2020. december 15-én benyújtott kereset – Planistat Europe és Charlot kontra Bizottság

(T-735/20. sz. ügy)

(2021/C 53/65)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Planistat Europe (Párizs, Franciaország), Hervé-Patrick Charlot (Párizs) (képviselő: F. Martin Laprade ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—

állapítsa meg, hogy az Európai Bizottságnak az EUMSZ 340. cikkben foglalt rendelkezések értelmében fennáll a szerződésen kívüli felelőssége, mivel:

—	kellően súlyosan megsértette a gondossági kötelezettséget és a megfelelő ügyintézés elvét;

—	kellően súlyosan megsértette a védelemhez való jogot;

—	kellően súlyosan megsértette a bizalmas kezelésre irányuló kötelezettéget;

—	ezáltal pedig vagyoni és/vagy nem vagyoni kárt okozott a Planistat társaságnak és e társaság igazgatójának, H.-P. Charlot-nak;

következésképpen:

—	kötelezze az Európai Bizottságot, hogy a H.-P. Charlot részéről felmerült nem vagyoni kár jogcímén fizessen 150 000 euró összeget;

—	kötelezze az Európai Bizottságot, hogy a felperesek részéről felmerült vagyoni kár jogcímén fizessen 11 600 000 euró összeget;

—	kötelezze az Európai Bizottságot, hogy térítse meg a Planistat társaság és H.-P. Charlot részéről az eljárás során felmerült összes költséget.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek négy jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap a gondossági kötelezettség és a megfelelő ügyintézés elve hamis vádnak minősülő azon kijelentések folytán történő megsértésén alapul, amelyeket a Csalás Elleni Hivatal (OLAF), majd a Bizottság tett a felperesekkel szemben, akiknek ártatlanságát 2016. június 16-án véglegesen megerősítette a francia Cour de cassation (semmítőszék). E tekintetben a felperesek azt állítják, hogy:

—	az európai uniós adminisztráció nem vette figyelembe a bűncselekményekkel igaztalanul és hamisan megvádolt felperesek jogos érdekeit, ezáltal pedig nem tett eleget a velük szemben fennálló gondossági kötelezettségének;

—	a megfelelő ügyintézéshez való jog nyilvánvalóan magában foglalja minden jogalany ahhoz való jogát, hogy az Unió alkalmazottai és intézményei ne tegyenek vele szemben hamis vádnak minősülő kijelentéseket.

A második jogalap a megfelelő ügyintézéshez való jog, valamint a védelemhez való jog és az ártatlanság vélelme azon felróható hanyagság folytán történő megsértésén alapul, amelyet az OLAF akkor tanúsított, amikor a 2003. március 19-i levélben a felperesekkel szemben hamis vádat fogalmazott meg a francia hatóságok előtt. A felperesek e tekintetben úgy vélik, hogy:

—	az OLAF az észszerű határidő tiszteletben tartására irányuló kötelezettséggel összeegyeztethetetlen sietségről tett tanúbizonyságot, amikor a felperesek ellen irányuló külső vizsgálat megindításának másnapján információkat továbbított a francia hatóságoknak;

—	az OLAF köteles lett volna a felpereseket ugyanolyan bánásmódban részesíteni, mint az európai tisztviselőket, és meg kellett volna várnia, hogy további információkkal rendelkezhessen annak érdekében, hogy tájékozottabb módon hozzon határozatot;

—	az OLAF-nak meg kellett volna tennie azt az elővigyázatossági intézkedést, hogy előzetesen tájékoztatja a felpereseket annak érdekében, hogy kontradiktórius vita keretében magyarázatokat szerezzen be tőlük;

—	az OLAF nem alkalmazhatott volna nagyon határozott kijelentéseket tartalmazó olyan fordulatokat, amelyek azt a benyomást keltik, hogy a felperesek bűnösök voltak a közösségi források sérelmére elkövetett „fosztogatásban”.

A harmadik jogalap a személyes adatok bizalmas kezelésére irányuló kötelezettség, továbbá a megfelelő ügyintézéshez való jog, valamint az ártatlanság vélelme azon „kiszivárogtatások” folytán történő megsértésén alapul, amelyek az OLAF-tól kerültek ki a 2003. március 19-én kelt hamis vád tartalmával kapcsolatban. E tekintetben a felperesek úgy vélik, hogy:

—	az OLAF nem tartotta tiszteletben a bizalmas kezelésre irányuló azon kötelezettséget, amely a vizsgálatai keretében vele szemben fennáll;

—	az OLAF megsértette a megfelelő ügyintézés elvét, amennyiben az magában foglalja a jogalanyok ahhoz való jogát, hogy az ügyeiket a bizalmas kezelés tiszteletben tartásával intézzék;

—	az OLAF megsértette az ártatlanság vélelmét, amikor hagyta, hogy a felperesekkel szembeni hamis vádja tárgyában információk kerüljenek ki.

A negyedik jogalap a megfelelő ügyintézéshez való jog, valamint az ártatlanság vélelme azáltal történő megsértésén alapul, hogy a Bizottság 2003 júliusában polgári jogi igényt érvényesítve feljelentést tett, valamint nyilvános közleményt adott ki. A felperesek azt állítják, hogy:

—	a Bizottság az észszerű határidő tiszteletben tartására irányuló kötelezettséggel összeegyeztethetetlen sietségről tett tanúbizonyságot;

—	a Bizottságnak meg kellett volna várnia az OLAF következtetéseit annak érdekben, hogy tájékozottabb módon hozzon határozatot azzal kapcsolatban, hogy adott esetben polgári jogi igényt érvényesítve feljelentést tesz;

—	a Bizottság nem tanúsított pártatlanságot a felperesekkel szemben, mivel előnyben részesítette a saját pénzügyi érdekeit, miközben azok nem voltak komolyan fenyegetve;

—	a Bizottság megsértette az ártatlanság vélelmét, amikor közzétette a 2003. július 9-i sajtóközleményét.