1.

Az 1223/2009/EK rendelet ( 2 ) általános szabályként előírja, hogy a tagállamok nem utasíthatják el, tilthatják meg vagy korlátozhatják azon kozmetikai termékek forgalmazását, amelyek megfelelnek a követelményeknek.

2.

Ez a rendelet azonban olyan „védzáradékot” tartalmaz, amelynek értelmében valamely tagállam hatóságai egy vagy több kozmetikai termék tekintetében (a kivonáshoz vagy a hozzáférhetőség korlátozásához hasonló) átmeneti intézkedéseket hozhatnak, amennyiben e kozmetikai termékek komoly veszélyt jelentenek az emberi egészségre.

3.

A védzáradék alkalmazásával kapcsolatos előírás, hogy a Bizottság – adott esetben a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság (a továbbiakban: FBTB vagy SCCS) ( 3 )folytatott konzultációt követően – az átmeneti intézkedések jogosságáról a lehető legrövidebb időn belül dönt.

4.

Franciaországban az Agence nationale de sécurité du médicament et des produits de santé (országos gyógyszer‑ és gyógyászatitermék‑biztonsági hivatal, Franciaország; a továbbiakban: ANSM) a fenoxietanolt tartalmazó, ( 4 ) három évesnél nem idősebb gyermekek számára készült termékek címkézésére vonatkozóan bizonyos követelményeket előíró átmeneti intézkedést fogadott el. E követelmények eltérnek az 1223/2009 rendeletben foglaltaktól, amely utóbbi viszont összhangban van az SCCS egyik jelentésében ( 5 ) javasoltakkal.

5.

A Fédération des entreprises de la beauté (szépségipari vállalkozások szövetsége, Franciaország; a továbbiakban: FEBEA) az ANSM‑megállapodás megsemmisítését kérte a Conseil d’État‑tól (államtanács), amely az 1223/2009 rendelet értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztetett Bíróság elé.

6.

A (3) és (4) preambulumbekezdés a következőképpen rendelkezik:

[…]”.

7.

Az 1. cikk („Hatály és célkitűzés”) szövege a következő:

„E rendelet meghatározza forgalmazott kozmetikai termékre [helyesen: a forgalmazott kozmetikai termékekre] vonatkozó szabályokat, ezzel biztosítva a belső piac működését és az emberi egészség magas szintű védelmét.”

8.

A 2. cikk („Fogalommeghatározások”) előírja:

„(1)   E rendelet alkalmazásában:

[…]”.

9.

A 3. cikk („Biztonság”) rögzíti:

„A forgalmazott kozmetikai termékeknek biztonságosaknak kell lenniük az emberi egészségre, amennyiben rendeltetésszerűen vagy észszerűen, előrelátható feltételek mellett használják […]”.

10.

A 10. cikk („Biztonsági értékelés”) kimondja:

„(1)   Annak igazolására, hogy a kozmetikai termék megfelel a 3. cikkben foglaltaknak, a felelős személy a kozmetikai termék forgalomba hozatalát megelőzően biztosítja, hogy a kozmetikai terméket a vonatkozó adatok alapján biztonsági szempontból értékelték, és a kozmetikai termékről az I. melléklettel összhangban biztonsági jelentést állítottak ki.

[…]”

11.

A 11. cikk („Termékinformációs dokumentáció”) előírja:

„[…]

(2)   A termékinformációs dokumentációnak a következő információkat és adatokat kell tartalmaznia, amelyeket szükség szerint aktualizálni kell:

[…]”.

12.

A 13. cikk („Bejelentés”) a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A felelős személy a kozmetikai termék forgalomba hozatalát megelőzően elektronikus úton a Bizottság rendelkezésére bocsátja a következő információkat:

[…]”.

13.

A 22. cikk („Belső piaci felügyelet”) meghatározza:

„A tagállamok a forgalmazott kozmetikai termékek belső piaci ellenőrzésével felügyelik, hogy azok megfelelnek‑e e rendeletnek. A termékinformációs dokumentáción keresztül elvégzik a kozmetikai termékek és gazdasági szereplők megfelelő szintű ellenőrzését, valamint adott esetben megfelelő minták alapján fizikai és laboratóriumi vizsgálatokat végeznek.

[…]”

14.

A 23. cikk („Tájékoztatás a súlyos nemkívánatos hatásokról”) kimondja:

„(1)   Súlyos nemkívánatos hatás előfordulása esetén a felelős személy és a forgalmazók késedelem nélkül értesítik a súlyos nemkívánatos hatás előfordulása szerinti tagállam illetékes hatóságát a következőkről:

[…]”

15.

A 24. cikk („Az anyagokkal kapcsolatos információ”) a következőket állapítja meg:

„Amennyiben komoly kétség merül fel a kozmetikai termékben felhasznált anyag biztonságosságával kapcsolatban, azon tagállam illetékes hatósága, ahol az adott anyagot tartalmazó terméket forgalmazzák, indokolt kérelemben kérheti a felelős személyt, hogy küldje meg azon kozmetikai termékek listáját, amelyekért felelős, és amelyek az adott anyagot tartalmazzák […]”.

16.

A 25. cikk („A rendelet felelős személy általi megsértése”) a következőképpen szól:

„(1)   […] az illetékes hatóságnak meg kell követelnie a felelős személytől, hogy […] hozzon meg valamennyi megfelelő intézkedést, […] ha a felelős személy az alábbiak bármelyikét megsérti:

[…]

(5)   Az illetékes hatóság köteles meghozni valamennyi megfelelő intézkedést a kozmetikai termék forgalmazásának megtiltására vagy korlátozására, illetve köteles a terméket a forgalomból kivonni vagy visszahívni a következő esetekben:

[…]”

17.

A 27. cikk („Védzáradék”) ekként rendelkezik:

„(1)   A 25. cikk (1) bekezdésében felsorolt követelményeknek megfelelő termékek esetében, ha az illetékes hatóság megbizonyosodik vagy aggodalomra okot adó nyomós indokai vannak arra nézve, hogy a forgalmazott kozmetikai termék vagy termékek komoly veszélyt jelentenek vagy jelenthetnek az emberi egészségre, megfelelő átmeneti intézkedéseket kell hoznia az adott kozmetikai termék vagy termékek forgalomból történő kivonására, visszahívására, vagy más módon korlátoznia kell e termékek hozzáférhetőségét.

(2)   A hatáskörrel rendelkező hatóság haladéktalanul értesíti a Bizottságot és a többi tagállam illetékes hatóságait a meghozott intézkedésekről és valamennyi azokat alátámasztó adatról.

Az első albekezdés alkalmazásában a 2001/95/EK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, információcserére szolgáló rendszer alkalmazandó.

A 2001/95/EK irányelv 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése alkalmazandó.

(3)   A Bizottság az (1) bekezdésben meghatározott átmeneti intézkedések jogosságáról a lehető legrövidebb időn belül dönt. E célból – lehetőség szerint – egyeztet az érintett felekkel, a tagállamokkal és az SCCS‑sel.

(4)   Ha az átmeneti intézkedések megalapozottak, a 31. cikk (1) bekezdése alkalmazandó.

(5)   Ha az átmeneti intézkedések nem megalapozottak, a Bizottság értesíti erről a tagállamokat, és az érintett illetékes hatóság hatályon kívül helyezi az átmeneti intézkedéseket.”

18.

A 28. cikk („Helyes igazgatási gyakorlat”) szerint:

„(1)   A 25. és a 27. cikk értelmében hozott döntések esetében pontosan meg kell jelölni a döntés alapjául szolgáló indokokat. A döntésről az illetékes hatóság késedelem nélkül értesíti a felelős személyt, akit egyidejűleg tájékoztat az érintett tagállam jogszabály alapján rendelkezésére álló jogorvoslatokról és jogorvoslatok határidejéről.

[…]”

19.

A 31. cikk („A mellékletek módosítása”) értelmében:

„(1)   Amennyiben a kozmetikai termékekben megtalálható anyagok használata veszélyt jelenthet az emberi egészségre, és ezt közösségi szinten kell kezelni, a Bizottság az SCCS‑sel történt konzultációt követően, ennek megfelelően módosíthatja a II–VI. mellékleteket. […]

[…]”

20.

2012 szeptemberében a Bizottság megkapta az ANSM által benyújtott kockázatértékelést, amelynek értelmében a három év alatti gyermekek számára készült kozmetikai termékekben a fenoxietanol tartósítószerként való használatára engedélyezett maximális (1%‑os) koncentrációt 0,4%‑ra kell csökkenteni, és a fenoxietanol a pelenkával fedett bőrfelületen való felhasználásra szánt kozmetikai termékekben nem alkalmazható. ( 6 )

21.

2016. október 6‑án az SCCS jelentést adott ki, amelyben – a célzott korcsoporttól függetlenül – biztonságosnak ítélte a fenoxietanol tartósítószerként való alkalmazását 1,0%‑os maximális koncentrációban.

22.

2017 decemberében az ANSM ideiglenes tudományos szakbizottságot hívott össze, amely támogatta e hatóság 2012 szeptemberében tett javaslatát.

23.

2019. március 13‑án az ANSM alkalmazta az 1223/2009 rendelet 27. cikke szerinti védzáradékot, és meghatározta a fenoxietanolt tartalmazó nem leöblítendő kozmetikai termékek franciaországi piaci forgalmazásának különös feltételeit.

24.

A vitatott határozatban az ANSM átmeneti jelleggel előírta, hogy – a dezodorok, a hajkondicionáló és a sminktermékek kivételével – a fenoxietanolt tartalmazó „nem leöblítendő kozmetikai termékek” ( 7 ) címkéjén fel kell tüntetni, hogy a termék nem alkalmazható a három évesnél nem idősebb gyermekek pelenkával fedett bőrfelületén. ( 8 )

25.

Az ANSM 2019. május 10‑én tájékoztatta a Bizottságot a vitatott határozatról.

26.

2019. november 27‑én a Bizottság egyik tisztviselője ( 9 ) elektronikus levelet küldött az ANSM főigazgatójának (a továbbiakban: az egységvezető levele), amelyben többek között jelezte, ( 10 ) hogy az átmeneti intézkedés, amely egy termékkategóriára és nem egy vagy több konkrét termékre vonatkozik, nem tartozik az 1223/2009 rendelet 27. cikkének hatálya alá.

27.

Az ANSM főigazgatója 2019. december 6‑án vitatta az egységvezető levelében szereplő elemzést, és tájékoztatta őt arról, hogy az 1223/2009 rendelet 27. cikke alapján elfogadásra kerülő bizottsági intézkedésig átmeneti intézkedésként fenntartja a vitatott határozatot.

28.

2019. április 8‑án a FEBEA a megtámadott határozat semmisségének megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Conseil d’État‑hoz (államtanács).

29.

A FEBEA álláspontja szerint az átmeneti intézkedés sérti az 1223/2009 rendeletet, mivel anélkül, hogy teljesülnének az utóbbi 27. cikkében szereplő védzáradék alkalmazási feltételei, olyan címkézési kötelezettséget ír elő, amelyet e rendelet nem tartalmaz. Megsértette tehát a kozmetikai termékek szabad mozgásáról szóló 9. cikket.

30.

A kereset elbírálásához a Conseil d’État (államtanács) szükségesnek tartja annak meghatározását, hogy:

31.

Kétségeinek eloszlatása érdekében a Conseil d’État (államtanács) előzetes döntéshozatal céljából hat kérdést terjesztett a Bíróság elé, amelyek közül a Bíróság útmutatása szerint csak az első három kérdéssel foglalkozom:

32.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2021. január 4‑én érkezett a Bírósághoz.

33.

A FEBEA, a francia és a görög kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A görög kormány kivételével valamennyien részt vettek a 2022. január 20‑i tárgyaláson.

34.

Az egységvezető levelének jogi természetére vonatkozó (előkészítő aktus vagy végleges határozat) első kérdést az 1223/2009 rendelet 27. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben kell megítélni.

35.

Ennek fényében a kérdés az, hogy az említett cikk alkalmazásában az egységvezető levele értelmezhető‑e a Bizottságnak az ANSM átmeneti intézkedésére adott hivatalos visszacsatolásaként vagy válaszaként.

36.

A jelen előzetes döntéshozatali eljárásban részt vevő valamennyi fél (különösen a két legfontosabb érintett, nevezetesen a francia kormány által képviselt ANSM és a Bizottság) egyetért abban, hogy az egységvezető levele nem bír bizottsági határozati jelleggel.

37.

Ha az ANSM az említett levelet végleges bizottsági határozatnak tekintette volna, a francia kormány az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújthatott volna be. Ezt nem csak nem tette meg, de 2019. december 6‑án az ANSM arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy ezen intézmény az 1223/2009 rendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadásra kerülő határozatáig fenntartja az átmeneti intézkedést.

38.

A Bizottság különösen a levél határozati jellegét vitatja, és azt pusztán előkészítő aktusként ismeri el. Olyan érvekre támaszkodik, amelyekkel egyetértek:

39.

Ezekből az elbírálási szempontokból világosan kitűnik, hogy az egységvezető levele nem egyenértékű az olyan határozattal, amelyet a Bizottságnak az 1223/2009 rendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján kell elfogadnia.

40.

Emlékeztetek arra, hogy e rendelkezés értelmében a Bizottság tájékoztatja a nemzeti hatóságot arról, hogy az átmeneti intézkedés indokolt‑e vagy sem. Márpedig az egységvezető levele nem mondja ki kifejezetten, hogy a megtámadott határozat indokolatlan. A nemzeti hatóság sem köteles hatályon kívül helyezni az átmeneti intézkedést, amint azt az 1223/2009 rendelet 27. cikkének (5) bekezdése a megalapozottság hiánya esetén előírja.

41.

Ismétlem, az egységvezető levele csupán azt javasolja a nemzeti hatóságoknak, hogy vizsgálják felül az átmeneti intézkedést, és ha szükségesnek tartják, nyújtsanak be olyan új tudományos adatokat, amelyek lehetővé teszik az SCCS fenoxietanolra vonatkozó véleményének felülvizsgálatát.

42.

Ezenfelül, amint azt a francia kormány hangsúlyozza, az egység vezetője nem jogosult arra, hogy a Bizottság nevében határozatokat hozzon, és a levele sem jelöl meg jogalapot, ami nem felel meg a joghatás kiváltására irányuló aktusokkal szemben támasztott jogbiztonság követelményének. Ez utóbbi kötelező ereje éppen az uniós jog egy olyan rendelkezéséből ered, amelyet jogalapként kell megjelölni. ( 11 )

43.

Összefoglalva, az 1223/2009 rendelet 27. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy olyan levél, mint az egységvezető levele, amely nem közli hivatalosan az ANSM‑mel, hogy az e rendelet 27. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott átmeneti intézkedés indokolt‑e vagy sem, nem tekinthető végleges bizottsági határozatnak.

44.

A második kérdés azon a (helyes) feltételezésen alapul, hogy az egységvezető levele nem fejezi ki a Bizottság döntését. Ennek megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság kétségei azon nemzeti bíróság hatáskörét érintik, amelynek a hozzá benyújtott keresetekkel elé terjesztett ügyben az átmeneti intézkedés jogszerűségét kell vizsgálnia.

45.

A Conseil d’État (államtanács) azt kívánja megtudni, hogy az 1223/2009 rendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján hozhat‑e határozatot az átmeneti intézkedésről szóló bizottsági határozat elfogadásáig, és ha igen, milyen feltételek mellett.

46.

E (kettős) kérdés első részére adandó válasz nem vet fel nehézségeket. Az érintetteket megillető bíróság előtti védelem nemzeti szintű garanciáját az 1223/2009 rendelet 28. cikke rögzíti. E rendelkezés szerint a 25. és 27. cikk értelmében hozott döntések esetében késedelem nélkül értesíteni kell „a felelős személyt, akit egyidejűleg tájékoztat az érintett tagállam jogszabály alapján rendelkezésére álló jogorvoslatokról és jogorvoslatok határidejéről”. ( 12 )

47.

Az 1223/2009 rendelet 28. cikkében szereplő „jogorvoslat” kifejezés tehát azt jelenti, hogy amennyiben a nemzeti jog erre felhatalmazást ad, a nemzeti bíróságnak jogában áll felülvizsgálni a nemzeti hatóságok által az említett rendelet 27. cikkének (1) bekezdése alapján hozott átmeneti intézkedésekről szóló határozatot.

48.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második része az átmeneti intézkedések elleni keresetet elbíráló nemzeti bíróság hatáskörének körülhatárolására irányul.

49.

A Bíróság már határozott olyan hasonló eljárásokban, amelyekben az uniós jog a nemzeti hatóságokra ruházta az átmeneti intézkedések elfogadásának hatáskörét, a végső értékelést pedig az uniós intézményekre bízta.

50.

A Monsanto és társai ítélet ( 13 ) az – 1223/2009 rendelettel párhuzamos rendszert követő – 1829/2003/EK rendelettel ( 14 ) összefüggésben született.

51.

Az 1829/2003 rendelet 34. cikke a sürgősségi intézkedések elfogadásáról rendelkezik, ha az e rendelettel engedélyezett termékek minden bizonnyal komoly kockázatot jelentenek az emberi egészségre, az állatok egészségére vagy a környezetre. Ilyen helyzetben (és a 178/2002/EK rendelet 54. cikkének (1) bekezdése szerinti körülmények között) ( 15 ) a tagállamok átmeneti védintézkedéseket fogadhatnak el, illetve kötelesek erről a többi tagállamot és a Bizottságot haladéktalanul tájékoztatni.

52.

A Bíróság a Monsanto és társai ítéletben a következő megállapításokat tette ezzel kapcsolatban:

53.

Úgy vélem, hogy ezek a megfontolások átültethetők az 1223/2009 rendelet értelmezésére, amely 27. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagállam illetékes hatósága „megbizonyosod[jon] vagy aggodalomra okot adó nyomós indokai [legyenek] arra nézve, hogy a forgalmazott kozmetikai termék vagy termékek komoly veszélyt jelentenek vagy jelenthetnek az emberi egészségre”. Ilyen körülmények között az említett hatóság „megfelelő átmeneti intézkedéseket […] hoz[hat] az adott kozmetikai termék vagy termékek forgalomból történő kivonására, visszahívására, vagy más módon korlátoz[hatja] e termékek hozzáférhetőségét”.

54.

Az ilyen jellegű határozat elfogadása után az a nemzeti bíróság, amely előtt azt megtámadták, továbbra is teljes hatáskörrel rendelkezik a kereset elbírálására, mindaddig, amíg a Bizottság nem hozta meg az 1223/2009 rendelet 27. cikkének (3) bekezdése szerinti határozatot.

55.

Ha viszont a Bizottság hozott volna egy olyan határozatot, amely a tagállam valamennyi hatóságát mindaddig köti, amíg azt a Bíróság meg nem semmisíti, akkor a nemzeti bíróság előtti jogvita már nem szolgálna semmilyen célt.

56.

Márpedig, amíg a Bizottság a fentiek szerint nem hoz határozatot, a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, ( 20 ) hogy az átmeneti intézkedést elfogadó hatóság megfelelt‑e mind az 1223/2009 rendelet 27. cikkében foglalt anyagi, mind pedig ugyanezen rendeletben – és természetesen az alkalmazandó nemzeti szabályokban – meghatározott eljárási követelményeknek:

57.

A két lehetséges mód közül bármelyik szerint jár is el a nemzeti bíróság, amíg a Bizottság nem gyakorolja az 1223/2007 rendelet 27. cikkének (3) bekezdése szerinti hatáskörét, ( 22 ) a nemzeti bíróság nem akadályozza a Bizottság kizárólagos hatáskörének gyakorlását:

58.

Amint arra korábban emlékeztettem, a Bizottság végleges határozata kötelező a tagállam valamennyi szervére mindaddig, amíg azt a Bíróság meg nem semmisíti. A nemzeti bíróság előzetes beavatkozása tehát nem összeegyeztethetetlen a Bizottság későbbi beavatkozásával.

59.

A Bizottság állításával szemben ( 23 ) az átmeneti intézkedésekről szóló határozatot megsemmisítő nemzeti bírósági határozat nem gátolja jobban a Bizottság saját fellépését annál, mintha ezeket az intézkedéseket a tagállam illetékes hatósága saját kezdeményezésére vonná vissza vagy helyezné hatályon kívül.

60.

Ha a nemzeti hatóság saját hatáskörben vagy bírósági ítélet végrehajtása során megakadályozná az átmeneti intézkedés elfogadásáról szóló határozat hatékony érvényesülését, a Bizottságnak többé nem kellene határoznia az intézkedés indokoltságáról (mivel az megszűnt), de ez semmiképpen sem érinti azirányú saját hatáskörét, hogy egy anyag kozmetikai termékekben való felhasználásában rejlő kockázatokat értékelje, és ennek megfelelően járjon el.

61.

Összefoglalva, amíg a Bizottság nem gyakorolja az 1223/2009 rendelet 27. cikkének (3) bekezdésében ráruházott hatáskört, a nemzeti bíróság megsemmisítheti vagy elővigyázatossági intézkedésként fenntarthatja a nemzeti hatóság átmeneti intézkedéseit.

62.

Az alapügyben eljáró bíróság azt kívánja megtudni, hogy az 1223/2009 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi‑e az ugyanazon anyagot tartalmazó termékeket magában foglaló termékkategóriára vonatkozó átmeneti intézkedések meghozatalát.

63.

A Bizottság és a FEBEA a nemleges válasz mellett érvelnek: a hivatkozott cikk csak egy meghatározott – módon forgalomba került, vagyis piacon kínált – kozmetikai termékkel kapcsolatban engedélyez átmeneti intézkedéseket. A nemzeti hatóság csak egy védjeggyel vagy egy adott kereskedelmi névvel forgalmazott termék vonatkozásában járhat el.

64.

A francia és a görög kormány nem ért egyet ezzel az értelmezéssel olyan indokok alapján, amelyekkel lényegében egyetértek. Elismerem azonban, hogy mindkét álláspontot erős érvek támasztják alá.

65.

Elemzésemet a kozmetikai termék fogalmával kezdem, majd rátérek az 1223/2009 rendelet céljára. Végül a Bizottságnak a nemzeti hatóságokkal történő információcsere‑rendszerével kapcsolatos érveire fogok összpontosítani.

66.

Az 1223/2009 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja a kozmetikai terméket a következőképpen határozza meg: „minden olyan anyag vagy keverék, amely azt a célt szolgálja, hogy az emberi test különböző külső részeivel […] érintkezésbe kerüljön, kizárólag vagy elsősorban azok tisztítása, illatosítása, kinézetük megváltoztatása, védelme, megfelelő állapotban tartása céljából, vagy a testszag megszüntetése érdekében”.

67.

A Bíróság szóhasználatával élve ez a meghatározás „három kumulatív feltételen alapul: először is a szóban forgó termék természete (anyag vagy keverék), másodszor az emberi test azon része, amellyel e termék rendeltetése szerint érintkezésbe lép, harmadszor pedig az említett termék alkalmazásának célja”. ( 24 )

68.

E kritériumok közül a jelen jogvita szempontjából az első a legjelentősebb. ( 25 ) A kozmetikai termék konkrétan egy anyagból ( 26 ) vagy anyagok keverékéből áll. ( 27 ) A kozmetikai termék és az azt alkotó anyagok vagy keverékek közötti kapcsolat tehát tagadhatatlan.

69.

Más a helyzet, ha a terméket a piacon a saját lényegétől idegen, külsődleges elemek, például a kereskedelmi forgalomban megkülönböztető megjelölések (védjegyek) vagy a gyártó által adott elnevezés révén mutatják be.

70.

A termék és az anyag közötti egyértelmű kapcsolat tehát elvileg a francia és a görög kormány által megfogalmazott álláspont mellett szól.

71.

Igaz azonban, hogy az 1223/2009 rendelet egyes rendelkezései első pillantásra a FEBEA és a Bizottság által támogatott értelmezésnek tűnnek, mivel arra utalnak, hogy egy termék azonosítása a neve alapján történik:

72.

Úgy vélem, hogy e rendelkezéseknek az 1223/2009 rendelet 27. cikkével összefüggésben történő értelmezése nem vezet szükségszerűen ahhoz, hogy az utóbbi hatályát a megkülönböztető megjelöléssel vagy kereskedelmi névvel ellátott, a piacon megjelenő egyes (azaz egyedi) termékekre korlátozzuk. Megpróbálom elmagyarázni, hogy a rendelkezés célja az említett rendelet összefüggésében a másik megoldás mellett szól, minden esetben a kozmetikai termék fogalmának szó szerinti megfogalmazásából kiindulva.

73.

Amint azt a Bíróság megállapította, „[a]z 1223/2009 rendelet – e rendelet (3) és (4) preambulumbekezdésére tekintettel értelmezett – rendelkezéseinek, és különösen 1. cikkének együttes olvasatából az következik, hogy e rendelet célja a hatályos uniós szabályok teljes körű harmonizálása a kozmetikai termékek belső piacának létrehozása és egyúttal az emberi egészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében”. ( 29 )

74.

E célok elérése érdekében „[a] tagállamok […] nem utasíthatják el, tilthatják meg vagy korlátozhatják azon kozmetikai termékek forgalmazását, amelyek megfelelnek az e rendeletben előírt követelményeknek”, ( 30 ) elfogadhatnak viszont a jelen ügyben vitatottakhoz hasonló védintézkedéseket.

75.

Az emberi egészség védelme, amely a termékek szabad mozgásának korlátjaként működik, áthatja az 1223/2009 rendelet egészét. ( 31 ) Ebben két beavatkozási szintet lehet megkülönböztetni:

76.

A nemzeti hatóság piacfelügyeleti feladatokat lát el, amelyekhez megfelelő információkkal kell rendelkeznie. A felelős személyeknek és a forgalmazóknak különösen a kozmetikai termék súlyos nemkívánatos hatásainak fennállásáról kell tájékoztatniuk a Bizottságot (az 1223/2009 rendelet 22. és 23. cikke).

77.

Az 1223/2009 rendelet 24. cikke szerint, amennyiben komoly kétség merül fel a kozmetikai termékben felhasznált anyag biztonságosságával kapcsolatban, azon tagállam hatósága, ahol az adott terméket forgalmazzák, „kérheti a felelős személyt, hogy küldje meg azon kozmetikai termékek listáját, amelyekért felelős, és amelyek az adott anyagot tartalmazzák”. ( 33 )

78.

Értelemszerűen az 1223/2009 rendelet ezen előírása azt eredményezi, hogy a nemzeti hatóság olyan információkkal rendelkezik, amelyek nem csak egyetlen termékre, hanem az ugyanazon anyagot tartalmazó termékek „listájá[ra]” is kihatnak.

79.

Az, hogy egy ilyen „lista” mennyiben minősül a termékek „csoportjának” vagy „kategóriájának”, számomra inkább szemantikai, mintsem valódi kérdésnek tűnik. Ami lényeges, az az, hogy a nemzeti hatóság által akár hivatalból, ( 34 ) akár a felelős személyektől vagy forgalmazóktól kapott tájékoztatás alapján indított ellenőrzés során bizonyos kétségek merülhetnek fel egy vagy több kozmetikai termékben megtalálható anyag biztonságosságát illetően.

80.

A nemzeti hatóság így képes lesz azonosítani azon kozmetikai termékek együttesét (nevezzék azt listának, csoportnak vagy kategóriának), amelyek – mivel összetételükben egy bizonyos anyagot tartalmaznak – károsan befolyásolhatják az emberi egészséget. Ha ez igaz a 24. cikkre, ugyanazon okból igaz lesz az 1223/2009 rendelet 27. cikkének (1) bekezdésére is.

81.

Az 1223/2009 rendelet által a nemzeti hatóságok rendelkezésére bocsátott reagálási mechanizmusok két eltérő forgatókönyvnek felelnek meg:

82.

E második – jelen esetben valóban releváns – forgatókönyv szerint az a nemzeti hatóság, amely egy vagy több kozmetikai termékben komoly egészségügyi kockázatot észlel, annak ellenére, hogy azok megfelelnek az 1223/2009 rendelet előírásainak, hallgatólagosan magának a rendeletnek (különösen a mellékleteinek) a lehetséges hiányosságaira hívja fel a figyelmet. E feltételezett hiányosság így közösségi dimenziót kap, és a nemzeti hatóság jóhiszeműen együttműködik a Bizottsággal, amikor felhívja a Bizottság figyelmét annak fennállására.

83.

Ezért a nemzeti hatóság beavatkozása mindaddig csak átmeneti jellegű lehet, amíg a Bizottság nem igazolja, hogy az 1223/2009 rendelet feltételezhetően helytelen előírása továbbra is helyes (ebben az esetben a nemzeti hatóságnak hatályon kívül kell helyeznie átmeneti intézkedését, ami nem lenne megalapozott), vagy ellenkezőleg, azt meg kell változtatni (ebben az esetben a Bizottság megerősíti, hogy az átmeneti intézkedés megalapozott volt, és magának a rendeletnek a 31. cikkében foglalt eljárást kell követni).

84.

A nemzeti hatóság és a Bizottság közötti együttműködésnek az 1223/2009 rendeletben rejlő logikája magyarázza azt, hogy amennyiben az átmeneti intézkedések megalapozottak, a 27. cikk (4) bekezdése a 31. cikk (1) bekezdésére hivatkozik, mivel fennáll, hogy „a kozmetikai termékekben megtalálható anyagok használata veszélyt jelenthet az emberi egészségre, és ezt közösségi szinten kell kezelni”. ( 38 )

85.

Ha mindez igaz, akkor a nemzeti hatóság a kozmetikai termékekben használt egyes anyagok használatából eredő, az emberi egészségre jelentett kockázatról tájékoztathatja a Bizottságot annak érdekében, hogy az véglegesen határozzon. Ezért az 1223/2009 rendelet céljával összeegyeztethetőbb az, hogy a 27. cikkének (1) bekezdése által engedélyezett átmeneti intézkedések nem csak egyetlen, a védjegye és a kereskedelmi neve által azonosított termékre, hanem több, ( 39 ) a bennük lévő anyag alapján csoportosított termékre is kiterjeszthetők. Ha ezek a termékek egészségügyi kockázatot jelentenek, az pontosan azért van, mert tartalmazzák ezt az anyagot.

86.

Ismételten megjegyzem, hogy ez az értelmezés összhangban van a mellékletek felülvizsgálati folyamatának módszertanával, amelyet a Bizottságnak az 1223/2009 rendelet 31. cikkével összhangban meg kell indítania, ha az átmeneti intézkedést indokoltnak tartja.

87.

Amennyiben ez a felülvizsgálati eljárás a nemzeti hatóság megalapozottnak ítélt, és „a kozmetikai termékekben megtalálható anyagok használat[ából]” (többes számban) ( 40 ) eredő kockázatok megelőzését célzó intézkedését követően indult, észszerű úgy tekinteni, hogy a nemzeti hatóság képes volt mérlegelni az olyan termékkategóriával kapcsolatos kockázatokat, amelyek mindegyike ugyanazon, az emberi egészségre veszélyesnek vélt anyagot tartalmazza.

88.

Az 1223/2009 rendelet 27. és 31. cikke a kozmetikai termékre utal, amelyet – mint már említettem – a 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja anyagként vagy anyagok keverékeként határoz meg. Semmi sem akadályozza tehát azt, hogy egy termékkategóriát egy adott anyag jelenléte alapján jellemezzenek.

89.

Hangsúlyozom, a rendelet célkitűzéseinek és rendszerszintű értelmezésének összeegyeztetésére számomra ez a megoldás tűnik a legmegfelelőbbnek. Az átmeneti intézkedésnek a közös elemeket tartalmazó kozmetikai termékek egy kategóriájára történő alkalmazása elősegíti az emberi egészség megfelelő szintű védelmének hatékonyabb elérését. Az 1223/2009 rendelet szövegében szereplő különböző érdekek szembenállásában ez a cél érvényesül.

90.

Megítélésem szerint három további érv is alátámasztja ezt az álláspontot:

91.

Való igaz, hogy az egy kategóriába tartozó kozmetikai termékekben lévő anyag jelenléte alapján elfogadott védintézkedés erősebben befolyásolhatja a kozmetikai termékek szabad mozgását, mint az egyetlen konkrét termékre alkalmazott védintézkedés. Jogosnak tekinthető tehát a Bizottság abbéli aggodalma, hogy elkerülje a belső piac széttöredezését és megvédje az ágazat teljes harmonizációját.

92.

Márpedig az 1223/2009 rendelet 27. cikke (3) bekezdésének általam támogatott értelmezése nem hagyja figyelmen kívül a harmonizációs követelményeket, amelyek betartását a 28. cikkben előírt jogorvoslati lehetőségek, és különösen a Bizottság azon jogköre biztosít, hogy adott esetben a nemzeti intézkedést indokolatlannak nyilváníthatja.

93.

Végül a nemzeti hatóságok rendelkezésére álló védintézkedések összeegyeztethetők a Bizottság azon lehetőségével, hogy éljen az 1223/2009 rendelet 31. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésével, ha az említett rendelet mellékletei által engedélyezett anyaggal kapcsolatban „rendkívül sürgős eset” fennállását ítéli meg.

94.

Megismétlem, hogy a Bizottság rendelkezésére álló ezen lehetőség nem zárja ki a területükön forgalomba hozott termékek által az emberi egészségre jelentett esetleges komoly kockázatot gyorsabban észlelő és arra reagáló nemzeti hatóságok kezdeményezéseit. A rendelet 27. cikkében előírt, a 31. cikk (1) bekezdésében foglaltakat kiegészítő mechanizmus hozzáadott értéke éppen abban áll, hogy hatékony (azonnal végrehajtható), átmeneti jellegű eszközöket biztosít e hatóságok számára, miközben biztosítja a kozmetikai termékek belső piacának egységét, és a végső szót a Bizottság kezében hagyja.

95.

Az 1223/2009 rendelet 27. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint „[a]z első albekezdés alkalmazásában a 2001/95/EK irányelv[ ( 44 )] 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, információcserére szolgáló rendszer alkalmazandó”.

96.

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a (RAPEX néven ismert) rendszeren keresztül történő információcsere egy adott termékre vonatkozó egyedi intézkedésekre korlátozódik, nem pedig egy vagy több termékkategóriára vonatkozó általános intézkedésekre.

97.

Álláspontja alátámasztására a Bizottság az (EU) 2019/417 végrehajtási határozatra, ( 45 ) és különösen annak melléklete I. részének 4.4. pontjára hivatkozik, amely szerint „[a] nemzeti szinten elfogadott, általánosan alkalmazandó és a fogyasztási cikkek (valamely) általában ismertetett kategóriája (kategóriái) forgalmazásának és használatának […] megelőzésére vagy korlátozására irányuló rendelkezéseket nem kell bejelenteni a Bizottságnak a RAPEX alkalmazáson keresztül”.

98.

Ugyanez a rendelkezés azonban hozzáteszi, hogy „[a] kizárólag a termékek általában meghatározott kategóriáira – és nem a márkájuk, megjelenésük, gyártójuk, forgalmazójuk, modellnevük vagy ‑számuk stb. szerint meghatározott termékekre (termékkategóriákra) –, például általában valamennyi termékre vagy az egyazon célra szolgáló valamennyi termékre alkalmazandó valamennyi ehhez hasonló nemzeti intézkedést a 2015/1535/EU […] irányelv[ ( 46 )] alapján kell bejelenteni a Bizottságnak”.

99.

Márpedig, amikor az ANSM meghozta a vitatott határozatot, amelyet a RAPEX alkalmazáson keresztül közölt a Bizottsággal, nem „a nemzeti szinten elfogadott, általánosan alkalmazandó és a fogyasztási cikkek (valamely) általában ismertetett kategóriá[jára]”, hanem a kifejezetten fenoxietanolt tartalmazónak minősített termékek pontos tipológiájára vonatkozó korlátozásokat vezetett be.

100.

A fentiek fényében javaslom, hogy a Bíróság a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdésre a következő választ adja: