1.

A házasság ténye akadálya‑e annak, hogy egy kiskorú menekült „kísérő nélküli kiskorúnak” minősüljön, és a felmenő rokonával való családegyesítés jogában részesüljön a 2003/86/EK irányelv rendelkezései szerint ( 2 )?

2.

Ez az a kérdés, amelyre a Bíróságnak választ kell adnia a jelen ügyben, amelynek keretében olyan, különösen érzékeny helyzetekről kell határoznia, amelyek a kiskorúak házasságát érintik, amellyel kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az kényszerházasságnak, és ezáltal a személyek – különösen a gyerekek és nők – alapvető jogainak különösen súlyos megsértésének minősülhet. ( 3 )

3.

A 2003/86 irányelv (2), (6), (8), (9) és (11) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

4.

Ezen irányelv 2. cikkének f) pontja a „kísérő nélküli kiskorú” fogalmát úgy határozza meg, hogy azok „egy harmadik ország olyan állampolgárai, vagy olyan hontalanok, akik tizennyolcadik életévüket még nem töltötték be, és akik a tagállam területére a jog vagy a szokás alapján felelős felnőtt kísérete nélkül érkeznek, mindaddig, amíg ilyen személy tényleges felügyelete alá nem kerülnek, továbbá azok a kiskorúak, akiket a tagállam területére való beutazásuk után hagytak kíséret nélkül”.

5.

Az említett irányelv 4. cikkének (1), (2) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok – ezen irányelv alapján és a IV. fejezetben, valamint a 16. cikkben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel – a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezik:

Az e cikkben említett kiskorú gyermekek életkora nem haladhatja meg az érintett tagállam joga által megállapított nagykorúsági életkort, és nem lehetnek házasok.

[…]

(2)   A tagállamok – ezen irányelv értelmében és a IV. fejezetben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel – törvény vagy rendelet útján a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezhetik:

[…]

(5)   A jobb beilleszkedés biztosítása és a kényszerházasságok megelőzése érdekében, a tagállamok a családegyesítő és házastársa számára minimális életkor, de legfeljebb a 21. életév betöltését írhatják elő a házastársnak a családegyesítővel való egyesülése előtt.”

6.

Ugyanezen irányelv 5. cikkének (5) bekezdése előírja:

„A kérelem elbírálása során a tagállamok megfelelő figyelmet fordítanak a kiskorú gyermekek érdekeire [helyesen: mindenek felett álló érdekeire].”

7.

A 2003/86 irányelvnek „A menekültek családegyesítése” című V. fejezetében található 10. cikke a (3) bekezdésének a) pontjában a következőket írja elő:

„Ha a menekült kísérő nélküli kiskorú, a tagállamok:

8.

A 604/2013/EU rendelet ( 4 ) 2. cikkének g) pontja értelmében:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

9.

A „Dublin III” rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a kérelmező kísérő nélküli kiskorú, a felelős tagállam az, ahol a kísérő nélküli kiskorú családtagja vagy testvére jogszerűen tartózkodik, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekeit. Amennyiben a kérelmező házas kiskorú, akinek házastársa nem tartózkodik jogszerűen a tagállamok területén, a felelős tagállam az, amelyben a kiskorúért az adott tagállam jogszabályai vagy nemzeti gyakorlata szerint felelős édesanya, édesapa, más felnőtt, vagy a kiskorú testvére jogszerűen tartózkodik.”

10.

X‑nek, az alapeljárás felperesének lánya 2016. december 8‑án kiskorúként Libanonban házasságot kötött Y. B.‑vel, aki Belgiumban érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett.

11.

Belgiumba való érkezésekor, 2017. augusztus 28‑án a FOD Justitie (szövetségi igazságügyi hivatal, Belgium) gyámügyi hivatala „kísérő nélküli kiskorúnak” tekintette, és 2017. augusztus 29‑én gyámot rendelt ki a számára.

12.

A Dienst Vreemdelingenzaken (idegenrendészeti hivatal, Belgium) 2017. szeptember 20‑án a code de droit international privé belge (belga nemzetközi magánjogi törvénykönyv) 21. és 27. cikke értelmében megtagadta a libanoni házasság elismerését azzal az indokkal, hogy a közrenddel összeegyeztethetetlennek minősülő gyermekházasságról van szó.

13.

Ugyanezen a napon X lánya nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, és 2018. szeptember 26‑án menekült jogállást kapott.

14.

Az alapeljárás felperese, aki palesztin nemzetiségű, a 2001. február 2‑án született, kiskorú lányához való csatlakozás céljából családegyesítési vízum iránti kérelmet nyújtott be a bejrúti (Libanon) belga képviselethez. Ugyanezen időpontban humanitárius vízumot is kért kiskorú fiai, Y és Z részére.

15.

2019. augusztusa 20‑án X lánya egy belga állampolgárságú leánygyermeknek adott életet.

16.

A minister van Sociale Zaken en Volksgezondheid, en van Asiel en Migratie (szociális és egészségügyi, valamint menekült‑ és migrációügyi miniszter, Belgium) megbízottja (a továbbiakban: megbízott) három 2019. június 21‑i határozatával elutasította az X által kért vízumok kiadása iránti kérelmeket. A kérdést előterjesztő bíróság a 2019. november 7‑i ítéletével ezeket a határozatokat hatályon kívül helyezte. 2020. március 17‑én a megbízott három új határozatot hozott, amelyekkel megtagadta az említett vízumok kiadását.

17.

A megbízott lényegében arra hivatkozott, hogy a külföldiekről szóló törvény 10. cikke 1. §‑a (1) bekezdésének 4. pontja és a 2003/86 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint a családmag házastársakból és kiskorú, nem házas gyermekekből áll, ezért X lánya, akinek házassága érvényes a származási országában, már nem tartozik szülei családmagjához.

18.

A 2020. augusztus 10‑i keresetlevelekkel X a kérdést előterjesztő bíróság előtt keresetet indított a megbízott által 2020. március 17‑én hozott három határozattal szemben.

19.

Keresetének alátámasztása érdekében arra hivatkozik, hogy sem a külföldiekről szóló belga törvény, sem a 2003/86 irányelv nem írja elő, hogy a családegyesítő kiskorú menekültnek házasulatlannak kell lennie ahhoz, hogy a szüleivel való családegyesítés jogában részesüljön. Ezenkívül azt állítja, hogy mivel lánya házasságát Belgiumban nem ismerték el, ez a házasság semmilyen joghatást nem vált ki a belga jogrendben. Azzal érvel, hogy lányának ahhoz, hogy a szüleivel való családegyesítés jogában részesüljön, két feltételnek kell megfelelnie, nevezetesen annak, hogy ezen irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében kiskorú és kísérő nélküli legyen, és a jelen ügyben ezek a feltételek teljesülnek.

20.

A Raad voor Vreemdelingenbetwistingen (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) szerint úgy tűnik, hogy az alapeljárás felperese lányának helyzete megegyezik a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontjával összefüggésben értelmezett 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett „kísérő nélküli kiskorú” helyzetével. Ez a bíróság e tekintetben rámutat arra, hogy ezen irányelv semmilyen utalást nem tartalmaz a „kísérő nélküli kiskorú” családi állapotára vonatkozóan. A megbízott által előterjesztett érvekre hivatkozva megjegyzi ugyanakkor, hogy a „Dublin III” rendelet 9. cikkében előírt családegyesítési rendszer azt írja elő, hogy a kiskorú menekültnek házasulatlannak kell lennie ahhoz, hogy az a tagállam legyen felelős a szülei nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálásáért, ahol tartózkodik.

21.

E körülmények között a Raad voor Vreemdelingenbetwistingen (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

22.

Az alapeljárás felperese, a belga kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Ugyanezek a felek a 2022. március 31‑i tárgyaláson adták elő szóbeli észrevételeiket.

23.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a valamely tagállamban tartózkodó kiskorú menekültnek házasulatlannak kell‑e lennie ahhoz, hogy a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében vett „kísérő nélküli kiskorúnak” lehessen tekinteni, és ebből következően a felmenő rokonával való családegyesítés jogában részesüljön.

24.

Mindenekelőtt kiemelem, hogy ez a kérdés a „kísérő nélküli kiskorú” fogalmának nem valamennyi aspektusára vonatkozik, hanem csupán az arra vonatkozó feltételre, hogy az érintett kiskorú nem lehet házas. Másként fogalmazva, a Bíróság szempontjából nem arról van szó, hogy konkrétan meghatározza azt, hogy e fogalom mit takar, és ezáltal azt, hogy X lánya a 2003/86 irányelv értelmében vett „kísérő nélküli kiskorú”‑e, hanem kizárólag arról, hogy a házasság ténye akadálya‑e annak, hogy az érintett kiskorú „kísérő nélküli kiskorúnak” minősüljön, és hogy a felmenő rokonával való családegyesítés jogában részesüljön.

25.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy valamely uniós jogi rendelkezést önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi. ( 5 )

26.

Véleményem szerint a 2003/86 irányelv e két rendelkezésének mind a szó szerinti értelmezése, mind a teleologikus és rendszertani értelmezése azt követeli meg, hogy e kérdésre nemleges legyen a válasz azon okok miatt, amelyeket majd ki fogok fejteni.

27.

Amint azt a Bíróság már megállapította, és amint arra a Bizottság is rámutat a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontját illetően, amely a „kísérő nélküli kiskorúnak” az ezen irányelv értelmében vett fogalmát határozza meg, ez a rendelkezés két feltételt ír elő, nevezetesen azt, hogy az érdekelt „kiskorú” legyen, és „kísérő nélküli” ( 6 ).

28.

Ezen fogalommeghatározás szövege tehát egyáltalán nem utal a kiskorú családi állapotára, és így egyetlen arra vonatkozó feltételt sem tartalmaz, hogy a 2003/86 irányelv értelmében vett „kísérő nélküli kiskorúnak” való minősüléshez az érintett kiskorúnak házasulatlannak kell lennie.

29.

Ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja sem ír elő ilyen feltételt. Ez a rendelkezés ugyanis a kísérő nélküli kiskorú menekült családegyesítésének kérdését szabályozza, és előírja, hogy a tagállamok további feltételek nélkül engedélyezik az első fokú, egyenes ági felmenő rokonok beutazását és tartózkodását.

30.

Egyébiránt megjegyzem, hogy a 2003/86 irányelv más rendelkezései kifejezetten előírják azt a feltételt, hogy a családegyesítési jogban való részesüléshez a kiskorúnak házasulatlannak kell lennie. ( 7 ) Az, hogy ezen irányelv 2. cikke f) pontjának és 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának szövegében a kísérő nélküli kiskorúakat illetően nem szerepel ez a feltétel, arra utal tehát, hogy azt az ő helyzetükben azt nem kell alkalmazni. ( 8 )

31.

A 2003/86 irányelv 2. cikke f) pontjának és 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának olvasatakor semmi sem enged tehát arra következtetni, hogy a jogalkotó szándéka az volt, hogy a kísérő nélküli kiskorú menekültek családegyesítéshez való jogát a nem házas kiskorúakra korlátozza.

32.

Véleményem szerint e két rendelkezés szó szerinti értelmezésének eredményét megerősíti a rendszertani és teleologikus értelmezésük.

33.

Mindenekelőtt megjegyzem, hogy – amint azt a belga kormány kiemeli – ezen irányelv más rendelkezései kifejezetten azokra a helyzetekre vonatkoznak, amelyekben valamely kiskorú házas. Többek között az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése, – amely a családegyesítő azon családtagjait határozza meg, akik családegyesítésben részesülhetnek –, előírja, hogy „az e cikkben említett kiskorú gyermekek […] nem lehetnek házasok”. Hasonlóképpen, a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagállamok a családegyesítő és házastársa számára minimális életkor betöltését írják elő a családegyesítési jogban való részesüléshez.

34.

E rendelkezések szerint a családegyesítő szülő kiskorú gyermekei csak azzal a feltétellel utazhatnak be és tartózkodhatnak az Unióban a családegyesítési jog alapján, hogy nem házasok, ha viszont házasok, házastársukkal e jogban csak azzal a feltétellel részesülhetnek, ha egy minimális életkort betöltöttek.

35.

Az, hogy az uniós jogalkotó valamely családegyesítő szülő vagy családegyesítő házastárs tekintetében előírt ilyen feltételeket, a családegyesítő kísérő nélküli kiskorú tekintetében viszont nem, a jogalkotó azon szándékáról tanúskodik, hogy a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjában biztosított lehetőséget nem kívánta kizárólag a nem házas, kísérő nélküli kiskorúakra korlátozni.

36.

Meg kell ugyanis állapítani, hogy mivel az uniós jogalkotó kifejezetten a családegyesítő szülőjükhöz vagy házastársukhoz csatlakozni kívánó házas kiskorúak helyzetét szabályozza, a saját személyükben is családegyesítőnek minősülő menekült kiskorúak családi állapota tekintetében a jogalkotó hallgatása azt fejezi ki, hogy nem kíván azonos feltételeket alkalmazni rájuk. Amennyiben az uniós jogalkotó azt kívánta volna előírni, hogy a kísérő nélküli kiskorú nem lehet házas, ezt kifejezetten jelezte volna.

37.

E tekintetben kiemelem, hogy a belga kormány állításával ellentétben úgy ítélem meg, hogy egy ilyen értelmezés nem eredményez hátrányos megkülönböztetést azzal a házas kiskorúval szemben, aki a valamely tagállamban tartózkodó családegyesítő szülőjével vagy családegyesítő házastársával való családegyesítést kérelmezi. Amint azt a Bizottság és X hangsúlyozza, annak a kiskorúnak a helyzete, aki csatlakozik a családegyesítő szülőjéhez vagy a családegyesítő házastársához, objektíven különbözik annak a valamely tagállam területén lévő kísérő nélküli kiskorúnak a helyzetétől, akihez szülője csatlakozhatna. Bár a kiskorú bizonyára mindkét esetben kiszolgáltatottnak tekinthető, a második helyzetben a kísérő nélküli kiskorú különösen kiszolgáltatott, ( 9 ) mivel a származási államától eltérő állam területére egyedül utazik be és tartózkodik ott, eltérően attól a kiskorútól, aki abban a származási országában tartózkodik, ahol a kötődéseit megőrzi. ( 10 )

38.

Ezenkívül míg a 2003/86 irányelv 4. cikke a családegyesítési jogra vonatkozó általános rendelkezéseket állapítja meg, ezen irányelv 10. cikke kifejezetten azon menekült személyek családegyesítéshez való jogáról rendelkezik, akiknek a helyzetére különös figyelmet kell fordítani, és akik számára előnyösebb feltételeket kell megállapítani a családegyesítési joguk gyakorlására. ( 11 ) Semmilyen analógia nem állapítható tehát meg a két rendszer között, mivel más‑más logika vezérli azokat.

39.

Ugyanezen ok miatt továbbá úgy tűnik, hogy el kell vetni a belga kormány azon érvét, amely szerint ahhoz a vizsgálathoz hasonlóan, amely annak meghatározására irányul, hogy valamely kiskorú csatlakozhat‑e a családegyesítő házastársához a 2003/86 irányelv 4. cikke (5) bekezdésének alapján, egyedileg meg kell vizsgálni a kiskorú helyzetét annak az eset összes releváns körülményére tekintettel történő meghatározása érdekében, hogy kizárható‑e, hogy a házasság visszaélésszerűnek minősülhet, és hogy ez a házasság akadályát képezi‑e annak, hogy a családegyesítő kiskorú a szüleivel való családegyesítés jogában részesülhessen.

40.

E tekintetben kiemelem, hogy a 2003/86 irányelv 17. cikke a családegyesítési kérelmek egyedi vizsgálatát írja elő. ( 12 ) A családegyesítési kérelmet benyújtó személy helyzetének figyelembevételére vonatkozó ezen követelmény azonban nem járhat azzal a hatással, hogy a tagállamoknak lehetőségük nyíljon arra, hogy e személy számára olyan feltételeknek való megfelelést írjanak elő, amelyeket ezen irányelv nem írt elő. Másként fogalmazva, valamely kísérő nélküli kiskorúval kapcsolatos családegyesítési kérelem egyedi vizsgálata nem vezethet a „kisérő nélküli kiskorúnak” minősítés módosításához egy, az uniós jogalkotó által elő nem írt feltétel (nem házasnak lenni) hozzáadásával.

41.

Továbbá, a belga kormány ezen érvelés megalapozásához párhuzamot is von az olyan családegyesítő helyzete, akihez a házastársa csatlakozik, és az olyan kiskorú helyzete között, aki saját maga is családegyesítő, miközben ezek a helyzetek objektíve különbözőek, és eltérő célkitűzéseknek felelnek meg. E körülmények között, a családegyesítő házas kiskorú helyzetére vonatkozóan a belga kormány által javasolt vizsgálatnak nincs semmilyen alapja a 2003/86 irányelvben.

42.

E tekintetben hozzáteszem, hogy a belga kormány által e vizsgálat szempontjából relevánsnak tekintett elemek számomra mindenképpen irrelevánsnak tűnnek. Konkrétan, valamely házasságból származó gyermek születése önmagában nem alkalmas az e házasságon belüli visszaélés hiányának bizonyítására, és erre még kevésbé alkalmas egy olyan, kiskorú személyt érintő házasság esetén, amelyben magasabb a kockázata annak, hogy ez utóbbi személy az erőszak súlyos formáinak van kitéve. ( 13 )

43.

Végül a belga kormány egyrészről a „Dublin III” rendeletre és a „családtag” fogalmának meghatározására hivatkozik, amely azt feltételezi, hogy a kiskorú nem házas, másrészről pedig a külföldiekről szóló belga törvényre, amely a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontját átültetve előírja, hogy a kísérő nélküli kiskorú szülei tartózkodhatnak Belgiumban, feltéve, hogy „azért érkeznek, hogy vele éljenek”.

44.

Úgy tűnik számomra, hogy ezen elemek egyike sincs hatással arra, hogy miként kell értelmezni 2003/86 irányelv rendelkezéseit, mivel a „Dublin III” rendelet nem rendelkezik a kísérő nélküli kiskorúak családegyesítéséről, és a nemzeti jogalkotók által valamely irányelv átültetésekor használt kifejezések nem befolyásolhatják ezen irányelv értelmezését.

45.

A Bíróság kimondta, hogy az irányelv nemcsak általánosságban követi a családegyesítés elősegítésének és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, többek között kiskorú személyek védelmének célját, hanem a 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja kifejezetten fokozott védelem biztosítását célozza a menekültek közül azok tekintetében, akik „kísérő nélküli kiskorúnak” minősülnek. ( 14 )

46.

Álláspontom szerint a „kísérő nélküli kiskorú” fogalmának megszorító értelmezése, amely kizárja a házas kiskorúakat, tehát ellentétes lenne ezzel a különleges védelemre irányuló célkitűzéssel. Az ilyen értelmezés ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy az olyan házas kiskorú, akinek a házastársa az Unió területén tartózkodik, nem részesülhetne a 2003/86 irányelv által számára biztosított fokozott védelemben, noha a kiskorúak különös kiszolgáltatottságát a házasság ténye nem enyhíti. Épp ellenkezőleg, a házasság ténye, különösen a kiskorú lányok tekintetében, az erőszak olyan súlyos formájának való kitettséget jelezheti, mint a gyermekházasságok és a kényszerházasságok.

47.

Ez annál is inkább így van, mivel a 2003/86 irányelv (11) preambulumbekezdése szerint a családegyesítési jogot a tagállamok által elismert értékek és elvek megfelelő betartásával kell gyakorolni, amelyek között a nők és a gyermekek jogainak védelme is szerepel. Ezen irányelv tehát szintén a kényszerházasságok megelőzésére irányuló célkitűzéseket szolgálja. ( 15 ) Az említett irányelv 5. cikkének (5) bekezdése ezenkívül előírja, hogy a családegyesítési kérelem elbírálása során megfelelő figyelmet kell fordítani a kiskorú gyermekek mindenek felett álló érdekeire. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikke ehhez hasonlóan úgy rendelkezik, hogy a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységben a gyermek mindenek fölött álló érdeke az elsődleges szempont. Véleményem szerint minden olyan értelmezés, amely a „kísérő nélküli kiskorú” minőséget attól a ténytől tenné függővé, hogy a kiskorú nem házas, szintén ellentétes ezekkel az elvekkel, mivel ez azzal a hatással járna, hogy a különösen kiszolgáltatott helyzetük ellenére akadályozná ezeknek a gyerekeknek a felmenő rokonaikkal való családegyesítését.

48.

A belga kormány azt állítja, hogy a kiskorúak házassága automatikusan azzal a következménnyel jár, hogy a kiskorú már nem a szülei „eltartottja” lesz, hanem a házastársáé. Márpedig e kormány szerint az arra vonatkozó feltétel, hogy a kiskorúért a szülők legyenek felelősek, a családegyesítéshez való jog gyakorlásának alapját képezi, és mivel e jog gyakorlásának a gyerekei által követett családegyesítő szülőre vonatkozó feltételei átültethetők a családegyesítő kísérő nélküli kiskorú helyzetére, ezért a jogalkotónak az a szándéka, hogy a szülőket azokkal a kiskorú gyermekekkel egyesítse, akik e szülők felügyelete alatt állnak.

49.

A jelen indítvány 37. és 38. pontjaiban említett okokból azonban azon a véleményen vagyok, hogy nem állapítható meg analógia a valamely tagállam területén tartózkodó családegyesítő szülőjéhez csatlakozni kívánó kiskorú helyzete és a valamely tagállam területén tartózkodó kiskorú menekült helyzete között, hiszen a jogalkotó egyértelműen meg kívánta különböztetni az erre a két helyzetre alkalmazandó rendszereket.

50.

Ennek következtében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ javaslom, hogy a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontját és 10. cikke (3) bekezdésnek a) pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy az olyan kiskorúnak, aki valamely tagállam területén tartózkodik, házasulatlannak kell lennie ahhoz, hogy a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében vett „kísérő nélküli kiskorúnak” minősülhessen, és hogy ebből következően az említett irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint a felmenő rokonával való családegyesítés jogában részesüljön. ( 16 )

51.

A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontja és 10. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „kísérő nélküli kiskorúnak” tekinthető‑e az olyan kiskorú menekült, akinek külföldön kötött házassága közrendi okokból nem ismerhető el.

52.

Mivel azon az állásponton vagyok, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre nemleges választ kell adni, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre nem szükséges válaszolni. Mindazonáltal a teljesség kedvéért, és arra az esetre, ha a Bíróság nem értene egyet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés elemzésével, elvégzem annak vizsgálatát, feltételezve, hogy a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontja és 10. cikkének (3) bekezdése értelmében véve a „kísérő nélküli kiskorú” fogalma magában foglalja azt, hogy a kiskorú nem házas.

53.

A 2003/86 irányelv nem határozza meg a „házasság” fogalmát. Véleményem szerint ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy ez a fogalom az uniós jog önálló fogalmának tekinthető. Ugyanis számomra úgy tűnik, hogy az uniós jog nemcsak nem nyújt elegendő információt a jelenlegi helyzetben a „házasság” meghatározásával kapcsolatban, de az is nehezen lenne elfogadható, ha kizárólag az Unió hatáskörébe tartozna az ezen irányelv rendelkezéseinek értelmében vett házasság fennállásának vagy hiányának a meghatározása. Ezzel szemben általánosságban úgy vélem, hogy az említett irányelv hatálya alá tartozó személyek olyan személyes körülményeinek, mint például a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatok vagy házassági kötelékek fennállásának az értékelése nem végezhető el az ezen körülményekre alkalmazandó jogtól függetlenül.

54.

Véleményem szerint tehát a „házasság” definíciójának hiánya azt bizonyítja, hogy az uniós jogalkotó mérlegelési jogkört kívánt biztosítani a tagállamoknak e fogalom értelmezését illetően, feltéve, hogy az nem sérti az uniós jog hatékony érvényesülését, és így a 2003/86 irányelv célkitűzéseit. ( 17 )

55.

Másként fogalmazva, amennyiben a 2003/86 irányelv előírja (ami nem így van), hogy csak a nem házas kiskorú tekinthető „kísérő nélküli kiskorúnak”, akkor ezen irányelv – az általa követett, olyan célkitűzések tiszteletben tartása mellett, mint a családegyesítés elősegítése, a kísérő nélküli kiskorúak számára fokozott védelem nyújtása és a kényszerházasságok megelőzése – a tagállamokra bízza annak meghatározását, hogy a kiskorú házas-e,.

56.

A tagállamok feladata tehát a nemzeti joguk szerint meghatározni azt, hogy egy kiskorút érintő házasság alkalmas lehet‑e arra, hogy olyan hatásokat fejtsen ki, amelyek miatt a kiskorú elvesztheti a „kísérő nélküli kiskorú” minőségét, azzal a feltétellel, hogy az ilyen vizsgálat során tiszteletben tartják egyrészt a családegyesítésre, másrészt a kényszerházasságok megelőzésére irányuló célkitűzést.

57.

E körülmények között úgy tűnik, hogy a házasság elismerésének az e tagállam által közrendi okokból történő megtagadása meghatározó jelentőségű.

58.

Az ugyanis, ha valamely tagállam közrendi okokból megtagadja a kiskorúval kötött házasság elismerését, és közben elfogadja, hogy e házasság hatásokat váltson ki a családegyesítési jog vonatkozásában, véleményem szerint ellentétes lenne mind a családegyesítésre, mind a kényszerházasságok megelőzésére irányuló célkitűzéssel.

59.

Az ilyen megoldás ahhoz vezetne, hogy az állam megfoszthatná ezt a kiskorút a felmenő rokonaival való családegyesítés jogától, és megtagadhatná a kiskorú védelmét olyan házasság esetén, amelyet e tagállam maga is a közrenddel ellentétesnek tart.

60.

A kiskorú tehát olyan paradox helyzetbe kerülne, amelyben a házassága semmilyen joghatást nem válthatna ki a tagállam területén, de ugyanakkor az egyébként el nem ismert házastársára való ráutaltsága nőne, mivel nem részesülhetne a felmenő rokonaival való családegyesítés jogában.

61.

Ennek következtében azon a véleményen vagyok, hogy a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontját és 10. cikke (3) bekezdésnek a) pontját úgy kell értelmezni, hogy „kísérő nélküli kiskorúnak” tekinthető az a kiskorú menekült, akinek külföldön kötött házasságát a fogadó tagállam közrendi okokból nem ismeri el.

62.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Raad voor Vreemdelingenbetwistingen (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv 2. cikkének f) pontját és ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének f) pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy az olyan kiskorúnak, aki valamely tagállam területén tartózkodik, házasulatlannak kell lennie ahhoz, hogy az ezen irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében vett „kísérő nélküli kiskorúnak” minősülhessen, és hogy ebből következően az említett irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint a felmenő rokonával való családegyesítés jogában részesüljön.