A Törvényszék (hatodik tanács) T-307/18. sz., Zhejiang Jiuli Hi-Tech Metals kontra Bizottság ügyben 2020. október 15-én hozott ítélete ellen a Zhejiang Jiuli Hi-Tech Metals Co. Ltd által 2020. december 28-án benyújtott fellebbezés

(C-718/20. P. sz. ügy)

(2021/C 98/09)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Zhejiang Jiuli Hi-Tech Metals Co. Ltd (képviselők: K. Adamantopoulos dikigoros, P. Billiet advocaat)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	a Bíróság alapokmányának 61. cikke alapján adjon helyt a fellebbező által a Törvényszék elé terjesztett kereseti kérelemnek, és semmisítse meg az (EU) 2018/330 rendeletet (1) annyiban, amennyiben az a fellebbezőre vonatkozik;

—	az ellenérdekű felet kötelezze a fellebbező részéről a jelen fellebbezéssel összefüggésben, valamint a T-307/18. sz. ügyben a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

Másodlagosan, a fellebbező tisztelettel azt kéri, hogy a Bíróság:

—	az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez annak érdekében, hogy az határozzon a fellebbező által felhozott jogalapok bármelyikéről, ahogyan azt a per állása lehetővé teszi, és

—	a költségekről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalap szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság a jelen ügyben kellő időben felajánlotta a fellebbezőnek, hogy feltárja előtte az összes lényeges tényt és megfontolást. Ha a Bizottság teljesítette volna az (EU) 2016/1036 rendelet (2) (a továbbiakban: alaprendelet) 20. cikkének (2) és (4) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit, a fellebbező érdemi észrevételeket terjesztett volna a Bizottság elé, a dömping ebből eredő meghatározása pedig kedvező lett volna a fellebbező számára. A Törvényszék továbbá elferdítette a tényállást, amikor úgy ítélte meg, hogy a fellebbező béléscsövezésre és fúrásra használt, varrat nélküli rozsdamentes acélcsöveinek kategóriája vonatkozásában az indiai gyártó által bejelentett termékkódokra hivatkozással állapították meg a rendes értéket.

A második jogalap szerint a megtámadott ítéletben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján elfogadott uniós jogi aktusok jogszerűségét nem lehet a Kínai Népköztársaság WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv fényében felülvizsgálni. Másodlagosan, a megtámadott ítéletben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése olyan kivételt jelent e rendelet 2. cikkének (1) és (6) bekezdése alól, amelyet a Kínából az Európai Unióba irányuló behozatalok vonatkozásában kifejezetten csak a Kínának a WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. pontja (1) bekezdésének (d) alpontjában foglalt rendelkezések értelmében, és csak addig lehet alkalmazni, amíg e rendelkezések hatályban vannak. Az, hogy a Bizottság a fellebbező ügyében Indiát vette figyelembe analóg országként, mind az európai uniós jog, mind pedig a WTO joga alapján téves. E megközelítés azt eredményezte, hogy a Bizottság a fellebbezővel szemben nagyon magas dömpingkülönbözetet állapított meg akkor, amikor egyáltalán nem lett volna ilyen dömpingkülönbözet, ha a Bizottság ehelyett inkább az alaprendelet 2. cikkének (1) és (6) bekezdésében foglalt rendelkezéseket alkalmazta volna a fellebbező esetében. Ráadásul a Törvényszék a megtámadott ítélet 154. pontjában, ennek következtében pedig az ítélet ezt követő részeiben egyáltalán nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az indiai gyártó pontatlan információt szolgáltatott a Bizottságnak, jóllehet a Törvényszék a megtámadott ítélet 150. pontjában helyesen ismertette a fellebbező ezen érvét.

A harmadik jogalap szerint a Törvényszék által tett megállapításokban hibák merülnek fel az alaprendelet 2. cikke (10) és (11) bekezdésének, valamint 11. cikke (9) bekezdésének alkalmazását illetően, amely rendelkezések az uniós intézmények azon kötelezettségét szabályozzák, hogy a fellebbező ügyében biztosítsák a rendes érték és a fellebbező által alkalmazott exportár közötti tisztességes összehasonlítást.

A negyedik jogalap szerint a Törvényszék az általa tett megállapításokban tévesen alkalmazza a jogot, és elferdíti a tényállást. Az a módszer, amelyet a Bizottság a fellebbező „C” típusú, varrat nélküli rozsdamentes acélcsöveinek rendes értékére alkalmazott együtthatók meghatározásához, valamint a fellebbező „béléscsövezésre és fúrásra” használt, varrat nélküli rozsdamentes acélcsövei rendes értékének meghatározásához alakított ki, téves volt, és nem biztosította, hogy a rendes érték az alaprendelet 2. cikke értelmében tisztességes legyen a fellebbezővel szemben, ezáltal pedig lényegesen magasabb dömpingkülönbözetet eredményezett a fellebbezővel szemben. A Törvényszék e megállapításai ezenkívül teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a WTO Fellebbezési Testületének az EC Fasteners (EK Kötőelemek) ügyben kialakított döntéshozatali gyakorlatát.

Az ötödik jogalap szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az azzal kapcsolatos megállapításaiba, hogy a fellebbező varrat nélküli rozsdamentes acélcsöveinek áralákínálása milyen hatást gyakorolt az Európai Unióra, belefoglalta a fellebbező varrat nélküli rozsdamentes acélcsövei tekintetében az aktív feldolgozásra vonatkozó vámeljárás során figyelembe vett árakat is.

(1) A Kínai Népköztársaságból származó egyes varrat nélküli rozsdamentes acélcsövek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló, 2018. március 5-i (EU) 2018/330 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2018. L 63., 15. o.).

(2) Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.).