely a VCAST ítélet alapjául szolgáló ügy tárgyát képezte. ( 15 )

37.

Másodszor, a szóban forgó szolgáltatás – terjedelme és automatikus jellege miatt – véleményem szerint egyértelműen kívül esik a magáncélú másolásra vonatkozó, az uniós jogalkotó által megfogalmazott kivétel hatályán. A többszörözést nem csupán nem a végfelhasználó végzi, ahogyan azt a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szó szerint előírja, de még azt is nehéz lenne állítani, hogy a többszörözés e felhasználó kezdeményezésére történik. A végfelhasználó e szolgáltatással kapcsolatban mindössze annyit tesz, hogy elfogadja a számára – a továbbközvetítésre vonatkozó ajánlattal együtt – tett ajánlatot arra vonatkozóan, hogy a jövőbeni műsorokat folyamatos rögzítik, anélkül hogy a végfelhasználó ismerné e többszörözés tartalmát, és anélkül hogy tudná, hogy azt igénybe kívánja‑e venni vagy sem. Az ilyen szolgáltatás valódi célja tehát nem az, hogy a végfelhasználó számára biztosítsa a már hozzáférhetővé tett művek további felhasználási lehetőségét, hanem az, hogy a televíziós műsorok egyidejű továbbközvetítéséhez való hozzáférés alternatív módját biztosítsa a számára.

38.

Mindez véleményem szerint azt mutatja, hogy a jelen esetben nem a védelem alatt álló teljesítményeknek a végfelhasználó magánszférájában történő felhasználásáról van szó, hanem e teljesítményeknek a továbbközvetítési és rögzítési szolgáltatás nyújtója által történő nyilvános felhasználásáról. A televíziós műsorokban szereplő művek interneten történő továbbközvetítésén túlmenően ugyanis a szolgáltató a műveket többszörözi, majd a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi azokat. A szerzői jogok jogosultjai ezért teljes mértékben gyakorolhatják az ilyen felhasználás engedélyezésére vagy megtiltására vonatkozó jogukat anélkül, hogy ez bármiféle beavatkozást jelentene az említett felhasználók magánszférájába. ( 16 ) Ezért tehát nem indokolható a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel alkalmazása.

39.

Az alapeljárás felperesének IPTV megoldásában alkalmazott deduplikációs eljárás ( 17 ) megerősíti és igazolja a fenti megállapításokat. Ez az eljárás önmagában kizárja a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel alkalmazását.

40.

Ezen eljárás keretében egyetlen másolat készül akkor, amikor egy végfelhasználó beállítja egy műsor vagy egy televíziós csatorna teljes adásának rögzítését, és ezt a másolatot minden olyan végfelhasználó számára hozzáférhetővé teszik, aki ugyanannak a műsornak vagy csatornának a rögzítését állította be.

41.

Ahogyan azt az alapeljárás alperesei és a Bizottság lényegében helyesen állítja, e többszörözés nem tekinthető úgy, mint amelyet a végfelhasználó magáncéllal, nem pedig kereskedelmi céllal végzett, ami lehetővé tenné a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel alkalmazását. Épp ellenkezőleg, mivel a cél az, hogy a másolatot az összes olyan végfelhasználó számára hozzáférhetővé tegyék, aki ugyanazt a rögzítést állította be, e a másolatot úgy kell tekinteni, mintha amelyet a szolgáltató kollektív (nyilvános) használatra és kereskedelmi célra készített.

42.

Az alapeljárás felperesének a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel alkalmazása kapcsán a műszaki fejlődés figyelembevételének szükségességére alapított érvei nem kérdőjelezhetik meg ezt a megállapítást. Az uniós szerzői jog, amelyet többek között a 2001/29 irányelv harmonizált, teljes mértékben a művek különböző felhasználási módjainak technikai jellemzőin alapul. Ezt tükrözik az abban foglalt különböző kizárólagos jogok és az e jogok alóli különböző kivételek. A Bíróság az e téren bekövetkezett fejlődést is figyelembe veszi. Így elismerte az online többszörözési és tárolási szolgáltatások létezését és a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel alkalmazhatóságát abban az esetben, ha egy magánszemély ilyen szolgáltatásokat vesz igénybe. ( 18 ) Ez azonban nem változtatja meg a megvalósult cselekmények jellegét. Az a tény, hogy a tartalomról bármilyen adathordozón másolatot készítenek, többszörözési cselekménynek minősül; a már meglévő másolathoz való hozzáférés biztosítása azonban nem. Ezek olyan objektív tények, amelyeket semmilyen elméleti konstrukció, például az alapeljárás felperese által hivatkozott „logikai másolat” fogalma, nem képes megváltoztatni.

43.

Nem számít az sem, hogy a rögzítésnek az első végfelhasználó általi beállítása a többszörözés kiváltó okaként szolgál. Amint azt már korábban megjegyeztem, a pontosan meghatározott tartalmak többszörözésének lehetősége ( 19 ) szerves részét képezi a teljes körű internetes televíziós szolgáltatásnak. Ez a végfelhasználó kezdeményezésére valósul meg, de az elkészült másolat ezt követően nem áll az adott felhasználó kizárólagos rendelkezésére, ( 20 ) hanem a szolgáltató ellenőrzése alatt marad, és forrásként szolgál ahhoz, hogy a szolgáltató a többszörözött művet valamennyi felhasználó számára közvetítse. ( 21 ) Az alapeljárás alperesei e tekintetben helyesen állapítják meg, hogy nem a rögzítésre vonatkozó szolgáltatás az, amely a végfelhasználók számára a többszörözés eszközeként szolgál, hanem éppen ellenkezőleg, a felhasználók azok, akik e szolgáltatás nyújtója számára a többszörözés eszközeként szolgálnak.

44.

Az olyan online videofelvétel, mint amelyet az alapeljárás felperesének IPTV megoldása tartalmaz, tehát két különböző felhasználási cselekményből áll, nevezetesen egyrészt a többszörözésből (a televíziós műsorok rögzítése formájában), másrészt a nyilvánossághoz közvetítés cselekményéből (az adott műsor szolgáltató által készített másolatához való hozzáférésnek a műsor rögzítését beállító végfelhasználók számára történő biztosításának formájában). ( 22 )Mindkét cselekmény a szolgáltatónak tulajdonítható, és nem eshet a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel hatálya alá.

45.

Igaz, hogy az előző pontban említett közvetítés ugyanazt a közönséget célozza meg, mint a televíziós műsorok egyidejű internetes továbbközvetítésének formáját öltő eredeti közvetítés, azaz a hálózatüzemeltetők ügyfeleit. Ráadásul mindkét közvetítési cselekményt ugyanazon technikai eszköz, nevezetesen az internet segítségével végzik. Ezért lehet úgy érvelni – ahogyan azt az alapeljárás felperese lényegében állítja –, hogy a Bíróságnak a nyilvánossághoz közvetítéshez való joggal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával összhangban ( 23 ) a későbbi közvetítés az eredeti közvetítéshez adott engedélyből részesül. ( 24 )

46.

Véleményem szerint azonban ez nem így van. A szóban forgó két nyilvánossághoz közvetítés ugyanis a védelem alatt álló teljesítmények felhasználásának különböző formáit jelenti.

47.

Az internetes továbbközvetítés esetében – az audiovizuális szolgáltatásokkal kapcsolatban használt kifejezéssel élve – „lineáris” közvetítésről van szó, amelyben a tartalom sugárzása a műsorszolgáltató által meghatározott menetrend szerint történik, és a felhasználó a kívánt műsort a sugárzás időpontjában nézheti meg. Ez a rádió és a televízió szokásos működési rendje, függetlenül attól, hogy milyen módon sugározzák műsoraikat (földfelszíni, műholdas, kábeles vagy internetes úton). Ezzel szemben, amikor a műsor rögzítésre kerül, és a felhasználó hozzáférhet a felvételhez, ez „nem lineáris” kommunikáció, azaz a felhasználó dönti el, hogy mikor nézi meg a műsort, és többször is megnézheti, megállíthatja stb. A felhasználó tehát sokkal „intenzívebben” élvezheti a műsort, mint a lineáris közvetítés esetén.

48.

Bár a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése e két közvetítési módot a „[a művek] nyilvánossághoz közvetítés[e], beleértve [a művek] oly módon történő hozzáférhetővé tétel[é]t is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg” kifejezés alatt csoportosítja, valójában két különböző felhasználási cselekményről van szó, mindkettőre kizárólagos jogok vonatkoznak, és külön engedélyt igényelnek a szerzői jogok jogosultjaitól, annak ellenére, hogy e két közvetítési mód ugyanahhoz a nyilvánossághoz szólhat, és ugyanazokat a technikai eszközöket használhatja. ( 25 )

49.

A deduplikációs technikát alkalmazó olyan szolgáltatás esetén, mint amilyen a jelen ügyben szóban forgó IPTV megoldás, általánosabb indokok is szólnak a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel alkalmazása ellen.

50.

A kivétel alapjául szolgáló egyensúly ( 26 ) többek között figyelembe veszi a felhasználó többszörözési költségeit. Ez lehet a többszöröző berendezések és adathordozók költsége, a tárolási szolgáltatás, vagy egyszerűen a többszörözéshez szükséges munka. ( 27 ) E költségek a többszörözések mértékét korlátozó tényezőnek minősülnek, így védve a szerzői jogok jogosultjainak érdekeit. A deduplikációs technika, amely lehetővé teszi az alapeljárás felperese által oly sokat hangoztatott tárolási kapacitás megtakarítását, veszélyezteti ezt az egyensúlyt, mivel lehetővé teszi, hogy minimális és állandó költséggel korlátlan számú „többszörözést” lehessen készíteni.

51.

A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt méltányos díjazást a gyakorlatban gyakran a többszöröző berendezések és adathordozók árába beépített járulékból finanszírozzák. ( 28 ) A tárolókapacitás és a szóban forgó kivétel alapján készített másolatok száma közötti kapcsolat megszüntetése, amelyet a deduplikációs technika és a virtuális ( 29 ) másolatok létrehozása eredményez, felborítja azt az egyensúlyt, amelyen a méltányos díjazás finanszírozási rendszere alapszik.

52.

A deduplikációs technikát alkalmazó rögzítési szolgáltatás tehát – az alapeljárás felperesének állításával ellentétben – nem egy egyszerű videofelvevő funkcionális megfelelője, legalábbis ami a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel alapján felmerülő fontos szempontokat illeti. E kivétel tehát nem alkalmazható itt analógia útján, ahogyan azt a Bíróság az elektronikus könyvek nyilvános kölcsönzésével kapcsolatban tette. ( 30 )

53.

A fentiekben elemzett szempontok arra is engednek következtetni, hogy a magáncélú másolásra vonatkozó kivételnek egy olyan rögzítési szolgáltatásra történő alkalmazása, mint amilyen az alapeljárás felperesének IPTV megoldása, ellentétes a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében foglalt követelményekkel. E rendelkezés szerint az irányelv által védett kizárólagos jogok alóli kivételek csak olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.

54.

Ugyanakkor egy olyan kivétel, amely lehetővé tenné a televíziós műsorokhoz internetes továbbközvetítés révén hozzáférést biztosító szolgáltató számára, hogy valamennyi műsort a többszörözés mértékéhez képest minimális költséggel többszörözze, majd felvételről hozzáférést biztosítson ügyfelei számára ezekhez a műsorokhoz, szükségszerűen sértené a műsorszolgáltatók által készített műsorok szokásos felhasználását, mivel e műsorszolgáltatók maguk is nyújthatnának hasonló szolgáltatást, vagy engedélyezhetnék ilyen szolgáltatás nyújtását licenciadíj megfizetése ellenében. Továbbá, mivel e kivétel alkalmazását nem indokolja a végfelhasználók magánszférájának védelme, az így okozott kár indokolatlan lenne.

55.

E megfontolások alapján azt javaslom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkét és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a televíziós műsorok online továbbközvetítésére irányuló szolgáltatás üzemeltetője az említett műsorok rögzítésére irányuló olyan kiegészítő szolgáltatást is nyújt, amelynek keretében

e szolgáltatás nem tartozik a védett művek többszörözésének engedélyezésére vagy megtiltására vonatkozó kizárólagos jog alóli, a második rendelkezésben említett kivétel hatálya alá.

56.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés arra vonatkozik, hogy az alapeljárás felperese által kínálthoz hasonló IPTV megoldás szolgáltatója közvetíti‑e a nyilvánosság számára azokat a televíziós műsorokat, amelyeket az IPTV megoldás révén továbbközvetítenek a végfelhasználóknak. A kérdés megfogalmazása némi félreértésre adhat okot.

57.

Először is, a kérdést előterjesztő bíróság a kérdését az „on‑premises” szolgáltatás esetére korlátozza, azaz amikor az IPTV megoldást az alapeljárás felperese ügyfeleinek (a hálózatüzemeltetők) berendezésein használják, vagy legalábbis az alapeljárás felperese bocsátja rendelkezésükre a berendezéseket, de a hálózatüzemeltetők kezelik őket. A bíróság nem magyarázza meg, hogy miért zárja ki e kérdés köréből a felhőszolgáltatást (cloud), pedig az a jelek szerint szintén az alapügy tárgyát képezi. Feltételezem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nyilvánvalónak tartja, hogy ebben az esetben az alapeljárás felperese a nyilvánossághoz való közvetítést végez.

58.

Bár ez helytálló lehet, számomra nem tűnik magától értetődőnek. A felhőalapú megoldás keretében az alapeljárás felperesének tulajdonában vannak a szerverek, amelyeken a szoftver fut, valamint a tárolóeszközök, amelyre a műsorokat a rögzítési és visszajátszási szolgáltatás részeként másolják. Az alapeljárás felperese tehát technikailag is közvetlen kapcsolatban áll a végfelhasználókkal. Ezért elképzelhetőnek tűnik, hogy az alapeljárás felperesét felelőssé lehet tenni e műsorok nyilvánossághoz közvetítéséért, legalábbis a visszajátszási szolgáltatás keretében történő közvetítés tekintetében, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre vonatkozó elemzésemnek megfelelően. E kérdés végleges eldöntéséhez azonban az Ocilion és a hálózatüzemeltetők szerepének részletes ismeretére lenne szükség, ami a jelen eljárásban nem áll a Bíróság rendelkezésére. Ezért azt javaslom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adandó választ a kérdést előterjesztő bíróság által meghatározott keretre, azaz az on‑premises szolgáltatásra korlátozzuk.

59.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság nem ad magyarázatot arra, hogy mire alapozza az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a) pontjában szereplő azon állítást, miszerint az IPTV megoldás szolgáltatója „befolyással lehet arra, hogy a végfelhasználó a szolgáltatáson keresztül mely televíziós műsorokat tudja fogni”. Az alapeljárás felperesének észrevételei szerint, amelyeket az alapeljárás alperesei sem vitatnak, a televíziós műsorok kiválasztását, vételét és internetes továbbközvetítését a hálózatüzemeltetők végzik, az alapeljárás felperesének befolyása vagy közreműködése nélkül. Az ügyiratban semmi sem támasztja alá ezt az állítást. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a) pontjában foglalt előfeltevés tehát nem tűnik megalapozottnak.

60.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével az előterjesztő bíróság tehát lényegében azt kérdezi, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az a szolgáltató, amely hardvert és szoftvert, valamint műszaki támogatást kínál a televíziós műsorok interneten keresztül történő továbbközvetítéséhez a végfelhasználók számára, valamint az ilyen műsorok rögzítésére és visszajátszására szolgáló szolgáltatás nyújtásához (IPTV megoldás), és amely szolgáltató e hardvert és szoftvert ügyfelei rendelkezésére bocsátja, akik maguk üzemeltetik azokat, e rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést végez.

61.

A 2001/29 irányelv (27) preambulumbekezdésében ( 31 ) foglalt és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában ( 32 ) is elismert uniós szerzői jogi alapelv szerint a közvetítést lehetővé tevő, illetve azt megvalósító tárgyi eszközök rendelkezésre bocsátása önmagában nem minősül az ezen irányelv értelmében vett közvetítésnek. A tárgyi eszközök egyszerű rendelkezésre bocsátása és a nyilvánossághoz közvetítés közötti különbség abban rejlik, hogy a szolgáltató milyen szerepet játszik a konkrét védett művek nyilvánossághoz való közvetítésében. Csak akkor lehet úgy tekinteni, hogy a szolgáltató közvetítést végez, ha aktív szerepet játszik a közvetítésben.

62.

E különbséget jól szemlélteti a Bíróság két határozata. Először is, a Stichting Brein ügyben ( 33 ) hozott ítéletében a Bíróság elismerte a nyilvánossághoz közvetítés meglétét abban az esetben, ha a rendelkezésre bocsátott multimédia‑lejátszók olyan honlapokra mutató, előre telepített hiperhivatkozásokat tartalmaznak, amelyeken keresztül szerzői jogi védelem alatt álló műveket tettek hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. Úgy vélte, hogy az ilyen hiperhivatkozások elhelyezése közvetlen kapcsolatot hoz létre a hivatkozott honlapokon elérhetővé tett művek és a multimédia‑lejátszók vásárlói között. Itt tehát nem egyszerűen a médialejátszók formájában rendelkezésre bocsátott tárgyi eszközökről volt szó, hanem az előre telepített hiperhivatkozásokon keresztül megvalósuló közvetítési cselekményről. ( 34 )

63.

Másodszor, a rádiókészülékkel felszerelt gépjárművek kölcsönzése esetén, amely nem állt semmilyen kapcsolatban konkrét védett művek közvetítésével, a Bíróságnak nem okozott nehézséget, hogy elutasítsa a nyilvánossághoz közvetítés fennállását, és megállapítsa, hogy tárgyi eszközök egyszerű rendelkezésre bocsátásáról van szó. ( 35 )

64.

Elismerem, hogy az alapeljárás felperese által nyújtott szolgáltatások sokkal összetettebbek, mint a rádiókészülékkel felszerelt gépjárművek kölcsönzése. Ennek alapján úgy vélem, hogy e szolgáltatásokat – legalábbis ami az on‑premises szolgáltatást illeti – a 2001/29 irányelv (27) preambulumbekezdése szerinti tárgyi eszközök egyszerű rendelkezésre bocsátásaként kell értelmezni, és ezért nem minősülnek az irányelv 3. cikke értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek.

65.

Először is, bár a „fizikai [helyesen: tárgyi] eszközök” fogalmát sem a 2001/29 irányelv szövege, sem a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem határozza meg, számomra egyértelműnek tűnik, hogy az elég tágan értelmezhető ahhoz, hogy ne csak magát a műszaki berendezést (a számítástechnikában gyakran használt kifejezéssel élve a „hardvert”), hanem az e berendezés működését lehetővé tevő szoftvert is magában foglalja. A szoftvereknek a „tárgyi eszközök” fogalmából való kizárása véleményem szerint teljesen anakronisztikus lenne, mivel jelenleg szinte minden olyan műszaki berendezés, amely a 2001/29 irányelv értelmében vett közvetítés létrehozására vagy fogadására szolgál, processzorral rendelkezik, és a működéséhez szoftverre van szükség. Továbbá, a nyilvánossághoz közvetítés és a tárgyi eszközök egyszerű rendelkezésre bocsátása közötti fent említett különbség alapján a szoftver nem különbözik a hardvertől, mivel önmagában nem valósítja meg a szerzői jog által védett konkrét művek közvetítését.

66.

Másodszor, az a tény, hogy az alapeljárás felperese a hardver és szoftver mellett a hálózatüzemeltetőknek műszaki támogatást és a hardver és szoftver működésének testre szabását is biztosítja, véleményem szerint nem változtatja meg alapvetően az IPTV megoldás működésében betöltött szerepét. A Bizottság és mások által kifejtett nézettel ellentétben nem gondolom, hogy a műszaki támogatás nyújtása elegendő annak megállapításához, hogy az alapeljárás felperese nyilvánossághoz közvetítést valósított meg. Az összetett műszaki eszközök rendelkezésre bocsátása során a működésük testre szabása és a szolgáltató részéről nyújtott támogatás gyakori kiegészítő szolgáltatásnak számítanak. Bizonyos esetekben szükségesek ahhoz, hogy a felhasználó teljes mértékben ki tudja használni a szóban forgó eszköz előnyeit, mivel gyakran csak a szolgáltató rendelkezik elegendő ismerettel a megfelelő működés biztosításához. Ez különösen igaz a szoftverek esetében, amelyekről köztudott, hogy megfelelő működésükhöz folyamatos karbantartásra van szükség, hibajavítás vagy frissítések formájában. ( 36 )

67.

Annak megállapítása tehát, hogy a tárgyi eszközök működéséhez nyújtott műszaki támogatás puszta ténye az ilyen eszközök egyszerű rendelkezésre bocsátását szerzői jogi védelem alatt álló teljesítmények nyilvánossághoz közvetítésének cselekményévé változtatja, amennyiben ezen eszközöket ilyen közvetítésre használják, megfosztaná a 2001/29 irányelv (27) preambulumbekezdésében foglalt kitételt és az e preambulumbekezdés által biztosítani kívánt egyensúlyt a hatályától. Ezért azon a véleményen vagyok, hogy a fenti preambulumbekezdésben említett „tárgyi eszközök rendelkezésre bocsátása” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az a rendelkezésre bocsátott eszközök megfelelő működésének biztosítására irányuló műszaki támogatást is magában foglalja.

68.

Végül, harmadszor, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában mára klasszikussá vált megfogalmazás szerint a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közvetítést valósít meg az, aki magatartása következményeinek teljes tudatában, közvetítőként jár el ügyfelei irányában egy védelem alatt álló művet tartalmazó, sugárzott műsor hozzáférhetővé tételével, főként olyan esetben, amikor e beavatkozás hiányában ügyfelei nem tudnák a sugárzott művet élvezni. ( 37 ) Ez a megfogalmazás három alapvető elemre összpontosít, nevezetesen a műhöz való hozzáférésre, a közvetítés kezdeményezőjére, ( 38 ) valamint az utóbbi ügyfeleire, akik azt a nyilvánosságot alkotják, amelyhez a közvetítés irányul. A közvetítés kezdeményezője, a műhöz való hozzáférés és az ügyfelek (a nyilvánosság) közötti kapcsolat határozza meg a közvetítés cselekményét. A másik két elem, azaz a helyzetnek a közvetítés kezdeményezője általi ismerete és az ő megkerülhetetlen szerepe, bár nélkülözhetetlenek, önmagukban nem elegendőek a közvetítéshez.

69.

Az alapeljáráshoz hasonló helyzetben a nyilvánosságot alkotó végfelhasználók nem az IPTV megoldás szolgáltatójának, jelen esetben az alapeljárás felperesének az ügyfelei, hanem e megoldás használóinak, azaz a hálózatüzemeltetőknek. Ezért e hálózatüzemeltetők azok, akik az ügyfeleik számára hozzáférést biztosítanak a védett művekhez, akár a televíziós műsorok interneten történő élő továbbközvetítése, akár a műsorok rögzítését követő visszajátszás formájában.

70.

Másrészt az alapeljárás felperesének – az alapeljárás alperesei által hivatkozott – azon tudomása, hogy IPTV megoldás felhasználható arra, hogy a televíziós műsorok szerzői jogi jogosultjainak hozzájárulása nélkül a nyilvánosság számára e műsorokhoz hozzáférést biztosítson, nem elegendő ahhoz, hogy e műsorok közvetítését az alapeljárás felperesének lehessen tulajdonítani, mivel nem áll fenn kapcsolat közte és a végfelhasználók között. Hasonlóképpen, az Ocilion nem játszik nélkülözhetetlen szerepet a közvetítésben a végfelhasználók szempontjából, akik esetleg egyáltalán nem is tudnak a létezéséről. E szerepet szintén a hálózatüzemeltetők töltik be, akik az internetes televíziós szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések ügyfeleikkel történő megkötésekor kialakítják a szóban forgó közvetítés által érintett közönséget. Más szavakkal a végfelhasználók a hálózatüzemeltetőkkel kötött szerződéseknek köszönhetően férnek hozzá a kívánt műsorokhoz. Az alapeljárás felperese által nyújtott IPTV megoldás csupán egy eszköz az ilyen hozzáféréshez, anélkül, hogy bármilyen kapcsolatban állna a nyilvánosságot alkotó konkrét személyekkel.

71.

Ezért azt javaslom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a szolgáltató, amely hardvert és szoftvert, valamint műszaki támogatást kínál a televíziós műsorok interneten keresztül történő továbbközvetítéséhez a végfelhasználók számára, valamint az ilyen műsorok rögzítésére és visszajátszására szolgáló szolgáltatás nyújtásához (IPTV megoldás), és amely szolgáltató e hardvert és szoftvert ügyfelei rendelkezésére bocsátja, akik maguk üzemeltetik azokat, nem végez e rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést.

72.

A fentiekre való tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: