1)

Ellentétes-e az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével, valamint az EUMSZ 2. cikk (1) és (2) bekezdésével és az EUMSZ 267. cikkel – az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének fényében is értelmezve – az Alkotmány 111. cikkének nyolcadik bekezdésére, a codice di procedura civile (a polgári eljárásról szóló törvénykönyv) 360. cikke első bekezdésének 1. alpontjára és 362. cikkének első bekezdésére, valamint a codice del processo amministrativo (a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv) 110. cikkére vonatkozóhoz hasonló olyan értelmezési gyakorlat – amennyiben ezek a rendelkezések a Consiglio di Stato (államtanács) ítéleteivel szembeni felülvizsgálati kérelemnek a „bíróságok hatásköreivel összefüggő okokból” történő benyújtását teszik lehetővé –, mint amely a Corte costituzionale (alkotmánybíróság, Olaszország) 2018. évi 6. sz. ítéletéből és az azt követő nemzeti ítélkezési gyakorlatból következik, amely a korábbi megközelítést módosítva azt állapította meg, hogy az úgynevezett „bíróság hatáskörének hiánya” alapuló felülvizsgálati kérelem mint jogorvoslat nem alkalmazható a Consiglio di Stato (államtanács) azon ítéleteinek megtámadására, amelyek a nemzeti szinten kidolgozott, a Bíróság ítéleteivel ellentétes értelmezési gyakorlatot alkalmazzák az uniós jog által szabályozott azon ágazatokban (a jelen esetben a közbeszerzési szerződések odaítélése területén), amelyekben a tagállamok lemondtak arról, hogy szuverén hatáskörüket e joggal összeegyeztethetetlen módon gyakorolják, ami a közösségi jog olyan sérelmeinek állandósulásához vezet, amelyek az említett jogorvoslat segítségével orvosolhatók lennének, illetve az uniós jog egységes alkalmazásának és a közösségi jelentőségű alanyi jogi jogviszonyok bírói jogvédelme hatékonyságának megsértéséhez, ami ellentétes azzal a követelménnyel, hogy ezt a jogot minden bíróság teljeskörűen és gondosan alkalmazza, kötelezően jelleggel a Bíróság általi helyes értelmezéssel összeegyeztethetően, figyelembe véve a tagállamok eljárásjogi szabályaiban kialakított „eljárási autonómiájának” korlátait?

2)

Ellentétes-e az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével, valamint az EUMSZ 267. cikkel – az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének fényében is értelmezve – az Alkotmány 111. cikke nyolcadik bekezdésének, a polgári eljárásról szóló törvénykönyv 360. cikke első bekezdése 1. alpontjának és 362. cikke első bekezdésének, valamint a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv 110. cikkének a nemzeti ítélkezési gyakorlatból következő olyan értelmezése és alkalmazása, amely szerint a „bíróságok hatáskörével összefüggő okokból” az úgynevezett „bíróság hatáskörének hiánya” alapján a Sezioni Unitéhez (semmítőszék, egyesített tanács) nem nyújtható be felülvizsgálati kérelem a Consiglio di Stato (államtanács) azon ítéleteivel szembeni jogorvoslatként, amelyek az uniós jog alkalmazását érintő kérdésekre vonatkozó jogvitákról döntve indokolás nélkül mulasztják el előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztését azon, ez utóbbi által (az 1982. október 6-i Cilfit ítélettől, 283/81, kezdődően) kimerítően felsorolt, szigorúan értelmezendő feltételek hiányában, amelyek mentesítik a nemzeti bíróságot a fent említett kötelezettség alól, ellentétben azzal az elvvel, miszerint az uniós joggal összeegyeztethetetlenek azok a nemzeti eljárásjogi törvények vagy gyakorlatok, függetlenül attól hogy ezek a jogalkotásból vagy az alkotmányból erednek, amelyek akár időlegesen megfosztják (az utolsó és nem utolsó fokon eljáró) nemzeti bíróságot attól, hogy szabadon dönthessen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztéséről, ami azzal a következménnyel jár, hogy a közösségi jog helyes és kötelező érvényű értelmezése tekintetében a Bíróság kizárólagos hatáskörét bitorolja, és orvosolhatatlanná teszi a nemzeti bíróság által alkalmazott jog és az uniós jog közötti esetleges ellentétes értelmezést, (elősegítve annak állandósulását), és sérti az uniós jogból eredő alanyi jogi jogviszonyok bírói jogvédelmének egységes alkalmazását és hatékonyságát?

3)

Alkalmazhatók-e a Bíróság által a C-333/18. sz. Lombardi ügyben 2019. szeptember 5-én hozott ítéletben, a C-689/13. sz. PFE ügyben 2016. április 5-én hozott ítéletben és a C-100/12. sz. Fastweb ügyben 2013. július 4-én hozott ítéletben kimondott elvek a 2007/66/EK irányelvvel (1) módosított 89/665/EGK irányelv (2) 1. cikkének (1) és (3) bekezdésével, valamint 2. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben az alapeljárás tárgyát képező ügyben, amelyben a Consiglio di Stato (államtanács) – miután az ajánlattevő vállalkozás megtámadta az ajánlattételi eljárásból való kizárását és a közbeszerzési szerződésnek egy másik társaság részére történő odaítélését – kizárólag azt a fellebbezési jogalapot vizsgálta érdemben, amelyben a kizárt vállalkozás a műszaki ajánlatára kapott, „az eljárásban való részvételhez szükséges küszöbértéknél” alacsonyabb pontszámot vitatta, és elsődlegesen az ajánlatkérő szerv és a nyertes ajánlattevő társaság csatlakozó fellebbezéseit vizsgálva adott helyt azoknak, elfogadhatatlannak nyilvánítva (és érdemben nem vizsgálva) a többi fellebbezési jogalapot, amelyek más okokból (az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő, az ajánlatok értékelésére vonatkozó szempontok meghatározatlansága, az adott pontszám indokolásának hiánya, a bírálóbizottság jogellenes kinevezése és összetétele) támadják az eljárás eredményét, egy olyan nemzeti ítélkezési gyakorlatot alkalmazva, amely szerint az ajánlattételi eljárásból kizárt vállalkozás nem jogosult a versenytárs vállalkozás részére való odaítélés vitatására irányuló kifogások benyújtására, akár a pályázattételi eljárás érvénytelenítése útján, mivel azt kell megvizsgálni, hogy összeegyeztethető-e az uniós joggal a vállalkozás azon jogának kizárása, hogy azt kérje a bíróságtól, hogy a közbeszerzési eljárás eredménye megtámadásának minden egyes indokát vizsgálja, egy olyan helyzetben, amelyben kizárását még nem állapították meg jogerősen, és amelyben minden egyes ajánlattevő érvényesítheti a többiek ajánlatának kizárásához fűződő, hasonló jogos érdekét, ami annak megállapításához vezethet, hogy az ajánlatkérő szervnek számára lehetetlenné válik egy szabályos ajánlat kiválasztása, és új közbeszerzési eljárást kell indítania, amelyben az ajánlattevők mindegyike részt vehet?