—

semmisítse meg az (EU) 2019/1835 bizottsági végrehajtási határozatot (1) annyiban, amennyiben az aktív mezőgazdasági termelőkhöz kapcsolt vállalkozások meghatározásának hiányossága miatt az Egyesült Királyság akkreditált kifizető ügynökségei által az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére teljesített egyes kiadásokat kizár az európai uniós finanszírozásból; és

—

a Bizottságot kötelezze az Egyesült Királyság költségeinek a viselésére.

—

Először is a Bizottság tévesen értelmezte a 9. cikk (2) bekezdése első albekezdésének szövegét. Nem zárja ki a kérelmező részére történő kifizetést pusztán azért, mert a kérelmező egy nagyobb vállalatcsoport tagja, amelynek bizonyos más tagjai negatív listán szereplő tevékenységeket végeznek.

—

Másodszor a felperes azzal érvel, hogy e rendelkezés szövegének nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, amint azt a Bizottság értelmezi. Ami a szintaxist illeti, egyértelműen az tilos, hogy a csoport maga végezze a szóban forgó tevékenységet. Ez a feltétel nem teljesül, ha a közvetlen kifizetés kérelmezője olyan vállalkozás, amely (önmagában) megfelel a mezőgazdasági termelő 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározásának, de (önmagában) nem folytat releváns tevékenységet.

—

Harmadszor, az Egyesült Királyság értelmezését megerősíti az a tény, hogy a 9. cikk (2) bekezdése első albekezdésének szövege azt tükrözi, hogy a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja meghatározza a „mezőgazdasági termelő” fogalmát. A „mezőgazdasági termelő” állhat a) mezőgazdasági tevékenységet folytató egyetlen (természetes vagy jogi) személyből, vagy b) ilyen személyek csoportjából. Ez utóbbi esetben a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti egyetlen „mezőgazdasági termelőt” természetes vagy jogi személyek együttese alkotja. A mondat nem értelmezhető úgy, hogy a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja kiegészül egy „kapcsolt jogalanyokra” vonatkozó elemmel, ezért a 9. cikk (2) bekezdésének első albekezdése nem értelmezhető ily módon.

—

Negyedszer, a „természetes vagy jogi személyek csoportjai” kifejezés máshol is szerepel rendeletben, azonban úgy tűnik, hogy a Bizottság azt nem értelmezi a 9. cikk (2) bekezdése első albekezdésének általa végzett értelmezésével egységesen. Az Egyesült Királyság azzal érvel, hogy a szóban forgó kifejezést egyértelműen egységesen kell értelmezni az 1307/13 rendelet egészében.

—

Ötödször, az Egyesült Királyság arra is hivatkozik, hogy a Bizottság értelmezése további nyelvi problémát vet fel. A szóban forgó mondatban a „természetes” személyre való hivatkozás felesleges. Elegendő lenne ugyanis csak a „jogi személyek csoportjaira” hivatkozni. Egy természetes személy soha nem lehet egy másik természetes vagy jogi személy tulajdona, és nem is állhat kapcsolatban egy másik természetes vagy jogi személlyel oly módon, ahogy egy társaság egy másik társasághoz kapcsolódik.

—

Hatodszor, a szélesebb körű teleologikus megfontolások alátámasztják az Egyesült Királyság álláspontját, és aláássák a Bizottság álláspontját. A (10) preambulumbekezdés értemében ugyanis nem lehet közvetlen támogatásban részesíteni „természetes és jogi személyeket, kivéve, ha e személyek igazolni tudják, hogy tevékenységük nem csak kis mértékben mezőgazdasági tevékenység”. Ez a megközelítés teljes mértékben összhangban van a 9. cikk (2) bekezdése első albekezdésének Egyesült Királyság általi értelmezésével, és ellentétes a Bizottság értelmezésével.

—

Végül a 9. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése lehetővé teszi a 9. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt tilalom alóli kivételt, ha a kérelmező (függetlenül attól, hogy egyetlen személy vagy csoport) az a)–c) pont hatálya alá tartozik. Amennyiben a kérelmezők bizonyítani tudják, hogy mezőgazdasági tevékenységük „nem kismértékű”, a b) pont hatálya alá tartoznak. Egyértelmű tehát, hogy nem áll fenn jogalkotási szándék az olyan személyeknek nyújtott kifizetések kizárására, akik negatív listán szereplő tevékenységeket végeznek.