C‑665/20. PPU. sz. ügy

X

(a Rechtbank Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2021. április 29.

„Előzetes döntéshozatal – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 2002/584/IB kerethatározat – Európai elfogatóparancs – A végrehajtás mérlegelhető megtagadásának okai – A 4. cikk 5. pontja – Olyan keresett személy, akit harmadik országban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítéltek – Már végrehajtott vagy az ítélkező állam joga szerint már végre nem hajtható büntetés – Végrehajtás – A végrehajtó igazságügyi hatóság mérlegelési mozgástere – Az »ugyanazon cselekmény« fogalma – A büntetés valamely nem igazságügyi hatóság által közkegyelmi intézkedés keretében történő elengedése”

1. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadásának okai – Olyan keresett személy, akit harmadik országban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítéltek – A végrehajtó igazságügyi hatóság mérlegelési mozgástere – Terjedelem

   (A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4. cikk, 5. pont)

   (lásd: 43., 44., 47., 49–53., 55., 59., 60., 67. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A jogszabályok közelítését célzó kerethatározatok – A tagállamok általi végrehajtás – A kerethatározatok joghatása – Kerethatározattal ellentétes nemzeti rendelkezés alkalmazásának mellőzésére vonatkozó kötelezettség – Hiány – A nemzeti jog összhangban álló értelmezésének kötelezettsége – Terjedelem – A kerethatározat teljes érvényesülése biztosításának szükségessége

   (A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat)

   (lásd: 62–64. pont)

3. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadásának okai – Olyan keresett személy, akit harmadik országban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítéltek – Az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező megtagadásának okai – Olyan keresett személy, akit valamely tagállamban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítéltek – Az ugyanazon cselekmény fogalma – Egységes értelmezés

   (A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 3. cikk, 2. pont, és 4. cikk, 3. pont)

   (lásd: 70., 72., 75–78., 83. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadásának okai – Olyan keresett személy, akit harmadik országban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítéltek – Már végrehajtott vagy az ítélkező állam joga szerint már végre nem hajtható büntetés – Fogalom – A büntetés elengedését megelőzően az említett országban részben végrehajtott büntetés – Bennfoglaltság – A büntetés valamely nem igazságügyi hatóság által olyan közkegyelmi intézkedés keretében történő elengedése, amely nem észszerű büntetőpolitikai megfontolásokon alapul – Hatás hiánya

   (A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4. cikk, 5. pont)

   (lásd: 86–88., 92., 94., 98–104. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

Összefoglalás

A Bíróság pontosítja a valamely harmadik országban már korábban büntetőítélet tárgyát képező cselekmények miatt kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása során alkalmazandó ne bis in idem elvének terjedelmét

2019 szeptemberében a német igazságügyi hatóságok európai elfogatóparancsot bocsátottak ki X ellen az X által 2012‑ben az élettársa és annak lánya ellen elkövetett cselekmények miatti büntetőeljárás lefolytatása céljából. X‑et 2020 márciusában Hollandiában fogták el. Arra hivatkozva nem egyezett bele az e hatóságok részére történő átadásába, hogy Iránban ugyanazon cselekmények miatt már büntetőeljárást folytattak le vele szemben, és jogerősen elítélték. Pontosabban e cselekmények egy része tekintetében felmentették, míg a másik része tekintetében szabadságvesztés‑büntetésre ítélték, amelyet szinte maradéktalanul letöltött, mielőtt a büntetés fennmaradó részét el nem engedték. A büntetés elengedésére az iszlám forradalom 40. évfordulója alkalmából a Forradalom Vezetője, egy igazságügyi hatóságnak nem minősülő hatóság által meghirdetett általános amnesztiának köszönhetően került sor. X szerint ezért az Iránban hozott korábbi büntetőítélet következtében az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat ( 1 ) – holland jogba is átültetett – 4. cikkének 5. pontjában kimondott ne bis in idem elvével ellentétes az ellene kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása.

E cikk értelmében a végrehajtó igazságügyi hatóság megtagadhatja az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha a keresett személyt egy harmadik állam ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélte, feltéve hogy elítélése esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélkező állam joga szerint az már nem hajtható végre. Ez a „végrehajtás mérlegelhető megtagadásának oka” hasonlít a kerethatározat 3. cikkének 2. pontjában szereplő „végrehajtás kötelező megtagadásának okához”, kivéve annyiban, hogy ez utóbbi nem valamely „harmadik állam”, hanem „valamely tagállam” által hozott ítéletre vonatkozik.

Ebben az összefüggésben a Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) úgy határozott, hogy a kerethatározat 4. cikke 5. pontjának értelmezését kéri a Bíróságtól. Az X átadásáról határozni hivatott bíróság előtt ugyanis felmerül a kérdés az ilyen esetben őt megillető mérlegelési mozgástérre, és az említett cikkben szereplő „ugyanazon cselekmény” fogalmát vonatkozóan, amennyiben az iráni bíróságok nem határoztak kifejezetten a Németországban X terhére rótt bizonyos cselekményekről, valamint az azzal kapcsolatos feltétel terjedelmére vonatkozóan, hogy elítélése esetén a büntetést „már végrehajtották vagy az ítélkező állam joga szerint az már nem hajtható végre”.

A sürgősségi eljárásban hozott ítéletében a Bíróság mindenekelőtt úgy ítéli meg, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak mérlegelési mozgástérrel kell rendelkeznie annak eldöntését illetően, hogy az említett okból az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell‑e tagadni, vagy sem. Továbbá az „ugyanazon cselekmény” ( 2 ) fogalma egységesen értelmezendő. Végül a büntetés végrehajtására vonatkozó feltétel teljesül az alapügyben szereplőhöz hasonló esetben.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a kerethatározat meghatározza egyrészt az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező megtagadásának okait, ( 3 ) másrészt a végrehajtás mérlegelhető megtagadásának okait, ( 4 ) és a tagállamok eldönthetik, hogy átültetik‑e azokat a belső jogukba, vagy sem. Mindazonáltal amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy azokat átültetik, nem írhatják elő, hogy az igazságügyi hatóságok kötelesek automatikusan megtagadni valamennyi érintett európai elfogatóparancs végrehajtását. E hatóságoknak ugyanis olyan mérlegelési mozgástérrel kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi számukra, hogy esetről esetre vizsgálatot folytassanak le, figyelembe véve az összes releváns körülményt. Amennyiben megfosztják őket e lehetőségtől, az azzal a hatással jár, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának puszta lehetősége valódi kötelezettséggé válik, holott az európai elfogatóparancs végrehajtása a főszabály, a végrehajtás megtagadása pedig kivételként tekintendő.

Egyébiránt a Bíróság felhívja a figyelmet a végrehajtás kötelező megtagadásának a kerethatározat 3. cikkének 2. pontjában előírt okához képest fennálló különbségre, amelynek alkalmazása viszont semmilyen mérlegelési mozgásteret nem hagy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak. Ugyanis a tagállamok közötti kölcsönös bizalom és kölcsönös elismerés elve, amely megköveteli, hogy a tagállamok úgy tekintsék, hogy mindegyikük tiszteletben tartja az uniós jogot, különösen pedig az alapvető jogokat, nem ültethető át automatikusan a harmadik országok bíróságai által hozott ítéletekre. Így a büntető igazságszolgáltatási rendszerbe vetett olyan nagy fokú bizalom, mint amely a tagállamok között létezik, harmadik országok esetében nem vélelmezhető. Éppen ezért a végrehajtó igazságügyi hatóság számára mérlegelési mozgásteret kell biztosítani.

Másodszor, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az „ugyanazon cselekménynek” a kerethatározat 3. cikke 2. pontjában és 4. cikke 5. pontjában szereplő fogalma egységesen értelmezendő. A koherencia és a jogbiztonság érdekében ugyanis e két, azonos módon megszövegezett fogalomnak azonos tartalmat kell tulajdonítani. A Bíróság hozzáteszi, hogy az a körülmény, hogy a 3. cikk 2. pontja az Unióban hozott ítéletekre vonatkozik, míg a 4. cikk 5. pontja a harmadik államban hozott ítéletekre, önmagában nem igazolhatja azt, hogy e fogalomnak eltérő tartalmat tulajdonítsanak.

Harmadszor, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a kerethatározat 4. cikkének 5. pontjában előírt, a büntetés végrehajtására vonatkozó feltétel teljesül az alapügyben szereplőhöz hasonló esetben. E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy e cikk általános jelleggel utal az „ítélkező állam jogára”, anélkül hogy közelebbről meghatározná, hogy a büntetés végrehajtása miért nem lehetséges. Főszabály szerint tehát el kell ismerni az ítélkező állam joga által előírt valamennyi olyan kegyelmi intézkedést, amely azzal a hatással jár, hogy a kiszabott büntetés már nem hajtható végre. Ebből a szempontból nem bír jelentőséggel a tényállás súlya, az intézkedést elrendelő hatóság jellege vagy az ezen intézkedés alapját képező megfontolások, például amikor az intézkedés nem észszerű büntetőpolitikai megfontolásokon alapul.

Mindazonáltal a Bíróság hozzáteszi, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak – a végrehajtás mérlegelhető megtagadásának a kerethatározat 4. cikke 5. pontjában meghatározott okának alkalmazása keretében rendelkezésre álló mérlegelési mozgásterén belül eljárva – egyensúlyt kell teremtenie. Össze kell egyeztetnie egyrészről az elítélt személyek büntetlenségének megelőzését és a bűnözés elleni küzdelmet, másrészről pedig e személyek jogbiztonságának azáltal történő garantálását, hogy a közhatalmi szervek jogerőre emelkedett határozatait tiszteletben tartják. A kerethatározatnak mind a 4. cikke 5. pontjában, mind pedig a 3. cikke 2. pontjában kimondott ne bis in idem elve ugyanis mindkét szempontot magában foglalja.

( 1 ) A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.; a továbbiakban: kerethatározat).

( 2 ) Ez a fogalom a kerethatározat 3. cikkének 2. pontjában és 4. cikkének 5. pontjában szerepel.

( 3 ) A kerethatározat 3. cikkében szerepelnek.

( 4 ) A kerethatározat 4. és 4a. cikkében szerepelnek.