1

Keresetével a felperes European Dynamics Luxembourg SA egyrészt az EUMSZ 263. cikk alapján elsődlegesen az Európai Központi Bank (EKB) közbeszerzési bizottsága 2020. október 1‑jei azon döntésének megsemmisítését kéri, amely kizárta az informatikai alkalmazások szállítására irányuló szolgáltatásnyújtás és építési beruházás elvégzésére vonatkozó közbeszerzési eljárás három részére benyújtott ajánlatait (a továbbiakban: 2020. október 1‑jei határozat), másodlagosan az EKB felügyeleti hatóságának 2020. december 9‑i döntésének (a továbbiakban: 2020. december 9‑i határozat), és harmadlagosan az EKB valamennyi további kapcsolódó döntésének megsemmisítését, továbbá másrészt az EUMSZ 268. cikk alapján az általa e kizárás miatt állítólag elszenvedett károk megtérítését kéri.

[omissis]

51

Az EKB/2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdésének g) pontja a következőket írja elő:

„Az EKB bármikor kizárhatja a részvételből a részvételre jelentkezőt vagy ajánlattevőt, amennyiben az érintett: […] g) a verseny korlátozása céljából kapcsolatba lép más részvételre jelentkezőkkel vagy ajánlattevőkkel, vagy megkísérli jogtalanul befolyásolni a döntéshozatali folyamatot a beszerzési eljárásban.”

52

A felperes szerint e rendelkezés kizárólag a részvételre jelentkezőknek és ajánlattevőknek más részvételre jelentkezőkkel vagy ajánlattevőkkel, és nem az EKB‑val való kommunikációjára vonatkozik. Ezzel szemben az EKB szerint az említett rendelkezés alkalmazandó minden olyan kapcsolatfelvételre, beleértve a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők és az ajánlatkérő szerv közötti kapcsolatot is, amelyek a közbeszerzési eljárás döntéshozatali folyamatával függenek össze, és arra irányulnak, hogy azt jogellenesen befolyásolják, és megzavarják annak megfelelő lefolytatását.

53

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem annak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi (2005. június 7‑iVEMW és társai ítélet, C‑17/03, EU:C:2005:362, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

Először is, ami az EKB/2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdése g) pontjának szövegét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogszabályokat több nyelven szövegezték meg, és hogy a különböző nyelvi változatok egyaránt hitelesek, így egy uniós jogi rendelkezés értelmezése maga után vonja a különböző nyelvi változatok összehasonlítását (1982. október 6‑iCilfit és társai ítélet, 283/81, EU:C:1982:335, 18. pont; 2005. október 6‑iSumitomo Chemical és társai ítélet, T‑23/02, EU:T:2005:349, 42. pont).

55

E tekintetben meg kell állapítani, hogy bizonyos nyelvi változatokban, így a spanyol, cseh, német, görög, angol, portugál, szlovák és szlovén nyelvi változatban az „a verseny korlátozása céljából kapcsolatba lépnek más részvételre jelentkezőkkel vagy ajánlattevőkkel, vagy megkísérlik jogtalanul befolyásolni a döntéshozatali folyamatot a beszerzési eljárásban” mondat mondattani szerkezete két lépésben a „vagy” kötőszóval elválasztva a következőképpen épül fel: „a verseny korlátozása céljából kapcsolatba lépnek más részvételre jelentkezőkkel vagy ajánlattevőkkel” (első hipotézis), vagy „megkísérlik jogtalanul befolyásolni a döntéshozatali folyamatot a beszerzési eljárásban” (második hipotézis). A „megkísérel” ige kijelentő mód jelen idejű és többes szám harmadik személyben való ragozása miatt kizárható a „céljából” viszonyszóhoz való kapcsolódása, és így azt sugallja, hogy a második tagmondat nincs az elsőnek alárendelve. Az igeragozás azt jelzi, hogy két különálló hipotézisről van szó: a „vagy” elé helyezett első a verseny korlátozása céljából más részvételre jelentkezőkkel vagy ajánlattevőkkel történő kapcsolatba lépésre, a „vagy” után helyezett második pedig a beszerzési eljárásban a döntéshozatal jogellenes befolyásolására irányuló kísérletre vonatkozik.

56

E példák azt mutatják, hogy az EKB/2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdésének g) pontja értelmezhető úgy, hogy a megállapított második eset nem korlátozódik a részvételre jelentkezőknek vagy ajánlattevőknek a versenytársaikkal való kapcsolatba lépésére, hanem általánosabban minden olyan eszközt magában foglal, amely a döntéshozatali folyamat jogellenes befolyásolására irányul. Így e nyelvi változatokban a szóban forgó rendelkezés valamely részvételre jelentkező vagy ajánlattevő közbeszerzési eljárásból való kizárásának két esetét szabályozza. Az első esetben valamely részvételre jelentkező vagy ajánlattevő a verseny korlátozása céljából lép kapcsolatba más részvételre jelentkezőkkel vagy ajánlattevőkkel. A második esetben valamely részvételre jelentkező vagy ajánlattevő valamilyen módon megkísérli jogellenesen befolyásolni a döntéshozatalt a közbeszerzési eljárásban.

57

Más nyelvi változatokban azonban a szóban forgó mondat mondattani szerkezete azt sugallja, hogy a kizárási eset csak azokra a részvételre jelentkezőkre vagy ajánlattevőkre vonatkozik, akik azért lépnek kapcsolatba más részvételre jelentkezőkkel vagy ajánlattevőkkel, hogy vagy a versenyt korlátozzák, vagy hogy megpróbálják jogellenesen befolyásolni a döntéshozatalt a közbeszerzési eljárásban. Ugyanis például a francia nyelvi változatban a „tenter” (megkísérel) igét főnévi igenévként használják, ezért az „aux fins de” (céljából) viszonyszóhoz kapcsolódik, ugyanúgy, mint a „restreindre” (korlátoz) ige, szintén főnévi igenévként („[…] aux fins de restreindre la concurrence ou de tenter d’influencer la prise de décision dans la procédure de passation de marché”) ([…] a verseny korlátozása céljából […] vagy megkísérli jogtalanul befolyásolni a döntéshozatali folyamatot a beszerzési eljárásban). Ellenkező esetben a „tenter” (megkísérel) igét a kijelentő mód jelen idejű és többes szám harmadik személyű „contacter” (kapcsolatban lép) igéhez hasonlóan ragozták volna az alábbiak szerint: „[…] ou tentent d’influencer indûment […] „([…] vagy megkísérlik jogtalanul befolyásolni […]). A bolgár, olasz, holland és lengyel nyelvi változatok is ebbe az irányba mutatnak.

58

Mivel az EKB/2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdése g) pontjának nyelvtani értelmezése nem nyújt egyértelmű iránymutatást a nyelvi változatok bizonyos különbségeinek fennállása miatt, emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi szöveg különböző nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás szövegkörnyezete és célkitűzései alapján kell értelmezni, amelynek részét képezi (lásd ebben az értelemben: 1996. október 24‑iKraaijeveld és társai ítélet, C‑72/95, EU:C:1996:404, 28. pont; 2000. február 24‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑434/97, EU:C:2000:98, 22. pont; 2000. december 7‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑482/98, EU:C:2000:672, 49. pont).

59

Másodszor, az EKB/2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdése g) pontjának teleologikus értelmezését illetően meg kell állapítani, hogy az említett pontban szereplő kizárási ok célja a részvételre jelentkezők közötti esélyegyenlőség biztosítása az egyenlő hozzáférés és egyenlő bánásmód, a megkülönböztetés tilalma és a tisztességes verseny általános alapelveinek megfelelően, amelyek egyrészt az említett EKB/2016/2 határozat 3. cikkének (1) bekezdése alapján a közbeszerzési eljárások során az EKB‑ra alkalmazandó általános alapelveknek minősülnek, másrészt amelyeket a közbeszerzési eljárás során végig tiszteletben kell tartani. Márpedig a fent említett alapelveket nemcsak a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők közötti, a verseny korlátozása céljából történő kapcsolatba lépés kérdőjelezheti meg, hanem az is, ha a részvételre jelentkező vagy ajánlattevő más eszközökkel megkísérli jogellenesen befolyásolni a döntéshozatalt a közbeszerzési eljárásban. Az EKB/2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdése g) pontjának akként történő értelmezése, hogy az nem vonatkozik ez utóbbi esetre, ellentétes lenne az e rendelkezés mögött meghúzódó céllal.

60

Harmadrészt, ami a rendszertani értelmezést illeti, meg kell állapítani, hogy az EKB/2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdése g) pontja második tagmondatának szövegezése hasonlóságokat mutat a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítés: HL 2015. L 275., 68. o.; HL 2020. L 211., 22. o.) módosított 57. cikke (4) bekezdésének i) pontjával, amely úgy rendelkezik, hogy „[a]z ajánlatkérő szerv kizárhat gazdasági szereplőt a közbeszerzési eljárásban való részvételből, illetve a tagállamok kötelezhetik az ajánlatkérő szervet a gazdasági szereplő kizárására a következő esetek bármelyikében: […] i) ha a gazdasági szereplő megkísérelte jogtalanul befolyásolni az ajánlatkérő szerv döntéshozatali folyamatát, olyan bizalmas információkat igyekezett megszerezni, amelyek jogtalan előnyöket biztosítanának számára a közbeszerzési eljárásban, illetve hanyagságból olyan félrevezető információkat igyekezett szolgáltatni, amelyek érdemben befolyásolhatják a kizárásra, a kiválasztásra vagy az odaítélésre vonatkozó döntéseket. […]”. Az arra való utalással, hogy a gazdasági szereplő megkísérelte jogtalanul befolyásolni az ajánlatkérő döntéshozatali folyamatát, az uniós jogalkotó ezen kizáró okot nem korlátozta kizárólag a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők és más részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők közötti kapcsolatba lépésre.

61

E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, jóllehet az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló irányelvek csak a tagállamok ajánlatkérői által lefolytatott közbeszerzési eljárásokra vonatkoznak, és nem alkalmazandók közvetlenül az Unió közigazgatási szervei által odaítélt szerződésekre, az ezen irányelvekben megfogalmazott szabályok és elvek az említett igazgatási szervekkel szemben is felhozhatók, amennyiben pusztán e sajátos területen való kifejeződését jelentik a Szerződés alapvető szabályainak és az általános jogelveknek, amelyek az Unió közigazgatási szerveire is közvetlenül alkalmazandók. Egy jogközösségben ugyanis a jog egységes alkalmazása alapvető követelmény és minden jogalanyra vonatkozik a jogszerűség tiszteletben tartásának elve. Így az intézmények kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés szabályait és az általános jogelveket, amelyek ugyanúgy vonatkoznak rájuk is, mint bármely más jogalanyra (lásd: 2017. november 10‑iJema Energy kontra Entreprise commune Fusion for Energy ítélet, T‑668/15, nem tették közzé, EU:T:2017:796, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Továbbá az ezen irányelvekben megfogalmazott szabályok és elvek felhozhatók az Unió igazgatási szerveivel szemben, amennyiben funkcionális és intézményi autonómiájuk és az EUM‑Szerződésben rájuk ruházott hatáskörök keretében olyan aktust fogadnak el, amely a saját nevükben lefolytatott közbeszerzési eljárások szabályozása érdekében kifejezetten visszautal az irányelvekben kimondott bizonyos szabályokra vagy bizonyos elvekre, és amely alapján az említett szabályok és elvek a patere legem quam ipse fecisti elve alapján alkalmazandók rájuk. Amennyiben a szóban forgó aktus értelmezése szükséges, azt – amennyire lehetséges – az uniós jog egységes alkalmazása elvének, az adott aktus EUM‑Szerződés rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségének, és az általános jogelveknek a fényében kell értelmezni (lásd: 2017. november 10‑iJema Energy kontra Entreprise commune Fusion for Energy ítélet, T‑668/15, nem tették közzé, EU:T:2017:796, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az EKB/2016/2 határozat (3) preambulumbekezdése kifejezetten kizárja a 2014/24 irányelv alkalmazhatóságát az EKB‑ra. Az említett határozat (4) preambulumbekezdése azonban hangsúlyozza, hogy az EKB tiszteletben tartja a közbeszerzési jog 2014/24 irányelvben és az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2012. L 298., 1. o.,) szereplő általános alapelveit, amelyek közül néhányat a fenti 59. pont felsorolt. Ezenkívül az EKB/2016/2 határozatban számos utalás szerepel a 2014/24 irányelv rendelkezéseire.

64

Bár az EKB/2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdésének g) pontja kétségkívül nem utal kifejezetten a 2014/24 irányelv 57. cikke (4) bekezdésének i) pontjára, ez utóbbi rendelkezés a közbeszerzési jog általános alapelvei kifejeződésének minősül, ezek közül közelebbről az ajánlattevők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének, mivel az általa szabályozott kizárási ok arra irányul, hogy megakadályozzon a közbeszerzési eljárásban a döntéshozatal befolyásolására irányuló bármilyen kísérletet a részvételre jelentkezők és az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmód biztosítása és az esélyegyenlőségük ekként való garantálása érdekében (lásd ebben az értelemben: 2017. november 10‑iJema Energy kontra Entreprise commune Fusion for Energy ítélet, T‑668/15, nem tették közzé, EU:T:2017:796, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65

Így az EKB/2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdése g) pontjának teleologikus és rendszertani értelmezéséből az következik, hogy az említett cikk két különböző kizárási esetet foglal magában, a második – a felperes állításával ellentétben – a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők által az ajánlatkérőhöz intézett kommunikációkra is alkalmazandó, amikor ezek célja a döntéshozatali folyamat jogellenes befolyásolásának megkísérlése a beszerzési eljárás során.

66

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az EKB 2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az EKB bármikor kizárhatja a részvételből azokat a részvételre jelentkezőket vagy ajánlattevőket, akik megkísérlik jogellenesen befolyásolni a döntéshozatalt a közbeszerzési eljárásban.

67

Most részletesebben meg kell vizsgálni a jogellenes befolyásolás kísérletének fogalmát, amelyet a felek szintén eltérően értelmeznek.

68

E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az EKB/2016/2 határozat nem tartalmazza e fogalom meghatározását.

69

Mindazonáltal a „tenter” ige (megkísérel) használata e fogalomnak a 2014/24 irányelv 57. cikke (4) bekezdésének i) pontjában használt fogalomhoz hasonló jelentést sugall, amely – amint az a fenti 60. pontban szerepel – minden olyan gazdasági szereplőre vonatkozik, amely „megkísérelte” befolyásolni az ajánlatkérő szerv döntéshozatali folyamatát. A „tenter” (megkísérel) ige ugyanis – az „entreprendre” (kezd) szóhoz hasonlóan – cél‑ és nem eredményfeltételre vonatkozik. Ebből következik, hogy önmagában az a tény, hogy különböző eszközökkel megpróbálták befolyásolni a döntéshozatali folyamatot, anélkül hogy a kívánt eredményt elérték volna, elegendő ahhoz, hogy a részvételre jelentkező vagy az ajánlattevő az EKB 2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdése g) pontja második tagmondatának hatálya alá tartozzon.

70

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szóban forgó rendelkezés pontosítja, hogy a döntéshozatal befolyásolási kísérletének a közbeszerzési eljárásban „jogellenesen”, azaz a hatályos jogi szabályozással ellentétes módon kell történnie.

71

Végül meg kell állapítani, hogy az EKB/2016/2 határozat 30. cikke (5) bekezdésének g) pontja értelmében a jogellenes befolyásolási kísérletnek a közbeszerzési eljárásban történő döntéshozatalra kell vonatkoznia. A döntéshozatali folyamat alatt annak a szakasznak az egészét kell érteni, amelynek során az ajánlatkérő a különböző részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők által a közbeszerzési eljárás keretében benyújtott ajánlatokat a kizárásról, kiválasztásról vagy odaítélésről szóló döntés meghozatala céljából megvizsgálja. Ez a folyamat tehát már az ajánlatok benyújtásától megkezdődik, és magában foglalja valamennyi egymást követő szakaszt az említett döntések elfogadásáig. Ezen eljárás keretébe illeszkednek különösen a kirívóan alacsonynak tűnő árajánlatokkal kapcsolatban az ajánlatkérő szerv által folytatott vizsgálatok, amelyek alapján az ajánlattevő által benyújtott kiegészítő információk áttekintését követően az EKB/2016/2 határozat 33. cikkének (2) bekezdése értelmében az ajánlatkérő szerv elutasíthatja az ajánlattevő ajánlatát, különösen akkor, ha az ajánlattevő által szolgáltatott információk nem indokolják megfelelően az árak vagy költségek alacsony szintjét, és ha az ajánlat és az említett információk nem nyújtanak kellő bizonyosságot a szerződés megfelelő teljesítését illetően. Az említett vizsgálatok nem minősülnek külön eljárásoknak, hanem az ajánlatok értékelésének szakaszát képezik.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)

a következőképpen határozott: