1

Fellebbezésében Lukáš Wagenknecht egyrészt az Európai Unió Törvényszéke 2020. július 17‑i Wagenknecht kontra Tanács végzésének (T‑715/19, a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzésben a Törvényszék mint elfogadhatatlant és mindenesetre mint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította a fellebbezőnek az EUMSZ 265. cikken alapuló, intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetét, amely annak megállapítására irányult, hogy az Európai Tanács jogellenesen mulasztott el eljárni a fellebbező arra irányuló kérelmére, hogy állítólagos összeférhetetlensége miatt zárják ki a Cseh Köztársaság miniszterelnökét, Andrej Babišt az Európai Tanács 2019. június 20‑i üléséről és a pénzügyi tervről folytatott tárgyalásokkal kapcsolatos jövőbeli ülésekről, másrészt a Törvényszék elnökének 2020. július 23‑iWagenknecht kontra Európai Tanács végzését (T‑715/19 R, nem tették közzé, a továbbiakban: ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés, EU:T:2020:358), amely kimondta, hogy már nem szükséges határozni az EUMSZ 279. cikken alapuló ideiglenes intézkedés iránti kérelméről.

2

A jelen fellebbezés céljából a jogvitának a megtámadott végzés 1–3. pontjában ismertetett előzményei a következőképpen foglalhatók össze.

3

Az Európai Tanácshoz 2019. június 10‑én érkezett, 2019. június 5‑i levelében a fellebbező a Senát Parlamentu České republiky (a Cseh Köztársaság parlamentjének szenátusa) egyik képviselője azt kérte az Európai Tanácstól, hogy zárja ki a Cseh Köztársaság miniszterelnökét az Európai Tanács 2019. június 20‑i üléséről és a pénzügyi tervről (2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret) folytatott tárgyalásokkal kapcsolatos jövőbeli ülésekről (a továbbiakban: eljárásra való 2019. június 5‑i felkérés), a Cseh Köztársaság e képviselőjének – a többek között az agrár‑élelmiszeriparban tevékenykedő Agrofert csoportba tartozó vállalkozásokban fennálló személyes és családi érdekeltségeiből eredő – állítólagos összeférhetetlensége miatt.

4

2019. június 24‑én az Európai Tanács válaszolt az említett levélre. Pontosítva, hogy érdemben nem foglal állást a fellebbező állításairól és biztosítva a fellebbezőt, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonít a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelemnek, az Európai Tanács rámutatott, hogy az EUSZ 15. cikk (2) bekezdése az Európai Tanács összetételét állapítja meg annak előírásával, hogy az „a tagállamok állam‑, illetve kormányfőiből, valamint saját elnökéből és a[z Európai] Bizottság elnökéből áll”, amely összetétel nem módosítható, mivel a Szerződésekben nincs olyan rendelkezés, amely előírná az ilyen módosítás lehetőségét. Ezenkívül az Európai Tanács kifejtette, hogy az a kérdés, hogy az államfő vagy a kormányfő közül melyiknek kell képviselnie az Unió egyes tagállamait, kizárólag a nemzeti alkotmányjog hatálya alá tartozik, így az Európai Tanács vagy annak elnöke nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel annak eldöntésére, hogy ki képviselje az egyes tagállamokat ezen intézményben, és annak eldöntésére sem, hogy az állam‑ vagy kormányfő közül mely személyt hívja meg az Európai Tanács különféle üléseire.

5

2019. július 2‑án a fellebbező elektronikus levélben fordult az Európai Tanácshoz, és felvilágosítást kért ezen intézmény főtitkárától a június 24‑én neki adott válasszal kapcsolatban. Az Európai Tanács nem válaszolt ezen elektronikus levélre.

6

A fellebbező jogi képviselője által a Törvényszék Hivatalához 2019. október 21‑én benyújtott keresetlevelével az EUMSZ 265. cikk alapján a fellebbező az Európai Tanács által elkövetett mulasztás megállapítása iránt indított keresetet, amennyiben ez az intézmény jogellenesen nem járt el az eljárásra való 2019. június 5‑i felkérés alapján.

7

2020. március 19‑én az Európai Tanács a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt, amelyben azt kérte, hogy a Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant utasítsa el, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

8

A Törvényszék Hivatalához 2020. május 27‑én benyújtott külön beadványában a fellebbező az EUMSZ 279. cikk alapján ideiglenes intézkedés meghozatalát kérte a Törvényszék elnökétől, lényegében annak elrendelését kérve, hogy az Európai Tanács következtetéseiben szerepeljen lényegében annak kimondása, hogy a Cseh Köztársaság miniszterelnökével kapcsolatban álló összes jogi személy számára tilos pénzeszközök elfogadása a CFP 2021/2027 keretében.

9

A Törvényszék az eljárási szabályzatának 126. és 130. cikke alapján elfogadott, megtámadott végzésben a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította, miután az említett végzés 25–27. pontjában kimondta egyrészt, hogy a fellebbezőnek nem fűződik érdeke az eljáráshoz, és kereshetőségi joggal sem rendelkezik, másrészt ugyanezen végzés 28–33. pontjában az Európai Tanács 2019. június 24‑i levelében állást foglalt az eljárásra való 2019. június 5‑i felkéréssel kapcsolatban. A Törvényszék ugyanakkor a megtámadott végzés 34–38. pontjában célszerűnek ítélte a kereset érdemi vizsgálatát is, és azt mindenesetre mint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította.

10

Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzésében a Törvényszék elnöke kimondta, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelemről már nem szükséges határozni.

11

Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

12

A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke értelmében, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben az eljárás során bármikor elutasíthatja.

13

A jelen fellebbezés keretében e rendelkezést kell alkalmazni.

14

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező tizenöt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első az uniós intézmények jogszerű eljárásába vetett bizalom védelme elvének megsértésére; a második a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikke (3) és (7) bekezdésének megsértésére, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének megsértésére; a harmadik az EUMSZ 265. cikknek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésével együttesen értelmezett harmadik bekezdésének megsértésére; a negyedik az EUSZ 4. cikk (2) bekezdés, valamint a tagállamok közös alkotmányos szabályainak megsértésére; az ötödik az EJEE 2. cikkének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 2. cikkének megsértésére; a hatodik az EJEE 6. cikke és a Charta 47. cikkének megsértésére; a hetedik az EUSZ 13. cikk megsértésére; a nyolcadik az EUSZ 15. cikk (2) bekezdés megsértésére; a kilencedik az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésének megsértésére; a tizedik az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 60., 36. o.) 61. cikkének megsértésére; a tizenegyedik–tizennegyedik az EUSZ 2. cikk megsértésére; a tizenötödik pedig a költségek viselésére való kötelezés tekintetében a jogi kiszámíthatóság elvének megsértésére vonatkozik.

15

Másrészt a fellebbező tizenhatodik jogalapja az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés, valamint ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztésére irányul.

16

Először az első, a harmadik, az ötödik, a hatodik, a tizenegyedik és a tizenkettedik jogalapot kell megvizsgálni, amelyek a megtámadott végzésnek a kereset elfogadhatóságára vonatkozó indokolását érintik, majd második lépésben a fellebbezés alátámasztására felhozott többi jogalapot.

17

Az első jogalap a megtámadott végzés 29–33. pontja ellen irányul, amelyekben a Törvényszék megállapította, hogy az Európai Tanács 2019. június 24‑i levele ezen intézmény állásfoglalásának minősül az eljárásra való 2019. június 5‑i felkéréssel kapcsolatban, így a kereset nem felelt meg az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset EUMSZ 265. cikkben rögzített elfogadhatósági feltételeinek.

18

A fellebbező elsősorban az uniós intézmények jogszerű eljárásába vetett bizalom védelme elvének megsértésére hivatkozik, mivel a Törvényszék egyértelműen jelezte, hogy a fellebbező nem bizakodhatott abban, hogy az Európai Tanács a 2018/1046 rendelet 61. cikkével és az EUMSZ 325. cikkel összhangban jár el, mivel ezen intézmény a 2019. június 24‑i levelében – ellentmondásos módon – jelezte, hogy aláveti magát a csalás és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségnek, de erre nincs hatásköre.

19

Másodsorban, a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Európai Tanács a 2019. június 24‑i levelében, amelyet a fellebbező „a válaszadás elmulasztásának” minősített, megsértette a világos és érthető tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségét, valamint hogy az e levél megsemmisítése iránti keresetnek az EUMSZ 263. cikk alapján történő benyújtása – ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott végzésben említette – szükségtelennek bizonyult volna.

20

Ahogyan az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a Törvényszék a megtámadott végzés 29–31. pontjában helyesen emlékeztetett arra, hogy az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset elfogadhatóságának az EUMSZ 265. cikkben rögzített feltételei nem teljesülnek, ha az eljárásra felkért intézmény a kereset benyújtása előtt állást foglalt e felkérés tekintetében (2018. február 8‑i‑CBA Spielapparate‑ und Restaurantbetrieb kontra Bizottság végzés, C‑508/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:72, 15. pont; 2019. december 3‑iWB kontra Bizottság végzés, C‑270/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1038, 13. pont) és az érdekeltek által kívánttól vagy szükségesnek tartottól eltérő aktus elfogadása – mint amilyen az eljárásra való felkérésben szereplőnek megfelelő fellépés megfelelően indokolt megtagadása – a mulasztást megszüntető állásfoglalásnak minősül (lásd ebben az értelemben: 2013. november 19‑iBizottság kontra Tanács ítélet, C‑196/12, EU:C:2013:753, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21

Ez utóbbi megállapítás különösen érvényes akkor, amikor az érintett intézmény a hatáskör hiánya miatt megtagadja az eljárásra való felkérésnek megfelelő fellépést (lásd ebben az értelemben: 2019. december 3‑iWB kontra Bizottság végzés, C‑270/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1038, 12. pont).

22

A Törvényszék a jelen végzés 20. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján lényegében úgy ítélte meg a megtámadott végzés 32. pontjában, hogy az Európai Tanács 2019. június 24‑i, az eljárásra való 2019. június 5‑i felkérésre válaszul küldött levele, amely ezen intézmény azon határozatát tartalmazza, hogy nem tesz az e felkérésben javasoltnak megfelelő lépéseket, megszüntette a mulasztást, így elfogadhatatlanná tette a fellebbező által az EUMSZ 265. cikk alapján benyújtott keresetet. A Törvényszék hozzátette, hogy a fellebbező az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indíthatott volna az említett határozattal szemben, feltéve hogy igazolni tudja kereshetőségi jogát.

23

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 265. cikk második bekezdése szerint állásfoglalásnak világosan és véglegesen meg kell határoznia az érintett intézménynek a fellebbező kérelmére vonatkozó álláspontját, és az említett intézmény által az e kérelemre adott válasz a hivatkozott mulasztást megszüntető „állásfoglalásnak” minősítése jogkérdés, amelyet fellebbezés keretében fel lehet hozni (lásd ebben az értelemben: 2020. június 16‑iCJ kontra az Európai Unió Bírósága végzés, C‑634/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:474, 29. és 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

A jelen ügyben a fellebbező által az első jogalapja keretében előadott érvelés nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze az Európai Tanács 2019. június 24‑i levelének „állásfoglalásnak” minősítését, ennélfogva a Törvényszék azon megállapítását sem, amely szerint a kereset e tekintetben elfogadhatatlan.

25

Így elsősorban az az állítás, amely szerint a Törvényszék jelezte, hogy a fellebbező nem bizakodhatott abban, hogy az Európai Tanács a 2018/1046 rendelet 61. cikkével és az EUMSZ 325. cikkel összhangban jár el, nyilvánvalóan a megtámadott végzés téves értelmezéséből ered. A Törvényszék ugyanis a megtámadott végzés 32. pontjában annak megállapítására szorítkozott, hogy 2019. június 24‑i levelében az Európai Tanács világosan kifejtette a fellebbező számára azokat az okokat, amelyek miatt nem járhat el a felkérésnek megfelelően, anélkül azonban, hogy azokból levonta volna azon következtetést, amelyet a fellebbező neki kíván tulajdonítani.

26

Mivel a fellebbező érvelését úgy kell értelmezni, mint amely azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem mondta ki, hogy az említett levél indokolása ellentmondásos, meg kell állapítani, hogy nyilvánvalóan nem áll fenn ellentmondás az ugyanezen levélben megfogalmazott azon biztosíték között, amely szerint az Európai Tanács kiemelt jelentőséget tulajdonít a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelemnek, másrészt pedig a fellebbező kérelmének megfelelő fellépés ezen intézmény általi, erre vonatkozó hatáskör hiánya miatti megtagadása között.

27

Ebből következik, hogy ez az érvelés nyilvánvalóan megalapozatlan.

28

Másodsorban, a fellebbező azon érvét illetően, amely szerint az Európai Tanács a 2019. június 24‑i levelében megsértette a világos és érthető tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségét, az EUMSZ 256. cikkből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből és a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért határozat kifogásolt részeit, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (2020. szeptember 16‑iBP kontra FRA ítélet, C‑669/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:713, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

A jelen ügyben a fellebbező csupán egy nagyon általános állításra szorítkozik, anélkül hogy olyan jogi indokolást adna, amely annak bizonyítására irányul, hogy az Európai Tanács által a 2019. június 24‑i levelében tett megállapítás mennyiben nem világos vagy érthető, és még kevésbé, hogy a Törvényszék e tekintetben mennyiben alkalmazta tévesen a jogot. Ennélfogva ezt az érvet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani.

30

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset elfogadhatósági feltételeinek kérdése elkülönül attól a kérdéstől, hogy az uniós intézmény által elfogadott, a tétlenségét megszüntető aktus megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti‑e (lásd ebben az értelemben: 2020. június 16‑iCJ kontra az Európai Unió Bírósága végzés, C‑634/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:474, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a fellebbezőnek az Európai Tanács említett levelével szemben az EUMSZ 263. cikken alapuló kereset benyújtásának állítólagosan szükségtelen jellegére alapított érve hatástalan.

31

Ebből következik, hogy az első jogalapot mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

32

Harmadik jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy ami a megtámadott végzés 25–27. pontját illeti, a Törvényszék jogellenesen fűzött hozzá a kereshetőségi jogának megállapításához két olyan feltételt, amelyek nem szerepelnek az EUMSZ 265. cikknek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésével összefüggésben értelmezett harmadik bekezdésében, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította a fellebbező kereshetőségi jogának és az eljáráshoz fűződő érdekének a hiányát.

33

Ötödik jogalapjával a fellebbező az EJEE 2. cikkének és a Charta 2. cikkének megsértésére hivatkozik, mivel a Törvényszék a megtámadott végzés 39. pontjában úgy ítélte meg, hogy az állítólagos mulasztás őt sem közvetlenül, sem személyében nem érintette, a Cseh Köztársaság miniszterelnökének vele kapcsolatban tett nyilatkozatai által kiváltott, a testi épségére vonatkozó fenyegetések ellenére.

34

Tizenkettedik jogalapjában a fellebbező a törvény előtti egyenlőség EUSZ 2. cikkben rögzített alapvető értékének megsértésére hivatkozik, a megtámadott végzés 27. és 38. pontját kifogásolva. Álláspontja szerint e két pontból az következik, hogy kizárólag az Unió által a tagállamokban folyósított támogatások keretében teljesített kifizetések címzettjei jogosultak e kifizetések szabályszerűségének vitatására.

35

Így e három jogalappal a fellebbező lényegében a Törvényszék azon következtetését vitatja, amely szerint keresete a kereshetőségi jogának és az eljáráshoz fűződő érdekének hiánya miatt elfogadhatatlan.

36

Márpedig, mivel a jelen végzés 20–31. pontjában kifejtett okokból a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a keresetet elfogadhatatlannak minősítette amiatt, hogy az Európai Tanács e kereset benyújtását megelőzően állást foglalt az eljárásra való 2019. június 5‑i felkérésről, nem szükséges megvizsgálni, hogy a Törvényszéknek az előző pontban említett következtetése jogilag téves‑e. Ilyen körülmények között ugyanis az ilyen esetleges téves jogalkalmazás nem befolyásolná a jogvita kimenetelét, és nem érintené a megtámadott végzés rendelkező részét annyiban, amennyiben az említett keresetet mint elfogadhatatlant elutasították (lásd analógia útján: 2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 74. pont; 2016. október 25‑iVSM Geneesmiddelen kontra Bizottság végzés, C‑637/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:812, 54. és 55. pont).

37

Ennélfogva a harmadik, az ötödik és a tizenkettedik jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.

38

A fellebbező hatodik jogalapjával az EJEE 6. cikkének és a Charta 47. cikkének megsértésére, valamint tizenegyedik jogalapjában az igazságszolgáltatás alapvető értékének az EUSZ 2. cikkben rögzített megsértésére hivatkozik, mivel a Törvényszék a megtámadott végzésben kifejtett indokok alapján megállapította keresetének elfogadhatatlanságát.

39

E tekintetben elegendő megállapítani, hogy noha a Bírósághoz benyújtott kereset elfogadhatóságának feltételeit az uniós jog értékeinek és alapvető jogainak fényében kell értelmezni, azok nem eredményezhetik a Szerződésekben szabályozott bírósági felülvizsgálati rendszer, és különösen az uniós bíróság előtt indított közvetlen keresetek elfogadhatóságára vonatkozó szabályok módosítását (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 97. pont; 2018. február 8‑iCBA Spielapparate‑ und Restaurantbetrieb kontra Bizottság végzés, C‑508/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:72, 20. pont).

40

Következésképpen a hatodik és a tizenegyedik jogalapot mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

41

A negyedik, hetedik–tizedik, tizenharmadik és tizennegyedik jogalap a megtámadott végzés 34–38. pontjában foglalt, a Törvényszékhez benyújtott kereset érdemére vonatkozó indokok ellen irányul.

42

Márpedig, mivel a jelen végzés 20–31. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 39. pontjában helyesen állapította meg, hogy az elé terjesztett kereset elfogadhatatlan, ezen indokok mellékesek.

43

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a fellebbezés keretében a Törvényszék valamely határozatának mellékes része ellen irányuló kifogásokat mint hatástalanokat el kell utasítani, mivel nem vezethetnek e határozat hatályon kívül helyezéséhez (lásd ebben az értelemben: 2020. november 12‑iGollnisch kontra Parlament ítélet, C‑676/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:916, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Következésképpen a megtámadott végzésnek az ügy érdemére vonatkozó indokolása ellen irányuló negyedik, hetedik‑tizedik, tizenharmadik és tizennegyedik jogalapot, amelyek kapcsolatban nem volt szükség határozathozatalra, mint hatástalanokat el kell utasítani.

45

Második jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az eljárási szabályzata 130. cikkének (3) és (7) bekezdését, valamint az EJEE 6. cikkét, amikor a megtámadott végzés 34–38. pontjába a kereset érdemi részéhez kapcsolódó olyan megfontolásokat foglalt, amelyeknek ítélet tárgyát kellett volna képeznie.

46

Márpedig, ahogyan az a jelen végzés 41–43. pontjából következik, a Törvényszék csak a teljesség kedvéért vizsgálta meg a megtámadott végzés említett pontjaiban a kereset érdemi részét.

47

Ebből következik, hogy a második jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.

48

Tizenhatodik jogalapjával a fellebbező az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés ellen kíván fellebbezést benyújtani, valamint ideiglenes intézkedés meghozatalát kéri.

49

Mindazonáltal az Európai Unió Bírósága alapokmányának a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikke (4) bekezdésével és 190. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 39. és 57. cikkéből az következik, hogy ilyen fellebbezést és ideiglenes intézkedés iránti ilyen kérelmet külön beadványban kell benyújtani.

50

A jelen ügyben ilyen előterjesztés hiányában az említett fellebbezés és ideiglenes intézkedés iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

51

Tizenötödik jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a jogi kiszámíthatóság elvét azzal, hogy őt kötelezte a költségek viselésére, jóllehet a költségek összege nem szerepel a megtámadott végzésben, és a Törvényszék eljárási szabályzatának a költségekre vonatkozó 133–141. cikke nem ír elő olyan anyagi jogi szabályt, amely lehetővé tenné a költségek meghatározását.

52

E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben a fellebbezés minden más jogalapját elutasították, a Törvényszék költségekre vonatkozó határozatának állítólagos jogellenességére vonatkozó kérelmeket mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének második bekezdése alapján, amelynek értelmében a fellebbezés nem vonatkozhat kizárólag a költségek összegére (2017. január 12‑iEuropäischer Tier‑ und Naturschutz és Giesen kontra Bizottság végzés, C‑343/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:10, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Mivel a fellebbezés többi jogalapját el kellett utasítani, a tizenötödik jogalapot mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani.

54

A fentiekből következik, hogy a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

55

A Bíróság eljárási szabályzatának 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező végzésben kell határozni.

56

Mivel a jelen végzést a Bíróság azelőtt hozta meg, hogy az ellenérdekű félnek a fellebbezést kézbesítették volna, következésképpen azelőtt, hogy annak költségei merülhettek volna fel, úgy kell határozni, hogy a fellebbező maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: