–

a Bayerische Motoren Werke AG képviseletében R. Hackbarth és F. Schmidt‑Sauerhöfer Rechtsanwälte,

–

az Európai Bizottság képviseletében kezdetben: T. Scharf, É. Gippini Fournier és M. Wilderspin, később: T. Scharf, É. Gippini Fournier és D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) valamint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11‑i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet („Róma II”) (HL 2007. L 199., 40. o., helyesbítés: HL 2016. L 39., 63. o.) 8. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az Acacia Srl és a Bayerische Motoren Werke AG (a továbbiakban: BMW) között, a BMW tulajdonában lévő közösségi formatervezésiminta‑oltalom állítólagos bitorlása miatt folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 6/2002 rendelet „A közösségi formatervezésiminta‑oltalom tartalma” címet viselő 19. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel szemben fellépjen. Hasznosításnak minősül különösen annak a terméknek az előállítása, forgalomba hozatalra [helyesen: értékesítésre] való felkínálása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele, használata és e célokból való raktáron tartása, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül.”

4

E rendelet „Közösségi formatervezésiminta‑oltalmi bíróságok [helyesen: Közösségi formatervezésiminta‑bíróságok]” című 80. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok területükön a lehető legkorlátozottabb számban kijelölnek első és másodfokon eljáró olyan nemzeti bíróságokat és törvényszékeket (közösségi formatervezésiminta‑oltalmi bíróságok [helyesen: közösségi formatervezésiminta‑bíróságok]), amelyek az e rendelettel reájuk ruházott hatáskörben járnak el.”

5

Az említett rendelet „Joghatóság [helyesen: Hatáskör] bitorlással és a megsemmisítéssel összefüggő ügyekben” című 81. cikke így rendelkezik:

„A közösségi formatervezésiminta‑oltalmi bíróságoknak [helyesen: közösségi formatervezésiminta‑bíróságoknak] a következő ügyekben van kizárólagos joghatósága [helyesen: hatásköre]:

6

Ugyanezen rendelet „Nemzetközi joghatóság” című 82. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendelet rendelkezéseire […] figyelemmel a 81. cikkben említett keresetek és igények tárgyában az eljárást az alperes lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bírósága előtt kell megindítani, vagy – ha az alperes a tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkezik – az alperes telephelye szerinti tagállamban.

(2)   Ha az alperes lakóhelye vagy székhelye nem a tagállamokban van, vagy a tagállamok egyikében sem rendelkezik telephellyel, az eljárást a felperes lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bírósága előtt kell megindítani, vagy – ha a felperes a tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkezik – a felperes telephelye szerinti tagállamban.

(3)   Ha a felperes és az alperes egyikének sincs lakóhelye vagy székhelye a tagállamokban, vagy ott egyikük sem rendelkezik telephellyel, az eljárást annak a tagállamnak a bírósága előtt kell megindítani, ahol [az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala] székhelye található.

[…]

(5)   „A 81. cikk a) és d) pontjában említett keresetek és igények tárgyában az eljárás annak a tagállamnak a bírósága előtt is megindítható, ahol a bitorlást elkövették, illetve megkísérelték.”

7

A 6/2002 rendelet „A joghatóság terjedelme bitorlás esetén” című 83. cikke értelmében:

„(1)   A 82. cikk (1), (2), (3) és (4) bekezdése alapján joghatósággal bíró közösségi formatervezésiminta‑oltalmi bíróság [helyesen: közösségi formatervezésiminta‑bíróság] joghatósággal rendelkezik a tagállamok bármelyikének területén elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekre.

(2)   A 82. cikk (5) bekezdése alapján joghatósággal bíró közösségi formatervezésiminta‑oltalmi bíróság [helyesen: közösségi formatervezésiminta‑bíróság] joghatósága csak az abban a tagállamban elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekre terjed ki, ahol a bíróság székhelye van.”

8

A rendelet „Alkalmazandó jog” című 88. cikke a következőket tartalmazza:

„(1)   A közösségi formatervezésiminta‑oltalmi bíróság [helyesen: közösségi formatervezésiminta‑bíróság] e rendelet rendelkezéseit alkalmazza.

(2)   Minden olyan kérdésben, amelyről e rendelet nem rendelkezik, a közösségi formatervezésiminta‑oltalmi bíróság [helyesen: közösségi formatervezésiminta‑bíróság] nemzeti jogát alkalmazza, nemzetközi magánjogát is ideértve.

(3)   Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, a közösségi formatervezésiminta‑oltalmi bíróság [helyesen: közösségi formatervezésiminta‑bíróság] a székhelye szerinti államnak azokat az eljárási szabályait alkalmazza, amelyek irányadók a nemzeti formatervezésiminta‑oltalommal összefüggő azonos tárgyú perekben.”

9

Az említett rendeletnek a „Jogkövetkezmények a bitorlási perben” című 89. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Ha a bitorlás vagy annak kísérlete tárgyában indított perben a közösségi formatervezésiminta‑oltalmi bíróság [helyesen: közösségi formatervezésiminta‑bíróság] úgy találja, hogy az alperes a közösségi formatervezésiminta‑oltalmat bitorolja, vagy azt megkísérelte, a bíróság – feltéve, hogy nyomós okból ettől el nem tekint – a következő intézkedéseket hozhatja:

10

Ugyanezen rendelet „Átmeneti rendelkezés” című 110. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„E rendeletnek a[z Európai] Bizottság ilyen tárgyú javaslata alapján történő módosítása hatálybalépéséig a közösségi formatervezésiminta‑oltalom nem terjed ki az összetett termék alkotóelemét képező termék mintájának a 19. cikk (1) bekezdése értelmében történő hasznosítására, ha az az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítását célozza.”

11

A 864/2007 rendelet (14), (16), (17), (19) és (26) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

12

E rendelet „Általános szabály” című 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha e rendelet másképp nem rendelkezik, a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint függetlenül attól, hogy ezen esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban következnek be.”

13

Az említett rendeletnek „A szellemi tulajdonjogok megsértése” című 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A szellemi tulajdonjog megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszonyra annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyre az oltalmat igényelték.

(2)   Az egységes közösségi oltalommal védett szellemi tulajdonjog megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszony esetén az alkalmazandó jog az irányadó közösségi jogi eszköz által nem szabályozott valamennyi kérdésben a jogsértés elkövetésének helye szerinti ország joga.

[…]”

14

Az Acacia egy olasz jog szerinti társaság, amely Olaszországban gépjárművekhez gyárt keréktárcsákat, és azokat több tagállamban forgalmazza.

15

Mivel a BMW úgy vélte, hogy egyes keréktárcsák Acacia által Németországban történő forgalmazása egy olyan lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom bitorlásának minősül, amelynek ő a jogosultja, bitorlási keresetet indított a Németországi Szövetségi Köztársaság által kijelölt közösségi formatervezésiminta‑bíróság előtt. Ez a bíróság a 6/2002 rendelet 82. cikkének (5) bekezdése alapján megállapította joghatóságának fennállását. Az Acacia mint alperes arra hivatkozott, hogy a szóban forgó keréktárcsák a rendelet 110. cikke hatálya alá tartoznak, következésképpen nem történt bitorlás.

16

Az említett bíróság úgy ítélte meg, hogy az Acacia elkövette a BMW által hivatkozott bitorlási cselekményeket, elrendelte a bitorlás abbahagyását, és a 864/2007 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésére hivatkozva a német jogot alkalmazta a BMW „járulékos” igényeire, amelyek kártérítés megítélésére, adatszolgáltatásra, dokumentumok átadására, elszámolások benyújtására és termékek megsemmisítés céljából történő átadására irányultak. A német jogban előírt szabályok alapján ezeknek a kérelmeknek lényegében helyt adtak.

17

Az Acacia fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Vitatja a bitorlás fennállását, és egyébiránt úgy véli, hogy a BMW járulékos igényeire az olasz jogot kell alkalmazni.

18

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által kijelölt közösségi formatervezésiminta‑bíróságok joghatósága a jelen ügyben a 6/2002 rendelet 82. cikkének (5) bekezdése alapján áll fenn, és hogy az Acacia elkövette a BMW által hivatkozott bitorlási cselekményeket.

19

Kétségeket támaszt azonban azzal kapcsolatban, hogy melyik nemzeti jog alkalmazandó a BMW járulékos igényeire. Rámutat, hogy a jogvita kimenetele bizonyos mértékig ettől a kérdéstől függ, mivel a német jognak a dokumentumok átadására és az elszámolások benyújtására vonatkozó szabályai eltérnek az olasz jog szabályaitól.

20

E bíróság szerint a 864/2007 rendeletnek a Bíróság által a 2017. szeptember 27‑iNintendo ítéletben (C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724) értelmezett 8. cikkének (2) bekezdéséből az következhet, hogy a jelen ügyben az olasz jogot kell alkalmazni. E tekintetben megállapítja, hogy a kárt okozó esemény Olaszországban valósult meg, a vitatott termékeket pedig innen Németországba szállították.

21

Az alapügyben szereplő, bitorlással előállt termékeket Németországban értékesítették, és e célból a tagállam területén tartózkodó fogyasztóknak címzett online hirdetésekkel reklámozták.

22

E körülmények között az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23

A Bíróság Hivatalához 2021. november 19‑én benyújtott beadványában a BMW előterjesztette a főtanácsnok indítványára vonatkozó észrevételeit. A Hivatal által ezen észrevételek tartalmára vonatkozóan feltett kérdésre válaszolva a BMW kifejtette, hogy azok – a Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke alapján – az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitására irányulnak.

24

E rendelkezés alapján a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha a fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek, illetve az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg.

25

A jelen ügyben a BMW azt állítja, hogy egyfelől a főtanácsnok nem vette kellőképpen figyelembe a Bíróság elé terjesztett írásbeli és szóbeli észrevételekben kifejtett egyes ténybeli elemeket, másfelől pedig a főtanácsnok indítványa tévesen azt a konkrét esetet elemzi, amikor a közösségi formatervezési minta jogosultja ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében érvényesíteni kívánja jogait.

26

E tekintetben a főtanácsnok túl nagy hangsúlyt fordított a 6/2002 rendelet 90. cikkének (1) bekezdésére. A BMW ezzel kapcsolatban a főtanácsnok – általa tévesnek tartott – véleményére kíván válaszolni.

27

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a főtanácsnoki indítvány tartalma önmagában nem minősülhet olyan új ténynek, amely indokolná az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különben a feleknek lehetőségük nyílna arra, hogy ilyen tényre való hivatkozás révén válaszoljanak a főtanácsnoki indítványra. Márpedig a főtanácsnok indítványát a felek nem vitathatják. A Bíróságnak már volt alkalma hangsúlyozni, hogy az EUMSZ 252. cikk szerint a főtanácsnok teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjeszt elő azokban az ügyekben, amelyek esetében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség, annak érdekében, hogy segítse a Bíróságot azon feladata teljesítésében, hogy biztosítsa a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során. Ezen alapokmány 20. cikkének negyedik bekezdése és az eljárási szabályzat 82. cikkének (2) bekezdése értelmében a főtanácsnok indítványával zárul az eljárás szóbeli szakasza. Az indítvány, mivel a felek közötti vitán kívül esik, megnyitja a Bíróság tanácskozására vonatkozó szakaszt (2021. október 6‑iSumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

A jelen ügyben a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően megállapítja, hogy a BMW által előadott tények nem tárnak fel egyetlen olyan új tényt sem, amely döntő jelentőségű lenne a Bíróság jelen ügyben meghozandó határozatára nézve, és az ügyet nem kell olyan érv alapján eldönteni, amelyet a felek vagy az érdekeltek nem vitattak meg. Végül mivel a Bíróság az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszának végén minden szükséges információval rendelkezik, az ügy körülményei kellően fel vannak tárva ahhoz, hogy határozatot hozzon. Következésképpen nem szükséges elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.

29

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Erre tekintettel a Bíróságnak adott esetben át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket (2021. július 15‑iThe Department for Communities in Northern Ireland ítélet, C‑709/20, EU:C:2021:602, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 6/2002 rendelet 82. cikkének (5) bekezdése alapján indított bitorlási kereset esetén az e keresethez kapcsolódó azon járulékos igényekre alkalmazandó jog meghatározására irányul, amelyekkel a felperes – a rendelettel létrehozott közösségi formatervezésiminta‑oltalmi rendszerre vonatkozó anyagi jogi rendelkezések alkalmazási körén túl – azt kéri, hogy a bíróság kötelezze a bitorlót kártérítés fizetésére, adatszolgáltatásra, dokumentumok és elszámolások benyújtására, valamint termékek megsemmisítés céljából történő átadására.

31

Amint azt a Bíróság már megállapította, a közösségi formatervezésiminta‑oltalom bitorlását elkövető tevékenységeiből eredő kár megtérítésére és az e tevékenységekre vonatkozó adatoknak a kár megállapítása érdekében történő szolgáltatására irányuló kérelmek a 6/2002 rendelet 88. cikkének (2) bekezdésében foglalt szabály hatálya alá tartoznak. E rendelkezés értelmében az olyan kérdésekre vonatkozó kérelmeket illetően, amelyről e rendelet nem rendelkezik, a közösségi formatervezésiminta‑bíróság nemzeti jogát alkalmazza, nemzetközi magánjogát is ideértve (lásd ebben az értelemben: 2014. február 13‑iH. Gautzsch Großhandel ítélet, C‑479/12, EU:C:2014:75, 53. és 54. pont).

32

A bitorlással előállt termékek megsemmisítésére irányuló kérelem pedig az említett rendelet 89. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt szabály hatálya alá tartozik, amely a rendelet által meg nem határozott jogkövetkezményeket illetően „a bitorlás vagy kísérletének elkövetési helye szerinti tagállam jogszabályai[nak]” alkalmazását írja elő, „a nemzetközi magánjogot is ideértve”. Az ilyen termékek megsemmisítése ugyanis az e rendelkezés értelmében vett „bármely más, a körülményeknek megfelelő […] jogkövetkezmény[ek]” körébe tartozhat (lásd ebben az értelemben: 2014. február 13‑iH. Gautzsch Großhandel ítélet, C‑479/12, EU:C:2014:75, 52. pont).

33

A kérdést előterjesztő bíróság a 6/2002 rendelet 88. cikke (2) bekezdésének és 89. cikke (1) bekezdése d) pontjának értelmezését kéri, hogy megtudja, mire terjed ki e rendelkezések hatálya abban az esetben, ha a bitorlási kereset egyetlen tagállamban elkövetett vagy megkísérelt cselekményekre vonatkozik.

34

Következésképpen az előterjesztő bíróság együttesen vizsgálandó kérdései lényegében arra irányulnak, hogy a 6/2002 rendelet 88. cikkének (2) bekezdését és 89. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az egyetlen tagállamban elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekre vonatkozó bitorlási keresetet a rendelet 82. cikkének (5) bekezdése alapján elbíráló közösségi formatervezésiminta‑bíróságoknak a bitorlási keresethez kapcsolódó, kártérítés fizetésére, adatszolgáltatásra, dokumentumok és elszámolások benyújtására, valamint termékek megsemmisítés céljából történő átadására irányuló járulékos igényeket a bíróság székhelye szerinti tagállam joga alapján kell megvizsgálniuk.

35

E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 83. cikke (2) bekezdésének megfelelően a rendelet 82. cikkének (5) bekezdése alapján joghatósággal bíró közösségi formatervezésiminta‑bíróság joghatósága csak az abban a tagállamban elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekre terjed ki, ahol a bíróság székhelye van.

36

A 82. cikk (5) bekezdése így tehát olyan vagylagos joghatóságról rendelkezik, amely annak lehetővé tételére irányul, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalom jogosultja egy vagy több keresetet indítson, amelyek mindegyike kifejezetten egyetlen tagállam területén elkövetett bitorlási cselekményekre vonatkozik (lásd analógia útján: 2019. szeptember 5‑iAMS Neve és társai ítélet, C‑172/18, EU:C:2019:674, 42. és 63. pont).

37

A jelen ügyben a Németországban indított bitorlási kereset az Acacia egyes termékeinek németországi forgalmazására vonatkozik. Amint az a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, az Acaciának felrótt bitorlási cselekmények egyrészt a termékeknek németországi fogyasztók felé irányuló internetes reklámokkal történő eladásra kínálásából, másrészt a termékek németországi forgalomba hozatalából állnak.

38

Az ilyen cselekmények ugyanis olyan bitorlási kereset tárgyát képezhetik, amely a 6/2002 rendelet 82. cikke (5) bekezdésének megfelelően egyetlen tagállam területére irányul. Az a tény, hogy az alperes egy másik tagállamban hozta meg az ezekre a cselekményekre vonatkozó döntéseket és intézkedéseket, nem jelenti akadályát az ilyen kereset benyújtásának (lásd analógia útján: 2019. szeptember 5‑iAMS Neve és társai ítélet, C‑172/18, EU:C:2019:674, 65. pont).

39

Mivel ebben az esetben az eljáró közösségi formatervezésiminta‑bíróság csak az abban a tagállamban elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekről határoz, ahol a bíróság székhelye van, a 6/2002 rendelet 89. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében – amelynek a bitorlással előállt termékek megsemmisítése iránti kérelmekre való alkalmazhatóságáról a jelen ítélet 32. pontjában már volt szó – az ilyen kérelem érdemi vizsgálata során e tagállam joga alkalmazandó.

40

A rendelet 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően az említett bíróság székhelye szerinti tagállam joga a kártérítésre, adatszolgáltatásra, dokumentumok és elszámolások benyújtására vonatkozó kérelmekre is alkalmazandó. Az ilyen kérelmek nem az említett rendelet 89. cikke szerinti „jogkövetkezmények” elrendelésére vonatkoznak, hanem – ahogyan ez a jelen ítélet 31. pontjában is szerepel – olyan „kérdések” körébe tartoznak, amelyekről a 88. cikk (2) bekezdése értelmében a rendelet nem rendelkezik.

41

A 6/2002 rendelet 88. cikkének (2) bekezdése és 89. cikke (1) bekezdésének d) pontja pontosítja, hogy amennyiben a szóban forgó tagállam joga nemzetközi magánjogi szabályokat tartalmaz, e cikkek értelmében azok is az alkalmazandó jog szerves részét képezik.

42

E nemzetközi magánjogi szabályok között szerepelnek a 864/2007 rendeletben, és különösen annak 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt szabályok is. Így a jelen ítélet 33. pontjában említett rendelkezéseket e 8. cikk (2) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni.

43

Ez utóbbi rendelkezés értelmében az egységes közösségi oltalommal védett szellemi tulajdonjog megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszony esetén az alkalmazandó jog az irányadó közösségi jogi eszköz által nem szabályozott valamennyi kérdésben „a jogsértés elkövetésének helye szerinti ország joga”.

44

Ez a szabály abban az esetben, ha a vizsgálható bitorlás vagy annak kísérlete egyetlen tagállam területén valósul meg, nem értelmezhető úgy, hogy egy másik tagállam vagy harmadik ország jogának alkalmazhatóságára vonatkozik. Mivel a 864/2007 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében az alkalmazandó jog a jogsértés elkövetésének helye szerinti jog, ez a jog a 6/2002 rendelet 82. cikkének (5) bekezdése alapján indított, ennélfogva egyetlen tagállam területén elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekre vonatkozó bitorlási keresetek esetében megegyezik ennek a tagállamnak a jogával.

45

Bár nem zárható ki, hogy a szóban forgó közösségi formatervezési mintát más tagállamokban vagy harmadik országokban is megsértették, az ilyen esetleges jogsértések továbbra sem képezik a 6/2002 rendelet 82. cikkének (5) bekezdése alapján indított jogvita tárgyát. A jogbiztonságra és a kiszámíthatóságra vonatkozó, a 864/2007 rendelet (14) és (16) preambulumbekezdésében kiemelt célkitűzések sérülnének, ha a hivatkozott közösségi formatervezésiminta‑oltalomra vonatkozó „jogsértés elkövetésének helye szerinti ország joga” kifejezést úgy kellene értelmezni, mint amely olyan országra vonatkozik, amelyben a szóban forgó jogvita tárgyát nem képező bitorlási cselekmények valósultak meg.

46

A 864/2007 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „[a szóban forgó] jogsértés elkövetésének helye szerinti ország joga” kifejezés olyan értelmezése, miszerint az azon ország jogát jelöli, amelynek kizárólagos területén a felperes a 6/2002 rendelet 82. cikkének (5) bekezdése alapján indított bitorlási keresetének alátámasztása érdekében a szóban forgó közösségi formatervezési mintára hivatkozik, egyébiránt lehetővé teszi a lex loci protectionis elv védelmét, amely – amint ez a 864/2007 rendelet (26) preambulumbekezdéséből is kitűnik – a szellemi tulajdon területén kiemelt jelentőséggel bír.

47

E tekintetben különbséget kell tenni az alapügyben tárgyalt eset és a 2017. szeptember 27‑iNintendo ítéletben (C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724) vizsgált eset között, amelyet – amint arra a Bíróság ezen ítélet 103. pontjában lényegében rámutatott – az jellemez, hogy ugyanazon alperesnek ugyanazon bírósági eljárás keretében különböző tagállamokban elkövetett bitorlási cselekményeket róttak fel.

48

A Bíróság által az említett ítéletben adott értelmezés, amely szerint ilyen körülmények között a 864/2007 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „[a szóban forgó] jogsértés elkövetésének helye szerinti ország joga” kifejezés annak az országnak a jogát jelöli, ahol az eredeti bitorlási cselekményt elkövették (2017. szeptember 27‑iNintendo ítélet, C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724, 111. pont), lehetővé teszi annak biztosítását, hogy a 6/2002 rendelet 82. cikkének (1), (2), (3) vagy (4) bekezdése alapján indított bitorlási keresethez kapcsolódó valamennyi járulékos igényre egyetlen jog legyen alkalmazható, mivel az ilyen kereset az említett rendelet 83. cikkének (1) bekezdése alapján lehetővé teszi az eljáró bíróság számára, hogy a tagállamok bármelyikének területén elkövetett cselekményekről döntsön.

49

Ez az értelmezés azonban nem ültethető át arra az esetre, amikor a közösségi formatervezési minta jogosultja nem az említett 82. cikk (1), (2), (3) vagy (4) bekezdése alapján indít keresetet, hanem úgy dönt, hogy az említett cikk (5) bekezdése alapján egy vagy több célzott keresetet nyújt be egyetlen tagállamban elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekre vonatkozóan. Ez utóbbi esetben az eljáró bíróságtól nem követelhető meg annak vizsgálata, hogy a keresetben szereplő tagállamtól eltérő tagállam területén megvalósult‑e az eredeti bitorlási cselekmény, sem pedig az, hogy erre a bitorlási cselekményre alapozva ennek a másik tagállamnak a jogát alkalmazza annak ellenére, hogy a szóban forgó jogvita nem érinti sem az említett bitorlási cselekményt, sem az említett tagállam területét.

50

Azt is hozzá kell fűzni, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalom jogosultja ugyanazon bitorlási tényállás tekintetében nem halmozhatja a 6/2002 rendelet 82. cikkének (5) bekezdésére és a 82. cikk többi bekezdésére alapított kereseteket (lásd analógia útján: 2019. szeptember 5‑iAMS Neve és társai ítélet, C‑172/18, EU:C:2019:674, 40. és 41. pont). Ezért nem áll fenn annak a veszélye, hogy azonos tárgyú bitorlási keresethez kapcsolódó járulékos igényeket különböző jogok alapján, több eljárásban vizsgáljanak.

51

A fentiekre tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 6/2002 rendelet 88. cikkének (2) bekezdését és 89. cikke (1) bekezdésének d) pontját, valamint a 864/2007 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az egyetlen tagállamban elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekre vonatkozó bitorlási keresetet a 6/2002 rendelet 82. cikkének (5) bekezdése alapján elbíráló közösségi formatervezésiminta‑bíróságoknak a bitorlási keresethez kapcsolódó, kártérítés fizetésére, adatszolgáltatásra, dokumentumok és elszámolások benyújtására, valamint termékek megsemmisítés céljából történő átadására irányuló járulékos igényeket azon tagállam joga alapján kell megvizsgálniuk, amelyben a hivatkozott közösségi formatervezési minta állítólagos bitorlását elkövették vagy megkísérelték, ami az említett 82. cikk (5) bekezdése alapján indított keresetek esetében megegyezik azon tagállam jogával, amelyben e bíróságok székhelye van.

52

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet 88. cikkének (2) bekezdését és 89. cikke (1) bekezdésének d) pontját, valamint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11‑i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet („Róma II”) 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az egyetlen tagállamban elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekre vonatkozó bitorlási keresetet a 6/2002 rendelet 82. cikkének (5) bekezdése alapján elbíráló közösségi formatervezésiminta‑bíróságoknak az e keresethez kapcsolódó, kártérítés fizetésére, adatszolgáltatásra, dokumentumok és elszámolások benyújtására, valamint termékek megsemmisítés céljából történő átadására irányuló járulékos igényeket azon tagállam joga alapján kell megvizsgálniuk, amelyben a hivatkozott közösségi formatervezési minta állítólagos bitorlását elkövették vagy megkísérelték, ami az említett 82. cikk (5) bekezdése alapján indított keresetek esetében megegyezik azon tagállam jogával, amelyben e bíróságok székhelye van.