T‑301/20. sz. ügy

Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics SAE
és
Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék (kibővített első tanács) 2023. március 1‑jei ítélete

„Dömping – Kínából és Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek behozatala – (EU) 2020/492 végrehajtási rendelet – Végleges dömpingellenes vám – A rendes érték kiszámítása – Az (EU) 2016/1036 rendelet 2. cikkének (5) bekezdése – Nyilvánvaló értékelési hiba – Kár – Az alákínálási különbözet kiszámítása”

  1. Európai uniós jog – Értelmezés – Módszerek – Az Unió által kötött nemzetközi megállapodásokra tekintettel való értelmezés – A 2016/1036 rendeletnek a GATT 1994. évi dömpingellenes megállapodására tekintettel történő értelmezése – A vitarendezési testület által adott értelmezés figyelembevétele

    (Az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény, az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás [1994. évi dömpingellenes megállapodás], 2.2.1.1. cikk; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (5) bekezdés)

    (lásd: 23–25. pont)

  2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A számtanilag képzett érték alkalmazása – Az előállítási költségek könyvelés alapján való kiszámítása – Eltérés – A termék e könyvelésben nem megfelelően tükrözött, a vizsgálat tárgyát képező előállítási és értékesítési költségei – Az intézményekre háruló bizonyítási teher – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (5) bekezdés)

    (lásd: 26–29. pont)

  3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A számtanilag képzett érték alkalmazása – Az előállítási költségek figyelembevétele – A költségeknek a könyvelés alapján való kiszámítása – Csoporton belüli viszonylatban rögzített költségek – A szokásos piaci ár feltételeinek tükrözése érdekében történő kiigazítás – Megengedhetőség – Szempontok – Ugyanazon ország más gyártói vagy exportőrei költségeinek, valamint másodlagosan, bármely más észszerű alapnak a figyelembevétele

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (5) bekezdés, első és második franciabekezdés)

    (lásd: 31–42., 77–88. pont)

  4. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A szokásos kereskedelmi forgalomban fizetett vagy fizetendő árakon való alapulás – A szóban forgó értékesítésekkel kapcsolatos minden releváns tényező és egyedi körülmény figyelembevétele – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Nyilvánvaló értékelési hiba – Bizonyítási teher

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk)

    (lásd: 46–51. pont)

  5. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog – A meghallgatáshoz való jog – Terjedelem

    (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

    (lásd: 55–58. pont)

  6. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A számtanilag képzett érték alkalmazása – Az intézmények mérlegelési jogköre – Korlátok – Valamennyi releváns körülmény gondos és pártatlan vizsgálatára vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – Párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat keretében előterjesztett bizonyítékok figyelembevétele – Feltételek

    (2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk)

    (lásd: 60–68. pont)

  7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Dömpingellenes vámokat megállapító rendelet

    (EUMSZ 296. cikk)

    (lásd: 72–75. pont)

Összefoglalás

Egy panaszt követően az Európai Bizottság elfogadta a Kínából és az Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek (a továbbiakban: ÜRSZ‑ek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről szóló 2020/492 végrehajtási rendeletet. ( 1 )

A Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics SAE (a továbbiakban: Hengshi) és a Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE (a továbbiakban: Jushi) két, kínai jogalanyok tulajdonában álló és a szuezi kínai‑egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben letelepedett társaság, amely ÜRSZ‑eket gyárt és exportál az Európai Unióba. A Jushi ezenkívül üvegrost előfonatokat (a továbbiakban: ÜEF‑eket) is gyárt és exportál az Unióba, és ez utóbbiak képezik az ÜRSZ‑ek előállításához felhasznált fő alapanyagokat.

Mivel a Hengshi és a Jushi úgy vélte, hogy a Bizottság által kivetett dömpingellenes vámok sértik a jogait, keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a 2020/492 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránt. E kereset elutasításával a Törvényszék egyrészt pontosításokkal szolgál a dömpingellenes vizsgálat alá vont fél számviteli dokumentumainak a dömpingellenes vámmal érintett termékek rendes értékének meghatározása céljából való figyelembevételét illetően. Másrészt a Törvényszék pontosítja a Bizottság gondossági kötelezettségének terjedelmét, különösen a párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat keretében beszerzett bizonyítékok dömpingellenes vizsgálat keretében történő felhasználását illetően.

A Törvényszék álláspontja

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek az első jogalapban a 2016/1036 rendelet ( 2 ) 2. cikke (5) bekezdése első albekezdésének megsértésére alapított két kifogást hoznak fel. E rendelkezés előírja, hogy a dömpingellenes vámmal érintett termékek rendes értékének meghatározása céljából az említett termékek előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségek kiszámítása a vizsgálat alatt álló fél számviteli dokumentumai alapján történik, feltéve, hogy azok összhangban vannak az adott ország általánosan elfogadott számviteli elveivel (első feltétel), és megfelelő módon tükrözik az érintett termék előállításával és eladásával összefüggő költségeket (második feltétel). E tekintetben a felperesek több érvet terjesztenek elő, amelyek lényegében a Bizottság által a Hengshi által értékesített ÜRSZ‑ek rendes értékének számtani képzése érdekében alkalmazott módszert vitatják.

Először is a Törvényszék elutasítja az arra alapított kifogást, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló értékelési hibát vétett, amikor a Hengshi számviteli dokumentumaiban szereplő ÜEF‑ek költségét nem vette át az ÜRSZ‑ek előállítási költségének kiszámításánál, azzal az indokkal, hogy e nyersanyag vételárát nem a szokásos piaci ár feltételei mellett állapították meg.

E kérdést illetően a Törvényszék mindenekelőtt megjegyzi, hogy az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdése nem zárja ki, hogy a Bizottság eltérjen a vizsgálat alá vont fél számviteli dokumentumaiban feltüntetett költségektől, ha a szóban forgó termék előállításához felhasznált alapanyag árát nem a szokásos piaci ár feltételeinek megfelelő feltételek mellett rögzítik. Mindazonáltal, a Bizottságnak, amikor úgy ítéli meg, hogy az említett költségeket figyelmen kívül kell hagynia annak érdekében, hogy azokat valamely más, észszerűnek ítélt árral helyettesítse, olyan bizonyítékokra vagy legalábbis ténykörülményekre kell támaszkodnia, amelyek lehetővé teszik azon tényező fennállásának megállapítását, amelynek alapján a kiigazítást elvégzik.

A jelen esetben a Bizottság megjegyezte, hogy azok az árak, amelyeken a Hengshi a Jushitól az ÜEF‑eket megvásárolta, szisztematikusan és érezhetően alacsonyabbak voltak azon áraknál, amelyeken a Jushi ugyanezen terméket az egyiptomi piacon működő független vevőknek értékesítette. Az ezen árak közötti jelentős eltérésre figyelemmel a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Hengshi által a Jushinak fizetett árak nem voltak olyanoknak tekinthetők, mint amelyeket a teljes körű (azaz piaci) verseny feltételei alapján állapítanak meg.

Ezenkívül az a tény, hogy a Jushi haszonkulcsot ért el az ÜEF‑ek Hengshi részére történő értékesítései után, nem teszi lehetővé automatikusan annak megállapítását, hogy az ügyletre a szokásos piaci ár feltételei mellett került sor.

Ezt követően a Törvényszék elutasítja a felperesek azon érvelését, amely szerint az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében foglalt második feltétel nem a költségek észszerűségére, hanem inkább a vizsgálat alá vont fél számviteli dokumentumainak „megbízhatóságára” vonatkozik. Az ilyen értelmezés ugyanis végső soron megakadályozná a számtanilag képzett rendes érték alkalmazását, többek között olyan esetben, ha a gyártási költségekre valamilyen különleges piaci helyzet kihatással lenne.

Végül az a megállapítás, amely szerint az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a kapcsolt felek között alkalmazott költségek észszerű jellegére vonatkozóan, e körülmény nem elegendő annak bizonyítására, hogy az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy e rendelkezés alkalmazásánál kizárja e körülményt.

Másodszor a Törvényszék elutasítja az arra alapított kifogást, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett az ÜEF‑eknek a Jushi által a Hengshi és a független belföldi ügyfelek részére kiszámlázott eladási árainak összehasonlítása során. Ezzel kapcsolatban a felperesek azt kifogásolták, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a szóban forgó értékesítésekre vonatkozó összes releváns tényezőt, mint például a független belföldi vevők részére végzett ÜEF‑értékesítések kapcsán a Jushi által megfizetett vámokat. A dömpingellenes vizsgálat keretében az említett megfizetésre vonatkozó bizonyíték hiányában a felperesek szerint a Bizottságnak saját kezdeményezésére kellett volna felhasználnia az ÜEF‑ekre vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat ( 3 ) keretében a rendelkezésére álló, az ezen vámok megfizetésére vonatkozó bizonyítékot, vagy legalábbis kérnie kellett volna őket arra, hogy a dömpingellenes vizsgálat keretében nyújtsák be ezt a bizonyítékot.

E tekintetben a Törvényszék megjegyzi, hogy bár igaz, hogy a Bizottságnak gondosan kell lefolytatnia a dömpingellenes vizsgálatot, és a rendes érték meghatározása során figyelembe kell vennie az összes releváns körülményt, csak a vizsgálat alá vont felek önkéntes együttműködésében bízhat azt illetően, hogy e felek megadják majd a számára a szükséges információkat. A jelen ügyben következésképpen a felperesek feladata lett volna azon bizonyítékok előterjesztése, amelyeket a vizsgálat szempontjából relevánsnak véltek. Márpedig, mivel a felperesek a dömpingellenes vizsgálat keretében nem nyújtottak be semmilyen bizonyítékot a Jushi által az ÜEF‑ek értékesítései után megfizetett vámokat illetően, így nem tehetnek szert előnyre a saját hanyagságukra való hivatkozással, amikor azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem vette figyelembe e bizonyítékot.

Márpedig a 2016/1037 rendelet ( 4 ) 29. cikke (6) bekezdésének első albekezdéséből az következik, hogy a Bizottság a dömpingellenes vizsgálat keretében saját kezdeményezésére nem hivatkozhat valamely párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat keretében előterjesztett bizonyítékokra. Ennélfogva a felpereseknek le kellett volna mondaniuk az e cikkben írt garanciáról, és kérniük kellett volna, hogy az ilyen bizonyíték a dömpingellenes vizsgálat keretében is elfogadható legyen.

E megfontolásokra tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság nem sértette meg az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdését, és elutasítja a felperesek által az első jogalapban felhozott két kifogást. A Törvényszék az első jogalap többi kifogását és a felperesek által e keresetben hivatkozott második jogalapot is elutasítja, és ennek következtében a keresetet teljes egészében elutasítja.


( 1 ) A Kínai Népköztársaságból és az Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről szóló, 2020. április 1‑jei (EU) 2020/492 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2020. L 108., 1. o.).

( 2 ) Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.; a továbbiakban: alaprendelet).

( 3 ) E vizsgálat eredményeként hozták az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál‑termékek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről, a kivetett ideiglenes kiegyenlítő vám végleges beszedéséről, valamint az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál‑termékek nyilvántartásba vett behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám megállapításáról szóló, 2020. június 24‑i (EU) 2020/870 bizottsági végrehajtási rendeletet (HL 2020. L 201., 10. o.).

( 4 ) Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 55. o.).