C‑303/20. sz. ügy
Ultimo Portfolio Investment (Luxembourg) S. A.
kontra
KM
(a Sąd Rejonowy w Opatowie I Wydział Cywilny [Lengyelország]
által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2021. június 10.
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztói hitelmegállapodások – 2008/48/EK irányelv – A túlzott eladósodás kockázata – 8. cikk – A fogyasztó hitelképességének a hitelező általi értékelésére vonatkozó kötelezettség – 23. cikk – Az e kötelezettség megsértése esetén alkalmazandó szankció hatékony, arányos és visszatartó ereje”
Fogyasztóvédelem – Fogyasztói hitelmegállapodások – 2008/48 irányelv – A szerződéskötést megelőző kötelezettségek – A fogyasztó hitelképességének a hitelező általi értékelésére vonatkozó kötelezettség – Fogyasztóvédelmi cél – Terjedelem
(2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 28., 29. pont)
Fogyasztóvédelem – Fogyasztói hitelmegállapodások – 2008/48 irányelv – A szerződéskötést megelőző kötelezettségek – A fogyasztó hitelképességének a hitelező általi értékelésére vonatkozó kötelezettség – Megsértés – Nemzeti szankciórendszer – Hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók – Nem csupán azon rendelkezés fényében történő értékelés, amelyet a nemzeti jogban kifejezetten az említett irányelv átültetése érdekében fogadtak el, hanem e jog valamennyi rendelkezésének fényében is – E rendelkezéseknek a lehető legnagyobb mértékben a 2008/48 irányelv szövege és célkitűzései fényében történő értelmezése
(EUMSZ 288. cikk, harmadik bekezdés; 2008/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (1) bekezdés, és 23. cikk; 93/13 tanácsi rendelet)
(lásd: 30–45. pont és a rendelkező rész)
Összefoglalás
2018. május 23‑án a Varsóban (Lengyelország) székhellyel rendelkező Aasa Polska és KM, egy természetes személy fogyasztói hitelszerződést kötöttek, amelynek teljes visszatérítendő összege 8626,58 PLN (hozzávetőleg 1862 euró) volt. A kölcsönt 24, egyenként 408 PLN (hozzávetőleg 88 euró) összegű részletben kellett visszafizetni. Az e szerződésből eredő követelést az Aasa Polska átruházta a luxembourgi (Luxemburg) székhelyű Ultimo Portfolio Investmentre.
A szóban forgó szerződés megkötésének időpontjában KM‑et, valamint feleségét számos kölcsön‑ és hitelszerződésből eredő kötelezettség terhelte. Az e szerződések összességéből eredő adósságok 457830 PLN (hozzávetőleg 98840 euró) összeget értek el, és a vonatkozó havi törlesztőrészletek 9974,35 PLN‑t (hozzávetőleg 2153 euró) tettek ki. Ugyanezen időpontban KM munkaszerződés alapján állt alkalmazásban, és 2300 PLN (hozzávetőleg 500 euró) összegű munkabérben részesült, miközben házastársa egészségügyi okokból nem dolgozott, és semmilyen jövedelemben nem részesült.
Amint azt a Sąd Rejonowy w Opatowie I Wydział Cywilny (opatówi kerületi bíróság, 1. polgári kollégium, Lengyelország) jelezte, amely előtt a Ultimo Portfolio Investment egy 7139,76 PLN (hozzávetőleg 1540 euró) összegű tartozás tárgyában fordult, az alapügy tárgyát képező szerződést egy hitelközvetítő közbenjárásával kötötték, és az Aasa Polska e szerződés megkötését megelőzően nem ellenőrizte KM vagyoni helyzetét, sem ez utóbbi adósságainak összegét.
A kérdést előterjesztő bíróság rögzíti, hogy a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv ( 1 ) alapján a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelmegállapodás megkötését megelőzően a hitelező az adott esetben a fogyasztótól kapott megfelelő információ és a szükség esetén a vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékelje a fogyasztó hitelképességét. ( 2 ) Egyébiránt ugyanezen irányelv értelmében a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókrendszert kell elfogadniuk e kötelezettség megsértése esetére, meghozva minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy azokat alkalmazzák. ( 3 ) Márpedig e bíróság szerint a hatályos lengyel jog nem biztosítja az említett irányelv által előírt ezen követelmények tiszteletben tartását. A nemzeti szabályozás értelmében ugyanis a fogyasztó hitelképességének vizsgálatára vonatkozó kötelezettség ilyen megsértését kizárólag a szabálysértési törvénykönyvben ( 4 ) előírt bírság kiszabásával szankcionálják.
A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelme alapján eljárva a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a szankcióknak a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv 23. cikkében előírt hatékony, arányos és visszatartó jellege vizsgálatát, többek között a fogyasztó hitelképességének értékelésére vonatkozó, ezen irányelv 8. cikkében előírt kötelezettség be nem tartása esetén, az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének ( 5 ) megfelelően nem kizárólag az említett irányelv átültetése során kifejezetten elfogadott nemzeti jogi rendelkezés figyelembevételével kell elvégezni, hanem e jog rendelkezéseinek összességére tekintettel, és ezeket – amennyire csak lehetséges – ugyanezen irányelv szövegének és céljainak fényében kell értelmezni akképpen, hogy e szankciók megfeleljenek az ezen irányelv 23. cikkében rögzített követelményeknek.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a hitelezőnek a hitelmegállapodás megkötését megelőzően értékelnie kell a fogyasztó hitelképességét. ( 6 ) A Bíróság e tekintetben kiemeli: e kötelezettség arra irányul, hogy felelősséget rójon a hitelezőkre, és el lehessen kerülni azt, hogy nem hitelképes fogyasztóknak nyújtsanak hitelt.
A Bíróság ezt követően a 48/2008 irányelv 23. cikkét értelmezi, amely szerint egyrészt az e kötelezettség átültetése érdekében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciórendszert akként kell megállapítani, hogy a szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek, másrészt a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell hozniuk azok végrehajtásának biztosítására, míg a szankciók kiválasztását a tagállamok mérlegelésére bízzák. E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy a lengyel jog a szabálysértési törvénykönyvből eredő szankción kívül számos egyéb szankciót, többek között polgári jogi szankciókat is előír, amelyeket a nemzeti bíróságok alkalmazhatnak a fogyasztó hitelképességének ellenőrzésére vonatkozó kötelezettség megsértése esetén. ( 7 )
Először is, ami a lengyel jog által előírt bírság hatékony és visszatartó jellegét illeti, a Bíróság megállapítja, hogy bár a bírság kétségkívül visszatartó erejű szankciónak minősülhet, annak enyhe mértéke mindazonáltal elégtelenné teheti e szankciót, és mindenekfelett az ilyen szankció nem tudja kellőképpen hatékony módon biztosítani a fogyasztóknak a túlzott eladósodáshoz és fizetésképtelenséghez kapcsolódó kockázatoktól való megóvását, ami a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv célja, amennyiben nincsenek hatással az olyan fogyasztó helyzetére, akinek hitelképességének értékelése nélkül nyújtottak hitelt.
A Bíróság ugyanakkor másodszor arra emlékeztet, hogy az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. ( 8 ) Következésképpen annak meghatározásához, hogy valamely nemzeti szabályozás megfelelően teljesíti‑e az adott irányelvből eredő kötelezettségeket, figyelembe kell venni mind az ezen irányelv átültetése céljából kifejezetten elfogadott szabályozást, mind a rendelkezésre álló és alkalmazandó jogszabályok összességét. Ebben az összefüggésben a Bíróság pontosítja, hogy a lengyel jogszabályok által a fogyasztók védelme érdekében előírt polgári jogi szankciókat – a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv által e védelemnek tulajdonított különös jelentőségre tekintettel – a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával kell alkalmazni.
A jelen esetben, ami mindenekelőtt a kamatköveteléstől való megfosztást illeti, a Bíróság emlékeztet arra, hogy a nemzeti szabályozásban előírt ilyen típusú szankciót ezen irányelv 23. cikke értelmében arányosnak kell tekinteni azon esetekben, amikor a hitelező megsértett valamely, ezen irányelvvel összefüggésben alapvető fontossággal bíró kötelezettséget, azaz a fogyasztó hitelképességének értékelését.
Ezt követően, ami a szerződés teljesítésének részletekre bontását illeti, a Bíróság hangsúlyozza, hogy az lehetővé teheti a fogyasztó helyzetének figyelembevételét, és annak elkerülését, hogy a fogyasztó különösen káros következményekkel szembesüljön.
Végül a Bíróság rögzíti, hogy a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv 23. cikkében meghatározott követelményeknek való megfelelés érdekében a kérdést előterjesztő bíróság ezen irányelvet a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelvvel ( 9 ) együttesen alkalmazhatja annak érdekében, hogy adott esetben arra a megállapításra jusson, hogy a túlzott költségekre vonatkozó feltételek nem kötik a fogyasztót. Ennek során a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az utóbbi irányelvben előírt szankció alkalmazása nem kedvezőtlenebb‑e a fogyasztó számára, mint a kamatköveteléstől való megfosztásban álló nemzeti szabályozás által előírt egyszerű szankció.
( 1 ) A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o.; HL 2010. L 199., 40. o.; HL 2011. L 234., 46. o.).
( 2 ) Az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése.
( 3 ) Az irányelv 23. cikke.
( 4 ) Az 1971. május 20‑i kodeks Wykroczeń (a szabálysértési törvénykönyv elfogadásáról szóló törvény, a továbbiakban: szabálysértési törvénykönyv) a fogyasztó hitelképességének vizsgálatára vonatkozó kötelezettség elmulasztását az e törvénykönyv 24. cikkében előírt pénzbírság kiszabásával szankcionálja. Ezenkívül a nemzeti szabályozás nem a hitelezők mint kölcsönszerződéseket kötő jogi személyek felelősségének megállapítását írja elő, hanem kizárólag az olyan természetes személyek felelősségét, mint az ügyvezető vagy a hitelező által a fogyasztókkal való szerződéskötésre feljogosított személy.
( 5 ) Az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése előírja, hogy az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
( 6 ) Az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése.
( 7 ) Pontosabban a nemzeti szabályozásban előírt rendelkezések között szerepel a kamatköveteléstől való megfosztás, a szerződés teljesítésének nem kamatozó részletekre bontása és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5–i 93/13/EGK tanácsi irányelvet (HL 1993. L 95., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) és a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, HL 2005. L 149., 22. o.) átültető nemzeti szabályozás alapján bizonyos feltételek semmissége.
( 8 ) Az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése.
( 9 ) Lásd a fenti 7. lábjegyzetet.