1.

Szankcionálhatók‑e egyénileg valamely szakmai szervezet tagjai a szakmai szervezetnek tulajdonítható olyan döntések meghozataláért, amelyek az uniós jog értelmében módosíthatják vagy korlátozhatják a versenyt?

2.

A[z] [EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet ( 2 )„A tagállamok versenyhatóságainak jogköre” címet viselő 5. cikke alapján:

„A tagállamok versenyhatóságai egyedi ügyekben alkalmazhatják a Szerződés 81. és 82. cikkét. E célból saját kezdeményezésükre vagy panasz alapján a következő határozatokat hozhatják:

Amennyiben a birtokukban lévő információk alapján a tilalom feltételei nem teljesülnek, olyan határozatot is hozhatnak, hogy részükről semmilyen intézkedés nem indokolt.”

3.

E rendelet 23. cikke (3) bekezdésének a) pontja és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(2)   A Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból:

megsértik a Szerződés 81. vagy 82. cikkét [az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket] [...].

A jogsértésben részt vevő vállalkozások és vállalkozások társulásai tekintetében a bírság egyenként nem haladhatja meg az előző üzleti év teljes forgalmának 10%‑át.

Amennyiben egy társulás jogsértése a tagok tevékenységéhez kapcsolódik, a bírság nem haladhatja meg a társulás jogsértésével érintett piacon működő tagjai teljes forgalma összegének 10%‑át.

[…]

(4)   Ha a bírságot vállalkozások társulása esetén a tagok forgalmának figyelembevételével szabják ki, és a társulás nem fizetőképes, a társulás köteles a bírság összegének fedezése érdekében tagjaitól hozzájárulást kérni. Amennyiben a Bizottság által megszabott időn belül a társulás nem kapta meg a hozzájárulásokat, a Bizottság a bírság megfizetését közvetlenül bármelyik olyan vállalkozástól követelheti, amelynek képviselői a társulás érintett döntéshozó testületének tagjai voltak.

Miután a Bizottság a második albekezdés alapján már felszólított a fizetésre – amennyiben a bírság teljes összegét kell megfizetni –, a Bizottság a fennmaradó rész megfizetését a társulás bármely olyan tagjától követelheti, amely annak a piacnak az aktív szereplője volt, amelyen a jogsértés megtörtént.

A Bizottság a második és harmadik albekezdés alapján nem követelheti a fizetést olyan vállalkozásoktól, amelyek bizonyítják, hogy a társulás jogsértő döntését nem hajtották végre, és vagy nem volt tudomásuk annak létezéséről, vagy attól aktívan távol tartották magukat, még a Bizottság vizsgálatának megkezdése előtt.

A bírság megfizetése tekintetében egyik vállalkozás pénzügyi felelőssége sem haladhatja meg az előző üzleti éve teljes forgalmának 10%‑át.”

4.

A 2017. január 12‑i XIII‑193. sz. törvénnyel módosított, 1999. március 23‑i Lietuvos Respublikos konkurencijos istatymas (a Litván Köztársaság versenyről szóló törvénye) (a továbbiakban: a versenyről szóló litván törvény) 5. cikke 1. bekezdésének 1) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A megkötésének időpontjától kezdve tilos és semmis a verseny korlátozására irányuló, illetve a versenyt korlátozó vagy esetlegesen korlátozó valamennyi megállapodás, beleértve azokat a megállapodásokat is, amelyek közvetlenül vagy közvetve bizonyos áruk árát vagy más vásárlási, illetve eladási feltételeket állapítanak meg (rögzítenek).”

5.

A versenyről szóló törvény 3. cikkének 19. bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„»Megállapodás«: két vagy több gazdasági szereplő által bármely formában megkötött (írásbeli vagy szóbeli) szerződés, illetve a gazdasági szereplők által elfogadott gyakorlat, beleértve a gazdasági szereplők valamely csoportja (egyesület, csoportosulás, konzorcium stb.) vagy e csoport képviselői által meghozott döntéseket is.”

6.

A versenyről szóló törvény 3. cikkének 22. bekezdése alapján:

„»Gazdasági szereplő«: olyan vállalkozás, vállalkozások olyan csoportja (egyesülések, társulások, konzorciumok stb.), olyan telephely vagy szervezet, illetve más jogi vagy természetes személy, amely a Litván Köztársaságban gazdasági tevékenységet gyakorolhat vagy annak végzésére jogosult, amelynek cselekményei kihatnak a Litván Köztársaságban végzett gazdasági tevékenységre, vagy amelynek szándéka – megvalósulása esetén – befolyásolhatja a szóban forgó gazdasági tevékenységet. A Litván Köztársaság közigazgatási szervei gazdasági szereplőknek minősülnek, ha gazdasági tevékenységet végeznek.”

7.

A 2017. június 29‑i XIII‑570. sz. törvénnyel módosított Lietuvos Respublikos notariato įstatymas (a Litván Köztársaság közjegyzőkről szóló törvénye; a továbbiakban: a közjegyzőkről szóló törvény) 2. cikke a következőképpen szól:

„A közjegyző az állam által az e törvényben előírt feladatok ellátására, valamint a polgári jogviszonyok keretében az ügyletek és az iratok jogszerűségének tanúsítására feljogosított személy. A közjegyző polgári jogvitákban közvetítőként is eljárhat e jogviták rendezése érdekében.”

8.

A közjegyzőkről szóló törvény 6. cikkének első bekezdése értelmében:

„A közjegyzők létszámát, székhelyét és területi illetékességét a Litván Köztársaság igazságügyi minisztere a közjegyzők által a lakosság részére nyújtott jogi szolgáltatásokra vonatkozó igények felmérése céljából általa meghatározott módszertan alapján határozza meg.”

9.

A közjegyzőkről szóló törvény 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A Litván Köztársaság közjegyzői a közjegyzői kamarába tömörülnek [...]. Minden egyes közjegyző tagja a közjegyzői kamarának. A közjegyzői kamara jogi személy. A közjegyzői kamara alapszabályát a közjegyzői kamara közgyűlése fogadja el, és azt a Litván Köztársaság igazságügyi minisztere hagyja jóvá.”

10.

A közjegyzőkről szóló törvény 10. cikkének 7) pontja alapján a közjegyzői kamara a feladatainak ellátása során a közjegyzői gyakorlat egységességének biztosítását lehetővé tevő intézkedéseket fogad el.

11.

A közjegyzőkről szóló törvény 11. cikkének 2. és 3. bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A Litván Köztársaság igazságügyi minisztere jóváhagyja az e törvényben meghatározott normatív jogi aktusokat, figyelembe véve a közjegyzői kamara elnökségének véleményét. Ha a Litván Köztársaság igazságügyi miniszterének álláspontja szerint a közjegyzői kamara határozatai vagy döntései nem felelnek meg a Litván Köztársaság jogszabályainak, a Vilniaus apygardos teismas [Vilnius megyei bíróság, Litvánia] előtt keresetet indíthat a szóban forgó határozatok vagy döntések megsemmisítése iránt. A keresetet az annak tárgyát képező határozat vagy döntés kézhezvételétől számított egy hónapon belül kell előterjeszteni.”

12.

A közjegyzőkről szóló törvény 12. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A közjegyzők hatásköreiket az állami hatóságok és a költségvetési hatóságok befolyásától mentesen gyakorolják, és eljárásuk során kizárólag a jogszabályokat veszik figyelembe.”

13.

A közjegyzőkről szóló törvény 13. cikke értelmében a közjegyzők a tevékenységük keretében tiszteletben tartják a közjegyzői kamara döntéseit.

14.

A közjegyzőkről szóló törvény 16. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A közjegyző a Litván Köztársaság polgári törvénykönyve és e törvény által előírt módokon felel a természetes vagy jogi személyeket – a közjegyzői szakmai tevékenység gyakorlása során az általa, képviselője vagy a közjegyzői irodájának személyzete által elkövetett jogellenes cselekmények miatt – ért károkért. A közjegyző állami feladatot ellátó személyként felel a jogszabályok vagy rendeleti jellegű egyéb aktusok feladatainak ellátása során történő és büntetőjogi vagy közigazgatási felelősségét keletkeztető megsértéséért.”

15.

Így a közjegyzőkről szóló törvény 19. cikkének 1. és 2. bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A közjegyző a közjegyzői okiratok szerkesztéséért, ügyletek tervezeteinek elkészítéséért, valamint tanácsadási és technikai szolgáltatásokért díjat számláz ki, amelynek összegét (díjszabás) a Litván Köztársaság pénzügyminiszterével és a közjegyzői kamarával egyetértésben a Litván Köztársaság igazságügyi minisztere határozza meg a közjegyzői díj összegének (díjszabás) részletes meghatározásával kapcsolatban e törvény 191. cikkében említett kritériumok figyelembevételével. A díj összegének olyan jövedelmet kell biztosítania a közjegyző részére, amely lehetővé teszi számára, hogy anyagilag független lehessen, az ügyfelek számára megfelelő szolgáltatási feltételeket biztosíthasson, a szükséges képesítésekkel rendelkező személyeket alkalmazhasson, és műszaki szempontból jól felszerelt irodával rendelkezhessen. [...] A közjegyző az ügyfele pénzügyi helyzetétől függően teljes egészében vagy részlegesen eltekinthet a díj felszámításától.”

16.

A közjegyzőkről szóló törvény 21. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A közjegyző önállóan és gazdaságilag független módon gyakorolja tevékenységét. [...]”

17.

A közjegyzőkről szóló törvény 62. cikkének első és hetedik bekezdése a következőképpen szól:

„A közjegyző köteles a feladatainak ellátása során természetes vagy jogi személyeknek okozott, 290 eurót meghaladó károk fedezése céljából szakmai felelősségbiztosítást kötni. [...] Ha a biztosító által teljesített kifizetés nem elegendő a kár teljes körű megtérítéséhez, az említett kifizetés és a tényleges károk közötti különbözetet a kárt okozó közjegyző köteles fedezni.”

18.

A közjegyzőkről szóló törvény 28. cikkének 1. bekezdése a következőképpen szól:

„A közjegyzői okiratokat bármely közjegyző szerkesztheti, kivéve az öröklési jogi okiratokat. Ez utóbbi esetben a közjegyzők területi illetékességét a Litván Köztársaság igazságügyi minisztere határozza meg.”

19.

Litvánia közjegyzői kamarájának a litván igazságügyi miniszter által a 2008. január 3‑i 1R‑3. sz. határozattal jóváhagyott alapszabályán (a továbbiakban: alapszabály) belül a 8. cikk 6. és 7. bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A közjegyzői kamara a feladatainak ellátása során az alábbi funkciókat gyakorolja:

[...]

6) a közjegyzői gyakorlat egységesítését szolgáló intézkedéseket tesz;

7) összegzi a közjegyzői gyakorlatot és véleményeket ad ki a közjegyzők részére.”

20.

Az alapszabály 18. cikkének 1. bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az elnökség a közjegyzői kamara testületi irányítószerve. Az elnökség nyolc tagból áll, akiket a közjegyzők közgyűlése három évre jelöl (választ) ki.”

21.

Az alapszabály 25. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az elnökség a jogszabályok gyakorlati alkalmazásával és más releváns kérdésekkel kapcsolatos határozatait öt munkanapon belül közli a Litván Köztársaság igazságügyi minisztériumával, és közzéteszi a közjegyzői kamara internetes oldalán.”

22.

Az alapszabály 10. cikkének 4) pontja egyebek mellett úgy rendelkezik, hogy a közjegyzői kamara minden egyes tagját kötik az elnökség határozatai.

23.

A Lietuvos Respublikos konkurencijos taryba (a Litván Köztársaság versenytanácsa, a továbbiakban: versenytanács) a 2018. április 26‑i 2S‑2(2018). sz. határozattal szankciót alkalmazott a Notarų rūmai‑jal, vagyis a litván közjegyzői kamarával (a továbbiakban: közjegyzői kamara), valamint a közjegyzői kamara elnökségének (a továbbiakban úgy is mint: elnökség) tagjaival (a továbbiakban együtt: felperesek) szemben amiatt, hogy megsértették az 1999. március 23‑i Lietuvos Respublikos konkurencijos istatymas‑t (a versenyről szóló litván törvény) (Zin., 1999., 30-856. sz.), valamint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének a) pontját.

24.

A fent említett határozat szerint a közjegyzői kamara olyan határozatokat fogadott el ( 3 ) – konkrétan a 2012. augusztus 30‑i, a 2015. április 23‑i, a 2016. május 26‑i és a 2017. január 26‑i határozatot –, amelyekkel meghatározta a következő szolgáltatások nyújtásáért járó közjegyzői díj számításának kritériumait (a továbbiakban: pontosítások): i. a jelzálogügyletek jóváhagyása és végrehajtási záradékok elhelyezése olyan esetekben, amelyekben az ügyletben részt vevő felek nem jelölik meg a jelzáloggal terhelt vagyontárgy értékét, és olyan esetekben, amelyekben egyetlen jelzálogügylet révén több vagyontárgy megterhelése történik; ii. közjegyzői okiratok végrehajtása, ügyleti tervezetek előkészítése, tanácsadás és technikai szolgáltatások olyan esetekben, amelyekben egyetlen szerződéssel több vagyontárgyra vonatkozóan jön létre szolgalom; iii. csereszerződés megerősítése olyan esetekben, amelyekben különböző javak részeit szerződésben elcserélik.

25.

A pontosításokat egyhangúlag fogadták el, majd azokat közzétették a litván közjegyzői kamara weboldalán.

26.

A versenytanács álláspontja szerint a pontosítások elfogadásakor a közjegyzői kamara – bár mérlegelési mozgástérrel ( 4 ) rendelkezik a díj összegének egy alsó és felső határ közötti meghatározását illetően – a maximális értéket határozta meg a díj összegeként.

27.

A szóban forgó litván hatóság következésképpen megállapította, hogy a közjegyzői kamara – az elnökség és tagjai révén eljárva – a pontosítások elfogadásával megsértette az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének a) pontját. A közjegyzői kamarát vállalkozások társulásának, a pontosításokat pedig vállalkozások társulása vagy az elnökséget alkotó nyolc közjegyző által elfogadott, a közjegyzők közötti verseny korlátozására alkalmas döntésnek minősítette.

28.

A versenytanács a litván közjegyzői okiratok piacát határozta meg releváns piacként. A fent említett jogsértés 2012. augusztus 30. és 2017. november 16. között valósult meg. Ezenfelül a versenytanács a bírság összegét mérsékelte az igazságügyi miniszter hallgatólagos beleegyezésére tekintettel, mivel az igazságügyi miniszter nem tette meg a jogsértés megszüntetéséhez szükséges nemzeti intézkedéseket.

29.

A litván közjegyzői kamara és az elnökség közjegyző tagjai – akiknek terhére rótták az EUMSZ 101. cikk megsértését – megtámadták a határozatot a Vilniaus apygardos administracinis teismas (Vilnius megyei közigazgatási bíróság; a továbbiakban: megyei közigazgatási bíróság) előtt.

30.

A közjegyzői kamara és az elnökség szankcióval sújtott közjegyző tagjai a megyei közigazgatási bíróság előtti eljárásban előadták, hogy a közjegyző nem minősíthető az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szerinti vállalkozásnak. A közjegyzők által nyújtott szolgáltatások ugyanis az árakra tekintettel nem tartoznak a versenyjogi szabályozás hatálya alá. A pontosítások célja a közjegyzői kamara hatásköreinek – köztük a közjegyzői gyakorlat szabványosításának, a közjegyzők részére történő tanácsadásnak, valamint a közjegyzők megalapozatlan polgári jogi felelősségre vonással szembeni védelmének – a releváns nemzeti jogszabályoknak megfelelő gyakorlása. Ezenfelül az elfogadott határozatok célja a fogyasztók egyenlőség és arányosság elvének alkalmazása révén történő védelme.

31.

Nincs mód arra sem, hogy a vitatott magatartásokat személyesen az elnökség közjegyző tagjai terhére róják, mivel az igazságügyi miniszter nem támadta meg a közjegyzői kamara határozatait, noha tudott azok elfogadásáról. Az alapeljárás felperesei az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazhatóságát is vitatták, mivel a közjegyzői szolgáltatásoknak nem létezik egységes piaca az Unióban.

32.

A versenytanács viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közjegyzői szolgáltatások az árak versenyjogi szabályozásának hatálya alá is tartoznak, következésképpen a közjegyzők nem sérthetik meg az uniós jog által előírt versenyszabályokat.

33.

A versenytanács az uniós jog jelen ügyre történő alkalmazhatóságát illetően rámutatott arra, hogy nem tisztán belföldi ügyről van szó, mivel más tagállamok állampolgárai is igénybe vehetik a litván közjegyzők által nyújtott szolgáltatásokat, noha csak Litvánia területén.

34.

A megyei közigazgatási bíróság ebben az összefüggésben a határozatot részlegesen megsemmisítette ítéletével, amellyel szemben így a versenytanács felülvizsgálatot kezdeményezett a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) előtt.

35.

Eltekintve különböző olyan vitás kérdésektől, amelyek a jelen indítványnak nem képezik tárgyát, a kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Bíróság az EUMSZ 101. cikk alkalmazhatósága tárgyában előzőleg még nem foglalt állást, következésképpen kérdésként vetette fel, hogy az adott szolgáltatásnyújtások az EUMSZ 101. cikk szerinti gazdasági tevékenységnek minősülhetnek‑e.

36.

Hasonlóképpen, a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint vitás, hogy alkalmazható-e a Wouters ügyben meghatározott azon kritérium, amely szerint „a tagállam ügyel arra, hogy megtartsa a végső döntési jogkörét”, ( 5 ) vagy a Chez Elektro Bulgaria ügyben meghatározott azon kritérium, amely szerint „tényleges ellenőrzésnek, valamint olyan hatáskörnek kell fennállnia, amelynek keretében végső soron az állam hozza meg a döntéseket”, amely kritériumokat a Bíróság annak eldöntése érdekében határozott meg, hogy valamely állami szerv az EUMSZ 101. cikk szempontjából szakmai szervezetnek minősíthető‑e. ( 6 )

37.

Ezt követően a kérdést előterjesztő bíróság azt is megjegyezte, hogy az igazságügyi miniszter jogkörrel rendelkezik a pontosítások nemzeti bíróság előtti megtámadására és a díjazás számítási kritériumait tartalmazó táblázat kiegészítésére.

38.

Ezenfelül a következő körülmények is kétségeseknek tűntek: i. a pontosításoknak a vállalkozások társulásának létrehozásáról szóló határozattal azonos minősítésének lehetősége, és azoknak a vállalkozások közötti versenyt sértő esetleges terjedelme; ii. a pontosítások céljainak megfelelősége és azok arányossága; iii. az elnökség közjegyző tagjainak a vállalkozások társulása részeinek történő minősítése, a vitatott jogsértés terhükre róhatósága, következésképpen pedig az adott szankció velük szemben történő alkalmazása.

39.

Ebben az összefüggésben a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából egy sor kérdést, különösen pedig a jelen ügy szempontjából releváns alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:

40.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítványomban az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdésre összpontosítok.

41.

Az ügy megvitatását szolgáló tárgyaláson mindazonáltal a felek megerősítettek és tovább részleteztek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket megelőző jogkérdéssel kapcsolatos egyes észrevételeket.

42.

Arról van szó, hogy alkalmazható‑e az EUMSZ 101. cikk olyan helyzetekre, amelyekben a versenyellenes jogsértéssel vádolt vállalkozások nem állnak versenyben a többi uniós ország hozzájuk hasonló más vállalkozásaival, a verseny pedig az ellátott feladatok ( 7 ) és a nemzeti rendelkezések sajátossága miatt a nemzeti piacra korlátozódik. A közjegyzői kamara és a litván kormány konkrétan kétségbe vonták, hogy az esetleges versenyellenes jogsértés hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

43.

Lényegében „a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás” fogalmának, vagyis az EUMSZ 101. cikk versenyellenes jogsértésekre történő alkalmazhatósága egyik feltételének értelmezéséről van szó.

44.

A tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás a tagállamok közötti kereskedelemben a piaci verseny feltételeinek versenykorlátozó megállapodás vagy erőfölénnyel való visszaélés következtében történő megváltozásában áll. A fent említett hatás körülhatárolja az uniós jogi szabályok alkalmazási körét, elválasztva azt a nemzeti versenyjogok alkalmazási körétől. ( 8 )

45.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározta e követelmény alkotóelemeit. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a vállalkozások megállapodásának – ahhoz, hogy hatást gyakoroljon a tagállamok közötti kereskedelemre – objektív ténybeli és jogi elemek összessége alapján, lehetővé kell tennie annak kellő valószínűséggel történő előrelátását, hogy a megállapodás a tagállamok közötti kereskedelmi forgalom olyan módon történő közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális befolyásolására irányul, amely hátrányosan érintheti az államok közötti egységes piaccal kapcsolatos célok megvalósulását.” ( 9 )

46.

Ahhoz, hogy valamely megállapodás az uniós jog hatálya alá tartozzon, a szóban forgó hatásnak kellően jelentősnek is kell lennie. A Bíróság e tekintetben rámutatott arra, hogy „valamely megállapodás nem tartozik az [EUMSZ 101. cikk] szerinti tilalom hatálya alá, amennyiben az a szóban forgó termékek piacán résztvevők által képviselt gyenge pozícióra figyelemmel irreleváns mértékben gyakorol hatást a piacra.” ( 10 ) A Bizottság az iránymutatásaiban ( 11 ) ehhez hasonló álláspontot fogadott el, amikor kizárja a tagállamok közötti kereskedelmet érintő érzékelhető hatás fennállását két olyan feltétel esetére, amelyek együttes megvalósulása esetén a jogellenes megállapodás hatása aligha minősül relevánsnak. ( 12 )

47.

Az ítélkezési gyakorlatában a Bíróság is meghatározott úgynevezett de minimis értékhatárt, amelynek el nem érése esetén úgy kell tekinteni, hogy a versenyellenes jogsértés nem gyakorol hatást. Ennek, a piaci részesedések 10%‑ára vetített de minimis értékhatárnak az elérése ugyanakkor nem szükséges, ha a megállapodások versenyellenes célt követnek. ( 13 )

48.

Ami a megállapodás hatásgyakorláshoz szükséges földrajzi kiterjedését illeti, egyrészt az, hogy a megállapodást egyetlen tagállamban letelepedett gazdasági szereplők kötötték, nem elegendő a hatás határokon átnyúló jellegének kizárására ( 14 ), másrészt az, hogy a megállapodás a teljes nemzeti területre terjed ki, jellegéből adódóan ellentétes a Szerződésben előirányzott gazdasági integrációval, mivel természetéből kifolyólag a piacok nemzeti szintű felosztásához vezet. ( 15 ) Következésképpen nem szükséges, hogy több államból is érintettek legyenek olyan szakemberek, akik egymással versenyeznek. Ezzel szemben elegendő, ha az érintett földrajzi terület magában foglalja az egyik tagállam teljes területét.

49.

A jelen ügyben az iratok alapján megjegyzem, hogy a vállalkozások társulásának egyes határozatai egy adott tagállam valamennyi szakemberére vonatkoznak.

50.

Mivel árrögzítést célzó megállapodásról van szó, az ügy iratai alapján cél szerinti jogsértést valósíthat meg, amelynek esetében vélelmezni kell a nemzeti piacon belüli verseny érzékelhető korlátozására, akadályozására vagy torzítására való alkalmasságot. Az olyan megállapodás, „amelynek versenyellenes célja van, jellegénél fogva és bármilyen tényleges hatásától függetlenül a versenyt érzékelhetően korlátozza.” ( 16 )

51.

Következésképpen megállapítható, hogy az egyik tagállam teljes területére kiterjedő és az egyik tagállam területén jelenlévő összes szakember vonatkozásában érvényes árrögzítést célzó megállapodás jellegnél fogva megerősítheti a piacok nemzeti szintű felosztását, ezáltal akadályozhatja a Szerződésben előirányzott gazdasági integrációt.

52.

Még ha igaz is lenne, hogy a különböző tagállamok közjegyzői között – e szakembertípusnak az egyes államok általi sajátos szabályozása miatt – nem áll fenn tényleges verseny a belépés feltételeit és a hivatás gyakorlásának feltételeit is illetően, az is egyaránt igaz, hogy az olyan uniós polgárok, akik a közjegyzői szolgáltatásokat a nemzeti piac fent leírt felosztását lehetővé tevő tagállamban kívánják igénybe venni, olyan gazdasági feltételekkel szembesülnének, amelyek nem a szabad verseny rendes körülmények között történő megvalósulásából erednek.

53.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdéssel lényegében arra kíván választ kapni, az EUMSZ 101. cikk lehetővé teszi‑e a nemzeti versenyhatóság számára, hogy a közjegyzői kamarával szemben alkalmazott szankció mellett bírsággal szankcionálja azokat a közjegyzőket, akik az elnökségnek – a litván közjegyzői kamara szervének – tagjaiként részt vettek a pontosítások elfogadásában.

54.

Következésképpen a vélt versenyellenes jogsértésért felelős személyek meghatározásáról van szó.

55.

A nemzeti versenyhatóság ugyanis a litván közjegyzői kamara mellett az elnökséget alkotó egyes közjegyzők felelősségét is megállapítja.

56.

A közjegyzői kamara az összes litván közjegyzőből álló vállalkozások társulása, amely a jogalkotó által meghatározott keretek között az igazságügyi minisztériummal egyetértésben felel a közjegyzői hivatás szabályozásáért.

57.

Az ügy iratai alapján az elnökség, vagyis a közjegyzői kamara szerve a kamara részéről határozatokat hozó testületi szerv.

58.

Az EUMSZ 101. cikk szövege szerint a tilalom címzettje a „vállalkozás”. ( 17 )

59.

A kartelljogi bírságok kiszabása során tiszteletben kell tartani a személyes felelősség elvét, ( 18 ) amelynek révén a bírság vagy a jogsértőt terheli, amely rendszerint az a természetes vagy jogi személy, amely az érintett vállalkozást a jogsértés elkövetésének időpontjában vezette ( 19 ), vagy a vállalkozást alkotó természetes, illetve jogi személyeket terheli, ha nincs olyan természetes vagy jogi személy, akinek azok vezetőjeként terhére róható a jogsértés. ( 20 )

60.

Ebből álláspontom szerint az következik, hogy akkor tulajdonítható párhuzamos felelősség a vállalkozások társulásának (közjegyzői kamarának) részét képező egyes önálló vállalkozásoknak (az elnökség egyes közjegyző tagjainak), ha azok konkrétan hozzájárultak a versenyellenes jogsértéshez. Ehhez meg kell határozni az elnökség és a közjegyzői kamara kapcsolatát, konkrétan a határozat kidolgozását szolgáló esetleges tevőleges magatartásokat, valamint a párhuzamos felelősség jogszabályi alapját.

61.

Mindezek alapján néhány javaslatot teszek a Bíróságnak az uniós jog helyes értelmezésére vonatkozóan, azzal, hogy a nemzeti bíróság feladata az említett elveknek a jelen ügyre történő alkalmazása, valamint az iratokban szereplő tények és körülmények ellenőrzése abból a szempontból, hogy azok visszavezethetők‑e a kifejtett elvekre.

62.

Az elnökség és a közjegyzői kamara kapcsolatát illetően a jelen ügy irataiból kitűnik – és a litván kormány is arra jutott ( 21 )–, hogy az elnökség az azt alkotó közjegyzők személyében nem minősülhet a pontosítások szerzőjének, mivel a kamara egy szervéről van szó.

63.

Ez tükröződik a litván közjegyzői kamara írásbeli észrevételekben tett és a tárgyaláson megerősített nyilatkozataiban, amelyek szerint az elnökség határozatai a közjegyzői kamarának tulajdoníthatók. Az elnökség tehát a határozatokat olyan döntéshozó testületként hozza meg, amely testületként a közjegyzői kamara képviseletében jár el.

64.

Az elnökség tagjainak jogállása is megerősíti azt, hogy az elnökség határozatainak a litván közjegyzői kamarára visszavezethetőknek kell lenniük. A közjegyzői kamara alapszabályának 19. cikke alapján az elnökség a közjegyzői kamara testületi irányítószerve, amely a kamara közgyűlése által három évre kinevezett nyolc tagból áll. Az elnökség egyes tagjainak a közjegyzők közgyűlése alá rendelését a közjegyzői kamara alapszabálya 19. cikkének 4. bekezdése is megerősíti, amelynek értelmében az elnökség minden egyes tagja a területileg illetékes közjegyzői közgyűlésnek felel. Az elnökség pusztán végrehajtói szerepét az említett alapszabály 20. cikkének 1. bekezdése is megerősíti, amelynek értelmében az elnökség biztosítja a kamara feladatainak ellátását.

65.

A kérdést előterjesztő bíróság által leírt, valamint a felek által az írásbeli észrevételekben és a tárgyaláson elemezett nemzeti jogforrásokból – amit a nemzeti bíróság feladata ellenőrizni – kitűnik, hogy az elnökséget alkotó közjegyzők a kamara szervei, és önálló vállalkozásokként nem végeznek semmilyen konkrét tevékenységet.

66.

Az elnökséget alkotó egyes közjegyzők vélt versenyellenes jogsértéshez való konkrét hozzájárulását illetően az iratokból kitűnik, hogy az elnökséget alkotó közjegyzők által konkrétan végzett tevékenység az üléseken való részvételre, valamint a pontosítások elfogadásához vezető üléseken történő szavazásra vezethető vissza.

67.

Az egyes vállalkozások/közjegyzők tehát a vállalkozások társulása/közjegyzői kamara határozathozatalának elősegítése céljából nem végeznek semmilyen konkrét tevékenységet, azt leszámítva, hogy az előző pontban meghatározott keretek között részt vesznek a döntéshozó testületben.

68.

Az iratok olvasatából azonban az tűnik ki – ami a tárgyaláson megerősítést nyert –, hogy a bírságnak a közjegyzői kamarával párhuzamosan az elnökséget alkotó egyes közjegyzőkkel szembeni alkalmazása a bírság szükségszerű visszatartó erejével kapcsolatos megfontolásokból következik.

69.

A versenytanács többször is megerősítette, hogy a bírságnak – a tényállás megvalósulása idején Litvániában hatályos jogszabályok alapján történő – esetlegesen kizárólag a vállalkozások társulásával/közjegyzői kamarával szembeni kiszabása nem tette volna lehetővé olyan bírság kiszabását, amely anyagi szempontból elegendő lenne a megfelelő mértékű elrettentő hatás eléréséhez.

70.

A bírságot tehát az elnökséget alkotó egyes közjegyzőkkel szemben is ki kellett szabni oly módon, hogy a társulás esetében alkalmazott, az egyes közjegyzőktől rendszeresen kért hozzájárulásokból álló számítási alaphoz képest magasabb összegű szankció meghatározását szolgáló számítási alapot (az elnökséget alkotó egyes közjegyzők forgalmát) lehessen alkalmazni.

71.

A visszatartó hatás elmaradása kockázatának megelőzése céljából a versenyellenes jogsértés adott szerv keretében eljáró természetes személyeknek tulajdonításának szükségességét megalapozó, a litván versenytanács által követett, generális prevencióra irányuló cél ( 22 ) azonban álláspontom szerint nem igazolja a bírságok alkalmazott módokon történő kiszabását.

72.

Úgy tűnik tehát, hogy a versenytanács – a bírságnak a vállalkozások társulásának (a közjegyzői kamarának) a forgalma mellett az azt alkotó egyes vállalkozások (az egyes közjegyzők) forgalmának alapulvételével történő kiszámítását lehetővé tevő előírás hiányában – úgy határozott, hogy a bírság kellő visszatartó erejének elérése céljából személyesen a kamara döntéshozó testületét (az elnökséget) alkotó egyes közjegyzőkkel szemben is kiszab bírságot.

73.

Álláspontom szerint azonban a fentiek alapjául szolgáló elgondolás egy félreértésből ered.

74.

Ezzel rátérek a harmadik kérdésre, amely azzal kapcsolatos, hogy milyen jogalap szükséges a vállalkozások társulásával és az elnökséget alkotó egyes közjegyzőkkel szembeni párhuzamos bírságkiszabáshoz.

75.

Ha jól értettem, a jelen ügyben a versenytanács a versenyjogi szabályok megállapított megsértését (a vállalkozások árrögzítést célzó határozatát) kétszeresen szankcionálta; egyrészt a vállalkozások társulásának forgalma alapján kiszámított bírságot szabott ki a közjegyzői kamarával mint a vállalkozások társulásával szemben, másrészt pedig a közjegyzők mint önálló vállalkozások forgalma alapján kiszámított bírságot szabott ki egyedileg az elnökséget alkotó nyolc közjegyzővel szemben.

76.

Álláspontom szerint a versenyjogi szabályok megsértése miatt a bírság vállalkozásoknak a jogsértést megalapozó határozatokat hozó társulásával és a jogsértés elkövetésében aktívan közreműködő egyes vállalkozásokkal szembeni egyidejű kiszabásának lehetőségét meg kell különböztetni a vállalkozások társulásával szemben ez utóbbi forgalma, valamint az azt alkotó összes vagy egyes vállalkozások forgalma alapján kiszabandó teljes bírság kiszámításának lehetőségétől.

77.

Az előbbi esetben – ahogyan azt már említettem – bizonyítani kell az egyes vállalkozások konkrét hozzájárulását, amely miatt ők közös jogsértőknek tekinthetők.

78.

Az utóbbi eset – vagyis a vállalkozások társulásával szemben kiszabandó szankció számítási alapja jogsértésben részt vevő összes vagy egyes vállalkozások forgalmával történő kibővítésének lehetővé tétele – képezte a tárgyát a versenyjogi szabályok kikényszerítőjeként eljáró Bizottság jogköreivel kapcsolatos Coop de France ítéletnek; ( 23 ) az említett ítéletben szereplő ítélkezési gyakorlatot az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése kodifikálta. ( 24 )

79.

Ettől az egyetemleges felelősség 1/2003 rendelet 23. cikkének (4) bekezdésében meghatározott esete ( 25 ) is eltér; e rendelkezés értelmében a Bizottság a vállalkozások társulásának fizetésképtelensége és a bírság megfizetése céljából a hozzájárulások kiegészítésének tagok általi elmulasztása esetén a bírság megfizetését közvetlenül bármelyik olyan vállalkozástól követelheti, amelynek képviselői a társulás érintett döntéshozó testületének tagjai voltak.

80.

Ahogyan az az 1/2003 rendelet 23. cikke (4) bekezdésének szövegéből egyértelműen kitűnik, vállalkozások társulásával szemben kiszabott bírság esetén annak lehetősége, hogy a Bizottság a bírság megfizetését közvetlenül bármelyik olyan vállalkozástól követelhesse, amelynek képviselői a társulás érintett döntéshozó testületének tagjai voltak, ahhoz a kettős feltételhez van kötve, hogy i. a társulás ne legyen fizetőképes, és ii. hogy a vállalkozások társulása bírság megfizetése céljából a saját tagjaitól kérje a hozzájárulást, azonban ez utóbbiak azt ne teljesítsék a Bizottság által meghatározott határidőn belül.

81.

Ebből az következik, hogy az uniós jogból, különösen pedig az 1/2003 rendeletből nem vezethető le a vállalkozások társulása döntéshozó testülete tagjainak olyan általános és egyetemleges felelőssége, amelynek alapján a vállalkozások társulásával és az említett döntéshozó testületek tagjaival szemben párhuzamosan lenne kiszabható bírság.

82.

Az általános szabály továbbra is az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja, amelynek értelmében „[a] Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból: a) megsértik a Szerződés 81. vagy 82. cikkét”. Olyan vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amelyek akár szándékosan, akár gondatlanságból megsértik a (jelenlegi) EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket.

83.

A személyes felelősség fent említett elvének egyértelmű alkalmazásáról van szó; ez az elv azokra a vállalkozásokra is alkalmazandó, amelyeknek a terhére róják a versenyjogi szabályok megsértését.

84.

Következésképpen a Coop de France ítélet – amelyben a Bíróság abban az esetben, amelyben a vállalkozások társulásának tagjai aktívan részt vettek valamely versenyellenes megállapodás végrehajtásában, úgy rendelkezett, hogy a bírság az egyes tagok forgalmának figyelembevételével határozható meg – és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének az említett irányvonalat kodifikáló harmadik bekezdése sem alapozhatja meg jogilag a litván versenytanács által előzetesen kiválasztott bírságkiszabási módot.

85.

Ezenfelül a Bíróság a Coop de France ítéletben kifejezetten hivatkozott arra a további feltételre – amelyet az írásbeli észrevételek és a tárgyalás során is többször említettek –, hogy a vállalkozások társulása által elkövetett jogsértés a tagjai tevékenységére vonatkozik, és hogy a versenyellenes magatartásokat a társulás közvetlenül tagjai érdekében, azokkal együttműködve viszi végbe. ( 26 )

86.

Amennyire a jelen ügyhöz hasonló ügyben nem fér kétség ahhoz, hogy a vállalkozások társulásának határozatai a tagjai tevékenységére vonatkoznak, és hogy e határozatok (versenyellenes) célját a társulás a tagjai érdekében valósítja meg (árrögzítés), ugyanennyire nyilvánvaló, hogy ez a potenciális előny nem értékelhető eltérően az elnökséget alkotó egyes közjegyzők és a kamara tagjának minősülő összes többi közjegyző esetében.

87.

Vitathatatlan ugyanis az, hogy a közjegyzői kamara határozatait az összes litván közjegyzőnek – akik a jogszabály erejénél fogva tagjai a közjegyzői kamarának – be kell tartania, így a kamara által elfogadott és az elnökség által meghozott határozatokból eredő előnyök az összes litván közjegyző javát szolgálják.

88.

Végezetül, az 1/2003 rendelet bírságokra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos részében kifejezetten a Bizottságra hivatkozik kikényszerítőként, és az közvetlenül nem alkalmazandó a nemzeti versenyhatóságok jogköreire. Ezt az is alátámasztja, hogy a 2019/1 irányelvet, ( 27 ) az ún. ECN+‑t kifejezetten abból a célból fogadták el, hogy a fent említett nemzeti hatóságok számára tágabb hatásköröket biztosítsanak, és hogy a Bizottság, valamint a nemzeti hatóságok tovább egységesítsék a hatályos szabályokat; ezen irányelv 14. cikke az 1/2003 rendelet 23. cikkében előírthoz hasonló bírságmeghatározási mechanizmusról rendelkezik.

89.

A jelen ügy tárgyát képező tényállás megvalósulása idején a 2019/1 irányelvet még nem ültették át a litván jogrendbe.

90.

Ebből a fenti észrevételek sérelme nélkül az következik, hogy a bírság meghatározását szolgáló, a 23. cikkben szereplőkhöz hasonló mechanizmusokat a litván versenytanács a tényállás megvalósulásának időpontjában nem alkalmazhatta, hacsak a nemzeti bíróság meg nem állapítja, hogy az akkoriban hatályos nemzeti rendelkezések azt lehetővé tették.

91.

Végezetül néhány, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdés olvasatából eredő észrevételt teszek azzal kapcsolatban, hogy a döntéshozó testület szándékának kifejezésére irányuló tevékenység végzése során az elnökség részét képező közjegyzők vállalkozásoknak minősíthetők‑e.

92.

A kérdés releváns, mivel e kérdéstől függ, hogy a jelen ügyben a vállalkozások társulásának határozata mellett megállapítható‑e a vállalkozások közötti megállapodás fennállása.

93.

A Bizottság észrevételei ( 28 ) szerint ugyanis az EUMSZ 101. cikkel nem ellentétes, ha a versenytanács a vállalkozások közötti megállapodás és a vállalkozások társulásának határozata miatt az EUMSZ 101. cikk kétszeres megsértését állapítja meg.

94.

Ezzel kapcsolatban nyomban le kell szögezni, hogy az elnökség részét képező közjegyzők a pontosítások elfogadásának időpontjában nem minősíthetők vállalkozásoknak. Ahogyan azt a közjegyzői kamara az észrevételeinek 2.8. pontjában kiemelte, a közjegyzők vállalkozássá minősítése az általuk gyakorolt minden egyes tevékenység értékelését teszi szükségessé. ( 29 )

95.

E tekintetben azt is figyelembe kell venni, hogy a gazdasági tevékenység fogalma egybevág bármely termék vagy szolgáltatás piacon történő kínálására irányuló tevékenységgel, függetlenül attól, hogy az díjazás ellenében történik, vagy hogy van‑e profitszerzési cél. ( 30 ) A Bíróság azt is megállapította, hogy a gazdasági tevékenységet közvetlenül kell végezni ahhoz, hogy az a személy vagy valamely szervezet terhére róható legyen. A Bíróság a Cassa di Risparmio Firenze ítéletben ( 31 ) kiemelte, hogy ahhoz, hogy a gazdasági tevékenység a részesedésekkel rendelkező jogalanynak legyen tulajdonítható, annak ténylegesen részt kell vennie azok irányításának felügyeletében. Ezen elvnek a jelen ügyre történő alkalmazása esetén ugyanis kétségtelen, hogy a közjegyzők nem végeztek gazdasági tevékenységet, és hogy nem vállalkozásokként jártak el, mivel a jogügyletekre alkalmazandó díjszabásra vonatkozó határozatokat fogadtak el.

96.

Ha arról van szó, hogy az elnökség részét képező közjegyzők közjegyzői hivatást gyakorló személyekként általuk megállapított díjakat tiszteletben tartották és alkalmazták, nem világos, hogy azokkal szemben milyen alapon alkalmazható szankció, mivel – a fent említettek szerint – vitathatatlan, hogy az összes litván közjegyző köteles a közjegyzői kamara által elfogadott díjszabást alkalmazni.

97.

Azt a bírságot, amelyet kizárólag azokkal a közjegyzőkkel szemben szabtak ki, akik az elnökséget alkotják, már ebből a szempontból is érvénytelenné teszi az egyenlő bánásmód elvének megsértése.

98.

Végezetül, az uniós jog nem tartalmaz olyan jogalapot, amelyre a litván versenytanács által használthoz hasonló bírságolási mechanizmust – vagyis a vállalkozások versenyellenes határozatokért felelős társulásának és a társulás döntéshozó testülete (az elnökség) egyes tagjainak párhuzamos bírságolását – lehetne alapítani.

99.

Ezt támasztja alá a Bizottság bírságolási gyakorlata is, amelynek keretében a Bizottság – ahogyan arra a litván közjegyzői kamara rámutatott ( 32 )– tendenciózusan hasonló esetekben nem bírságolta meg egyedileg a szakmai szervezetek irányítói testületének tagjait. A Bizottság a belga építészi kamarára vonatkozó határozatában nem szankcionálta egyedileg az építészeti kamara olyan tagjait, amelyek a díjak tagjaik részére történő javaslását szolgáló ajánlást fogadtak el, így korlátozva az építészek belső piacán a versenyt. ( 33 ) Hasonlóképpen, nem szabtak ki semmilyen egyedi szankciót a gyógyszerészek nemzeti kamarája döntéshozó testületeinek tagjaival szemben, amely kamara a laboratóriumban végzett klinikai tanulmányok piacán korlátozta a versenyt.

100.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szankciók számításával kapcsolatos alapelvekből eredő egyes feltételek fennállása esetén az uniós joggal ellentétes lenne az ilyen bírságolási mechanizmus alkalmazása: ez arra az esetre vonatkozik, ha a vállalkozások társulásához tartozó egyes vállalkozások konkrét felelőssége (amely nem állhat pusztán a társulás döntéshozó testületeihez való tartozásból) megállapítást nyer, és – a Bizottság észrevételének ( 34 ) megfelelően – arra az esetre is, ha a tagállam nemzeti joga a döntéshozó testületek sajátos felelősségről rendelkezik.

101.

Az összes fenti megfontolás tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdésre a következőképpen válaszoljon:

„Az EUMSZ 101. cikket

a következőképpen kell értelmezni:

azzal nem ellentétes, ha az elnökség részét képező egyes közjegyzőkkel szemben a közjegyzői kamarával szemben kiszabott bírságokkal egyidejűleg egyedileg szabható ki bírság, feltéve hogy a nemzeti bíróság a Litvániában hatályos rendelkezések alapján megállapítja, hogy e közjegyzők vállalkozásokként, a közjegyzői kamarát alkotó többi közjegyzőétől eltérő módon és ahhoz képest kiegészítő jelleggel, konkrétan hozzájárultak a jogsértéshez, vagy ha ezt lehetővé tevő nemzeti jogi rendelkezés van hatályban.”