A Törvényszék (negyedik tanács) T-732/16. sz., Valencia Club de Fútbol kontra Európai Bizottság ügyben 2020. március 12-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2020. május 22-én benyújtott fellebbezés

(C-211/20. P. sz. ügy)

(2020/C 262/20)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság

A többi fél az eljárásban: Valencia Club de Fútbol, S. A. D. és Spanyol Királyság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben abban a Törvényszék megsemmisíti a Spanyolország által a Valencia Club de Fútbol Sociedad Anónima Deportiva, az Hércules Club de Fútbol Sociedad Anónima Deportiva és az Elche Club de Fútbol Sociedad Anónima Deportiva javára nyújtott SA.36387 (2013/C) (korábbi 2013/NN) (korábbi 2013/CP) számú állami támogatásról szóló, 2016. július 4-i (EU) 2017/365 bizottsági határozatot (HL 2017. L 55., 12. o.) az 1. intézkedést illetően, amely abban áll, hogy az IVF 2009. november 5-én állami kezességvállalást nyújtott a Fundación Valencia által a Valencia CF tőkeemelésével összefüggésben a Valencia CF részvényeinek jegyzése céljából felvett bankkölcsön fedezetére;

—	az ügyet utalja vissza az Európai Unió Törvényszéke elé; és

—	a költségekről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság egyetlen jogalapra alapítja fellebbezését, amelyben azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az uniós jogot, amikor tévesen értelmezte a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdését, különösen az előnyre vonatkozó feltétel fennállásának bizonyítása tekintetében. Konkrétabban a megtámadott ítélet 124–138. pontjában a Törvényszék először is a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló bizottsági közleménnyel (HL 2008. C 14., 6. o.) összefüggésben tévesen értelmezte az [EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikknek] a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményt (HL 2008. C 155., 10. o.) és a vitatott határozatot, másodszor az egyedi kezességvállalásból származó előny fennállására vonatkozó bizonyítási teher szintjét és a Bizottságnak a hivatalos vizsgálati eljárás keretében fennálló gondossági kötelezettségét illetően tévesen alkalmazta a jogot, harmadszor pedig elferdítette a tényeket.