15.6.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 201/52


2020. április 21-én benyújtott kereset – CH és CN kontra Parlament

(T-222/20. sz. ügy)

(2020/C 201/66)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: CH és CN (képviselő: C. Bernard-Glanz ügyvéd)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

állapítsa meg, hogy a keresetük elfogadható;

semmisítse meg a megtámadott határozatokat annyiban, amennyiben azok nem foglalnak állást véglegesen a bejelentett lelki zaklatás tényállásának helytállóságáról;

kötelezze az alperest arra, hogy fizessen mindegyiküknek ex aequo et bono5 000 eurót az észszerű határidő túllépésével okozott nem vagyoni kár megtérítéseként, a teljes kifizetésig késedelmi kamatokkal növelve;

kötelezze az alperest arra, hogy fizessen mindegyiküknek ex aequo et bono10 000 eurót a bejelentett lelki zaklatás tényállásának helytállóságáról való állásfoglalás elmulasztásával okozott nem vagyoni kár megtérítéseként, a teljes kifizetésig késedelmi kamatokkal növelve;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek két jogalapra hivatkoznak a Parlament 2019. szeptember 13-i azon határozatával szembeni keresetük alátámasztására, amelyben ezen intézmény munkaszerződések megkötésére jogosult hatósága a segítségnyújtás iránti kérelmükre adott válaszában nem foglalt állást véglegesen a bejelentett lelki zaklatás tényállásának helytállóságáról.

1.

Az első jogalap az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 24. cikkének megsértésére vonatkozik azon az alapon, hogy a Parlament munkaszerződések megkötésére jogosult hatósága azáltal, hogy nem foglalt állást véglegesen a bejelentett lelki zaklatás tényállásának megvalósulásáról, elmulasztotta az őt terhelő segítségnyújtási kötelezettséget.

2.

A második jogalap a gondoskodási kötelezettség és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére vonatkozik, valamint az emberi méltósághoz való jog és az Európai Unió Alapjogi Chartája 1. és 31. cikkének megsértésére, azon az alapon, hogy a Parlament munkaszerződések megkötésére jogosult hatósága azáltal, hogy nem foglalt állást véglegesen a bejelentett lelki zaklatás tényállásának megvalósulásáról, megsértette a megfelelő ügyintézés elvét és a gondoskodási kötelezettségét, ezáltal megsértve a felperesek emberi méltósághoz való jogát.