A Bíróság (nagytanács) 2022. november 22-i ítélete (a Rechtbank Den Haag [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – X kontra Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

(C-69/21. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4., 7. és 19. cikke - Az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma - A magán- és a családi élet tiszteletben tartása - A kiutasítás, a kitoloncolás és a kiadatás esetére vonatkozó védelem - Egészségügyi indokokon alapuló tartózkodási jog - A harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normák és eljárások - 2008/115/EK irányelv - Súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgár - A fájdalom enyhítését célzó orvosi kezelés - A származási országban nem elérhető kezelés - Feltételek, amelyek mellett a kitoloncolást el kell halasztani)

(2023/C 24/05)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Den Haag

Az alapeljárás felei

Felperes: X

Alperes: Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

Rendelkező rész

A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkét az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1. és 4. cikkével, valamint 19. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

az, ha egy valamely tagállam területén jogellenesen tartózkodó és súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgár tekintetében kiutasítási határozatot hoznak, vagy e személlyel szemben kitoloncolási intézkedést alkalmaznak, ellentétes e rendelkezéssel, amennyiben komolyan és megalapozottan feltételezhető, hogy az érintett abban a harmadik országban, amelybe kitoloncolják, a visszatérése esetén a fájdalma jelentős, orvosolhatatlan és gyors fokozódása valós veszélyének lesz kitéve amiatt, hogy az egyetlen hatékony fájdalomcsillapító kezelés ezen országban tiltott. A tagállamok nem írhatnak elő szigorú határidőt, amelyen belül a fájdalom ilyen fokozódásának meg kell nyilvánulnia ahhoz, hogy e kiutasítási határozat vagy kitoloncolási intézkedés akadályát képezhesse.

A 2008/115 irányelv 5. cikkét és 9. cikke (1) bekezdésének a) pontját az Alapjogi Charta 1. cikkével, 4. cikkével és 19. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal ellentétes, ha a szoros értelemben vett kitoloncolási intézkedésnek a harmadik országbeli állampolgár egészségi állapotára gyakorolt hatásait az illetékes nemzeti hatóság csak annak vizsgálata keretében veszi figyelembe, hogy e személy utazásra alkalmas állapotban van-e.

A 2008/115 irányelvet az Alapjogi Charta 7., valamint 1. és 4. cikkével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

—

az nem írja elő azon tagállam számára, amelynek a területén valamely harmadik országbeli állampolgár jogellenesen tartózkodik, hogy ezen állampolgárnak tartózkodási engedélyt adjon, ha vele szemben sem kiutasítási határozat, sem kitoloncolási intézkedés nem fogadható el, mivel komolyan és megalapozottan feltételezhető, hogy ezen állampolgár a célországban a súlyos betegsége által okozott fájdalom gyors, jelentős és orvosolhatatlan fokozódása valós veszélyének lenne kitéve;

—

annak vizsgálata során, hogy az említett állampolgár magánéletének a tiszteletben tartásához való joggal ellentétes-e az, ha ezen állampolgárral szemben kiutasítási határozatot vagy kitoloncolási intézkedést fogadnak el, az illetékes nemzeti hatóságnak figyelembe kell vennie ezen állampolgár egészségi állapotát és az e tagállamban e betegség miatt igénybe vett ellátásokat, az egyéb releváns tényezőkkel együtt;

—

az ilyen határozat vagy intézkedés elfogadása nem sérti e jogot pusztán amiatt, hogy ezen állampolgár a célországba való visszatérés esetén ki van téve azon veszélynek, hogy az egészségi állapota romlik, amennyiben ez a veszély nem éri el a Charta 4. cikke tekintetében megkövetelt súlyossági küszöböt.

(1) HL C 163., 2021.5.3.