–

a német kormány képviseletében J. Möller és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és D. Schaffrin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 24. o.) 4. cikke (1) bekezdése első albekezdése c) pontjának és 16. cikke (1) bekezdése b) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Bundesrepublik Deutschland (Németországi Szövetségi Köztársaság) és XC szír állampolgár között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság elutasította XC családegyesítési célú nemzeti vízum kiadása iránti kérelmét.

3

A 2003/86 irányelv (2), (4), (6), (8) és (9) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

4

A 2003/86 irányelv 1. cikkének a szövege a következő:

„Ezen irányelv célja a családegyesítési jognak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országok állampolgárai által történő gyakorlása feltételeinek meghatározása.”

5

Ezen irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

6

Az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok – ezen irányelv alapján és a IV. fejezetben, valamint a 16. cikkben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel – a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezik:

[…]

[…]

Az e cikkben említett kiskorú gyermekek életkora nem haladhatja meg az érintett tagállam joga által megállapított nagykorúsági életkort, és nem lehetnek házasok.

[…]”

7

Ugyanezen irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok határozzák meg, hogy a családegyesítési jog gyakorlása érdekében a beutazásra és a tartózkodásra irányuló kérelmet az érintett tagállam illetékes hatóságaihoz a családegyesítő vagy a családtag, illetve a családtagok nyújtsák‑e be.

[…]

(5)   A kérelem elbírálása során a tagállamok megfelelő figyelmet fordítanak a kiskorú gyermekek érdekeire [helyesen: mindenek felett álló érdekeire].”

8

A 2003/86 irányelv 10. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha a menekült kísérő nélküli kiskorú, a tagállamok:

[…]”

9

Ezen irányelv 16. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A tagállamok a következő körülmények esetében elutasíthatják a családegyesítési célú beutazási és tartózkodási kérelmet, vagy adott esetben visszavonhatják a családtag tartózkodási engedélyét, illetve elutasíthatják [helyesen: megtagadhatják] annak megújítását:

[…]

[…]

10

Az említett irányelv 17. cikke értelmében:

„A tagállamok megfelelően figyelembe veszik az érintett személy családi kapcsolatainak jellegét és szilárdságát, a tagállamban való tartózkodásának időtartamát és a származási országával való családi, kulturális és társadalmi kapcsolatai fennállását, amennyiben egy kérelmet elutasítanak, tartózkodási engedélyt visszavonnak, vagy annak megújítását megtagadják, vagy amennyiben úgy határoznak, hogy a családegyesítő vagy családtagjai kiutasítását rendelik el.”

11

A 2008. február 25‑i Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet (a külföldieknek az országban való tartózkodásáról, munkavállalásáról és integrációjáról szóló törvény; BGBl. 2008 I, 162. o.) alapjogviták tekintetében alkalmazandó változata (a továbbiakban: AufenthG) a 6. §‑ának (3) bekezdésében kimondja:

„A huzamos tartózkodáshoz a szövetségi területre érvényes olyan vízum (nemzeti vízum) szükséges, amelyet az e területre történő beutazás előtt adnak ki. E vízumot a tartózkodási engedélyre, az EU‑kékkártyára, ICT‑kártyára, a letelepedési engedélyre és az EK huzamos tartózkodási engedélyre vonatkozó hatályos előírásoknak megfelelően bocsátják ki. […]”

12

E törvény „Humanitárius okokból való tartózkodás” című 25. §‑ának (2) bekezdése a következőket mondja ki:

„A külföldi részére ideiglenes tartózkodási engedélyt kell kiállítani, ha a Bundesamt für Migration und Flüchtlinge [(szövetségi migrációs és menekültügyi hivatal, Németország)] elismerte az Asylgesetz [(menedékjogról szóló törvény)] 3. §‑ának (1) bekezdése értelmében vett menekült jogállást vagy a menedékjogról szóló törvény 4. §‑ának (1) bekezdése értelmében vett kiegészítő védelmi jogállást. […]”

13

Az AufenthG‑nek „A gyermekek családegyesítése” című 32. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A külföldi nőtlen/hajadon kiskorú gyermeke részére tartózkodási engedélyt kell kiállítani, ha mindkét szülő vagy a kizárólagos szülői felügyeletet gyakorló szülő a következő tartózkodási engedélyek egyikével rendelkezik:

[…]

2. a 25. § (1) bekezdése vagy (2) bekezdése első mondatának első fordulata szerinti tartózkodási engedély

[…]”

14

E törvénynek „A szülők és más családtagok családegyesítése” című 36. §‑a pontosítja:

„(1)   A 23. § (4) bekezdése, a 25. § (1) bekezdése vagy (2) bekezdése első mondatának első fordulata alapján tartózkodási engedéllyel, a 26. § (3) bekezdése alapján letelepedési engedéllyel vagy a tartózkodási engedélynek a 25. § (2) bekezdése első mondatának második fordulata alapján történő kiadását követően a 26. § (4) bekezdése alapján letelepedési engedéllyel rendelkező kiskorú külföldi szülei részére a tartózkodási engedélyt az 5. § (1) bekezdésének 1. pontjától és a 29. § (1) bekezdésének 2. pontjától eltérve meg kell adni, ha szülői felügyeletet gyakorló szülő nem tartózkodik a Németországi Szövetségi Köztársaság területén.

(2)   A külföldi további családtagjai részére családegyesítési célú tartózkodási engedély akkor adható ki, ha az a rendkívüli nehézségek elkerülése érdekében szükséges. A nagykorú családtagokra a 30. § (3) bekezdését és a 31. §‑t, a kiskorú családtagokra a 34. §‑t megfelelően alkalmazni kell.”

15

XC, 1999. január 1‑jén született és több éve Törökországban élő szíriai állampolgár, nemzeti vízum kiadását kérte az apjával való családegyesítés céljából, aki Németországban menekült jogállást kapott.

16

Anyja elhunyt. Apja 2015‑ben érkezett Németországba, ahol 2016 áprilisában nyújtott be menedékjog iránti hivatalos kérelmet. A szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal 2017 júliusában menekült jogállást nyújtott XC apjának, miután helyt adott az utóbbi által benyújtott jogorvoslati kérelemnek. Az idegenrendészeti hatóság az AufenthG 25. §‑ának (2) bekezdése alapján 2017 szeptemberében három évre szóló, határozott időre szóló tartózkodási engedélyt állított ki számára.

17

2017. augusztus 10‑én XC, aki 2017. január 1‑jén nagykorúvá vált, a Németországi Szövetségi Köztársaság isztambuli (Törökország) főkonzulátusán nemzeti vízumot kért a németországi lakóhellyel rendelkező apjával történő családegyesítés céljából. E főkonzulátus megtagadta a kért vízum kiadását, legutóbb a felülvizsgálat iránti kérelmet elutasító 2017. december 11‑i határozatával. A főkonzulátus úgy ítélte meg, hogy nem teljesülnek az AufenthG 32. §‑ában előírt feltételek, mivel XC nagykorúvá vált azt megelőzően, hogy apja menekültként megkapta volna a tartózkodási engedélyt. Az említett főkonzulátus szerint továbbá az AufenthG 36. §‑ának (2) bekezdése értelmében a nagykorú gyermekek családegyesítéséhez túlzott nehézségek fennállása szükséges, ami a jelen ügyben nem valósul meg, mivel semmi nem utal arra, hogy a felperes Törökországban nem volt képes önálló életet folytatni.

18

2019. március 12‑i ítéletével a Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság, Németország) helyt adott az XC által a főkonzulátus e határozata ellen benyújtott keresetnek, és arra kötelezte a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy adjon ki a felperes számára családegyesítés céljából vízumot. Határozatát azzal indokolta, hogy a 2018. április 12‑iA és S ítélet (C‑550/16, EU:C:2018:248) szerint, amely a szülőknek egy kísérő nélküli kiskorú menekülttel való családegyesítésére vonatkozik, és amely átültethető az ahhoz képest fordított, a jelen ügyben fennálló helyzetre, amelyben a gyermek menekült jogállással rendelkező szülővel való családegyesítéséről van szó, a XC kiskorú minőségének értékelése szempontjából meghatározó időpont az apa által benyújtott menedékjog iránti kérelem időpontja, és nem a családegyesítési célú vízumkérelem időpontja. A 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése [első albekezdésének] b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a családegyesítő gyermekét akkor kell kiskorúnak tekinteni, ha a menedékjog iránti kérelem családegyesítő általi benyújtásakor kiskorú volt. Ezenkívül a Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság) szerint a gyermekek családegyesítése esetén sem a tagállamok mérlegelésére van bízva az érintett gyermek kiskorú minőségének értékelése szempontjából releváns időpont meghatározása, hanem annak ezen irányelv önálló értelmezéséből kell következnie. E bíróság pontosította, hogy a családegyesítési jog hatékony érvényesülése megkérdőjeleződne, valamint sérülne a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód elve, ha az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szempontjából az érintett gyermek kiskorú minőségének értékelésekor megállapított időpont a gyermek vízumkérelmének benyújtása lenne. Az említett bíróság kiemelte, hogy a jelen ügyben XC vízumkérelmét a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megköveteltek szerint, az azt követő három hónapon belül nyújtotta be, hogy az eredeti tartózkodási jog jogosultja számára elismerték a menekült jogállást.

19

A Németországi Szövetségi Köztársaság az említett ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) előtt. Kérelme alátámasztása érdekében arra hivatkozik, hogy a 2018. április 12‑iA és S ítélet (C‑550/16,EU:C:2018:248) alapjául szolgáló ügy a jelen ügyétől eltérő tényállásra, valamint a 2003/86 irányelv egy másik rendelkezésének értelmezésére vonatkozott, mint amely a jelen ügy tárgyát képezi. Álláspontja szerint a Bíróságnak az ezen irányelv 2. cikke f) pontjának értelmezésére vonatkozó megfontolásai nem alkalmazhatók az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdése [első albekezdése] c) pontjának értelmezésére, annál is inkább, mert ezen utóbbi rendelkezés kifejezetten a tagállamok jogára utal.

20

A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) megjegyzi, hogy XC a nemzeti jog alapján nem jogosult a kért vízumra, mivel e jog értelmében ennek akadálya, hogy e kérelem benyújtását megelőzően elérte a nagykorúságát. A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) mindazonáltal kételyeket táplál a nemzeti szabályozásnak a 2003/86 irányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően. A kérdést előterjesztő bíróságban felmerül többek között az, hogy a jelen esetre alkalmazható‑e a 2018. április 12‑iA és S ítéletben (C‑550/16, EU:C:2018:248) elfogadott megoldás, amely szerint ezen irányelv 2. cikkének bevezető fordulata és f) pontja értelmében, ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összefüggésben, „kiskorúnak” kell minősíteni az olyan, harmadik ország állampolgárságával rendelkező vagy hontalan személyt, aki 18. életévét még nem töltötte be abban az időpontban, amikor a tagállam területére érkezett és a menedékjog iránti kérelmét ezen államban benyújtotta, de aki a menekültügyi eljárás során nagykorúvá válik, és ezt követően menekült jogállást ismernek el a számára.

21

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság kételyeket táplál e tekintetben, lévén az említett ítélet szülőknek egy, a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontja és 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett kísérő nélküli kiskorú menekülttel való családegyesítésre vonatkozott. Az alapügyben ezzel szemben az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezéséről van szó, amely a gyermekeknek az olyan harmadik országbeli állampolgárral való családegyesítését szabályozza, aki a tagállamban menekült jogállást szerzett, és ennek folytán tartózkodási engedéllyel rendelkezik.

22

Ezenkívül e bíróság arra keresi a választ, hogy milyen kritériumok alapján kell értékelnie, hogy teljesül‑e a valódi családi kötelék követelménye, amelyhez az említett irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja a családegyesítési jogot köti.

23

A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) e körülmények között határozott úgy, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24

A Bíróság elnöke 2020. augusztus 3‑i határozatával kérdést intézett a kérdést előterjesztő bírósághoz arra vonatkozóan, hogy fenn kívánja‑e tartani előzetes döntéshozatal iránti kérelmét a 2020. július 16‑iÉtat belge (Családegyesítés – Kiskorú gyermek) ítélet (C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577) tükrében.

25

2020. szeptember 8‑i, a Bíróság Hivatalához 2020. szeptember 9‑én érkezett határozatával az említett bíróság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy e kérelmet fenn kívánja tartani, mivel úgy ítéli meg, hogy ez az ítélet nem válaszolja meg kellőképpen a jelen ügyben felvetett kérdéseket.

26

2021. május 12‑én a Bíróság az eljárási szabályzata 61. cikkének (1) bekezdése alapján kérdést intézett a német kormányhoz, amelyben felhívta, hogy foglaljon állást a 2018. április 12‑iA és S ítélet (C‑550/16, EU:C:2018:248) által az első kérdés megválaszolása szempontjából esetlegesen kifejtett hatásról. 2021. június 21‑én a német kormány választ nyújtott be a Bíróság által feltett kérdésre.

27

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontját, hogy annak meghatározásához, hogy a menekült jogállással rendelkező családegyesítő gyermeke e rendelkezés értelmében kiskorú gyermeknek minősül‑e, amennyiben e gyermek nagykorúvá vált a családegyesítő szülő menekült jogállásának elismerését és a családegyesítés iránti kérelem benyújtását megelőzően, azt az időpontot kell‑e figyelembe venni, amikor a családegyesítő szülő a menekült jogállás elismerése iránti kérelmét benyújtotta.

28

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy e kérdés az alapügy sajátos körülményeiből ered, amennyiben az érintett gyermek kiskorú volt, amikor apja 2016 áprilisában benyújtotta menedékjog iránti kérelmét, de nagykorúvá vált azt megelőzően, hogy apja 2017 júliusában menekült jogállást kapott, mivel ez utóbbi kérelmét az illetékes német hatóságok eredetileg elutasították, vagyis azt megelőzően, hogy az érintett szülőnek módjában állt volna családegyesítési célú beutazási és tartózkodási kérelem benyújtása, amelyre 2017. augusztus 10‑én került sor.

29

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, amint az a Bíróság jelen ítélet 25. pontjában említett kérdésére adott válaszból kitűnik, hogy az alapügy eltér a 2020. július 16‑iÉtat belge (Családegyesítés – Kiskorú gyermek) ítélethez (C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577) vezető ügytől, különösen az ezen ítélethez vezető ügy és a jelen ügy ténybeli és jogi hátterét illetően. Az említett bíróság rámutat különösen arra, hogy noha az említett ítéletben a Bíróság kifejtette, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározása érdekében, hogy valamely harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy az e rendelkezés értelmében vett kiskorú gyermeknek minősül‑e, abból az időpontból kell kiindulni, amikor a kiskorú gyermek javára a menedékjog iránti kérelmet benyújtották, és nem abból az időpontból, amikor az illetékes hatóságok e kérelmet elutasították, adott esetben az ilyen kérelmet elutasító határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelmet követően, nem nyújtott választ arra a kérdésre, hogy egy gyermeknek a menekült jogállással rendelkező szülővel való családegyesítése esetén figyelembe vehető‑e a gyermek javára családegyesítési célú beutazási és tartózkodási kérelem benyújtásánál korábbi időpont, nevezetesen az e szülő által benyújtott kérelem benyújtásának időpontja, tekintettel arra, hogy e kérdés az említett ügyek szempontjából nem volt releváns.

30

Felmerül tehát a kérdés, hogy az említett sajátos körülményekre tekintettel a jelen ügyben alkalmazható‑e a Bíróság által a 2020. július 16‑iÉtat belge (Családegyesítés – Kiskorú gyermek) (C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577) ítéletben a menekült jogállással rendelkező kérelmező gyermeke kiskorú minőségének értékelése szempontjából meghatározó időpontra vonatkozóan alkalmazott elfogadott megoldás.

31

Ezért véli úgy a kérdést előterjesztő bíróság, hogy a 2020. július 16‑iÉtat belge (Családegyesítés – Kiskorú gyermek) (C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577) ítélet nem tárgyalja azt a kérdést, hogy a jelen ügyben alkalmazható‑e a Bíróság által a 2018. április 12‑iA és S ítéletben (C‑550/16, EU:C:2018:248), alkalmazott, a jelen ítélet 20. pontjában bemutatott megoldás.

32

Az első kérdésre ezen előzetes megjegyzésekre figyelemmel kell választ adni.

33

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/86 irányelv által követett célkitűzés a családegyesítés elősegítése, és az említett irányelv ezen túlmenően a harmadik országok állampolgárait és különösen a kiskorúakat kívánja védelemben részesíteni (2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Ebben az összefüggésben az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a tagállamok részére pontos, pozitív kötelezettségeket ír elő, amelyeknek világosan meghatározott alanyi jogok felelnek meg. Ugyanezen irányelv az általa meghatározott esetekben a tagállamok részére mérlegelési mozgástér nélkül előírja a családegyesítő bizonyos családtagjai családegyesítésének engedélyezését (2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

A családegyesítő azon családtagjainak sorában, akiknek beutazását és tartózkodását engedélyeznie kell az érintett tagállamnak, szerepelnek a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja szerint „a családegyesítő kiskorú gyermekei, beleértve örökbe fogadott gyermekeit is, ha a családegyesítő szülői felügyeleti joggal rendelkezik, és a kiskorú gyermekek az ő eltartottjai”.

36

E tekintetben, jóllehet a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése meghatározza, hogy a kiskorú gyermekek életkora nem haladhatja meg az érintett tagállam joga által megállapított nagykorúsági életkort, nem pontosítja azt az időpontot, amelyből az e feltétel teljesülésének vizsgálata érdekében ki kell indulni, és ez utóbbi tekintetben nem is utal a tagállamok jogára (2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Noha az említett rendelkezésnek megfelelően a tagállamok mérlegelésére hagyják a nagykorúsági életkor meghatározását, semmilyen mérlegelési mozgástér nem biztosítható számukra azon időpont meghatározását illetően, amelyből a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja szempontjából a kérelmező életkorának értékeléséhez ki kell indulni. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy mind az uniós jog egységes alkalmazása, mind az egyenlőség elve követelményeinek megfelelően jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést rendes körülmények között az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve többek között a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Amint azt a jelen ítélet 33. pontja felidézi, a 2003/86 irányelv által követett célkitűzés a családegyesítés elősegítése. Ennek érdekében – amint azt az irányelv 1. cikke pontosítja – ez az irányelv meghatározza a családegyesítési jognak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országok állampolgárai által történő gyakorlásának feltételeit.

39

Ezenkívül az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 51. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok, amennyiben az Unió jogát hajtják végre, saját hatáskörükben és a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök korlátain belül tiszteletben tartják az ebben a Chartában foglalt jogokat és betartják az abban foglalt elveket, valamint előmozdítják azok alkalmazását.

40

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a tagállamoknak, és különösen bíróságaiknak amellett hogy saját nemzeti jogukat az uniós joggal összhangban kell értelmezniük, arra is ügyelniük kell, hogy a másodlagos jog valamely szabályának ne olyan értelmezését vegyék alapul, amely ellentétes az uniós jogrend révén védelemben részesített alapvető jogokkal (2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Egyébiránt a Charta 7. cikke elismeri a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot. A Charta e 7. cikkét a 24. cikkének (2) bekezdésében elismert, a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételére vonatkozó kötelezettséggel összefüggésben kell értelmezni, figyelembe véve a gyermeknek a mindkét szülőjével való rendszeres és személyes kapcsolattartásra vonatkozó, ugyanezen cikk (3) bekezdésében kifejezett szükségét (2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Következésképpen a 2003/86 irányelv rendelkezéseit akként kell értelmezni és alkalmazni a Charta 7. cikkének és 24. cikke (2) és (3) bekezdésének fényében, amint az következik egyébiránt ezen irányelv (2) preambulumbekezdéséből és 5. cikkének (5) bekezdéséből, hogy azok arra kötelezik a tagállamokat, hogy a családegyesítés iránti kérelmeket az érintett gyermekek érdekeinek figyelembevételével vizsgálják a családi élet elősegítése érdekében (2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy noha a német jog nem követeli meg, hogy a gyermek a családegyesítés iránti kérelemről szóló határozat meghozatalának időpontjában kiskorú legyen, e gyermeknek kérelme benyújtásakor és abban az időpontban is kiskorúnak kell lennie, amikor a szülő megkapja a családegyesítésre jogosító tartózkodási engedélyt.

44

Ebben az összefüggésben XC csak akkor hivatkozhat a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjára, és így csak akkor vezethet számára kedvező eredményre a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás, ha kiskorú minőségét akkor kell meghatározni, amikor apja menedékjogot kért.

45

E tekintetben először is hangsúlyozni kell, hogy a menedékkérő gyermeke csak akkor nyújthat be érvényesen családegyesítés iránti kérelmet a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja alapján, ha a menedékkérő szülő menekült jogállás iránti kérelméről már végleges határozat született. Amint azt a Bíróság már megállapította, e feltételt könnyen magyarázza az, hogy az ilyen határozat elfogadását megelőzően lehetetlen bizonyossággal megállapítani, hogy az érintett teljesíti‑e a menekültként való elismerés feltételeit, ami pedig a családegyesítéshez való jog feltétele (lásd ebben az értelemben: 2018. április 12‑iA és S ítélet, C‑550/16, EU:C:2018:248, 51. és 63. pont).

46

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a menekült jogállás elismerése deklaratív aktus, így a menekültet megilleti az a jog, hogy menekülti jogállást elismerjék, mégpedig még az e tekintetben elfogadott határozat előtt (lásd ebben az értelemben: 2018. április 12‑iA és S ítélet, C‑550/16, EU:C:2018:248, 53. és 54. pont).

47

Amint arra a főtanácsnok emlékeztetett indítványának 42. pontjában, ugyancsak a 2018. április 12‑iA és S ítéletből (C‑550/16, EU:C:2018:248) és a 2020. július 16‑iÉtat belge (Családegyesítés – Kiskorú gyermek) ítéletből (C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577) következik, hogy a kiskorú gyermekek családegyesítési jogát nem lehet a nemzetközi védelem iránti vagy a családegyesítés iránti kérelmekről való határozathozatalhoz szükséges idő elteltével korlátozni.

48

Márpedig meg kell állapítani, hogy az érintett tagállam illetékes hatósága által családegyesítési célból az e tagállam területére való beutazás és ott‑tartózkodás iránti kérelemről való döntés időpontjának olyan időpontként való figyelembevétele, amelyből a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdése c) pontjának alkalmazása szempontjából a kérelmező vagy adott esetben a családegyesítő életkorának értékeléséhez ki kell indulni, nem felel meg sem az ezen irányelv által követett célkitűzéseknek, amelyek a családegyesítés elősegítésére és a menekültek számára különös védelem nyújtására irányulnak, sem pedig a Charta családi élet tiszteletben tartásáról szóló 7. cikkéből, valamint 24. cikkének (2) bekezdéséből eredő követelményeknek, mivel ez utóbbi rendelkezés megköveteli, hogy a gyermekekre vonatkozó, különösen a tagállamok által az említett irányelv alkalmazása során hozott valamennyi aktus esetében a gyermek mindenek felett álló érdeke alapvető megfontolást jelentsen (lásd analógia útján: 2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 36. pont).

49

Az illetékes nemzeti hatóságokat és bíróságokat ugyanis nem ösztönöznék arra, hogy a kiskorúak szüleinek a kérelmeit e kiskorúak sérülékenységének a figyelembevétele érdekében a szükséges sürgősséggel, prioritásként kezeljék, és ezért olyan módon járhatnak el, amely veszélyezteti mind a szülőnek a kiskorú gyermekével, mind ezen utóbbinak a családtagjával fennálló családi élethez való jogot (lásd, analógia útján: 2018. április 12‑iA és S ítélet, C‑550/16, EU:C:2018:248; 2021. szeptember 9‑iBundesrepublik Deutschland [Családtag] ítélet, C‑768/19, EU:C:2021:709, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

Ezenfelül az ilyen értelmezés ellentétes volna az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvével, amennyiben nem tenné lehetővé, hogy időrendi szempontból ugyanabban a helyzetben lévő valamennyi kérelmező számára azonos és előre látható elbánást biztosítsanak, mivel az ilyen értelmezés ahhoz vezetne, hogy a családegyesítés iránti kérelem sikerességét főként a nemzeti közigazgatásnak vagy bíróságoknak felróható körülményektől, különösen a kérelem elbírálásának gyorsaságától vagy az ilyen kérelmet elutasító határozat ellen indított keresetről való döntés gyorsaságától, nem pedig a kérelmezőnek felróható körülményektől tennék függővé (lásd analógia útján: 2018. április 12‑iA és S ítélet, C‑550/16, EU:C:2018:248, 55. és 60. pont).

51

Egyébiránt az említett értelmezés – amennyiben az azzal a hatással jár, hogy a családegyesítési jogot véletlenszerű és előre nem látható, teljes mértékben az érintett tagállam illetékes nemzeti hatóságainak és bíróságainak felróható körülményektől teszi függővé – a családegyesítés iránti kérelmek elbírálásának a tagállamok közötti, valamint az egy és ugyanazon tagállamon belüli jelentős eltéréseihez vezethet (lásd analógia útján: 2020. július 16‑iÉtat belge (Családegyesítés – Kiskorú gyermek) ítélet (C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 43. pont).

52

Ebből az következik, hogy a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának az irányelv 2. cikke bevezető fordulatával és f) pontjával összefüggésben történő értelmezésének megalapozásához a 2018. április 12‑iA és S ítéletben (C‑550/16, EU:C:2018:248) alkalmazott okokhoz lényegében hasonló okokból kell figyelembe venni a családegyesítő menedékjog iránti kérelme benyújtásának időpontját annak meghatározásához, hogy a családegyesítő menekült jogállással rendelkező gyermeke a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja értelmében kiskorú‑e, amennyiben e gyermek nagykorúvá vált a menekült jogállás családegyesítőnek való elismerése és a családegyesítés iránti kérelem benyújtását megelőzően. Kizárólag ezen időpont figyelembevétele felel meg ezen irányelv céljainak, valamint az uniós jogrend által védett alapvető jogoknak. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy e kérelemről közvetlenül annak benyújtását követően, vagy pedig – mint az alapügyben – az említett kérelmet elutasító határozat megsemmisítését követően hoznak határozatot.

53

E tekintetben pontosítani kell mindazonáltal, hogy ilyen helyzetben a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja alapján benyújtott családegyesítés iránti kérelmet észszerű határidőn belül, azaz a családegyesítő szülő menekült jogállásának megadásától számított három hónapon belül kell benyújtani.

54

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározásához, hogy a menekült jogállással rendelkező családegyesítő gyermeke e rendelkezés értelmében kiskorú gyermeknek minősül‑e, amennyiben e gyermek nagykorúvá vált a családegyesítő szülő menekültként való elismerését és a családegyesítés iránti kérelem benyújtását megelőzően, azt az időpontot kell figyelembe venni, amikor a családegyesítő szülő a menekült jogállás elismerése iránti kérelmét benyújtotta, feltéve hogy a családegyesítés iránti kérelmet a családegyesítő szülő menekült jogállásának megadásától számított három hónapon belül nyújtották be.

55

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy melyek az annak megállapításához szükséges feltételek, hogy kiskorú gyermeknek menekült jogállással rendelkező szülővel való családegyesítése esetén a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett valódi családi kötelék áll fenn, ha e gyermek nagykorúvá vált a családegyesítő menekültként való elismerését és a családegyesítés iránti kérelem benyújtását megelőzően.

56

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével különösen annak pontosítását kéri a Bíróságtól, hogy a törvényes szülő–gyermek viszony elegendő‑e, vagy a tényleges családi élet is szükséges‑e, és ebben az esetben ennek milyen intenzitásúnak kell lennie. E bíróság arra is választ vár, hogy a családegyesítés megköveteli‑e, hogy a gyermeknek az érintett tagállam területére való beutazását követően a családi élet újra folytatódjon ez utóbbi tagállamban.

57

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy elutasítsák a családegyesítési kérelmet, visszavonják az e jogcímen megadott tartózkodási engedélyt, vagy megtagadják annak megújítását, ha a családegyesítő és családtagjai nincsenek vagy már nincsenek valódi házastársi vagy családi kapcsolatban. E rendelkezés azonban nem állapít meg olyan kritériumokat, amelyek lehetővé tennék az ilyen valódi családi kapcsolatok fennállásának értékelését az érintett családi kapcsolatok intenzitását illetően. Ezenkívül e rendelkezés e tekintetben nem utal a tagállamok jogára sem.

58

Amint arra a jelen ítélet 37. pontja emlékeztetett, mind az uniós jog egységes alkalmazása, mind az egyenlőség elve követelményeinek megfelelően jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve többek között a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját.

59

Márpedig meg kell állapítani, hogy a 2003/86 irányelv, (6) preambulumbekezdésének megfelelően, a család védelmére és a családi élet családegyesítés útján történő megőrzésének vagy kialakításának biztosítására irányul. Ezenkívül, ezen irányelv (4) preambulumbekezdése értelmében, a családegyesítés a családi élet lehetővé tételének szükséges eszköze, és segít kialakítani a társadalmi‑kulturális stabilitást.

60

Egyébiránt, amint arra a jelen ítélet 42. pontja emlékeztetett, a családegyesítésre vonatkozó intézkedéseknek, ideértve az ezen irányelv 16. cikkében előírt intézkedéseket, tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat, köztük a magánélet és a családi élet tiszteletben tartásához való, a Charta 7. cikkében és 24. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt jogokat, amely cikkek arra kötelezik a tagállamokat, hogy a családegyesítés iránti kérelmeket az érintett gyermekek érdekeinek figyelembevételével vizsgálják a családi élet elősegítése érdekében.

61

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a 2003/86 irányelv (8) preambulumbekezdése értelmében különös figyelmet kell fordítani a menekültek helyzetére, a tekintetben, hogy milyen okok miatt kellett országukat elhagyniuk, és milyen okok akadályozták meg azt, hogy ott rendes családi életet éljenek. Ezért állapít meg ezen irányelv előnyösebb feltételeket a menekültek számára családegyesítési joguk gyakorlása tekintetében.

62

Végül, a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett valódi családi kapcsolat fennállásának megállapításához szükséges feltételek értékelése – amint az egyébként ezen irányelv 17. cikkéből kitűnik – az egyes esetekben releváns tényezők összességének segítségével és az említett irányelv által követett célkitűzések fényében esetről esetre történő értékelést igényel.

63

E tekintetben önmagában a törvényes szülő–gyermek kapcsolat nem elégséges a valódi családi kapcsolat megállapításához. Ugyanis, bár a 2003/86 irányelv és a Charta releváns rendelkezései védik a családi élethez való jogot, és előmozdítják annak fenntartását, főszabály szerint e jog jogosultjaira bízzák annak eldöntését, hogy hogyan kívánják élni a családi életüket, és különösen nem írnak elő semmilyen követelményt a családi kapcsolatuk intenzitását illetően (lásd analógia útján: 2021. szeptember 9‑iBundesrepublik Deutschland [Családtag] ítélet, C‑768/19, EU:C:2021:709, 58. pont).

64

A jelen ügyben egyrészt nem vitatott, hogy XC még kiskorú volt abban az időpontban, amikor apjának el kellett hagynia származási országát, és így ez utóbbinak a 2003/86 irányelv (9) preambulumbekezdésében említett családmagjához tartozott, amelyre ugyanezen preambulumbekezdés szerint „minden esetben” alkalmazandó a családegyesítés. Márpedig, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében, semmi nem utal arra, hogy az érintettek az apa elmenekülését megelőző időszakban ne éltek volna valódi családi kötelékben.

65

Másrészt figyelembe kell venni azt, hogy a jelen ügyben XC és apja nem tudott valódi családi életet folytatni azon, külön töltött időszak folyamán, amely többek között az apa sajátos, menekülti helyzetéből adódott, következésképpen önmagában e körülmény alapján nem megállapítható, hogy nem áll fenn a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett valódi családi kapcsolat. Másrészt az sem feltételezhető, hogy egy szülő és gyermeke közötti minden családi kapcsolat azonnal megszakad, amint a kiskorú gyermek nagykorúvá válik.

66

Mindemellett a valódi családi élet fennállása feltételezi a családi kapcsolat valós voltát vagy az ilyen kapcsolat létrehozására vagy fenntartására irányuló szándékot.

67

Így az, hogy az érintettek alkalmankénti látogatásokat terveznek, és, amennyiben lehetőség van rá, bármilyen jellegű rendszeres kapcsolatot kívánnak fenntartani, figyelembe véve különösen az érintett személyek helyzetét jellemző anyagi körülményeket, köztük a gyermek korát, elegendő lehet annak megállapításához, hogy e személyek személyes és érzelmi kapcsolatokat alakítanak ki, valamint igazolhatja a valódi családi élet fennállását.

68

Ezenkívül az sem követelhető meg, hogy a családegyesítő és gyermeke kölcsönös pénzügyi támogatásban részesüljön, mivel valószínű, hogy nem rendelkeznek annak anyagi eszközeivel.

69

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy egy kiskorú gyermeknek egy menekült jogállással rendelkező szülővel való családegyesítése esetén az e rendelkezés értelmében vett valódi családi kötelék fennállását lehessen megállapítani, amennyiben e gyermek a menekült jogállás családegyesítő szülőnek való elismerését és a családegyesítés iránti kérelem benyújtását megelőzően nagykorúvá vált, nem elégséges önmagában a törvényes szülő‑gyermek kapcsolat. Ugyanakkor nem szükséges, hogy a családegyesítő gyermek és az érintett szülő ugyanabban a háztartásban vagy ugyanazon tető alatt együtt éljen. Az alkalmankénti látogatások, amennyiben lehetőség van ilyenekre, és bármilyen jellegű rendszeres kapcsolattartás elegendő lehet annak megállapításához, hogy e személyek személyes és érzelmi kapcsolatot alakítanak ki, és igazolhatja a valódi családi kötelék fennállását. Az sem szükséges továbbá, hogy a családegyesítő szülő és az érintett gyermek kölcsönös anyagi támogatást nyújtson egymásnak.

70

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: