1

Az EUMSZ 263. cikkre alapított keresetében a felperes, a Polwax S.A. a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.; helyesbítés: HL 2022. L 103., 18. o.) 8. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott, 2020. július 14‑i bizottsági határozat (M.9014. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri, amely határozatban az Európai Bizottság a belső piaccal és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 57. cikkével összeegyeztethetőnek nyilvánította a Polski Koncern Naftowy Orlen S.A. (a továbbiakban: Orlen) és a Grupa Lotos S.A. (a továbbiakban: Lotos) közötti összefonódást, azzal a feltétellel, hogy az Orlen tartson tiszteletben bizonyos kötelezettségvállalásokat.

2

A felperes egy lengyel társaság, amely paraffinviaszokat és paraffinalapú termékeket gyárt és forgalmaz.

3

Az Orlen vertikálisan integrált vállalkozás, amely Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Litvániában és Németországban elsősorban tüzelőanyagok és a tüzelőanyagokhoz kapcsolódó termékek finomításával és forgalmazásával foglalkozik (beleértve a kiskereskedelmet is). Jelen van továbbá a nyersolaj és a földgáz upstream feltárásában, fejlesztésében és kitermelésében, valamint a petrolkémiai piacon is.

4

A Lotos vertikálisan integrált vállalkozás, amely elsősorban tüzelőanyagok és a tüzelőanyagokhoz kapcsolódó termékek finomításával és forgalmazásával foglalkozik (beleértve a kiskereskedelmet is), főként Lengyelországban. Jelen van továbbá a nyersolaj és a földgáz upstream feltárásában, fejlesztésében és kitermelésében is.

5

2019. július 3‑án az Orlen a 139/2004 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban bejelentett a Bizottságnak egy olyan tervezett összefonódást, amely a Lotos feletti kizárólagos irányítás megszerzésére irányult.

6

2019. augusztus 7‑i határozatában (HL 2019. C 273., 2. o.) a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az összefonódási művelet komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, továbbá úgy határozott, hogy a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján megindítja a részletes vizsgálati eljárást, és felhívta az érintett harmadik feleket, hogy nyújtsák be hozzá a tervezett összefonódásra vonatkozó esetleges észrevételeiket.

7

2019. szeptember 30‑án egy ilyen irányú kérelem alapján a felperes vonatkozásában elismerték, hogy a 139/2004 rendelet 18. cikkének (4) bekezdése értelmében vett érintett féli jogállással rendelkezik.

8

2020. április 7‑én a Bizottság kifogásközlést fogadott el, amelynek nem bizalmas változatát 2020. május 4‑én küldte meg a felperesnek.

9

2020. május 15‑én a felperes benyújtotta a kifogásközlésre vonatkozó észrevételeit, és azt állította, hogy kötelezettségvállalásokat kellene előírni annak biztosítása érdekében, hogy az összefonódás ne érintse hátrányosan a felperes bizonyos olyan inputokhoz való hozzáférését, amelyeket a termelési tevékenysége során használ fel.

10

2020. július 14‑én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.

11

Ugyanezen a napon kiadott sajtóközleményében a Bizottság először is kijelentette, hogy az általa lefolytatott vizsgálat alapján attól tart, hogy az összefonódás az eredetileg bejelentett formájában ártalmas a versenyre, különösen a következő piacokon:

12

Másodszor, a Bizottság azt állította, hogy aggodalmainak eloszlatása érdekében az Orlen a fenti 11. pontban említett piacokra vonatkozó kötelezettségvállalásokat ajánlott fel.

13

Harmadszor, a Bizottság kijelentette, hogy „az átruházások és az egyéb kötelezettségvállalások együttes alkalmazása lehetővé tenné az átruházott jogalanyok vásárlói, valamint az egyéb versenytársak számára, hogy az összefonódással létrejövő jogalanyt a jövőben hatékony versenynek vessék alá az érintett piacokon”, továbbá hogy „[k]ülönösen a nagykereskedelmi gázolaj‑ és benzinpiacokon a finomítóban fennálló részesedés megszerzője az infrastruktúrához való szélesebb körű hozzáférés révén jelentős mennyiségeket tudna importálni”, valamint hogy „[a] finomítási kapacitás és az importlehetőségek e kombinációjának köszönhetően a vevő olyan versenynyomást gyakorolna, amely hasonló ahhoz, amelyet a műveletet megelőzően a Lotos gyakorolt”. A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy „a kötelezettségvállalásokkal módosított összefonódás már nem vet fel versenyjogi aggályokat”, és pontosította, hogy „[e] határozat a vállalt kötelezettségek teljes körű tiszteletben tartásának van alárendelve”.

14

A kereset benyújtásának időpontjában, azaz 2020. szeptember 24‑én fennálló állapot szerint a megtámadott határozatnak még semmilyen összefoglalóját nem tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az említett határozat semmilyen nem bizalmas változatát nem tették közzé a Bizottság honlapján.

15

2021. május 18‑án a Bizottság közzétette a honlapján a megtámadott határozat nem bizalmas változatát. E határozat összefoglalóját 2021. május 25‑én tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2021. C 196., 8. o.).

16

A megtámadott határozat tartalmaz egy 37. pontot, amely a gacs upstream piacára és a paraffinviaszok downstream piacára vonatkozik (az (1993)–(2006) preambulumbekezdés).

17

A megtámadott határozat (1993) preambulumbekezdésében a Bizottság először is emlékeztet arra, hogy a gacs a kőolajgyártás mellékterméke, és hogy azt elsősorban a teljesen finomított paraffinviaszok nyersanyagaként használják, ez utóbbiak pedig a gyertyák előállításának nyersanyagát képezik. A Bizottság ezt követően, az említett határozat (1994) preambulumbekezdésében hangsúlyozza, hogy jóllehet mind a Lotos, mind pedig az Orlen termel gacsot, értékesítést csak a Lotos végez belőle, mivel az Orlen azt a saját paraffinviasz‑gyártásához használja fel, következésképpen pedig a tervezett összefonódás vertikális kapcsolat létrejöttéhez vezetne a felek között, mivel a Lotos upstream, míg az Orlen downstream tevékenységet folytat.

18

Másodszor, a Bizottság a megtámadott határozat (1997) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az érintett termékpiacok a gacs és a paraffinviaszok piacai voltak.

19

Harmadszor, ami az érintett piacok földrajzi kiterjedését illeti, a Bizottság a megtámadott határozat (1999) preambulumbekezdésében emlékeztetett arra, hogy egy korábbi határozatban megállapította, hogy a gacs piaca az EGT egészére kiterjedhet, vagy nemzeti dimenzióval rendelkezhet, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy egy gacsvásárló, a felperes a helyi beszerzési forrásokra vonatkozó preferenciáit helyezte előtérbe a magas szállítási költségek miatt. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a paraffinviaszok piacának olyan meghatározása, amely ezt az egészet magában foglalja, hihető volt, mivel e termék szállítói jelezték, hogy e terméket Lengyelország határain túl is értékesítik, az Orlen pedig a termelésének 30–40%‑át Lengyelországon kívül, alapvetően az EGT‑ben értékesítette. Ezt követően a Bizottság az említett határozat (2000) preambulumbekezdésében azt állította, hogy értékelte a tervezett összefonódásnak a potenciális legszűkebb piacokra, vagyis a gacs vonatkozásában Lengyelország piacára, a paraffinviaszok vonatkozásában pedig az EGT piacára gyakorolt hatásait.

20

Negyedszer, ami a tervezett összefonódás versenyre gyakorolt hatásait illeti, a Bizottság a megtámadott határozat (2003) preambulumbekezdésében megvizsgálta a felperes által hangsúlyozott azon lehetőséget, hogy az összefonódás inputkizárást eredményezzen, mivel az új jogalany már nem, vagy csak sokkal magasabb áron szállítana neki gacsot, ezáltal megakadályozva őt abban, hogy a paraffinviaszok piacán versenyezzen vele.

21

E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat (2004) preambulumbekezdésében megállapította, hogy ha a gacs upstream piacát nemzeti alapon határoznák meg, a Lotos 2017‑ben és 2018‑ban 30–40%‑os piaci részesedéssel rendelkezne Lengyelországban. Elismerve ugyan, hogy az ilyen piaci részesedés vertikális hatások fennállását vonja maga után, a Bizottság hangsúlyozta, hogy a gacsforrások 60‐70%‑a még mindig rendelkezésre állt, és hogy maga az Orlen is külső szállítókat vett igénybe. A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem nyilvánvaló, hogy a létrehozott új jogalany képes lenne megakadályozni a gacshoz való hozzáférést a Lotos azon ügyfelei vonatkozásában, amelyek a paraffinviaszok piacán tevékenykednek.

22

A Bizottság a megtámadott határozat (2005) preambulumbekezdésében hozzátette, hogy az Orlen csak igen csekély piaci részesedéssel rendelkezik a downstream piacon, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy az új jogalanynak sem fűződne érdeke ahhoz, hogy a Lotos e piacon tevékenykedő ügyfelei vonatkozásában megakadályozza az inputokhoz való hozzáférést. A Bizottság kiemelte: a felperes maga is hangsúlyozta, hogy az említett piacon élénk a verseny, mivel e piac bizonyos esetekben globális kiterjedéssel rendelkezik, és a kínai gyártók nyomása alatt áll.

23

A Bizottság a megtámadott határozat (2006) preambulumbekezdésében ebből azt a következtetést vonta le, hogy az általa folytatott vizsgálat nem tárt fel olyan egyértelmű bizonyítékokat, amelyek a gacs lengyelországi piaca és az EGT‑ben a paraffinviaszok piaca közötti vertikális kapcsolatot illetően a hatékony verseny jelentős akadályozásának irányába mutatnának.

24

A Bizottság külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást emelt a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján. A Törvényszék úgy határozott, hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.

25

A tárgyaláson a Bizottság visszavonta elfogadhatatlansági kifogását, amit a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek.

26

Keresetlevelében a felperes a lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

27

Egyébiránt a felperes az Orlen beavatkozási beadványára tett észrevételeiben és a tárgyaláson azt indítványozta, hogy a Törvényszék rendeljen ki szakértőt az összefonódás versenyre gyakorolt hatásaival kapcsolatban, vagy ennek hiányában kötelezze a Bizottságot arra, hogy terjessze elő azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a megtámadott határozat indokolását kialakította.

28

A Bizottság és az Orlen lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

29

A felperes azt indítványozza, hogy a Törvényszék rendeljen ki szakértőt az összefonódás versenyre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Ezen indítvány késedelmes előterjesztését lényegében azzal a körülménnyel indokolja, hogy csak az említett beavatkozási beadvány szakaszában fejtették ki az említett határozat alapjául szolgáló érvelést. E tekintetben arra hivatkozik, hogy e határozatot a keresetlevél benyújtásának időpontjában nem tették közzé, továbbá hogy mind az e határozatban szereplő indokolás, mind pedig a Bizottság beadványai szűkszavúak.

30

A Bizottság és az Orlen ellenzi a szakértő kirendelése iránti ezen indítványt, hangsúlyozva többek között annak elkésettségét.

31

Az eljárási szabályzat 88. cikkének (1) bekezdése értelmében „a bizonyításfelvétel az eljárás bármely szakaszában akár hivatalból, akár pedig a felperes vagy az alperes kérelmére elrendelhet[ő] vagy módosíthat[ó]”. Ugyanezen rendelkezés (2) bekezdése pontosítja, hogy „[h]a [a] kérelmet az első beadványváltást követően terjesztik elő, a kérelmet előterjesztő félnek ki kell fejtenie azokat az okokat, amelyeknél fogva a kérelmet nem tudta korábban előterjeszteni”.

32

Függetlenül attól a kérdéstől, hogy a felperes meggyőzően igazolta‑e a szakértő kirendelése iránti indítványának késedelmes előterjesztését, emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat diszkrecionális jogkört biztosít a Törvényszék számára annak eldöntésére, hogy szükség van‑e ilyen kirendelésre, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2017. július 13‑iTalanton kontra Bizottság ítélet, T‑65/15, nem tették közzé, EU:T:2017:491, 35–37. pont). Ennélfogva, még ha valamely fél az eljárás előrehaladott szakaszában is indítványozta szakértő kirendelését, a Törvényszék bármikor dönthet úgy, hogy diszkrecionális jogkörét gyakorolva hivatalból kirendeli a szakértőt.

33

A felperes szakértő kirendelése iránti indítványát azonban el kell utasítani, mivel túlterjeszkedik az eljárási szabályzat 91. cikkében említett bizonyításfelvétel célján, amely abban áll, hogy lehetővé tegye a valamely fél által a jogalapjainak alátámasztása érdekében felhozott ténybeli állítások valóságtartalmának bizonyítását (lásd ebben az értelemben: 2014. május 23‑iEuropean Dynamics Luxembourg kontra EKB ítélet, T‑553/11, nem tették közzé, EU:T:2014:275, 317. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Indítványában ugyanis a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék rendeljen ki szakértőt „a szomszédos piacok vonatkozásában, ideértve a gacs feldolgozásának piacát is, a következő elemek tekintetében: a) az összefonódásnak a gacs és a paraffinok érintett piacain, valamint a szomszédos piacokon fennálló versenyre gyakorolt hatásai, különösen pedig az, hogy az említett összefonódás milyen hatást gyakorol a termékek árára a végső ügyfelek és a fogyasztók vonatkozásában; b) ezen összefonódásnak a felperes, valamint a vele azonos tevékenységet folytató többi gazdasági szereplő gazdasági helyzetére gyakorolt hatása a gacs és a paraffinok átalakítását, valamint a szomszédos piacokat illetően; c) azok a megnövekedett költségek, amelyeket a felperesnek amiatt kell viselnie, hogy a gacsot a helyi piacon kívül szerzi be; d) a gacshoz való hozzáférés korlátozása a helyi piacon; e) az összefonódást követően az egyesült piaci szereplő európai piaci részesedésének százalékos aránya”.

35

Az ilyen indítvány ahelyett, hogy bizonyos tényállítások valóságtartalmának bizonyítására irányulna, valójában azt kívánja elérni, hogy felülvizsgáltassa a megtámadott határozatban levezetett azon értékeléseket, amelyek arra vonatkoznak, hogy a tervezett összefonódás megfelel‑e a 139/2004 rendelet 2. cikke (1)–(3) bekezdésének. Következésképpen ez az indítvány túlterjeszkedik az eljárási szabályzat 91. cikke értelmében vett bizonyításfelvétel célján, vagyis a Törvényszék túllépné a hatáskörét, ha ilyen bizonyításfelvételt rendelne el (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2013. szeptember 12‑iBesselink kontra Tanács ítélet, T‑331/11, nem tették közzé, EU:T:2013:419, 24. és 25. pont).

36

A keresetlevélben a felperes lényegében két jogalapot hozott fel, amelyek közül az egyiket a 139/2004 rendelet 2. cikke (1)–(3) bekezdésének, a másikat pedig ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a megsértésére alapította. Ezenkívül a válaszban új, a megtámadott határozat elégtelen indokolására alapított jogalapot hozott fel.

37

A tárgyalás során a felperes elállt a 139/2004 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalaptól, amit a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek.

38

A felperes lényegében azt állítja, hogy a megtámadott határozat 37. pontja, amelyben a Bizottság megállapította, hogy az összefonódás nem eredményezi a hatékony verseny jelentős akadályozását a paraffinviaszok piacán, a 139/2004 rendelet 2. cikke (1)–(3) bekezdésének téves alkalmazásából ered.

39

A 139/2004 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Azon összefonódásokat, amelyek e rendelet hatálya alá tartoznak, e rendelet céljaival és az alábbi rendelkezésekkel összhangban kell értékelni, annak megállapítására, hogy összeegyeztethetők‑e a közös piaccal, vagy sem.

Az értékelés elkészítése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie:

40

A 139/2004 rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése egyrészt akként rendelkezik, hogy „[a]zt az összefonódást, amely különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként a [belső] piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt nem akadályozná jelentősen, a [belső] piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani”, másrészt pedig, hogy „[a]zt az összefonódást, amely különösen létrehozása vagy megerősítése [helyesen: különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése] következményeként a [belső] piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt jelentősen akadályozná, a [belső] piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani”.

41

A felperes által a jelen jogalap alátámasztására előadott érvelés két részre osztható aszerint, hogy az a Bizottság által lefolytatott értékelések közül melyiket vitatja: azt, amelyik az érintett piacok meghatározására, vagy pedig azt, amelyik az összefonódás e piacokra gyakorolt hatásaira vonatkozik.

42

A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a 139/2004 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját, mivel tévesen határozta meg az érintett piacokat.

43

Az ítélkezési gyakorlat szerint az érintett piac megfelelő meghatározása szükséges előfeltételét képezi annak, hogy bármilyen értékelést lehessen lefolytatni az összefonódási művelet versenyre gyakorolt hatását illetően (lásd ebben az értelemben: 1998. március 31‑iFranciaország és társai kontra Bizottság ítélet, C‑68/94 és C‑30/95, EU:C:1998:148, 143. pont).

44

E tekintetben ki kell emelni, hogy a figyelembe veendő termékpiac magában foglalja mindazokat a termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart. Közelebbről, az „érintett piac” fogalma magában foglalja, hogy hatékony verseny létezhet a piacon lévő termékek vagy szolgáltatások között, ami feltételezi, hogy az ugyanazon piacon lévő valamennyi termék vagy szolgáltatás között kellő mértékű felcserélhetőség áll fenn az azonos felhasználás tekintetében (2018. január 23‑iF. Hoffmann‑La Roche és társai ítélet, C‑179/16, EU:C:2018:25, 50. és 51. pont).

45

Ezenkívül, amennyiben azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem vett figyelembe egy, a versenyelemzés által érintett piacoktól eltérő piacokon jelentkező esetleges versenyjogi aggályt, a felperesnek kell olyan komoly valószínűsítő körülményeket előterjesztenie, amelyek kézzelfogható módon bizonyítják egy olyan versenyjogi aggály fennállását, amelyet a Bizottságnak a hatása miatt vizsgálnia kellett volna. E követelmény teljesítése érdekében a felperesnek kell meghatároznia az érintett piacokat, ismertetnie az összefonódás hiányában fennálló versenyhelyzetet, és meg kell jelölnie, hogy az e piacokon fennálló versenyhelyzetre tekintettel melyek lennének az összefonódás valószínű hatásai (2006. július 4‑ieasyJet kontra Bizottság ítélet, T‑177/04, EU:T:2006:187, 65. és 66. pont; 2015. május 13‑iNiki Luftfahrt kontra Bizottság ítélet, T‑162/10, EU:T:2015:283, 174. és 175. pont).

46

A megtámadott határozat 37. pontjában a Bizottság az összefonódással érintett két piacot azonosított, vagyis egyrészt a lengyelországi gacsszállításból álló upstream piacot, másrészt pedig a paraffinviaszok EGT‑n belüli szállításából álló downstream piacot, amely paraffinviaszokhoz nyersanyagként használják a gacsot.

47

A felperes először is azt kifogásolja, hogy a Bizottság a paraffinviaszok downstream piacának meghatározását kizárólag a „teljesen finomított paraffinviaszokra”, vagyis a könnyű gacsból előállított viaszokra korlátozta, amely a gyertyák gyártásának alapanyaga, és nem foglalta bele a temetőgyertyák és különböző ipari készítmények előállításához felhasznált közepes és nehéz gacsból készült viaszokat.

48

E kifogás a megtámadott határozat téves értelmezésén alapul.

49

A megtámadott határozat (1993) preambulumbekezdésében ugyanis a Bizottság azt emelte ki, hogy „[a] gacs a kőolajok gyártásának mellékterméke, és azt többféleképpen használják fel, főként viszont teljesen finomított paraffinviaszok gyártásához [használják] nyersanyagként, ez utóbbiak pedig a gyertyák gyártásának fő nyersanyagát képezik”. E határozat (1996) és (1997) preambulumbekezdésében a Bizottság jelezte, hogy megvizsgálja az összefonódásnak a gacs és a paraffinviaszok piacára gyakorolt hatásait.

50

Márpedig egyrészt, a megtámadott határozat (1993) preambulumbekezdéséből nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság a paraffinviaszok downstream piacát olyan szűkebb módon határozta volna meg, hogy az csak a teljesen finomított paraffinviaszokra vonatkozna. Épp ellenkezőleg, e preambulumbekezdésben a Bizottság kifejezetten hangsúlyozta, hogy a gacsot „számos alkalmazási célra” használják, nem pedig kizárólag a teljesen finomított paraffinviaszok előállítására.

51

Másrészt, a megtámadott határozat (1997) preambulumbekezdésében a Bizottság olyan piacra hivatkozott, amely átfogó jelleggel paraffinviaszokból állt, nem pedig kizárólag a teljesen finomított paraffinviaszokból.

52

Harmadrészt, e következtetést megerősíti a Bizottság azon korábbi határozatainak olvasata, amelyekre a megtámadott határozat (1997) preambulumbekezdése utal, és amelyek folyományába a paraffinviasz downstream piacának meghatározása illeszkedik.

53

Így az Európai Közösséget létrehozó szerződés 81. cikkének és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2008. október 1‑jén hozott C(2008) 4576 végleges bizottsági határozat (COMP/39181 – „gyertyaviasz”‑ügy) (az összefoglalót közzétették: HL 2009. C 295., 17. o.) (4) preambulumbekezdése akként határozta meg a paraffinviaszokat, mint amelyek magukban foglalják „a teljesen finomított és a félig finomított paraffinviaszokat (az olajtartalomtól függően), valamint a hidrogénezett viaszokat, a viaszkeverékeket, a különleges viaszokat és a kemény paraffinviaszokat”, amelyeket „olyan változatos termékek előállításához használnak fel, mint például gyertyák, vegyi anyagok, gumiabroncsok és gépjárműipari termékek, valamint felhasználják a gumi‑, a csomagolóanyag‑, a ragasztó‑ és a rágógumiiparban is”.

54

Ebből következik, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság a downstream piacot nem kizárólag a teljesen finomított paraffinviaszokra korlátozta, mint azt a felperes állítja, hanem abba igenis belefoglalta a fenti 53. pontban meghatározott paraffinviaszok összességét.

55

A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

56

Másodszor, ki kell emelni, hogy a felperes beadványai több hivatkozást is tartalmaznak a különböző gacstípusokra, vagyis a „könnyű”, a „közepes” vagy a „nehéz” gacsra, valamint azok eltérő tulajdonságaira és felhasználására. Amennyiben e hivatkozásokat úgy kell értelmezni, hogy azok az upstream piac téves meghatározására alapított kifogást képeznek azon az alapon, hogy a Bizottságnak három különböző piac fennállását kellett volna megállapítania aszerint, hogy azok a gacs e három típusára vonatkoznak, az ilyen kifogásnak nem lehet helyt adni.

57

A felperes feladata volt ugyanis, hogy olyan komoly valószínűsítő körülményeket terjesszen elő, amelyek alátámasztják, hogy nem állt fenn kellő mértékű felcserélhetőség a „nehéz” gacs, a „könnyű” gacs és a „közepes” gacs között ahhoz, hogy azok ugyanazon piachoz tartozzanak.

58

Közelebbről, a[z uniós] versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közleményben (HL 1997. C 372., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 155. o.; a továbbiakban: az érintett piac meghatározásáról szóló közlemény) kifejtett módszerre tekintettel a felperes feladata volt, hogy komoly valószínűsítő körülményekkel szolgáljon arra vonatkozóan, hogy a különböző gacstípusok között nem áll fenn kellő keresleti és kínálati helyettesíthetőség ahhoz, hogy azok ugyanahhoz a piachoz tartozzanak.

59

A kereslet szempontjából a felperesnek olyan komoly valószínűsítő körülményekkel kellett volna szolgálnia, amelyek alátámasztják, hogy a gacs adott típusa vonatkozásában az ügyfelek kismértékű áremelkedés esetén nem váltanának át más típusú gacsra, vagyis e gacstípusokat nem lehet egymással helyettesíthetőnek tekinteni (lásd ebben az értelemben az érintett piac meghatározásáról szóló közlemény 15–20. pontját).

60

A kínálat szempontjából a felperesnek olyan komoly valószínűsítő körülményekkel kellett volna szolgálnia, amelyek alátámasztják, hogy a gacs adott típusa vonatkozásában a szállítók nem tudták átállítani a termelésüket más típusú gacs termelésére, és azt rövid távon nem tudták forgalmazni anélkül, hogy jelentős többletköltségeket vagy kockázatokat viseltek volna a relatív árak kismértékű, de tartós változásaira adott válaszként (lásd ebben az értelemben az érintett piac meghatározásáról szóló közlemény 20–24. pontját).

61

A felperes a válasz 112–120. pontjában megelégszik annak hangsúlyozásával, hogy a könnyű gacs, a közepes gacs és a nehéz gacs különböző nyersanyaginputoknak minősülnek. Érvelésének más vetületeit illetően úgy érvel, hogy a gacs minősége egyik finomítóról a másikra jelentősen változhat. Márpedig az ilyen állítások nem tekinthetők olyan komoly valószínűsítő körülményeknek, amelyek alátámasztanák, hogy e különböző gacstípusok között nem áll fenn kellő mértékű felcserélhetőség ahhoz, hogy a kereslet szempontjából egymással helyettesíthetők legyenek. Mindenesetre a felperes nem tér ki a kínálat szempontjából fennálló esetleges helyettesíthetőség kérdésére.

62

A felperes e kifogását – feltételezve, hogy a felperes megfogalmazott ilyen kifogást – következésképpen mint megalapozatlant el kell utasítani.

63

Harmadszor, a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság az upstream piacon tévesen vette figyelembe a Lengyelországba importált gacsot, és hogy a Bizottságnak az említett piac meghatározását kizárólag a Lengyelországban gyártott és forgalmazott gacsra kellett volna korlátoznia. Ezt az állítást a felperes azzal indokolja, hogy a gacs vonatkozásában minőségbeli különbségek állnak fenn aszerint, hogy az melyik finomítóból származik, továbbá azzal, hogy a külföldről történő szállítása során milyen költségek merülnek fel.

64

E kifogásnak sem lehet helyt adni.

65

Mint az ugyanis kitűnik az érintett piac meghatározásáról szóló közleménynek a fenti 59. pontban összefoglalt 15–20. pontjából, a termékek többek között akkor tartoznak ugyanahhoz a piachoz, ha azokat a fogyasztó egymással helyettesíthetőnek tekinti.

66

Márpedig a felperes nem vitatja, hogy az a gacskínálat, amelyből a lengyel ügyfelek az összefonódást megelőzően válogathattak, nem kizárólag a Lotos termékeiből állt – amely az egyetlen lengyel gacsgyártó, amely e terméket a piacon kínálta –, hanem az e területen kívül működő szállítók termékeiből is. A felperes maga is elismeri, hogy Nagy‑Britanniából, Franciaországból, Magyarországról és Olaszországból is importált gacsot.

67

A felperes érvelése valójában inkább azon alapul, hogy milyen előnyöket jelent számára a Lotostól származó gacs, különösen az alacsonyabb szállítási költségei, a kínálatban szereplő gacstípusok sokfélesége, illetve e gacstípusoknak a felperes paraffinviasz‑gyártási folyamatához való igazodása szempontjából, mivel a felperes és a Lotos 2012‑ig ugyanazon társaság részét képezték.

68

Mindazonáltal az ilyen megfontolásoknak nincs jelentősége, mivel Lengyelországban a gacs iránti kereslet kielégítéséről nem kizárólag a belföldi termelés gondoskodik, hanem a behozatalok is, vagyis a lengyelországi piacon tényleges verseny áll fenn a belföldi gacskínálat és a külföldi gacskínálat között, ami igazolja, hogy ez utóbbit is belefoglalják a releváns piac meghatározásába.

69

E következtetést nem kérdőjelezik meg a felperes által 2022. december 13‑án és 2023. január 5‑én előterjesztett új bizonyítékok, amelyek a fuvardíj emelkedését, valamint azt helyezik előtérbe, hogy az Oroszországi Föderáció ukrajnai helyzetet destabilizáló intézkedései következtében lehetetlen volt gacsot beszerezni az orosz finomítóktól.

70

E tekintetben – anélkül, hogy meg kellene vizsgálni e bizonyítékok elfogadhatóságát az eljárási szabályzat 85. cikkére tekintettel – elegendő azt hangsúlyozni, hogy mivel e bizonyítékok a megtámadott határozat utáni eseményekre vonatkoznak, nem relevánsak, mivel a megtámadott határozat jogszerűségét az elfogadásának napján fennálló ténybeli elemekre tekintettel kell megvizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4‑ieasyJet kontra Bizottság ítélet, T‑177/04, EU:T:2006:187, 203. és 204. pont; 2007. július 9‑iSun Chemical Group és társai kontra Bizottság ítélet, T‑282/06, EU:T:2007:203, 59. pont).

71

A fentiekre tekintettel a jelen részt el kell utasítani.

72

A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság az összefonódás által mind a gacs, mind pedig a paraffinviaszok piacára gyakorolt hatások értékelését illetően megsértette a 139/2004 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját, valamint ugyanezen cikk (2) és (3) bekezdését.

73

Elöljáróban el kell utasítani a Bizottság által felhozott, arra alapított elfogadhatatlansági kifogást, hogy a felperes által előadott, kifejezetten a 139/2004 rendelet 2. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére hivatkozó érvelés nem felel meg az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja szerinti egyértelműség és koherencia követelményének.

74

Jóllehet a keresetlevél azon szövegrésze, amely kifejezetten a 139/2004 rendelet 2. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére vonatkozik, valóban két bekezdésre korlátozódik, a felperes e két bekezdésben utal arra a részletesebben kifejtett érvelésre, amelyet ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének megsértése címén terjesztett elő. A Bizottság ennélfogva képes volt megérteni azokat az érveket, amelyeket a felperes az összefonódás hatásaival kapcsolatos értékelés vitatásának alátámasztása érdekében terjesztett elő.

75

A jelen rész két kifogásra osztható, amelyekkel a felperes egyrészt azt sérelmezi, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg az összefonódás által a gacspiacra gyakorolt horizontális hatásokat, másrészt pedig vitatja, hogy megalapozott lenne az összefonódás által a paraffinviaszok piacára gyakorolt vertikális hatások vizsgálata.

76

A felperes lényegében azt hangsúlyozza, hogy az Orlen maga is gacstermelő vállalkozás volt, vagyis horizontális dimenziója is volt annak, ha az Orlen felvásárolja a Lotost. A felperes ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottság elmulasztotta megvizsgálni az összefonódás horizontális hatásait, amit pedig a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerint a horizontális összefonódások értékeléséről szóló iránymutatás (HL 2004. C 31., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 10. o.; a továbbiakban: a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás) alapján köteles lett volna megtenni.

77

A Bizottság ezzel szemben előadja, hogy az összefonódásnak nem lehettek horizontális hatásai a gacs piacára, mivel az Orlen nem volt jelen e piacon.

78

Mint azt a Bizottság is felidézi a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatásának 22. pontjában, az ilyen összefonódások két fő módon is jelentősen korlátozhatják a hatékony versenyt, különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése révén.

79

Egyrészt, a nem egyeztetett vagy egyoldalú hatások esetéről van szó akkor, ha az összefonódás megszünteti az egy vagy több vállalkozásra nehezedő jelentős versenynyomást, amelyek így megnövekedett piaci erővel rendelkeznének, anélkül hogy összehangolnák a magatartásaikat.

80

Másrészt, az egyeztetett hatások esetéről van szó, ha az összefonódás oly módon változtatja meg a verseny jellegét, hogy azok a vállalkozások, amelyek addig nem hangolták össze magatartásukat, ezután sokkal nagyobb valószínűséggel fognak így tenni, az áraikat növelni vagy a hatékony versenyt más módon torzítani. Valamely összefonódási művelet megkönnyítheti, stabilizálhatja vagy hatékonyabbá teheti az egyeztetést azon vállalkozások között is, amelyek már a műveletet megelőzően is összehangolták magatartásukat.

81

Következésképpen, mivel nem vitatott, hogy az Orlen nem forgalmazta az általa előállított gacsot, az összefonódás nem járhatott olyan hatással, hogy a gacs piacán csökkenjen a kínálat. Ebből a szempontból az összefonódás nem vezethetett a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás értelmében vett olyan esetekhez, hogy megszüntessen egy „jelentős versenynyomást e piacon”, „megnövekedett piaci erőt” hozzon létre az említett piacon jelen lévő vállalkozások javára, vagy megkönnyíthesse a piaci összehangolást.

82

Ezenkívül a felperes nem kifogásolja, hogy a Bizottság elmulasztotta volna megvizsgálni a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 58–60. pontjában említett azon lehetőséget, hogy az összefonódás versenyellenes hatásokat váltson ki a piacon már jelen lévő vállalkozás, vagyis a Lotos és egy potenciális versenytárs, vagyis az Orlen egyesülése folytán.

83

Mindazonáltal a jelen ügy körülményeire tekintettel nem lehet komolyan kifogásolni a Bizottsággal szemben, hogy nem vette kifejezetten figyelembe ezt a lehetőséget.

84

Mint azt a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 60. pontja is felidézi: ahhoz, hogy az összefonódás jelentős horizontális hatásokkal járjon, az kellett volna, hogy az a lehetőség, hogy az Orlen a kínálati oldalon belépjen a gacs piacára, az említett összefonódást megelőzően jelentős nyomást gyakoroljon az e piacon jelenleg jelen lévő szállítókra. Márpedig az ilyen nyomás fennállása kizárt volt amiatt, hogy az Orlen az említett piacon vevőként volt jelen, amire a megtámadott határozat (2004) preambulumbekezdése is rámutat.

85

A fentiekre tekintettel a jelen kifogást el kell utasítani.

86

A felperes azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (2004) és (2005) preambulumbekezdésében tévesen állapította meg, hogy az Orlennek a Lotos megszerzését követően sem a képessége nem lenne meg ahhoz, sem pedig ösztönözve nem lenne arra, hogy a paraffinviaszok piacán a gacshoz való hozzáférés lezárására irányuló stratégiát kövessen.

87

Az Orlen által támogatott Bizottság úgy véli, hogy helyesen vetette el az ilyen lezárás lehetőségét.

88

Mint az a nem horizontális összefonódásoknak a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet alapján történő értékeléséről szóló iránymutatás (HL 2008. C 265., 6. o.; a továbbiakban: a nem horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás) 31. pontjában is szerepel, inputkizárás akkor jön létre, ha az összefonódással létrejövő új jogalany nagy valószínűséggel korlátozza az azon termékekhez vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférést, amelyeket az összefonódás hiányában egyébként szolgáltatott volna. Ezen iránymutatás 32. pontja szerint a versenyellenes inputkizárás kialakulásának valószínűségét értékelve a Bizottság megvizsgálja először is azt, hogy az összefonódással létrejövő jogalany az összefonódást követően képes‑e jelentős mértékben akadályozni az inputokhoz való hozzáférést; másodszor azt, hogy ösztönzi‑e valami erre, harmadszor pedig azt, hogy a piaclezárásra irányuló stratégia jelentős mértékben hátrányosan érintheti‑e a downstream versenyt.

89

Ki kell emelni, hogy e három feltételnek együttesen kell fennállnia, így ha közülük az egyik hiányzik, az elegendő ahhoz, hogy el lehessen vetni az inputkizárás kockázatát (lásd: 2021. január 27‑iKPN kontra Bizottság ítélet, T‑691/18, nem tették közzé, EU:T:2021:43, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90

Az első feltételt illetően a Bizottság a megtámadott határozat (2004) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az Orlen az összefonódást követően nem lenne képes megakadályozni a gacshoz való hozzáférést, mivel „a piac több mint [60–70%‑a] továbbra is rendelkezésre állna gacsbeszerzési forrásként”.

91

Mint arra a Bizottság a nem horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 35. pontjában is rámutat, „[a]hhoz, hogy az inputkizárás aggodalomra adjon okot, az összefonódással létrejövő vertikálisan integrált vállalat jelentős mértékű piaci erőt kell hogy képviseljen [az upstream] piacon”, és „[c]sak ilyen körülmények fennállása esetén várható, hogy az összefonódással létrejött vállalkozás jelentősen befolyásolni tudja [az upstream] piacon fennálló versenyfeltételeket és ezáltal esetleg a [downstream] piacon érvényes árakat és szállítási feltételeket”.

92

E tekintetben a Bizottság a nem horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 36. pontjában hangsúlyozza, hogy „[a]z összefonódással létrejött vállalkozás csak akkor lehet képes kizárni a [downstream] versenytársakat, ha [az upstream szinten] kínált saját termékeihez és szolgáltatásaihoz való hozzáférés korlátozása által képes ár és minőség szempontjából negatívan befolyásolni a [downstream] piacon rendelkezésre álló inputok általános elérhetőségét”; hogy „[e]z az eset foroghat fenn akkor, ha [az upstream szinten] továbbra is működő szállítók kevésbé hatékonyak, kevésbé kedvelt alternatívákat nyújtanak, illetve nem képesek a korlátozott kínálatra reagálva termelésüket megfelelő mértékben bővíteni, például azért, mert kapacitásaik korlátozottak, vagy általában véve csökkenő volumenhozadékkal kell számolniuk”, és hogy „[e]mellett az összefonódással létrejött vállalkozás és a független inputszolgáltatók közötti exkluzív szerződések is korlátozhatják a [downstream] versenytársak arra irányuló lehetőségeit, hogy megfelelő mértékben hozzáférhessenek az inputokhoz”.

93

A felperes az új jogalany piaclezárási képességét arra a körülményre alapítja, hogy a többi gacsszállító kisebb termékválasztékot kínál, továbbá csak elégtelen mennyiséget tudnak szállítani, kevésbé jó minőségű termékekkel rendelkeznek, adminisztratív vagy politikai nehézségek folytán kiszámíthatatlan forrásoknak minősülnek, vagy túl súlyos logisztikai nehézségekkel járnak. Ezenkívül a felperes a beavatkozási beadványra tett észrevételeinek mellékleteként összehasonlító elemzéssel szolgál az általa használt gacstípusokról aszerint, hogy azok a szállítói (a Lotos és egyéb szállítók) közül melyiktől származnak, lényegében kiemelve az e gacstípusok között fennálló különbségeket.

94

Először is, a fenti 65–69. pontban kifejtett okokból meg kell állapítani, hogy a Bizottság helyesen foglalta bele az upstream piac meghatározásába a Lengyelországba importált gacsot.

95

Másodszor, a fentiekből következően a Bizottság a megtámadott határozat (2004) preambulumbekezdésében helyesen állapította meg lényegében azt is, hogy a piacon fennálló gacskínálat jelentős részét az összefonódás nem érinti.

96

Harmadszor, ebből az következik, hogy a Lengyelországba irányuló gacsimport fennállása folytán csekély volt a valószínűsége annak, hogy az összefonódást követően az Orlen képes lenne megakadályozni az e piachoz való hozzáférést, mivel a felperes továbbra is igénybe tud venni alternatív beszerzési forrásokat abban az esetben, ha az Orlen által ellenőrzött gacs már nem, vagy csak kisebb mértékben lenne elérhető számára.

97

Negyedszer, a felperes azon érvei, amelyeket az importált gacs és a Lotos által szállított gacs között fennálló minőségi különbségekre, az ellátási nehézségekre, valamint az egyéb forrásokból származó gacs szállítási költségeire alapít, nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy az összefonódással létrejövő új jogalany képes lenne a nem horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 36. pontja értelmében „ár és minőség szempontjából negatívan befolyásolni a [downstream] piacon rendelkezésre álló inputok általános elérhetőségét”.

98

Egyrészt, a Lotos által gyártott gacs és az importált gacs minősége közötti különbség hangsúlyozását illetően ki kell emelni, hogy kifejezetten a felperesre érvényes olyan szubjektív megfontolásról van szó, amely abból ered, hogy a felperes 2012‑ig a Lotos‑csoport tagja volt, és amely azzal jár, hogy felperes gyártási folyamata a Lotos finomítóiból származó gacs jellemzőin alapul. Ezenkívül e megfontolásnak bizonyos mértékig ellentmond az, hogy régebben a felperes importált gacsot használt.

99

Másrészt, ami az ellátási nehézségeket és az importált gacshoz kapcsolódó szállítási költségeket illeti, azokat – még ha bizonyítottnak is feltételezzük – viszonylagossá kell tenni, mivel a lengyelországi piacon forgalmazott gacs jelentős része már az összefonódást megelőzően is behozatalból származott.

100

Harmadrészt, ami azt illeti, hogy a felperes 2022. december 13‑án és 2023. január 5‑én azt hangsúlyozta, hogy az összefonódást követően emelkedni fognak az árak, és csökkenni fognak a Lengyelországon kívüli beszerzési források, ezt az érvelést a fenti 69. és 70. pontban kifejtett okok miatt nem lehet figyelembe venni a Bizottság által lefolytatott értékelések megalapozottságának felülvizsgálata szempontjából.

101

Következésképpen a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az inputkizárás fennállásának megállapításához szükséges első feltétel a jelen esetben nem teljesült. E feltételeknek a fenti 89. pontban felidézett együttes jellegére tekintettel e megállapítás elegendő ahhoz, hogy igazolja a jelen kifogás elutasítását.

102

Mindenesetre ki kell emelni, hogy a Bizottság a második feltételt is helyesen alkalmazta, amikor megállapította, hogy az összefonódással létrejövő új jogalany nincs ösztönözve az inputkizárásra.

103

A megtámadott határozat (2005) preambulumbekezdésében a Bizottság helyesen támaszkodott az Orlennek a paraffinviaszok piacán fennálló nagyon csekély részesedésére, valamint az említett piacon uralkodó verseny intenzitására annak érdekében, hogy az összefonódással létrejövő új jogalany részéről ki legyen zárva minden ösztönzés arra, hogy a gacs upstream piacának lezárására irányuló stratégiát kövessen.

104

Mint azt a Bizottság a nem horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 40. pontjában hangsúlyozza, „[a]z [inputokhoz való hozzáférés] akadályozás[á]ra való motiváltságot az határozza meg, milyen mértékű nyereséget nyújthatna a kizárás”. Az említett pont szerint, „[h]a a vertikálisan integrált vállalat a [downstream] versenytársai számára inputokat szolgáltat, nemcsak azzal a hatással számol, amelyet ez [az upstream] részlegének profitjára gyakorol, hanem azzal is, hogy ez mennyiben befolyásolja a [downstream] részlegének profitját”. Végül ugyanezen pont kifejti, hogy „[l]ényegében az összefonódással létrejött vállalkozásnak össze kell vetnie a (tényleges vagy potenciális) versenytársak számára értékesített inputok csökkentése miatt [az upstream] piacon bekövetkező nyereségcsökkenést a [downstream szinten] növekvő eladásaikból vagy áraik esetlegesen lehetővé váló emeléséből származó rövidebb vagy hosszabb távú nyereségnövekedéssel”.

105

A felperes lényegében azt állítja, hogy a gacs lezárására irányuló stratégia követésére való ösztönzés abban a lehetőségben rejlik, hogy a paraffinviaszok piacán emeljék az árakat.

106

Ki kell emelni, hogy a megtámadott határozat (2000) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy határozta meg a paraffinviaszok piacát, hogy az kiterjed az egész EGT‑re, továbbá hogy az említett határozat (2002) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy e piacon az Orlen részesedése 5–10% között volt, e határozat (2005) preambulumbekezdésében pedig a Bizottság megállapította, hogy e piacon intenzív volt a verseny. Ezeket az értékeléseket a felperes nem vitatta.

107

Márpedig a downstream piac e jellemzőire tekintettel a Bizottság a megtámadott határozat (2005) preambulumbekezdésében észszerűen vélhette úgy, hogy az új jogalany nem volt ösztönözve arra, hogy korlátozza a gacshoz való hozzáférést.

108

Egyrészt ugyanis a lezárás hatásai a downstream piacon fennálló versenynek csupán csekély részét érinthetnék, és így nem jelentenének előnyt az új jogalany számára. Másrészt, a lezárás a gacs upstream piacán bevételkieséssel járna.

109

Végül, ami a felperes 2022. december 13‑án és 2023. január 5‑én megfogalmazott azon állítását illeti, amely szerint a gacs piacának lezárására vonatkozóan általa korábban kifejtett aggodalom valóra válik, azt a fenti 69., 70. és 100. pontban kifejtettekhez hasonló okokból úgy kell tekinteni, hogy az mindenképpen irreleváns a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálata szempontjából.

110

E megfontolások összességére tekintettel a jelen jogalapot el kell utasítani, annak különböző részeivel és kifogásaival együtt.

111

A felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen, különösen az érintett piacok meghatározását illetően. Úgy véli, hogy a jelen jogalap elfogadható, még akkor is, ha azt a válasz szakaszában terjesztette elő, mivel az említett határozatot a keresetlevél benyújtásának időpontjában még nem tették közzé.

112

A Bizottság úgy véli, hogy a jelen jogalap elfogadhatatlan, mivel a válasz szakaszában való előterjesztése ellentétes az eljárási szabályzat 84. cikkével, késedelmes jellege pedig a felperes azon döntéséből ered, hogy a keresetet már a megtámadott határozat közzététele előtt benyújtotta. Mindazonáltal a Bizottság azt állítja, hogy az említett határozat a jogilag megkövetelt módon meg van indokolva.

113

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy valamely jogi aktus indokolásának elégtelenségét vagy hiányát a Törvényszéknek hivatalból meg kell vizsgálnia. Az a körülmény, hogy a felperes az eljárás kései szakaszában terjeszt elő erre irányuló érvelést, e tekintetben nem változtathat az uniós bíróság feladatán.

114

Az EUMSZ 296. cikk értelmében az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk.

115

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolást az adott jogi aktus természetéhez kell igazítani, valamint világosan és többértelműségtől mentesen kell megfogalmazni a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék az intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa a felülvizsgálati jogkörét. Így az indokolás követelményét az adott ügy körülményeire, különösen a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, valamint a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, a jogi aktusnak nem csupán a szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell értékelni (1998. április 2‑iBizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 63. pont; 2004. június 22‑iPortugália kontra Bizottság ítélet, C‑42/01, EU:C:2004:379, 66. pont; 2008. április 15‑iNuova Agricast ítélet, C‑390/06, EBHT, EU:C:2008:224, 79. pont).

116

Először is, az első jogalap vizsgálatából és elutasításából szükségszerűen az következik, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat 37. pontjában kifejtett érvelés lehetővé tette a felperes számára jogainak hatékony védelmét, a Törvényszék számára pedig felülvizsgálati jogkörének gyakorlását.

117

Másodszor, e következtetés különösen érvényes arra, ami a felperes által előadott legfőbb kifogásnak tűnik, vagyis azon indokok kifejtésének állítólagos elégtelenségére, amelyek arra vezették a Bizottságot, hogy ne részesítse előnyben az upstream piac olyan meghatározását, amely kizárólag a Lengyelországban gyártott és forgalmazott gacsra korlátozódik.

118

E tekintetben ki kell emelni: az, hogy a Bizottság a piac meghatározásába belefoglalta a Lengyelországban forgalmazott összes gacsot, csupán a releváns piac meghatározásáról szóló közleményben szereplő kritériumok alkalmazásának minősül, amely közlemény részét képezi annak a jogi háttérnek, amelybe a megtámadott határozat illeszkedik. A felperesnek tehát módjában állt megérteni az említett határozat alapjául szolgáló indokokat, anélkül hogy a Bizottság köteles lett volna e tekintetben részletesebb indokolást adni.

119

Harmadszor és mindenesetre, még ha a megtámadott határozat indokolása elégtelen is lenne az upstream piac meghatározását illetően, ez nem vezethetne a megtámadott határozat megsemmisítéséhez.

120

Egyrészt, emlékeztetni kell arra, hogy tekintettel az inputkizárás lehetőségének meghatározásához szükséges feltételeknek a fenti 88. pontban felidézett együttes jellegére, a megtámadott határozat (2004) és (2005) preambulumbekezdésében kifejtett indokok közül mindegyik igazolhatta a Bizottság azon következtetését, amely kizárta annak lehetőségét, hogy az összefonódás a gacshoz való hozzáférés lezárását eredményezze.

121

Másrészt, az upstream piac meghatározásának elégtelen indokolása csak az új jogalany piaclezárási képességének hiányára alapított, a megtámadott határozat (2004) preambulumbekezdésében kifejtett indokot érintené. Nem befolyásolná az említett határozat (2005) preambulumbekezdésében kifejtett azon indokot, amely azon alapul, hogy ez az új jogalany nincs ilyesmire ösztönözve. Ez az indok ugyanis kizárólag a paraffinviaszok downstream piacának földrajzi kiterjedésére és az e piacon fennálló verseny intenzitására vonatkozó értékeléseket tartalmaz.

122

Ennélfogva a második jogalapot, következésképpen pedig a keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a felperes által a tárgyaláson előterjesztett azon kérelmet, amely lényegében arra irányul, hogy ha a szakértő kirendelése iránti kérelmének nem adnának helyt, akkor a Törvényszék szerezze be a Bizottságtól azokat az adatokat, amelyekre a megtámadott határozat indokolását alapította.

123

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott: