1

A felperes, Abdelkader Sabra szír és libanoni állampolgársággal rendelkező üzletember.

2

Az Európai Unió Tanácsa – határozottan elítélve a Szíriában tartott békés tüntetések erőszakos leverését, és felszólítva a szíriai biztonsági erőket az erőszakhoz fordulástól történő tartózkodásra – 2011. május 9‑én az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273/KKBP határozatot (HL 2011. L 121., 11. o.). Tekintettel a helyzet súlyosságára, a Tanács fegyverembargót, a belső elnyomás céljára felhasználható felszerelések kivitelének tilalmát és az Európai Unió területére való belépést érintő korlátozásokat vezetett be, valamint bizonyos olyan személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztását, akik, illetve amelyek felelősek a szíriai civil lakosság erőszakos elnyomásáért.

3

A Szíriában a civil lakossággal szemben gyakorolt erőszakos elnyomásért felelős személyeknek, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyeknek és szervezeteknek a nevét a 2011/273 határozat melléklete tartalmazza. E határozat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely tagállamnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján a Tanács módosíthatja az említett mellékletet. A felperes neve a szóban forgó határozat elfogadáskor nem szerepelt e mellékletben.

4

Tekintettel arra, hogy a Szíriai Arab Köztársasággal szemben hozott bizonyos korlátozó intézkedések az EUM‑Szerződés hatálya alá tartoznak, a Tanács az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján elfogadta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. május 9‑i 442/2011/EU rendeletet (HL 2011. L 121., 1. o.). E rendelet tartalma lényegében megegyezik a 2011/273 határozatéval. A szóban forgó elnyomásért felelősként vagy az e felelősökkel kapcsolatban állóként elismert személyeknek, szervezeteknek és szerveknek az e rendelet II. mellékletében szereplő jegyzéke megegyezik a 2011/273 határozat mellékletében szereplő jegyzékkel. A 442/2011 rendelet 14. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében amennyiben a Tanács úgy határoz, hogy egy természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet az említett korlátozó intézkedések hatálya alá von, ennek megfelelően módosítja a II. mellékletet, egyébiránt az ott szereplő jegyzéket rendszeresen és legalább 12 havonta felülvizsgálja.

5

A Tanács a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP határozatában (HL 2011. L 319., 56. o.) szükségesnek tartotta, hogy a szíriai helyzet súlyosságára tekintettel további korlátozó intézkedéseket vezessen be. Az egyértelműség érdekében a 2011/273 határozattal hozott intézkedéseket és a kiegészítő intézkedéseket egyetlen jogszabályba foglalták. A 2011/782 határozat a 18. cikkében az Unió területére történő belépést érintő korlátozásokat ír elő azon személyek vonatkozásában, akiknek a neve az I. mellékletben szerepel, a 19. cikkében pedig azon személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztását írja elő, akiknek, illetve amelyeknek a neve az I. és II. mellékletben szerepel.

6

A 442/2011 rendeletet felváltotta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 16., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 259., 7. o.; HL 2018. L 190., 20. o.).

7

A 2011/782 határozatot felváltotta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozat (HL 2012. L 330., 21. o.), amelynek helyébe a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozat (HL 2013. L 147., 14. o.; helyesbítés: HL 2018. L 190., 20. o.) lépett.

8

2015. október 12‑én a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/1836 határozatot (HL 2015. L 266., 75. o.; helyesbítés: HL 2016. L 336., 42. o.). Ugyanezen a napon elfogadta a 36/2012 rendelet módosításáról szóló (EU) 2015/1828 rendeletet (HL 2015. L 266., 1. o.).

9

A 2015/1836 határozat (6) preambulumbekezdése értelmében „[a] Tanács megállapította, hogy mivel a szíriai rezsim szoros ellenőrzése alatt tartja a gazdaságot, a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek közül csak egy szűk belső kör tudja fenntartani státuszát, mégpedig oly módon, hogy szoros kapcsolatban áll a rezsimmel és élvezi annak támogatását, továbbá befolyással bír rá”, és „[a] Tanács úgy ítéli meg, hogy korlátozó intézkedések bevezetésével belépési korlátozásokat kell alkalmaznia, valamint be kell fagyasztania a Tanács által azonosított és az I. mellékletben felsorolt, Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek pénzeszközeit és gazdasági erőforrásait, illetve a hozzájuk tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást, megakadályozva ezzel, hogy anyagi vagy gazdasági támogatást nyújtsanak a rezsimnek, és elősegítve, hogy befolyásuk révén fokozódjon a nyomás a rezsimre az elnyomás megszüntetése végett”.

10

A 2015/1836 határozat módosította a 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének szövegét. E cikkek azóta a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” tekintetében már előírják a tagállamok területére való beutazás vagy az azon történő átutazás korlátozását, valamint a pénzeszközök befagyasztását, kivéve ha „elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy [e személyek] nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye”.

11

A 2015/1828 rendelet módosította többek között a 36/2012 rendelet 15. cikkének szövegét annak érdekében, hogy abba belefoglalja a 2015/1836 határozatban meghatározott és a 2013/255 határozatban bevezetett új jegyzékbevételi kritériumokat.

12

A 2013/255 határozat végrehajtásáról szóló, 2020. február 17‑i (KKBP) 2020/212 tanácsi végrehajtási határozattal (HL 2020. L 43 I., 6. o.) és a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló, 2020. február 17‑i (EU) 2020/211 tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2020. L 43 I., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: eredeti jogi aktusok) a felperes nevét felvették a 2013/255 határozat I. mellékletének A. szakaszában (Személyek) foglalt jegyzék 293. sorába, valamint a 36/2012/EU rendelet II. mellékletének A. szakaszában (Személyek) foglalt jegyzék 293. sorába (a továbbiakban együttesen: szóban forgó jegyzékek).

13

A szóban forgó jegyzékekbe felvett „azonosító adatok” egyrészt azt említik, hogy a felperes férfi, szíriai és libanoni állampolgársággal rendelkezik, és 1955. szeptember 14‑én született. Ezenkívül a funkcióit ezen az adatok a következőképpen tüntetik fel: „a Sabra Maritime Agency tulajdonosa, a szíriai–török üzletemberek tanácsának vezetője; a Phoenicia Tourism Company alapító partnere; a szíriai Tengeri Hajózási Kamara elnöke”. Végezetül ezen adatok szerint a felperes „[r]okoni/üzleti/ szervezeti vagy partneri/egyéb kapcsolat[ai]” a „Phoenicia Tourism Company [LLC]” és a „Sabra Maritime Agency”.

14

Másrészt a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokok a következőképpen kerülnek megfogalmazásra:

„Szíriában különösen a tengeri és az idegenforgalmi ágazatokban több gazdasági érdekeltséggel rendelkező prominens üzletember. A hajózási ágazat kiemelten fontos szereplőjeként és Rami Makhlouf (a rezsim támogatója és Bassár el‑Aszad unokatestvére) szoros üzleti partnereként Abdelkader Sabra pénzügyi és gazdasági támogatást nyújt a szíriai rezsimnek, többek között offshore vállalatokon keresztül. Abdelkader Sabra a rezsimhez fűződő kapcsolatainak köszönhetően ki tudta terjeszteni tevékenységeit az ingatlanágazatban. Pénzmosásban, valamint a szíriai rezsimet és annak szövetségeseit támogató kereskedelmi tevékenységekben is részt vesz.”

15

A felperes a 2020. március 16‑i levelében azt kérte a Tanácstól, hogy bocsássa a rendelkezésére többek között a nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét alátámasztó valamennyi információ és bizonyíték másolatát.

16

A Tanács a felperesnek a fenti 15. pontban említett, 2020. április 6‑i levelére válaszul megküldte a számára a 2020. február 12‑i WK 1755/2020 INIT hivatkozási számú dokumentumot, amely tartalmazta a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokokat alátámasztó bizonyítékokat.

17

A felperes a 2020. május 4‑i levelében észrevételeket terjesztett elő a nevének az eredeti jogi aktusok alapján a szóban forgó jegyzékekbe történő felvételéről szóló határozattal kapcsolatban, és kérte a Tanácstól a nevének az említett jegyzékekből való törlését.

18

A Tanács 2020. május 28‑án elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2020/719 határozatot (HL 2020. L 168., 66. o.), valamint a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2020/716 végrehajtási rendeletet (HL 2020. L 168., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: fenntartásról szóló jogi aktusok). A 2013/255 határozat hatályát a 2020/719 határozat értelmében 2021. június 1‑jéig meghosszabbították. A felperes nevét az eredeti jogi aktusokban szereplőkkel azonos indokok alapján továbbra is feltüntették a szóban forgó jegyzékek 293. sorában.

19

A Tanács a 2020. június 2‑i levelében tájékoztatta a felperest arról a döntéséről, hogy a felperes nevének a fenntartásról szóló jogi aktusok alapján a szóban forgó jegyzékeken való szerepeltetését fenn kívánja tartani. Ezenkívül tájékoztatta a felperest arról, hogy folyamatban van a felperes által a 2020. május 4‑i levelében benyújtott észrevételek és dokumentáció (lásd a fenti 17. pontot) vizsgálata, amely a Tanács álláspontja szerint a felperes által a kérelmének alátámasztása érdekében előterjesztett számos érvre, valamint a kérelemhez csatolt dokumentumok jelentős számára tekintettel több heti munkát fog igénybe venni.

20

A felperes a Törvényszék Hivatalához 2020. április 28‑án benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet, amelynek tárgya az eredeti jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítése iránti kérelem.

21

A Törvényszék Hivatalához 2020. június 10‑én benyújtott külön beadványában a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 86. cikke alapján kiigazította a keresetlevelet oly módon, hogy az a fenntartásról szóló jogi aktusoknak az őt érintő részében történő megsemmisítésére is kiterjedjen.

22

A Tanács 2020. július 23‑án ellenkérelmet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához, amely a kiigazító beadványra is válaszol.

23

A választ és a viszonválaszt 2020. október 6‑án, illetve november 19‑én nyújtották be.

24

Az eljárás írásbeli szakasza 2020. november 19‑én fejeződött be.

25

A Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének d) pontjában előírt pervezető intézkedések keretében 2021. június 9‑én felhívta a feleket bizonyos dokumentumok benyújtására. A felek az előírt határidőn belül eleget tettek a dokumentumok benyújtására vonatkozó felhívásnak.

26

2021. szeptember 6‑án a felperes az eljárási szabályzat 66. cikke alapján indokolással ellátott kérelmet nyújtott be annak érdekében, hogy a keresetlevélhez csatolt bizonyos dokumentumok tartalmát, valamint a keresetlevél és a válasz bizonyos pontjait ne idézzék ezen ügy azon dokumentumaiban, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők. A tárgyaláson a felperes megerősítette, hogy a bizonyos adatoknak a nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentumokból való kihagyása iránti kérelme a 2021. szeptember 6‑i levélben említett dokumentumokra és pontokra korlátozódik, ami a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítésre került.

27

A Törvényszék a 2021. szeptember 16‑án tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

28

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

29

A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

30

A felperes a 2021. szeptember 7‑i levelében azt kérte a Törvényszéktől, hogy a 2021. szeptember 16‑i tárgyalásra vonatkozóan a szóbeli előadásokra rendelkezésre álló idő tekintetében biztosítson a számára meghosszabbítást. E kérelem keretében mellékelt két olyan levelet, amelyeket a Tanácshoz intézett, az elsőt 2021. március 8‑án, a másodikat pedig 2021. június 9‑én.

31

E mellékletek benyújtása nem illeszkedhet az eljárási szabályzat 85. cikke (3) bekezdésének a keretébe, amely rendelkezés az írja elő, hogy az eljárás szóbeli szakaszának befejezését, illetve a Törvényszék azon határozatát megelőzően, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz, a felperes és az alperes kivételesen további bizonyítékokat terjeszthet elő vagy ajánlhat fel, feltéve hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt. Egyrészt ugyanis a felperes a 2021. szeptember 7‑i levelében nem utal arra, hogy e rendelkezés alapján kívánja benyújtani a 2021. március 8‑i és június 9‑i leveleket, és másrészt nem terjeszt elő semmilyen igazolást azok késedelmes benyújtására vonatkozóan.

32

Következésképpen a szóbeli előadásokra biztosított idő meghosszabbítása iránt a felperes által benyújtott kérelemhez csatolt, 2021. március 8‑i és június 9‑i leveleket elfogadhatatlanság miatt el kell utasítani.

33

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes egyetlen, a tények téves értékelésén alapuló jogalapra hivatkozik.

34

A felperes lényegében azt állítja, hogy jelenleg nem minősül Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek, nem áll kapcsolatban a szíriai rezsimmel, nem tartozik a Szíriában tevékenykedő vezető üzletembereknek a 2015/1836 határozat (6) preambulumbekezdésében meghatározott szűk köréhez, és nem nyújt anyagi vagy pénzügyi támogatást a szíriai rezsimnek sem külföldi székhelyű társaságokon keresztül, sem más módon.

35

A Tanács vitatja a felperes érveit, és lényegében arra hivatkozik, hogy a WK 1755/2020 INIT dokumentumban és a 2020. július 23‑i WK 7118/2020 INIT referenciaszámú dokumentumban szereplő bizonyítékok alátámasztják, hogy a felperes Szíriában tevékenykedő vezető üzletember. E tekintetben vitatja azokat az érveket, amelyeket a felperes annak érdekében terjeszt elő, hogy a szíriai rezsimmel való kapcsolatára vonatkozó vélelmet megdöntse. Végezetül a Tanács úgy véli, hogy a felperes támogatja a szíriai rezsimet, és abból hasznot húz.

36

Meg kell állapítani, hogy a bírósági felülvizsgálat hatékonysága, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke garantál, többek között megköveteli, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy azon határozat, amellyel korlátozó intézkedéseket fogadtak el vagy tartottak fenn, és amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal bír, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, így a bírósági felülvizsgálat nem korlátozódik a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére, hanem arra irányul, hogy ezen indokok – vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok – megalapozottak‑e (2013. július 18‑iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 119. pont).

37

Az uniós bíróság feladata e vizsgálat elvégzése úgy, hogy adott esetben az Unió illetékes hatóságát az ilyen vizsgálathoz releváns – bizalmas vagy nem bizalmas jellegű – információk vagy bizonyítékok szolgáltatására kéri (lásd: 2013. július 18‑iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Vitatás esetében ugyanis az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel vagy szervezettel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az utóbbiaknak kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatni (2013. július 18‑iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 121. pont).

39

Ehhez nem követelmény, hogy az említett hatóság valamennyi olyan információt és bizonyítékot az uniós bíróság elé terjesszen, amely azon jogi aktus állítólagos indokaira vonatkozik, amelynek a megsemmisítését kérték. Mindazonáltal szükséges, hogy a szolgáltatott információk vagy bizonyítékok alátámasszák az érintett személlyel vagy szervezettel szemben felhozott indokokat (2013. július 18‑iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 122. pont).

40

Amennyiben az Unió illetékes hatósága releváns információkat vagy bizonyítékokat szolgáltat, az uniós bíróságnak az állítólagos tények tárgyi valószerűségét ezen információk vagy bizonyítékok alapján kell ellenőriznie, valamint értékelnie kell az utóbbiak bizonyító erejét az adott ügy körülményeitől függően, valamint különösen az érintett személy vagy szervezet által a tárgyban benyújtott esetleges észrevételek fényében (2013. július 18‑iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 124. pont).

41

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a jegyzékbe való felvétel megalapozottságának az értékelését oly módon kell elvégezni, hogy a bizonyítékok nem elszigetelten kerülnek vizsgálatra, hanem abban a kontextusban, amelybe illeszkednek (lásd ebben az értelemben: 2015. április 21‑iAnbouba kontra Tanács ítélet, C‑630/13 P, EU:C:2015:247, 51. pont; 2015. április 21‑iAnbouba kontra Tanács ítélet, C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 50. pont).

42

Végezetül az ügy tétje súlyosságának az értékelése keretében, amely a szóban forgó korlátozó intézkedések arányossági vizsgálatának részét képezi, figyelembe lehet venni azt a kontextust, amelybe ezen intézkedések illeszkednek, mivel sürgős volt, hogy ilyen intézkedések kerüljenek elfogadásra azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljanak a szíriai rezsimre annak érdekében, hogy véget vessen a lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásnak, és mivel nehéz pontosabb bizonyítékokat szerezni egy polgárháborúval sújtott, tekintélyuralmi jellegű rezsimmel rendelkező államban (2015. április 21‑iAnbouba kontra Tanács ítélet, C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 46. pont).

43

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (1) bekezdésében és 28. cikkének (1) bekezdésében foglalt általános jegyzékbevételi kritériumok, amelyeket a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja átvett a pénzeszközök befagyasztása tekintetében, azt írja elő, hogy a szíriai rezsim által folytatott politikákból hasznot húzó vagy az e rezsimet támogató személyek és szervezetek korlátozó intézkedések hatálya alá tartoznak. Hasonlóképpen, a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése, valamint 28. cikke (2) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése, amely rendelkezéseket a pénzeszközök befagyasztása tekintetében a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének a) pontja és (1b) bekezdése átvesz, azt írják elő, hogy a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriája korlátozó intézkedések hatálya alá tartozik, kivéve ha elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye.

44

Amint az a fenti 14. pontban említésre került, a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokok a következők:

„Szíriában különösen a tengeri és az idegenforgalmi ágazatokban több gazdasági érdekeltséggel rendelkező prominens üzletember. A hajózási ágazat kiemelten fontos szereplőjeként és Rami Makhlouf (a rezsim támogatója és Bassár el‑Aszad unokatestvére) szoros üzleti partnereként Abdelkader Sabra pénzügyi és gazdasági támogatást nyújt a szíriai rezsimnek, többek között offshore vállalatokon keresztül. Abdelkader Sabra a rezsimhez fűződő kapcsolatainak köszönhetően ki tudta terjeszteni tevékenységeit az ingatlanágazatban. Pénzmosásban, valamint a szíriai rezsimet és annak szövetségeseit támogató kereskedelmi tevékenységekben is részt vesz.”

45

A felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokokból azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes nevét először is amiatt vették fel a szóban forgó jegyzékekbe, és amiatt tartották fenn e jegyzékeken, hogy a felperes Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek minősül, és másodszor amiatt, hogy a szíriai rezsimmel kapcsolatban áll. Másként fogalmazva, a felperes nevének a jegyzékbe vétele egyrészt a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdésének a) pontjában és 28. cikkében, valamint a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumon (a Szíriában tevékenykedő vezető üzletember kritériuma), és másrészt az említett határozat 27. cikkének (1) bekezdésében és 28. cikkében, valamint az említett rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumon (a rezsimmel való szövetkezés kritériuma) alapul.

46

A Tanács annak érdekében, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét igazolja, rendelkezésre bocsátotta a WK 1755/2020 INIT dokumentumot, amely nyilvánosan hozzáférhető információkat tartalmaz, azaz olyan linkeket, újságcikkeket és képernyőképeket, amelyek forrásai a következők:

47

Ezenkívül a Tanács a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételének az alátámasztása érdekében benyújtotta a 2020. július 23‑i, WK 7118/2020 INIT hivatkozási számú dokumentumot, amely a nyilvánosság számára hozzáférhető információkat tartalmaz.

48

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti jogi aktusokat és a fenntartásról szóló jogi aktusokat 2020. február 17‑én, illetve május 28‑án fogadták el.

49

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni (lásd: 2015. szeptember 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Bizottság ítélet, C‑398/13 P, EBHT, EU:C:2015:535, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. szeptember 4‑iNIOC és társai kontra Tanács ítélet, T‑577/12, nem tették közzé, EU:T:2015:596, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Tanács következésképpen a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele és azokon való fenntartása megalapozottságának az igazolása érdekében a Törvényszék előtt nem hivatkozhat olyan információkra, amelyeket a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor nem vett alapul (lásd ebben az értelemben: 2021. április 14‑iAl Tarazi kontra Tanács ítélet, T‑260/19, nem tették közzé, EU:T:2021:187, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

Mivel a WK 7118/2020 INIT hivatkozási számú dokumentum a megtámadott jogi aktusok elfogadásánál későbbi, azt a jelen kereset vizsgálata keretében nem lehet figyelembe venni. Következésképpen a feleknek az e dokumentumra alapított érvei nem lehetnek sikeresek.

51

Ezenfelül a tárgyaláson a felperes első alkalommal hivatkozott arra, hogy azon bizonyítékok közül, amelyeket a Tanács a rá vonatkozó jegyzékbevételi indokok megalapozottságának bizonyítása érdekében alapul vett, 18 túlságosan régi, mivel 2015 előtt keletkezett, vagy nem tartalmazza a keletkezés időpontját.

52

Ezt az új érvet, amelyet úgy tűnik, hogy úgy kell érteni, hogy az a Tanács által előterjesztett egyes bizonyítékok megbízhatóságának vagy relevanciájának a vitatására irányul, elfogadhatatlanság miatt el kell utasítani. A felperes ugyanis nem jelölte meg azokat a bizonyítékokat, amelyek megbízhatóságát vagy relevanciáját ily módon vitatni kívánja, ami megakadályozta a Tanácsot abban, hogy e tekintetben biztosítsa a védelmét, és a Törvényszéket is megakadályozta a határozathozatalban (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2019. február 6‑iTN kontra ENISA ítélet, T‑461/17, nem tették közzé, EU:T:2019:63, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindenesetre nem a Törvényszék feladata, hogy a mellékletekben kikeresse és azonosítsa azokat a bizonyítékokat, amelyeket a felperes vélhetően kifogásolni kívánt (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2020. október 5‑iBroughton kontra Eurojust ítélet, T‑87/19, nem tették közzé, EU:T:2020:464, 58. pont).

53

Meg kell vizsgálni, hogy a Tanács által benyújtott bizonyítékok összessége eleget tesz‑e a fenti 38. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a Tanácsra háruló bizonyítási tehernek, és így az kellően konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények együttesének minősül‑e a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó első indok alátámasztásához.

54

A fenti 14. és 44. pontban felidézett jegyzékbevételi indokokból kitűnik, hogy a Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek való minősülés a felperesnek a gazdasági érdekeltségein alapul, először is a tengeri ágazatban, másodszor az idegenforgalmi ágazatban, harmadszor pedig más ágazatokban. Ezzel összefüggésben meg kell vizsgálni azt is, hogy a felperes milyen különböző álláshelyeket tölt be.

55

Először is meg kell állapítani, hogy az „Aliqtisadi” és az „Enab Baladi” internetes oldalak tartalmából kitűnik, hogy a felperes a Sabra Maritime Agency tulajdonosa. Másodszor, az „Eqstad” és az „al Arabiya News” internetes oldalakon közzétett információk szerint a felperes tuladonosa az AKSSA‑nak, amely a tengeri szállítási ágazatban tevékenykedő, hajók kezelésére és tulajdonára szakosodott vállalkozás. Az „al Arabiya News”‑on közzétett cikk szerint e társaság két fiókteleppel rendelkezik, Olaszországban és Görögországban. Harmadszor, a „The Syria Report” internetes oldalon közzétett cikk szerint a felperes a Sabra Group vezérigazgatója, amely csoport magában foglalja a Riamar Shippinget, amely Tartúsz kikötőjében nyolc hajóval rendelkezik. Végezetül negyedszer, a Reuters hírügynökség és a MEIRSS internetes oldalán közzétett információk szerint a felperes tulajdonosa a Libanonban és Szíriában egyaránt székhellyel rendelkező Yass Marine‑nak.

56

Így a WK 1755/2020 INIT dokumentumban foglalt bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a felperesnek számos gazdasági érdekeltsége van a tengeri ágazatban. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy e bizonyítékok nem említik sem a Navi Woodot, sem az Abdulkader Sabra & Ahmad Mushir Sharif Shipping Agencyt, amelyekre a felperes a beadványaiban hivatkozik. Márpedig a Tanácsot terhelő, a fenti 38. pontban felidézett bizonyítási teherre és a fenti 49. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem engedhető meg, hogy a Tanács a felperes által a keresetlevélben tett állításokra hivatkozzon a megtámadott jogi aktusok megalapozottságának igazolása érdekében. Következésképpen a Navi Wood és az Abdulkader Sabra & Ahmad Mushir Sharif Shipping Agency nem vehető figyelembe annak bizonyítása érdekében, hogy a felperes a tengeri ágazatban gazdasági érdekeltségekkel rendelkezik.

57

A felperes a tengeri ágazatban fennálló számos gazdasági érdekeltségével kapcsolatban azt állítja, hogy azok már elhanyagolhatók, mivel – az AKSSA kivételével, amely ugyanakkor komoly veszteségeket szenved – valamennyi vállalkozása megszűnt.

58

Először is, ami az AKSSA‑t illeti, a felperes benyújtotta egyrészt e társaságnak a 2004., 2010., 2017., 2018. és 2019. évre vonatkozó pénzügyi kimutatásait, amelyeket A ellenőrzött, és másrészt előterjesztett egy olyan grafikont, amely ugyanezen évekre vonatkozóan szemlélteti az e társaság részére bejegyzett hajók éves számát.

59

Végezetül a felperes a válasz mellékletében benyújtott egy táblázatot, amelyben minden egyes szíriai tengeri ügynökség vonatkozásában fel van tüntetve a bejegyzett hajók száma a 2017‑es évet érintően. A felperes szerint ezek az adatok a szíriai tengeri hajózási kamarától származnak. Kereskedelmi szempontból érzékeny információkról van szó, amelyeket nem hivatalosan, kérésre szolgáltattak.

60

A Tanács lényegében a felperes által szolgáltatott bizonyítékok megbízhatóságát vitatja. E tekintetben azzal érvel, hogy azokból nem tűnik ki egyértelműen az arra a kérdésre adandó válasz, hogy a benyújtott pénzügyi kimutatásokat független személy ellenőrizte‑e, vagy azokat pusztán a felperes vagy az AKSSA egyik képviselője készítette. Ugyanez vonatkozik azon grafikonra, amely e társaság vonatkozásában a hajóbejegyzések éves számát szemlélteti.

61

A pénzügyi kimutatásokat illetően a Tanács a viszonválaszban hozzáteszi, hogy a felperes által a válasz mellékleteként benyújtott dokumentum, amely a pénzügyi és számviteli szakmák szíriai egyesülete jegyzékének egy olyan másolata, amelyen A független könyvvizsgálóként szerepel, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy e pénzügyi kimutatásokat független könyvvizsgáló ellenőrizte, vagy hogy az említett pénzügyi kimutatásokon szereplő bélyegző valóban A‑tól származik.

62

Végezetül a Tanács a szíriai tengeri hajózási kamarától származó táblázatot illetően megjegyzi, hogy e dokumentum nem tartalmaz olyan hivatalos megjelölést, amely lehetővé tenné az olvasó számára annak megállapítását, hogy az milyen forrásból származik. E dokumentum és a szíriai tengeri hajózási kamara között kizárólag a felperes észrevételei teremtenek kapcsolatot.

63

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a Törvényszék tevékenységére a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve vonatkozik, és a benyújtott bizonyítékok jelentősége értékelésének egyetlen kritériuma azok hitelessége. Ezenfelül valamely dokumentum bizonyító erejének megítélésekor a benne foglalt információ valószínűségét kell megvizsgálni, és figyelembe kell venni többek között a dokumentum eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, valamint fel kell tenni a kérdést, hogy tartalma alapján hitelesnek és megbízhatónak tűnik‑e (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑iShell Petroleum és társai kontra Bizottság ítélet, T‑343/06, EBHT, EU:T:2012:478, 161. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

A jelen ügyben először is a felperes által benyújtott pénzügyi kimutatásokat illetően meg kell állapítani, hogy a felperes rendelkezésre bocsátja a pénzügyi és számviteli szakmák szíriai egyesülete jegyzékének egy másolatát, amelyen A is szerepel. Ebből következően független könyvvizsgálóról van szó.

65

Kétségtelen, hogy A neve nem szerepel a felperes által benyújtott pénzügyi kimutatásokon. A Törvényszék ugyanakkor nem észlel olyan nyilvánvaló szabálytalanságot vagy konkrét valószínűsítő körülményeket, amelyek alapján kétségbe lehetne vonni, hogy e pénzügyi kimutatásokat A független könyvvizsgáló ellenőrizte. Ezenkívül a Tanács nem hivatkozik arra, hogy e dokumentumokat olyan következetlenségek jellemzik, amelyek miatt nem áll fenn e dokumentumoknak a fenti 63. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett hiteles és megbízható jellege.

66

Másodszor, ami a benyújtott grafikont illeti, a felperes a válaszban elismerte, hogy azt maga készítette. E tekintetben e grafikon azokon az adatokon alapul, amelyek az AKSSA számára bejegyzett hajók számára vonatkoznak, és amelyeket a pénzügyi kimutatások átvesznek, így az, hogy a grafikont maga a felperes készítette, nincs hatással annak hiteles és megbízható jellegére.

67

Végezetül harmadszor, ami a felperes által benyújtott táblázatot illeti, a Tanáccsal egyetértve meg kell állapítani, hogy mivel abból hiányoznak olyan elemek, amelyek az abban foglalt adatokat a szír tengeri hajózási kamarához kapcsolnák, ezen adatok eredete ismeretlen. Ezenkívül az AKSSA számára bejegyzett hajóknak az e táblázat szerinti száma eltér azoknak az AKSSA pénzügyi kimutatásaiból következő számától. E körülmények között a táblázat a fenti 63. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében nem lehet kellően hiteles és megbízható, és az nem vehető figyelembe.

68

Ezzel szemben a pénzügyi kimutatásokat és a grafikont a Törvényszék figyelembe veheti.

69

E tekintetben az AKSSA‑nak a felperes által rendelkezésre bocsátott pénzügyi kimutatásaiból kitűnik, hogy e társaság esetében a bejegyzett hajók száma és a nettó jövedelem jelentősen lecsökkent. Az e társaság számára bejegyzett hajók száma ugyanis a 2004‑et jellemző 145‑ről a 2019‑es évet jellemző 3‑ra csökkent. Ugyanígy a nettó jövedelem is csökkent, mivel a 2004‑es évben megállapított 652831,44 amerikai dollárról (USD) (hozzávetőleg 591654,38 euró) a 2019‑es évben megállapított 5989,00 USD‑re (hozzávetőleg 5427,77 euró) csökkent. Mindazonáltal a nettó jövedelem továbbra is pozitív. Másként fogalmazva a társaság számviteli szempontból nem veszteséges. Ezenkívül az AKSSA számára bejegyzett hajók száma 2018‑ban magasabb volt, mint 2017‑ben, még ha a nettó jövedelem e két év között csökkent is. Ráadásul, amint azt a Tanács a tárgyaláson megjegyezte, a bérekkel kapcsolatos kiadások 2004 és 2019 között kevéssé csökkentek, ami legalábbis az alkalmazott személyzet bizonyos stabilitására utal. Ugyanígy a vízhez és a villamos energiához kapcsolódó kiadások nőttek, ami legalábbis az AKSSA tevékenységének a folytatását tanúsítja. Végezetül az AKSSA eredményeit a szíriai hajózási ágazat helyzetének általános kontextusában kell mérlegelni. Amint ugyanis a Reuters hírügynökség által 2013. október 9‑én közzétett, „Syria’s shipping trade struggles as war risks bite” (Szíria tengeri kereskedelme nehézségekkel küzd a háború veszélye miatt) című, a felperes által benyújtott cikkből kitűnik, a szíriai kikötőkbe érkező hajók száma a szíriai konfliktus miatt jelentősen csökkent. E körülmények között az AKSSA számára bejegyzett hajók számának és az AKSSA nettó jövedelmének a csökkenése nem feltétlenül bizonyítja, hogy az AKSSA a hajózási ügynökségek tevékenységi ágazatában elvesztette a jelentőségét.

70

A fentiekből az következik, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az AKSSA‑t érintő gazdasági érdekeltsége elhanyagolható.

71

Másodszor, ami a Sabra Maritime Agencyt, és konkrétabban a felperes azon állítását illeti, amely szerint e társaságot államosították, a szíriai közlekedési minisztérium internetes oldaláról származó, a felperes által benyújtott, és a hajózási ágazat leírását tartalmazó képernyőképből az tűnik ki, hogy 1981. január 1‑jétől a szíriai kormány tengerészeti ügynöksége lett az egyetlen ügynökség minden tengerészeti társaság, minden hajótulajdonos és a szíriai kikötők felé fuvarozó szállítók tekintetében. E leírás olvasatából arra lehet következtetni, hogy a tengerészeti ügynökségek tevékenységi ágazatát ezen időponttól kezdve Szíriában államosították. Mindazonáltal e leírásból az is kitűnik, hogy a 2002. évi 55. sz. törvényerejű rendelet mind az utasok szállítása, mind az áruszállítás területén engedélyezte a természetes és jogi személyek számára, hogy a tengerészeti ügynökségek tevékenységi ágazatában a szíriai kikötőkbe érkező kereskedelmi hajók bejegyzésével kapcsolatos tevékenységet alakítsanak ki. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a tengerészeti ügynökségek tevékenységi ágazatát e törvényerejű rendelet értelmében 2002‑től privatizálták.

72

A felperes azon érvét illetően, amely szerint a Sabra Maritime Agency engedélyét az államosítását követően visszavonták, és e társaság ezt követően megszüntette a tevékenységét, majd azt végül törölték a cégjegyzékből, meg kell állapítani, hogy a felperes rendelkezésre bocsátja a tartúszi belkereskedelmi és fogyasztóvédelmi igazgatóság 2020. szeptember 28‑i levelét, amely szerint egyes cégnevek nem szerepelnek Tartúsz kormányzóság cégjegyzékében. Többek között a következő cégnevekről van szó: Sabra Group, Sabra Maritime Agency és Yass Marine.

73

Meg kell állapítani, hogy a Sabra Maritime Agency a fenti 72. pontban hivatkozott levélben említett egyik cégnév. Ebből következik, hogy bár a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy ezen ügynökséget államosították, alátámasztotta, hogy Tartúsz kormányzóság cégjegyzékébe nincs bejegyezve olyan társaság, amely ezt a cégnevet viseli.

74

Márpedig a Tanács által annak alátámasztása érdekében előterjesztett bizonyítékok hiányában, hogy a Sabra Maritime Agencyt valamely eltérő cégnévvel bejegyezték Tartúsz kormányzóság cégjegyzékébe, a fenti 73. pontban megfogalmazott következtetést nem vonhatja kétségbe a Tanács azon érve, amely szerint lényegében a szóban forgó cégnevek csupán a tartúszi belkereskedelmi és fogyasztóvédelmi igazgatóság 2020. szeptember 28‑i levelében „szó szerint szereplő formában” nincsenek bejegyezve Tartúsz kormányzóság cégjegyzékébe. Hasonlóképpen konkrét bizonyítékok hiányában el kell utasítani a Tanács arra alapított érvét, hogy a jogalanyok neve többek között fordítási problémák miatt bizonyos eltéréseket mutathat.

75

Harmadszor, ami a Riamar Shippinget illeti, amely a felperes szerint megszűnt, meg kell állapítani, hogy a tartúszi belkereskedelmi és fogyasztóvédelmi igazgatóságnak a felperes által benyújtott, 2018. november 20‑i 77. sz. határozata szerint az „Abdulkader Sabra & Co (RIAMAR SHIPPING)” társaságot, amelynek tevékenységi köre tengeri szállítás irányítása, többek között a tagjai közötti, 2018. június 27‑i megállapodás alapján való megszűnése miatt törölték a cégjegyzékből. Ezenfelül az említett határozatból kitűnik, hogy a Riamar Shipping az Abdulkader Sabra & Co kereskedelmi neve. Így azt a következtetést kell levonni, hogy az Abdulkader Sabra & Co, amely cégnévnek a Riamar Shipping kereskedelmi név megfelel, ténylegesen megszűnt.

76

Negyedszer, ami a felperes azon állítását illeti, amely szerint a Sabra Group nem létezik, meg kell állapítani, hogy a Sabra Group a fenti 72. pontban hivatkozott levélben említett egyik cégnév. Ebből az következik, hogy Tartúsz kormányzóság cégjegyzékébe nincs bejegyezve olyan társaság, amely ezt a cégnevet viseli.

77

A Tanács ezenfelül azt a feltételezést fejtette ki, hogy a Sabra Group valójában az Abdulkader Sabra & Co. Ez az állítás azonban nem bizonyított. Mindenesetre a fenti 75. pontból kitűnik, hogy az Abdulkader Sabra & Co. már nem létezik.

78

Ötödször, ami a Yass Marine‑t illeti, amelyről a felperes azt állítja, hogy arról még nem is hallott, mindenképpen meg kell állapítani, hogy a Yass Marine a fenti 72. pontban hivatkozott levélben említett egyik cégnév. Ebből az következik, hogy Tartúsz kormányzóság cégjegyzékébe nincs bejegyezve olyan társaság, amely ezt a cégnevet viseli. Márpedig, amint arra a Törvényszék a fenti 74. pontban arra rámutatott, ezt a megállapítást nem vonhatja kétségbe a Tanács azon, alá nem támasztott érve, amelynek az a lényege, hogy a jogalanyok neve többek között fordítási problémák miatt bizonyos eltéréseket mutathat.

79

Ezenfelül a libanoni cégjegyzékből származó, a válasz mellékleteként benyújtott, 2020. április 29‑i tanúsítványból kitűnik, hogy az említett cégjegyzékbe egyetlen Yass Marine nevet viselő társaságot sem jegyeztek be. A Tanács vitatja e tanúsítványt, mivel abban magában is közölték, hogy az hiányos lehet.

80

E tekintetben a fenti 79. pontban említett tanúsítvány szerint fel kell hívni a figyelmet arra, hogy „[az adatok] automatizálása hiányos, és hibák mutatkozhatnak”. Meg kell állapítani, hogy általános és szabványosított megjegyzésről van szó, így egyéb bizonyítékok hiányában a tanúsítványt úgy kell tekinteni, mint amely teljeskörűen tartalmazza a Yass Marine‑ra vonatkozóan az említett cégjegyzékben szereplő információkat.

81

A fentiek összességéből az következik, hogy a felperes bizonyította, hogy az Abdelkader Sabra & Co. társaság, amelynek a Riamar Shipping kereskedelmi név megfelel, megszűnt, és a Sabra Maritime Agency, a Sabra Group és a Yass Marine nem szerepel Tartúsz kormányzóság cégjegyzékében. Mindazonáltal ebből az is következik, hogy az AKSSA a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában továbbra is tevékenységet folytatott, és 2019‑ben pozitív nettó jövedelmet szerzett, így az nem tekinthető veszteséges társaságnak.

82

E körülmények között meg kell állapítani, hogy bár a felperes bizonyította, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában a tengeri ágazatban már nem rendelkezett több gazdasági érdekeltséggel, továbbra is fennáll, hogy az AKSSA tulajdonosa, amely még mindig működő tengerészeti ügynökség, és amely a számára nem elhanyagolható gazdasági érdekeltség.

83

Az „Aliqtisadi” internetes oldalon közzétett információkból kitűnik, hogy a felperes a Phoenicia Tourism Company alapító tagja. Ezenkívül a „The Syria Report” internetes oldal szerint a Phoenicia Tourism Company, amely részvényeinek a felperes a 85%‑ával rendelkezik, 2012. július 5‑én jött létre Tartúszban, a szállodafejlesztési ágazatban. Ezen internetes oldalról az is kiderül, hogy a szíriai idegenforgalmi minisztérium a Phoenicia Tourism Company részére szerződést ítélt oda egy olyan négycsillagos hotel fejlesztésére és irányítására vonatkozóan, amely Arvád szigetén található, 150 férőhellyel fog rendelkezni, és amelynek a költsége körülbelül 700 millió SYP.

84

Meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja sem a Phoenicia Tourism Company‑ban fennálló részesedését, sem a szíriai idegenforgalmi minisztériummal való szerződéskötést. Ellenkezőleg, a felperes által előterjesztett bizonyítékok megerősítik Arvád sziget idegenforgalmi projektjének a jelentőségét. E tekintetben a műszaki feltételek dokumentációjának 4. cikke és a beruházási szerződés 4. cikke szerint, amelyeket a felperes közölt, e projektnek magában kell foglalnia többek között egy 150–200 ággyal rendelkező négycsillagos szállodát, 700 és 900 közötti vendég kiszolgálására alkalmas éttermeket és kávézókat, egy bevásárlóközpontot, egy sportközpontot, valamint egy legalább 20 hajó, yacht és sétahajó számára horgonyzóhellyel rendelkező kishajó‑kikötőt. Ezenkívül a szíriai idegenforgalmi minisztériumnak a hetedik idegenforgalmi beruházási fórum keretében közzétett, több helyen történő beruházásra irányuló ajánlati felhívást tartalmazó, keltezetlen, a felperes által benyújtott hirdetményéből kitűnik, hogy az e projekttel kapcsolatos beruházási költségek teljes összege 700 millió SYP.

85

Következésképpen a felperesnek gazdasági érdekeltségei állnak fenn az idegenforgalom ágazatában.

86

Mindazonáltal a felperes lényegében azzal érvel, hogy a Phoenicia Tourism Company 2012 óta nem folytat tevékenységet. Állításának alátámasztása érdekében a felperes benyújtotta e társaságnak a 2014‑től 2019‑ig terjedő évekre vonatkozó adóbevallásait. Ezen adóbevallásokban az szerepel, hogy e társaság ezekben az években nem folytatott tevékenységet.

87

A Tanács vitatja ezen adóbevallásokat. Egyrészt konkrétan arra hivatkozik, hogy a tartúszi pénzügyi igazgatóság a 2014‑től 2018‑ig terjedő évekre vonatkozó adóbevallások mindegyikét ugyanazon a napon bélyegezte le és írta alá. Másrészt a 2019‑es évre vonatkozó adóbevallást csak egy könyvelő írta alá és bélyegezte le, ami kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az valóban tartalmazza‑e az ezen évben az adóhatóságoknak bejelentett kereskedelmi tevékenységeket.

88

A felperes szerint a 2014‑től 2018‑ig terjedő évekre vonatkozó adóbevallásokat azért bélyegezték le és írták alá ugyanazon a napon, mert tekintve, hogy a társaság ezen évek során nem folytatott tevékenységet, nem volt köteles adóbevallásokat benyújtani. 2018‑ban, amikor a Phoenicia Tourism Company megpróbálta a cégjegyzékbe való bejegyzését meghosszabbítani, a szíriai belkereskedelmi igazgatóság az adóügyi helyzetének a korábbi öt év tekintetében való rendezését kérte. Ami a 2019. évi adóbevallást illeti, a felperes benyújt egy Szíriában elismert könyvelő által aláírt és lebélyegzett, valamint a Phoenicia Tourism Company által ellenjegyzett adóbevallást. A dokumentum végén szereplő pecsét megerősíti, hogy e bevallást 2020. március 17‑én benyújtották a tartúszi pénzügyi igazgatósághoz. Az adóbevallás, amelyet a felperes érvényességi garanciával nyújt be, valamint e társaságnak a 2019. évre vonatkozó adóigazolása megerősíti, hogy nem folytatott tevékenységet.

89

Meg kell állapítani ugyanis, hogy a tartúszi pénzügyi igazgatóság 2019. július 9‑én a Phoenicia Tourism Company 2014‑től 2018‑ig terjedő évekre vonatkozó adóbevallásainak mindegyikét aláírta. Bár a Tanács azt sugallja, hogy ez a körülmény kérdéseket vethet fel, abból semmilyen következtetést nem von le a fenti 63. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett hiteles és megbízható jellegüket illetően. Ezenkívül a felperes által e körülményre vonatkozóan szolgáltatott, a fenti 88. pontban említett magyarázatok hihetőnek tekinthetők.

90

Márpedig ezen adóbevallások annak bizonyítására irányulnak, hogy a Phoenicia Tourism Company a 2019‑es évet megelőzően nem folytatott tevékenységet. Ezt megerősíti a szíriai idegenforgalmi minisztériumnak a beruházási szerződésre vonatkozó, 2020. február 25‑i levele (a továbbiakban: 2020. február 25‑i levél), amelyet a felperes nyújtott be. E levélben ugyanis az említett minisztérium a korábbi, 2019. július 22‑i, 2019. október 1‑jei és 2020. január 14‑i levelekre hivatkozik, amelyekben arra kérte a felperest, hogy nyújtson be a számára részletes időbeosztást a projekt végrehajtásához. Mivel a projekt végrehajtása 2019‑ben még nem kezdődött meg, a Tanács által szolgáltatott ellentétes bizonyítékok hiányában észszerűen feltételezhető, hogy a végrehajtással megbízott társaság 2019 előtt sem tevékenykedett.

91

Meg kell azonban állapítani, hogy a felperes nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy e társaság a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában, illetve általánosságban 2019‑et követően nem folytatott tevékenységet.

92

Ugyanis, még ha a 2019. évi adóbevallás tanúsítaná is azt, hogy a Phoenicia Tourism Company a 2019‑es évben nem folytatott tevékenységet, ennek ellentmondanak a 2020. február 25‑i levélből levonható következtetések. E levél szerint 2019. július 14‑én a beruházási szerződést kiegészítő záradékot írtak alá. E kiegészítő záradék aláírását követően a szíriai idegenforgalmi minisztérium arra szólította fel a felperest, hogy a projekt megvalósításához küldjön részletes időbeosztást, e felszólításra négy alkalommal is sor került, a 2019. július 22‑i és október 1‑jei, valamint a 2020. január 14‑i és február 25‑i levelekben. Azt is meg kell állapítani, hogy ezen utóbbi levélben a szíriai idegenforgalmi minisztérium arra szólította fel a felperest, hogy az említett időbeosztást, valamint az egyéb információkat az említett levéltől számított tíz napon belül küldje meg, fenntartva azt a lehetőséget, hogy válasz hiányában jogi lépéseket tesz „az aláírt és megfelelően hitelesített, szerződést kiegészítő záradéknak megfelelően”.

93

Figyelembe véve tehát, hogy a szíriai hatóság e társaságtól elkezdte megkövetelni a beruházási szerződés teljesítését, az említett szerződést kiegészítő, 2019. július 14‑i záradék aláírása arra utaló valószínűsítő körülménynek minősül, hogy a Phoenicia Tourism Company ebben az időpontban tevekénységet folytatott.

94

E tekintetben el kell utasítani a felperes azon állítását, amely szerint a szerződést kiegészítő, 2019. július 14‑i záradéknak a 2020. február 25‑i levélben szereplő említését úgy kell érteni, mint amely a szíriai idegenforgalmi minisztérium egy belső dokumentumára utal, és bármely más értelmezést az arabnak az angolra történő esetlegesen téves fordítása eredményez. Egyrészt ugyanis a felperes nem támasztotta alá ezt az állítást. Konkrétan nem szolgált olyan részletekkel e belső dokumentumra vonatkozóan, mint például annak tartalma vagy célja, nem fejtette ki, hogy miben áll e fordítási hiba, és nem szolgált pontosítással ezzel kapcsolatban. Másrészt a 2020. február 25‑i levélből egyértelműen kitűnik, hogy a szerződést kiegészítő, 2019. július 14‑i záradék a szerződéshez kapcsolódik.

95

Ebben a kontextusban, és a felperes által a Phoenicia Tourism Company 2020. évi helyzetére vonatkozóan előterjesztett bizonyítékok hiányában ezen utóbbi nem tudta megcáfolni a Tanács azon megállapítását, amely szerint e társaság a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában tevékenységet folytatott.

96

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes nem tudta megcáfolni a fenti 85. pontban szereplő azon megállapítást, amely szerint a WK 1755/2020 INIT dokumentumban szereplő bizonyítékokból kitűnik, hogy a felperesnek gazdasági érdekeltségei állnak fenn az idegenforgalmi ágazatban.

97

Az „Al Arabiya News” internetes oldalon közzétett cikkből kitűnik, hogy az AKSSA tulajdonában áll az olívaolajat exportáló OVO. Ezenfelül az „Al Janoubia” internetes oldalon közzétett információk szerint a felperes a Cham Holding részvényese, és a MEIRSS internetes oldalán közzétett információk szerint e társaság igazgatótanácsának a tagja. Végezetül az „Eqstad” és az „Al Arabiya News” internetes oldalak szerint a felperes tulajdonosa egy üvegből, műanyagból és fémből készült konténereket gyártó üzemnek.

98

Először is az OVO‑t illetően a felperes elismeri, hogy e társaság 2003 és 2006 között működött, és ezen évek során olívaolajat exportált Olaszországba és Spanyolországba, egy jelentős nagykereskedelmi csoport számára. Ugyanakkor azzal érvel, hogy amikor ezen export megszűnt, az OVO abbahagyta a tevékenységét, majd ezt követően megszűnt. Közlése szerint az OVO‑t 2002. május 30‑án hozták létre, és 2018. június 27‑én felszámolták. Ezen állítás alátámasztása érdekében a felperes benyújtja a tartúszi belkereskedelmi és fogyasztóvédelmi igazgatóság 78. sz. határozatát. Igaz, hogy e határozat keltezés nélküli, de abból egyértelműen kitűnik, hogy az „ONO Virgin Oil Company (OVO Co)” cégjegyzékbe való bejegyzését e társaság 2018. június 27‑i megszűnését követően törölték. A Tanács ezzel ellentétes érveinek hiányában ezért meg kell állapítani, hogy az OVO a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában már megszűnt.

99

Másodszor, ami a Cham Holdingot illeti, a felperes azzal érvel, hogy 2007‑ben csekély névértékben rendelkezett részvényekkel, amelyek e társaság könyv szerinti értékének 0,00287%‑át képviselték, 2011‑ben pedig megvált e részesedéstől. A felperes az állításának alátámasztása érdekében benyújtotta a Cham Holding igazgatótanácsa elnökének címzett, 2011. augusztus 25‑i levelet, amelyben lemond az e társaságban fennálló tagságáról.

100

E tekintetben a Tanács azt állítja, hogy a részvényektől való megválásnak a lemondó levél nem szokásos eszköze.

101

A válaszban a felperes azzal érvel, hogy arra, hogy e társaság részvényeitől megváljon, 2011‑ben az volt az egyetlen mód, hogy lemondó levelet nyújtson be, mivel e társaság részvényei 2012 után elveszítették értéküket. Ezenfelül a felperes a válaszhoz mellékeli a részvényekre vonatkozó letéti igazolást, és e társaság igazgatótanácsa tagjainak a listáját, amelyen a neve nem szerepel.

102

Meg kell jegyezni, hogy a felperes neve valóban nem szerepel a Cham Holding igazgatótanácsa tagjainak listáján. Ugyanakkor a felperes nem bizonyítja, hogy e lemondás ipso facto a Cham Holdingban fennálló részesedésének megszűnésével járt volna. A felperes azon érve, amely szerint a tagságról való lemondás volt az egyetlen eszköz arra, hogy megváljon a részvényeitől, mivel azok 2012 után elveszítették az értéküket, nem meggyőző, mivel mindenképpen azt állítja, hogy 2012 előtt vált meg e részesedéstől.

103

Ezenfelül meg kell állapítani, hogy bár igaz, hogy a Reuters hírügynökség által közzétett információk szerint a felperesnek a Cham Holding részvényeseként fennálló jogállása a múlté, az „Eqtsad” és az „Al Janoubia” internetes oldalakon közzétett információk csupán arra utalnak, hogy a felperes kilépett az utóbbi társaságból az azzal szemben elfogadott „szankciók” elfogadását követően, ezen információk azonban nem állítják, hogy a felperes a tulajdonában lévő részvényeket átruházta volna. Márpedig a felperes által szolgáltatott magyarázatokra tekintettel nem zárható ki, hogy az e cikkekben említett kilépés a Cham Holding igazgatótanácsában betöltött pozíciójáról való lemondására utal. Ezenkívül az „Al Arabiya News” internetes oldalon közzétett információk szerint a felperes csupán úgy tüntette fel magát, mintha e társaságban már nem rendelkezne részvényekkel. Másként fogalmazva, ezen utóbbi forrás nem azt állítja, hogy a felperes már nem a Cham Holding részvényese, hanem csupán azt, hogy ezt a látszatot kívánja kelteni.

104

Mivel a felperes nem terjesztett elő bizonyítékokat annak alátámasztása érdekében, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában már nem volt a Cham Holding részvényese, meg kell állapítani, hogy e társaságnak még mindig a részvényese volt.

105

Harmadszor, az üvegből, műanyagból és fémből készült konténereket gyártó üzemet illetően meg kell állapítani, hogy az „Eqstad” és az „al Arabiya News” internetes oldalak ezen üzemre vonatkozó információi különösen homályosak, mivel nem határozzák meg sem az üzem nevét, sem a létrehozásának időpontját. A Tanács a tárgyaláson feltett kérdésre nem szolgáltatott további bizonyítékot ezen üzemre vonatkozóan. Így meg kell állapítani, hogy nem bizonyították a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperes valóban tulajdonosa ilyen üzemnek.

106

A fentiek összességéből az következik, hogy a felperes bizonyította, hogy az OVO a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában már megszűnt. Ugyanakkor nem bizonyította, hogy már nem volt a Cham Holding részvényese. Ezenfelül a Tanács nem támasztotta alá kellőképpen azt, hogy létezik egy üvegből, műanyagból és fémből készült konténereket gyártó üzem, amelynek a felperes a tulajdonosa.

107

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperesnek a hajózási és az idegenforgalmi ágazatban fennálló gazdasági érdekeltségein kívül más kereskedelmi érdekeltsége is fennáll, amely a Cham Holding részvényeinek tulajdonlásából ered.

108

Az „Aliqtisadi”, az „Eqtsad”, az „Enab Baladi” és az „al Arabiya News” internetes oldalakon közzétett információkból kiderül, hogy a felperes a szír tengeri hajózási kamara elnöke, és a szír–török kereskedelmi kamara igazgatója. Az, hogy a felperes a szír tengeri hajózási kamara elnöke, a „Syriandays” internetes oldalon közzétett információkból is kitűnik. Az „Eqtsad” és az „Al Arabiya News” internetes oldalakon közzétett információk szerint a felperes a szír–orosz kereskedelmi kamara alelnöke is. Végezetül az „Al Arabiya News” internetes oldalon közzétett cikk szerint a felperes Törökország tiszteletbeli szíriai nagykövete.

109

A felperes először is a szíriai tengeri hajózási kamara elnöki posztját illetően lényegében arra hivatkozik, hogy arról 2019 februárjában lemondott. Ezen állítás alátámasztása érdekében benyújtotta a szíriai közlekedési minisztérium 2019. február 13‑i, 198. számú határozatát (a továbbiakban: 198. sz. határozat). E határozat megemlíti, hogy a 2019. február 4‑i közgyűlésen választásokra került sor. Ezenkívül tartalmazza az említett kamara igazgatótestülete tagjainak listáját, amelyen a felperes neve nem szerepel. A felperes továbbá benyújtja e kamara 2019. április 5‑én tartott éves gyűlésének jegyzőkönyvét (a továbbiakban: jegyzőkönyv), amelyben felsorolják az igazgatótestület újonnan megválasztott tagjainak a nevét, köztük az elnökét is. A felperes neve e jegyzőkönyvben nem szerepel.

110

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy bár a felperes által szolgáltatott bizonyítékok – az állításával ellentétben – nem bizonyítják, hogy lemondott a szír tengeri hajózási kamara elnöki posztjáról, megerősítik, hogy nem választották újra erre a posztra.

111

Ezenfelül kétségtelen, hogy amint arra a Tanács rámutatott, a 198. sz. határozatban és a jegyzőkönyvben szereplő információk nem azonosak.

112

A tárgyaláson feltett kérdésre azonban a felperes – anélkül, hogy azt a Tanács érdemben cáfolta volna – rámutatott, hogy a 198. sz. határozat és a jegyzőkönyv a szír tengeri hajózási kamara igazgatótestülete tagjai kinevezési eljárásának különböző szakaszaira vonatkozik. E kontextusban a jegyzőkönyv az említett eljárás utolsó szakaszára hivatkozik, ami magyarázatot ad arra, hogy az több személyt említ, mint a 198. sz. határozat.

113

Végezetül meg kell állapítani, hogy a WK 1755/2020 INIT dokumentumban szereplő egyik információforrás, azaz az „Enab Baladi” internetes oldal a szíriai tengeri hajózási kamara „első” elnökeként hivatkozik a felperesre, ami arra utal, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor már nem ő volt az elnök.

114

A fentiekből következik, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában már nem töltötte be a szír tengeri hajózási kamara elnöki posztját.

115

Másodszor, ami a szír–török kereskedelmi kamarát illeti, a felperes azt állítja, hogy annak ő nem igazgatója, és hogy egyébiránt e szervet 2013‑ban megszüntették. Állításának alátámasztása érdekében a felperes benyújtja a szíriai gazdasági és külkereskedelmi minisztérium 2013. május 23‑i 247. sz. határozatát, amely előírta a „szíriai üzletemberek kamaráinak” megszüntetését. E határozat ezenkívül előírta, hogy e kamarákat a jövőben meg kell reformálni.

116

Kétségtelen, hogy a Tanáccsal egyetértve meg kell állapítani, hogy a szíriai gazdasági és külkereskedelmi minisztérium fent említett, 247. sz. határozata nem említi konkrétan a szír‐török kereskedelmi kamarát. Mindazonáltal e határozat, amely általános hatályú jogi aktus, az 1. cikkében a szír üzletemberek kamaráit említi, így a szír‐török kereskedelmi kamarát a hatálya alá tartozónak kell tekinteni.

117

Ezenfelül az „Al Arabiya News” internetes oldal cikke arról ad számot, hogy a felperes 2012‑ben e kamara igazgatója volt, azt sugallva, hogy a későbbiekben már nem töltötte be ezt a posztot.

118

E két tényezőre, valamint arra tekintettel, hogy a Tanács által annak alátámasztására benyújtott egyéb bizonyítékok, hogy a felperes a szír–török kereskedelmi kamara igazgatói posztját töltötte be, nem tartalmaznak olyan információkat, amelyek alapján kellő bizonyossággal megállapítható lenne, hogy a szír‐török kereskedelmi kamarát a 247. sz. határozat 2. cikkének megfelelően újra létrehozták, és a felperest ismét annak igazgatójává nevezték ki, kételyek állnak fenn azt érintően, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásának az időpontjában a felperes valóban a szír‐török kereskedelmi kamara igazgatója volt‑e, így meg kell állapítani, hogy a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperes ilyen posztot töltött be.

119

Harmadsorban, ami a szír‐orosz kereskedelmi kamarát illeti, a felperes azt állítja, hogy e szervnek már nem tagja, és nem is alelnöke. A felperes szerint e kamara 2013‑ban megszűnt. Ezenfelül 2013 után új bizottságot hoztak létre, amely kizárólag a szíriai rezsimnek kedvező államokból származó tagokat foglalt magában.

120

A szír‐orosz kereskedelmi kamara állítólagos megszüntetését illetően a felperes lényegében a szíriai gazdasági és külkereskedelmi minisztériumnak a fenti 115. pontban említett, 2013. május 23‑i 47. sz. határozatára hivatkozik.

121

A válaszban azonban a felperes egy új bizottság 2013‑ban való létrehozatalát említi, ami arra enged következtetni, hogy a szír‐orosz kereskedelmi kamarát a 247. sz. határozat 2. cikke szerint rövid idővel a megszüntetése után újra létrehozták.

122

Márpedig a felperes azon állításának alátámasztása érdekében, amely szerint már nem tartozik e szervhez, benyújt egy olyan képernyőképet, amely a szír‐orosz kereskedelmi kamara internetes oldaláról készült, és amely e kamara összetételéről ad részletes információt. Meg kell azonban állapítani, hogy e dokumentum nem tartalmaz időpontot, és a felperes a tárgyaláson ezzel kapcsolatban feltett kérdésre sem tudta megadni annak keltét, így nem lehet megerősíteni, hogy e dokumentum valóban a kamarának a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában fennálló összetételét tükrözi. A felperes tehát nem támasztotta alá kellőképpen azon állítását, amely szerint a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában már nem volt tagja a szír‐orosz kereskedelmi kamarának.

123

Következésképpen a felperes nem vitatta sikeresen azt a megállapítást, amely szerint a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában a szír–orosz kereskedelmi kamara alelnöke volt.

124

Negyedszer, a felperes tagadja, hogy Törökország tiszteletbeli szíriai nagykövete lenne, és azzal érvel, hogy 2009. március 1‑jétől 2020‑ig Törökország tiszteletbeli tartúszi konzulja volt. A felperes szerint ez a poszt pusztán tiszteletbeli jellegű, és az nem irányul gazdasági és kereskedelmi célra. E tekintetben a felperes lényegében egy tiszteletbeli konzul szerepét írja le, akinek a feladata többek között az, hogy az őt kinevező ország állampolgárai számára konzuli szolgáltatásokat és segítséget nyújtson, valamint részt vegyen az említett ország kereskedelmi kapcsolatainak előmozdításában.

125

Meg kell állapítani, hogy az egyetlen bizonyítékot, amellyel a Tanács alátámasztja, hogy a felperes Törökország tiszteletbeli szíriai nagykövete, az „al Arabiya News” internetes oldalon 2018. június 8‑án közzétett cikk képezi. Márpedig e cikk alapján nem állapítható meg kellő bizonyossággal, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában még mindig ilyen nagykövet volt. E cikk ugyanis csupán arról számol be, hogy a felperes ilyen nagykövet „volt” (was). Ezzel összehasonlítva e cikk azt említi, hogy a felperes a szír‑orosz kereskedelmi kamarának az alapítása óta a tagja.

126

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában még mindig Törökország tiszteletbeli szíriai nagykövete volt.

127

A fentiekből az következik, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában a szír–orosz kereskedelmi kamara alelnöke volt. Ugyanakkor sikerült bizonyítania, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor már nem volt a szír tengeri hajózási kamara elnöke. Ezenfelül a Tanács nem támasztotta alá kellőképpen, hogy a felperes betöltötte a szír–török kereskedelmi kamara igazgatói posztját, és Törökország tiszteletbeli szíriai nagykövete volt.

128

A fentiek összességére tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a Tanács kellően konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények együttesét terjesztette elő, amelyek alapján megállapítható, hogy a felperes Szíriában tevékenykedő vezető üzletember a – különösen a tengeri és az idegenforgalmi ágazatban fennálló – gazdasági érdekeltségei, valamint a szír‐orosz kereskedelmi kamara élén betöltött posztja miatt.

129

A felperes lényegében azzal érvel, hogy a Tanács a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek nevét csak akkor veheti jegyzékbe, ha ezen utóbbiak ténylegesen kapcsolatban állnak a szíriai rezsimmel, befolyást gyakorolhatnak e rezsimre, vagy a kijátszás kockázatát okozhatják. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy még ha úgy is kellene tekinteni, hogy Szíriában tevékenykedő sikeres vagy vezető üzletembernek minősül, nem áll kapcsolatban a szíriai rezsimmel, és nem is tartozik a Szíriában tevékenykedő vezető üzletembereknek a 2015/1836 határozat (6) preambulumbekezdésében meghatározott szűk köréhez.

130

Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat jogszabályi hátterében került sor. Ennek keretében a 2015/1836 határozat objektív, önálló és elégséges jegyzékbevételi kritériumként többek között a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kritériumát vezette be, így a Tanács már nem köteles bizonyítani a személyek e kategóriája és a szíriai rezsim között fennálló kapcsolat fennállását abban az értelemben, ahogyan azt a 2013/255 határozat a módosítása előtt előírta, valamint nem köteles bizonyítani a személyek e kategóriája és az e rezsimnek nyújtott támogatás vagy az e rezsimből történő haszonhúzás közötti kapcsolatot sem, mivel a Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek minősülés elegendő ahhoz, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedéseket valamely személyre alkalmazzák. Így a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozatból semmiképpen sem következik, hogy a Tanácsnak bizonyítania kell, hogy mind a vezető üzletember helyzetére vonatkozó feltétel, mind pedig a rezsimmel való kellő kapcsolatra vonatkozó feltétel teljesül (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9‑iHaswani kontra Tanács ítélet, C‑241/19 P, EU:C:2020:545, 71–74. pont; 2019. április 4‑iSharif kontra Tanács ítélet, T‑5/17, EU:T:2019:216, 55. és 56. pont [nem tették közzé]; 2019. szeptember 11‑iHaswani kontra Tanács ítélet, T‑231/15 RENV, nem tették közzé, EU:T:2019:589, 56. pont).

131

A Törvényszék ebben az értelemben megállapította, hogy a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek” való minősülésre vonatkozó kritériumból a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó megdönthető vélelmet lehet levezetni (lásd ebben az értelemben: 2019. április 4‑iSharif kontra Tanács ítélet, T‑5/17, EU:T:2019:216, 106. pont; 2019. szeptember 11‑iHaswani kontra Tanács végzés, T‑231/15 RENV, nem tették közzé, EU:T:2019:589, 60. pont). E vélelem akkor alkalmazható, ha a Tanács bizonyítani tudta nemcsak azt, hogy az érintett személy Szíriában tevékenykedő üzletember, hanem azt is, hogy befolyásosnak tekinthető. Amint ugyanis a 2015/1836 határozat (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, a személyek e kategóriájának a szíriai rezsimre gyakorolt befolyását igyekszik a Tanács felhasználni ahhoz, hogy e személyeket a velük szemben elfogadott korlátozó intézkedések útján arra késztesse, hogy nyomást gyakoroljanak a szíriai rezsimre annak érdekében, hogy az elnyomó politikáján változtasson. Így abban az esetben, ha a Tanács sikeresen bizonyította, hogy valamely üzletember az említett rezsimre befolyást gyakorol, vélelmezni kell az említett személy és a szíriai rezsim közötti kapcsolatot.

132

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos bizonyítási teherre és bizonyításfelvételre vonatkozó szabályoknak a Törvényszék általi tiszteletben tartása azt jelenti, hogy a Törvényszék tiszteletben tartja a fenti 38. pontban említett állandó ítélkezési gyakorlat keretében megfogalmazott, és a Bíróság által a 2019. szeptember 11‑iHX kontra Tanács ítéletben (C‑540/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:707, 48–50. pont) felidézett azon elvet, amely szerint a jegyzékbevételi indokok megalapozottságának a vitatása esetén a bizonyítási teher lényegében az intézményt terheli.

133

Következésképpen a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatra vonatkozó vélelem megdöntése tekintetében a felperestől nem követelhető meg túlzott mértékű bizonyítás. Úgy kell tehát tekinteni, hogy a felperes megdöntötte a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatra vonatkozó vélelmet, ha olyan érveket vagy információkat ad elő, amelyek különösen a 2016/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdésében és 28. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételekre tekintettel komolyan kétségbe vonhatják a Tanács által előterjesztett bizonyítékokat vagy azok értékelését, vagy ha e határozat 27. cikkének (3) bekezdése és 28. cikkének (3) bekezdése értelmében a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolat hiányát vagy megszűnését, vagy az említett rezsimre gyakorolt befolyás hiányát, illetve a korlátozó intézkedések kijátszása vele kapcsolatban fennálló valós veszélyének hiányát valószínűsítő körülményeket ad elő az uniós bíróság előtt (2020. július 8‑iZubedi kontra Tanács ítélet, T‑186/19, EU:T:2020:317, 71. pont).

134

Előzetesen meg kell vizsgálni, hogy a felperes és a szíriai rezsim közötti, a felperes gazdasági tevékenysége miatt fennálló kapcsolat bizonyítása érdekében a Tanács csupán e kapcsolatnak a fenti 130. és131. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett vélelemre hivatkozik‑e. Ebben az értelemben meg kell vizsgálni, hogy a Tanács által szolgáltatott, a WK 1755/2020 INIT dokumentumban foglalt bizonyítékok lehetővé teszik‑e a felperes gazdasági tevékenységei és a szíriai rezsim közötti kapcsolatok kifejezett bizonyítását, vagy a Tanács kizárólag a kapcsolatnak a fentiekben felidézett vélelmére hivatkozott.

135

E tekintetben először is, ami az AKSSA‑t illeti, a WK 1755/2020 INIT dokumentumban foglalt egyik bizonyíték sem teszi lehetővé olyan konkrét kapcsolat megállapítását, amely e tengerészeti ügynökség, amely egyébként nem az egyetlen Szíriai ügynökség, és a szíriai rezsim között áll fenn.

136

Másodszor, ami a Phoenicia Tourism Companyt illeti, a „The Syria Report” internetes oldal információiból kitűnik, hogy a felperes szerződést kötött a szíriai idegenforgalmi minisztériummal, és ezt a felperes is megerősítette.

137

Harmadszor, a WK 1755/2020 INIT dokumentumból, és különösen a Reuters hírügynökségtől származó cikkekből, valamint az „Al Janoubia” internetes oldal információiból kitűnik, hogy a Cham Holding, amely Rami Makhloufhoz tartozik, aki a szíriai rezsim támogatója és Bashar Al‑Assad unokatestvére, kapcsolatban áll a szíriai rezsimmel.

138

Végezetül negyedszer, ami a felperes által a szír–orosz kereskedelmi kamaránál betöltött pozíciót illeti, meg kell jegyezni, hogy a Tanács által szolgáltatott bizonyítékok nem teszik lehetővé az említett kereskedelmi kamarának a szíriai rezsim tekintetében fennálló a státuszának a meghatározását. Ezenkívül a bizonyítékok nem pontosítják a szír–orosz kereskedelmi kamara és a szíriai rezsim közötti kapcsolatokat. Így a WK 1755/2020 INIT dokumentum nem teszi lehetővé a felperes által betöltött pozíció és a szíriai rezsim közötti kapcsolat meghatározását.

139

Következésképpen a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó vélelem alkalmazásán kívül a Tanács a felperes és a szíriai rezsim közötti kapcsolat bizonyítása érdekében kizárólag olyan információkat terjesztett elő, amelyek egyrészt a Phoenicia Tourism Companyra, másrészt pedig a Cham Holdingra vonatkoznak.

140

Márpedig, ami a Phoenicia Tourism Companyt illeti, jóllehet e vállalkozás szerződést írt alá a szíriai idegenforgalmi minisztériummal, meg kell állapítani, hogy – amint az az alábbi 179. pontban megállapításra került – e szerződés megkötésének körülményei, valamint az Arvád szigeti turisztikai projekt konkrét megvalósítása nem egyértelműek, így a Tanács, amely a bizonyítási terhet viseli, nem hivatkozhat kizárólag e szerződésre a felperes és a szíriai rezsim közötti, a 2015/1836 határozat (6) preambulumbekezdésében meghatározott értelemben vett kapcsolat bizonyítása érdekében (lásd a fenti 9. pontot).

141

Ami a Cham Holdingot illeti, a felperes bizonyította, hogy e társaság igazgatótanácsából kilépett, és annak csupán részvényese. Márpedig a Tanács által szolgáltatott egyetlen bizonyíték sem magyarázza meg, hogy a felperes a közölt eltávolodása ellenére miért tartott fenn különleges kapcsolatot a Cham Holdinggal vagy Rami Makhlouffal, és általánosabban a szíriai rezsimmel.

142

Így a Tanács a felperes és az említett rezsim közötti kapcsolat bizonyítása érdekében csak a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó vélelemre hivatkozhat. Így azt kell értékelni, hogy a felperes által előterjesztett információk lehetővé teszik‑e a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó vélelem megdöntését.

143

Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni a felperes annak bizonyítására irányuló érveit, hogy nem áll kapcsolatban a szíriai rezsimmel, nincs befolyása arra, és a kijátszás tekintetében nem jelent veszélyt.

144

Először is a felperes lényegében azt állítja, hogy 2012‑ben elhagyta Szíriát, és Libanonba költözött a szíriai rezsim cselekményei miatt, amely rezsimmel szembehelyezkedett. 2012 után csak két alkalommal utazott Szíriába.

145

Meg kell állapítani, hogy a felek között nem vitatott, hogy a felperes 2012 óta Libanonban él. Mindazonáltal e körülmény nem jelenti szükségképpen azt, hogy a felperes nem rendelkezik továbbra is gazdasági érdekeltségekkel Szíriában, vagy hogy nem tölt be továbbra is pozíciókat az ezen ország gazdasági életéhez kapcsolódó szervekben és intézményekben. Márpedig, amint az a fenti 128. pontból következik, a Tanács olyan valószínűsítő körülmények együttesét terjesztette elő, amelyek lényegében bizonyítják, hogy a felperesnek továbbra is gazdasági érdekeltségei vannak Szíriában. Ezenfelül még ha a felperes az édesanyjának a halála miatt utazott is Szíriába, ez nem jelenti azt, hogy nem utazott oda más alkalmakkor is. Végeredményben nem lehet releváns, hogy a felperes a Libanonban való letelepedését követően hányszor utazott Szíriába, mivel továbbra is érdekeltségei vannak Szíriában.

146

Másodszor, a felperes szerint a szíriai rezsimmel való szembehelyezkedése negatív következményekkel járt rá nézve. Konkrétan a szíriai titkosszolgálatok a Szíria távozását követően elfogatóparancsot bocsátottak ki vele szemben. Állításának alátámasztása érdekében a felperes benyújtotta a szíriai állami hírszerzési hivatal 2014. október 21‑i körlevelét, amelyben a 2014. október 18‑i körlevélre vonatkozóan, amelynek tárgya nyomozás megindítása egyes személyekkel szemben, közlik, hogy a felperest az „igazolás megszűnése” miatt ki kell zárni ezen utóbbi körlevélből.

147

Az, hogy a felperessel szemben 2014‑ben nyomozást folytattak, a jelen ügy körülményei között nem utalhat arra, hogy nincs kapcsolatban a szíriai rezsimmel. Meg kell ugyanis állapítani, hogy e nyomozásból csupán három nappal azt követően zárták ki, hogy a nyomozást kiterjesztették rá, és az iratokból nem tűnik ki, hogy a szíriai hatóságok bármilyen lépést tettek volna vele szemben e rövid időtartam alatt. Ezenkívül a Tanáccsal egyetértve meg kell állapítani, hogy az említett nyomozásnak a felperesre való kiterjesztését igazoló okokat, valamint azokat az indokokat, amelyek miatt úgy vélték, hogy ezen okok megszűntek, a felperes által benyújtott dokumentum nem fejti ki. E tekintetben a felperes közli, hogy a szíriai titkosszolgálatok az „elfogatóparancsok” esetében nem alkalmaznak indokolást, és e dokumentumok a hadiállapot hatálya alá tartoznak. Bár e pontosítások észszerűen hihetőnek tűnnek, a felperes azokat nem támasztotta alá, és a szíriai rezsimnek a vele szembeni ártó szándékán túlmenően nem adott magyarázatot azon okokra vonatkozóan, amelyek a véleménye szerint megmagyarázták e nyomozás megindítását. Végezetül meg kell állapítani azt is, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában, azaz hat évvel ezen elfogatóparancs kibocsátását követően a szíriai állami hírszerzési hivatal nem folytatott nyomozást a felperessel szemben.

148

Harmadszor a felperes azt állítja, hogy támogatja a szíriai rezsimet ellenző humanitárius és civil szervezeteket, amelyek segítik a szíriai menekülteket. Ezenkívül a felperes lényegében azzal érvel, hogy találkozott az európai országok képviselőivel a szíriai rezsim által gyakorolt nyomás megvitatása érdekében.

149

Állításainak alátámasztása érdekében a felperes először is benyújtotta a Francia Köztársaság szíriai és a Szuverén Máltai Lovagrend libanoni korábbi nagykövetének 2020. április 20‑i nyilatkozatát. E nyilatkozatban a korábbi nagykövet közli, hogy a szíriai tartózkodása során ismerte meg a felperest, és baráti kapcsolatba került vele. Lényegében kifejti, hogy 2011 után ismét találkozott a felperessel, aki élénken érdeklődött azon humanitárius tevékenységek iránt, amelyeket a Szuverén Máltai Lovagrend végzett a szíriai menekültek javára, és e tevékenységekhez pénzügyi támogatást nyújtott. Végezetül megjegyzi, hogy a felperessel való találkozások alkalmával a felperes Szíria „drámai helyzetére” utalt. Azt állítja, hogy a felperes beszédében mindig erős fenntartást érzékelt a fennálló rezsimmel kapcsolatban, amelyre vonatkozóan gyakran heves kritikát fogalmazott meg, és amelyet rendszerint az ország helyzetének romlásáért okolt.

150

Másodszor, a felperes benyújtott egy humanitárius szervezetnél dolgozó személytől származó 2020. április 27‑i levelet. [bizalmas] ( 1 ) E tevékenységekre vonatkozóan a felperes az e levélben foglalt leíráson kívül a válaszban további információkat szolgáltat. [bizalmas]

151

Harmadszor a felperes benyújtott egy 2020. április 27‑i levelet, amely egy másik humanitárius szervezetben részt vevő más személytől származik. [bizalmas]

152

Negyedszer a felperes benyújtott egy harmadik személytől származó 2020. április 27‑i levelet. [bizalmas]

153

Ötödször a felperes arra hivatkozik, hogy a családjának érdekeltsége van a Phoenicia Maritime Training Centre‑ben. Lényegében egy szíriai tengerészeti képzési létesítményről van szó, amelyet a felperes fiai abból a célból alapítottak, hogy oktatási szolgáltatóként Arvád sziget fiataljai számára szimbolikus díj ellenében képzést biztosítsanak. E tekintetben e központ tevékenységei nem irányulnak nyereségszerzésre. A felperes szerint ez a központ alternatívát kínál Arvád sziget fiataljainak, akik attól tartanak, hogy besorozzák vagy letartóztatják őket. Általánosabban a felperes azt állítja, hogy Arvád sziget lakosait a rezsim ellenzőinek tekintik, mivel e lakosok az iszlám vallás szunnita ágához tartoznak.

154

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a felperes azon érvét, amely szerint lényegében a Phoenicia Maritime Training Centre‑ben fennálló érdekeltségét úgy kell tekinteni, hogy az tanúsítja a szíriai rezsimmel való szembehelyezkedését, nem támasztja alá sem a képzési létesítmény akkreditálását tanúsító, 2019. december 23‑i igazolásnak, sem az említett intézmény 2020. július 1‑jei díjlistájának a tartalma. Márpedig a felperes semmilyen más bizonyítékot nem terjesztett elő az állításának az alátámasztása érdekében.

155

Ezenfelül a felperes által benyújtott nyilatkozatokat illetően meg kell állapítani, hogy a bizonyíték fogalmára vonatkozó uniós szabályozás hiányában az uniós bíróság megállapította a bizonyítékok szabad szolgáltatásának vagy a bizonyítékok szabadságának az elvét, amelyet úgy kell értelmezni, hogy egy adott tény bizonyítása érdekében bármilyen bizonyítékra lehet hivatkozni, vagyis többek között szóbeli tanúvallomásra, okirati bizonyítékra, és vallomásokra. Ezzel kölcsönös összefüggésben az uniós bíróság megállapította a bizonyítékok szabad értékelésének elvét, amely szerint a bizonyíték hitelességének, vagy másként kifejezve a bizonyító erejének a meghatározása a bíróság belső meggyőződésén alapul (lásd: 2018. december 13‑iIran Insurance kontra Tanács ítélet, T‑558/15, EU:T:2018:945, 153. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

156

Ezenkívül valamely okirat bizonyító erejének a megállapításához számos tényezőt figyelembe kell venni, mint például az okirat eredete, elkészítésének körülményei, címzettje, tartalma, és fel kell tenni azt a kérdést, hogy e tényezők alapján az okiratban foglalt információ hitelesnek és megbízhatónak tűnik‑e (lásd: 2018. december 13‑iIran Insurance kontra Tanács ítélet, T‑558/15, EU:T:2018:945, 154. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

157

Ami konkrétabban a tanúvallomásokat illeti, azok megbízhatóságát és hitelét mindenesetre azok globális koherenciájának kell tanúsítania, és nagyobb súlyuk van, ha azokat az alapvető vonatkozásaikban az iratok más objektív elemei alátámasztják (lásd ebben az értelemben: 2015. május 12‑iDalli kontra Bizottság ítélet, T‑562/12, EU:T:2015:270, 78. pont).

158

A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a felperes által benyújtott nyilatkozatok a Francia Köztársaság és a Szuverén Máltai Lovagrend egykori nagykövetétől, valamint a humanitárius szervezetek hierarchiájában magas beosztásban lévő személyektől származnak. Ezt a tényt a Tanács nem vitatja.

159

Másodszor, az ügy iratainak egyetlen eleme sem enged arra következtetni, hogy e nyilatkozatok alkotóinak személyes érdeke fűződne a jelen jogvitához, vagy hogy kapcsolatban állnának egymással, így nem vélelmezhető, hogy összejátszottak annak érdekében, hogy a felperesnek egybehangzó nyilatkozatokat biztosítsanak. Erre ezenfelül a Tanács sem hivatkozott.

160

Harmadszor e nyilatkozatok címzettje a Törvényszék. Így e nyilatkozatok szerzői – konkrétabban a Francia Köztársaság és a Szuverén Máltai Lovagrend egykori nagykövete – e dokumentumokat úgy készítették, hogy ismerték nem csupán az Unió által Szíriával szemben bevezetett korlátozó intézkedések rendszerét és annak a fenti 2., 5. és 9. pontban felidézett célját, hanem azt is, hogy a felperes számára a jelen keresetnek mi a tétje.

161

Negyedszer, a négy nyilatkozat tartalma egybehangzik. A felperest mind a négy nyilatkozat úgy írja le, hogy nyíltan kritizálja a szíriai rezsim által folytatott politikát, és pénzügyi támogatást nyújtott a szíriai menekültek segítése érdekében bevezetett programokhoz.

162

Ötödször, az iratokban foglalt, azon objektív információkat illetően, amelyek a fenti 157. pontban említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően megerősítik a felperes által benyújtott nyilatkozatok tartalmát, meg kell jegyezni, hogy a felperes olyan elektronikuslevél‑váltásokat nyújtott be, amelyek bizonyítják, hogy kapcsolatban állt a Francia Köztársaság akkori nagykövetének titkárságával, amely nagykövet ekkor nem a nyilatkozatot tevő személy volt, annak érdekében, hogy 2016‑ban találkozót szervezzenek, és 2013‑ban olyan vacsorát szervezett, amelyre meghívták a Spanyol Királyság akkori nagykövetét, egy másik spanyol diplomatát, valamint az Unió akkori libanoni nagykövetét, aki az említett vacsorán való részvételét megerősítette.

163

Végül hatodszor meg kell állapítani, hogy a Tanács nem terjesztett elő olyan érvet, amely kétségbe vonná a felperes által benyújtott nyilatkozatok megbízhatóságát.

164

Következésképpen a felperes által benyújtott nyilatkozatok tekintetében a fenti 156. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően el kell ismerni azok hiteles és megbízható jellegét.

165

Ami e nyilatkozatok tartalmát illeti, azok mindegyike a felperes által a szíriai rezsim által folytatott politikával kapcsolatban kifejezett heves kritikákról, valamint a szíriai menekülteket támogató humanitárius szervezeteknek a felperes által nyújtott pénzügyi támogatásról adnak számot. Ezenfelül e nyilatkozatok igazolják a felperesnek az Unió tagállamainak diplomáciai képviselőivel fenntartott kapcsolatait.

166

Kétségtelen, hogy – amint arra a Tanács rámutat – a felperes nem szolgáltatott további információkat sem azon humanitárius szervezetek tevékenységeiről, amelyeket az állítása szerint támogat, sem e szervezeteknek a szíriai rezsimmel szembeni tiltakozásáról, kivéve azon információkat, amelyek a fent említett nyilatkozatokból és az írásbeli beadványaiból következnek. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a Tanács nem állítja, hogy a humanitárius szervezetek nem léteznek. Mivel tehát a Tanácsnak a rendelkezésére állt az ilyen szervezetek neve, lehetősége volt arra, hogy bizonyítékokat terjesszen elő annak alátámasztása érdekében, hogy az azok által folytatott tevékenységek nem felelnek meg a nyilatkozatokban az azok szerzői által vagy az írásbeli beadványokban a felperes által leírt tevékenységeknek.

167

Ezenkívül a Tanács úgy véli, hogy valószínű, hogy a felperes megpróbálta leplezni a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatait annak érdekében, hogy a nemzetközi tevékenységei és az európai és nemzetközi partnereivel fennálló kapcsolatai ne kerüljenek veszélybe. A felperes így gondot fordított arra, hogy karitatív tevékenységeket folytasson, és a nemzetközi szinten fenntartott kapcsolatai keretében fenntartásokat fogalmazzon meg a rezsimmel kapcsolatban.

168

A Tanács a tárgyaláson közölte a Törvényszékkel, hogy az „Eqstad” internetes oldal cikke bizonyíték arra, hogy a felperes magatartása a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatainak a leplezésére irányul.

169

Az ilyen bizonyíték azonban nem tekinthető elegendőnek a Tanács állításának alátámasztásához. E cikk ugyanis egyrészt nem a felperesnek a humanitárius szervezetekkel vagy az Unió tagországainak képviselőivel fennálló kapcsolatáról, hanem a Libanonba való távozásáról szól, és másrészt azt semmilyen más bizonyíték nem támasztja alá.

170

Végezetül a Tanács nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot a felperes által benyújtott nyilatkozatok tartalmának cáfolata érdekében. A Tanács a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva mindössze arra hivatkozott, hogy e nyilatkozatokat össze kell vetni az általa benyújtott bizonyítékokkal, anélkül hogy konkrét bizonyítékokat terjesztett volna elő azok vitatása érdekében.

171

A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes által benyújtott nyilatkozatok bizonyítják, hogy a felperes elhatárolódott a szíriai rezsimtől, és a szíriai menekülteket segítő humanitárius feladatokat finanszíroz.

172

Negyedszer a felperes álláspontja szerint a szíriai rezsimet különösen feldühítette, hogy a Phoenicia Tourism Company közvetítésével megnyerte az Arvád sziget idegenforgalmi fejlesztésére vonatkozó ajánlati felhívást, majd megtagadta az ezt követő beruházást, és nem végezte el a szálloda építési munkálatait. A felperes szerint az, hogy ezt a közbeszerzési eljárást megnyerte, lényegében lehetővé tette számára, hogy a családja sérelmére 1983‑ban kisajátított földterületek felett újra ellenőrzést gyakoroljon. E projekt keretében azonban semmilyen beruházást nem hajtott végre, a rezsim pedig emiatt jogi lépésekkel fenyegette.

173

A felperes az állításainak alátámasztása érdekében egyrészt benyújtja a szíriai elnök 30553. sz. rendeletét, amelyet a szíriai idegenforgalmi minisztérium 1983. január 1‑jén vett át, és amelynek 1. cikke az Arvád szigetén fekvő földterületek idegenforgalmi projekt végrehajtása érdekében való kisajátítását írja elő, valamint a felperes másrészt benyújt három dokumentumot, amelyek a Sabra családi nevet viselő egyes személyek tulajdonában álló földterületekre vonatkoznak. Az első két, 1962. január 21‑én, illetve 1977. március 1‑jén kelt dokumentum nem említi a felperes nevét. A harmadik dokumentum, amelyet Tartúsz ingatlanügyi igazgatósága 2006. május 25‑én állított ki, említi a felperes nevét. Végezetül a felperes benyújtott egy keltezés nélküli dokumentumot, amely szerint a nagyapja tulajdonában álló földterületet az Arvád szigeti idegenforgalmi projekt keretében kisajátították.

174

Először is meg kell állapítani, hogy a felperes a válaszban kifejtette, hogy a családja által Arvád szigetén birtokolt valamennyi földterület nem képezte kisajátítás tárgyát, mivel azok közül egyesek nem a sziget azon részén találhatók, amelyen a rezsim az idegenforgalmi projektet fejleszteni kívánta. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes csak az egyik családtagjához tartozó földterület kisajátítását bizonyította.

175

A felperes továbbá nem tagadja, hogy 2012 augusztusában a közbeszerzési eljárásban való részvételhez kapcsolódó költségeknek megfelelő, a projekthez kapcsolódó teljes becsült költségek 1%‑át kitevő összeget, azaz a felperes szerint 7 millió SYP‑et fizetett, amely hozzávetőleg 88501 eurónak felelt meg. E költségek vissza nem téríthetőként kerültek kifizetésre. Ezenkívül a felperes bizonyítékot nyújtott be arra vonatkozóan, hogy 2013 májusában 14316600 SYP (hozzávetőleg 113732 euró) teljesítési biztosítékot fizetett.

176

El kell ismerni, hogy ezen pénzösszegek kifizetése az Arvád szigeti idegenforgalmi projektbe történő beruházás egyik formájának minősül, még akkor is, ha a felperes lényegében azt állítja, hogy nem arról a beruházásról van szó, amelyet a szíriai rezsim várt tőle.

177

Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy a Tanács nem bizonyította, hogy a felperes az Arvád szigeti idegenforgalmi projekt keretében más kifizetést vagy egyéb beruházást eszközölt volna.

178

Végezetül, amint az lényegében a fenti 90. pontban megállapításra került, a felperes bizonyította, hogy a Phoenicia Tourism Company 2019‑ig nem folytatott tevékenységet. Kétségtelen, hogy – amint az egyébiránt a fenti 95. pontban megállapításra került – nem zárható ki az a lehetőség, hogy e vállalkozás a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában tevékenységet folytatott. Mindazonáltal, amint az a fenti 92. és 93. pontból kitűnik, az e társaság által folytatott tevékenységre vonatkozó bizonyíték a 2020. február 25‑i levélhez kapcsolódik, amelyben levél a felperest jogi lépésekkel fenyegették arra az esetre, ha a szerződést továbbra sem teljesíti.

179

A fentiekből következik, hogy bár a felperes ténylegesen részt vesz az Arvád szigeti idegenforgalmi projektben, és a 2020. február 25‑i levél óta köteles annak végrehajtására, az említett projektet érintő megállapodás körülményei és annak konkrét kivitelezése nem egyértelmű. A Törvényszék megállapítja, hogy nem lehet bizonyossággal kijelenteni, hogy a felperes kizárólag a családjának a kisajátított földjeit kívánta visszaszerezni, ami a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatra vonatkozó vélelem megdöntéséhez bizonyítéknak minősülhetett volna, de azt sem lehet állítani, hogy mindent megtett az Arvád szigeti idegenforgalmi projekt fejlesztésének a biztosítása érdekében, amint azt a szíriai rezsim megkívánta. E tekintetben ugyanis semmi nem támasztja alá a Tanács azon állítását, amely szerint a felperes az akaratától független okokból nem kezdte meg e projektben a munkálatokat. Következésképpen a felperes által a kapcsolatra vonatkozó vélelem megdöntése céljából előadott érvek vizsgálata keretében meg kell állapítani, hogy a felperes az említett vélelem megdöntése érdekében nem hivatkozhat az Arvád szigeti idegenforgalmi projektre vonatkozó szerződés megkötéséhez vezető indokokra.

180

Végül ötödször, a felperes lényegében tagadja, hogy az állításoknak megfelelően közeli üzleti partnere lenne Rami Makhloufnak, aki a szíriai rezsim támogatója és Bashar Al‑Assad unokatestvére, és akivel tizenkét éve nincs kapcsolata. Pontosabban a felperes azt állítja, hogy tévesek a WK 1755/2020 INIT dokumentumban szereplő azon információk, amelyek szerint az élelmiszer‑ágazatban Rami Makhloufban üzleti partnere. E tekintetben soha nem folytatott tevékenységet ebben az ágazatban, az OVO tevékenységei kivételével. A felperes továbbá azt állítja, hogy nem nyújtott szolgáltatásokat élelmiszereket szállító hajóknak. Egyébiránt a felperes szerint Rami Makhlouffal egyedül az a közös pont, hogy mindketten rendelkeztek részesedéssel a Cham Holdingban.

181

A fenti 106. pontból következik, hogy a felperes bizonyította, hogy az OVO a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában már megszűnt. Ezzel szemben a felperes az említett jogi aktusok elfogadásának időpontjában továbbra is rendelkezett részesedéssel a Cham Holdingban, amely – amint az a Reuters hírügynökség internetes oldalán, valamint az „Eqstad”, az „al Arabiya News”, az „Enab Baladi” és az „Al Janoubia” internetes oldalakon közzétett információkból kitűnik – Rami Makhlouf tulajdonában állt. Meg kell azonban állapítani, hogy a felperes lemondott a Cham Holding igazgatótanácsában betöltött tisztségéről (lásd a fenti 102. pontot), ami jelzi azt a szándékát, hogy e társaság tevékenységeitől el kívánt határolódni. Végeredményben a felperes azon szándékát, hogy eltávolodjon a Cham Holdingtól, amellyel szemben az Unió és az Amerikai Egyesült Államok korlátozó intézkedéseket vezetett be, alátámasztják az „Eqstad”, az „Al Arabiya News” és az „Enab Baladi” internetes oldalakról származó cikkek.

182

Következésképpen a felperes annak bizonyításával, hogy nem végez tevékenységet az élelmiszer‑ágazatban, és eltávolodott a Cham Holdingtól, sikeresen kétségbe vonta azokat az információkat, amelyekre a Tanács hivatkozott annak alátámasztása érdekében, hogy a felperes Rami Makhlouf közeli üzleti partnere.

183

A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó vélelem megdöntése érdekében a felperes hivatkozhat arra, hogy bizonyította, hogy nyíltan kritizálta a szíriai rezsimet, és pénzügyi segítséget nyújtott a szíriai menekültek érdekében tevékenykedő humanitárius szervezeteknek. Ezenkívül kétségbe vonta azt az állítást, amely szerint közeli üzleti kapcsolatban áll Rami Makhlouffal, aki a szíriai rezsim támogatója és Bashar Al‑Assad unokatestvére.

184

Amint az a fenti 133. pontból kitűnik, a felperesnek a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó vélelem megdöntésére vonatkozó egyik lehetősége az, hogy szíriai rezsimre gyakorolt befolyás hiányára vonatkozóan valószínűsítő körülmények együttesét terjeszti elő.

185

A jelen ügyben, figyelembe véve a felperes politikai érzékenységét, a szíriai menekülteket segítő humanitárius szervezeteknek nyújtott támogatását és a Rami Makhlouftól való eltávolodását, kevéssé tűnik valószínűnek, hogy kapcsolatot tart fenn a szíriai rezsimmel. Nem biztos tehát, hogy a felperes a vele szemben elfogadott korlátozó intézkedések miatt arra kényszerülne, hogy a szíriai rezsimre olyan befolyást gyakoroljon, amely ahhoz szükséges, hogy arra nagyobb nyomás nehezedjen annak érdekében, hogy az elnyomó politikáján változtasson.

186

Következésképpen, bár igaz, hogy a Tanács által szolgáltatott bizonyítékokból kitűnik, hogy a felperesnek gazdasági érdekeltségei állnak fenn többek között a tengeri és az idegenforgalmi ágazatban, és a szír‑orosz kereskedelmi kamarában vezető pozíciót tölt be, a felperesnek sikerült megdöntenie a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatára vonatkozó vélelmet.

187

A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy bár a felperes Szíriában tevékenykedő üzletemberként való minősítése megalapozott, ugyanez nem vonatkozik a vezető jellegre.

188

Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó első indok, amely a Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek minősüléséhez kapcsolódik, nem került bizonyításra a jogilag megkövetelt módon.

189

Meg kell vizsgálni, hogy a felperes helyzete elegendő bizonyítéknak minősül‑e arra nézve, hogy támogatja a szíriai rezsimet, vagy az ezen utóbbi által folytatott politikákból hasznot húz. Az ilyen értékelést oly módon kell elvégezni, hogy a bizonyítékokat nem elszigetelten, hanem azon összefüggés keretében kell vizsgálni, amelybe azok illeszkednek. A Tanács ugyanis eleget tesz a rá háruló bizonyítási tehernek, ha az uniós bíróság előtt kellően konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan együttesét terjeszti elő, amely lehetővé teszi a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedéssel érintett személy és az érintett rezsim közötti kellő kapcsolat fennállásának megállapítását (lásd: 2016. szeptember 9‑iTri‑Ocean Trading kontra Tanács ítélet, T‑709/14, nem tették közzé, EU:T:2016:459, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

190

A fenti 14. és 44. pontban felidézett jegyzékbevételi indokok szerint a felperes pénzügyi és gazdasági támogatást nyújt a szíriai rezsimnek többek között külföldi társaságokon és a kereskedelmi tevékenységein keresztül, de a pénzmosási tevékenysége útján is, és e rezsimből az ingatlanágazatban folytatott tevékenységei keretében hasznot húz.

191

Így meg kell állapítani, hogy azok az indokok, amelyek miatt a Tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes támogatja a szíriai rezsimet, és abból hasznot húz, egybeesnek azon indokokkal, amelyek miatt a Tanács a felperest Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek tekintette.

192

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy nem zárható ki, hogy egy meghatározott személy esetében a neve jegyzékbe vételére vonatkozó indokok bizonyos mértékben átfedik egymást abban az értelemben, hogy valamely személy Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek minősülhet, és úgy tekinthető, hogy a tevékenységei keretében a szíriai rezsimből hasznot húz vagy e rezsimet ugyanezen tevékenységek révén támogatja. Ez pontosan abból következik, hogy – amint az a 2015/1836 határozat (6) preambulumbekezdésében megállapításra került – a szíriai rezsimmel fennálló szoros kapcsolatok és a személyek e kategóriája által az említett rezsimnek nyújtott támogatás egyike azon okoknak, amelyek miatt a Tanács e kategória létrehozása mellett határozott. Ugyanakkor még ebben az esetben is eltérő kritériumokról van szó (2020. szeptember 23‑iKaddour kontra Tanács ítélet, T‑510/18, EU:T:2020:436, 77. pont).

193

A felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokokból kitűnik, hogy a felperes pénzügyi és gazdasági támogatást nyújt a szíriai rezsimnek egyrészt kereskedelmi tevékenységei, másrészt pedig a pénzmosás útján.

194

Először is, ami a felperes kereskedelmi tevékenységeit illeti, a jegyzékbevételi indokok elsőként a „hajózási ágazat kiemelten fontos szereplőjeként” fennálló helyzetét említik. E tekintetben a fenti 81. pontban megállapításra került, hogy a felperes csak az AKSSA‑val rendelkezik. Márpedig, még ha az AKSSA a tengerészeti ügynökségek tevékenységi ágazatában nem is tekinthető jelentéktelennek (lásd a fenti 69. pontot), önmagában e társaság tulajdonlása nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy a felperes „a hajózási ágazat kiemelten fontos szereplője”. A jegyzékbevételi indokok összességének az olvasatából ugyanis kitűnik, hogy a Tanács a felperest a tengeri ágazatban fennálló több gazdasági érdekeltsége alapján minősítette így. Még ha azonban a felperes önmagában az AKSSA‑t érintő gazdasági érdekeltség alapján „a hajózási ágazat kiemelten fontos szereplőjének” lenne is tekinthető, meg kell jegyezni, hogy a Tanács nem fejti ki, hogy a felperes hogyan támogatja a szíriai rezsimet az AKSSA révén. Ez mindenesetre nem tűnik ki a WK 1755/2020 INIT dokumentumban foglalt bizonyítékokból sem.

195

Másodszor az indokok arra a támogatásra hivatkoznak, amelyet a felperes a szíriai rezsimnek Rami Makhlouf közeli üzleti partnereként nyújt. E tekintetben egyrészt a Le Monde által közzétett cikkből, a „World Crunch”, az „Eqstad”, az „al Arabiya News” internetes oldalakról, valamint a MEIRSS internetes oldaláról származó információkból lényegében kitűnik, hogy a felperes, aki Rami Makhlouffal az élelmiszer‑kereskedelemben tevékenykedett, lehetővé tette a szíriai rezsim számára, hogy megkerülje a korlátozó intézkedéseket, mivel az európai embargó nem vonatkozott az élelmiszerekre.

196

Márpedig először is, amint az a fenti 98. pontból kitűnik, a felperes tulajdonában álló, az élelmiszer‑ágazatban tevékenységet végző jogalany, nevezetesen az OVO, már nem létezik.

197

Ami ezenfelül a Cham Holdingot illeti, amelynek Rami Makhlouf a tulajdonosa, és amelyben a felperes részvényes, a Tanács által benyújtott bizonyítékok alapján nem tűnik úgy, hogy e vállalkozás az élelmiszer‑ágazatban tevékenykedne.

198

Végezetül a WK 1755/2020 INIT dokumentum sem tartalmaz további pontosításokat arra vonatkozóan, hogy a felperes és Rami Makhlouf társulása az élelmiszer‑ágazatban milyen formában valósul meg.

199

Másrészt, ami a szíriai rezsimnek a Cham Holdingon keresztül nyújtott támogatást illeti, amely társaságnak Rami Makhlouf a tulajdonosa, és a felperes részvényese, a Reuters hírügynökség által közzétett cikkből, valamint az „Al Arabiya News”, az „Enab Baladi” és az „Al Janoubia” internetes oldalak információiból kitűnik, hogy a Cham Holding kapcsolatban áll a szíriai rezsimmel. E cikkek azonban nem fejtik ki, hogy e vállalkozás hogyan nyújt pénzügyi vagy gazdasági támogatást a szíriai rezsimnek.

200

Végezetül, amint az a fenti 182. pontban megállapításra került, a felperes sikeresen kétségbe vonta, hogy Rami Makhlouf közeli üzleti partnere.

201

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperes Rami Makhlouf közeli üzleti partnereként támogatást nyújt a szíriai rezsimnek.

202

Harmadszor a jegyzékbevételi indokok szerint a felperes a szíriai rezsimnek többek között külföldi székhelyű társaságai révén nyújt gazdasági és pénzügyi támogatást. E tekintetben a fenti 81., 96. és 106. pontból következik, hogy a felperes gazdasági érdekekeltségekkel rendelkezik Szíriában az AKSSA, a Phoenicia Tourism Company és a Cham Holding miatt. Az egyetlen külföldi, konkrétan libanoni szervezet, amelyben a Tanács szerint a felperes érdekelt volt, a Yass Marine. Márpedig, amint az a fenti 78. pontban megállapításra került, a felperes bizonyította, hogy e vállalkozás nem létezik. Ezenfelül, bár az „al Arabiya News” internetes oldal cikkéből az derül ki, hogy az AKSSA két fiókteleppel rendelkezik, mégpedig Görögországban és Olaszországban, ezt nem erősítik meg más bizonyítékok, és mindenesetre a Tanács kizárólag a felperes által Libanonban folytatott tevékenységekre hivatkozik annak alátámasztása érdekében, hogy a felperes a külföldön folytatott tevékenységei útján támogatja a szíriai rezsimet. Ebből az következik, hogy a jegyzékbevételi indokok azon részét, amely szerint a felperes többek között külföldi székhelyű társaságok útján támogatja a szíriai rezsimet, nem támasztották alá a jogilag megkövetelt módon.

203

Végezetül negyedszer, mivel a jegyzékbevételi indokok úgy említik a felperes egyéb kereskedelmi tevékenységeit, mint amelyek pénzügyi és gazdasági támogatást nyújthatnak a szíriai rezsimnek, meg kell vizsgálni a Phoenicia Tourism Company esetét. E tekintetben, bár megállapításra került, és nem is vitatott, hogy a felperes a szíriai idegenforgalmi minisztériummal szerződést írt alá egy Arvád szigetén található szálloda irányítására vonatkozóan, a Tanács nem fejti ki, hogy az ilyen szerződés megkötése mennyiben támogatja a szíriai rezsimet. Konkrétan a közbeszerzési eljárásban való részvételhez kapcsolódó költségek és a teljesítési biztosíték címén 2012‑ben és 2013‑ban nyújtott pénzösszegek kifizetése nem tekinthető elegendőnek annak megállapításához, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában, azaz több mint hét évvel az említett kifizetést követően a Tanács bizonyította a felperes által nyújtott pénzügyi támogatást. Ezenfelül a WK 1755/2020 INIT dokumentumban foglalt bizonyítékok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Phoenicia Tourism Company milyen más módon támogatja a szíriai rezsimet.

204

Amennyiben a felperes által a szír–orosz kereskedelmi kamaránál betöltött álláshely kereskedelmi tevékenységnek minősülne, rá kell mutatni arra, hogy a WK 1755/2020 INIT dokumentum nem tartalmaz semmilyen információt azon pénzügyi és gazdasági támogatásra vonatkozóan, amelyet a felperes ezen álláshelyen keresztül a szíriai rezsimnek nyújthat.

205

Másodszor, ami azt a támogatást illeti, amelyet a felperes a pénzmosási tevékenységei útján nyújtott a szíriai rezsimnek, meg kell állapítani, hogy az „Eqstad”, az „al Arabiya News” és az „Enab Baladi” internetes oldalakról származó információkból lényegében az tűnik ki, hogy a felpereshez hasonló szíriai üzletemberek libanoni állampolgárságot szereztek abból a célból, hogy Libanonban bankszámlát nyissanak, és a szíriai rezsimnek segíthessenek a pénzösszegek átutalásában.

206

E tekintetben a felperes mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy ezen állítások tévesek, mivel lényegében a libanoni állampolgárságot megszerző szíriai üzletemberek nagy részének nem volt szüksége erre, hiszen már rendelkeztek más országok állampolgárságával. Másként fogalmazva, a felperes nem abból a célból szerezte meg a libanoni állampolgárságot, hogy a szíriai rezsimet segítse a korlátozó intézkedések megkerülésében. Meg kell azonban állapítani, hogy a felperes érve olyan, alá nem támasztott általános kijelentés, amely így nem lehet sikeres érv.

207

Ezenfelül a felperes a szíriai rezsim teljes mértékben kitalált, csempészetre vonatkozó állításaira hivatkozik annak bizonyítása érdekében, hogy a Szíriából Libanonba való távozását az említett rezsim rosszallta. Ezt az érvet úgy kell értelmezni, mint amely annak bizonyítására irányul, hogy a felperes a libanoni állampolgárság felvételével nem járhatott el a szíriai rezsim érdekében. A Tanáccsal egyetértve meg kell azonban állapítani, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítékokat szolgáltatnia e vádak hamis jellegére vonatkozóan. A felperes által előterjesztett bizonyítékokból ugyanis nem tűnik ki egyértelműen, hogy a szíriai pénzügyminisztérium 2013. január 6‑i 932. sz., ideiglenes lefoglalásáról szóló határozata használt gépjárművek több évvel korábbi behozatalára vonatkozott volna. E tekintetben semmilyen kapcsolat nem állapítható meg e határozat és a használt járműveket szállító hajó beérkezéséről szóló, 2004. február 18‑i nyilatkozat között. A felperes által előterjesztett többi bizonyíték, nevezetesen a 259. sz. hajóraklevélnek a kikötői hatóságok számára való átadásának a 2004. február 25‑i megerősítése, és az Almahaba Transit & Clearance Company 2004. március 6‑i nyilatkozata szintén nem tartalmaz ezzel kapcsolatos információt.

208

Mindemellett meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 171. pontban megállapításra került – a felperes bizonyította, hogy elhatárolódott a szíriai rezsimtől. Ilyen körülmények között a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a felperes komoly kétséget vetett fel a libanoni állampolgárság megszerzését érintő indokait illetően. Márpedig mivel a fenti 205. pontban felidézett, pénzmosásra vonatkozó állításokat nem támasztják alá más konkrét bizonyítékok, meg kell állapítani, hogy a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperes ilyen tevékenységek útján támogatja a szíriai rezsimet.

209

A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperes támogatást nyújt a szíriai rezsimnek.

210

A felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokokból kitűnik, hogy a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolataiból hasznot húzott, ami lehetővé tette számára az ingatlanágazatban folytatott tevékenységeinek a kiterjesztését.

211

A felek között nem vitatott, hogy a jegyzékbevételi indokok e része elsősorban arra vonatkozik, hogy a felperes a Phoenicia Tourism Company közvetítésével szerződést kötött a szíriai idegenforgalmi minisztériummal földterületeknek egy Arvád szigetén található szálloda fejlesztése és irányítása céljából való hasznosítására.

212

Ezenfelül, amint az a fenti 83. pontból kitűnik, a Tanács a jogilag megkövetelt módon alátámasztotta azt, hogy a felperes a Phoenicia Tourism Company révén szerződést kötött a szíriai idegenforgalmi minisztériummal, amely lehetővé tette a számára, hogy Arvád szigetén szállodát fejlesszen és üzemeltessen. Végeredményben a felperes ezt nem vitatja.

213

A felperes azonban tagadja, hogy hasznot húzna a szíriai idegenforgalmi minisztériummal kötött szerződésből, és lényegében arra hivatkozik, hogy e szerződés révén vissza kívánta szerezni az ellenőrzést azon kisajátított földterületek felett, amelyek a családja tulajdonában álltak, és végül nem fektetett be az Arvád szigeti hotel megépítésének a projektjébe.

214

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó, a fenti 14. és 44. pontban felidézett indokok megfogalmazására tekintettel a Tanácsnak a jogilag megkövetelt módon bizonyítania kell, hogy a felperes valóban a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatai miatt kapta meg a szíriai idegenforgalmi minisztériummal kötött szerződést.

215

Márpedig bár a felek között nem vitatott, hogy a felperes közbeszerzési eljárás eredményeként nyerte el a szerződést, sem a „Minister of Tourism Awards New Contract to manage Arwad Hotel” (Az idegenforgalmi minisztérium új szerződést ítél oda az Arvád szigeti hotel irányítására vonatkozóan) című, 2012. november 26‑án a „The Syria Report” internetes oldalon közzétett cikkből, sem a WK 1755/2020 INIT dokumentumban foglalt bizonyítékokból nem következik, hogy a felperes a szerződést a szíriai rezsimmel fennálló különleges kapcsolatai miatt szerezte meg. Másként fogalmazva, bár a Tanács bizonyítja, hogy a szerződést valóban megkötötték, nem támasztja alá azt, hogy a felperes e közbeszerzési eljárás keretében a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatait használta ki ahhoz, hogy az említett közbeszerzési eljárást megnyerje. E tekintetben nem ismerhető el, hogy pusztán az, hogy a felperes megnyerte a közbeszerzési eljárást – még ha az a szíriai rezsim minisztériumával kötött szerződéshez vezetett is –, elegendő azon következtetés levonásához, hogy fennállnak olyan kapcsolatok, amelyek az érintett személy számára lehetővé teszik, hogy a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (1) bekezdése és 28. cikkének (1) bekezdése értelmében hasznot húzzon a szíriai rezsimből.

216

A Tanács tehát nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperes hasznot húzott a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolataiból az Arvád szigeti idegenforgalmi projekt fejlesztésére vonatkozó szerződés megszerzéséhez, és ily módon az idegenforgalmi ágazatban folytatott tevékenységei kiterjesztéséhez.

217

Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a Tanács által szolgáltatott bizonyítékok nem teszik lehetővé annak vizsgálatát, hogy a felperes az ily módon kötött szerződésből hasznot húzott‑e a szerződésnek magán a megkötésén kívül.

218

Ilyen bizonyítékok pedig szükségesek lettek volna, mivel – amint az a 2020. február 25‑i levélből kitűnik – a szerződést még nem teljesítették teljes mértékben, és azt még több hónapon belül nem is kellett teljesíteni, ami kizárja annak megállapítását, hogy a felperes hasznot húz a szíriai rezsim által Arvád szigetén, az idegenforgalom területén folytatott politikából.

219

Ezenfelül, amint az a fenti 179. pontban megállapításra került, bár nem lehet bizonyossággal kijelenteni, hogy a felperes kizárólag azokat a kisajátított földeket kívánta visszaszerezni, amelyek a családja tulajdonában álltak, azt sem lehet állítani, hogy határozottan a szándékában állt az Arvád szigeti idegenforgalmi projekt fejlesztése, még a 2020. február 25‑i levél ellenére sem.

220

Az ugyanis, hogy a levél arra kötelezi a felperest, hogy az általa a szerződés teljesítése érdekében elvégzendő munkákra vonatkozóan nyújtson be időbeosztást, máskülönben jogi lépéseknek néz elébe, önmagában nem elegendő annak bizonyítására, hogy a felperes ténylegesen végre kívánta hajtani az Arvád szigeti idegenforgalmi projektet.

221

Következésképpen a Tanács, amelyre a bizonyítási teher hárul, nem tudja bizonyítani, hogy a felperes a Phoenicia Tourism Companyval kötött szerződés révén hasznot kívánt húzni a szíriai rezsimből, és ténylegesen hasznot is húzott.

222

Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a Tanács a szíriai rezsim által a felperesnek nyújtott előnyökre is hivatkozik, amint az az „Eqstad” internetes oldal cikkéből következik. Meg kell azonban jegyezni, hogy e cikk különbséget tesz a felperes 2011 előtti és utáni helyzete között. Így bár a cikk valóban arról ír, hogy a felperes 2011 előtt előnyökben részesült, ezt nem vonatkoztatja a 2011 utáni időszakra. Ellenkezőleg, még ha a cikk óvatosan is fogalmaz a felperes és a szíriai rezsim közötti kapcsolatok jellegét illetően, azt állítja, hogy a felperes kilépett a Cham Holdingból, és Libanonba távozott. Következésképpen az „Eqstad” internetes oldal cikke tekintetében nem állapítható meg, hogy az alátámasztja, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában a szíriai rezsimből hasznot húzott.

223

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Tanács nem támasztotta alá a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperes a szíriai rezsimből hasznot húz.

224

A fentiek összességéből az következik, hogy a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó, a Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek való minősülésre alapított indok megalapozottságát, sem pedig a felperes nevének az említett jegyzékekbe való felvételére vonatkozó, a szíriai rezsimmel való szövetkezésre alapított indok megalapozottságát.

225

A felperes egyetlen jogalapjának következésképpen helyt kell adni.

226

Mivel az egyetlen jogalapnak helyt kell adni, a megtámadott jogi aktusokat a felperest érintő részükben meg kell semmisíteni.

227

E tekintetben a Tanács a harmadik kereseti kérelme keretében azt kérte, hogy a Törvényszék abban az esetben, ha megsemmisíti a megtámadott jogi aktusokat a felperest érintő részükben, rendelje el a 2020/719 határozat joghatásainak a felperes tekintetében való fenntartását a 2020/716 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig.

228

Ami mindenekelőtt a 2020/716 végrehajtási rendeletet illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése értelmében az EUMSZ 280. cikktől eltérve a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak az ezen alapokmány 56. cikkének első bekezdésében említett határidő lejártának napjától vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be – a fellebbezés elutasításának napjától lép hatályba.

229

E körülmények között, fellebbezés hiányában a Tanácsnak a jelen ítélet közlésétől számítva a távolságra tekintettel tíznapos határidővel meghosszabbított két hónapos határidő áll rendelkezésére ahhoz, hogy orvosolja a megállapított jogsértéseket, és adott esetben újabb korlátozó intézkedéseket fogadjon el a felperessel szemben.

230

A 2020/719 határozatot illetően meg kell továbbá állapítani, hogy a 2013/255 határozat módosításáról szóló, 2021. május 27‑i (KKBP) 2021/855 tanácsi határozat (HL 2021. L 188., 90. o.) 2021. május 29‑től felváltotta a 2013/255 határozat I. mellékletében szereplő jegyzéket, és a felperes esetében 2022. június 1‑jéig meghosszabbította a korlátozó intézkedések alkalmazását.

231

Következésképpen a felperessel szemben jelenleg új korlátozó intézkedés van hatályban. Így a 2020/719 határozatnak a felperest érintő részében történő megsemmisítése nem vonja maga után a felperes nevének a 2013/255 határozat I. mellékletében szereplő jegyzékből való törlését.

232

Következésképpen a 2020/719 határozat joghatásait nem szükséges fenntartani.

233

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

234

A jelen ügyben a Tanácsot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

I. A jogvita előzményei és a kereset előterjesztését követő tényállás

II. Az eljárás és a felek kérelmei

III. A jogkérdésről

A. A szóbeli előadásokra biztosított idő meghosszabbítása iránt a felperes által benyújtott kérelemhez csatolt mellékletek elfogadhatóságáról

B. Az ügy érdeméről

1. Előzetes megfontolások

2. A jegyzékbe vétel indokairól és kritériumainak meghatározásáról

3. A bizonyítékokról

4. A Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek való minősülésről

a) A felperesnek a tengeri ágazatban fennálló gazdasági érdekeltségeiről

b) A felperesnek az idegenforgalmi ágazatban fennálló gazdasági érdekeltségeiről

c) A felperes egyéb kereskedelmi érdekeltségeirőll

d) A felperes által több szervben és intézményben betöltött álláshelyekől

e) A felperes Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek való minősülésére vonatkozó következtetés

f) A szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatról

5. A szíriai rezsimmel való szövetkezésről

a) A szíriai rezsimnek nyújtott gazdasági és pénzügyi támogatásról

b) A szíriai rezsimből való haszonhúzásról

6. Következtetés

C. A keresetre és a megtámadott jogi aktusok megsemmisítésének időbeli joghatásaira vonatkozó következtetés

A költségekről