1)

A 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvet a tényleges érvényesülés elvére és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére tekintettel

a következőképpen kell értelmezni:

ezen irányelvvel ellentétes az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló egyszerűsített eljárásra vonatkozó olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a fogyasztó ügyféllel szemben előterjesztett kérelem tárgyában nem igazságszolgáltatási szerv hoz határozatot, mivel bíróság csak az említett határozat elleni esetleges jogorvoslat szakaszában jár el, anélkül hogy az ekkor eljáró bíróság – adott esetben hivatalból – felülvizsgálhatná, hogy a követelt munkadíj alapjául szolgáló szerződésben foglalt feltételek tisztességtelenek-e, továbbá anélkül hogy a felektől olyan bizonyítékokat fogadhatna el, amelyek eltérnek a nem igazságszolgáltatási szerv előtt már előterjesztett okirati bizonyítékoktól.

2)

A 2011/83 irányelvvel módosított 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

nem tartozik az e rendelkezésben előírt kivétel hatálya alá az ügyvéd és ügyfele között létrejött szerződés olyan feltétele, amelynek értelmében az ügyfél kötelezettséget vállal arra, hogy követi ezen ügyvéd utasításait, nem jár el az ügyvéd tudta nélkül vagy tanácsa ellenére, és pénzbeli szankció terhe mellett nem áll el azon eljárástól, amelynek nyomon követésével az említett ügyvédet megbízta.

3)

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet

a következőképpen kell értelmezni:

olyan feltételnek az ügyvéd és ügyfele között létrejött szerződésbe való belefoglalását, amely az utóbbit terhelő pénzügyi szankciót helyez kilátásba, amennyiben eláll azon bírósági eljárástól amelynek nyomon követésével az említett ügyvédet megbízta, és amely feltétel valamely ügyvédi kamara díjszabására utal, és azt sem a kereskedelmi ajánlat, sem a szerződéskötést megelőző tájékoztatás nem említette, ezen irányelv 7. cikke értelmében vett „megtévesztő” kereskedelmi gyakorlatnak kell minősíteni, mivel ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti az átlagos fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.