–

a Raad van bestuur van het Uitvoeringsinstituut werknemersverzekeringen (Uwv) képviseletében M. Mollee, meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és J. Pavliš, meghatalmazotti minőségben,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és F. van Schaik, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2012. május 22‑i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 149., 4. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o., a továbbiakban: 883/2004 rendelet) 65. cikke (2) és (5) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a K és a Raad van bestuur van het Uitvoeringsinstituut werknemersverzekeringen (Uwv) (a munkavállalók biztosításának kezeléséért felelős intézet igazgatótanácsa, Hollandia; a továbbiakban: munkavállalói biztosítási intézet) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy ez utóbbi megtagadta K‑tól a munkanélküli‑ellátás folyósítását a Holland Királyságtól eltérő tagállamban töltött, munkából való kiesés időtartama után, amely alatt K a másik tagállamtól egészségbiztosítási ellátásban részesült.

3

A 883/2004 rendelet (4) és (45) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:

[…]

4

A 883/2004 rendelet „Fogalommeghatározások” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]”

5

E rendeletnek „A rendelet személyi hatálya” címet viselő 2. cikke (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre [helyesen: a tagállamok valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező állampolgáraira, a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre] – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.”

6

Az említett rendeletnek „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” címet viselő II. címe tartalmazza a rendelet 11–16. cikkét.

7

A 883/2004 rendelet „Általános szabályok” című 11. cikke a (2) bekezdésében így rendelkezik:

„E cím alkalmazásában a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük miatt vagy következtében pénzbeli ellátásokban részesülő személyeket úgy kell tekinteni, mint akik folytatják az említett tevékenységet. Ez nem vonatkozik a rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjakra, illetve munkahelyi balesetek vagy foglalkozási megbetegedések miatt nyújtott nyugdíjakra vagy határozatlan időtartamú kezelést fedező pénzbeli betegségi ellátásokra.”

8

E rendeletnek „Az ellátások egyes csoportjaira vonatkozó különleges rendelkezések” címet viselő III. címe a rendelet 61–65. cikkét tartalmazó 6. fejezetében rendelkezik a munkanélküli‑ellátásokra vonatkozó szabályokról.

9

A 883/2004 rendelet „Munkanélküliek, akik az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban rendelkeztek lakóhellyel” című 65. cikke a (2) és (5) bekezdésében az alábbiakat írja elő:

„(2)   Az a teljes munkanélküli személy, aki a legutóbbi munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenysége során az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezett lakóhellyel, és aki továbbra is abban a tagállamban rendelkezik lakóhellyel, vagy oda visszatér, a lakóhely szerinti tagállam foglalkoztatási szolgálatának rendelkezésére áll. A 64. cikk sérelme nélkül a teljes munkanélküli személy – kiegészítő lépésként – azon tagállam foglalkoztatási szolgálatának is rendelkezésére állhat, amelyben legutóbb munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet folytatott.

A határ menti munkavállalók kivételével az a munkanélküli személy, aki nem tér vissza a lakóhelye szerinti tagállamba, azon tagállam foglalkoztatási szolgálatának rendelkezésére áll, amely tagállam jogszabályainak a hatálya alá legutóbb tartozott.

[…]

(5)   

10

A fellebbező 1979‑ben vándorolt ki Törökországból Hollandiába, ahol 2015‑ig különböző munkáltatóknak dolgozott.

11

2005‑ben családjával együtt Németországban telepedett le.

12

2015. május 1‑jén egy német munkáltatónál kezdett dolgozni Németországban.

13

2015. augusztus 24‑én az alapeljárás fellebbezője beteget jelentett, és ettől a naptól fogva ténylegesen nem dolgozott.

14

Kezdetben továbbra is kapta a munkabérét, majd 2015. október 14‑től Németországban egészségbiztosítási ellátásban részesült.

15

2016. február 2‑án az alapeljárás fellebbezője Hollandiába költözött a testvéréhez, és kérte a németországi népesség‑nyilvántartásból való törlését.

16

2016. február 15‑én németországi munkáltatója megszüntette a munkaszerződését.

17

2016. február 16‑án az alapeljárás fellebbezőjét megműtötték egy németországi kórházban, ahol 2016. február 19‑ig tartózkodott.

18

2016. március 4‑én az alapeljárás fellebbezője fivérének Hollandiában a testvére címén jelentkezett be a népesség‑nyilvántartásba.

19

2016. március 15‑én hatályba lépett az alapeljárás fellebbezője és németországi munkáltatója közötti munkaszerződés felmondása.

20

2016. április 4‑én az illetékes német intézmény úgy ítélte meg, hogy az alapeljárás fellebbezője ismét alkalmas az egészségi állapotának megfelelő munkavégzésre, és ezért megszüntette az egészségbiztosítási ellátás folyósítását.

21

2016. április 22‑én az alapeljárás fellebbezője 2016. április 4‑i hatállyal munkanélküli‑ellátás iránti kérelmet nyújtott be a munkavállalói biztosítási intézethez.

22

2016. július 7‑i határozatával a munkavállalói biztosítási intézet megállapította hatáskörének hiányát az alapeljárás fellebbezőjének munkanélküli‑ellátásokra való jogosultsága tárgyában.

23

Az alapeljárás fellebbezője panaszt nyújtott be e határozattal szemben, amelyet a munkavállalói biztosítási intézet 2016. szeptember 14‑i határozatával elutasított. Ez utóbbi megismételte álláspontját, miszerint nem jogosult dönteni az érintett munkanélküli‑ellátás iránti kérelméről. Álláspontja szerint az e tekintetben hatáskörrel rendelkező tagállam a Németországi Szövetségi Köztársaság mint utolsó foglalkoztatási állam, tekintettel arra, hogy az alapeljárás fellebbezője 2015. augusztus 24‑ig ténylegesen Németországban folytatott munkavállalói tevékenységet, és nem minősült határ menti munkavállalónak.

24

Az alapeljárás fellebbezője e határozattal szemben keresetet indított a rechtbank Overijssel (overijsseli bíróság, Hollandia) előtt, amely azt mint megalapozatlant elutasította. E bíróság megállapította, hogy a munkavállalói biztosítási intézet jogosan állapította meg, hogy az alapeljárás fellebbezője nem minősül határ menti ingázónak, és a 883/2004 rendelet 65. cikke alapján nem jogosult munkanélküli‑ellátásra Hollandiában.

25

A kérdést előterjesztő bíróság, amely a rechtbank Overijssel (overijsseli bíróság) ítélete ellen benyújtott fellebbezés tárgyában jár el, megállapítja, hogy a felek nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy az alapeljárás fellebbezője a 883/2004 rendelet 65. cikkének (2) és (5) bekezdése alapján jogosult‑e Hollandiában munkanélküli‑ellátásra.

26

E tekintetben hangsúlyozza, hogy az alapeljárás fellebbezője Németországban lakott és dolgozott, és 2015. október 14‑től kezdve 2016. április 4‑ig, amikor is teljes munkanélkülivé vált, nem dolgozott, és Németországban egészségbiztosítási ellátásban részesült. Mivel az alapeljárás fellebbezője 2016. február 2‑án Hollandiába helyezte át lakóhelyét, ettől az időponttól kezdve a 883/2004 rendelet 1. cikkének q) és s) pontja szerint illetékes tagállamtól, azaz Németországtól eltérő tagállamban rendelkezik lakóhellyel.

27

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapeljárás azt a kérdést veti fel, hogy a 883/2004 rendelet 65. cikkének (2) és (5) bekezdése alkalmazandó‑e olyan helyzetre, amikor az érintett személy a teljes munkanélkülivé válását megelőzően nem folytatott tényleges munkavállalói tevékenységet az illetékes tagállamban, de betegség miatt nem dolgozott, és ezen a jogcímen az illetékes tagállam által folyósított egészségbiztosítási ellátásban részesült.

28

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az ilyen helyzetet a munkavállalói tevékenység gyakorlásához hasonló jogi helyzetnek kell tekinteni, és ezért erre a kérdésre igenlő választ kell adni. E tekintetben rámutat arra, hogy a 883/2004 rendelet II. címében található 11. cikke az egészségbiztosítási ellátás igénybevételét a munkavállalói tevékenység végzésével egyenértékű helyzetként kezeli, és úgy véli, hogy ezt az egyenértékű helyzetként kezelést említett rendelet 65. cikkének (2) és (5) bekezdése szempontjából is alkalmazni kell. Érvelését azzal indokolja, hogy a „munkavállalói tevékenység gyakorlása” fogalmának logikus és koherens értelmezése megköveteli, hogy ezt a fogalmat az ugyanazon rendelet különböző címeiben szereplő rendelkezésekben azonos módon értelmezzék.

29

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a jelen ügy szempontjából releváns a Bíróság által a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett változata (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 71. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjával összefüggésben kialakított ítélkezési gyakorlata, amely megelőzte a 883/2004 rendelet 65. cikkét (1994. január 27‑iToosey ítélet, C‑287/92, EU:C:1994:27, 13. pont; 1995. június 29‑iVan Gestel ítélet, C‑454/93, EU:C:1995:205, 13., 20. és 24. pont).

30

Emlékeztet arra, hogy ezen ítélkezési gyakorlat szerint az 1408/71 rendelet 71. cikke (1) bekezdése b) pontja ii. alpontjának alkalmazása szempontjából az egyetlen releváns tényező az a körülmény, hogy az érintett személy más tagállamban rendelkezik lakóhellyel, mint amelynek a jogszabályai hatálya alá tartozott az utolsó munkaviszonya idején. A Bíróság továbbá elismerte, hogy ez a rendelkezés olyan személyekre is alkalmazandó, akiknek a munkaviszonya szabadság alapján fennmarad, és akik ezért ténylegesen nem végeznek munkát (1988. szeptember 22‑iBergemann ítélet, 236/87, EU:C:1988:443). A kérdést előterjesztő bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a 883/2004 rendelet 65. cikke nemcsak a legutóbbi munkavállalói tevékenység tényleges gyakorlására vonatkozik, hanem olyan helyzetekre is, amikor az érintett személy nem végez tényleges tevékenységet. E bíróság ezenkívül úgy véli, hogy nem relevánsak annak okai, hogy az érintett személy miért helyezte át lakóhelyét az illetékes tagállamtól eltérő tagállamba.

31

A kérdést előterjesztő bíróság szerint ezt az értelmezést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a Bíróság megállapította, hogy az 1408/71 rendelet 71. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontját szigorúan kell értelmezni, különösen a visszaélések megelőzése érdekében (1977. február 17‑iDi Paolo ítélet, 76/76, EU:C:1977:32, 13. pont). Ez az értelmezés megfelel továbbá az e rendelkezéssel elérni kívánt azon célnak is, hogy a migráns munkavállalók a legkedvezőbb feltételek mellett részesüljenek munkanélküli‑ellátásban (1988. szeptember 22‑iBergemann ítélet, 236/87, EU:C:1988:443, 18. és 20. pont; 1995. június 29‑ivan Gestel ítélet, C‑454/93, EU:C:1995:205, 20. pont). A lakóhely szerinti tagállamhoz fűződő kapcsolat biztosítja ugyanis főszabály szerint a legjobb esélyt az érintett személy számára az ottani munkaerőpiacon történő beilleszkedésre.

32

Tekintettel arra, hogy az előtte folyamatban lévő ügy olyan kérdéseket vet fel, amelyeket nem lehet kétséget kizáróan eldönteni, a Centrale Raad van Beroep (szociális és közszolgálati fellebbviteli bíróság, Hollandia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

33

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2004 rendelet 65. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az a teljes munkanélküli személy, aki a legutóbbi munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenysége során az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezett lakóhellyel, és aki továbbra is abban a tagállamban rendelkezik lakóhellyel, vagy oda visszatér, a lakóhely szerinti tagállam foglalkoztatási szolgálatának rendelkezésére áll.

34

Az említett rendelet 65. cikke (5) bekezdésének a) pontja szerint a (2) bekezdés első és második mondatában említett munkanélküli személy a lakóhely szerinti tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult ellátásokra, mintha munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként folytatott legutóbbi tevékenysége során azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozott volna. Ezen ellátásokat a lakóhely szerinti intézmény biztosítja.

35

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az első kérdést úgy kell értelmezni, mint amely lényegében arra irányul, hogy a 883/2004 rendelet 65. cikkének (2) és (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan helyzetre is alkalmazandó, amikor az érintett személy a teljes munkanélkülivé válását megelőzően az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezett lakóhellyel, és nem folytatott tényleges munkavállalói tevékenységet, hanem betegsége miatt szüneteltette a munkavégzést, és ezen a jogcímen az illetékes tagállam által folyósított egészségbiztosítási ellátásban részesült.

36

Ebből következik, hogy ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, azt kell megállapítani, hogy a 883/2004 rendelet 65. cikkének (2) és (5) bekezdésében szereplő „legutóbbi munkavállalói tevékenysége során” kifejezés kizárólag az érintett személy által az illetékes tagállamban folytatott munkavállalói tevékenység tényleges gyakorlására vonatkozik‑e, vagy olyan helyzetre is vonatkozik, amikor az érintett személy nem végez ténylegesen munkavállalói tevékenységet, hanem az illetékes tagállam által folyósított egészségbiztosítási ellátásban részesül.

37

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 883/2004 rendelet III. címében foglalt 65. cikkének (2) és (5) bekezdése – ellentétben a kérdést előterjesztő bíróság, valamint a cseh és a lengyel kormány állításával – nem értelmezhető az említett rendelet 11. cikkének (2) bekezdésére tekintettel, mivel az utóbbi rendelkezésnek a jelen ítélet 7. pontjában idézett szövegéből kifejezetten kitűnik, hogy az a rendelet II. címének vonatkozásában alkalmazandó.

38

A 883/2004 rendelet 65. cikkének (2) és (5) bekezdésében szereplő „legutóbbi munkavállalói tevékenysége során” szövegrészt ezzel szemben a rendelet 1. cikkének a) pontjára tekintettel kell értelmezni. Ez a rendelkezés a rendelet alkalmazásában a »munkavállalói tevékenység« következő fogalommeghatározását adja: „bármely tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet, amelyet az ilyen tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet fennállásának helye szerinti tagállam szociális biztonsági jogszabályai ilyenként kezelnek”.

39

Ebből következően az a helyzet, amikor az érintett személy az illetékes tagállamban nem folytat tényleges munkavállalói tevékenységet, hanem betegsége miatt szünetelteti a munkavégzést, és ezen a jogcímen az illetékes tagállam által folyósított egészségbiztosítási ellátásban részesül, a munkavállalói tevékenységet végző és ebből következően a 883/2004 rendelet 65. cikke (2) és (5) bekezdésének hatálya alá tartozó személyéhez hasonló jogi helyzetnek tekinthető, ha az illetékes tagállam nemzeti joga szerint az ilyen ellátások igénybevételét a munkavállalói tevékenységgel egyenértékű helyzetként kell kezelni.

40

Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 883/2004 rendelet 65. cikkének (2) és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az arra a helyzetre is alkalmazandó, amikor az érintett személy a teljes munkanélkülivé válását megelőzően az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezett lakóhellyel, és nem folytatott tényleges munkavállalói tevékenységet, hanem betegsége miatt szüneteltette a munkavégzést, és ezen a jogcímen az illetékes tagállam által folyósított egészségbiztosítási ellátásban részesült, feltéve azonban, hogy az illetékes tagállam nemzeti joga szerint az ilyen ellátások igénybevételét a munkavállalói tevékenységgel egyenértékű helyzetként kell kezelni.

41

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 883/2004 rendelet 65. cikkének (2) és (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés alkalmazása szempontjából relevánsak azok a – például családi – okok, amelyek miatt az érintett személy lakóhelyét az illetékes tagállamtól eltérő tagállamba helyezte át.

42

Fontos megjegyezni, hogy e rendelkezésnek a jelen ítélet 33. és 34. pontjában ismertetett szövegéből nem következik, hogy az érintett személy lakóhelyének áthelyezésével kapcsolatos okoknak e tekintetben bármilyen jelentőségük lenne. Emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2004 rendelet (4) és (45) preambulumbekezdése szerint e rendelet célja a tagállamokban alkalmazott szociális biztonsági rendszerek összehangolása a személyek szabad mozgása hatékony gyakorlásának a biztosítása érdekében. Ez a rendelet korszerűsítette és egyszerűsítette az 1408/71 rendeletben foglalt szabályokat, miközben megőrizte ez utóbbi rendelet célját (lásd ebben az értelemben: 2018. március 21‑iKlein Schiphorst ítélet, C‑551/16, EU:C:2018:200, 31. pont).

43

Az 1408/71 rendelet 71. cikkével összefüggésben kialakított állandó ítélkezési gyakorlatból – amely a fentiekre tekintettel átültethető a 883/2004 rendelet 65. cikkére, mivel e rendelkezés az említett 71. cikket váltotta fel – az következik, hogy ez utóbbi célja, hogy az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező munkanélküli személyek számára a legkedvezőbb feltételeket teremtse meg az álláskereséshez (1988. szeptember 22‑iBergemann ítélet, 236/87, EU:C:1988:443, 18. pont; 1992. július 8‑iKnoch ítélet, C‑102/91, EU:C:1992:303, 14. pont; 1995. június 29‑ivan Gestel ítélet, C‑454/93, EU:C:1995:205, 20. pont).

44

Ha tehát a 883/2004 rendelet 65. cikkének (2) és (5) bekezdését úgy kellene értelmezni, hogy az csak azokra a személyekre alkalmazandó, akik bizonyos – például családi – okokból helyezték át lakóhelyüket, akkor ez korlátozná a rendelkezés hatályát, és ezáltal megnehezítené az érintett személyek számára, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamban találjanak munkát, ahol vélhetően a legkedvezőbb feltételek mellett tudnának új állást keresni, ráadásul a lakóhely áthelyezésének rendszerint több oka is van. Az ilyen értelmezés tehát ellentétes lenne az említett rendelkezéssel elérni kívánt céllal.

45

Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 883/2004 rendelet 65. cikkének (2) és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés alkalmazása szempontjából nem kell figyelembe venni azokat a – például családi – okokat, amelyek miatt az érintett személy a lakóhelyét az illetékes tagállamtól eltérő tagállamba helyezte át.

46

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: