A Bíróság (második tanács) 2022. április 28-i ítélete (a Korkein oikeus [Finnország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – C, CD kontra Syyttäjä

(C-804/21. PPU. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás - Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Európai elfogatóparancs - 2002/584/IB kerethatározat - A 23. cikk (3) bekezdése - A végrehajtó igazságügyi hatóság közreműködéséhez fűződő követelmény - A 6. cikk (2) bekezdése - Rendőrség - Kizártság - Vis maior - Fogalom - Az átadás jogi akadályai - A keresett személy által indított jogi eljárások - Nemzetközi védelem iránti kérelem - Kizártság - A 23. cikk (5) bekezdése - Az átadás határidejének lejárta - Következmények - Szabadon bocsátás - A szökés megakadályozásához szükséges egyéb intézkedések elfogadására vonatkozó kötelezettség)

(2022/C 237/25)

Az eljárás nyelve: finn

A kérdést előterjesztő bíróság

Korkein oikeus

Az alapeljárás felei

Felperesek: C, CD

Alperes: Syyttäjä

Rendelkező rész

A 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 23. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vis maior fogalma nem terjed ki az európai elfogatóparanccsal érintett személy által a végrehajtó tagállam joga alapján indított jogi eljárásokból eredő, átadással kapcsolatos jogi akadályokra, amennyiben az említett kerethatározat 15. cikke (1) bekezdésének megfelelően a végrehajtó igazságügyi hatóság elfogadta az átadásról szóló végleges határozatot.

A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározat 23. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság közreműködésére vonatkozóan e rendelkezésben előírt követelmény nem teljesül, ha a végrehajtó tagállamban a rendőrség hivatott azt vizsgálni, hogy vis maior áll-e fenn, illetve hogy az európai elfogatóparanccsal érintett személy fogva tartásának fenntartásához szükséges feltételeket betartották-e, és adott esetben a rendőrség határoz az új átadási időpontról, még akkor sem, ha e személynek joga van arra, hogy bármikor a végrehajtó igazságügyi hatósághoz forduljon annak érdekében, hogy a fent említett kérdésekben döntsön.

A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározat 23. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e 23. cikk (2)–(4) bekezdésében előírt határidőket lejártnak kell tekinteni – következésképpen az említett személyt szabadon kell bocsátani – abban az esetben, ha úgy tekintendő, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság közreműködésére vonatkozóan az említett kerethatározat 23. cikkének (3) bekezdésében előírt követelmény nem teljesül.

(1) HL C 95., 2022.2.28.