1.

„A jelen ügy fontossága azonnal nyilvánvaló. Az átigazolási rendszer és az állampolgársági kikötések közösségi joggal való összeegyeztethetőségének kérdésére adandó válasz döntő hatással lesz a professzionális labdarúgás Közösségen belüli jövőjére.” Ezek voltak Lenz főtanácsnok első szavai a labdarúgás világát megbolygató Bosman ítélet alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványának előzetes észrevételeiben. ( 2 )

2.

Közel három évtizeddel később egy, ezúttal Spanyolországból származó előzetes döntéshozatal iránti kérelem vet fel a modern labdarúgás szervezeti struktúrájához kapcsolódó kérdéseket. A jelen ügy alapja az Európai Szuperliga (European Super League; a továbbiakban: ESL), egy új európai labdarúgótorna létrehozására irányuló, intenzív médiafigyelmet vonzó terv, amely szenvedélyes reakciókat és megjegyzéseket váltott ki az „egyszerű” szurkolókból, illetve a legmagasabb szintű nemzeti és európai politikai fórumokból is. ( 3 ) A jelen ügyben az európai labdarúgás jövője azoktól a válaszoktól függ majd, amelyeket a Bíróság olyan problémákra fog adni, amelyek elsősorban a versenyjoghoz, másodlagosan az alapvető szabadságokhoz kapcsolódnak.

3.

A kérelmet a Juzgado de lo Mercantil n.o 17 de Madrid (madridi kereskedelmi bíróság, [Madrid, Spanyolország]) terjesztette elő a Fédération Internationale de Football Association (Nemzetközi Labdarúgó‑szövetség, FIFA) és az Union des associations européennes de football (Európai Labdarúgó‑szövetség, UEFA), valamint a European SuperLeague Company SL (a továbbiakban: ESLC), egy új – a két szövetség által eddig szervezett és forgalmazott versenyek alternatívájának vagy versenytársának tekintendő – európai labdarúgótorna szervezésére és értékesítésére irányuló társaság között folyamatban lévő, a FIFA és az UEFA nyilvános nyilatkozataira vonatkozó jogvitában, amely nyilatkozatokban elutasították ennek az új versenynek az engedélyezését, és figyelmeztettek, hogy minden olyan játékost vagy klubot, aki részt vesz benne, kizárnak a FIFA és az UEFA által szervezett versenyekről.

4.

A FIFA alapszabályának 22. cikke értelmében:

„(1)   Az ugyanahhoz a kontinenshez tartozó tagszervezetek a FIFA által elismert következő szövetségekbe tömörülnek:

[…]

[…]

(2)   A FIFA kivételesen engedélyezheti egy szövetségnek, hogy tagként fogadjon el egy földrajzilag más kontinenshez tartozó szervezetet, amely nem tagja e kontinens szövetségének. Az érintett földrajzi szövetség véleményét be kell szerezni.

(3)   Minden szövetségnek a következő jogokkal és kötelezettségekkel kell rendelkeznie:

[…]

[…]”

5.

Ezen alapszabály 67. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A FIFA, annak tagszervezetei és a szövetségek a joghatóságuk alá tartozó versenyekből és egyéb rendezvényekből származó összes jog eredeti jogosultjai, a tartalomra, az időre, a helyre, illetve a jogra vonatkozó korlátozások nélkül […].”

6.

Az említett alapszabály 68. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A FIFA, a tagszervezetek és a szövetségek kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy engedélyezzék a joghatóságuk alá tartozó mérkőzések és rendezvények többek között audiovizuális hordozókon történő terjesztését, mégpedig a helyre, a tartalomra, az időpontra, a technológiára vagy a jogra vonatkozó korlátozás nélkül.”

7.

Ugyanezen alapszabály 71. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Tanács hatáskörébe tartozik a reprezentatív csapatok, ligák, klubok és/vagy eseti csapatok részvételével zajló nemzetközi versenyek és mérkőzések szervezésére vonatkozó szabályzatok meghozatala. A FIFA, a szövetségek és/vagy az érintett tagszervezet előzetes engedélye nélkül semmiféle mérkőzésre vagy versenyre nem kerülhet sor. A részletes szabályokat a nemzetközi mérkőzések szabályzata szabályozza.

(2)   A Tanács rendelkezéseket hozhat e mérkőzésekre és versenyekre vonatkozóan.

(3)   A Tanács meghatározza az olyan különleges helyzetek engedélyezésére vonatkozó feltételeket, amelyekről a nemzetközi mérkőzések szabályzata nem rendelkezik.

(4)   A nemzetközi mérkőzések szabályzatában előírt hatásköri engedély kivételével a FIFA minden nemzetközi mérkőzés vagy nemzetközi verseny engedélyezésére vonatkozóan végleges határozatot hozhat.”

8.

A FIFA alapszabályának 72. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Bármely olyan játékos vagy csapat, aki vagy amely tagszervezet vagy ideiglenes jelleggel elismert szövetség tagja, a FIFA beleegyezése nélkül nem játszhat mérkőzést, illetve nem tarthat sportkapcsolatot más olyan játékossal vagy csapattal, amely nem valamely tagszervezet vagy ideiglenes jelleggel elismert szövetség tagja.

(2)   A tagszervezetek és azok klubjai nem játszhatnak valamely másik tagszervezet területén e szervezet engedélye nélkül.”

9.

Ezen alapszabály 73. cikke a valamely tagszervezethez tartozó egyesületeknek, ligáknak vagy kluboknak megtiltja, hogy más tagszervezethez csatlakozzanak, vagy annak területén versenyeken vegyenek részt, kivéve kivételes körülmények között, a FIFA és az érintett szövetség(ek) kifejezett jóváhagyásával.

10.

A FIFA alapszabályához hasonlóan az UEFA alapszabályának 49–51. cikke is monopóliumot biztosít számára a nemzetközi versenyek Európában való szervezését illetően, valamint lehetőséget biztosít arra, hogy megtiltsa, hogy ilyen versenyeket előzetes engedélye nélkül szervezzenek. Közelebbről, e cikkek szövege a következő:

„49. cikk – Versenyek

(1)   Kizárólag az UEFA dönt azon európai nemzetközi versenyek szervezéséről és törléséről, amelyeken szervezetei és/vagy azok klubjai vesznek részt. A FIFA versenyeit e rendelkezés nem érinti.

[…]

(3)   A nem az UEFA által szervezett, de az UEFA területén játszott nemzetközi mérkőzések, versenyek vagy tornák a FIFA és/vagy az UEFA és/vagy a hatáskörrel rendelkező tagszervezetek előzetes engedélyét igénylik, a FIFA nemzetközi mérkőzésekre vonatkozó szabályzatával és az UEFA végrehajtó bizottsága által elfogadott kiegészítő végrehajtási rendelkezésekkel összhangban.

50. cikk – Versenyszabályzat

(1)   A végrehajtó bizottság szabályzatokat bocsát ki, amelyek meghatározzák az UEFA részvételi feltételeit és versenyeinek szervezését. E szabályzatoknak egyértelmű és átlátható pályázati eljárást kell előírniuk az UEFA valamennyi versenyére, beleértve a döntőket is.

[…]

(2)   A szervezetek és klubjaik vállalják, hogy tiszteletben tartják az illetékes szervek alapszabályát, szabályzatát és egyéb határozatait.

(3)   Az UEFA valamely versenyén való indulás joga azonnali hatállyal megtagadható minden olyan szervezettől vagy klubtól, amely közvetlenül vagy közvetve olyan tevékenységben vesz részt, amely jogellenesen befolyásolhatja nemzeti vagy nemzetközi szintű mérkőzések eredményét, az esetleges fegyelmi intézkedések sérelme nélkül.

51. cikk – Tiltott kapcsolatok

(1)   Az UEFA tagszervezetei, illetve az UEFA különböző tagszervezeteihez közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó ligák vagy klubok közötti társulásokat vagy szövetségeket az UEFA engedélye nélkül nem lehet létrehozni.

(2)   Az UEFA tagjai, illetve a hozzájuk tartozó ligák és klubok a tagszervezetek engedélye nélkül saját területükön kívül nem játszhatnak és nem is szervezhetnek mérkőzéseket.”

11.

A FIFA, amely svájci magánjogi jogalany, a labdarúgás világszintű végrehajtó szerve, amelynek célja lényegében a labdarúgás előmozdítása és nemzetközi versenyeinek megszervezése. Tagjai a nemzeti szövetségek, de elismeri a regionális labdarúgó‑szövetségek – többek között az UEFA – létezését is, ezek azonban nem tagjai a FIFA‑nak. A professzionális labdarúgóklubok a FIFA közvetett tagjai, mivel azokra kiterjedhetnek a FIFA által hozott fegyelmi intézkedések. A szövetségeknek, a konföderációknak és a kluboknak tiszteletben kell tartaniuk a FIFA által elfogadott szabályozást.

12.

Az UEFA szintén svájci magánjogi jogalany, amely a labdarúgás európai szintű irányító szerve. Fő feladatai a labdarúgás minden fejlődési formájának európai szintű felügyelete és ellenőrzése. A nemzeti ligák és az európai klubok az UEFA közvetett tagjai, amely e klubok, valamint a nemzeti csapatok nemzetközi versenyeit szervezi.

13.

Alapszabályuk szerint a FIFA és az UEFA kizárólagos joggal rendelkeznek a nemzetközi professzionális labdarúgó‑versenyek Európában történő engedélyezésére és szervezésére vonatkozóan.

14.

Az ESLC a spanyol jog szerint bejegyzett társaság, amelynek célja az első olyan európai labdarúgóverseny megszervezése, amely az UEFA‑tól függetlenül létezne, ESL néven. E társaság részvényesei híres európai futballklubok. Irányítási modellje egy „félig nyitott” részvételi rendszeren alapul, amely egyrészt tizenkét–tizenöt professzionális labdarúgóklubból áll, amelyek az állandó tagok jogállásával rendelkeznek, másrészt pedig egy meghatározott eljárás szerint kiválasztott, később megállapítandó számú, a „kvalifikációt szerző klubok” jogállásával rendelkező professzionális labdarúgóklubokból.

15.

A projekt előfeltételei közé tartozik, hogy a FIFA és/vagy az UEFA elismerje az ESL‑t új, az alapszabályukkal összeegyeztethető versenyként, vagy pedig a bíróságok és/vagy közigazgatási szervek által biztosított jogi védelem, amely lehetővé teszi az alapító klubok számára, hogy részt vegyenek az ESL‑ben, miközben továbbra is részt vesznek a saját bajnokságaikban, versenyeikben és nemzeti tornáikban.

16.

Az ESL létrehozásának bejelentését követően a FIFA és az UEFA 2021. január 21‑én közös nyilatkozatban fejezte ki, hogy nem ismeri el ezt az új szervezetet, és figyelmeztetett, hogy minden olyan játékost vagy klubot, aki részt vesz ebben az új versenyben, kizárnak a FIFA és szövetségei által szervezett versenyekből. Egy másik, 2021. április 18‑i közleményben e nyilatkozatot az UEFA és más nemzeti szövetségek is jóváhagyták, emlékeztetve az ESL résztvevőivel szembeni fegyelmi intézkedések megtételének lehetőségére. E fegyelmi intézkedések többek között az ESL‑ben részt vevő klubok és játékosok bizonyos nagy európai és világszintű versenyekből való kizárását jelentik.

17.

A Juzgado de lo Mercantil no 17 de Madrid (madridi kereskedelmi bíróság), azaz a kérdést előterjesztő bíróság, amelyhez az ESLC fordult – úgy vélve, hogy a FIFA és az UEFA magatartását az EUMSZ 101. cikkel és az EUMSZ 102. cikkel összeegyeztethetetlennek kell minősíteni – egymást követően 2021. április 19‑én és 20‑án úgy határozott, hogy a kereset elfogadható, majd kontradiktórius tárgyalás nélkül egy sor ideiglenes intézkedést rendelt el. Ezen intézkedések célja lényegében az volt, hogy megakadályozzanak minden olyan magatartást a FIFA vagy az UEFA részéről, amelynek célja az ESL előkészítésének és végrehajtásának, valamint a klubok és játékosok részvételének megakadályozása vagy meggátolása, különösen az UEFA és a FIFA által szervezett versenyekről való kizárással járó fegyelmi intézkedések vagy szankciók révén.

18.

Előzetes döntéshozatal iránti kérelmének alátámasztásaként a kérdést előterjesztő bíróság, miután meghatározta az érintett gazdasági tevékenységeket, valamint a tárgyi és földrajzi piacokat – azaz egyrészt a nemzetközi labdarúgó‑bajnokságok szervezését és forgalmazását Európában, másrészt pedig az azokhoz kapcsolódó különböző sportjogok hasznosítását –, úgy ítélte meg, hogy a FIFA és az UEFA e piacok mindegyikén monopolhelyzetben van, vagy legalábbis erőfölénnyel rendelkezik. Ebben az összefüggésben e bíróságnak kétségei vannak a FIFA és az UEFA alapszabálya egyes rendelkezései, valamint az e szövetségek által előírt szankciós fenyegetések vagy figyelmeztetések uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően, tekintettel először is az erőfölénnyel való visszaélésnek az EUMSZ 102. cikkben előírt tilalmára, másodszor a versenyellenes megállapodások EUMSZ 101. cikkben előírt tilalmára, harmadszor pedig az EUM‑Szerződés által biztosított különböző szabadságokra, amennyiben ezeket a labdarúgóversenyek terén esetlegesen versenyképes magánkezdeményezések gyengítésére lehet felhasználni.

19.

E körülmények között a Juzgado de lo Mercantil no 17 de Madrid (madridi kereskedelmi bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

20.

A Bíróság előtt írásbeli észrevételeket terjesztett elő az alapeljárás feleként az ESLC, az A22 Sports Management SL (a továbbiakban: A22) ( 4 ), a FIFA, az UEFA és a Liga Nacional de Fútbol Profesional (LNFP). ( 5 ) Írásbeli észrevételeket terjesztett elő továbbá, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések összességére, vagy egy részére vonatkozóan a spanyol, a cseh, a dán, az ír, a francia, a horvát, az olasz, a lett, a luxemburgi, a magyar, a lengyel, a portugál, a román, a szlovák, a svéd és az izlandi kormány, valamint az Európai Bizottság. A 2022. július 11‑én és 12‑én tartott tárgyaláson az ESLC, az A22, a FIFA, az UEFA, az LNFP, a Real Federación Española de Fútbol (RFEF), ( 6 ) a spanyol, a cseh, a dán, a német, az észt, az ír, a görög, a francia, a horvát, az olasz, a ciprusi, a lett, a magyar, a máltai, az osztrák, a lengyel, a portugál, a román, a szlovén, a svéd és a norvég kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő szóbeli észrevételeket.

21.

Ki kell emelni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát három szempontból vitatta az UEFA és az LNFP, valamint részben vagy egészben bizonyos érdekelt felek, nevezetesen az ír, a francia, a magyar, a román és a szlovák kormány.

22.

Először is, ami az alapjogvita állítólagosan hipotetikus jellegére alapított érvet illeti, ( 7 ) álláspontom szerint hasznos emlékeztetni arra, hogy e jogvita forrása az ESLC által bejelentett projekt ellen a FIFA és az UEFA által nyilvánosan kinyilvánított tiltakozás. Az a körülmény, hogy e projekt a bejelentésekor fejlesztés alatt állt, és azóta leállt, mit sem változtat e tiltakozáson, amely e két szövetség szabályainak egy részére támaszkodott, amely rész versenyszabályokkal való összeegyeztethetőségét a kérdést előterjesztő bíróság kétségbe vonja. Ráadásul semmi nem bizonyítja, hogy az ESLC megszűnt volna létezni, vagy hogy visszavonta volna az alapjogvita alapjául szolgáló keresetet. Ennélfogva úgy tűnik, hogy a jogvita továbbra is láthatóan fennáll, ahogy az ahhoz kapcsolódó gazdasági jogi kérdések relevanciája is.

23.

Másodszor, ami az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmát illeti, amely állítólagosan nem tartja tiszteletben az azon jogszabályi és ténybeli háttérre vonatkozó követelményeket, amelynek keretében a kérdést előterjesztő bíróság az uniós jog értelmezését kéri, ( 8 ) noha e kérelem nem foglalkozik a sporttevékenység gyakorlása, annak szabályozása és az uniós gazdasági jog közötti kapcsolatokban felmerülő valamennyi jogkérdéssel, meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az általa feltett kérdéseket részletesen ismerteti és érvekkel támasztja alá, megerősítve a szerinte releváns ténybeli és szabályozási elemekre vonatkozó pontos hivatkozásokkal. Az a tény, hogy az említett kérelem olyan adatokat és értékeléseket tartalmaz, amelyek pontossága vitatott, önmagában nem vonja maga után a kérelem teljes vagy részleges elfogadhatatlanságát.

24.

Végül harmadszor, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet olyan eljárási szabálytalanságok terhelik, amelyek többek között ahhoz kapcsolódnak, hogy itt ideiglenes intézkedésekre irányuló eljárásról van szó, és nem áll fenn kontradiktórius vita. ( 9 ) Mindazonáltal az a körülmény, hogy a Bírósághoz ideiglenes intézkedésekre irányuló vagy megelőző jellegű eljárás keretében fordultak, nem vonja maga után e kérelem elfogadhatatlanságát, mivel a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt az az ítélete meghozatalához szükséges, és az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában tiszteletben tartotta a többi alaki és anyagi követelményt is.

25.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kéri a Bíróságot, hogy döntsön arról, összeegyeztethető‑e a versenyszabályokkal, valamint ‐ járulékosan ‐ az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető gazdasági szabadságokkal a FIFA és az UEFA mint a labdarúgást minden szempontból világszinten és európai szinten is irányító szövetségek által elfogadott olyan szabályok összessége, amelyek a labdarúgó‑versenyek Európában történő szervezésére és forgalmazására vonatkoznak.

26.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elemzése előtt hasznosnak tűnik számomra észrevételeket tenni a sport és az uniós jog közötti kapcsolatra vonatkozóan.

27.

Bár a sportot eredetileg nem fedték le az Európai Unió alapító szerződései, sajátosságának elismerése és annak integrálása az EUMSZ 165. cikkbe a Lisszaboni Szerződés révén az uniós intézmények által támogatott és előmozdított fejlődés eredménye volt.

28.

Az EUMSZ 165. cikk figyelembe vette a sporttevékenység számottevő társadalmi jelentőségét az Unióban, ( 10 ) és nemcsak azt írja elő, hogy „[a]z Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításhoz” (az (1) bekezdés), hanem azt is, hogy az Unió fellépésének célja „a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók […] fizikai és szellemi épségének védelme révén” (a (2) bekezdés).

29.

Egyébiránt az EUMSZ 165. cikk szövege kristályosította ki az uniós intézmények részéről a Bíróság által hozott ítéleteket – különösen a Bosman ítéletet – ( 11 ) követően az 1990‑es évektől egy európai sportpolitika létrehozása keretében indított kezdeményezéssorozat következtetéseit. Így a sport sajátossága elismerésének első alapjait az Amszterdami Szerződéshez csatolt, a sportról szóló közös nyilatkozat vezette be, ( 12 ) amelyet a Bizottság jelentése követett, ( 13 ) amely többek között a versenyjog alkalmazása keretében ismerte el a sport sajátosságát. ( 14 ) E jelentés alapján az Európai Tanács nizzai ülése egy a sport sajátosságának elismerésében további lépést jelentő nyilatkozatot bocsátott ki, megkövetelve a Közösségtől, hogy a sport társadalmi szerepének megőrzése érdekében vegye figyelembe a sport társadalmi, oktatási és kulturális funkcióit a Szerződés különböző rendelkezései alapján. ( 15 ) Ezt a kezdeményezést 2007‑ben a Bizottság részéről követte a sportról szóló fehér könyv, ( 16 ) az utolsó szakasznak az EUMSZ 165. cikk Lisszaboni Szerződésbe 2009‑ben történt beillesztését megelőzően.

30.

E 165. cikk egyébként az „európai sportmodell”„alkotmányos” elismerését jeleníti meg, amelyet számos olyan elem jellemez, amelyek az európai kontinensen több sportágra – köztük a labdarúgásra – is vonatkoznak. E modell először is egy piramisszerkezeten alapul, amelynek alapja az amatőr sport, és csúcsa pedig a professzionális sport. Másodszor, a fő céljai között szerepel a mindenki számára hozzáférhető nyílt versenyek előmozdítása egy olyan átlátható rendszer segítségével, ahol az előbbre jutás és a kiesés között versenyképes egyensúlyt tartanak fenn, és előnyben részesítik a sportteljesítményt, amely szintén az említett modell alapvető elemét képezi. Végül e modell egy pénzügyi szolidaritási rendszeren alapul, amely lehetővé teszi az eseményekből és az élvonalbeli tevékenységekből származó jövedelmeknek a sport alacsonyabb szintje felé történő újraelosztását és újrabefektetését.

31.

A sportszövetségek kulcsfontosságú szerepet játszanak az „európai sportmodellben”, különösen szervezeti szempontból, az érintett sportágakra vonatkozó szabályok tiszteletben tartásának és egységes alkalmazásának biztosítása érdekében. Ezt a szerepet egyébként a Bíróság is elismerte, amely úgy ítélte meg, hogy a sportszövetségek feladata a sportág szervezésének megfelelő szabályok kialakítása, és hogy az ilyen feladatnak a sportszövetségekre való ruházását főszabály szerint az igazolja, hogy ez utóbbiak rendelkeznek az e feladat ellátásához szükséges ismeretekkel és tapasztalattal. ( 17 ) Ezt a történetileg az „egyetlen hely” elve (Ein‑Platz‑Prinzip) alapján szervezett modellt, amelynek értelmében a szövetségek földrajzi területükön monopóliumot gyakorolnak a sport irányítására és szervezetére, immár megkérdőjelezik.

32.

Arra is rá kell mutatni, hogy az „európai sportmodell” nem statikus. Az európai sportstruktúrák és irányításuk módja ugyanis gyakran az európai kontinensen kívül bevett más modellek befolyása alatt alakul. Az európai sportszerkezetek sokféleségére tekintettel tehát nehezen lehetne konkrétan meghatározni a sport egyetlen és egységes szervezeti modelljét Európában. Az egyéni és kollektív sportok irányításának más modelljei is léteznek, amelyek technikai jellemzőik és felépítésük miatt bizonyos tekintetben különböznek attól a modelltől, amelyen jelenleg az európai labdarúgás alapul. ( 18 ) Ugyanakkor a különböző sportmodellek Európában való megjelenése nem kérdőjelezheti meg az EUMSZ 165. cikkben említett elveket, és nem írhat elő kölcsönös megoldásokat sem az egymás mellett létező különböző modellek „egységesítésére”, és még kevésbé az „önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságok” megszüntetésére.

33.

Amint azt a jelen indítvány 30. pontjában megállapítottam, az „európai sportmodellt” többek között a versenyek nyitottsága jellemzi, amelyekben a részvétel a „sportteljesítményen” alapul, egy feljutási/kiesési rendszer révén. Így eltér az észak‑amerikai modelltől, amely elsősorban olyan„zárt” versenyeken vagy ligákon alapul, amelyekben a franchise vállalkozásoknak minősülő klubok részvétele előre eldöntött és biztosított, és belépődíjon alapul. ( 19 ) Megjegyzem, hogy az uniós jogalkotó éppen a többi meglévő modellre válaszul döntött úgy, hogy beilleszti a Szerződésbe az „európai sportmodell” fogalmát annak érdekében, hogy azt egyértelműen megkülönböztessék e más modellektől, és hogy az EUMSZ 165. cikk elfogadásával biztosítsa annak oltalmát.

34.

Ha ez nem így lenne, e cikknek nem lenne létjogosultsága. Nyilvánvaló, hogy azt nem kizárólag az amatőr sport védelme érdekében vezették be. Nincs szükség ugyanis – különösen az EUM‑Szerződés szintjén – intézményi biztosítékra annak érdekében, hogy bárkinek lehetővé tegyék egyéni alapon a sporttevékenységet vagy amatőr sportegyesületek létrehozását. Az említett cikket pontosan azért iktatták be, mert a sport egyidejűleg olyan területnek minősül, ahol jelentős gazdasági tevékenységet folytatnak. Az EUMSZ 165. cikk bevezetésének célja tehát e gazdasági tevékenység sajátos szociális jellegének hangsúlyozása, amely bizonyos tekintetben igazolhatja az eltérő bánásmódot. Közelebbről, meg kell jegyezni, hogy az e cikk szövegében célzottan használt kifejezések (többek között az „önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságok”, a „társadalomban betöltött szerep”, a „sport európai dimenziója”, „a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának” kifejezések, „a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködés” kifejezések) szemléltetik e modell sajátosságát, amelyet az uniós jogalkotó védeni kíván.

35.

Az EUMSZ 165. cikk természetesen nem értelmezhető elszigetelten, figyelmen kívül hagyva az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkben előírt követelményeket, amelyek szintén alkalmazandók a sport területén (különösen, ha a szóban forgó tevékenységek gazdasági dimenzióval rendelkeznek). Ugyanez vonatkozik a versenyjog rendelkezéseinek e területen való alkalmazására is. Mindazonáltal az EUM‑Szerződés rendelkezéseinek a sport területére történő alkalmazása nem korlátozódhat kizárólag az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkre, mivel az EUMSZ 165. cikk is szolgálhat normaként a fent hivatkozott versenyjogi rendelkezések értelmezése és alkalmazása során. Az EUMSZ 165. cikk tehát a területén különös rendelkezésnek minősül az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk általános rendelkezéseihez képest, amelyek minden gazdasági tevékenységre alkalmazandók. Az EUM‑Szerződés egyetlen rendelkezése sem ír elő ab initio kizárólagos vagy döntő jelentőségű alkalmazást a többi rendelkezéshez képest, mivel kapcsolatukat egyébként a specialitás elve szabályozza. Ráadásul az EUMSZ 165. cikk jellegénél fogva „horizontális” rendelkezésnek minősül, mivel azt figyelembe kell venni a többi uniós politika végrehajtása során. Ezenkívül az EUMSZ 7. cikk értelmében az Unió különböző politikáit koherens módon kell végrehajtani, figyelembe véve az Unió által védeni kívánt célkitűzések összességét.

36.

E tekintetben megjegyzem, hogy a jelen indítvány 33. pontjában hivatkozott „alternatív modellek” hatása, valamint a sportgazdaság liberalizációja az egyes európai sportszövetségek által gyakorolt monopólium vitatására irányuló mozgalmakhoz vezetett, többek között a legjövedelmezőbb versenyek szervezését és kereskedelmi hasznosítását illetően. Gazdasági szempontból ezen – gyakran az e sportszövetségekhez csatlakozott klubok által kezdeményezett – „szeparatista” mozgalmak fő célja az e versenyek kereskedelmi hasznosításából származó pénzügyi bevételek maximalizálása volt, a versenyek szerkezetének és szervezeti modelljének megváltoztatása révén, amelyek addig e szövetségek égisze alatt helyezkedtek el. Ami az európai labdarúgást illeti, az a szándék, hogy zárt (vagy „félig nyitott”) ligát hozzanak létre, nem új, amint azt az UEFA versenyeivel versengő versenyek létrehozására irányuló, az 1990‑es és 2000‑es évek során tett, ugyanakkor meg nem valósult kísérletek is tanúsítják. ( 20 )

37.

Jogi szempontból a sportszövetségek irányítási modelljének vitatása gyakran a versenyjog területére támaszkodott. Így elsősorban a nemzeti versenyhatóságok, a Bizottság és a nemzeti bíróságok előtt vitatták a kettős szabályozói és gazdasági szereplői szerep halmozását a sportszövetségek részéről, a sportversenyek szervezése és az azokhoz kapcsolódó jogok értékesítése egyes piacainak monopolszerkezetét, valamint azt, hogy e szövetségek megtagadták a független versenyek szervezésének lehetővé tételét, és ennélfogva az új versenytársak érintett piacokra való belépésének engedélyezését.

38.

Az ESLC e gondolatmenetet követte, amikor a jelen ügy keretében elsődlegesen a versenyjogra támaszkodva vitatta a labdarúgóversenyek szervezésének modelljét és azoknak az UEFA és a FIFA általi forgalmazását.

39.

A Bíróság történeti és állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a sport – annak ellenére, hogy sajátos jellegét hangsúlyozták – az uniós jog, különösen pedig a Szerződésen belül az Unió gazdasági jogára vonatkozó rendelkezésnek hatálya alá tartozik, amennyiben gazdasági tevékenységnek minősül. ( 21 )

40.

Ami közelebbről az uniós versenyjogot illeti, a sportszövetségek által kibocsátott szabályok összeegyeztethetőségét, valamint piaci magatartásukat nem lehet absztrakt módon értékelni, anélkül hogy figyelembe vennénk az azon jogi és ténybeli háttér részét képező valamennyi elemet, amelybe e szabályok illeszkednek.

41.

A sporttevékenységek sajátos jellemzői ugyanis megkülönböztetik azokat más gazdasági ágazatoktól. A sportot magas fokú kölcsönös függőség jellemzi, mivel a klubok egymástól függnek annak érdekében, hogy szerveződhessenek, illetve sportversenyek keretében fejlődhessenek. Ebből következik, hogy szükséges bizonyos fokú egyenlőség és bizonyos fokú versenyképes egyensúly, amely jellemzők megkülönböztetik a sportot más ágazatoktól, ahol a gazdasági szereplők közötti verseny végül a nem hatékony társaságok piacról való kiszorítását eredményezi.

42.

Következésképpen, bár a sport sajátos jellemzőire nem lehet hivatkozni annak érdekében, hogy az EU‑Szerződés és az EUM‑Szerződés hatálya alól kizárják a sporttevékenységet, az e sajátosságokra, valamint a sport társadalmi és nevelési funkciójára történő, az EUMSZ 165. cikkben szereplő hivatkozások relevánsak lehetnek többek között a sport területén a versenykorlátozások vagy az alapvető szabadságok korlátozásai esetleges objektív igazolásának elemzése szempontjából. ( 22 )

43.

A sportszövetségeknek hagyományosan biztosított szerepre tekintettel e szövetségek összeférhetetlenség kockázatának vannak kitéve, amely abból ered, hogy egyrészt szabályozási jogkörrel rendelkeznek, másrészt pedig gazdasági tevékenységet végeznek.

44.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés kifejezetten említi a versenyek szervezésében és forgalmazásában álló gazdasági tevékenység gyakorlásának az UEFA és a FIFA általi halmozásából eredő esetleges összeférhetetlenség problémakörét. Ennélfogva a vitatott rendelkezéseknek az EUMSZ 101. cikkre és az EUMSZ 102. cikkre tekintettel történő elemzését megelőzően pontosítani kell az olyan sportszövetségek kötelezettségeit hatásköreik gyakorlása során, mint amilyen az UEFA és a FIFA, valamint azon intézkedéseket, amelyeket az összeférhetetlenség megelőzése érdekében kell meghozni.

45.

E tekintetben a Bíróság két ítéletében, amelyek közül az egyik egy sportág szabályozására, a másik pedig egy szabad foglalkozás szabályozására vonatkozik, lefektette egy arra vonatkozó „célzott” elemzési keret alapjait, amikor azonos helyen halmozódik egyrészt a szabályozási jogkör, másrészt a gazdasági tevékenység.

46.

Közelebbről, egyrészt a MOTOE‑ítéletben ( 23 ) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy amikor egy szabályozás egy olyan jogi személyt, amely maga is szervez versenyeket, és kereskedelmi értelemben hasznosítja azokat, azzal a hatáskörrel ruházza fel, hogy kijelölheti, ki kapjon engedélyt a szóban forgó versenyek szervezésére, és megállapíthatja a versenyek szervezésének feltételeit, e gazdasági szereplőt versenytársaival szemben nyilvánvaló előnyhöz juttatja. Egy ilyen jog tehát, amellyel e vállalkozás rendelkezik, alkalmas arra, hogy ennek alapján a vállalkozás megakadályozza a többi gazdasági szereplőnek az érintett piacra történő belépését. Ezért e szabályalkotói funkció gyakorlását korlátoknak, kötelezettségeknek vagy ellenőrzésnek kell alávetni annak elkerülése érdekében, hogy a szóban forgó jogi személy torzíthassa a versenyt azáltal, hogy azokat a versenyeket részesíti előnyben, amelyeket ő szervez, vagy amelyek szervezésében részt vesz (lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei MOTOE‑ítélet, C‑49/07, EU:C:2008:376, 51. és 52. pont). Másrészt, ezt az ítélkezési gyakorlatot analógia útján alkalmazták a Bíróság egy másik ítéletében, amely az EUMSZ 101. cikk értelmezésével kapcsolatos olyan ügyre vonatkozott, amelyben vállalkozások olyan társulása által elfogadott szabályok szerepeltek, amely egyszerre volt a releváns piacon – az adott ügyben az okleveles könyvvizsgálók kötelező továbbképzésének piacán – gazdasági szereplő és szabályozó. ( 24 )

47.

A jelen ügyben nem vitatott, hogy az UEFA kettős szerepet tölt be, egyrészt szabályozói szerepet a professzionális labdarúgásra vonatkozó szabályok elfogadásával, másrészt pedig gazdasági szerepet a sportversenyek szervezésével. Mivel e szövetség arra is jogosult, hogy engedélyezze a harmadik személyek által szervezett versenyeket, ez a helyzet összeférhetetlenséghez vezethet, ami azt jelenti, hogy szabályozási funkcióinak gyakorlása keretében bizonyos kötelezettségek terhelik annak érdekében, hogy ne torzítsa a versenyt.

48.

Mindazonáltal elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a Bíróságnak a jelen indítvány 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy önmagában az a körülmény, hogy ugyanaz a jogalany egyszerre gyakorolja a szabályozói és a sportverseny‑szervezői feladatokat, önmagában nem jelenti az uniós versenyjog megsértését. ( 25 ) Egyébiránt ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az UEFA‑val azonos helyzetben lévő sportszövetség fő kötelezettsége, hogy ügyeljen arra, hogy e harmadik személyeket ne fosszák meg jogtalanul a piacra jutástól, olyannyira, hogy a verseny torzuljon ezen a piacon.

49.

Ebből következik, hogy a sportszövetségek bizonyos feltételek mellett megtagadhatják a piacra jutást harmadik személyektől anélkül, hogy ez az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk megsértésének minősülne, feltéve hogy e megtagadást jogszerű célok igazolják, és hogy az e szövetségek által hozott intézkedések arányosak az említett célkitűzésekhez képest.

50.

A jelen ügy azon szabályok összességét érinti, amelyeket a FIFA és az UEFA – mint a világ‑ és európai labdarúgás különböző vonatkozásainak „szabályozását” célzó szövetségek – fogadtak el. E szabályok három csoportba sorolhatók, és a következőket tartalmazzák:

51.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a FIFA és az UEFA előzetes engedélyezésére vonatkozó követelmény összeegyeztethető‑e az EUMSZ 101. cikkel, illetve az EUMSZ 102. cikkel.

52.

A harmadik kérdés e szövetségek azon diszkrecionális jogkörével kapcsolatos, hogy szankciókat szabjanak ki tagjaikra, valamint azzal, ahogyan a FIFA és az UEFA nyilvánosan hivatkozott e kockázatra az ESL létrehozásának bejelentését követően.

53.

Tekintettel a sportági szövetségek EUMSZ 101. cikk szerinti határozataival kapcsolatos, részletesebben kimunkált ítélkezési gyakorlatra, először az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést vizsgálom meg (az EUMSZ 101. cikk szerinti szankciók elemzése tekintetében), mielőtt második lépésben rátérnék az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre, harmadik lépésben pedig az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre, amely a lehetséges igazolások fennállására vonatkozik abban az esetben, ha megállapítást nyerne az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk szerinti versenykorlátozás.

54.

Egyébiránt úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgyát képező magatartás versenyszempontú jogszerűségének kérdése elválaszthatatlanul kapcsolódik az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdés tárgyát képező szabályok kérdéséhez. Így, mivel a szankciók az előzetes engedélyezési rendszer és a részvételi szabályok hatékonyságának biztosítására irányulnak, azokat együttesen kell elemezni.

55.

A jelen indítványban ezt követően foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy összeegyeztethetők‑e az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkel az UEFA és a FIFA által a labdarúgó‑versenyekből származó kereskedelmi jogok hasznosítására vonatkozóan bevezetett szabályok (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés), valamint hogy az előzetes engedélyezés szabályai összeegyeztethetők‑e az EUM‑Szerződés alapvető szabadságaira vonatkozó rendelkezésekkel (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdés).

56.

Második kérdésével és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésének első részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 101. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétesek a FIFA és az UEFA alapszabályának az előzetes engedélyezési rendszerre, valamint az e szövetségek által kilátásba helyezett szankciókra vonatkozó rendelkezései.

57.

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy valamely megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás akkor tartozik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá, ha hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és „célja vagy hatása” a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. ( 26 )

58.

Ami először is a vállalkozások társulásának fennállását illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a versenyjogban a vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától. ( 27 ) E tekintetben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése nemcsak a vállalkozások magatartásának egymás közötti egyeztetésének közvetlen módjait, hanem az intézményes együttműködési formákat is magában foglalja, azaz az olyan helyzeteket, amikor a gazdasági szereplők közös szervezeten vagy szerven keresztül járnak el. ( 28 )

59.

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a FIFA és az UEFA tagjai olyan nemzeti szövetségek, amelyek olyan egyesületeket fognak össze, amelyek számára a labdarúgás gazdasági tevékenységet jelent, és amelyek így az EUMSZ 101. cikk szerinti vállalkozások. ( 29 ) Mivel a nemzeti szövetségek vállalkozások társulásai és az általuk folytatott gazdasági tevékenység alapján vállalkozások is, a nemzeti szövetségeket tömörítő FIFA és UEFA szintén az EUMSZ 101. cikk szerinti vállalkozások társulásai (sőt, vállalkozások társulásainak társulásai). Egyébiránt az ilyen szervezetek által elfogadott szabályzatok a FIFA és az UEFA azon szándékát fejezik ki, hogy összehangolják tagjaik magatartását többek között a nemzetközi labdarúgó‑bajnokságokon való részvételüket illetően. ( 30 ) Következésképpen valamely nemzetközi sportszövetség szabályzatának olyan rendelkezései, mint amelyekről az alapügyben szó van, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének értelmében vett „vállalkozások társulásai által hozott döntésnek” minősíthetők.

60.

Másodszor, az uniós versenyjogi szabályok vállalkozások társulása által hozott határozatra való alkalmazása azt feltételezi, hogy e határozat alkalmas arra, hogy hatással legyen a tagállamok közötti kereskedelemre. ( 31 ) Úgy tűnik számomra, hogy az ilyen hatás a jelen ügyben különösebb nehézség nélkül is megállapítható lehet.

61.

Harmadszor, emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy valamely megállapodás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalom hatálya alá tartozzon, az szükséges, hogy annak „célja vagy hatása” a verseny korlátozása legyen. E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy e feltétel „vagy” kötőszóval jelzett vagylagos jellege miatt először is meg kell vizsgálni a megállapodás tulajdonképpeni célját. ( 32 )

62.

A „cél általi korlátozás” fogalmát szigorúan kell értelmezni, és csakis bizonyos típusú, vállalkozások közötti összejátszásokra alkalmazható, amelyek önmagukban és a rendelkezéseik tartalmát, továbbá az általuk elérni kívánt célkitűzéseket, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret figyelembe véve, amelybe illeszkednek, a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaikat nem szükséges megvizsgálni, mivel a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos formái jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére. ( 33 ) Az említett háttér értékelése keretében figyelembe kell venni az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit is. ( 34 )

63.

Először is emlékeztetek arra, hogy az alapügyben szóban forgó szabályok tartalmából kitűnik, hogy bármilyen európai labdarúgó‑bajnokság szervezése az UEFA előzetes engedélyéhez kötött, amely egyébként kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az ilyen versenyek szervezésére. Ezen előzetes engedélyezési rendszerhez az UEFA és a FIFA klubjai és játékosai számára az e szövetségek által szervezett versenyeken való részvétel kötelezettsége, valamint kizárási szankciók terhe mellett az általuk nem engedélyezett versenyeken való részvétel tilalma kapcsolódik.

64.

A fenti ismertetésre tekintettel meg kell állapítani, hogy az UEFA által bevezetett rendszer számos olyan rendelkezésen alapul, amelyek a hatékonyságuk biztosítását célzó szankciókkal együttesen versenytilalmi és kizárólagossági kikötésekhez hasonlíthatók.

65.

Márpedig meg kell állapítani egyrészt, hogy az ilyen rendelkezések nem tartoznak azon megállapodástípusok vagy magatartások közé, amelyek jellegüknél fogva és a megszerzett tapasztalatokra tekintettel úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére, anélkül hogy megvizsgálnák azok hatásait. ( 35 )

66.

Másrészt, az előzetes engedélyezési mechanizmusnak, amely lehetővé teszi a harmadik személy szervezők számára, hogy kérjék az érintett piacra való belépést, már a létezése is elegendő ahhoz – függetlenül az UEFA ilyen kérelem elutasítására vonatkozó diszkrecionális jogkörétől –, hogy kérdéseket vessen fel e szabályok kellően káros jellegét illetően, amelyet az ítélkezési gyakorlat a cél általi korlátozás megállapításának kritériumaként megkövetel. Az a kérdés, hogy a fennálló mechanizmus valóban elegendő‑e az érintett piacon a hatékony verseny biztosításához, vagy korlátozza‑e a versenyt, csak a versenyellenes hatások elemzése alapján dönthető el.

67.

Másodszor, ami az UEFA szabályai által követett célkitűzéseket illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az a tény, hogy az UEFA és a FIFA a sport sajátos jellegéhez kapcsolódó jogszerű célokat követhetnek, önmagában nem minősülhet olyan elemnek, amely lehetővé teszi, hogy a bevezetett szabályok elkerüljék a „cél általi korlátozásnak” minősítést, ha megállapítást nyer, hogy az azok által követett valamely más célkitűzés versenykorlátozó célúnak tekinthető. ( 36 )

68.

Feltételezve azonban, hogy az UEFA által követett célok nem azonosíthatók kifejezetten, vagy hogy azok nem derülnek ki egyértelműen az UEFA szabályzatainak tartalmából, amint arra az ESLC és a Bizottság hivatkozik, e körülmény önmagában nem teszi lehetővé versenyellenes cél megállapítását.

69.

Harmadszor, az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely intézkedés versenyellenes céljának elemzése nem korlátozódhat a vizsgált szabályok tartalmának és céljának elkülönült vizsgálatára, hanem azt a jogi és gazdasági környezetet is figyelembe kell venni, amelybe e szabályok illeszkednek. ( 37 )

70.

A következő elemek véleményem szerint különösen relevánsak ezen elemzés keretében.

71.

Mindenekelőtt azt a jogi és gazdasági környezetet, amelybe e szabályok illeszkednek, a szabályozási jogkörnek a gazdasági tevékenység gyakorlásával való halmozódása jellemzi, amely az UEFA‑t olyan különleges helyzetbe hozza, amely bizonyos kötelezettségeket ír elő számára az összeférhetetlenség elkerülése érdekében. ( 38 )

72.

E tekintetben nem kétséges, hogy az UEFA diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, amely többek között az érintett piacon az európai labdarúgás irányító szerveként betöltött különleges helyzetéből ered. Jóllehet következésképpen az UEFA feladata, hogy oly módon határolja körül az előzetes engedélyezési eljárást, hogy elkerülje saját versenyeinek előnyben részesítését azáltal, hogy indokolatlanul utasítja el az engedélyköteles harmadik személyek által javasolt eseményeket, ez nem változtat azon, hogy a versenyellenes hatások bizonyítása céljából csak az UEFA diszkrecionális jogköre gyakorlásának konkrét elemzése teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az UEFA hátrányosan megkülönböztető és nem megfelelő módon gyakorolta‑e azt.

73.

Ha feltételezzük, hogy az UEFA által bevezetett előzetes engedélyezési rendszert nem szorítja keretek közé a Bíróság MOTOE‑ítéletre és OTOC‑ítéletre alapított ítélkezési gyakorlata értelmében vett, egyértelműen meghatározott, átlátható, megkülönböztetésmentes kritériumokon alapuló és ellenőrizhető engedélyezési feltételek alá tartozó eljárás, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság sugallja, ezen ítélkezési gyakorlatból egyértelműen kitűnik, hogy az ilyen kritériumok hiánya nem vezethet automatikusan a „cél általi versenykorlátozásnak” minősítéshez, hanem inkább a korlátozó hatások jelének tűnik, amelyet azonban alapos elemzés révén kell alátámasztani. ( 39 )

74.

Ezen túlmenően a verseny korlátozása elvileg csak akkor állapítható meg (a szükséges bizonyossággal), ha az előzetes engedélyezés objektíve szükségesnek bizonyul egy az ESL‑hez hasonló alternatív verseny létrehozásához. Márpedig a jelen ügyben úgy tűnik, hogy (tisztán) jogi szempontból az ilyen engedély nem elengedhetetlen, így az UEFA és a FIFA ökoszisztémán kívül bármely független verseny az UEFA beavatkozása nélkül is létrehozható.

75.

A MOTOE‑ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó helyzettől eltérően ugyanis sem a FIFA, sem az UEFA nem közjogi szervezetek, illetve semmilyen olyan különleges vagy kizárólagos joggal nem rendelkeznek, amelyből az következne, hogy annak a vállalkozásnak, amely nemzetközi vagy európai labdarúgó‑versenyt kíván szervezni, feltétlenül meg kellene szereznie e szervezetek egyikének vagy másikának engedélyét. Ezenkívül az OTOC‑ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplő helyzettől eltérően semmilyen közjogi rendelkezés nem kötelezi e vállalkozást arra, hogy tiszteletben tartsa az említett szervezetek által meghatározott szabályokat.

76.

Így elvileg semmi sem akadályozná meg az ESL‑t alkotó klubokat abban, hogy más sportágak példáját követve az UEFA által meghatározott kereteken kívül saját versenyt hozzanak létre. Ebben az esetben azonban úgy tűnik, hogy az UEFA előzetes engedélyezési rendszere akadályozza az ESL létrehozását, főként azért, mert a projekt mögött álló klubok továbbra is az UEFA‑hoz is kívánnak tartozni, és élvezni kívánják a tagság előnyeit. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy azoknak az intézkedéseknek, amelyek e „kettős tagság” jelensége elleni fellépésre irányulnak, így például a versenytilalmi vagy kizárólagossági kikötéseknek, a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében nem céljuk a verseny korlátozása. ( 40 )

77.

Végül az arra a kérdésre adandó válasz, hogy gyakorlati szempontból egy ilyen kezdeményezés megvalósulhat‑e olyan egyéb akadályokra tekintettel, amelyek esetlegesen fennállhatnak, mint például az a szankciórendszer, amelynek az UEFA klubjai és játékosai ki vannak téve (és az ilyen határozat által az érintett felekre gyakorolt potenciális pénzügyi és sporttal kapcsolatos következmények), nem adható meg e szabályok elvont vizsgálata alapján, hanem kizárólag a szóban forgó szabályok konkrét hatásainak részletes vizsgálatára támaszkodva. E szankciók egyébként csak annyiban korlátozó hatásúak, amennyiben az érintett klubok fenn kívánják tartani tagságukat az UEFA‑ban. ( 41 )

78.

A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy még ha az alapügyben szóban forgó szabályok alkalmasak is arra, hogy korlátozzák az UEFA versenytársai labdarúgó‑versenyek szervezésének európai piacára való belépését, e körülmény, még ha feltételezzük is, hogy bizonyított, nem jelenti nyilvánvalóan azt, hogy e szabályoknak az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenykorlátozó célja lenne.

79.

Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy abban az esetben, ha a cél általi korlátozás nem állapítható meg egyértelműen – ahogy álláspontom szerint a jelen esetben sem állapítható meg –, el kell végezni hatásainak teljes körű elemzését az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szempontjából. ( 42 ) Az ilyen elemzés célja annak meghatározása, hogy az UEFA szabályai milyen hatással lehetnek a labdarúgó‑versenyek szervezésének európai piacára.

80.

A jelen ügyben az UEFA szabályai versenyre gyakorolt hatásának értékelése mindenekelőtt azt jelenti, hogy figyelembe kell venni a referenciapiacra való jutást meghatározó tényezők összességét annak meghatározásához, hogy az e szövetség által létrehozott eljárás alapján vannak‑e „valós és konkrét lehetőségei” a versenytársnak arra, hogy független versenyt hozzon létre. ( 43 )

81.

E célból figyelembe kell venni különösen az UEFA által az európai kontinensen a labdarúgás irányító szerveként játszott központi szerepet, valamint azt a diszkrecionális jogkört, amellyel az UEFA e minőségében rendelkezik. Hasonlóképpen, az ESL és az azt alkotó klubok gazdasági erejét is elemezni kell, különösen annak értékelése céljából, hogy egy ilyen verseny az UEFA‑tól függetlenül is létrehozható lenne‑e.

82.

Ennek keretében álláspontom szerint nemcsak a belépési korlátok UEFA által bevezetett előzetes engedélyezési rendszerből esetlegesen eredő konkrét hatását kell figyelembe venni, hanem (különösen) azt a hatást is, amelyet az e szövetség által előírt szankciók gyakorolhatnak az ezen új verseny létrehozásához szükséges klubok és játékosok rendelkezésre állására.

83.

A sportszövetség által elfogadott szabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciók súlya, valamint azok kiszabásának kockázata különös jelentőséggel bír a sportszövetség által tett intézkedés tartalmának és céljának elemzése során, mivel e szankciók alkalmasak arra, hogy eltántorítsák a klubokat vagy játékosokat attól, hogy részt vegyenek az e szövetség által nem engedélyezett versenyeken. A jelen ügyben a jelek szerint az UEFA által előírt fegyelmi intézkedések, ideértve az ESL résztvevőivel szemben hangoztatott szankciókkal való fenyegetéseket is, alkalmasak arra, hogy lezárják az európai labdarúgó‑versenyek szervezésének piacát egy potenciális versenytárs előtt, mivel ez utóbbit megfoszthatják mind a sportversenyek szervezéséhez szükséges klubok részvételétől, mind pedig a játékosok által alkotott „erőforráshoz” való hozzáféréstől.

84.

Mindazonáltal a sportszövetség által kiszabott szankciók hatását nem lehet absztrakt módon elemezni azon általános összefüggések figyelembevétele nélkül, amelybe az e szövetség által előírt fegyelmi intézkedések illeszkednek. E tekintetben konkrétan értékelni kell azt az elrettentő hatást, amellyel a szankciók az érintett klubokra (és játékosokra) nézve járhatnak, és különösen annak eshetőségét, hogy a piaci helyzetükre tekintettel ez utóbbiak úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják a velük szemben kiszabandó szankciók alkalmazásának kockázatát, amikor független ligát hoznak létre (és vesznek részt abban). A sportszövetséget megillető fegyelmi jogkör terjedelme ugyanis csak a „hatáskörének határain belül” gyakorolható, amely viszont attól függ, hogy a szövetséget elismerik‑e azon klubok és a hozzájuk kapcsolódó játékosok, amelyek/akik eredetileg önként elfogadták, hogy alávetik magukat a szövetség szabályainak, és ebből következően ellenőrzésének. Márpedig, ha ez utóbbiak úgy döntenek, hogy „szakítanak” e szövetséggel egy új független verseny létrehozása és az abban való rézvétel útján, a szankciók kiszabásának kockázata többé nem bírhat visszatartó hatással rájuk nézve.

85.

Ahhoz, hogy kikerüljenek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alól, az UEFA szóban forgó szabályai által okozott korlátozásoknak szervesen kapcsolódniuk kell a jogszerű célok követéséhez, és azokkal arányosnak kell lenniük. Meg kell tehát vizsgálni, hogy – amint arra lényegében a FIFA és az UEFA, valamint számos kormány is hivatkozik – a potenciális versenykorlátozó hatások ellenére az előzetes engedélyezési rendszer és a szankciórendszer jellemzői lehetővé teszik‑e az UEFA által követett jogszerű célok elérését anélkül, hogy túllépnék az azok eléréséhez szükséges mértéket. ( 44 )

86.

Mivel a jelen ügy középpontjában a járulékos korlátozások elméletének alkalmazása áll a sport keretében, úgy vélem, hasznos néhány pontosítást tenni a követendő elemzési keretekről.

87.

A járulékos korlátozások elmélete kezdetben a „tisztán” kereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben alakult ki. ( 45 ) Így „járulékos korlátozásnak” minősül minden olyan korlátozás, amely közvetlenül kapcsolódik és szükséges az olyan alapügylet megvalósításához, amely önmagában nem versenyellenes jellegű. ( 46 )

88.

A „járulékos kereskedelmi korlátozásokra” (commercial ancillary restraints) vonatkozó ítélkezési gyakorlat ezt követően olyan korlátozásokra is kiterjedt, amelyeket közérdekből szükségesnek ítéltek, és ezáltal „járulékos szabályozási korlátozásokat” (regulatory ancillary restraints) hozott létre. ( 47 ) Így a Bíróság elismerte, hogy bizonyos esetekben össze lehet vetni a „nem kereskedelmi” célkitűzéseket a versenykorlátozás tekintetében, és meg lehet állapítani, hogy az előbbiek elsőbbséget élveznek a versenykorlátozással szemben, ami azzal a következménnyel jár, hogy nem áll fenn az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértése.

89.

Ezt az ítélkezési gyakorlatot először a Wouters és társai ítéletben ( 48 ) rögzítették, amely az ügyvédek etikai szabályaira vonatkozott, majd ezt követően – az egy sportszövetség tevékenységére vonatkozó Meca‑Medina és Majcen kontra Bizottság ítéleten ( 49 ) kívül – szakmai kamarák gyakorlataival vagy aktusaival kapcsolatos ügyekben ( 50 ) alkalmazták. Bár a járulékos szabályozási korlátozásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat továbbra is korlátozott – és még inkább korlátozott a sport területén, mivel az említett Meca‑Medina és Majcen kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügy az egyetlen precedens, amely ezen elméletnek a sport területére történő alkalmazását jelentette –, a Bíróság a fent hivatkozott ügyekben történő alkalmazása során megszorító megközelítést fogadott el. Így nem elegendő absztrakt módon vagy elvontan „homályos” vagy általános célokra hivatkozni; abban az esetben, ha ezek fennállása megállapítást nyer, az is szükséges, hogy a korlátozás objektív módon szükséges legyen az alapügylet megvalósításához, és ahhoz képest arányos legyen, ( 51 ) és ennek elemzését konkrétan és részletesen kell lefolytatni. ( 52 )

90.

E megközelítés számomra igazoltnak tűnik, mivel a járulékos korlátozások elméletének fogalma és mögöttes gondolata megszorító értelmezést igényel. Felidézem: arról van szó, hogy valamely megállapodásnak a versenyt (ténylegesen vagy potenciálisan) sértő bizonyos aspektusait csak akkor lehet kizárni az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alól, ha azok közvetlenül kapcsolódnak egy önmagában nem versenyellenes alapügylet megvalósításához, és szükségesek ahhoz. A szélesebb értelmezés elfogadása a versenyjogi szabályok megkerülésének veszélyével járna, ami olyan megoldás, amely nem fogadható el, különösen abból kiindulva, hogy nem vitatott, hogy a szóban forgó tevékenységek – annak ellenére, hogy sportszövetségektől származnak – a versenyjog hatálya alá tartozó gazdasági tevékenységek.

91.

Ezzel együtt a járulékos szabályozási korlátozások (beleértve a sporthoz kapcsolódó korlátozásokat) elemzési kerete eltér a tisztán kereskedelmi korlátozásokétól, mivel az említett korlátozások szükségességét olyan célkitűzésekre tekintettel kell értékelni, amelyek jellegüknél fogva „elvontabbak”, mint a kereskedelmi megállapodásokban szereplő korlátozások. Egyébiránt megjegyzem, hogy a járulékos szabályozási korlátozások és különösen a „sporttal kapcsolatos” járulékos szabályozási korlátozások sajátossága azon alapul, hogy olyan (nem kereskedelmi) célok széles körét kell figyelembe venni, amelyek az inkább technikai célok (mint például a doppingellenes szabályok vagy a szóban forgó sportágokhoz kapcsolódó bizonyos sajátos szempontok) és más általánosabb, mint az EUMSZ 165. cikkben elismert célok (például a tisztesség vagy a sporteseménnyel kapcsolatos elvek) között váltakozhatnak. Nem szabad elfelejteni, hogy végeredményben ez az elemzés teszi lehetővé a sport sajátosságainak „beilleszkedését” a versenyelemzésbe a professzionális labdarúgás „kereskedelmi” és „sporttal kapcsolatos” vonatkozásai közötti egyensúly megteremtésének kényes feladata során.

92.

E pontosításokat követően először is meg kell vizsgálni, hogy az UEFA (és a FIFA) vitatott szabályai által követett célok jogszerűek‑e, majd ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy az e szövetség által tett intézkedések e célokhoz szervesen kapcsolódnak‑e és azzal arányosak‑e.

93.

Ami az előzetes engedélyezésre és a részvételre vonatkozó azon különös szabályokat illeti, amelyekről a jelen ügyben szó van, nem vitatható, hogy az UEFA és a FIFA által hivatkozott célok többsége az „európai sportmodellből” ered, tehát azokra kifejezetten vonatkozik az elsődleges uniós jog, és különösen az EUMSZ 165. cikk, így jogszerűségük nem vitatható. Közelebbről, ez a helyzet a versenyek nyitottságának biztosítására, valamint a játékosok egészségének és biztonságának védelmére, továbbá a szolidaritás és a bevételek újrafelosztásának biztosítására irányuló szabályok tekintetében. A sport sajátosságához kapcsolódó e célok közül egyeseket egyébként a Bíróság ítélkezési gyakorlata is elismert, mint a versenyek integritásának és a klubok közötti egyensúlynak a bizonyos fokú egyenlőség és bizonytalanság megőrzése érdekében való fenntartását. ( 53 )

94.

Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, amint az a jelen indítvány 85. pontjában megállapításra került, hogy a jogszerű célok követése önmagában nem lehet elegendő ahhoz, hogy az UEFA és a FIFA szabályai ne tartozzanak az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, hanem egy konkrét elemzés keretében bizonyítani kell, hogy az elérni kívánt célok elérése érdekében tett intézkedések szükségesek és arányosak.

95.

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság elismerte, hogy a sportszövetségek feladata a sportágak szervezésének megfelelő szabályok kialakítása. ( 54 ) Ebből következik, hogy szervezeti szempontból jogszerűnek tűnik, hogy valamely szervezetet e szabályok betartásának biztosítása érdekében felelősnek jelöljenek ki, és hogy e szervezet rendelkezzen az e feladat ellátásához szükséges „eszközökkel”.

96.

Ez a helyzet többek között egy olyan sportág esetében, mint a labdarúgás, amelyet az jellemez, hogy jelentős számú szereplő vesz részt a piramis különböző szintjein a mérkőzések és versenyek szervezésében és lebonyolításában. Úgy tűnik tehát, hogy az előzetes engedélyezési rendszer az európai labdarúgás igazgatásának alapvető mechanizmusát képezi, egyrészt e sport szabályainak egységes alkalmazása, másrészt közelebbről a különböző versenyek közös szabályainak tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Az ilyen rendszer lehetővé teszi az európai labdarúgó‑mérkőzések és labdarúgó‑versenyek naptárai összehangolásának és összeegyeztethetőségének biztosítását is.

97.

Az előzetes ellenőrzési mechanizmus nélkül ugyanis gyakorlatilag lehetetlen lenne, hogy az UEFA vagy a FIFA biztosítsa a követett célok megvalósítását. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy léteznek más sportágak, amelyek eltérő „sportmodellek” alapján működnek, például anélkül, hogy a független versenyek szervezését az érintett sportszabályozó szervezet előzetes engedélyétől tennék függővé, nem kérdőjelezi meg az UEFA által bevezetett előzetes engedélyezési rendszer szervesen kapcsolódó jellegét (amely egyébként más sportágakban is megtalálható). Amint az ugyanis a jelen indítvány 32. pontjában megállapításra került, az „európai sportmodell” nem zárja ki annak lehetőségét, hogy más sportágakat más módon szervezzenek meg.

98.

A tisztán „sporttal kapcsolatos” szempontokon kívül az ilyen rendszer másrészt szükségesnek bizonyulhat az európai labdarúgás jelenlegi szerkezetének és a szolidaritási célnak a megőrzéséhez. Márpedig e célkitűzés szorosan kapcsolódik a FIFA és az UEFA égisze alatt szervezett labdarúgó‑bajnokságokból származó bevételek újraelosztásához és újrabefektetéséhez.

99.

E tekintetben azonban pontosítani kell, hogy a tárgyaláson a szóban forgó finanszírozások rendeltetésével és terjedelmével kapcsolatban kifejtett eltérő álláspontokra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nyereségek újrafelosztásának az UEFA által előírt mechanizmusa ténylegesen lehetővé teszi‑e a kitűzött célok elérését. Ugyanez vonatkozik az ESLC azon javaslatára (vagy kötelezettségvállalására), amely szerint az UEFA által „szolidaritási kifizetések” útján ténylegesen kifizetett összegeket „kompenzálni” fogja, annak megállapítása érdekében, hogy egy ilyen mechanizmus ténylegesen lehetővé tenné‑e az UEFA által jelenleg kialakított mechanizmus felváltását (az európai labdarúgás jelenlegi szerkezetét nem veszélyeztetve).

100.

A fenti észrevételek az UEFA és a FIFA által előírt fegyelmi szabályozásra is vonatkoznak. A sportszövetség által elfogadott bármilyen szabály értelmetlen lenne ugyanis, ha nem lennének olyan fegyelmi intézkedések, amelyek arra irányulnak, hogy biztosítsák annak hatékonyságát, és azt, hogy a közvetlen tagjaik és a független szervezők betartsák a labdarúgás szabályozása érdekében bevezetett szabályokat.

101.

A jelen esetben nem vitatott, hogy az ESL‑ben részt vevő klubok többségének (azaz a 20 részt vevő klubból 15‑nek) garantált lenne a részvétele. Az ESL alapító klubjai továbbá továbbra is részt kívánnak venni a nemzeti szövetségek és ligák által a FIFA és az UEFA égisze alatt szervezett nyílt nemzeti bajnokságokban.

102.

Márpedig az ilyen verseny elkerülhetetlenül negatív hatással lenne a nemzeti bajnokságokra, csökkentve e versenyek vonzerejét (különösen azon tagállamok versenyeinek vonzerejét, amelyeknek klubjai az ESL részét képezik). A jelenlegi körülmények között a nemzeti bajnokságokon az egyes szezonok végén kapott végső besorolás döntő szerepet játszik a legmagasabb európai szintű verseny résztvevőinek meghatározásában, ami (a nemzeti liga színvonalától függően) e bajnokságok első helyeinek megnyerését különösen vonzóvá teszi. Ez az elem megszűnhet, vagy legalábbis nagyon meggyengülhet, ha a nemzeti ligák eredményei nagyrészt irrelevánsak lennének a piramis legmagasabb szintjén való részvétel szempontjából, amint az az ESLC törekvéseiből kitűnni látszik. Az alapító klubok így nemzeti bajnokságaikban védve lennének a rivális klubok egy magas szintű európai versenyen való részvételre jogosító helyért folytatott versenyétől. Márpedig úgy tűnik, hogy az ilyen verseny nem felel meg az európai labdarúgásra vonatkozó azon elvnek, amely szerint a versenyeken való részvétel a „sportteljesítményen” és a pályán elért eredményeken alapul.

103.

Egyébiránt az ESL jellemzőivel rendelkező verseny negatív hatással lehet az esélyegyenlőség elvére, amely a verseny tisztességességének egyik alkotóeleme. Az ESL‑ben biztosított részvételükkel ugyanis egyes klubok jelentős többletbevételeket tarthatnának fenn maguknak, miközben ezzel párhuzamosan továbbra is részt vesznek azokon a nemzeti versenyeken, amelyekben más olyan klubokkal kerülnének szembe, amelyeknek nincs lehetőségük hasonló léptékű, még kevésbé állandó és stabil jövedelemszerzésre. A legmagasabb szintű állandó részvételből származó garantált jövedelmek jelentős versenyelőnynek tekinthetők az új játékosok megvásárlásának és díjazásának finanszírozása szempontjából, ami a verseny egyik meghatározó tényezője. Az a tény, hogy az UEFA versenyében részt vevő klubok között jelenleg jelentős különbségek vannak, nem igazolhatja ezen eltérések növekedését.

104.

Ezenkívül a jelen ügyben az eljárásban részt vevő kormányok szinte egyhangú álláspontja szerint az ilyen verseny alapvetően megakadályozná az európai országok többségéből származó csapatok részvételét, mivel korlátozott számú országból származó résztvevőkre korlátozódna, ami az EUMSZ 165. cikk által védett sportmodell „európai” dimenziójába is ütközhetne.

105.

A nemzeti bíróság által e tekintetben elvégzendő ellenőrzések függvényében az ESL‑modell a szolidaritás elvét is megkérdőjelezheti, mivel e versenyforma létrehozása az UEFA versenyeinek (és különösen a Bajnokok Ligájának) vonzerejét és jövedelmezőségét is alááshatja, és ezáltal csökkentheti az ezekből származó bevételeket, amelyek egy részét az alsó szintű labdarúgás számára folyósítják.

106.

A tisztán sporttal kapcsolatos célokon kívül, és még annak elismerése mellett is, hogy mind az UEFA és a FIFA által bevezetett szabályokat, mind az azok által hangoztatott szankciókkal való fenyegetéseket csak tisztán gazdasági megfontolások indokolták, a szabályzat ilyen rendelkezései legalábbis szükségesnek bizonyulhatnak. Úgy vélem tehát, hogy a jelen ügy összefüggésében az UEFA által bevezetett szabályok alkalmazását és az ESLC‑vel szemben tanúsított magatartását úgy kell értelmezni, hogy az a „kettős tagság” (dual membership) (sőt, a free riding parazitizmus) jelenségének megakadályozására irányul, amely az UEFA (és ebből következően a FIFA) piaci pozíciója gyengülésének veszélyét hordozza.

107.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ESLC szándéka nem az, hogy „valódi” független zárt ligát (breakaway league) hozzon létre, hanem az, hogy az UEFA versenyével versengő versenyt alakítson ki az európai labdarúgó‑bajnokságok szervezésének legnyereségesebb szegmensében, ugyanakkor továbbra is részét képezve az UEFA ökoszisztémájának, azáltal, hogy részt vesznek e versenyek némelyikében (különösen a nemzeti bajnokságokban). Másként fogalmazva úgy tűnik, hogy az ESLC alapító klubjai egyrészt részesülni kívánnak az UEFA‑hoz tartozáshoz kapcsolódó jogokban és előnyökben, anélkül azonban, hogy kötnék őket az UEFA szabályai és kötelezettségei.

108.

Márpedig versenyjogi szempontból nem róható fel valamely vállalkozásnak (vagy vállalkozások olyan társulásának, mint az UEFA), hogy megpróbálja saját gazdasági érdekeit védeni, különösen egy ilyen „opportunista” projekttel szemben, amely jelentősen meggyengítheti azt. ( 55 ) E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megfelelőnek ítélte egy szövetkezet alapszabályának azon rendelkezéseit, amelyek korlátozzák a tagok azon lehetőségét (ideértve a kizárás szankcióját is), hogy más versengő együttműködési formák részét képezhessék. ( 56 )

109.

Végül meg kell állapítani, hogy a jelenleg folyamatban lévő C‑124/21 P. sz. üggyel (International Skating Union kontra Bizottság) ellentétben itt nem arról van szó, hogy az UEFA megtagadja a verseny szervezését, vagy fegyelmi intézkedéseket ír elő azon klubokkal szemben, amelyek olyan harmadik eseményben vagy versenyben kívánnak részt venni, amely nem jár azzal a veszéllyel, hogy befolyásolja a versenynaptárat, vagy hogy destabilizálja az érintett sportágak irányításának és megszervezésének jelenlegi struktúráját. ( 57 )

110.

A fenti észrevételek fényében úgy vélem, hogy az ESL‑hez hasonló, lényegében zárt versenynek a FIFA és UEFA általi el nem ismerése bizonyos jogszerű célok eléréséhez szervesen kapcsolódónak tekinthető (a 2002. február 19‑iWouters és társai ítéletből [C‑309/99, EU:C:2002:98] és a 2006. július 18‑i Meca‑Medina és Majcen kontra Bizottság ítéletből [C‑519/04 P, EU:C:492) következő ítélkezési gyakorlat értelmében véve), mivel célja a sporteredményeken alapuló részvétel, az esélyegyenlőség és a szolidaritás elveinek fenntartása, amelyeken az európai labdarúgás piramisszerkezete alapul.

111.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdés megfogalmazásában a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy sem az előzetes engedélyezési eljárást, sem pedig a szankciók kiszabására irányuló eljárást nem szabályozzák „objektív, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes” feltételek. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy bár a Bíróság a MOTOE‑ítéletben és az OTOC‑ítéletben hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a sportszövetség engedélyezési és szankcionálási hatáskörét a kérdést előterjesztő bíróság által meghatározott kritériumok segítségével korlátozza, általános szempontok felsorolására szorítkozott, anélkül hogy meghatározta volna azok pontos tartalmát.

112.

Ennélfogva úgy vélem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapított kritériumok alkalmazásának a következő célkitűzéseknek kell megfelelnie.

113.

E kritériumoknak először is arra kell irányulniuk, amint azt a Bíróságnak a MOTOE‑ítéletből és az OTOC‑ítéletből eredő ítélkezési gyakorlata egyértelműen jelzi, hogy korlátozza a sportszövetség diszkrecionális hatáskörét, és különösen annak lehetőségét, hogy önkényes határozatokat hozzon azáltal, hogy a harmadik felek részéről sportversenyek szervezését indokolatlan módon vagy jogellenes indokok alapján megtagadja. ( 58 )

114.

Másodszor, e szempontoknak lehetővé kell tenniük a piacra jutás feltételeinek világos, objektív és lehető legrészletesebb meghatározását annak érdekében, hogy a harmadik személyek által szervezett versenyek valamennyi szervezője számára ne csak azt biztosítsák, hogy megfelelő rálátással rendelkezzenek a követendő eljárást, valamint az érintett piacra lépés feltételeit illetően, hanem azt is, hogy számíthassanak arra, hogy amennyiben az említett feltételek teljesülnek, a szóban forgó szövetség főszabály szerint nem tagadhatja meg tőlük a piacra jutást.

115.

Harmadszor, az érintett kluboknak és játékosoknak is lehetőséget kell biztosítani, hogy megismerjék azokat a feltételeket, amelyek mellett harmadik fél által szervezett eseményeken részt vehetnek, valamint az ilyen eseményeken való részvétel esetén kiszabható szankciókat. Az elrettentő hatásukon túl e szankcióknak egyébiránt kellően egyértelműeknek, előre láthatóaknak és arányosaknak kell lenniük annak érdekében, hogy korlátozzák a szóban forgó szövetség általi önkényes alkalmazás kockázatát.

116.

Végül negyedszer, mind a versenytárs versenyszervezőknek, mind az érintett kluboknak és játékosoknak rendelkezniük kell olyan jogorvoslati eszközökkel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy vitassák a szóban forgó sportszövetségek által esetlegesen meghozott elutasító határozatokat vagy szankciókat. Egyébiránt e jogorvoslati eszközök nem korlátozhatók a szövetségen belüli szervekre, hanem biztosítaniuk kell az ilyen határozatok független fórum előtti megtámadásának lehetőségét is.

117.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát, hogy a jelen indítvány előző pontjaiban kifejtett elvek fényében megvizsgálja az UEFA (és a FIFA) előzetes engedélyezésre és szankciókra vonatkozó szabályainak arányosságát. E vizsgálatot azonban nem lehet absztrakt módon elvégezni, és figyelembe kell venni azt a ténybeli, jogi és gazdasági környezetet, amelyben e szabályokat alkalmazni kell, beleértve tehát az ESL sajátos jellemzőit is.

118.

Elöljáróban pontosítani kell, hogy a jelen indítvány 114–116. pontjában ismertetett elvek csak olyan független versenyekre alkalmazhatók, amelyek maguk is tiszteletben tartják a sportszövetség által jogszerűként elismert célokat. Ebből következik, hogy még ha feltételezzük is, hogy az UEFA által felállított kritériumok nem felelnek meg az átláthatóság és a hátrányos megkülönböztetés tilalma kritériumának, ez nem jelenti azt, hogy engedélyezni kellene az olyan harmadik személy által szervezett verseny lehetőségét, amely ellentétes a jogszerű sportcélokkal, és hogy az ilyen verseny engedélyezésének az UEFA általi megtagadása nem igazolható.

119.

Azokban az ítéletekben, amelyekben a Bíróság elismerte az egyrészt e szövetség szabályait megsértő sportolókra, másrészt pedig valamely szakmai szervezet tagjaira vonatkozó szankcióknak az elérni kívánt célokra tekintettel fennálló szerves jellegét, a Bíróság nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy biztosítani kell a szóban forgó fegyelmi intézkedések arányosságát. ( 59 )

120.

Ami az UEFA által hangoztatott szankciókkal való fenyegetést illeti, fontosnak tartom megkülönböztetni a klubokra kiszabható szankciókat és azokat, amelyeknek az ESL létrehozásában részt vevő klubok játékosai lennének kitéve.

121.

Így a szankciók kiszabása azokkal a játékosokkal szemben, akik nem vettek részt az ESL létrehozására vonatkozó döntésben, aránytalannak tűnik számomra, különösen a nemzeti válogatottakban való részvételük tekintetében. Ily módon az olyan játékosok megbüntetéséről szóló határozat, akikről nem derül ki, hogy az UEFA szabályaihoz képest bármilyen kötelességszegést követtek volna el, és akiknek az ESL létrehozásában való részvétele nem tűnik bizonyítottnak, e szabályok visszaélésszerű és túlzott alkalmazását bizonyítja. Egyébiránt az a tény, hogy az érintett nemzeti válogatottakat megfosztanák bizonyos játékosaiktól, közvetetten őket is szankcionálná, ami szintén aránytalannak tűnik.

122.

Ezzel szemben az UEFA‑hoz kapcsolódó labdarúgóklubokra vonatkozó szankciók arányosnak tűnhetnek az olyan nemzetközi versenyen való részvétel esetén, mint az ESL, figyelembe véve többek között e kluboknak a verseny szervezésében és létrehozásában játszott szerepét, amely, a jelen indítvány 102–105. pontjában kifejtett okokból, láthatóan nem tartja tiszteletben az európai labdarúgás szervezését és működését szabályozó lényeges elveket.

123.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre válaszolva állapítsa meg, hogy az EUMSZ 101. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a FIFA alapszabályának 22. és 71–73. cikke, valamint az UEFA alapszabályának 49. és 51. cikke, amelyek előírják, hogy egy új páneurópai klublabdarúgó‑verseny létrehozását előzetes engedélyezési rendszerhez kell kötni, amennyiben a tervezett verseny jellegzetességeire figyelemmel az e rendszerből eredő korlátozó hatások az UEFA és a FIFA által követett, a sportág sajátos jellegéhez kapcsolódó jogszerű célok elérése érdekében szervesnek és arányosnak tűnnek.

124.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével és harmadik kérdésének második részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 102. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétesek a FIFA és az UEFA alapszabályának az előzetes engedélyezési rendszerre, valamint a szankciórendszerre vonatkozó rendelkezései.

125.

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 102. cikk tiltja az erőfölénnyel való visszaélést a belső piacon vagy annak jelentős részén.

126.

Az erőfölénnyel való visszaélés olyan objektív fogalom, amely az erőfölényben lévő vállalkozás olyan magatartásaira vonatkozik, amelyek hatására – olyan piacon, ahol pontosan a szóban forgó vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült – a termékeknek és a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők által nyújtott teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy e verseny fejlődését. ( 60 )

127.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az erőfölény fennállása azt a különös felelősséget rója az erőfölényben lévő jogalanyra, amely ilyen helyzetben van, hogy hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes verseny fejlődését. ( 61 ) Azt a kérdést, hogy magatartása visszaélésszerűnek minősül‑e, objektív és konkrét módon kell vizsgálni, figyelembe véve a ténybeli körülmények összességét, az érintett piac és a szóban forgó magatartás jellemzőit, valamint mérlegelni kell annak tényleges vagy potenciális kiszorító hatásait azon hatékonyságjavulással szemben, amely semlegesítheti e hatásokat a fogyasztók javára. ( 62 )

128.

Ezzel együtt az erőfölény fennállása nem fosztja meg az ilyen helyzetben lévő vállalkozást sem attól a jogától, hogy védelmezze a saját kereskedelmi érdekeit, amennyiben azokat támadják, ( 63 ) sem pedig attól a lehetőségtől, hogy észszerű mértékben olyan cselekményeket végezzen, amelyeket a kereskedelmi érdekeinek védelme szempontjából hasznosnak ítél, feltéve hogy e magatartás nem valósít meg erőfölénnyel való visszaélést. ( 64 )

129.

A kérdést előterjesztő bíróság által adott magyarázatok fényében abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy az érintett piac a nemzetközi labdarúgóklubok versenyei európai szintű szervezésének és kereskedelmi hasznosításának piaca, és hogy az UEFA erőfölényben (sőt monopolhelyzetben) van e piacon, mivel ő az egyetlen szervezője a jelentős klubközi labdarúgó‑versenyeknek európai szinten.

130.

Emlékeztetni kell arra, hogy a sportszövetség által a versenyek szervezésére feljogosított személyek kijelölésére, valamint a versenyek szervezésének feltételeire vonatkozó szabályozási funkció gyakorlásához korlátozásoknak, kötelezettségeknek vagy ellenőrzésnek kell kapcsolódnia annak elkerülése érdekében, hogy a szóban forgó jogi személy torzíthassa a versenyt azáltal, hogy azokat a versenyeket részesíti előnyben, amelyeket ő szervez, vagy amelyek szervezésében részt vesz. ( 65 ) Ebben az összefüggésben a FIFA‑ra és az UEFA‑ra háruló, az EUMSZ 102. cikk értelmében vett „különös felelősség” pontosan abban áll, hogy az új verseny engedélyezése iránti kérelmek vizsgálata során ügyelniük kell arra, hogy a harmadik személyeket ne fosszák meg indokolatlanul a piacra lépéstől.

131.

Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adott válasz keretében a „járulékos korlátozásokra” vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazásával kapcsolatban kifejtett elemzés átültethető a jelen ügyben szóban forgó intézkedéseknek az EUMSZ 102. cikkre tekintettel történő vizsgálata során. ( 66 )

132.

A teljesség kedvéért mindazonáltal hasznosnak tartom két, az EUMSZ 102. cikk UEFA és FIFA által bevezetett szabályokra történő alkalmazására vonatkozó sajátos problémakör vizsgálatát, amelyekre egyes felek írásbeli észrevételeikben hivatkoztak, és amelyeket a tárgyalás során megvitattak.

133.

Az ESLC azt állítja, hogy az a tény, hogy az UEFA az alternatív versenyek engedélyezésére vonatkozó hatáskört annak ellenére gyakorolja, hogy összeférhetetlenség áll fenn, önmagában erőfölénnyel való visszaélésnek minősül. Így az ESLC szerint e helyzet megoldására az egyetlen eszköz a sportszabályozásnak, valamint a versenyek szervezésének és kereskedelmi célú hasznosításának elválasztása.

134.

Először is emlékeztetek arra, hogy önmagában az a tény, hogy egy sportszövetség egyszerre lát el szabályozói és sportverseny‑szervezői funkciót, önmagában nem jelenti az uniós versenyjog megsértését. ( 67 ) Noha ugyanis az ESLC által javasolt strukturális szétválasztás, amely abban áll, hogy a szabályozási hatáskörök gyakorlását egy olyan független jogalanyra bízzák, amely semmilyen kapcsolatban nem áll az érintett piacon tevékenykedő bármely vállalkozással, alkalmas lenne mindennemű összeférhetetlenség megszüntetésére, nem egyetlen és kötelező megoldásról van szó. Így a Bíróság jelen indítvány 45. és 46. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatából egyértelműen kitűnik, hogy az esetleges összeférhetetlenség megelőzése érdekében a szövetség harmadik személyek által szervezett versenyek engedélyezésére irányuló eljárást is létrehozhat, objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon előre meghatározott engedélyezési kritériumokat megjelölve.

135.

Másodszor, a strukturális elkülönítés előírása mindennemű gazdasági tevékenység megtiltását jelentené az UEFA‑val és a FIFA‑val azonos helyzetben lévő sportszövetségek számára, amely helyzet nehezen egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy sajátos jellemzőik ellenére e szövetségek olyan vállalkozások is, amelyeknél – mint minden más vállalkozás esetében – a gazdasági célok követése szervesen összefügg a tevékenységükkel, és önmagában nem versenyellenes.

136.

Harmadszor, a sportszövetség által gyakorolt „szabályozási” és „kereskedelmi” tevékenységek („kikényszerített”) szétválasztása veszélyeztetheti az „európai sportmodellt”, különösen azon sportágak tekintetében, amelyekben a piramisszerkezet a labdarúgáshoz hasonlóan fontos szerepet játszik. Márpedig e sporttevékenységek keretében a szabályozási és gazdasági funkciók összekapcsolódnak és egymástól függnek, mivel az e szövetségek égisze alatt szervezett versenyek kereskedelmi hasznosításából származó bevételeket az érintett sport fejlesztése céljából újra felosztják.

137.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés elemzésével összefüggésben felmerült konkrét kérdés a Bíróságnak a Bronner ítéletből eredő, a „nélkülözhetetlen eszközökre” vonatkozó ítélkezési gyakorlatának lehetséges relevanciája a FIFA és az UEFA által az EUMSZ 102. cikk alapján bevezetett, előzetes engedélyezésre és részvételre vonatkozó szabályok elemzése szempontjából. ( 68 )

138.

A nélkülözhetetlen eszközök elmélete értelmében a lényeges infrastruktúrával rendelkező vagy azt ellenőrző, erőfölényben lévő vállalkozás arra kényszerülhet, hogy együttműködjön versenytársaival azáltal, hogy hátrányos megkülönböztetés nélkül hozzáférést biztosít számukra ahhoz. Így a Bronner ítéletben a Bíróság megállapította, hogy ahhoz, hogy a szolgáltatáshoz való hozzáférés nyújtásának az erőfölényben lévő vállalkozás általi megtagadása az EUMSZ 102. cikk értelmében vett visszaélésnek minősülhessen, az szükséges, hogy e megtagadás alkalmas legyen a szolgáltatás igénybevevőjének piacán a verseny teljes mértékben való megszüntetésére, hogy e megtagadást ne lehessen objektíve indokolni, valamint hogy a szolgáltatás maga elengedhetetlen legyen a szolgáltatás igénybevevője tevékenységének gyakorlásához, abban az értelemben, hogy annak nem létezik semmilyen valódi vagy lehetséges alternatívája. ( 69 )

139.

Az alábbi okok miatt úgy vélem, hogy az UEFA és a FIFA „ökoszisztémája” nem tekinthető „nélkülözhetetlen eszköznek”, és ezért el kell utasítani ezen elméletnek a jelen ügyben való alkalmazását.

140.

Először is, ami az előzetes engedélyezés követelményét illeti, meg kell állapítani, hogy az nem elengedhetetlen ahhoz, hogy valamely harmadik személy, például az ESLC új labdarúgó‑bajnokságot szervezzen. Amint az a jelen indítvány 75. pontjában megállapításra került, nincs olyan jogi akadály, amely megakadályozná az ESLC kezdeményezésére részt vevő klubokat abban, hogy az UEFA és a FIFA ökoszisztémáján kívül szabadon alakítsák ki és szervezzék meg saját versenyüket. E szövetségek engedélye tehát csak annyiban szükséges, amennyiben az ESL‑ben részt vevő klubok továbbra is az UEFA kötelékében kívánnak maradni, és továbbra is részt kívánnak venni az UEFA által szervezett labdarúgó‑versenyeken.

141.

Másodszor, egy olyan liga létrehozása, mint az ESL, nem igényli az UEFA meglévő infrastruktúrájának és a hozzá kapcsolódó kötelezettségeknek a reprodukálását. Senki nem kötelezi az új független verseny szervezőit arra, hogy projektjüket az UEFA‑hoz és a FIFA‑hoz hasonló szervezeti modell alapján alakítsák ki. Ily módon, amint az a jelen indítvány 106. és 107. pontjában említésre került, a jelen ügyben a valódi problémakör arra a lehetőségre vonatkozik, hogy e klubok kialakítják saját ligájukat, és ezzel egyidejűleg továbbra is részt vesznek a FIFA és az UEFA labdarúgó ökoszisztémájában, valamint az általuk szervezett versenyeken. Márpedig ilyen esetben a nélkülözhetetlen eszközökre vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem lehet releváns.

142.

Harmadszor, a nélkülözhetetlen eszközökre vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazása csak akkor igazolt, ha a hozzáférés megtagadása alkalmas arra, hogy teljesen kizárja vagy rendkívül megnehezítse a versenyt a kapcsolódó piacon, vagy megakadályozza egy olyan új termék piacra dobását, amely iránt kereslet áll fenn, ami a fent hivatkozott okokból a jelen ügyben nem állapítható meg.

143.

Negyedszer, a jelen indítvány 133–142. pontjában megfogalmazott észrevételek fenntartásával úgy vélem, hogy az UEFA általi megtagadás objektív módon igazolható mind sportszinten, az e szövetség által követett jogszerű célokra tekintettel, mind gazdasági téren a parazitizmus vagy a „kettős tagság” elleni küzdelem érdekében, amely gyengítheti az UEFA és a FIFA piaci helyzetét. ( 70 )

144.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre válaszolva állapítsa meg, hogy az EUMSZ 102. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a FIFA alapszabályának 22. és 71–73. cikke, valamint az UEFA alapszabályának 49. és 51. cikke, amelyek előírják, hogy egy új páneurópai klublabdarúgó‑verseny létrehozását előzetes engedélyezési rendszerhez kell kötni, amennyiben a tervezett verseny jellegzetességeire figyelemmel az e rendszerből eredő korlátozó hatások az UEFA és a FIFA által követett, a sportág sajátos jellegéhez kapcsolódó jogszerű célok elérése érdekében szervesnek és arányosnak tűnnek.

145.

Mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgyát képező magatartás versenyszempontú jogszerűségének kérdése elválaszthatatlanul kapcsolódik az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdés tárgyát képező szabályok kérdéséhez, azokat együttesen elemeztem, amint az a jelen indítvány 54. pontjában kifejtésre került. Közelebbről, az UEFA és a FIFA által kiszabott szankciókkal kapcsolatos kérdések elemzését a jelen indítvány 83. és 84., 101–108., 111–117., valamint 119–122. pontjában végeztem el.

146.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ adja, hogy az EUMSZ 101. cikket és az EUMSZ 102. cikket úgy kell értelmezni, hogy azok nem tiltják meg a FIFA‑val, az UEFA‑val, a tagszövetségeikkel vagy a nemzeti ligákkal szemben, hogy az e szövetségekhez tartozó klubokkal szemben szankciókat helyezzenek kilátásba, amennyiben ez utóbbiak olyan új páneurópai klubközi labdarúgó‑verseny létrehozására irányuló projektben vesznek részt, amely az említett szövetségek által jogszerűen követett célkitűzések megsértésének kockázatával jár. Mindazonáltal a szóban forgó projektben egyáltalán nem érintett játékosokat érintő kizárási szankciók aránytalanok, különösen a nemzeti válogatottból való kizárásuk tekintetében.

147.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy alkalmazhatók‑e az EUM‑Szerződés által az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésével kapcsolatban előírt és az EUMSZ 102. cikkre vonatkozó ítélkezési gyakorlat által kialakított „klasszikus” versenyjogi mentességek és igazolások. ( 71 )

148.

Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy e kérdésre kizárólag akkor kell válaszolni, ha a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésre adott válaszok fényében megállapítja, hogy megsértették az EUMSZ 101. cikket és az EUMSZ 102. cikket. Márpedig az e kérdésekre általam javasolt válaszokra tekintettel nem ez a helyzet.

149.

Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a versenyszabályok megsértésével vádolt félnek kell bizonyítania, hogy magatartása megfelel azoknak a feltételeknek, amelyek alapján megállapítható, hogy az az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozik, ( 72 ) vagy hogy az az EUMSZ 102. cikkre tekintettel objektíve igazolt. ( 73 ) Meg kell azonban állapítani, hogy a jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot anélkül fogadták el, hogy a FIFA‑t és az UEFA‑t előzetesen meghallgatták volna, és így a jelen ügy sajátos körülményei között előadhatták volna az e feltételek tiszteletben tartására vonatkozó érveket és bizonyítékokat. ( 74 )

150.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdésre javasolt válaszokra és a fenti pontosításokra tekintettel úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre nem szükséges válaszolni.

151.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés arra kéri fel a Bíróságot, hogy határozzon a FIFA által bevezetett, a sportjogok hasznosítására vonatkozó szabályok EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkel fennálló összeegyeztethetőségéről. E szabályok közelebbről azt írják elő, hogy a nemzetközi labdarúgó‑bajnokságok hasznosításához fűződő jogok összessége „eredetileg” a FIFA‑t és a regionális szövetségeket, mint például az UEFA‑t illetik, amelyek „kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy engedélyezzék a joghatóságuk alá tartozó mérkőzések és rendezvények többek között audiovizuális hordozókon történő terjesztését, mégpedig a helyre, a tartalomra, az időpontra, a technológiára vagy a jogra vonatkozó korlátozás nélkül”.

152.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés elemzése előtt álláspontom szerint fontos tisztázni e szabályok hátterét, többek között a kérdést előterjesztő bíróság által e rendelkezések értelmezésével kapcsolatban tett bizonyos megállapításokra tekintettel, emlékeztetve arra, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a FIFA és az UEFA alapszabálya rendelkezéseinek értelmezésére, amelyek nyilvánvalóan nem képezik részét az Unió joganyagának.

153.

A FIFA alapszabályának 67. és 68. cikke kimondja, hogy a FIFA magának vindikálja az UEFA „joghatósága alá” tartozó versenyekből eredő jogok kizárólagos eredeti jogosulti pozícióját. Meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy e kifejezést a FIFA alapszabálya nem határozza meg, bizonyos zavart eredményez, amint arról egyrészt az ESLC, másrészt a FIFA és az UEFA eltérő álláspontjai tanúskodnak. Így az ESLC a „joghatóság” kifejezés szó szerinti (viszonylag tág) értelmezését támogatja, és azt állítja, hogy az a labdarúgással kapcsolatos jogok teljes (és kizárólagos) megszerzésére vonatkozik minden olyan verseny tekintetében, amelyre földrajzilag az európai kontinensen kerül sor. Ezzel szemben a FIFA és az UEFA lényegében azt állítják, hogy a „joghatóság” kifejezésre való hivatkozás jogi, nem pedig földrajzi jelentéssel bír abban az értelemben, hogy az csak az általuk Európában engedélyezett versenyekre vonatkozik.

154.

A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy e rendelkezéseket az UEFA alapszabálya 49. cikkének (1) bekezdésével együttesen kell értelmezni, amely úgy rendelkezik, hogy kizárólag ez utóbbi rendelkezik hatáskörrel olyan európai nemzetközi versenyek szervezésére, amelyekben a hozzá kapcsolódó szervezetek és/vagy klubok vesznek részt. Ezek a kifejezések összességükben úgy értelmezhetők, amint azt egyébként a kérdést előterjesztő bíróság állítani látszik, hogy a FIFA korlátozás nélkül az UEFA kizárólagos jogosultságát igényli azon versenyek tekintetében, amelyeken a klubok vagy tagszervezetei részt vesznek, ami láthatóan magában foglalja az olyan versenyekhez kapcsolódó jogokat is, mint az ESL.

155.

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a FIFA alapszabályának 67. és 68. cikke egyes népszerű sportágakra – köztük a labdarúgásra – jellemző sajátos kontextusba illeszkedik, ahol a legfontosabb versenyekhez kapcsolódó jogok központosított felhasználásának mechanizmusa érvényesül.

156.

Az ESLC állításával ellentétben úgy tűnik, hogy e modell felépítése nem azon a kötelezettségen alapul, hogy a labdarúgóklubok vagy a labdarúgó‑versenyszervezők akaratuk ellenére kötelesek átengedni jogaikat az UEFA‑nak. Éppen ellenkezőleg, jogi szempontból inkább úgy tűnik, hogy az UEFA versenyeiben részt vevő klubok szándékosan bízták sporttal kapcsolatos jogaik gyakorlását az UEFA‑ra, miközben továbbra is annak végső tényleges jogosultjai, és így megkapják az értékesítésükből származó bevételek egy részét. Így a szóban forgó cikkek által előírt teljes és kizárólagos „eredeti jogosultság” fogalmilag csak az UEFA (mint az európai labdarúgó‑bajnokságok szervezője) és a professzionális labdarúgóklubok (mint azok résztvevői) közös jogosultságának kifejeződése lehet. ( 75 )

157.

Másodszor, bár a FIFA alapszabályának 67. és 68. cikke többféle értelmű megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek értelmezhetők úgy, hogy a harmadik személyek által Európában szervezett labdarúgó‑bajnokságokra is vonatkoznak, véleményem szerint e rendelkezéseket nem lehet úgy értelmezni, hogy azok kötelező átengedés útján előírják e jogoknak az UEFA általi kisajátítását, amennyiben e jogok olyan harmadik versenyből származnak, amely nem kapcsolódik ehhez a szövetséghez. Álláspontom szerint e rendelkezések csak az UEFA égisze alatt szervezett versenyeken alapuló kereskedelmi jogokra vonatkozhatnak, így az UEFA ökoszisztémán kívül létrehozott bármely független verseny nem tartozhat e szabályok hatálya alá. A magánszervezetek egyébként semmilyen esetben sem szabályozhatják saját szabályaikon keresztül a szervezettől független más magánszervezetek magatartását. Az ilyen verseny szervezői főszabály szerint szabadon hasznosíthatják az e versenyből eredő jogaikat, ahogy csak akarják, az UEFA bármiféle beavatkozása nélkül.

158.

Tagadhatatlan, hogy a FIFA – nemzetközi labdarúgó‑versenyeket szervező és forgalmazó vállalkozásként vagy vállalkozások társulásaként – olyan gazdasági tevékenységet folytat, amely szellemi, kereskedelmi, technikai és pénzügyi befektetéseket is magában foglal. Az ilyen tevékenység szükségszerűen főszabály szerint egyrészről jogi védelemben részesülhet, másrészről pedig olyan díjazást érdemelhet, amelynek lényeges – de nem kizárólagos – forrása a versenyhez kapcsolódó sportjogok (közvetítési, továbbközvetítési vagy egyéb jogok) hasznosításából származhat.

159.

Egyébiránt a Bizottságnak a sportversenyekhez kapcsolódó jogok forgalmazására vonatkozó megállapodások ilyen típusára vonatkozó határozathozatali gyakorlatából, és különösen az UEFA Bajnokok Ligája kereskedelmi jogainak központosított értékesítéséről szóló határozatából kitűnik, hogy az e jogok egyetlen szervezetre való kizárólagos átruházását előíró megállapodások korlátozhatják a versenyt ( 76 ) (függetlenül attól, hogy mentesülhetnek az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján). ( 77 )

160.

Bár a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés jelentősen eltér a Bizottság által a fent említett határozatban vizsgált kérdéstől – mivel a jelen ügyben a verseny állítólagos korlátozása nem korlátozódik kizárólag egy adott UEFA‑verseny kereskedelmi jogainak közös értékesítésére és kizárólagos hasznosítására, hanem az Európában esetlegesen megrendezésre kerülő egyéb versenyek jogainak állítólagos „elsajátításának” kérdését, valamint azt is érinti, hogy e szabályok célja vagy hatása az UEFA monopóliumának kiegészítése a labdarúgóversenyek szervezésének és értékesítésének piacán – e két kérdés összefügg, mivel a FIFA alapszabálya által az UEFA‑ra ruházott hatáskörökkel és jogokkal kapcsolatosak, amelyek értelmében az UEFA az európai labdarúgóversenyek kereskedelmi jogainak kizárólagos jogosultja és értékesítője.

161.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyben a labdarúgással kapcsolatos jogok FIFA és UEFA általi hasznosítása „származékos” vagy „járulékos” gazdasági tevékenység a nemzetközi labdarúgó‑bajnokságok szervezésében és forgalmazásában megtestesülő „alaptevékenységhez” képest, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdés keretében képezte elemzés tárgyát. Az UEFA szabályainak együttes elemzése ugyanis láthatóan arra utal, hogy minden olyan verseny, amelyen az e szövetséghez csatlakozott klubok vesznek részt, az e szövetség által előírt szabályok hatálya alá tartozik, beleértve az e jogok hasznosítására vonatkozó szabályokat is. Ebből következik, hogy az ilyen forgatókönyv alkalmas arra, hogy versenykorlátozást eredményezzen, amennyiben e szabályok a piacra lépés olyan (további) akadályainak tekinthetők, amelyek akadályozzák az új sportversenyek létrehozását és fejlesztését, és ezáltal (legalábbis potenciálisan) kiszorító hatásokat gyakorolnak a versenyek szervezésének és értékesítésének piacán (ami hozzájárul annak a versenytársak kárára történő kizárásához), valamint e sporttal kapcsolatos jogok hasznosításának piacán (azáltal, hogy előírják a klubok számára, hogy e hasznosítást központosítva végezzék, valamennyi ilyen jog vonatkozásában kizárólagos jelleggel).

162.

Amennyiben bizonyítható a verseny korlátozása, meg kell vizsgálni, hogy e korlátozás szervesen kapcsolódik‑e valamely jogszerű cél követéséhez, és azzal arányos‑e, vagy hogy a versenykorlátozó magatartások teljesítik‑e az ahhoz szükséges feltételeket, hogy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentességben részesüljenek, illetve hogy az az EUMSZ 102. cikk értelmében objektíve igazolható‑e.

163.

Ami e korlátozásoknak a járulékos korlátozások elmélete alapján történő lehetséges igazolását illeti, ezt a kérdést lényegében a jelen indítvány 93–118. pontjában szereplő elemzési keretre tekintettel kell vizsgálni.

164.

Ami konkrétabban az e szabályok által követett jogszerű célokat illeti, az „európai sportmodellhez” kapcsolódó, a jelen indítvány 30. és 95–98. pontjában ismertetett jogszerű célokon kívül a pénzügyi szolidaritás elve a jelen ügyben különösen relevánsnak bizonyul, mivel úgy tűnik, hogy az újrafelosztott nyereség nagy része közvetlenül e versenyek kereskedelmi jogainak hasznosításából származik. E tekintetben megjegyzem, hogy a FIFA alapszabályának 67. és 68. cikke olyan jogszerű célt követ, amelyet többek között a Bizottság elismer „az UEFA Bajnokok Ligája kereskedelmi jogainak központosított értékesítéséről” szóló határozatban, és amely abban áll, hogy maximalizálják az UEFA által szervezett versenyekhez kapcsolódó sportjogok hasznosításából származó bevételeket, amelyek teljes egészében általában a labdarúgás fejlesztésére, valamint a „piramisban” alacsonyabb szinten elhelyezkedő klubokkal szembeni szolidaritás céljaira fordítanak. ( 78 )

165.

Ezenkívül – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében – úgy tűnik, hogy e cikkek arányosak az ilyen célkitűzés követésével, amennyiben a szóban forgó jogok jogosultságát biztosítják a FIFA és az UEFA számára, mivel e rendelkezés lehetővé teszi azon nehézségek elkerülését, amelyeket a megfelelő jövedelmek klubok közötti rendszeres újratárgyalása okozna.

166.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a labdarúgás jellemzője a klubok közötti kölcsönös gazdasági függőség, így valamely verseny pénzügyi sikere mindenekelőtt a klubok közötti bizonyos egyenlőségtől függ. Márpedig a sportversenyekből eredő jogok kereskedelmi hasznosításából származó bevételek újrafelosztása megfelel az „egyenlőség” e célkitűzésének. Ily módon, ha az egyes klubok egyoldalúan tárgyalhatnának valamennyi kereskedelmi jogukról, beleértve a klubközi versenyeken való részvételükből eredő jogokat is (például a televíziós jogokról), a klubok közötti egyensúly veszélybe kerülne.

167.

Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy – amint arra a Bíróság rámutatott – az alapügyben szóban forgó jogok hasznosítása olyan sporthoz kapcsolódik, amely „számottevő társadalmi jelentőséggel” bír. ( 79 ) E logikát követve az uniós jogalkotó olyan szabályozást fogadott el, amely többek között az egyes tagállamok azon lehetőségét szabályozza, hogy előírják az úgynevezett „a társadalom számára kiemelten jelentős” sportesemények nyílt közvetítését. ( 80 )

168.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre adott válaszban említettekkel azonos okokból úgy vélem, hogy nem szükséges határozni az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk tekintetében felmerülő esetleges igazolások fennállásáról. A teljesség kedvéért mindazonáltal pontosítani kell, hogy a Bizottság „az UEFA Bajnokok Ligája kereskedelmi jogainak központosított értékesítéséről” szóló határozatában megállapította, hogy az UEFA központosított üzemeltetési megállapodása a kereskedelmi jogok tárgyában az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése értelmében egyedi mentességben részesül. E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e szabályok ugyanis abban az értelemben kedveztek a felhasználóknak, hogy a labdarúgóklubok e páneurópai versenyéhez kapcsolódó médiatermékeket egyetlen értékesítési pont forgalmazza, és azokat más módon nem lehetne ilyen hatékonyan előállítani és forgalmazni. ( 81 )

169.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy az EUMSZ 101. cikket és az EUMSZ 102. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a FIFA alapszabályának 67. és 68. cikke, amennyiben a FIFA és az UEFA által szervezett versenyekre vonatkozó jogok kizárólagos forgalmazására vonatkozó korlátozások a sport sajátosságaihoz kapcsolódó jogszerű célok megvalósításának velejárói, és azokkal arányosnak tűnnek. Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a szóban forgó cikkek milyen mértékben részesülhetnek az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti mentességben, vagy fennáll‑e e magatartásnak az EUMSZ 102. cikk értelmében vett objektív igazolása.

170.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a FIFA és az UEFA nemzetközi labdarúgó‑bajnokságok előzetes engedélyezésére, valamint a professzionális labdarúgóklubok és játékosaik e versenyeken való részvételére vonatkozó szabályai összeegyeztethetők‑e az EUM‑Szerződés négy alapvető gazdasági szabadságra vonatkozó cikkeivel.

171.

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUM‑Szerződésben foglalt, a gazdasági szabadságok megsértésére vonatkozó tilalmak nemcsak az államtól származó szabályozásokra és általánosabban a tagállamoknak betudható intézkedésekre alkalmazandók, hanem magán eredetű szabályozásokra vagy intézkedésekre is, beleértve a sportszövetségektől származó szabályozásokat vagy gyakorlatot. ( 82 ) Így a Bíróság ezen ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy bár a sportszövetségek szabadon állapíthatják meg a szabályaikat, a rendelkezésükre álló autonómia nem hatalmazhatja fel őket arra, hogy korlátozzák az EUM‑Szerződés által biztosított jogok gyakorlását.

172.

Mindazonáltal a Bíróság szintén állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a sport területén működő szervezetektől (mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság) vagy (nemzeti vagy nemzetközi) szövetségektől származó bizonyos szabályozásokat vagy gyakorlatokat eleve az EUM‑Szerződés alapvető gazdasági szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek hatályán kívül esőnek kell tekinteni, amennyiben azok „kizárólag a sportot” érintő kérdésekre vonatkoznak, és így eleve nincs közük a gazdasági tevékenységhez. ( 83 ) A Bíróság ugyanakkor hangsúlyozta, hogy e „sportkivételnek” a saját céljára kell korlátozódnia, ( 84 ) és ezért azt eddig csak a sporttevékenységek „központi elemét” érintő, igen korlátozott számú szabály fennállása esetén ítélte alkalmazandónak. ( 85 ) E kivételre tehát nem lehet hivatkozni annak érdekében, hogy kizárjanak mindennemű sporttevékenységet az EUM‑Szerződés hatálya alól. Mivel valamely intézkedés „sportkivételnek” minősítése kivonja azt e szerződés rendelkezéseinek hatálya alól és ebből következően bármilyen ellenőrzése alól, e fogalmat megszorítóan kell értelmezni.

173.

Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az UEFA által előírt előzetes engedélyezési rendszer jellegzetességei miatt nem tartozhat a „sportkivétel” hatálya alá. Így, még ha e rendszer „sporttal kapcsolatos” szempontjai tagadhatatlanok is, ez nem változtat azon, hogy e rendszer emellett (és minden kétséget kizáróan) gazdasági dimenzióval is rendelkezik, mivel azáltal, hogy az UEFA számára biztosítja annak lehetőségét, hogy ellenőrizze, és így megtagadja a sportversenyek szervezésének piacára való belépést, hatással lehet az alapvető szabadságokra.

174.

Mivel az UEFA szóban forgó szabályai az EUM‑Szerződés alapvető gazdasági szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak, meg kell határozni egyrészt, hogy melyek az érintett szabadságok, másrészt hogy azokat korlátozzák‑e.

175.

E tekintetben meg kell állapítani, hogy tekintettel az UEFA diszkrecionális hatáskörére, amely lehetővé teszi számára, hogy a piacra jutást a saját maga által megállapított kritériumok alapján ellenőrizze, az e szövetség által bevezetett előzetes engedélyezési és részvételi szabályokat úgy lehet tekinteni, mint amelyek alkalmasak arra, hogy korlátozzák először is a sportversenyek szervezésének piacára belépni kívánó vállalkozások letelepedésének szabadságára és szolgáltatásnyújtásának szabadságára vonatkozó EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket. E szabályok tehát negatívan befolyásolhatják az alternatív labdarúgó‑bajnokságok szervezőinek, mint amilyen az ESLC, azon lehetőségét, hogy igénybe vegyék az e játékosokat foglalkoztató, szolgáltatásaikat magukhoz kapcsoló vagy ezt tervező professzionális labdarúgóklubok szolgáltatásait, mivel ezt nem tehetik meg, ha a FIFA vagy az UEFA nem engedélyezi az általuk megszervezni és forgalmazni kívánt nemzetközi versenyeket.

176.

Másodszor, a szóban forgó szabályok az UEFA szabályai által előírt kizárási szankciók miatt hatással vannak annak lehetőségére, hogy maguk a klubok alakíthassák ki saját versenyüket (feltételezve, hogy azt nem harmadik jogalany szervezi), valamint hogy szolgáltatásaikat harmadik személy által szervezett verseny felé nyújthassák.

177.

Harmadszor, a FIFA és az UEFA által bevezetett előzetes engedélyezési és részvételi szabályok valószínűleg kevésbé vonzóvá teszik a szabad mozgást (az EUMSZ 45. cikk értelmében) a játékosok számára, vagyis azt, hogy szolgáltatásaikat a saját tagállamuktól eltérő tagállamokban – például a ESLC tagjaiban – székhellyel rendelkező professzionális labdarúgó klubok számára nyújtsák (vagy azok alkalmazzák őket) azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék e klubok részvételét egy a FIFA és az UEFA által szervezett és forgalmazott nemzetközi versenyekkel versengő versenyben, például az ESL‑ben. Egyébiránt, ha e játékosok ezt megteszik, kizárási szankciónak, tágabb értelemben pedig annak a veszélynek lehetnek kitéve, hogy szakmai előmenetelük és gazdasági tevékenységük keretében kárt szenvednek.

178.

Negyedszer, még ha csak járulékos szerepet játszik is a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából, úgy tűnik, hogy a tőkemozgás EUMSZ 63. cikkben rögzített szabadsága is érintett, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint az ESLC észrevételeiből kitűnik, hogy ez utóbbi létrehozása és fejlesztése olyan jelentős finanszírozást feltételez, amelyet különböző tagállamokban letelepedett pénzintézetek nyújthatnak.

179.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni a jelen ügyben szóban forgó előzetes engedélyezési és részvételi szabályok lehetséges igazolásának kérdését, és adott esetben azok megfelelő, koherens és arányos jellegét. E tekintetben úgy vélem, hogy ez az elemzés nagyrészt átfedésben van a járulékos korlátozások elemzésének keretében végzett elemzéssel. ( 86 )

180.

E tekintetben először is emlékeztetek arra, hogy az ilyen igazolásokra természetesen hivatkozhatnak azok a sportszövetségek, amelyekkel szemben az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető gazdasági szabadságokra hivatkoznak. ( 87 )

181.

Másodszor, ami azokat a közérdekű célokat illeti, amelyek igazolhatják az alapvető gazdasági szabadságok korlátozásait a sportszövetségek által elfogadott szabályok révén, utalok a jelen indítvány 93. és 94. pontjában elvégzett elemzésre. Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a Bíróság e célok közül néhányat már elismert. Úgy tűnik, hogy a jelen ügyben különösen relevánsak azok a célok, amelyek valamennyi sportszövetség esetében közösek, mint például a versenyek szabályosságának biztosítása, ( 88 ) valamint megfelelő szabályok vagy kritériumok révén történő megfelelő lebonyolításuk biztosítása. ( 89 ) Relevánsnak tűnnek az olyan kollektív csapatsportra jellemző célok is, mint a labdarúgás, amelyek a klubok közötti egyensúly fenntartására, az esélyegyenlőség biztosítására és az eredmények bizonytalanságának megőrzésére irányulnak. ( 90 )

182.

Harmadszor, ami az arányosság „tesztjét” illeti, elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Bíróság nem ismeri el az előzetes engedélyezési rendszerek per se jogszerűségét, és ragaszkodik ahhoz, hogy esetről esetre értékelje a létjogosultságot, valamint az arányosságot, amint azt egyébként a kérdést előterjesztő bíróság is hangsúlyozta. ( 91 ) Ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy bár a sportszövetségek feladata a versenyek megfelelő lebonyolítását biztosítani képes szabályok megállapítása, e szabályok nem mehetnek túl a követett célkitűzés eléréséhez szükséges mértéken. ( 92 ) Ezt a Bíróság a TopFit ügyben nemrégiben hozott ítéletében is megerősítette, amelyben megállapításra került, hogy ahhoz, hogy valamely előzetes engedélyezési rendszer az alapszabadságokra vonatkozó rendelkezések alapján igazolható legyen, annak minden esetben objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és előzetesen ismert szempontokon kell alapulnia, hogy kellően behatárolja a sportszövetség mérlegelési jogkörének gyakorlását, hogy az ne tudja önkényesen alkalmazni azt. ( 93 )

183.

Meg kell jegyezni, hogy ezekben az ügyekben olyan szabályokról volt szó, amelyek a sportolók részvételének állampolgárságukhoz kapcsolódó okokból történő teljes megtagadását vagy kizárását írták elő. A Bíróság tehát úgy ítélte meg, hogy a sportszövetségek által kibocsátott, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést eredményező szabályok már a jellegüknél fogva aránytalanok. ( 94 )

184.

A jelen indítvány 111–117. pontjában hivatkozottakkal azonos okokból úgy vélem, hogy az előzetes engedélyezési rendszer az UEFA által kitűzött jogszerű célok eléréséhez szükséges mértékre korlátozódik.

185.

Egyébiránt úgy vélem, hogy az arányosság ellenőrzése nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a nyilvánvaló különbségeket, amelyek egy elszigetelten tevékenykedő (akár amatőr, akár hivatásos) sportszövetség és játékos, valamint a labdarúgóklubok – köztük néhány olyan is, amely világszinten a legerősebbek közé tartozik – közötti „erőviszonyok” kapcsán állnak fenn, tekintettel a nyilvánosság támogatására, a médiaismertségre és a részükre nyújtott finanszírozásra.

186.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdésre azt a választ adja, hogy az EUMSZ 45., EUMSZ 49., EUMSZ 56. és EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a FIFA alapszabályának 22. és 71–73. cikke, valamint az UEFA alapszabályának 49. és 51. cikke, amelyek előírják, hogy az új klubközi páneurópai labdarúgó‑verseny létrehozása előzetes engedélyezési rendszernek van alárendelve, amennyiben e követelmény megfelelő és szükséges e tekintetben, figyelemmel a tervezett verseny sajátosságaira.

187.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Juzgado de lo Mercantil n.° 17 de Madrid (madridi kereskedelmi bíróság, Spanyolország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: