—

semmisítse meg a Bizottság 2020. március 2-i levelét, amelyben a Bizottság költségvetésért felelős főigazgató-helyettese 12 236 931,69 euró Bizottságnak való megfizetésére szólította fel az elsőrendű felperest;

—

következésképpen állapítsa meg, hogy a Bizottság a Törvényszék által a Westfälische Drahtindustrie és társai kontra Bizottság ítéletben (T-393/10, EU:T:2015:515) 2015. július 15-jei hatállyal saját hatáskörben kiszabott bírságba köteles beszámítani az elsőrendű felperes által a Bizottság részére 2011. június 29. és 2015. június 16. között teljesített, 16 400 000 euró összegű kifizetéseket és azok összesen 1 420 610 eurót kitevő kompenzációs kamatait, vagyis összesen 17 820 610 eurót, és hogy e bírság ezáltal – 18 149 636,24 euró 2019. október 17-i megfizetésével – már teljes mértékben megfizetésre került; és

—

kötelezze a Bizottságot, hogy 2019. október 17-től kezdődően számított kompenzációs kamattal növelve fizessen az elsőrendű felperesnek 1 633 085,17 eurót, valamint 2019. október 17-től a fizetendő összeg teljes visszafizetéséig számolva fizessen az EKB által a tényállás megvalósulásának időpontjában a refinanszírozási műveleteire alkalmazott, 3,5 százalékponttal növelt átlagos kamatlábbal számított késedelmi kamatot;

—

másodlagosan kötelezze az Európai Bizottság által képviselt Európai Uniót, hogy fizessen az első-, másod- és harmadrendű felperesnek 12 236 931,69 euró összegű kártérítést a Bizottság által az elsőrendű felperessel szemben a 2020. március 2-i levélben követelt 12 236 931,36 euró összegbe való beszámítás formájában, valamint 2019. október 17-től kezdődően számított kompenzációs kamattal növelve fizesse vissza az elsőrendű felperesnek az 1 633 085,17 euró összegű túlfizetést, valamint 2019. október 17-től a fizetendő összeg teljes visszafizetéséig számolva fizessen az EKB által a tényállás megvalósulásának időpontjában a refinanszírozási műveleteire alkalmazott, 3,5 százalékponttal növelt átlagos kamatlábbal számított késedelmi kamatot; és

—

mindenesetre kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 266. cikk első bekezdésének megsértése azáltal, hogy a Bizottság (tartósan) nem tett megfelelően eleget a bírság megsemmisítéséből eredő következményeknek, mivel nem vette figyelembe a Törvényszék által kimondott megsemmisítés, illetve a (visszamenőleg törölt) semmis bírság hatályát. A Törvényszék nem tartotta fenn, illetve nem hagyta helyben a semmis bírságot, hanem a felpereseket saját bírósági hatáskörében kiszabott új bírság megfizetésére kötelezte.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 266. cikk első bekezdésének, valamint az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 99. cikke (4) bekezdésének és 98. cikke (4) bekezdése első albekezdése b) pontjának megsértése a 2011. január 4-től számított késedelmi kamatok téves megállapítása miatt, mivel a Bizottság az általa az elsőrendű felperestől a 2015. július 15-i ítélet kihirdetéséig jogalap nélkül (ex tunc) beszedett fizetéseket, valamint az esedékes kompenzációs kamatokat jogellenesen elmulasztotta beszámítani a Törvényszék által 2015. július 15-i hatállyal a felperesek javára megállapított új bírság összegébe.

3.

Harmadik jogalap: a kettős büntetés tilalmának megsértése a Törvényszék által kiszabott bírság (de facto) növelése révén, mivel a Bizottság jogalap nélkül követeli a felperesektől 2011. január 4-től visszamenőleg késedelmi kamat fizetését.

4.

Negyedik jogalap: az EUMSZ 266. cikk első bekezdésének és a 2018/1046 rendelet 99. cikke (4) bekezdése b) pontjának megsértése azáltal, hogy hibásan számították ki a 2015. október 15-től esedékes késedelmi kamat megengedett maximális összegét.

5.

Ötödik jogalap: az EUMSZ 266. cikk első bekezdésének megsértése a megfelelő ügyintézés elvének és megfelelő adminisztratív irányítás szabályainak megsértése miatt, mivel a Bizottság jogalap nélkül követel a felperesektől a Törvényszék által kiszabott bírság (késedelmi kamatokkal növelt) összegét meghaladó (további) fizetést.