–

V. М. А. képviseletében D. I. Lyubenova advokat,

–

a bolgár kormány képviseletében T. Mitova és L. Zaharieva, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében kezdetben: J. Möller és S. Heimerl, később: J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

–

a spanyol kormány képviseletében kezdetben: S. Centeno Huerta és J. Ruiz Sánchez, később: J. Ruiz Sánchez, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,

–

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Biró‑Tóth Zs., meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

–

a lengyel kormány képviseletében E. Borawska‑Kędzierska, A. Siwek‑Ślusarek és B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

a szlovák kormány képviseletében B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében kezdetben: E. Montaguti, I. Zaloguin és M. Wilderspin, később: E. Montaguti és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésének, az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikknek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 7., 9., 24. és 45. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a V. M. A. és a Stolichna obshtina, rayon „Pancharevo” (szófiai önkormányzat, Pancharevo kerület, Bulgária; a továbbiakban: szófiai önkormányzat) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy ezen utóbbi megtagadta V. M. A. és házastársa lánya születési anyakönyvi kivonatának kiállítását.

3

A gyermek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1989. november 20‑án elfogadott nemzetközi egyezmény (kihirdette: az 1991. évi LXIV. törvény) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1.   Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és biztosítják a joghatóságuk alá tartozó gyermekek számára az Egyezményben lefektetett jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen a gyermeknek vagy szüleinek vagy törvényes képviselőjének faja, színe, neme, nyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzeti, nemzetiségi vagy társadalmi származása, vagyoni helyzete, cselekvőképtelensége, születési vagy egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül.

2.   Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetéstől és megtorlástól, amely szülei, törvényes képviselői vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt.”

4

Ezen egyezmény 7. cikke a következőket írja elő:

„1.   A gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettől kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen és lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék.

2.   Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy ezeket a jogokat hazai törvényhozásuknak és a tárgyra vonatkozó nemzetközi okmányokban vállalt kötelezettségeiknek megfelelően érvényre juttassák, különösen akkor, ha ennek hiányában a gyermek hontalanná válna.”

5

Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.”

6

Az EUMSZ 20. cikk a következőket írja elő:

„(1)   Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.

(2)   Az uniós polgárokat megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek. Így az uniós polgárok többek között:

[…]

Ezek a jogok a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolhatók.”

7

Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„A Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.”

8

A Chartának „A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása” címet viselő 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.”

9

A Chartának „A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog” címet viselő 9. cikke a következőket írja elő:

„A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint biztosítani kell.”

10

A Charta „A gyermekek jogai” című 24. cikkének szövege a következő:

„(1)   A gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A gyermekek véleményüket szabadon kifejezhetik. Az őket érintő ügyekben véleményüket életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni.

(2)   A hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie.

(3)   Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve ha ez az érdekeivel ellentétes.”

11

A Chartának „A mozgás és a tartózkodás szabadsága” címet viselő 45. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   Minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.

(2)   A Szerződésekkel összhangban a mozgás és tartózkodás szabadsága a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgároknak is biztosítható.”

12

Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.) „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőket írja elő:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

13

Ezen irányelvnek „A kiutazás joga” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A nemzeti határellenőrzéskor alkalmazandó, úti okmányokra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, valamennyi uniós polgár érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel, és azok a családtagjaik, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai és érvényes útlevéllel rendelkeznek, jogosultak egy tagállam területét elhagyni egy másik tagállamba való utazás céljából.

[…]

(3)   A tagállamok jogszabályaikkal összhangban állampolgáraik részére az állampolgárságot feltüntető személyazonosító igazolványt vagy útlevelet állítanak ki és hosszabbítanak meg.

(4)   Az útlevélnek legalább a tagállamokban és a tagállamok közti közlekedés során érintett országokban érvényesnek kell lennie. Ha egy tagállam joga nem rendelkezik személyazonosító igazolvány kiállításáról, bármely útlevél kiállításakor vagy meghosszabbításakor az érvényességi időt legalább öt évben kell meghatározni.”

14

Az említett irányelvnek „A beutazás joga” című 5. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   A nemzeti határellenőrzéskor alkalmazandó, úti okmányokra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az uniós polgárok érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel, és családtagjaik, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, érvényes útlevéllel beutazhassanak a területükre.

[…]

(4)   Ha egy uniós polgár, vagy olyan családtagja, aki nem valamelyik tagállam állampolgára, nem rendelkezik a szükséges úti okmánnyal, vagy ha szükséges, az előírt vízummal, az érintett tagállamnak a visszairányításukat megelőzően minden észszerű lehetőséget biztosítania kell számukra a szükséges dokumentumok beszerzéséhez, vagy azokat észszerű időn belül be kell szereznie részükre [helyesen: minden észszerű lehetőséget biztosítania kell számukra a szükséges dokumentumok észszerű időn belüli beszerzéséhez vagy beszereztetéséhez], vagy igazolnia, vagy más módon bizonyítania kell, hogy rendelkeznek a szabad mozgás és tartózkodás jogával.

[…]”

15

A Konstitutsia na Republika Bulgaria (a Bolgár Köztársaság alkotmánya) alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: a bolgár alkotmány) 25. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Bolgár állampolgár minden olyan személy, akinek legalább az egyik szülője bolgár állampolgár, vagy aki bolgár területen született, amennyiben leszármazás útján nem rendelkezik más állampolgársággal. A bolgár állampolgárság honosítás útján is megszerezhető.”

16

Az 1998. november 5‑i Zakon za balgarskoto grazhdanstvo (a bolgár állampolgárságról szóló törvény; a DV 1998. november 18‑i 136. száma, 1. o.) alapeljárásra alkalmazandó változatának (a továbbiakban: állampolgárságról szóló törvény) 8. cikke értelmében „[l]eszármazás útján bolgár állampolgársággal rendelkezik minden olyan személy, akinek legalább az egyik szülője bolgár állampolgár”.

17

A 2009. június 12‑i Semeen kodeks (családjogi törvénykönyv; a DV 2009. június 23‑i 47. száma, 19. o.) alapeljárásra alkalmazandó változatának „Az anyai ágon való leszármazás” című 60. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Az anyai ágon való leszármazást a születés határozza meg.

(2)   A gyermek anyja az őt megszülő nő, asszisztált reprodukciós eljárások esetében is.

[…]”

18

V. M. A. bolgár állampolgár, K. D. K. pedig az Egyesült Királyság állampolgára. Ezen utóbbi Gibraltárban született, ahol a két nő 2018‑ban kötött házasságot. 2015‑től Spanyolországban élnek.

19

2019 decemberében V. M. A.‑nak és K. D. K.‑nak lánygyermeke – S. D. K. A. – született Spanyolországban, aki két szülőjével együtt ott él. A spanyol hatóságok által az e lánygyermek részére kiállított születési anyakönyvi kivonat V. M. A.‑t mint „A anyát”, K. D. K.‑t pedig mint a gyermek „anyját” tünteti fel.

20

2020. január 29‑én V. M. A. azt kérte a szófiai önkormányzattól, hogy állítsa ki számára S. D. K. A. születési anyakönyvi kivonatát, amely többek között a bolgár személyazonosító igazolvány kiállításához szükséges. V. М. А. – kérelmének alátámasztása céljából – csatolta az S. D. K. A. születési anyakönyve barcelonai (Spanyolország) anyakönyvi nyilvántartásból származó kivonatának bolgár nyelvű hiteles fordítását.

21

2020. február 7‑i elektronikus levelében a szófiai önkormányzat felszólította V. M. A.‑t, hogy hétnapos határidőn belül igazolja S. D. K. A. leszármazását a biológiai anyjának személyazonosságát illetően. A szófiai önkormányzat e tekintetben pontosította, hogy a hatályos nemzeti anyakönyvikivonat‑mintákban szereplő születési anyakönyvi kivonatminta csak egy rovatot tart fenn az „anya” számára, és egy másikat az „apa” számára, és hogy ezekben a rovatokban csak egyetlen név szerepelhet.

22

2020. február 18‑án V. M. A. azt válaszolta a szófiai önkormányzatnak, hogy a hatályos bolgár jogszabály értelmében nem köteles a kért információt rendelkezésre bocsátani.

23

A szófiai önkormányzat ennélfogva a 2020. március 5‑i határozatával elutasította V. M. A.‑nak az S. D. K. A. születési anyakönyvi kivonatának kiállítása iránti kérelmét. Ezen elutasító határozatot azzal indokolta, hogy a gyermek biológiai anyjának személyazonosságára vonatkozóan nem áll rendelkezésre információ, és hogy két nőnemű szülőnek a születési anyakönyvi kivonatban való feltüntetése az azonos neműek házasságát nem engedélyező „Bolgár Köztársaság közrendjébe ütközik”.

24

V. M. A. keresetet nyújtott be e határozattal szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, az Administrativen sad Sofia‑gradhoz (szófiai közigazgatási bíróság, Bulgária).

25

Ez a bíróság kifejti, hogy S. D. K. A. – a bolgár alkotmány 25. cikkének (1) bekezdése és az állampolgárságról szóló bolgár törvény alapeljárásra alkalmazandó változatának 8. cikke értelmében – annak ellenére bolgár állampolgár, hogy jelenleg sincs a bolgár hatóságok által kiállított születési anyakönyvi kivonata. Az ugyanis, hogy e hatóságok megtagadták annak kiállítását, nem jelenti azt, hogy megtagadják tőle a bolgár állampolgárságot.

26

Az említett bíróságnak azonban kételyei vannak azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a valamely bolgár állampolgár más tagállamban bekövetkezett, és az ezen utóbbi tagállam illetékes hatóságai által kiállított, két anyát feltüntető születési anyakönyvi kivonattal igazolt születése bejegyzésének a bolgár hatóságok általi megtagadása sérti‑e az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikk, valamint a Charta 7., 24. és 45. cikke által az ezen állampolgárra ruházott jogokat. A születési anyakönyvi kivonat kiállításának a bolgár hatóságok általi megtagadása ugyanis – még ha nincs is jogi kihatása az érintett gyermek bolgár állampolgárságára, és következésképpen a gyermek uniós polgárságára – megnehezítheti a bolgár személyazonosító igazolvány kiállítását, és ennélfogva akadályozhatja e gyermek számára a szabad mozgáshoz való jog gyakorlását, és így az őt uniós polgárként megillető jogok teljes körű gyakorlását.

27

Ezen túlmenően – mivel S. D. K. A. másik anyja, K. D. K. az Egyesült Királyság állampolgára – ugyanez a bíróság arra keresi a választ, hogy relevánsak‑e ezen kérdés értékelése céljából a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásból (HL 2020. L 29., 7. o.; a továbbiakban: kilépési megállapodás) eredő jogkövetkezmények, és különösen az, hogy ezt a gyermeket K. D. K. állampolgársága révén már nem illetheti meg az uniós polgár jogállása.

28

Egyébiránt az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság) arra kíván választ kapni, hogy sértheti‑e a Bolgár Köztársaság közrendjét és nemzeti identitását a bolgár hatóságok számára adott esetben előírt azon kötelezettség, hogy a születési anyakönyvi kivonat kiállításakor ebben a kivonatban az érintett gyermek szüleiként két anyát tüntessenek fel, mivel e tagállam nem írta elő e gyermek vonatkozásában két, azonos nemű szülő születési anyakönyvi kivonatban való feltüntetésének lehetőségét. E bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy – figyelembe véve a bolgár társadalmi viszonyok fejlődésének jelenlegi állapotát – az említett gyermek leszármazására irányadó rendelkezések alapvető jelentőséggel bírnak a bolgár alkotmányos hagyományban, valamint a családjog és öröklési jog területét érintő bolgár jogelméletben, mind tisztán jogi szempontból, mind pedig az értékekre tekintettel.

29

Ily módon az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság) úgy véli, hogy egyensúlyt kell találni egyrészt a Bolgár Köztársaság alkotmányos és nemzeti identitása, másrészt pedig a gyermek érdekei, és különösen a magánélethez és a szabad mozgáshoz való joga között.

30

Ez a bíróság arra keresi a választ, hogy a jelen ügyben elérhető‑e ez az egyensúly az arányosság elvének alkalmazásával, és különösen, hogy az ezen eltérő jogszerű érdekek közötti megfelelő egyensúlyt képez‑e az, hogy az „Apa” elnevezésű rovat kitöltése nélkül a spanyol hatóságok által kiállított születési anyakönyvi kivonatban szereplő két anya közül az egyik nevét tüntetik fel az „Anya” elnevezésű rovatban, aki lehet vagy a gyermek biológiai anyja, vagy aki másként – például örökbefogadással – vált a gyermek anyjává. A bíróság megjegyzi, hogy noha egy ilyen megoldás – a bolgár hatóságok által kiállított születési anyakönyvi kivonat és a spanyol hatóságok által kiállított születési anyakönyvi kivonat közötti esetleges eltérések miatt – bizonyos nehézségeket is maga után vonhatna, lehetővé tenné a születési anyakönyvi kivonat bolgár hatóságok általi kiállítását, ami megszünteti, vagy legalábbis mérsékli az érintett gyermek szabad mozgásának esetleges akadályait. Az említett bíróság ugyanakkor azt kérdezi, hogy az említett megoldás összeegyeztethető‑e ezen gyermeknek a Charta 7. cikkében biztosított, a magán‑ és a családi élethez való jogával.

31

A kérdést előterjesztő bíróság végül – arra az esetre, ha a Bíróság azt állapítaná meg, hogy az uniós jog megköveteli az érintett gyermek két anyjának a bolgár hatóságok által kiállított születési anyakönyvi kivonatban való feltüntetését – arra kíván választ kapni, hogy ezt a követelményt hogyan kell végrehajtani, mivel ez a bíróság nem térhet el a hatályos nemzeti anyakönyvikivonat‑mintákban szereplő születési anyakönyvi kivonatmintától.

32

E körülmények között az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

33

Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság az ügynek a Bíróság eljárási szabályzatának 105. cikke szerinti gyorsított eljárásban való elbírálását kérte. Ez a bíróság többek között azzal érvel, hogy a születési anyakönyvi kivonat – bolgár állampolgársággal rendelkező – S. D. K. A. számára történő kiállításának bolgár hatóságok általi megtagadása komoly nehézségeket okozna e gyermeknek a bolgár személyazonosító igazolvány megszerzésében, ennélfogva pedig az EUMSZ 21. cikkben biztosított, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának gyakorlásában.

34

Az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően dönthet úgy, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében gyorsított eljárást alkalmaz, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.

35

A jelen ügyben a Bíróság elnöke 2020. október 19‑én az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy helyt ad a jelen ítélet 31. pontjában említett, gyorsított eljárás iránti kérelemnek. Ezt a határozatot az indokolja, hogy a kisgyermek S. D. K. A. jelenleg nem rendelkezik útlevéllel, holott olyan tagállamban tartózkodik, amelynek állampolgárságával nem rendelkezik. Mivel az előterjesztett kérdések annak meghatározására irányulnak, hogy a bolgár hatóságok kötelesek‑e ezen gyermek számára születési anyakönyvi kivonatot kiállítani, továbbá mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből következik, hogy a bolgár útlevél megszerzéséhez – a nemzeti jog értelmében – szükség van erre a kivonatra, a Bíróság rövid időn belül adott válasza hozzájárulhat ahhoz, hogy az említett gyermek minél hamarabb rendelkezzen útlevéllel (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2015. július 3‑iGogova végzése, C‑215/15, nem tették közzé, EU:C:2015:466, 12–14. pont).

36

Együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az uniós jog kötelezi‑e a tagállamot születési anyakönyvi kivonat kiállítására – személyazonosító igazolványnak a saját szabályozása szerinti megszerzése céljából – az e tagállam állampolgárságával rendelkező olyan gyermek számára, akinek egy másik tagállamban való megszületését az e másik tagállam hatóságai által kiállított olyan születési anyakönyvi kivonat igazolja e tagállam nemzeti jogának megfelelően, amely e gyermek anyjaiként e tagállamok közül az előbbi állampolgárát és házastársát tünteti fel, de nem határozza meg, hogy e két nő közül melyik szülte az említett gyermeket. Igenlő válasz esetén ez a bíróság azt kérdezi, hogy az uniós jog megköveteli‑e, hogy ez a kivonat – a gyermek születési helye szerinti tagállam hatóságai által kiállítotthoz hasonlóan – anyai minőségben tüntesse fel e két nő nevét.

37

Az említett bíróság arra is választ kíván kapni, hogy az e kérdésre adandó válasz szempontjából van‑e bármiféle jelentősége annak, hogy az érintett gyermek másik anyja annak az Egyesült Királyságnak az állampolgára, amely már nem tagállam.

38

Elöljáróban emlékeztetni kell egyrészről arra, hogy az állampolgárság megszerzése és elveszítése feltételeinek meghatározása – összhangban a nemzetközi joggal – az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, másrészről pedig arra, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekben a vonatkozó nemzeti szabályoknak ez utóbbit tiszteletben kell tartaniuk (2010. március 2‑iRottmann ítélet, C‑135/08, EU:C:2010:104, 39. és 41. pont; 2019. március 12‑iTjebbes és társai ítélet, C‑221/17, EU:C:2019:189, 30. pont).

39

Az e tekintetben kizárólagos hatáskörrel rendelkező kérdést előterjesztő bíróság megállapításai szerint S. D. K. A. – a bolgár alkotmány 25. cikkének (1) bekezdése értelmében – születésével megszerezte a bolgár állampolgárságot.

40

Az EUMSZ 20. cikk (1) bekezdése szerint uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Ebből következik, hogy bolgár állampolgárként S. D. K. A. e rendelkezés értelmében uniós polgár jogállással rendelkezik.

41

E tekintetben a Bíróság több alkalommal megállapította, hogy az uniós polgár jogállásnak az a rendeltetése, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen (2001. szeptember 20‑iGrzelczyk ítélet, C‑184/99, EU:C:2001:458, 31. pont; 2021. július 15‑iA [Állami egészségügyi ellátások] ítélet, C‑535/19, EU:C:2021:595, 41. pont).

42

Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, valamely tagállam azon állampolgára, aki uniós polgárként gyakorolta a származási tagállamától eltérő tagállamban való szabad mozgás és tartózkodás jogát, többek között adott esetben a származási tagállamával szemben hivatkozhat az e minőségéhez kapcsolódó, többek között az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében előírt jogokra (2018. június 5‑iComan és társai ítélet, C‑673/16, EU:C:2018:385, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Erre a rendelkezésre, valamint az ennek alapján hozott rendelkezésekre azok az uniós polgárok is hivatkozhatnak, akik szüleik fogadó tagállamában születtek, és soha nem éltek a szabad mozgáshoz való joggal (2019. október 2‑iBajratari ítélet, C‑93/18, EU:C:2019:809, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése értelmében a Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. Azzal a céllal, hogy a tagállamok lehetővé tegyék állampolgáraik számára e jog gyakorlását, a 2004/38 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy jogszabályaikkal összhangban állampolgáraik részére az állampolgárságot feltüntető személyazonosító igazolványt vagy útlevelet állítsanak ki.

44

Ennélfogva, mivel S. D. K. A. bolgár állampolgár, a bolgár hatóságok kötelesek számára az állampolgárságát és a – spanyol hatóságok által kiállított születési anyakönyvi kivonatban szereplő – vezetéknevét feltüntető személyazonosító igazolványt vagy útlevelet kiállítani, amennyiben a Bíróságnak már volt alkalma megállapítani, hogy az EUMSZ 21. cikkel ellentétes az, hogy valamely tagállam hatóságai a nemzeti joguk alapján megtagadják egy gyermek vezetéknevének olyan formában történő elismerését, ahogyan azt egy másik tagállamban, ahol született és azóta is lakik, meghatározták és anyakönyvezték (lásd ebben az értelemben: 2008. október 14‑iGrunkin és Paul ítélet, C‑353/06, EU:C:2008:559, 39. pont).

45

Azt is pontosítani kell, hogy a 2004/38 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése arra kötelezi a bolgár hatóságokat, hogy – új születési anyakönyvi kivonat e gyermek S. D. K. A. számára történő kiállításától függetlenül – állítsanak ki e gyermek számára személyazonosító igazolványt vagy útlevelet. Ily módon, mivel a bolgár jog a bolgár személyazonosító igazolvány vagy útlevél kiállítását megelőzően bolgár születési anyakönyvi kivonat kiállítását követeli meg, e tagállam nem hivatkozhat a nemzeti jogára annak érdekében, hogy S. D. K. A. esetében megtagadja az ilyen személyazonosító igazolvány vagy útlevél kiállítását.

46

Az ilyen dokumentumnak, akár önmagában, akár más dokumentumokkal – adott esetben az érintett gyermek fogadó tagállama által kiállított dokumentummal – együtt lehetővé kell tennie az S. D. K. A.‑éhoz hasonló helyzetben lévő gyermek számára, hogy gyakorolja az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében biztosított, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát mindkét anyjával, akiknek az e gyermek szüleiként fennálló jogállását a fogadó tagállamuk – a 2004/38 irányelvnek megfelelő tartózkodás során – megállapította.

47

Emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok állampolgárai számára az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése által elismert jogok közé tartozik a szokásos családi élet fenntartása mind a fogadó tagállamban, mind visszatéréskor abban a tagállamban, amelynek állampolgárai, olyan módon, hogy családtagjaik is mellettük lehessenek (2018. június 5‑iComan és társai ítélet, C‑673/16, EU:C:2018:385, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Nem vitatott, hogy az alapügyben a spanyol hatóságok jogszerűen állapították meg, hogy biológiai vagy jogi leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat áll fenn S. D. K. A. és két szülője – V. M. A. és K. D. K. – között, ezt pedig az ezen utóbbiak gyermeke számára kiállított születési anyakönyvi kivonatban igazolták. V. M. A. és K. D. K. esetében ezért – az EUMSZ 21. cikk és a 2004/38 irányelv alapján – olyan kiskorú uniós polgár szüleiként, aki felett tényleges szülői felügyeletet gyakorolnak, valamennyi tagállamban el kell ismerni a gyermek elkíséréséhez való jogot a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlása során (lásd analógia útján: 2016. szeptember 13‑iRendón Marín ítélet, C‑165/14, EU:C:2016:675, 50–52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Következésképpen a bolgár hatóságok – bármely más tagállam hatóságaihoz hasonlóan – kötelesek elismerni ezt a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatot annak érdekében, hogy lehetővé tegyék S. D. K. A. számára, hogy – mivel a kérdést előterjesztő bíróság szerint megszerezte a bolgár állampolgárságot – akadály nélkül gyakorolja mindkét szülőjével az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében biztosított, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát.

50

Ezen túlmenően – annak lehetővé tétele érdekében, hogy S. D. K. A. ténylegesen gyakorolhassa a tagállamok területén a mindkét szülőjével való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát – V. M. A.‑nak és K. D. K.‑nak olyan dokumentummal kell tudnia rendelkezni, amely az e gyermekkel való utazásra jogosult személyként tünteti fel őket. A jelen ügyben a fogadó tagállam hatóságai a legalkalmasabbak arra, hogy ilyen dokumentumot állítsanak ki, amely öltheti születési anyakönyvi kivonat formáját. A többi tagállam köteles elismerni ezt a dokumentumot.

51

Természetesen – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott – a Charta 9. cikke előírja, hogy a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint kell biztosítani.

52

E tekintetben – az uniós jog jelenlegi állása szerint – a személyi állapot, amelynek körébe a házasságra és a leszármazásra vonatkozó szabályok tartoznak, a tagállamok hatáskörébe tartozó terület, és az uniós jog nem sérti e hatáskört. A tagállamok ily módon szabadságot élveznek a tekintetben, hogy az azonos nemű személyek házasságát és szülői jogállásukat a nemzeti jogukban előírják‑e, vagy sem. E hatáskör gyakorlása során azonban minden tagállamnak tiszteletben kell tartania az uniós jogot, és különösen az EUM‑Szerződésnek a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás minden uniós polgár számára elismert szabadságára vonatkozó rendelkezéseit, e célból pedig minden tagállamnak el kell ismernie a személyeknek a valamely más tagállamban – az e tagállam jogának megfelelően – megállapított személyi állapotát (lásd ebben az értelemben: 2018. június 5‑iComan és társai ítélet, C‑673/16, EU:C:2018:385, 36–38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése igazolhatja‑e S. D. K. A. születési anyakönyvi kivonata, ekként pedig e gyermek személyazonosító igazolványa vagy útlevele kiállításának a bolgár hatóságok általi megtagadását. Ez a bíróság kifejti többek között, hogy sértheti a Bolgár Köztársaság közrendjét és nemzeti identitását e hatóságok azon esetleges kötelezettsége, hogy olyan születési anyakönyvi kivonatot állítsanak ki, amely az említett gyermek szüleiként két nőt említ, mivel a bolgár alkotmány és a bolgár családjog nem írja elő két, azonos nemű személy szülői jogállását.

54

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének.

55

A Bíróság egyébként több alkalommal megállapította, hogy a „közrend” fogalmát mint valamely alapvető szabadságtól való eltérés igazolását szigorúan kell értelmezni, oly módon, hogy annak tartalmát az egyes tagállamok ne határozhassák meg egyoldalúan az uniós intézmények ellenőrzése nélkül. Ebből következően a közrendre kizárólag egy alapvető társadalmi érdeket érintő, valós és megfelelően komoly fenyegetés esetében lehet hivatkozni (2018. június 5‑iComan és társai ítélet, C‑673/16, EU:C:2018:385, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Amint azonban arra a főtanácsnok indítványának 150. és 151. pontjában lényegében rámutatott, nem sérti a tagállam nemzeti identitását, és nem is fenyegeti e tagállam közrendjét a tagállam azon kötelezettsége, hogy egyrészt személyazonosító igazolványt vagy útlevelet állítson ki olyan gyermek számára, aki e tagállam állampolgára, de másik tagállamban született, és akinek az e másik tagállam hatóságai által kiállított születési anyakönyvi kivonata két, azonos nemű személyt tüntet fel a gyermek szüleiként, másrészt pedig az a kötelezettsége, hogy elismerje az e gyermek és e két személy mindegyike közötti leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatot a gyermek jogainak az EUMSZ 21. cikk és az ezzel kapcsolatos másodlagos jogi aktusok alapján, általa történő gyakorlása során.

57

Az ilyen kötelezettség ugyanis nem jelenti azt, hogy az érintett gyermek állampolgársága szerinti tagállamnak a nemzeti jogában elő kell írnia az azonos nemű személyek szülői jogállását, vagy hogy – az e gyermek uniós jogból eredő jogainak gyakorlásától eltérő célokból – el kell ismernie az említett gyermek és a fogadó tagállam hatóságai által kiállított születési anyakönyvi kivonatban a gyermek szüleiként feltüntetett személyek közötti leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatot (lásd analógia útján: 2018. június 5‑iComan és társai ítélet, C‑673/16, EU:C:2018:385, 45. és 46. pont).

58

Hozzá kell tenni, hogy egy olyan nemzeti intézkedés, amely akadályozhatja a személyek szabad mozgását, kizárólag akkor igazolható, ha ezen intézkedés összhangban van a Chartában biztosított alapvető jogokkal, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja (2018. június 5‑iComan és társai ítélet, C‑673/16, EU:C:2018:385, 47. pont).

59

Az alapeljárás tárgyát képező helyzetben alapvető a Charta 7. cikkében biztosított, a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jog, valamint a gyermeknek a Charta 24. cikkében garantált jogai, különösen a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységekben elsődleges szempontként a gyermek mindenek fölött álló érdekének figyelembevételéhez való jog, valamint az a jog, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn.

60

E tekintetben – amint az az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatokból (HL 2007. C 303., 17. o.) kitűnik – a Charta 52. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Charta 7. cikkében biztosított jogok tartalma és terjedelme azonos azokéval, amelyeket az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény) 8. cikke biztosít.

61

Márpedig az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a „családi élet” fennállása a szoros személyes kapcsolatok gyakorlati és tényleges megvalósulásától függő ténykérdés, valamint hogy a családi élet alapvető elemét képezi a szülőnek és gyermekének az a lehetősége, hogy együtt legyenek (EJEB, 2001. július 12., K. és T. kontra Finnország, CE:ECHR:2001:0712JUD 002570294, 150. és 151. §). Ezen túlmenően – amint ezt a Bíróságnak már volt alkalma megállapítani – ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a homoszexuális pár kapcsolata ugyanúgy tartozhat a „magánélet” és a „családi élet” fogalma alá, mint egy azonos helyzetben lévő heteroszexuális pár kapcsolata (2018. június 5‑iComan és társai ítélet, C‑673/16, EU:C:2018:385, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Ennélfogva – amint arra a főtanácsnok az indítványának 153. pontjában rámutatott – a Charta 7. cikke védelemben részesíti az érintett gyermek és azon két személy mindegyike közötti kapcsolatot, akikkel a fogadó tagállamban tényleges családi életet folytat, és akiket az e tagállam hatóságai által kiállított születési anyakönyvi kivonatban a gyermek szüleiként tüntetnek fel.

63

Ezenkívül – a jelen ítélet 57. pontjában felidézetteknek megfelelően – a családi élet tiszteletben tartásához való, a Charta 7. cikkében kimondott jogot a gyermek mindenek fölött álló – a Charta 24. cikkének (2) bekezdésében elismert – érdekének figyelembevételére irányuló kötelezettséggel összefüggésben kell értelmezni. Mivel azonban a Charta 24. cikke – amint arra az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatok emlékeztetnek – a gyermekeknek a gyermek jogairól szóló, és valamennyi tagállam által megerősített egyezményben kimondott alapvető jogainak az uniós jogba való beillesztését képezi, e cikk értelmezése során megfelelően figyelembe kell venni ezen egyezmény rendelkezéseit (lásd ebben az értelemben: 2008. február 14‑iDynamic Medien ítélet, C‑244/06, EU:C:2008:85, 39. pont; 2021. március 11‑iÉtat belge [Kiskorú szülőjének kiutasítása] ítélet, C‑112/20, EU:C:2021:197, 37. pont).

64

Konkrétan: ezen egyezmény 2. cikke a gyermekeket illetően megállapítja a megkülönböztetés tilalma elvét, amely megköveteli, hogy az említett egyezményben lefektetett jogokat – amelyek körében az egyezmény 7. cikkében szerepel a gyermek azon joga, hogy születésekor anyakönyvezzék, nevet kapjon és állampolgárságot szerezzen – biztosítsák e gyermek számára, anélkül hogy a gyermek e tekintetben megkülönböztetést, így többek között a szülei szexuális irányultságán alapuló megkülönböztetést szenvedne el.

65

E körülmények között ellentétes lenne a Charta 7. és 24. cikkében a gyermek számára biztosított alapvető jogokkal, ha a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának gyakorlása keretében megfosztanák őt a valamelyik szülőjével fennálló kapcsolatától, vagy ha számára e jog gyakorlását ténylegesen lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tennék amiatt, hogy szülei azonos neműek.

66

Végül e tekintetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az érintett gyermek egyik szülője annak az Egyesült Királyságnak az állampolgára, amely már nem tagállam.

67

Egyébiránt, arra az esetre, ha – vizsgálatot követően – S. D. K. A.‑nak nem kellene bolgár állampolgársággal rendelkeznie, emlékeztetni kell arra, hogy állampolgárságuktól függetlenül, továbbá függetlenül attól, hogy ők maguk rendelkeznek‑e uniós polgársággal, K. D. K.‑t, illetve S. D. K. A.‑t valamennyi tagállamnak V. M. A. – 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a), illetve c) alpontja értelmében vett – házastársának, illetve egyenes ági leszármazottjának, következésképpen pedig V. M. A. családtagjainak kell tekintenie (lásd ebben az értelemben: 2018. június 5‑iComan és társai ítélet, C‑673/16, EU:C:2018:385, 36. és 51. pont).

68

Azt a kiskorú gyermeket ugyanis, akinek uniós polgár minőségét nem állapították meg, és akinek a valamely tagállam illetékes hatóságai által kiállított születési anyakönyvi kivonata a szüleiként két, azonos nemű személyt tüntet fel, akik közül az egyik uniós polgár, az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében és az ezzel kapcsolatos másodlagos jogi aktusokban biztosított jogok gyakorlása tekintetében valamennyi tagállamnak az ezen uniós polgárnak a 2004/38 irányelv értelmében vett egyenes ági leszármazottjának kell tekintenie.

69

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2004/38 irányelv 4. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben az EUSZ 4. cikk (2) bekezdését, az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikket, valamint a Charta 7., 24. és 45. cikkét akként kell értelmezni, hogy az olyan uniós polgár kiskorú gyermek esetében, akinek a fogadó tagállam illetékes hatóságai által kiállított születési anyakönyvi kivonata a gyermek szüleiként két, azonos nemű személyt tüntet fel, a gyermek állampolgársága szerinti tagállam köteles egyrészről a gyermek számára személyazonosító igazolványt vagy útlevelet kiállítani, annak előzetes megkövetelése nélkül, hogy saját nemzeti hatóságai születési anyakönyvi kivonatot állítsanak ki, valamint másrészről – bármely más tagállamhoz hasonlóan – köteles elismerni a fogadó tagállam által kiállított azon dokumentumot, amely lehetővé teszi az említett gyermek számára, hogy e két személy mindegyikével gyakorolja a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát.

70

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben az EUSZ 4. cikk (2) bekezdését, az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikket, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 24. és 45. cikkét akként kell értelmezni, hogy az olyan uniós polgár kiskorú gyermek esetében, akinek a fogadó tagállam illetékes hatóságai által kiállított születési anyakönyvi kivonata a gyermek szüleiként két, azonos nemű személyt tüntet fel, a gyermek állampolgársága szerinti tagállam köteles egyrészről a gyermek számára személyazonosító igazolványt vagy útlevelet kiállítani, annak előzetes megkövetelése nélkül, hogy saját nemzeti hatóságai születési anyakönyvi kivonatot állítsanak ki, valamint másrészről – bármely más tagállamhoz hasonlóan – köteles elismerni a fogadó tagállam által kiállított azon dokumentumot, amely lehetővé teszi az említett gyermek számára, hogy e két személy mindegyikével gyakorolja a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát.