1.

Az 91/477/EGK irányelv ( 2 ) a 2008/51/EK irányelv ( 3 ) általi módosítását követően azt tükrözte, hogy az uniós jogalkotót többek között a tűzfegyverek hatástalanítási rendszerének szabályozása foglalkoztatta.

2.

Az (EU) 2015/2403 végrehajtási rendelet ( 4 ) [helyesen: végrehajtási rendelet] célja annak biztosítása, hogy a hatástalanított tűzfegyverek a 2008/51 irányelvben foglaltaknak megfelelően visszafordíthatatlanul hatástalanítottak legyenek. E célból előírja, hogy egy illetékes hatóságnak ellenőriznie kell, hogy a hatástalanítást bizonyos (az I. mellékletben meghatározott) műszaki előírásoknak megfelelően hajtották‑e végre, és a tűzfegyver tulajdonosa részére ezt igazoló tanúsítványt kell kiadnia.

3.

A kérdést előterjesztő bíróságnak lényegében két kétsége van a 91/477 irányelv és a 2015/2403 végrehajtási rendelet értelmezésével kapcsolatban:

4.

Az 1. cikk szerint:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában »tűzfegyver«: minden olyan hordozható csöves tűzfegyver, amely egy gyúlékony hajtóanyag segítségével egy vagy több töltényt, golyót vagy lövedéket lő ki, azt ennek kilövésére tervezték vagy átalakítható erre a célra, kivéve ha az I. melléklet III. részében felsorolt valamely ok kizárja ezen irányelv hatálya alól. A tűzfegyverek besorolását az I. melléklet II. része tartalmazza.

Ezen irányelv alkalmazásában egy tárgy egy gyúlékony hajtóanyag segítségével töltény, golyó vagy lövedék kilövésére alkalmassá átalakíthatónak minősül, ha:

(1a)   Ezen irányelv alkalmazásában a »tűzfegyverdarab [helyesen: a tűzfegyver része]«: a kifejezetten tűzfegyverhez tervezett és annak működéséhez elengedhetetlen tűzfegyverdarabok [helyesen: részek] vagy cserealkatrészek, beleértve a fegyvercsövet, tokszerkezetet, vázat, zárszerkezetet vagy zárat, valamint minden olyan eszközt, amelyet a tűzfegyver lövése által keltett zaj csökkentése érdekében terveztek vagy alakítottak át.

(1b)   Ezen irányelv alkalmazásában az »alapvető alkotóelem [helyesen: fődarab]«: a zárszerkezet, a tűzfegyver töltényűrje és/vagy csöve, amelyek – mivel különálló tárgyak – azon tűzfegyver‑kategóriába tartoznak, amelyekre felszerelik vagy fel kívánják szerelni azokat.

[…]”.

5.

A 4. cikk kimondja:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi forgalomba hozott tűzfegyvert vagy tűzfegyverdarabot [helyesen: részeit] ezzel az irányelvvel összhangban megjelöljenek és nyilvántartásba vegyenek, vagy pedig, hogy hatástalanítsanak.

[…]”

6.

A 3. fejezet („A fegyverek Közösségen belüli mozgására vonatkozó alaki követelmények”) 14. cikke kimondja:

„A tagállamok elfogadnak minden olyan rendelkezést, amely megtiltja, hogy területükre:

7.

Az I. melléklet szerint:

„[…]

8.

A 2. cikk („Tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó engedéllyel rendelkező személyek és szervezetek”) a következőképpen szól:

„A tűzfegyverek hatástalanítását a nemzeti jognak megfelelően engedéllyel rendelkező köz‑ vagy magánszervezetek vagy személyek végezhetik.”

9.

A 3. cikk („A tűzfegyverek hatástalanításának ellenőrzése és tanúsítása”) előírja:

„(1)   A tagállamok kijelölnek egy illetékes hatóságot (a továbbiakban: ellenőrző szervezet) annak ellenőrzésére, hogy a tűzfegyverek hatástalanítása az I. melléklet műszaki előírásainak megfelelően történt‑e.

(2)   Amennyiben az ellenőrző szervezet maga is rendelkezik engedéllyel a tűzfegyverek hatástalanítására, a tagállamnak gondoskodnia kell a szóban forgó feladatok és a feladatokat végző személyek egyértelmű szétválasztásáról a szervezeten belül.

(3)   Honlapján a Bizottság közzéteszi a tagállamok által kijelölt ellenőrző szervezetek jegyzékét, az egyes szervezetekről szóló részletes információkkal, a szervezetek emblémájával és elérhetőségeivel együtt.

(4)   Amennyiben a tűzfegyver hatástalanítása az I. melléklet műszaki előírásainak megfelelően történt, az ellenőrző szervezet a tűzfegyver tulajdonosa részére hatástalanítási tanúsítványt ad ki a III. mellékletben szereplő minta alapján. A hatástalanítási tanúsítványban megadott adatokat meg kell adni mind a tanúsítvány kiadásának helye szerinti tagállam nyelvén, mind pedig angolul.

[…]”

10.

A 7. cikk („Hatástalanított tűzfegyverek szállítása az Unión belül”) kimondja:

„(1)   Hatástalanított tűzfegyverek csak akkor szállíthatók át egy másik tagállamba, ha e rendeletnek megfelelően egységes egyedi jellel vannak ellátva és hatástalanítási tanúsítványt mellékeltek hozzájuk.

(2)   A tagállamok elismerik a más tagállamok által kiadott hatástalanítási tanúsítványokat, amennyiben azok megfelelnek az e rendeletben meghatározott követelményeknek. Ugyanakkor azok a tagállamok, amelyek a 6. cikknek megfelelően kiegészítő intézkedéseket vezettek be, kötelezővé tehetik annak igazolását, hogy a területükre szállítandó hatástalanított tűzfegyverek megfelelnek a szóban forgó kiegészítő intézkedéseknek.”

11.

A 8. cikk („Az értesítésre vonatkozó követelménye”) kimondja:

„A tagállamok értesítik a Bizottságot az általuk az e rendelet hatálya alá tartozó területen elfogadott intézkedésekről […].”

12.

Az I. melléklet („A tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó műszaki előírások”) szerint a tűzfegyverek végleges működésképtelenné tételéhez elvégzendő hatástalanítási műveletek meghatározását három táblázat segíti:

13.

A III. melléklet tartalmazza a „Hatástalanított tűzfegyverek tanúsítványának mintáját”.

14.

A 112a. cikk („Hatástalanított tűzfegyverek Finnországba szállítása és behozatala”) értelmében:

„Az, aki Finnországba hatástalanított tűzfegyvert szállít vagy hoz be, a szállítást vagy behozatalt követő 30 napon belül köteles a tűzfegyvert a rendőri hatóságnál vagy a rendőrsé központi igazgatási szervénél ellenőrzés céljából bemutatni.”

15.

A 91. cikk értelmében:

„A fegyverkereskedelmi ágazatban kiadott tevékenységi engedély vagy a magánhasználatú tartási jogot biztosító engedély megszűnése vagy visszavonása esetén a rendőrség határozatot hoz a tűzfegyverek, a fegyveralkatrészek, a töltények és a különösen veszélyes lőszerek rendőrség általi biztonságba helyezéséről, amennyiben azokat még nem adták át szabályszerű engedéllyel rendelkező személynek.

A rendőrség akkor is határoz a biztonságba helyezésről, ha a nem engedélyezett tűzfegyverek vagy fegyveralkatrész, nem engedélyezett töltények vagy különösen veszélyes lőszerek birtokosa önként jelent valamely tárgyat a rendőrségen, és azt a rendőrségnek önként megőrzésre átadja. […]”

16.

A 112b. cikk („A tűzfegyverek hatástalanítása”) (2) bekezdése szerint:

„A tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó engedéllyel rendelkező személyekre és szervezetekre, a tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó műszaki előírásokra, a hatástalanított tűzfegyverek jelölésére, ellenőrzésére és tanúsítására, a hatástalanítás elvégzésére vonatkozóan segítség kérésére, a hatástalanításra vonatkozó kiegészítő intézkedésekre, valamint a hatástalanított tűzfegyverek Unión belüli szállítására vonatkozó rendelkezéseket a hatástalanítási rendelet tartalmazza.”

17.

A hadtörténeti gyűjtői tárgyak értékesítésére specializálódott gazdasági tevékenységet folytató A három – a B társaság által 2017. október 9‑én kiállított tanúsítványok szerint hatástalanított – gépkarabélyt szerzett meg Ausztriában.

18.

A B társaságot az osztrák hatóságok a 2015/2403 végrehajtási rendelet 3. cikke szerinti ellenőrző szervezetként ismerik el, annak ellenére, hogy név szerint nem szerepel az e cikk (3) bekezdésében említett jegyzékben.

19.

A gépkarabélyokat A2017. október 17‑én Finnországba szállította, és azokat 2017. október 24‑én a tűzfegyverekről szóló törvény 112a. cikke alapján – a vonatkozó hatástalanítási tanúsítványokkal együtt – bemutatta a helsinki rendőrségnek. ( 6 )

20.

A helsinki rendőrség 2018. február 15‑én meghozta a 2018/8575. sz. határozatát, amelyben úgy ítélte meg, hogy a gépkarabélyok hatástalanítása nem felelt meg a 2015/2403 végrehajtási rendelet I. mellékletében foglalt műszaki követelményeknek. Véleménye szerint a fegyverek hatástalanítási műveletei hiányosak voltak. ( 7 )

21.

A helsinki rendőrség úgy ítélte meg, hogy a gépkarabélyokat a tűzfegyverekről szóló törvény értelmében engedélyköteles fegyvereknek kell tekinteni. Mivel e fegyverek tartásására A semmilyen engedéllyel nem rendelkezett, elrendelték azok lefoglalását.

22.

A megtámadta a határozatot a Helsingin hallinto‑oikeus (helsinki közigazgatási bíróság, Finnország) előtt, arra hivatkozva, hogy:

23.

A helsinki rendőrség és a Poliisihallitus (rendőrkapitányság) a kérelemre vonatkozóan észrevételeket nyújtott be, azzal érvelve, hogy a fegyverek nem tekinthetők hatástalanítottnak, mivel:

24.

A ellenkérelmet nyújtott be, amelyhez csatolta többek között az osztrák védelmi és sportminisztériummal folytatott levelezést, amelyben a minisztérium megerősítette, hogy a B társaság a hatástalanítási rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, Ausztria által kijelölt ellenőrző szervezet. Megjegyezte továbbá, hogy Ausztria összesen 16 ellenőrző szervezetet jelölt ki. ( 8 )

25.

2019. június 26‑án a Helsingin hallinto‑oikeus (helsinki közigazgatási bíróság) elutasította A kérelmét, mivel úgy ítélte meg, hogy:

26.

Az elsőfokú ítélet ellen A a Korkein hallinto‑oikeushoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) fellebbezett, és az ítélet, valamint a helsinki rendőrség határozatának megsemmisítését kérte. ( 9 )

27.

A helsinki rendőrség és a Poliisihallitus (rendőrkapitányság) vitatta a fellebbezést, és hangsúlyozták, hogy kérdést kell előterjeszteni előzetes döntéshozatal céljából, amivel a Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság) egyetértett, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„A hatástalanított tűzfegyverek Unión belüli szállítása esetén, 91/477/EGK tanácsi irányelv előírásaira […] és a 2015/2403 bizottsági rendelet rendelkezéseire, különösen e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésének rendelkezéseire figyelemmel:

28.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2021. május 7‑én érkezett a Bírósághoz.

29.

A, a Poliisihallitus (rendőrkapitányság), a finn kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket, a 2022. május 18‑án tartott tárgyaláson a felek mindegyike részt vett.

30.

Az osztrák kormány a Bíróság által neki feltett kérdésekre írásban válaszolt.

31.

A „hatástalanított tűzfegyver” fogalma jelentős szabályozási változáson ment keresztül:

32.

Bár időbeli hatálya alapján a 2017/853 irányelv erre az ügyre nem alkalmazható, megerősíti a tűzfegyverek – reaktiválás lehetőségét kizáró – hatástalanításának visszafordíthatatlanná tételéhez szükséges biztosítékok szigorítását célzó jogalkotási tendenciát. ( 12 )

33.

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a jelen ügy határokon átnyúló összefüggésében a hatástalanítási tanúsítványt kiállító ellenőrző szervezet rendelkezik‑e ezen hatáskörrel, annak ellenére, hogy nem szerepel a Bizottság által a 2015/2403 végrehajtási rendelet 3. cikkének (3) bekezdése alapján közzétett jegyzékben, ( 13 ) és korlátolt felelősségű társasági formában működik.

34.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, a hatástalanított tűzfegyverek mozgásának alaki feltételeire vonatkozó kérdés tehát az alkalmazandó szabályok két szempontjára terjed ki:

35.

A 2015/2403 végrehajtási rendeletnek a 91/477 irányelv I. melléklete III. része második bekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikke (1) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek kijelölni egy „illetékes hatóságot”, amely ellenőrzi, hogy a tűzfegyver hatástalanítása az I. mellékletben meghatározott műszaki előírásoknak megfelelően történt‑e.

36.

Az említett rendelkezés hozzáteszi, hogy az „illetékes hatóság” elnevezése „ellenőrző szervezet” is lehet. E két kifejezés (konvencionális) rokonértelműsége felvet néhány értelmezési problémát, amelyekkel mindjárt foglalkozom.

37.

A felek beadványai az ellenőrző szervezetek jellegét illetően egymásnak ellentmondó véleményeket mutatnak:

38.

A 2015/2403 végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „hatóság” szó használata elvileg az ellenőrző feladatot ellátó szerv „közjogi” jellegére utal. A „hatóság” fogalmi jellemzője, hogy részt vesz a közhatalom imperium funkcióinak gyakorlásában. ( 14 )

39.

Ezt a megközelítést megerősíti a 2015/2403 végrehajtási rendelet (3) preambulumbekezdése: a tagállamoknak „rendelkezéseket kell hozniuk a hatástalanítás illetékes hatóság által történő ellenőrzéséről”.

40.

Ugyanebben az értelemben – ezúttal rendszertani szempontból – a 2015/2403 végrehajtási rendelet 2. és 3. cikke különbséget tesz a következők között:

41.

A jelen ügyben alkalmazandó szabályokat követő szabályozási változások ugyanebbe az irányba mutatnak. Az (EU) 2018/337 rendelet ( 15 ) átfogalmazza a 2015/2403 végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, hogy jelezze: „[a] tagállamok kijelölnek egy illetékes hatóságot […] annak ellenőrzésére, hogy a tűzfegyverek hatástalanítása az I. melléklet műszaki előírásainak megfelelően történt‑e”.

42.

A cél tehát a tűzfegyverek hatástalanításának ellenőrzésére szolgáló közjogi ellenőrzési rendszer létrehozása volt, ezt a feladatot pedig az állami hatóságokra bízták.

43.

Az uniós szabályozás azonban nem megy odáig, hogy a tagállamok számára előírja az ellenőrzési feladatokat ellátni képes műszaki szolgálat szükségszerű létrehozását közigazgatási szervezetükben. Megpróbálom elmagyarázni, hogy ezt a feladatot véleményem szerint miért lehet – bizonyos garanciák tiszteletben tartása mellett – olyan szervezetekre (illessék őket ezzel a névvel vagy más szinonimával) ( 16 ) bízni, amelyek magánjogi formákban működnek.

44.

Az e területen alkalmazandó uniós szabályok egyike sem határozza meg, hogy – különösen – a hatóságoknak hogyan kell biztosítaniuk a 2015/2403 végrehajtási rendelet I. mellékletében foglalt követelményeknek való megfelelést. A tagállamok feladata meghatározni, hogy mely hatóságok és hogyan végzik el az ellenőrzési feladatot.

45.

A tagállamok – az uniós jog eltérő rendelkezésének hiányában – megőrzik önszervezési képességüket. Általánosságban semmi nem akadályozza őket abban, hogy közfeladatok ellátását magánjogi szervezetekre ruházzák, akkor is, ha e feladatok olyan uniós szabályokból erednek, amelyek nem zárják ki az ilyen átruházást. ( 17 )

46.

Ugyanígy a tagállamok felhatalmazhatják hatóságaikat arra, hogy bizonyos hatásköröket magánjogi szervezetekre ruházzanak át, ( 18 ) vagy a magánszektor vállalkozásaival együttműködési mechanizmusokat hozzanak létre annak érdekében, hogy megfelelő ellenőrzések mellett megbízzák azokat e hatáskörök gyakorlásával. ( 19 )

47.

Véleményem szerint a 2015/2403 végrehajtási rendelet lehetővé teszi ugyanezen technikák alkalmazását. A szervezeti autonómia egyetlen korlátja, hogy a tagállamok nem mehetnek odáig, hogy a tűzfegyverek hatástalanításának ellenőrzési eljárásáért végső soron felelős hatóság modelljét kiüresítik.

48.

Más szóval, ami az ellenőrző szervezeteket illeti, egy magánvállalkozás ilyen közfeladattal történő megbízása akkor lehetséges, ha a megbízáshoz kapcsolódó feltételek nem ferdítik el a 91/477 irányelv és a 2015/2403 végrehajtási rendelet közjogi rendszerét.

49.

Úgy vélem tehát, hogy a tűzfegyverek hatástalanítását ellenőrizhetik magánjogi szervezetek, feltéve, hogy egy valódi hatóság tényleges felügyelete alá tartoznak. Ez utóbbi hatáskörébe tartozik a hatástalanítás végrehajtásának nyomon követése, de ennek gyakorlását átruházhatja magánjogi szervezetekre is.

50.

Az osztrák kormány a Bíróság kérdéseire 2022. április 22‑én adott válaszában kijelentette, hogy a nemzeti szabályozás a belügyiminisztérium és a védelmi minisztérium számára lehetővé teszi, hogy az iparág meghatározott szakembereit felhatalmazza a tűzfegyverek hatástalanításának ellenőrzésére. Ez az ellenőrzés azt jelenti, hogy a felhatalmazott személy átruházás útján – az említett minisztériumok irányítása alatt – közhatalmi feladatot lát el. ( 20 )

51.

A tárgyaláson a finn hatóságok és a Bizottság is kritikus álláspontot képviseltek az osztrák modellt illetően, és felhívták a figyelmet az elismert magánjogi ellenőrző szervezetek számára (tizenhat), ( 21 ) valamint arra, hogy adataik nem szerepelnek a Bizottságnak benyújtott, kizárólag a belügyminisztériumot megemlítő jegyzékben.

52.

A modell megítélésétől függetlenül (a tárgyaláson a Bizottság azt állította, hogy mérlegeli, ( 22 ) tegyen‑e lépéseket ezzel kapcsolatban), az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés elvontan került megfogalmazásra, ezért nem szükséges, hogy a Bíróság egy adott tagállamban fennálló rendszert értékeljen.

53.

A 2015/2403 végrehajtási rendelet 3. cikkének (3) bekezdése szerint „[h]onlapján a Bizottság közzéteszi a tagállamok által kijelölt ellenőrző szervezetek jegyzékét […]”.

54.

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az e jegyzékbe való felvétel szükséges feltétele‑e annak, hogy az ellenőrző szervezetek ilyen szervezetnek minősüljenek, vagy amennyiben e jegyzék közel sem rendelkezik konstitutív hatállyal, szerepe pusztán tájékoztató jellegű.

55.

Véleményem szerint a 2015/2403 végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) és (3) bekezdése a második álláspont mellett szól: az ellenőrző szervezetek kijelölésére vonatkozó hatáskör a tagállamoké, míg a jegyzék az általuk már kijelölt szervezeteket tartalmazza (vagy kellene tartalmaznia), pusztán deklaratív és nem konstitutív jelleggel. ( 23 )

56.

Amint azt a Bizottság írásbeli észrevételeiben hangsúlyozza, sem a 91/477 irányelv I. mellékletének III. része, sem a 2015/2403 végrehajtási rendelet 3. cikkének (3) bekezdése nem ruházza fel a Bizottságot hatáskörrel annak eldöntésére, hogy kik az „ellenőrző szervezetek”. Nincs előírva az sem, hogy az egyes tagállamok által történő kijelölést követően a kizárólag a Bizottság honlapján közzétett jegyzékben szereplő szervezetek lehetnek ilyenek. ( 24 )

57.

Igaz, hogy a határokon átnyúló környezetben a jogbiztonság azt sugallja, hogy az ellenőrző szervezetek azonosításának olyan rendszeren kell alapulnia, amelynek nyilvánossága lehetővé teszi, hogy az egyes tagállamok által elismert ellenőrző szervezetek bizonyossággal felismerhetők legyenek.

58.

A 2008/51 irányelv (1) preambulumbekezdésében említett „bizonyos fokú szabad mozgás” előmozdítását természetesen a tagállamok közötti kereskedelem akadályait csökkentő mechanizmus szolgálja leginkább. Az értékelés – amelyet annak a célországnak a hatóságai végeznek, amelyeknek a hatástalanított tűzfegyvert bemutatják – könnyebb, ha a hatástalanítást a származási országban olyan szervezet ellenőrizte és tanúsította, amelynek jellege – éppen a jegyzékbe való felvétele miatt – nem vitatott.

59.

Ezen megfontolások fényében sem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt, ami a szabály szövegéből és hátteréből egyértelműen következik: a 2015/2403 végrehajtási rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében szereplő jegyzékbe való felvétel nem érvényességi feltétele az ellenőrző szervezeti jogállás megszerzésének.

60.

Ez a jogállás nem a jegyzékbe való felvétel, hanem az érintett tagállam engedélye alapján szerezhető meg. A tűzfegyverek hatástalanításának ellenőrzésére és tanúsítására hatáskörrel rendelkező szervezetek kijelölése a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, a Bizottság szerepe a jegyzék közzétételében csupán kiegészítő jellegű.

61.

Az ilyen tagállami engedély megadását követően a jegyzék – ismétlem – előnyben részesített, de nem egyetlen eszköze annak igazolására, hogy a hatástalanítási tanúsítványt felhatalmazott ellenőrző szervezet állította ki.

62.

Ezen előfeltevésből kiindulva semmi nem akadályozza meg egy fegyver importőrét abban, hogy a jegyzékbe való felvétel hiányában a hatástalanítási tanúsítványt bemutassa, és jogilag érvényes más eszközökkel bizonyítsa, hogy az azt kiállító ellenőrző szervezet e minőséggel jogszerűen rendelkezik (nevezetesen egy tagállam ilyen szervezetként jelölte ki).

63.

A fentieket nem kell úgy érteni, hogy a 2015/2403 végrehajtási rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett jegyzék értékének nincs jelentősége. Az említett rendelet többi rendelkezéséhez hasonlóan ez sem válhat „papírjoggá”. A rendszer egészének megbízhatóságát javítja, ha előre és bizonyossággal lehet tudni, hogy az egyes tagállamokban melyek az ellenőrző szervezetek.

64.

A 2015/2403 végrehajtási rendelet 8. cikke előírja továbbá a tagállamok számára, hogy kötelesek a Bizottsággal lojálisan együttműködni, és értesíteni azt „az általuk az e rendelet hatálya alá tartozó területen elfogadott intézkedésekről”. Ezek közé tartozik „az egyes szervezetekről szóló részletes információk[nak], a szervezetek emblémáj[ának] és elérhetőségei[nek]” a 3. cikk (3) bekezdésben foglalt közlése.

65.

A közlés elmulasztása nem csak annak igazolására nézve jelent további nehézséget, hogy a hatástalanítási tanúsítványt ellenőrző szervezet állította ki, hanem egy jogi kötelezettségnek a tagállam általi megsértését is maga után vonja. A Bizottság feladata, hogy e kötelezettség megsértésének ellensúlyozására elfogadja a szükséges intézkedéseket.

66.

Előzetes döntéshozatalra utalt második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy:

67.

A kérdést előterjesztő bíróság megfogalmazásában a második kérdés második fele nagyrészt átfedésben van annak első felével.

68.

Ha – a javaslatomnak megfelelően – egy ellenőrző szervezetnek a Bizottság jegyzékébe való felvétele nem alapvető feltétele e jogállás megszerzésének, akkor számomra logikusnak tűnik egy ilyen szervezet valamely tagállam általi kijelölését igazoló más bizonyítékok elfogadása.

69.

Véleményem szerint semmi nem akadályozza meg, hogy ezt a tényt a származási államban a saját hatóságok által kiállított hivatalos okmányok alapján állapítsák meg, még akkor is, ha a kijelölés valamilyen okból nem szerepel a Bizottság által közzétett jegyzékben.

70.

Ugyanezen kérdés második fele arra vonatkozik, hogy egy tagállam köteles‑e elismerni egy másik tagállam ellenőrző szervezete által kiállított hatástalanítási tanúsítványt.

71.

Az általános szabály az, hogy hatástalanított tűzfegyverek csak akkor szállíthatók át egy másik tagállamba, ha egységes egyedi jellel vannak ellátva és hatástalanítási tanúsítványt mellékeltek hozzájuk.

72.

A 2015/2403 végrehajtási rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint „[a] tagállamok elismerik a más tagállamok által kiadott hatástalanítási tanúsítványokat, amennyiben azok megfelelnek az e rendeletben meghatározott követelményeknek”. ( 25 )

73.

A hivatkozott cikk megfogalmazása kétségtelenül előíró jellegű: „[a] tagállamok elismerik […]” (kiemelés tőlem). Ezt a kötelezettséget azonban azonnal pontosítja a feltétel, miszerint a tanúsítványoknak meg kell felelniük „az e rendeletben meghatározott követelményeknek”.

74.

A tanúsítványnak a kiállító tagállamtól eltérő tagállam általi elismerése tehát nem automatikus és nem feltétel nélküli. Épp ellenkezőleg, ez csak akkor valósul meg, ha a tanúsítvány megfelel a 2015/2403 végrehajtási rendeletben meghatározott követelményeknek, amelyek formai és tartalmi jellegűek egyaránt lehetnek:

75.

Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy a hatástalanított tűzfegyverek Közösségen belüli kereskedelme – az áruk mozgása és a szolgáltatások nyújtása keretében – a hasonló okmányokra alkalmazandó kölcsönös elismerés klasszikus rendszerébe tartozik.

76.

Úgy vélem azonban, hogy ezt az összehasonlítást pontosítani kell.

77.

Először is a 2008/51 irányelv hangsúlyozza, hogy egyensúlyt teremt „egyrészről az egyes tűzfegyvereknek a Közösségen belüli bizonyos fokú szabad mozgását biztosító kötelezettségvállalás, másrészről e szabadságnak [a] […] biztonsági garanciák alkalmazásával történő ellenőrzésének szükségessége között”. ( 27 )

78.

A 91/477 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése már az eredeti szövegezésében is azt tükrözte, hogy a tűzfegyverek szabad mozgásának korlátozása szándékos, és hogy „[a] nemzeti okmányok kölcsönös elismerésére vonatkozó megállapodások szerint két vagy több tagállam ebben a cikkben leírtaknál rugalmasabb intézkedéseket írhat elő területeiken belül tűzfegyverekkel történő mozgásra”.

79.

Másodszor, a tűzfegyverek Közösségen belüli mozgásának szabályozása, amely „harmonizált minimális szabályozási keretet hoz létre”, ( 28 ) ellentétben áll a teljes harmonizációra vonatkozó, az olyan áruk határokon átnyúló mozgását szabályozó egyéb szabályokkal, amelyek mozgása bizonyos kockázattal járhat.

80.

Ez utóbbi esetekben az elsődleges elv a szabad mozgás elve, amelynek értelmében a tagállamok nem tilthatják, korlátozhatják vagy akadályozhatják a vonatkozó szabály rendelkezéseinek megfelelő tárgyaknak a területükön történő forgalomba hozatalát vagy üzembe helyezését.

81.

A nemzeti hatóságok számára még egy teljesen harmonizált szabályozási keretben is megállapítanak bizonyos utólagos ellenőrzési hatásköröket a rendszer hibáinak vagy rendellenességeinek észlelésére. Az ennek érdekében kialakított számos védintézkedés célja a működési zavaroknak a Bizottság és valamennyi tagállam részvételével működtetett folyamat útján történő uniós szintű megelőzése vagy orvoslása. ( 29 )

82.

Az, hogy a 2008/51 irányelvvel módosított 91/477 irányelv és a 2015/2403 végrehajtási rendelet a hatástalanított tűzfegyverek tekintetében a tagállamok számára – kifejezetten – nem állapít meg ilyen ellenőrzési hatásköröket, azzal magyarázható, hogy azok – éppen az ilyen fegyverek rendes mozgására vonatkozó korlátozásokra tekintettel – nem nélkülözhetetlenek.

83.

A tagállamok közötti fegyverszállítás folyamata azt eredményezi, hogy a fogadó állam hatósága a fegyverek tekintetében azelőtt jár el teljeskörűen, hogy azokat a területére véglegesen beengedné. Az erre vonatkozó felhatalmazás a 91/477 irányelvből következik.

84.

A 91/477 irányelv 14. cikkének első franciabekezdése szerint „[a] tagállamok elfogadnak minden olyan rendelkezést, amely megtiltja, hogy területükre a 11. és a 12. cikkben meghatározott esetek kivételével – feltéve hogy az abban foglalt feltételeket teljesítik – tűzfegyvert […] vigyenek be”. ( 30 )

85.

Ez a két cikk szabályozza a különböző típusú tűzfegyverek Unión belüli mozgásának folyamatát, amely egy összetett eljárásnak (11. cikk), ( 31 ) illetve – a tűzfegyvereknek a két vagy több tagállamon keresztül történő utazás során történő birtoklása esetén – az adott tagállamok engedélyének van alávetve (12. cikk).

86.

Amint azt a tárgyaláson hangsúlyozták, a hatástalanított tűzfegyverek Unión belüli szállítására vonatkozó formai követelmények a tűzfegyvereknek és a hatástalanítási tanúsítványoknak a fogadó állam hatóságai részére történő bemutatását foglalják magukban, amely hatóságoknak minden esetben meg kell vizsgálniuk a tanúsítványokat és a tűzfegyvereket a célból, hogy fegyverek megfelelnek‑e a tanúsítványoknak, és teljesülnek‑e az előírt feltételek. ( 32 )

87.

Márpedig e bejelentési és bemutatási folyamat során (amely nem összeegyeztethetetlen a tűzfegyverek nyilvánvaló veszélyességükre tekintettel korlátozott viszonylag szabad mozgásával) a fogadó állam hatóságai nem hunyhatnak szemet olyan tanúsítványok felett, amelyek már első látásra sem felelnek meg a 2015/2403 végrehajtási rendeletben meghatározott követelményeknek.

88.

Ilyen esetekben, ha e hatóságoknak alapos okuk van azt feltételezni, hogy a származási állam ellenőrző szerve által kiállított tanúsítványok nem felelnek meg az említett követelményeknek, a megfelelő ellenőrzéseket (beleértve a 2015/2403 végrehajtási rendelet 4. cikke szerinti segítség kérését is), és adott esetben figyelmen kívül hagyhatják azokat, ha a feltárt hiányosságok súlyosak. ( 33 )

89.

Azt lehetne gondolni, hogy az egyik tagállamból a másikba történő átszállításuk során a tűzfegyver fogalmába nem tartozó hatástalanított tűzfegyverekre ezek az eljárások nem vonatkoznak. Én azonban több okból nem így látom:

90.

Összegezve, a fogadó államban a hatóságai által arra vonatkozóan végzett ellenőrzés, hogy a hatástalanított tűzfegyverek hitelesítési tanúsítványa a formai és tartalmi követelményeknek megfelel‑e, megszünteti a kockázatot és lehetővé teszi a közbiztonság védelmét: a tűzfegyvereket nem lehet hatástalanított tűzfegyverként annak területére behozni, amíg nem kerül megállapításra, hogy azok valóban hatástalanítottak.

91.

A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Korkein hallinto‑oikeusnak (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország):