—

nyilvánítsa a jelen keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

semmisítse meg az EGSZB 2020. április 8-i, a felperes szakmai előmenetelének helyreállítása iránti kérelmét elutasító határozatát, továbbá amennyiben szükséges, a panaszát elutasító, 2020. november 8-i hallgatólagos határozatát;

—

kötelezze az EGSZB-t az elmaradt díjazások és az abból származó pénzügyi juttatások, valamint azokra számított, az Európai Központi Bank által meghatározott késedelmi kamatlábat két ponttal meghaladó kamat megfizetésére;

—

kötelezze az EGSZB-t, hogy nem vagyoni kártérítés címén fizessen meg 2 000 eurót;

—

az alperest kötelezze a költségek egészének viselésére.

1.

Az első jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkében rögzített eljárási garanciák megsértésén és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésén alapul. A felperes arra hivatkozik, hogy az a mód, ahogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (ESZGB) a csoportok titkárságain szolgálatot teljesítő ideiglenes alkalmazottak előléptetésére vagy átsorolására vonatkozó döntéseket hozza, sérti a Charta 41. cikke szerinti eljárási garanciákat. Ez a helyzet a felperes szolgálatba lépését követően meghozott, az előléptetésének mellőzéséről vagy átsorolásáról szóló határozat esetében. A felperes azt állítja egyrészt, hogy e határozatok semmilyen indokolást nem tartalmaznak, másrészt semmilyen szabály, általános döntés vagy közlemény sem utal arra, hogy mely szempontokat fogadtak el és alkalmaznak annak meghatározására, hogy mely ideiglenes alkalmazottakat léptetnek elő vagy sorolnak át.

2.

A második jogalap a jogbiztonság elvének megsértésén alapul. A felperes e tekintetben úgy véli, hogy az EGSZB ténylegesen rendelkezik mérlegelési mozgástérrel az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 10. cikke részletszabályai alkalmazási feltételeinek meghatározásával kapcsolatban, e feltételeknek és részletszabályoknak ugyanakkor biztosítani kell az előreláthatóságnak az uniós jog által megkövetelt fokát. Márpedig meg kell állapítani, hogy nem áll fenn ez a helyzet, mivel nincsenek olyan, még egyértelműbb és átláthatóbb szempontok, amelyek alapján az ideiglenes alkalmazottak tudhatnák, hogy mikor kerül sor olyan előléptetésre vagy átsorolásra, amelynek következtében a szerződést módosítják.

3.

A harmadik jogalap a nyilvánvaló értékelési hibán alapul, mivel azon határozat értékelése, amely 2004-től a felperest csupán három alkalommal sorolta át, noha figyelembe kellett volna venni az EGSZB-n belüli állítólagos állandó gyakorlatból eredő szempontokat, nyilvánvalóan hibás.

4.

A negyedik jogalap a gondoskodási kötelezettség megsértésén alapul. A felperes úgy véli, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság az érdekeit egészen a szolgálatba lépésétől kezdve folyamatosan nem vette figyelembe az előléptetendő vagy átsorolandó alkalmazottakra vonatkozó határozathozatal során.