T‑111/20. sz. ügy

PT Wilmar Bioenergi Indonesia és társai

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (kibővített negyedik tanács), 2022. december 14.

„Támogatások – Indonéziából származó biodízel behozatala – (EU) 2019/2092 végrehajtási rendelet – Végleges kiegyenlítő vám – Az (EU) 2016/1037 rendelet 3. cikkének 1.a) pontja – Pénzügyi támogatás – A 2016/1037 rendelet 3. cikkének 2. pontja – Előny – A 2016/1037 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja – A kiegyenlíthető támogatás összegszerűségének kiszámítása – A 2016/1037 rendelet 3. cikke 1.a) pontjának iv. alpontja és 2. pontja – Valamely magánjogi szervezet támogatásnak minősülő feladat ellátásával való »megbízásában« vagy azok ellátására való »utasításában« megnyilvánuló cselekmény – A megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg – Jövedelempótló vagy ártámogató intézkedés – A 2016/1037 rendelet 28. cikkének (5) bekezdése – A rendelkezésre álló adatok felhasználása – A 2016/1037 rendelet 3. cikkének 2. pontja és 6. cikkének d) pontja – Előny – A 2016/1037 rendelet 8. cikkének (8) bekezdése – Az uniós gazdasági ágazatot érintő jelentős mértékű kár bekövetkeztének lehetősége – A 2016/1037 rendelet 8. cikkének (5) és (6) bekezdése – Okozati összefüggés – A betudhatóságra vonatkozó elemzés – A be nem tudhatóságra vonatkozó elemzés”

  1. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

    (2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

    (lásd: 26., 149. pont)

  2. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Támogatás – Fogalom – A származási vagy az exportáló ország kormányzata által nyújtott pénzügyi támogatás – Pénzeszközök közvetlen átadása – Fogalom – Pénzeszközök eredete – Exportilleték – Referenciaárak rögzítése – A dízel referenciaára és a biodízel referenciaára közötti különbségnek valamely közjogi szerv részéről a biodízelgyártó részére történő kifizetése – Bennfoglaltság

    (2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, 1.a) pont, i) alpont)

    (lásd: 27–36., 43–60. pont)

  3. Európai uniós jog – Értelmezés – Módszerek – Az Unió által kötött nemzetközi megállapodások vonatkozásában való értelmezés – A 2016/1037 rendeletnek a GATT 1994. évi dömpingellenes megállapodására tekintettel történő értelmezése – A Vitarendezési Testület által elfogadott értelmezés figyelembevétele

    (Az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, [1994. évi dömpingellenes megállapodás]; 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

    (lásd: 39. pont)

  4. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Támogatás – Fogalom – A kedvezményezettnek nyújtott előny – Az előny kiszámítása – A Bizottság mérlegelési jogköre – Az utóbbi által a támogatás összegének kiszámításához elfogadott iránymutatás – Következmények – Mérlegelési jogkörének önkéntes korlátozása

    (2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, 1. és 2. pont, 6. cikk, d) pont, és 7. cikk)

    (lásd: 63–68., 70–87., 90–98., 100–105., 199–211. pont)

  5. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Támogatás – Fogalom – A származási vagy az exportáló ország kormányzata által nyújtott pénzügyi támogatás – A nyers pálmaolaj exportálását kereskedelmileg nem vonzóvá tévő exportkorlátozásokat bevezető szabályozás – Bennfoglaltság

    (2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, 1.a) pont, iv) alpont)

    (lásd: 111–118., 121–148., 150–152., 164., 165. pont)

  6. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – A vizsgálat lefolytatása – A rendelkezésre álló adatok felhasználása az érdekelt felek együttműködésének megtagadása esetén – Mérlegelési jogkör – Az intézmények azon kötelezettsége, hogy a lehető legjobb adatokat használják fel – Hiány

    (2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 28. cikk, (1) és (5) bekezdés)

    (lásd: 155–162., 167–171. pont)

  7. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Támogatás – Fogalom – Az 1994. évi GATT XVI. cikke értelmében vett jövedelempótló vagy ártámogató intézkedés – Annak lehetővé tételére irányuló intézkedések, hogy a biodízelgyártók a világpiaci árnál alacsonyabb áron jussanak hozzá a fő nyersanyagukhoz – Bennfoglaltság

    (2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, 1.b) pont)

    (lásd: 180–191., 194–197. pont)

  8. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Kár – Jelentős kár veszélye – Bizonyítás – A figyelembe veendő tényezők elemzése – A vizsgálati időszak utáni adatok figyelembevétele – Bírósági felülvizsgálat – Nyilvánvaló értékelési hiba – Bizonyítási teher

    (2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, d) pont, és 8. cikk, (1), (2), (4), (5) és (8) bekezdés)

    (lásd: 217–256. pont)

  9. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Kár – Az okozati összefüggés megállapítása – A támogatott behozatallal össze nem függő tényezők figyelembevétele – E tényezőknek az okozati összefüggés megállapítására való hatása – Bírósági felülvizsgálat – Nyilvánvaló értékelési hiba – Bizonyítási teher

    (2016/1037 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, és 8. cikk, (5) és (6) bekezdés)

    (lásd: 259–263., 266–277., 280–294. pont)

Összefoglalás

Egy 2018‑ban indított szubvencióellenes vizsgálatot követően az Európai Bizottság elfogadta az Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló 2019/2092 végrehajtási rendeletet ( 1 ).

A PT Wilmar Bioenergi Indonesia, a PT Wilmar Nabati Indonesia és a PT Multi Nabati Sulawesi indonéz társaságok, amelyek biodízelt állítanak elő és exportálnak az Európai Unióba, az e végrehajtási rendelet megsemmisítése iránt keresetet nyújtottak be.

A Törvényszék elutasítja keresetüket, egyúttal a 2016/1037 szubvencióellenes alaprendeletben ( 2 ) szereplő több fogalom terjedelmét pontosítja. Ezenkívül megvizsgálja, hogy milyen hatást gyakorol az Argentínából származó biodízel behozatala az Indonéziából származó biodízel behozatala és az uniós gazdasági ágazatot érintő jelentős kár bekövetkeztének lehetősége közötti okozati összefüggésre.

A Törvényszék álláspontja

Először is, a Törvényszék elutasítja az arra alapított kifogást, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amennyiben megállapította, hogy az olajpálma‑telepítési alapból – amely egy közjogi szervezet – az indonéz biodízelgyártók javára teljesített kifizetések a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1.a) pontjának i. alpontja értelmében a kormányzat által pénzeszközök közvetlen rendelkezésre bocsátása formájában nyújtott „pénzügyi támogatásnak” minősülnek.

E tekintetben a Törvényszék megjegyzi egyrészt, hogy a „kormányzat által nyújtott pénzügyi támogatás” e rendelkezés értelmében vett fogalma semmilyen pontosítást nem tartalmaz az átadott pénzeszközök eredetére vonatkozóan, és így magában foglal minden olyan pénzügyi eszközt, amelyet a kormányzat ténylegesen felhasználhat. Ebből az következik, hogy a kormányzat által a biodízelgyártók részére nyújtott források eredete semmilyen hatással nincs arra, hogy ez utóbbi források pénzügyi támogatásnak minősülnek‑e. Egyébiránt az a körülmény, hogy e pénzeszközök az exportáló gyártók által fizetett exportilletékből származnak, nem jelenti azt, hogy az említett pénzeszközök biodízelgyártók részére történő folyosítása során az azokat folyósító közjogi szerv nem visel terheket.

Másrészt a Törvényszék megállapítja, hogy annak értékeléséhez, hogy a pénzeszközök közvetlen átadása igazolhatja‑e kiegyenlítő vám kivetését, figyelembe kell venni az azon vállalkozás részéről való ellenszolgáltatás vagy egyenértékű ellenszolgáltatás hiányát, amely e támogatásban részesül. Ebben az összefüggésben, mivel a felperesek nem bizonyították, hogy e kifizetések az indonéz kormány és a biodízelgyártók közötti adásvételi szerződés keretében voltak esedékesek, a Bizottság jogosan ismerhette el a pénzeszközök közvetlen rendelkezésre bocsátása formájában nyújtott pénzügyi támogatás fennállását.

A Törvényszék szintén elutasítja a Bizottság által az olajpálma‑telepítési alapból teljesített kifizetések révén az indonéz biodízelgyártóknak nyújtott előny meghatározása során elkövetett hibára alapított kifogásokat is. A felperesek szerint a Bizottságnak a biodízelgyártók részére nyújtott előnyt a szubvencióellenes alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően úgy kellett volna meghatároznia, hogy a kiegyenlíthető támogatás összegéből levonja a biodízel szállításával kapcsolatos szállítási költségeket. Ennek keretében a Törvényszék megállapítja, hogy a támogatás összegének kiszámítása érdekében a Bizottság joggal támaszkodott a nyújtott támogatások összegének a szubvencióellenes vizsgálatok keretében történő kiszámításáról szóló közleményére. ( 3 ) Az e közleményben foglalt iránymutatás szerint a költségek és költségek levonhatóságának többek között az a feltétele, hogy azokat a vizsgálati időszakban közvetlenül a kormánynak fizessék ki, és hogy bizonyítást nyerjen, hogy azok kötelezőek a támogatás elnyeréséhez. Mivel e feltételek összeegyeztethetők a szubvencióellenes alaprendelettel, a felperesek nem bizonyították sem azt, hogy a szóban forgó szállítási költségeket közvetlenül az indonéz kormányzatnak fizették meg, sem pedig azt, hogy azok kötelezőek lettek volna.

Ezt követően a Törvényszék megállapítja, hogy a nyers pálmaolaj ( 4 ) (a továbbiakban: CPO) kivitelére vonatkozó, az indonéz kormányzat által exportadó és az exportilleték formájában megállapított korlátozások, valamint az indonéz kormányzat tulajdonában álló CPO‑gyártó által alkalmazott árrögzítés révén az indonéz kormányzat a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1.a) pontja iv. alpontjának második franciabekezdése értelmében „megbízta” a CPO‑beszállítókat, illetve „utasította” őket arra, hogy a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg ellenében szállítsák termékeiket.

A Törvényszék e tekintetben megállapítja, hogy ez utóbbi rendelkezés kijátszásellenes intézkedés, és hogy az említett rendelkezés hatékony érvényesülésének teljes körű biztosítása érdekében a „megbízni” kifejezés alatt a kormányzat bármely olyan cselekményét kell érteni, amelynek révén közvetlenül vagy közvetve valamely magánjogi szervezetre ruházza az említett rendelet 3. cikke 1.a) pontjának i–iii. alpontja szerinti típusú feladatok végrehajtásával járó felelősséget, az „utasítani” kifejezés alatt pedig a kormányzat bármely olyan cselekményét kell érteni, amely közvetlenül vagy közvetve arra irányul, hogy valamely magánszervezet felett gyakorolja a jogkörét annak érdekében, hogy az az alaprendelet 3. cikke 1.a) pontjának i–iii. alpontja szerinti típusú feladatot lásson el. Márpedig a jelen ügyben ez volt a helyzet, mivel a szóban forgó exportkorlátozásokat a hatóságok kifejezetten annak érdekében alakították ki, hogy előmozdítsák az indonéz biodízel‑ágazatot azáltal, hogy mesterségesen alacsony szinten tartják a belföldi CPO‑árakat. Ráadásul, mivel ezek az exportkorlátozások azzal a hatással jártak, hogy korlátozták a belföldi CPO‑gyártók cselekvési szabadságát azzal, hogy leszűkítették üzleti döntéseiket arra vonatkozóan, hogy mely piacon értékesítsék termékeiket, az indonéz hatóságok magatartása nem tekinthető a belföldi CPO‑gyártók puszta ösztönzésének.

Másfelől, ezek az exportkorlátozások a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikkének 1.b) pontja szerinti, „az 1994. évi GATT XVI. cikke értelmében vett jövedelempótló vagy ártámogató intézkedés” formájában nyújtott támogatásnak is minősíthetők, amennyiben azok hozzájárulnak a biodízelgyártók által elért jövedelemhez, lehetővé téve számukra, hogy a világpiaci árnál alacsonyabb áron jussanak hozzá a fő nyersanyagukhoz és költségelemükhöz. Az e rendelkezés értelmében vett „jövedelempótló vagy ártámogató intézkedés” ugyanis magában foglalja a kormányzat minden olyan tevékenységét, amely közvetlenül vagy közvetve a jövedelmek vagy az árak stabilitásának fenntartására, vagy azok emelésére irányul, mivel a GATT XVI. cikkére tett utalás magában foglalja e fellépés exportra és importra gyakorolt hatásainak a figyelembevételét is.

Végül a Törvényszék elutasítja az uniós gazdasági ágazatot érő jelentős kárral való fenyegetés fennállásának megállapítása során a Bizottság által elkövetett hibákra alapított kifogásokat, amennyiben utóbbi anélkül jutott arra a következtetésre, hogy okozati összefüggés áll fenn az Indonéziából származó behozatal és az uniós gazdasági ágazatot érintő jelentős kár bekövetkeztének lehetősége között, hogy figyelembe vette volna az Argentínából származó biodízel behozatalának hatását.

E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikke (6) bekezdésének megfelelően az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár és a támogatott termékbehozatal közötti okozati összefüggés vizsgálatakor a Bizottságnak figyelmen kívül kell hagynia minden egyéb tényezőből eredő kárt, és ily módon meg kell vizsgálnia, hogy e tényezők hatásai nem törhetik‑e meg az általa megállapított okozati összefüggést. Ahhoz azonban, hogy okozati összefüggés álljon fenn, nem szükséges, hogy a támogatott termékbehozatal az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár egyedüli okának bizonyuljon, mivel a Bizottság a kár miatti felelősségét akkor is a támogatott behozatalnak tulajdoníthatja, ha a hatásaik csak egy részét teszik ki valamely olyan nagyobb kárnak, amely más tényezőknek tudható be.

A Törvényszék e megfontolások alapján megállapítja egyrészt, hogy az Argentínából származó biodízel behozatalával kapcsolatos kár bekövetkeztére vonatkozó lehetőség további fennmaradása nem zárja ki valamely másik, a biodízel behozatala által eredményezett kárveszély fennállását. Másrészt, mivel az Argentínából származó behozatal már kiegyenlítő intézkedések tárgyát képezte, az nem szakíthatta meg az okozati összefüggést az Indonéziából származó behozatal és az uniós gazdasági ágazatot érő kár bekövetkeztének lehetősége között. Ezenkívül a Törvényszék megállapítja, hogy ezen Argentínából származó behozatal ellenére jelentős az Indonéziából származó behozatal által okozott kár bekövetkeztének lehetősége, és megállapítható az e behozatal és az uniós gazdasági ágazatot érő kár bekövetkeztének lehetősége közötti okozati összefüggés.

A fenti megfontolásokra tekintettel a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasítja.

( 1 ) Az Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló, 2019. november 28‑i (EU) 2019/2092 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2019. L 317., 42. o.).

( 2 ) A 2018. május 30‑i (EU) 2018/825 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2018. L 143., 1. o.; helyesbítés: HL 2018. L 189., 31. o.) módosított, az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 55. o.; a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet).

( 3 ) A nyújtott támogatások összegének a szubvencióellenes vizsgálatok keretében történő kiszámításáról szóló bizottsági közlemény (HL 1998. C 394., 6. o.).

( 4 ) A nyers pálmaolaj az indonéz biodízel előállításának egyik forrása.