1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, a Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics SAE (a továbbiakban: Hengshi) és a Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE (a továbbiakban: Jushi) a Kínai Népköztársaságból és az Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről szóló, 2020. április 1‑jei (EU) 2020/492 bizottsági végrehajtási rendeletnek (HL 2020. L 108., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott végrehajtási rendelet) az őket érintő részében történő megsemmisítését kérik.

2

A Hengshi és a Jushi két, az Egyiptomi Arab Köztársaság jogszabályai alapján létrehozott társaság. Mindketten a China National Building Material (CNBM) csoporthoz tartoznak. A felperesek tevékenysége többek között egyes, főként az Európai Unión belül értékesített, szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek (a továbbiakban: ÜRSZ‑ek) gyártásából és kiviteléből áll.

3

A (2018. január 1‑jétől december 31‑ig terjedő) vizsgálati időszak során a Jushi bemutatta mind az ÜRSZ‑eket, mind az üvegrost előfonatokat (a továbbiakban: ÜEF‑eket), azaz az ÜRSZ‑ek előállításához felhasznált fő alapanyagokat. A Jushi saját ÜEF‑jeit használta fel az ÜRSZ‑ek gyártásához, de független vevőknek, valamint a Hengshinek is értékesített, mind Egyiptomban, mind külföldön, ÜEF‑eket. Ez utóbbi társaság a Jushitól, valamint egy másik kapcsolt vállalkozástól és egy független vállalkozástól – amelyek mindketten Kínában rendelkeznek székhellyel – vásárolt ÜRSZ‑ekből gyártott ÜEF‑eket.

4

A Jushi független vevők részére értékesített közvetlenül ÜRSZ‑eket Egyiptomban és az Unióban. Emellett három kapcsolt ügyfélnek – nevezetesen a Jushi Spain SA‑nak, a Jushi France SAS‑nek és a Jushi ltalia Srl‑nek – szánt ÜRSZ‑eket is exportált az Unióba. A Jushi ezenkívül értékesített ÜRSZ‑eket az Unióban egy Unión kívül letelepedett kapcsolt vállalkozás, a Jushi Group (HK) Sinosia Composite Materials Co. Ltd közvetítésével is.

5

A Hengshi nem értékesített ÜRSZ‑t az egyiptomi piacon. Ő az ÜRSZ‑eket az Unióban közvetlenül független ügyfelek részére értékesítette, valamint egy Unión kívül letelepedett kapcsolt vállalkozás, a Huajin Capital Ltd közvetítésével.

6

A beavatkozó fél, a Tech‑Fab Europe eV által az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján az uniós ÜRSZ össztermelés több mint 25%‑át képviselő gyártók nevében 2019. január 8‑án benyújtott panaszt követően az Európai Bizottság dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínából és Egyiptomból származó uniós ÜRSZ‑behozatalokat illetően. 2019. február 21‑én a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2019. C 68., 29. o.).

7

Amint az a megtámadott végrehajtási rendelet (52) preambulumbekezdéséből kitűnik, a dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező termék a Kínából és az Egyiptomból származó, a tényállás idején az ex70193900, ex70194000, ex70195900 és ex70199000 KN‑kódok (TARIC‑kódok: 7019390080, 7019400080, 7019590080 és 7019900080) alá tartozó, folytonosüvegrost‑szál előfonatból és/vagy fonalból készült szőtt és/vagy tűzött (stitched) szövet, beleértve a más elemeket tartalmazót is, de kivéve az impregnált vagy előimpregnált (prepreg) termékeket, valamint a hosszában és szélességében egyaránt 1,8 mm‑nél nagyobb szemnagyságú, 35 g/m2‑nél nagyobb tömegű hálószöveteket.

8

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2018. január 1. és 2018. december 31. közötti időszakra vonatkozott. A kár felmérése szempontjából hasznos tendenciák és az okozati összefüggés vizsgálata a 2015. január 1‑je és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra vonatkozott.

9

2019. április 8‑án a felperesek benyújtották a dömpingellenes kérdőívre adott válaszaikat, valamint a kapcsolt társaságaik kérdőívének I. mellékletére adott válaszokat.

10

2019. május 16‑án a Bizottság külön szubvencióellenes vizsgálatot indított a Kínából és Egyiptomból származó ÜRSZ Unióba történő behozatalaira vonatkozóan (a továbbiakban: az ÜRSZ‑ekre vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat). 2019. június 7‑én a Bizottság szubvencióellenes vizsgálatot indított az ÜEF‑ekre vonatkozóan is (a továbbiakban: az ÜEF‑ekre vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat).

11

A Bizottság helyszíni vizsgálatokat végzett a felperesek helyiségeiben, valamint a kapcsolt társaságaik helyiségeiben. 2019. május 30‑án a felperesek e vizsgálatokat követően kiegészítő észrevételeket nyújtottak be.

12

2019. december 19‑én a Bizottság közölte azokat a lényeges tényeket és megfontolásokat, amelyek alapján végleges dömpingellenes intézkedéseket szándékozott hozni a Kínából és Egyiptomból származó ÜRSZ behozatalaira vonatkozóan (a továbbiakban: végleges tájékoztatás). 2020. január 9‑én a felperesek előterjesztették az ezen információval kapcsolatos észrevételeiket. 2020. január 16‑án a Bizottság helyiségeiben meghallgatásra került sor az említett tájékoztatással kapcsolatban. Ugyanezen a napon a felperesek írásban kiegészítő észrevételeket nyújtottak be.

13

2020. február 10‑én a Bizottság közzétette a végleges tájékoztatás kiegészítését (a továbbiakban: végleges tájékoztatás kiegészítése). Ez a tájékoztatás figyelembe vett a felperesek által a végleges tájékoztatás tárgyában közölt egyes érveket. Ez utóbbiak 2020. február 13‑án benyújtották a végleges tájékoztatás kiegészítésére vonatkozó észrevételeiket. 2020. február 17‑én az említett tájékoztatással kapcsolatban meghallgatásra került sor a Bizottság helyiségeiben.

14

A felperesek kérelmére a meghallgatást levezető tanácsos 2020. február 25‑én újabb meghallgatást tartott.

15

2020. április 1‑jén a Bizottság elfogadta a megtámadott végrehajtási rendeletet. Az említett rendelet 20%‑os végleges dömpingellenes vámot vet ki a felperesek által az Unióba behozott ÜRSZ‑ekre.

16

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

17

A beavatkozó fél által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

18

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek két jogalapra hivatkoznak. Ezek közül az első azon alapul, hogy a Bizottság által a Hengshi ÜRSZ‑einek előállítási költségének megállapítására alkalmazott módszerből eredően az értékesítési költségek, adminisztratív kiadások és más általános költségek (a továbbiakban: SGA‑költségek) és a számtanilag képzett rendes érték kiszámításához figyelembe veendő nyereség sérti az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdését, 2. cikkének (3), (6), (11) és (12) bekezdését, valamint 9. cikkének (4) bekezdését, a második pedig azon, hogy a Bizottság által az áralákínálási különbözetek és a felperesek indikatív árainak meghatározása érdekében követett módszer sérti e rendelet 3. cikkének (1), (2), (3) és (6) bekezdését, valamint 9. cikkének (4) bekezdését.

19

Ez a jogalap öt részre bontható.

20

A felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a Bizottság által annak érdekében követett érvelés, hogy ne kelljen figyelembe vennie az ÜEF költségeit, amelyek a Hengshi számviteli dokumentumaiban szerepelnek, sérti az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdését. Álláspontjuk szerint e rendelkezés az abban szereplő második feltételt illetően nem ír elő a teljeskörű verseny feltételeire utaló kritériumot, és nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy az a Hengshi számviteli dokumentumaiban rögzített, az érintett termék, azaz az ÜRSZ‑ek előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségek – különösen az ÜEF költségeinek – észszerűségét értékelje.

21

Szerintük ezt az értelmezést erősíti meg először is az az értelmezés, amelyet a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vitarendezési testülete adott az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló egyezmény (GATT) (HL 1994. L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.; a továbbiakban: 1994. évi dömpingellenes megállapodás) 2.2.1.1. cikkét illetően, másodszor a kivételek megszorító értelmezésének az uniós jog által előírt elve, harmadszor az a kontextus, amelyben az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdését elfogadták, valamint az e rendelet által elérni kívánt célok.

22

A beavatkozó fél által támogatott Bizottság vitatja ezeket az érveket.

23

Emlékeztetni kell arra, hogy abban az esetben, ha az Unió a WTO keretében vállalt valamely különös kötelezettséget szándékozott végrehajtani, vagy abban az esetben, ha az uniós jogi aktus kifejezetten hivatkozik a WTO‑megállapodások meghatározott rendelkezéseire, az uniós bíróság feladata a szóban forgó uniós jogi aktus jogszerűségének a WTO szabályaira tekintettel történő felülvizsgálata (2021. július 14‑iInterpipe Niko Tube és Interpipe Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant kontra Bizottság ítélet, T‑716/19, EU:T:2021:457, 95. pont).

24

Az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésével az Unió az 1994. évi dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkében foglalt különleges kötelezettségeket kívánta érvényre juttatni (lásd ebben az értelemben: 2013. február 7‑iAcron kontra Tanács ítélet, T‑118/10, nem tették közzé, EU:T:2013:67, 66. pont).

25

Ebből következik, hogy az alaprendelet rendelkezéseit, amennyiben megfelelnek az 1994. évi dömpingellenes megállapodás rendelkezéseinek, amennyire csak lehetséges, e megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek fényében kell értelmezni, méghozzá úgy, ahogyan azokat a WTO vitarendezési testülete értelmezi (lásd: 2021. július 14‑iInterpipe Niko Tube és Interpipe Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant kontra Bizottság ítélet, T‑716/19, EU:T:2021:457, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

Az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése első albekezdésének szövege a következő:

„A költségek kiszámítása rendszerint a vizsgálat alatt álló fél által nyilvántartott adatok alapján történik, feltéve, hogy azok összhangban vannak az adott ország általánosan elfogadott számviteli elveivel, és bizonyítást nyer, hogy a nyilvántartott adatok megfelelő módon tükrözik az érintett termék előállításával és eladásával összefüggő költségeket.”

27

E rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy a vizsgálat alá vont fél számviteli dokumentumai képezik a vizsgált termék előállítási költségeinek megállapításához szükséges információk elsődleges forrását, és hogy az említett dokumentumokban szereplő adatok felhasználása minősül főszabálynak, míg azok valamely más észszerű alappal való kiigazítása vagy felváltása jelenti a kivételt. Figyelemmel arra az elvre, amely szerint a főszabálytól való valamely eltérést vagy az az alóli kivételt megszorítóan kell értelmezni, úgy kell tekinteni, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdéséből eredő kivétel rendszerét megszorítóan kell értelmezni (lásd: 2019. december 3‑iYieh United Steel kontra Bizottság ítélet, T‑607/15, EU:T:2019:831, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Ami az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése első albekezdésének alkalmazását igazoló körülmények fennállásával kapcsolatos bizonyítási terhet illeti, ha az intézmények úgy ítélik meg, hogy a vizsgálat alá vont fél számviteli nyilvántartásaiban foglalt termelési költségeket figyelmen kívül kell hagyniuk annak érdekében, hogy azokat egy észszerűnek ítélt másik árral helyettesítsék, akkor olyan bizonyítékokra vagy legalábbis valószínűsítő körülményekre kell támaszkodniuk, amelyek alátámaszthatják azon körülmény fennállását, amelynek alapján végrehajtják a kiigazítást (lásd: 2019. december 3‑iYieh United Steel kontra Bizottság ítélet, T‑607/15, EU:T:2019:831, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Egyébiránt emlékeztetni kell arra is, hogy a kereskedelmi védintézkedések területén az intézmények, az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan, széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. Ennélfogva az intézmények által végzett értékelések uniós bíróság általi felülvizsgálata az eljárási szabályok betartásának, a vitatott választott módszer alkalmazásához alapul vett tényállás ténybeli helytállóságának, az e tényállás értékelése során vétett nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére korlátozódik. E korlátozott bírósági felülvizsgálat kiterjed különösen a dömpingkülönbözet különböző számítási módszerei közötti választásra és valamely termék rendes értékének meghatározására (lásd: 2019. december 3‑iYieh United Steel kontra Bizottság ítélet, T‑607/15, EU:T:2019:831, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Az első jogalap jelen részét e megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni.

31

Először is meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdése nem zárja ki, hogy a Bizottság eltérjen a vizsgálat alá vont fél számviteli dokumentumaiban feltüntetett költségektől, ha a szóban forgó termék előállításához felhasznált alapanyag árát nem a szokásos piaci ár feltételeinek megfelelő feltételek mellett rögzítik.

32

E tekintetben, amint azt egyébként a felek is kiemelik, a WTO vitarendezési testülete az 1994. évi dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkének értelmezése során úgy vélekedett, hogy elképzelhető, hogy az általánosan elfogadott számvételi elveknek megfelelően vezetett számviteli dokumentumok nem észszerű módon vesznek figyelembe az érintett termék előállításához és értékesítéséhez kapcsolódó költségeket, amikor például az adott termék előállításához és értékesítéséhez köthető egyes inputokkal kapcsolatos ügyletekre nem a teljes körű (azaz piaci) verseny feltételei mellett kerül sor (lásd ebben az értelemben: a WTO fellebbviteli szervének az „Európai Unió – Az Argentínából származó biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések” ügyben [WT/DS 473/AB/R] 2016. október 26‑án elfogadott jelentése, 6.33. pont).

33

Mindazonáltal, amint arra a fenti 28. pontban emlékeztettünk, a Bizottság, amikor úgy ítéli meg, hogy a vizsgálat alá vont fél számviteli dokumentumaiban szereplő előállítási költségeket figyelmen kívül kell hagynia annak érdekében, hogy azokat valamely más, észszerűnek ítélt árral helyettesítse, olyan bizonyítékokra vagy legalábbis ténykörülményekre kell támaszkodnia, amelyek lehetővé teszik azon tényező fennállásának megállapítását, amelynek alapján a kiigazítást elvégzik.

34

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott végrehajtási rendelet (312) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy azok az árak, amelyeken a Hengshi a Jushitól az ÜEF‑eket megvásárolta, szisztematikusan és érezhetően alacsonyabbak voltak azon áraknál, amelyeken a Jushi ugyanezen terméket az egyiptomi piacon működő független vevőknek értékesítette. Az ezen árak közötti jelentős eltérésre figyelemmel a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Hengshi által a Jushinak fizetett árak nem voltak olyanoknak tekinthetők, mint amelyeket a teljes körű (azaz piaci) verseny feltételei alapján állapítanak meg. Kétségtelen, hogy ezek az árak kedvezőek voltak a Jushi számára, de nem tükrözték az egyiptomi piaci árakat. Amint az a Törvényszék elé terjesztett ügyiratokból kitűnik, a Hengshi által az ÜEF‑ek tekintetében bevallott költségek jóval – nevezetesen [bizalmas] ( 1 )%‑kal – alacsonyabbak voltak, mint a Jushi által az egyiptomi független vásárlókkal szemben alkalmazott költségek, amit a felperesek nem vitatnak.

35

Annak igazolása érdekében, hogy az ilyen árkülönbség nem volt elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára annak megállapítását, hogy a Hengshi számviteli nyilvántartásaiban szereplő ÜEF‑ek árait nem a szokásos piaci ár elvének megfelelő feltételek mellett állapították meg, és ezért azokat figyelmen kívül kell hagyni, a felperesek előadták, hogy mivel a Jushi az ÜEF‑eket [bizalmas]%‑os kedvezménnyel értékesítette a Hengshinek, e dokumentumok megfelelően és kellően figyelembe veszik az ÜEF‑ek költségeit. Ezenkívül a Bizottság többek között a Kínai Népköztársaságból és Oroszországból származó ferroszilícium behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló, 2014. április 9‑i 360/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletben (HL 2014. L 107., 13. o.) már elismerte, hogy a kapcsolt felek közötti ügyletek nyereség nélkül is lebonyolíthatók.

36

Ezen érveknek azonban nem lehet helyt adni.

37

Ami először is azt az árrést illeti, amelyet a Jushi az ÜEF‑eknek a Hengshi részére teljesített értékesítései után elérhetett volna, a Bizottsághoz hasonlóan hangsúlyozni kell, hogy a nyereség elérése nem teszi lehetővé automatikusan annak megállapítását, hogy az ügyletre a szabadversenyes piac feltételei mellett került sor. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy ez az árrés jóval alacsonyabb volt, mint a független vásárlók esetén elért árrés.

38

Ami másodjára a 360/2014 végrehajtási rendeletre való hivatkozást illeti, emlékeztetni kell arra, hogy egy dömpingellenes vámokat bevezető rendelet jogszerűségét a jogi szabályokra, és különösen az alaprendelet rendelkezéseire figyelemmel, és nem a Bizottság korábbi döntéshozatali gyakorlatára figyelemmel kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2016. október 18‑iCrown Equipment [Suzhou] és Crown Gabelstapler kontra Tanács ítélet, T‑351/13, nem tették közzé, EU:T:2016:616, 107. pont).

39

Másodszor, ami a felperesek azon érvét illeti, amely szerint az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében foglalt második feltétel nem a költségek észszerűségére, hanem inkább a vizsgálat alá vont fél számviteli dokumentumainak „megbízhatóságára” vonatkozik, meg kell állapítani, hogy az ilyen értelmezés végső soron megakadályozná a számtanilag képzett rendes érték alkalmazását, többek között olyan esetben, ha a gyártási költségekre valamilyen különleges piaci helyzet kihatással lenne (lásd ebben az értelemben: 2013. február 7‑iEuroChem MCC kontra Tanács ítélet, T‑84/07, EU:T:2013:64, 59. pont).

40

Harmadszor, ami a felperesek azon érvét illeti, amely szerint az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése első albekezdésének értelmezését megerősíti az a kontextus, amelyben e rendelkezést elfogadták, valamint az e rendelet által követett célkitűzések, meg kell jegyezni, hogy bár kétségtelen – amint arra a felperesek is rámutatnak –, hogy a 2. cikk (5) bekezdése nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a kapcsolt felek között alkalmazott költségek észszerű jellegére vonatkozóan, ellentétben az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében, valamint a 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és (2) bekezdésében foglaltakkal, e körülmény nem elegendő annak bizonyítására, hogy az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének alkalmazásánál kizárja e körülményt.

41

E tekintetben mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy – amint az a fenti 31. és 32. pontban megállapításra került – az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdése nem képezi akadályát annak, hogy a Bizottság eltérjen a vizsgálat alá vont fél számviteli dokumentumaiban feltüntetett költségektől abban az esetben, ha az érintett termék gyártásához felhasznált nyersanyag ára a vállalkozáscsoporton belüli kapcsolat miatt nem tűnik olyannak, mint amelyet szabadversenyes piaci feltételek mellett állapítottak volna meg. Továbbá, amint azt a Bizottság helyesen megjegyzi, az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése harmadik és negyedik albekezdésének rendelkezései – amelyek kifejezetten utalnak az olyan helyzetekre, amelyekben az árak a vállalkozáscsoporton belüli viszonyok miatt változhatnak – képezik az alapját a 2. cikk rendes értékre vonatkozó, más rendelkezéseinek, ideértve a 2. cikk (5) bekezdésének rendelkezéseit is. Végül, az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése nem releváns az ugyanezen rendelet 2. cikke (5) bekezdése első albekezdésének kontextusbeli értelmezésénél, mivel az nem a dömping fennállásának megállapítására vonatkozik, hanem inkább az uniós gazdasági ágazat fogalmának a kár megállapítása keretében történő meghatározására. Amint ugyanis az alaprendelet (10) preambulumbekezdéséből kitűnik, az exportőrökkel kapcsolatban álló felekre való hivatkozást az uniós jogalkotó azért vezette be, hogy kizárja őket az „uniós gazdasági ágazat” fogalmából.

42

A fentiekre tekintettel a Bizottság tehát téves jogalkalmazás vagy nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy mivel a Hengshi számviteli dokumentumaiban szereplő ÜEF‑ek árát nem a szabadversenyes piac feltételei mellett állapították meg, nem lehet úgy tekinteni, hogy az észszerűen figyelembe vette volna az érintett termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségeket, és így azt ki kellett igazítani (lásd ebben az értelemben: 2013. február 7‑iAcron kontra Tanács ítélet, T‑118/10, nem tették közzé, EU:T:2013:67, 53. pont).

43

Ennélfogva az első jogalap első részét el kell utasítani.

44

A felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibákat vétett az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése első albekezdésének alkalmazása során, amikor a szabadversenyes piac feltételeinek elemzése keretében összehasonlította egymással a Jushi ÜEF‑einek a Hengshi, illetve a független belföldi ügyfelek felé kiszámlázott eladási árait, anélkül hogy figyelembe vette volna a szóban forgó értékesítésekre vonatkozó összes releváns tényezőt, mint például a Jushi által a független ügyfelek és a Hengshi részére teljesített ÜEF‑értékesítések volumenét illetően fennálló jelentős különbséget, valamint a Jushira e független belföldi vevők számára felszámított ÜEF‑értékesítések címén kivetett vámok megfizetését.

45

A beavatkozó fél által támogatott Bizottság vitatja ezeket az érveket.

46

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy annak kérdése, hogy egy árat szokásos kereskedelmi ügyletek keretében alkalmaztak‑e, az ügyletnek az alkalmazott árakat befolyásolni képes olyan más feltételeitől is függ, mint az ügylet volumene, a felek által ezzel kapcsolatban vállalt további kötelezettségek vagy a szállítási határidő. Ezen értékelés keretében, amelyet esetről esetre kell elvégezni, az intézményeknek figyelembe kell venniük a szóban forgó értékesítésekre vonatkozó valamennyi releváns tényezőt és sajátos körülményt (2014. október 1‑jei Tanács kontra Alumina ítélet, C‑393/13 P, EU:C:2014:2245, 30. pont).

47

Ugyanakkor, annak megállapításához, hogy a Bizottság olyan jellegű nyilvánvaló hibát vétett a tények értékelésénél, amely indokolja a megtámadott határozat megsemmisítését, a felperes által szolgáltatott bizonyítékoknak elegendőknek kell lenniük ahhoz, hogy megfosszák a hihetőségtől az e határozatban megállapított tények értékelését (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑iGold East Paper és Gold Huasheng Paper kontra Tanács ítélet, T‑444/11, EU:T:2014:773, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felpereseknek a Jushi által a független belföldi ügyfelek, illetve a Hengshi részére történő ÜEF‑értékesítések volumenét illető jelentős eltérésre vonatkozó kifogása lényegében egyrészt azon az érven alapul, amely szerint logikus, hogy az értékesítések volumene kihatással van az ügyfelek felé alkalmazott árra, másrészt pedig azon a tényen, hogy a Jushi által a Hengshi részére az ÜEF‑ek értékesítései címén alkalmazott árengedmény mértékére ezen értékesítések volumene kihatással volt.

49

Ami először is azt az érvet illeti, amely szerint logikus, hogy az értékesítések volumene kihatással van az ügyfelek felé alkalmazott árra, meg kell állapítani, hogy még ha a fenti 46. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat elismerte is, hogy az ügyletek volumene befolyásolhatja valamely termék árát, ezt az értékelést esetről esetre kell elvégezni, figyelembe véve valamennyi releváns tényezőt és a szóban forgó értékesítésekkel kapcsolatos valamennyi körülményt. Egy ilyen állítás tehát önmagában – arra vonatkozó bizonyíték hiányában, hogy a Jushi az ÜEF‑értékesítések volumenétől függően alkalmazott különféle mértékű árengedményeket az ügyfelei részére – nem elegendő annak igazolására, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett volna a szabadversenyes piac feltételeinek elemzése során azáltal, hogy nem vette figyelembe a Jushi ÜEF‑értékesítéseinek volumenét.

50

Másodszor a felpereseknek a Jushi által a Hengshi részére az ÜEF‑ek értékesítései címén adott árengedmény mértékére vonatkozó érvét illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék elé terjesztett iratok egyetlen eleme sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Jushi által a Hengshi esetében alkalmazott állítólagos árengedmény mértéke nem egyedi, és azt nem kizárólag az ÜEF‑eknek e két társaság közötti adásvételére alkalmazzák. Ezenkívül, amint arra a Bizottság rámutat, a felperesek nem terjesztettek elő olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az értékesítési volumenen alapuló ilyen mértékű árengedményt nemcsak a Hengshire, hanem valamennyi vevőre alkalmazzák.

51

A fenti 49. és 50. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek tehát a fenti 47. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem terjesztettek elő elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy megfosszák a megtámadott végrehajtási rendeletben, különösen annak (320) preambulumbekezdésében megállapított azon tényértékeléseket a hihetőségüktől, amelyek ahhoz vezettek, hogy a szabadversenyes piaci feltételeinek elemzésekor nem vették figyelembe a Jushi által a Hengshi részére eladott ÜEF‑ek értékesítéseinek volumenét.

52

Egyébiránt el kell utasítani a Bizottságnak az ellenkérelemben szereplő azon érvére vonatkozó elfogadhatatlansági kifogást is, amely szerint annak meghatározása érdekében, hogy az árak összehasonlíthatóak voltak‑e, figyelembe kellett venni a független belföldi ügyfelekkel lebonyolított értékesítések összarányát az összes termék vonatkozásában. Ezen érv ugyanis csupán egy olyan, a Bizottság által az ellenkérelmében bemutatott kontextusbeli elemet képez, amelynek fényében a felpereseknek az értékesítési volumenre vonatkozó kifogását értelmezni kell. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az ellenkérelem tartalma többek között arra irányul, hogy megvilágítsa a Törvényszék számára a vizsgálat céljából elé terjesztett ügy azon ténybeli és jogi összefüggéseit, amelyekbe a megtámadott határozat illeszkedik, és amelyeket – a peres felekkel ellentétben – a Törvényszék nem ismer. Egyébként, azon kontextusbeli elemek hiánya a megsemmisítés iránti kereset tárgyát képező határozatban, amelyeket később a Törvényszéknek valamely fél szolgáltat azon körülmények előadása keretében, amelyek között az eléje terjesztett jogvita zajlott, önmagában nem támaszthatja alá a vitatott határozat indokolására vonatkozó kötelezettség megsértését (lásd ebben az értelemben: 2007. március 8‑iFrance Télécom kontra Bizottság ítélet, T‑340/04, EU:T:2007:81, 79. pont). Ebből következik, hogy a jelen ügyben nincs következménye annak a körülménynek, hogy ezt az érvet nem hozták fel a közigazgatási eljárásban.

53

A fentiekre tekintettel a jelen kifogást el kell utasítani.

54

Ami az ÜEF‑ek inputtermékei utáni vám megfizetését illeti, a felperesek egyrészt a védelemhez való jog megsértésére hivatkoznak, mivel a Bizottság szerintük a végső tájékoztatásban, illetve a végleges kiegészítő tájékoztatásban nem közölte velük azon szándékát, hogy bizonyítékok hiányában nem veszi figyelembe az említett vámok megfizetését. Másrészt a gondossági kötelezettség megsértésére hivatkoznak, mivel szerintük a Bizottságnak saját kezdeményezésére kellett volna felhasználnia az ÜEF‑ekre vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat keretében a rendelkezésére álló, az ezen vámok megfizetésére vonatkozó bizonyítékot, vagy legalábbis kérnie kellett volna őket arra, hogy a dömpingellenes vizsgálat keretében nyújtsák be ezt a bizonyítékot.

55

A védelemhez való jog megsértését illetően emlékeztetni kell arra, hogy e jogok tiszteletben tartása, amely a dömpingellenes vizsgálati eljárásokban alapvető jelentőséggel bír, feltételezi, hogy az érdekelt vállalkozásoknak a közigazgatási eljárás során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hasznos módon kifejthessék álláspontjukat a hivatkozott tények és körülmények valószerűségéről és relevanciájáról, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás fennállására és az abból eredő kár fennállására vonatkozó állításának alátámasztására felhasznált bizonyítékokról (lásd: 2021. július 14‑iInterpipe Niko Tube és Interpipe Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant kontra Bizottság ítélet, T‑716/19, EU:T:2021:457, 209. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Az e jogok tiszteletben tartásához kapcsolódó szabálytalanság fennállása csak abban az esetben vezethet a dömpingellenes vám kivetését elrendelő rendelet megsemmisítéséhez, ha e szabálytalanság folytán fennáll annak a lehetősége, hogy a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárult volna, ami így ténylegesen érintette volna a felperes védelemhez való jogát. Ugyanakkor e fél nem kötelezhető annak bizonyítására, hogy a Bizottság határozata eltérő lett volna, hanem csak azt kell bizonyítania, hogy ez a lehetőség nem zárható ki teljes mértékben, mivel az említett fél a feltárt eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét (lásd: 2021. július 14‑iInterpipe Niko Tube és Interpipe Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant kontra Bizottság ítélet, T‑716/19, EU:T:2021:457, 210. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

A jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a felpereseknek a közigazgatási eljárás során lehetőségük volt arra, hogy kifejtsék álláspontjukat a tényállás és a hivatkozott körülmények valószerűségéről és jelentőségéről, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás fennállására és az abból eredő kárra vonatkozó állításának alátámasztására felhasznált bizonyítékokkal kapcsolatban, mivel lehetőségük volt mind a végleges tájékoztatásra, mind pedig a végleges kiegészítő tájékoztatásra vonatkozó észrevételeiket előterjeszteni. A felperesek ugyanis ebben az összefüggésben kinyilvánították egyet nem értésüket azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azon vámok létezését, amelyeket a Jushinak az ÜEF‑ek független belföldi ügyfelek részére történő értékesítése után kellett megfizetnie.

58

Egyebekben, mivel a felperesek arra panaszkodnak, hogy őket nem hallgatták meg kifejezetten a Bizottság azon szándékát illetően, hogy nem fogja figyelembe venni a vámok megfizetését, elegendő arra emlékeztetni, hogy a meghallgatáshoz való jog kiterjed minden olyan ténybeli és jogi elemre, amely a döntéshozatali aktus alapját képezi, azonban nem terjed ki arra a végső álláspontra, amelyet a közigazgatás el kíván fogadni (lásd: 2021. július 14‑iInterpipe Niko Tube és Interpipe Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant kontra Bizottság ítélet, T‑716/19, EU:T:2021:457, 211. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem hallgatta meg a felpereseket kifejezetten azon szándékát illetően, hogy nem fogja figyelembe venni a vámok megfizetését, miközben ilyen megfizetésre még nem is került sor abban az időpontban, amikor a felperesek előterjesztették a végleges tájékoztatással és a végleges kiegészítő tájékoztatással kapcsolatos észrevételeiket. Amint ugyanis az iratokból kitűnik, e fizetésre 2020. február 27‑én került sor, míg a végleges kiegészítő tájékoztatással kapcsolatos észrevételek előterjesztésére nyitva álló határidő 2020. február 13. volt.

59

A Bizottság tehát nem sértette meg a felperesek védelemhez való jogát.

60

A gondossági kötelezettség megsértését illetően emlékeztetni kell arra, hogy bár a Bizottság mint nyomozó / kivizsgáló hatóság feladata, hogy megállapítsa a dömping, a kár, valamint a dömpingelt behozatal és a kár közötti okozati összefüggés fennállását, ez nem változtat azon, hogy mivel az alaprendelet egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel a Bizottságot arra, hogy az érintett feleket a vizsgálatban való részvételre vagy felvilágosítás‑adásra kötelezze, ezen intézmény csak e felek önkéntes együttműködésében bízhat azt illetően, hogy a felek megadják számára a szükséges tájékoztatást (lásd ebben az értelemben: 2017. december 14‑iEBMA kontra Giant [China] ítélet, C‑61/16 P, EU:C:2017:968, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

A dömpingellenes vizsgálat célja ugyanis az, hogy az uniós intézmények objektív bizonyítékokat keressenek, az alaprendelet által rendelkezésükre bocsátott eszközök és a gazdasági szereplők önkéntes együttműködése alapján, vagyis különösen a dömpingellenes kérdőívre adott válaszok, az esetleges helyszíni ellenőrzések és az érdekelteknek a tájékoztató dokumentumokkal kapcsolatos észrevételei alapján, annak érdekében, hogy megállapítsák az esetleges dömping fennállását, miután meghatározták az érintett termék rendes értékét az alaprendelet 2. cikkének megfelelően (2019. december 3‑iYieh United Steel kontra Bizottság ítélet, T‑607/15, EU:T:2019:831, 133. pont).

62

Ebben az összefüggésben az uniós bíróság feladata meggyőződni arról, hogy az intézmények figyelembe vettek‑e minden lényeges körülményt, és az ügy iratainak minden elemét a megkívánt gondossággal vizsgálták‑e meg azért, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a rendes értéket észszerű módon határozták meg (lásd: 2009. március 10‑iInterpipe Niko Tube és Interpipe NTRP kontra Tanács ítélet, T‑249/06, EU:T:2009:62, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

A fenti 60–62. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy bár igaz, hogy a Bizottságnak gondosan kell lefolytatnia a vizsgálatot, és a rendes érték meghatározása során figyelembe kell vennie az összes releváns körülményt, csak a vizsgálat alá vont felek önkéntes együttműködésében bízhat azt illetően, hogy e felek megadják majd a számára a szükséges információkat.

64

A jelen ügyben tehát a felpereseknek kellett volna előterjeszteniük azokat a bizonyítékokat, amelyeket relevánsnak ítéltek a vizsgálat szempontjából, abban az időpontban, amikor előadták, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy az ÜEF‑eknek a Jushi által a független belföldi ügyfelek részére kiszámlázott értékesítési ára magában foglalta az inputtermékek behozatalára alkalmazandó vámokat fedező összeget. Márpedig, amint az a Törvényszékhez benyújtott ügyiratokból, különösen a felperesek által a végleges tájékoztatás és a végleges kiegészítő tájékoztatás tárgyában benyújtott észrevételekből kitűnik, a felperesek a dömpingellenes vizsgálat keretében nem nyújtottak be semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy megfizették volna az ilyen vámokat. Egyébiránt, amint az a fenti 58. pontban megállapítást nyert, ilyen megfizetésre addig az időpontig sem került sor, amikor a felperesek benyújtották a végleges tájékoztatással és a végleges kiegészítő tájékoztatással kapcsolatos észrevételeiket. Az általuk hivatkozott vámok megfizetését igazoló dokumentumot 2020. március 18‑án nyújtották be a Bizottsághoz, az ÜEF‑ekre vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat keretében, amint azt egyébként a felperesek a tárgyalás során megerősítették. Ily módon a felperesek nem tehetnek szert előnyre a saját hanyagságukra való hivatkozással, amikor azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem vett figyelembe egy olyan bizonyítékot, amelynek a benyújtásához mindenképpen érdekük fűződött volna, de azt mégsem nyújtották be.

65

Egyébiránt a felperesek a válaszukban nem hivatkozhatnak arra, hogy a Bizottság saját kezdeményezésére is felhasználhatta volna az ÜEF‑ekre vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat keretében benyújtott említett dokumentumot.

66

Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 55. o.) 29. cikke (6) bekezdésének első albekezdése ugyanis a következőket írja elő:

„Az e rendelet értelmében kapott információk csak arra a célra használhatók fel, amelyre azokat kérték.”

67

Márpedig e rendelkezésből következik, hogy a Bizottság a dömpingellenes vizsgálat keretében saját kezdeményezésére nem hivatkozhat valamely párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat keretében előterjesztett bizonyítékokra. Ennélfogva a jelen ügyben a felpereseknek le kellett volna mondaniuk az e cikkben írt garanciáról, és kérniük kellett volna, hogy az ilyen bizonyíték a dömpingellenes vizsgálat keretében is elfogadható legyen.

68

Ezenkívül, a felperesek állításaival ellentétben, a megtámadott végrehajtási rendelet (268) preambulumbekezdésében az ÜRSZ‑ekre vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat termékkódjainak (a továbbiakban: TK) említése, valamint a felpereseknek a dömpingellenes kérdőívre adott egyes válaszainak ez utóbbi, szubvencióellenes vizsgálat céljából történő felhasználása egyáltalán nem támasztja alá azon állításukat, amely szerint a dömpingellenes vizsgálat keretében a Bizottság felhasználhatta volna a párhuzamos szubvencióellenes vizsgálatból származó információkat. Egyrészt ugyanis, amint az a megtámadott végrehajtási rendelet (276) preambulumbekezdéséből kiderül, a Bizottság kizárólag azért használhatta fel az ÜRSZ‑ekre vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálatban szereplő TK‑kra vonatkozó információkat, mert a szóban forgó kínai exportáló gyártó lemondott az alaprendelet 19. cikkének (6) bekezdésében, valamint a 2016/1037 rendelet 29. cikkének (6) bekezdésében foglalt garanciáról, és kérte, hogy az ÜRSZ‑ekre vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat keretében összegyűjtött TK‑kra vonatkozó helyes információkat, mint rendelkezésre álló legjobb információkat, használják fel a dömpingellenes vizsgálatban. Másrészt a felperesek által a válaszhoz mellékelt, 2019. május 24‑i levélből kitűnik, hogy a dömpingellenes kérdőívre adott egyes válaszaik felhasználását az ÜRSZ‑re vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat céljából a saját kezdeményezésükre kérték.

69

A fentiekre tekintettel a második kifogást, és ennek következtében pedig az első jogalap második részét teljes egészében el kell utasítani.

70

Első jogalapjuk harmadik részében a felperesek egyrészt azt róják fel a Bizottságnak, hogy megsértette az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdését azzal, hogy a Hengshi ÜEF‑jei költségének kiigazítása érdekében az e rendelkezésben írt kivételt alkalmazta, és e költségeket „más megfelelő adatok alapján” kiigazította, ahelyett hogy „az ugyanabban az országban működő más gyártók/termelők vagy exportőrök költségeit alapul véve” végezte volna el a kiigazítást, többek között a Jushi részéről felmerült költségek alapján, amely az egyedüli másik gyártó Egyiptomban, az említett ÜEF‑ek gyártása céljából. Másrészt a felperesek az indokolási kötelezettség megsértését róják fel a Bizottságnak, mivel szerintük a megtámadott végrehajtási rendeletben a Bizottság nem fejtette ki, hogy milyen okból alkalmazott ilyen kivételt.

71

A beavatkozó fél által támogatott Bizottság vitatja ezeket az érveket.

72

Ami először is az indokolási kötelezettség megsértését illeti, amelyet célszerű elsőként megvizsgálni, a Törvényszék a Bizottsághoz hasonlóan megállapítja, hogy a Bizottság azon döntésének indokai, hogy a Jushi ÜEF‑jeinek előállítási költségét a Hengshi ÜEF‑jei költségeinek kiigazításánál nem használja fel, világosan és egyértelműen kitűnnek a megtámadott végrehajtási rendelet (331) preambulumbekezdéséből. Az említett preambulumbekezdésben a Bizottság kifejtette, hogy miután értékelte, hogy a Hengshi számviteli dokumentumai észszerűen tükrözik‑e az ÜRSZ‑ek előállításával összefüggő költségeket, megállapította, hogy az ÜEF‑k beszerzése kapcsán alkalmazott transzferárak ugyanezen terméktípus egyiptomi piaci árához képest jelentősen alacsonyabbak voltak, vagyis nem feleltek meg a szabadversenyes piac feltételeinek. Ezért igazította ki a Hengshi ÜEF‑jeinek költségét a Jushi által az egyiptomi piacon a független belföldi ügyfeleknek számlázott árak alapján.

73

Ezenkívül, ami az arra vonatkozó részt illeti, hogy a felperesek vitatják a Bizottság által az ellenkérelemben arra vonatkozóan adott magyarázatokat, hogy a Jushi és a Hengshi nem volt összehasonlítható, mivel a Jushi, a Hengshivel ellentétben, egy vertikálisan integrált vállalkozás, emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 52. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az a tény, hogy valamely megsemmisítés iránti kereset tárgyát képező határozat nem tartalmaz olyan kontextusbeli elemeket, amelyeket később a Törvényszék elé terjesztenek egyrészt azon körülmények előadása során, amelyek között az eléje tárt jogvita zajlott, önmagában nem bizonyíthatja a megtámadott határozat kapcsán az indokolási kötelezettség megsértését.

74

Márpedig a jelen ügyben az arra vonatkozó pontosítás, hogy a Jushi egy vertikálisan integrált társaság, amit egyébként a felperesek sem vitatnak, csupán egy olyan kontextusbeli elemet képez, amelyet a Bizottság az ellenkérelemben az indokolási kötelezettség megsértése nélkül hozhatott fel.

75

A fentiekre tekintettel a felperesek nem hivatkozhatnak arra, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet nem volt kellően megindokolva, sem pedig arra, hogy a Bizottság első alkalommal csak az ellenkérelemben fejtette ki, hogy miért döntött úgy, hogy a jelen ügyben az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében írt kivételt alkalmazza.

76

Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást tehát el kell utasítani.

77

Másodszor, ami az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése második albekezdésének megsértésére alapított kifogást illeti, elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés szerint „[h]a a vizsgált termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségek nem tükröződnek megfelelő módon az érintett fél nyilvántartásaiban, akkor ezeket a költségeket az ugyanabban az országban működő más gyártók/termelők vagy exportőrök költségeit alapul véve, vagy ha ilyen információ nem áll rendelkezésre vagy nem használható, más megfelelő adatok alapján, többek között más reprezentatív piacokról származó információk alapján kell ki igazítani vagy megállapítani”.

78

A felperesekhez hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy e rendelkezés megfogalmazására tekintettel e két módszert az említésük sorrendjében kell alkalmazni. A Bizottságnak tehát mindenekelőtt azt kell megvizsgálnia, hogy a többi gyártó vagy exportőr költségei alapján ki tudja‑e igazítani vagy meg tudja‑e határozni a szóban forgó termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségeket. Csak amennyiben ezen információk nem állnak rendelkezésre vagy nem használhatók fel, lehet az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése második albekezdésében foglalt kivétel alkalmazásához folyamodni, amely szerint a költségeket „más megfelelő adatok alapján” kell meghatározni (lásd ebben az értelemben: 1999. október 12‑iAcme kontra Tanács ítélet, T‑48/96, EU:T:1999:251, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79

Ezenkívül, mivel az a döntés, hogy „más megfelelő adatokhoz” folyamodnak, az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében írt általános szabályhoz képest kivételes eljárásnak minősül, azt megszorítóan kell értelmezni. Így az ugyanazon ország más gyártóinak vagy exportőreinek költségeitől való eltérés érdekében a Bizottságnak olyan bizonyítékokra vagy legalábbis ténykörülményekre kell támaszkodnia, amelyek lehetővé teszik azon tényező fennállásának megállapítását, amelynek alapján a kiigazítást végzik.

80

A jelen ügyben annak érdekében, hogy megindokolja azt a döntését, hogy a Jushi ÜEF‑jeinek előállítási költségét nem használja fel a Hengshi ÜEF‑költségeinek kiigazítására, és ennek következtében más megfelelő adatra támaszkodott, a Bizottság kifejtette, hogy a Jushi – jóllehet az egyetlen másik ÜRSZ‑gyártó Egyiptomban – egyrészt a Hengshi kapcsolt társasága, másrészt pedig egy vertikálisan integrált társaság, ami a Hengshiről nem volt elmondható. E tényezőkre tekintettel tehát úgy döntött, hogy a Hengshi ÜEF‑jeinek költségét a Jushi által a független belföldi ügyfeleknek kiszámlázott ár alapján számítja ki.

81

A felperesek a Bizottság azon döntésének vitatása érdekében, hogy más megfelelő adatra támaszkodott a szóban forgó költségek kiigazításához, mindössze arra hivatkoznak, hogy azáltal, hogy a Bizottság „megvizsgálta és elfogadta” a Jushi ÜEF‑jeinek előállítási költségeit, amely az egyetlen másik ÜEF‑gyártó Egyiptomban, köteles volt e kiigazítást az említett költségek alapján elvégezni.

82

Ennek az állításnak azonban nem lehet helyt adni.

83

Egyrészt ugyanis, amint az a fenti 80. pontból kiderül, a Bizottság nem „fogadta el” a Jushi ÜEF‑jeinek előállítási költségeit. Másrészt, a felperesek állításaival ellentétben, az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése második albekezdésének megfogalmazásából nem következik, hogy a Bizottság még az ugyanazon ország más gyártóinak vagy exportőreinek megléte esetén is köteles lenne a szóban forgó kiigazítást az ő költségeik alapján feltétlenül elvégezni. Épp ellenkezőleg, e rendelkezésből az következik, hogy a Bizottság még ilyen információk megléte esetén is eltérhet ettől, ha úgy ítéli meg, hogy ezek az információk nem használhatók fel. Márpedig a Bizottság úgy vélte, hogy a fenti 80. pontban említett körülmények azt igazolják, hogy az ilyen információk a jelen ügyben nem használhatók fel.

84

Ebből következik, hogy a Bizottság megalapozottan végezte el a Hengshi ÜEF‑jei költségeinek kiigazítását „más megfelelő adatok alapján”.

85

E következtetést nem döntheti meg a felperesek többi érve sem.

86

Először is azon érvet illetően, amely szerint lényegében az ellenkérelemből kitűnik, hogy a többi gyártónak vagy exportőrnek szintén „összehasonlíthatónak” kell lennie, ami az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében szereplő kivétel tág értelmezéséhez vezetne, rá kell mutatni, hogy a gyártók „összehasonlíthatósága”, amelyre a Bizottság hivatkozik, valójában abba az érvelésbe illeszkedik, amely szerint a Bizottság nem vehette figyelembe a Jushi ÜEF‑jeinek előállítási költségeit, mivel ez utóbbi, ellentétben a Hengshivel, egy vertikálisan integrált társaság. Márpedig, amint az a fenti 80. és 84. pontból kitűnik, a Bizottság tudatosan támaszkodhatott erre a tényezőre azt megelőzően, hogy kizárta a Jushi ÜEF‑jeinek előállítási költségeit és „más megfelelő adatok alapján” végezte el a kiigazítást.

87

Másodszor, ami azt az érvet illeti, amely szerint, mivel a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése a) pontjának megfelelően a Hengshi ÜRSZ‑ei rendes értékének meghatározása érdekében az Jushinak az ÜRSZ‑ek belföldi értékesítéseiből származó SGA‑költségeit és nyereségét vette alapul, ugyanígy kellett volna eljárnia a Jushi ÜEF‑jei előállítási költségeivel is, a Bizottsághoz hasonlóan azt kell megállapítani, hogy ez az érv nem releváns. A szóban forgó rendelkezések ugyanis eltérő kérdésekkel foglalkoznak. Míg az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése az érintett termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségek számítására vonatkozik, ugyanezen rendelet 2. cikke (6) bekezdésének célja az SGA‑költségeknek és a nyereségnek valamely hasonló termék rendes forgalomban történő belföldi értékesítésein alapuló kiszámítása.

88

A fentiekre tekintettel az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított kifogást, akárcsak az első jogalap harmadik részét, teljes egészében el kell utasítani.

89

A felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy a Bizottság kétszer vette figyelembe a Jushi ÜEF‑jeinek a Hengshi ÜRSZ‑einek számtanilag képzett rendes értékén történt eladásaira vonatkozó nyereséget és SGA‑költségeket. Többek között azt állítják, hogy a Bizottság először megemelte a Hengshi ÜEF‑jeinek költségeit az ÜEF‑eknek a Jushi által független belföldi ügyfeleknek számlázott értékesítési ára alapján, majd ezt követően hozzáadta a Hengshi ÜRSZ‑einek felülvizsgált előállítási költségeihez a Jushinak az ÜRSZ‑einek ezen ügyfelek részére történő értékesítése címén felmerült SGA‑költségeit és nyereségét. Márpedig, mivel a Jushi ÜRSZ‑einek független belföldi ügyfelei részére történő értékesítései nem csupán az ezen ÜRSZ‑ekre vonatkozó nyereséget és SGA‑költségeket foglalják magukban, hanem az ÜRSZ‑ek gyártásába bevont nyereségelemet és SGA‑költségeket is, a Bizottság szerintük kétszer vette figyelembe az SGA‑költségeket és a Jushi ÜEF‑értékesítéseire vonatkozó nyereségelemet. Ezzel szerintük a Bizottság megsértette az alaprendelet 2. cikkének (3), (6), (11) és (12) bekezdését.

90

A beavatkozó fél által támogatott Bizottság vitatja ezeket az érveket.

91

Meg kell állapítani, hogy a felperesek érvelése spekulatív, és nem alapul semmilyen olyan konkrét elemen, amely bizonyíthatná, hogy az SGA‑költségeket és az ÜEF‑ek utáni nyereséget kétszer vették volna figyelembe a Hengshi ÜRSZ‑ei rendes értékének kiszámításakor.

92

Ugyanis, bár azt állítják, hogy főszabály szerint egy olyan vertikálisan integrált gyártó, mint a Jushi, a végtermék értékesítése után sokkal magasabb SGA‑költségeket és nyereséget könyvel el, mint egy vertikálisan nem integrált gyártó, mivel a vertikálisan integrált gyártónak le kell könyvelnie az SGA‑költségeket és a végső termék gyártásához használt inputtermékre vonatkozó nyereséget is, a felperesek nem bizonyították konkrétan, hogy a jelen esetben az SGA‑költségek és a Jushi ÜRSZ‑einek értékesítéséből eredő nyereség milyen mértékben tartalmaztak nyereségelemet és SGA‑költségeket az ÜRSZ‑ek előállításába bevont ÜEF‑ek tekintetében.

93

Márpedig ilyen bizonyíték hiányában nem lehet felróni a Bizottságnak, hogy kétszer vette figyelembe a Jushi ÜEF‑értékesítéseiből származó nyereségelemet és SGA‑költségeket a Hengshi ÜRSZ‑einek számtanilag képzett rendes értékében.

94

Az első jogalap negyedik részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

95

A felperesek azt állítják, hogy mivel a Bizottság által a Hengshi ÜRSZ‑ei rendes értékének képzése érdekében követett módszer az első jogalap első, második, harmadik és negyedik részében kifejtett okokból jogellenes, a velük szemben kivetett 20%‑os végleges dömpingellenes vám meghaladja a dömpingkülönbözet összegét, megsértve ezzel az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdését.

96

A Bizottság és a beavatkozó fél vitatja ezt az érvet.

97

E tekintetben a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy az első jogalap első négy részének elemzése nem tárt fel semmiféle téves jogalkalmazást vagy olyan nyilvánvaló értékelési hibát, amelyet a Bizottság a Hengshi ÜRSZ‑ei rendes értékének képzése során vétett volna. Következésképpen a felperesek nem hivatkozhatnak arra, hogy a Bizottság által kivetett dömpingellenes vám meghaladja a dömpingkülönbözet összegét, és ezáltal sérti az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdését.

98

A fentiekre tekintettel az első jogalap ötödik részét, akárcsak magát az első jogalapot, teljes egészében el kell utasítani.

99

E jogalap négy részből áll. A felperesek először is úgy érvelnek, hogy a Bizottság a felperesek, különösen a Jushi exportárainak az árak alákínálási különbözetének e rendelet analógia útján alkalmazott 2. cikkének (9) bekezdése alapján történő kiszámítása céljából való meghatározásánál megsértette az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdését; másodszor úgy, hogy a Bizottság azzal, hogy a kár fennállásának megállapítása céljából számtanilag képzett exportárat vette alapul, nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a kár meghatározásánál, megsértve ezzel az alaprendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdését; harmadszor úgy, hogy a Bizottság által a kár meghatározása során vétett nyilvánvaló értékelési hiba kihatással van a Bizottság által az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően elvégzett okozati összefüggés elemzésére; végül negyedszer pedig akként, hogy a Bizottság azzal, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárat vett alapul, amelyet analógia útján alkalmazott a felperesek irányáraira vonatkozó alákínálási különbözet kiszámításához, nyilvánvaló értékelési hibát vétett az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez elegendő dömpingellenes vám összegének megállapítása során, megsértve ezzel az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdését.

100

A beavatkozó fél által támogatott Bizottság nemcsak e jogalap megalapozottságát vitatja, hanem előzetesen arra is hivatkozik, hogy az hatástalan.

101

Ez utóbbi tekintetben azt állítja, hogy még ha a Törvényszéknek azt is kellene megállapítania, hogy a Bizottság hibát vétett, amikor analógia útján az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését alkalmazta a felperesek áralákínálási árainak és irányárainak kiszámításához, az ilyen hiba akkor sem olyan jellegű, amely maga után vonhatná a megtámadott végrehajtási rendelet megsemmisítését. A Bizottság e tekintetben a viszonválaszban új számításokat nyújt be, amelyek azt mutatják, hogy még ha a Jushi kapcsolt társaságai által az Unióban számlázott értékeket vesszük is figyelembe, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti kiigazítások elvégzése nélkül, akkor is csak igen csekély eltérés van mind az áralákínálás szintjét ([bizalmas], 31,5% helyett), mind pedig az irányárak szintjét ([bizalmas] illetően, 63,9% helyett).

102

A felperesek – akikhez a Törvényszék a Bizottság által a viszonválaszban benyújtott új számításokat illetően mind írásban, eljárásvezető intézkedések útján, mind szóban, a tárgyaláson kérdéseket intézett – azt állították, hogy még ha e számítások nincsenek is kihatással a megtámadott végrehajtási rendeletben kivetett dömpingellenes vámok szintjére, amelyeket a dömpingkülönbözet szintjén határoztak meg, de alkalmasak lehetnek arra, hogy kihatással legyenek a dömpingellenes és kiegyenlítő vámok összesített szintjére, amelynek felső határa az irányárak alákínálási különbözetének szintjén van meghatározva.

103

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróság mint hatástalant elutasíthatja a jogalapot vagy a kifogást, ha megállapítja, hogy az megalapozottsága esetén sem alkalmas arra, hogy a felperes által kívánt megsemmisítést eredményezze (2000. szeptember 21‑iEFMA kontra Tanács ítélet, C‑46/98 P, EU:C:2000:474, 38. pont; 2009. november 19‑iMichail kontra Bizottság ítélet, T‑50/08 P, EU:T:2009:457, 59. pont).

104

A jelen ügyben a felperesek elismerték, hogy – amint az a fenti 102. pontból kitűnik – még ha a Bizottság az áralákínálási különbözet és az irányárak meghatározásához a viszonválaszban szereplő számításokat is használta volna, amelyek a Jushi exportárán alapulnak, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti kiigazítások elvégzése nélkül, ennek akkor sem lenne semmilyen kihatása a megtámadott végrehajtási rendelet által kivetett dömpingellenes vámok szintjére.

105

Ezenkívül a felperesek semmilyen bizonyítékot nem tudtak előterjeszteni sem az eljárásvezető intézkedések keretében, sem pedig a tárgyaláson azon érvük alátámasztására, amely szerint ezek az új számítások érinthetik a dömpingellenes és kiegyenlítő vámok összesített szintjét.

106

Ebből következik, hogy még ha feltételezzük is, hogy a felperesek alappal vitatják azt a módszert, amelyet a Bizottság a Jushi exportárának megállapításához használt az áralákínálási különbözet és az irányárak kiszámítása során, a fenti 101. pontban említett új számítások alkalmazása semmi esetre sem eredményezi a dömpingellenes vámok módosítását, ahogy azt egyébként a felperesek is elismerik. Az állítólagos hiba tehát nem alapozhatja meg a megtámadott végrehajtási rendeletnek az őket érintő részében történő megsemmisítését.

107

Következésképpen a második jogalapot mint hatástalant el kell utasítani, anélkül, hogy elemezni kellene a felperesek által e jogalap alátámasztására felhozott négy rész megalapozottságát.

108

Az előbbiekben kifejtettekre tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

109

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell saját költségeik viselésén kívül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

110

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a beavatkozó fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)

a következőképpen határozott: