–

a Renesola UK Ltd képviseletében Y. Melin és B. Vigneron avocats, valamint L. Gregory solicitor,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Clotuche‑Duvieusart és M. Kocjan, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2013. december 17‑i 1357/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2013. L 341., 47. o.) érvényességére, valamint a 2000. november 16‑i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2000. L 311., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 10. kötet, 239. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) 24. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Renesola UK Ltd (a továbbiakban: Renesola) és a Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs (adó‑ és vámhatóság, Egyesült Királyság) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy dömpingellenes és kiegyenlítő vámoknak vetettek ki az Egyesült Királyságba behozott napelemmodulokra.

3

A Közösségi Vámkódexnek „A behozatali vagy kiviteli vámok és az áruforgalomra vonatkozó egyéb intézkedések alkalmazását megalapozó tényezők” címet viselő II. címe magában foglalja többek között „Az áruk származása” címet viselő 2. fejezetet, amelynek 1. és 2. szakasza a „nem preferenciális áruk[ra]”, illetve a „preferenciális áruk[ra]” vonatkozik. E fejezet 1. szakasza tartalmazza többek között e kódex 24. cikkét, amelynek szövege a következő:

„Azokat az árukat, amelyeknek az előállításában egynél több ország vett részt, úgy kell tekinteni, hogy abból az országból származnak, amelyben az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozáson vagy megmunkáláson mentek keresztül az ehhez felszerelt vállalkozás területén, és új termék létrehozását eredményezték vagy az előállítás fontos szakaszát képezték.”

4

Az említett kódex „Záró rendelkezések” címet viselő IX. címe magában foglalja többek között annak 247. cikkét, amelynek értelmében:

„Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket […] a 247a. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni a[z Európai Unió] által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel összhangban.”

5

E cím tartalmazza ugyanezen kódex 247a. cikkét is, amelynek (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)   A Bizottság munkáját a Vámkódex Bizottság (a továbbiakban: »a bizottság«) segíti.

(2)   Ahol erre a bekezdésre történik hivatkozás, [a 2006. július 17‑i 2006/512/EK tanácsi határozattal (HL 2006. L 200., 11. o.) módosított, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i] 1999/468/EK [tanácsi] határozat [(HL 1999. L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.)] 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

[…]”

6

A [Közösségi Vámkódex] végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendeletnek (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.) az „[á]ltalános végrehajtási rendelkezések[re]” vonatkozó I. része tartalmazza „Az áruk származása” című IV. címet, amelynek 1. fejezete ezen áruk „[n]em preferenciális származására” vonatkozik. E fejezetnek „A származó helyzetet megalapozó megmunkálások vagy feldolgozások” címet viselő 1. szakasza magában foglalja többek között az ezen irányelv 35. és 39. cikkét.

7

Az említett rendelet 35. cikke kimondja:

„Ez a fejezet a Kombinált Nómenklatúra XI. áruosztályába tartozó textilipari alapanyagokra és textilárukra, valamint egyes, a textilipari alapanyagoktól és textiláruktól eltérő termékekre vonatkozóan határozza meg, hogy milyen megmunkálást vagy feldolgozást kell olyannak tekinteni, hogy az teljesíti a [Közösségi] Vámkódex 24. cikkében megállapított kritériumokat, és az érintett termékeket abból az országból származóvá teszi, amelyben ezt a megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték.

Az »ország« kifejezés értelemszerűen vagy egy harmadik országot, vagy a[z Uniót] jelöli.”

8

Ugyanezen rendelet 39. cikkének első bekezdése előírja:

„A 11. mellékletben felsorolt előállított termékek vonatkozásában az abban a mellékletben szereplő táblázat 3. oszlopában említett megmunkálást, illetve feldolgozást kell olyan eljárásnak vagy műveletnek tekinteni, amely a létrejött terméknek a [Közösségi Vámkódex] 24. cikke szerinti származó helyzetet megalapozza.”

9

Az 1357/2013 végrehajtási rendeletet a Közösségi Vámkódex 247. cikke alapján fogadták el.

10

A végrehajtási rendelet (1), (3)–(7) és (13) preambulumbekezdése a következőket írja elő:

[…]

[…]

11

Az említett végrehajtási rendelet módosította a 2454/93 rendelet 11. mellékletét, amely a „Nem származó anyagokon végrehajtott, az előállított termék származó helyzetét megalapozó, illetve nem megalapozó megmunkálási vagy feldolgozási műveletek listája – A XI. áruosztály alá tartozó textilipari alapanyagoktól és textiláruktól eltérő termékek” címet viseli, két új (az ex 8528 és az ex 8542) vámtarifaszámmal egészítette ki az említett mellékletet.

12

2013. június 4‑én az Európai Bizottság elfogadta az 513/2013 rendeletet, amellyel ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára.

13

2013. december 2‑án az Európai Unió Tanácsa elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. december 2‑i 1238/2013/EU végrehajtási rendeletet (HL 2013. L 325., 1. o.), valamint a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló 1239/2013/EU végrehajtási rendeletet (HL 2013. L 325., 66. o.).

14

E végrehajtási rendeletekkel és az azok elfogadásához vezető vagy kapcsolódó eljárások keretében hozott különböző jogi aktusokkal szemben több megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be az Európai Unió Törvényszéke elé, amelyek közül több kereset szolgált alapjául a Törvényszék ítéleteinek, illetve végzéseinek, fellebbezéseknek, valamint a Bíróság ítéleteinek vagy végzéseinek. Közelebbről, a 2019. március 27‑iCanadian Solar Emea és társai kontra Tanács ítéletben (C‑236/17 P, EU:C:2019:258, 64. pont) a Bíróság lényegében megállapította, hogy az említett végrehajtási rendeletek elfogadásával az uniós jogalkotó „egységet vagy csomagot” alkotó kereskedelempolitikai védintézkedéseket vezetett be, amelyek a napelemekre és napelemmodulokra vonatkozó kínai dömping uniós gazdasági ágazatra gyakorolt káros hatásának elhárítására vonatkozó közös cél elérésére irányulnak.

15

2013. december 17‑én a Bizottság az 1357/2013 végrehajtási rendelet elfogadásával, amelynek célja – amint az a jelen ítélet 10. és 11. pontjából kitűnik – azon napelemek, napelemmodulok és napelempanelek eredetének pontosítása, amelyek előállításában több harmadik ország is részt vesz, kiegészítette ezt az „egységet vagy csomagot”. E végrehajtási rendelet alkalmazása többek között azzal a következménnyel járt, hogy a Kínában gyártott napelemekből, Kínától eltérő harmadik országban előállított napelemmodulokat és napelempaneleket az 1238/2013 végrehajtási rendelettel, illetve az 1239/2013 végrehajtási rendelettel bevezetett dömpingellenes és kiegyenlítő vámok hatály alá vonták.

16

A Renesola Indiából származó napelemmodulokat importál az Egyesült Királyságba. E napelemmodulokat az előbbi országban olyan napelemek összeszerelésével állítják elő, amelyek Kínában készülnek.

17

A 2454/93 rendelet 11. mellékletének az 1357/2013 végrehajtási rendeletből eredő változata alapján 2016. december 28‑én elfogadott határozatával az adó‑ és vámhatóság megállapította, hogy a Renesola által az Egyesült Királyságba behozott napelemmodulok Kínából származnak, és hogy ezért azok behozatala az 1238/2013 és az 1239/2013 végrehajtási rendeletnek megfelelően dömpingellenes és kiegyenlítő vámok beszedését vonja maga után.

18

A Renesola keresetet nyújtott be e határozattal szemben a First‑tier Tribunalhoz (Tax Chamber) (elsőfokú bíróság [adójogi tanács], Egyesült Királyság), amelynek alátámasztása érdekében arra hivatkozott, hogy az 1357/2013 végrehajtási rendelet érvénytelen, amennyiben az az általa az Egyesült Királyságba behozotthoz hasonló napelemmodulokat Kínából származó termékeknek minősíti. E napelemeket ugyanis a Közösségi Vámkódex 24. cikkének helyes értelmezése és alkalmazása alapján Indiából származó termékeknek kell tekinteni.

19

Az eljáró bíróság a 2018. november 5‑i ítéletével a keresetet mint megalapozatlant elutasította.

20

A Renesola fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.

21

E bíróság a 2020. március 4‑i ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Renesola az általa az Egyesült Királyságba behozott napelemek származásának megállapítása érdekében elé terjesztett. E bizonyítékok helyes értékelése ugyanis nyilvánvalóvá teszi, hogy e napelemmoduloknak a Kínában gyártott napelemekből való, Indiában történő összeszerelését nem az azokat alkotó napelemek pusztán formai változásának kell tekinteni, ahogyan azt az említett bíróság megállapította, hanem olyan műszaki szempontból összetett és kényes folyamatnak, amely – különösen a villamosenergia‑termelési kapacitás, az ellenállóképesség (a külső levegővel, az éghajlati változásokkal és a sugárzással szemben), valamint az élettartam szempontjából – sajátos tulajdonságokkal rendelkező termékek előállítását teszi lehetővé.

22

A kérdést előterjesztő bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Renesola által az Egyesült Királyságba behozott napelemmodulokat a Közösségi Vámkódex 24. cikke értelmében Indiából, nem pedig Kínából származó termékeknek kell minősíteni abban az esetben, ha e cikk közvetlenül alkalmazandó az előtte folyamatban lévő jogvitára.

23

E tényezőkre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában lényegében arra az álláspontra helyezkedik, hogy e jogvita kimenetele először is attól a kérdéstől függ, hogy a Közösségi Vámkódex 24. cikkére tekintettel érvényes‑e az 1357/2013 végrehajtási rendelet, figyelemmel arra a mérlegelési mozgástérre, amelyet a Bíróság a Bizottság számára ismert el annak érdekében, hogy az eseti alapon határozza meg az e cikkben szereplő absztrakt szempontokat, másodszor pedig – az ezen végrehajtási rendelet érvénytelensége esetén – attól, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben hogyan kell értelmezni a cikket.

24

E körülmények között az Upper Tribunal (Tax and Chancery Chamber) (felsőbíróság [adójogi és kancelláriai tanács], Egyesült Királyság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Közösségi Vámkódex 24. cikkére tekintettel érvénytelen‑e az 1357/2013 végrehajtási rendelet, amennyiben előírja, hogy azokat a napelemmodulokat, amelyek előállításában több ország működött közre, abból az országból származónak kell tekinteni, amelyből az azokat alkotó napelemek származnak.

26

A Közösségi Vámkódex 24. cikke értelmében azokat az árukat, amelyeknek az előállításában egynél több ország vett részt, úgy kell tekinteni, mint amelyek abból az országból származnak, amelyben az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozáson vagy megmunkáláson mentek keresztül az ehhez felszerelt vállalkozás területén, és új termék létrehozását eredményezték, vagy az előállítás fontos szakaszát képezték.

27

A jelen ügyben az 1357/2013 végrehajtási rendelet módosította a 2454/93 rendelet 11. mellékletét, amely – amint az mind e rendelet 39. cikkéből, mind pedig e melléklet címéből kitűnik – megállapítja azon termékek listáját, amelyek feldolgozását vagy megmunkálását úgy kell tekinteni, mint amely a Közösségi Vámkódex 24. cikke értelmében megalapozza azok származását.

28

Közelebbről, az említett végrehajtási rendelet új termékeket foglalt bele e mellékletbe, nevezetesen a napelemeket, a napelemmodulokat és a napelempaneleket, a napelemmodulokat és napelempaneleket illetően pedig pontosította, hogy azokat – amint az a jelen ítélet 11. pontjából következik – abból az országból származónak kell tekinteni, amelyből az azokat alkotó napelemek származnak.

29

Annak igazolása érdekében, hogy a napelemek eredete megalapozza az e napelemekből gyártott napelemmodulok és napelempanelek eredetét, a Bizottság az 1357/2013 végrehajtási rendelet (6) és (7) preambulumbekezdésében kimondta, hogy a szilíciumlemezek napelemekké történő feldolgozása a napelemmodulok és napelempanelek előállításának „legfontosabb szakasza”, mivel olyan termékek előállítását teszi lehetővé, amelyek „jövőbeni felhasználása véglegesen [meghatározásra kerül]” és amely „sajátos tulajdonságokkal” rendelkezik, ily módon e szakaszt a Közösségi Vámkódex 24. cikke értelmében vett utolsó lényeges feldolgozásnak kell tekinteni.

30

Ezen értékeléssel és a tények e jogi minősítésével a Bizottság hallgatólagosan, de szükségszerűen úgy vélte, hogy a napelemmodulok és napelempanelek előállítási folyamatának az 1357/2013 végrehajtási rendelet (5) preambulumbekezdésében leírt két másik szakasza, nevezetesen a szilíciumlemezek előállításából álló korábbi szakasz és a napelemeknek a napelemmodullá vagy napelempanellé való összeállításából álló későbbi szakasz nem minősül e termékek utolsó jelentős átalakításának.

31

Az 1357/2013 végrehajtási rendelet rendelkező része és az e rendelkező rész alapjául szolgáló indokok érvényességének a felülvizsgálatát, amelynek lefolytatását a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságtól kéri, e jogi aktus jellegének és tárgyának figyelembevételével kell elvégezni, amelynek jogalapja – amint az a jelen ítélet 9. pontjában megállapításra került – a Közösségi Vámkódex 247. cikke.

32

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából e tekintetben az következik, hogy a Közösségi Vámkódexnek az e kódex 247a. cikkével összefüggésben értelmezett 247. cikke felhatalmazza a Bizottságot valamennyi, az említett kódex végrehajtásához szükséges vagy célszerű intézkedés meghozatalára (lásd ebben az értelemben: 2017. október 12‑iX ítélet, C‑661/15, EU:C:2017:753, 44. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és különösen az olyan végrehajtási aktusok elfogadására, amelyek annak meghatározására szolgálnak, hogy az ugyanezen kódex 24. cikkében rögzített absztrakt szempontokat hogyan kell konkrét helyzetekben értelmezni és alkalmazni (lásd ebben az értelemben: 1983. március 23‑iCousin és társai ítélet, 162/82, EU:C:1983:93, 17. pont; 2007. december 13‑iAsda Stores ítélet, C‑372/06, EU:C:2007:787, 35. pont).

33

Ebből következően a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a Közösségi Vámkódex 247. és 247a. cikke alapján az 1357/2013 rendelethez hasonló végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy azon áruk egy vagy több konkrét kategóriájának fennállása esetén, amelyek előállításában több ország működött közre, ezen országok közül meghatározza azt, amelyre nézve ezen árukat úgy kell tekinteni, hogy azok ebből az országból származnak, feltéve, hogy teljesülnek az e kódex 24. cikkében meghatározott szempontok, és következésképpen hogy az így megállapított ország többek között azon helynek minősül, ahol az „utolsó lényeges feldolgozás[ra] vagy megmunkálás[ra]” sor került.

34

Mindazonáltal e hatáskör – amint az a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából is következik – bizonyos követelmények tiszteletben tartása mellett gyakorolható.

35

Ugyanis, először is, a végrehajtási jogi aktust, amelynek elfogadására a Bizottságot felhatalmazták, a jogbiztonság, valamint az uniós vámszabályozás egységes alkalmazásának biztosítására irányulóhoz hasonló céloknak kell igazolniuk (lásd ebben az értelemben: 2007. március 8‑iThomson és Vestel France ítélet, C‑447/05 és C‑448/05, EU:C:2007:151, 36. és 39. pont; 2007. december 13‑iAsda Stores ítélet, C‑372/06, EU:C:2007:787, 45. és 48. pont).

36

Másodszor, e végrehajtási jogi aktust úgy kell indokolni, hogy az lehetővé tegye az uniós bíróságok számára, hogy közvetlen kereset keretében felülvizsgálhassák annak jogszerűségét, vagy előzetes döntéshozatalra utalás keretében megállapíthassák annak érvényességét, amennyiben e kérdéssel e bíróságokhoz fordulnak (lásd ebben az értelemben, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket illetően: 1983. március 23‑iCousin és társai ítélet, 162/82, EU:C:1983:93, 20. és 21. pont; 2007. december 13‑iAsda Stores ítélet, C‑372/06, EU:C:2007:787, 44. pont).

37

Másfelől, mivel az ilyen végrehajtási aktus célja – amint az a jelen ítélet 32. és 33. pontjában megállapításra került – a Közösségi Vámkódex 24. cikke valamely konkrét helyzetben való értelmezésének és alkalmazásának pontosítása, az említett jogi aktus megalapozottságának bírósági felülvizsgálata egyrészt annak ellenőrzéséből áll, hogy a Bizottság e jogi aktus elfogadása során nem alkalmazta‑e tévesen a jogot az említett cikknek az érintett konkrét helyzetre vonatkozó értelmezése és az e helyzetre való alkalmazása során, így például olyan szempontok kizárásával, amelyektől az említett cikk az áruk származásának meghatározását függővé teszi (lásd ebben az értelemben: 1983. március 23‑iCousin és társai ítélet, 162/82, EU:C:1983:93, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Ezt a származást ugyanis minden esetben azon meghatározó szempont függvényében kell megállapítani, amelynek az érintett áruk „utolsó lényeges feldolgozása vagy megmunkálása” minősül (lásd ebben az értelemben: 1989. december 13‑iBrother International ítélet, C‑26/88, EU:C:1989:637, 15. pont; 2010. február 11‑iHoesch Metals and Alloys ítélet, C‑373/08, EU:C:2010:68, 38. pont). Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, e kifejezést magát úgy kell érteni, mint amely a gyártási folyamat azon szakaszára utal, amelynek során ezen áruk jövőbeni felhasználása meghatározásra kerül (lásd ebben az értelemben: 2007. december 13‑iAsda Stores ítélet, C‑372/06, EU:C:2007:787, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), továbbá azok olyan sajátos tulajdonságokra és összetételre tesznek szert, amelyekkel korábban nem rendelkeztek (lásd ebben az értelemben: 1977. január 26‑iGesellschaft für Überseehandel ítélet, 49/76, EU:C:1977:9, 6. pont; 2010. február 11‑iHoesch Metals and Alloys ítélet, C‑373/08, EU:C:2010:68, 46. pont), és amelyek tekintetében a későbbiekben nem terveznek jelentős minőségi változtatásokat (lásd ebben az értelemben: 2010. február 11‑iHoesch Metals and Alloys ítélet, C‑373/08, EU:C:2010:68, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Másrészt az 1357/2013 rendelethez hasonló végrehajtási jogi aktus megalapozottságának bírósági felülvizsgálata annak megállapítására irányul, hogy – minden téves jogalkalmazástól függetlenül – a Bizottság, amely számára a Bíróság a Közösségi Vámkódex 24. cikkének végrehajtása keretében mérlegelési mozgásteret ismer el (1983. március 23‑iCousin és társai ítélet, 162/82, EU:C:1983:93, 17. pont; 2017. október 12‑iX ítélet, C‑661/15, EU:C:2017:753, 45. pont), e végrehajtás során, figyelemmel az érintett konkrét helyzetre vonatkozó körülményekre, nyilvánvaló értékelési hibát követett el (lásd ebben az értelemben: 2007. március 8‑iThomson és Vestel France ítélet, C‑447/05 és C‑448/05, EU:C:2007:151, 45. pont).

40

Az így hivatkozott megfontolások alapján a jelen ügyben először is meg kell vizsgálni az 1357/2013 végrehajtási rendelet által követett célokat, majd azt kell ellenőrizni, hogy e végrehajtási rendelet megfelel‑e az ilyen jogi aktusra vonatkozó indokolási kötelezettségnek, végül pedig meg kell határozni, hogy a Bizottságnak az említett végrehajtási rendelet hatálya alá tartozó termékek származási országa meghatározására vonatkozó, a jelen ítélet 28–30. pontjában összefoglalt értékelései a Közösségi Vámkódex 24. cikkére figyelemmel téves jogalkalmazáson alapulnak‑e, vagy nyilvánvaló értékelési hibában szenvednek‑e.

41

E tekintetben először is az 1357/2013 végrehajtási rendelet (1), (3) és (4) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet célja annak pontosítása, hogy a Közösségi Vámkódex 24. cikkében a termékek származásának meghatározása céljából előírt szempontokat milyen módon kell alkalmazni a Kínából származó napelemmodulokra és napelempanelekre, valamint ezek egyik alapvető részére, nevezetesen a napelemekre, annak érdekében, hogy biztosítsák az Unió által bevezetett dömpingellenes és kiegyenlítő vámok helyes és egységes alkalmazását.

42

Márpedig az ilyen célkitűzés a jelen ítélet 35. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően alkalmas volt arra, hogy igazolja ezen jogi aktus elfogadását.

43

Ami másodszor az 1357/2013 végrehajtási rendelet indokolását illeti, a jelen ítélet 29. és 30. pontjából az következik, hogy a Bizottság a napelemmodulok és napelempanelek származásának általa elvégzett meghatározását azzal indokolta, hogy ténybeli szempontból a szilíciumlemezek napelemekké történő feldolgozását a napelemmodulok és napelempanelek előállítási folyamata „legfontosabb szakasz[ának]” kell tekinteni, mivel ebben a szakaszban kerülnek meghatározásra az e termékek alapvető részeit képező napelemek „jövőbeni felhasználása”, illetőleg „sajátos tulajdonságai”. Amint az e pontokból szintén következik, a Bizottság a tények ezen értékeléséből azt a következtetést vonta le, hogy jogi szempontból az említett szakaszt a Közösségi Vámkódex 24. cikke értelmében vett utolsó lényeges feldolgozásnak kell minősíteni.

44

Márpedig ezek az indokok jogilag megkövetelt módon bemutatják a Bizottság érvelését. Egyrészt ugyanis lehetővé teszik az 1357/2013 végrehajtási rendelettel érintett termékeket gyártó vagy azokat az Unióba importáló gazdasági szereplők számára, hogy megértsék ezen érvelés terjedelmét, és vitassák annak ténybeli és jogi megalapozottságát, amint azt a Renesola mind az alapjogvita keretében, mind pedig a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeiben tette. Másrészt lehetővé teszik a Bíróság számára e jogi aktus érvényességének értékelését.

45

Harmadszor, ami az 1357/2013 végrehajtási rendeletben szereplő napelemmodulok és napelempanelek származási országára vonatkozó bizottsági érvelés megalapozottságának vizsgálatát illeti, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy ez az érvelés – amint az a jelen ítélet 29. pontjában megállapításra került – a Közösségi Vámkódex 24. cikkében szereplő „utolsó lényeges feldolgozás vagy megmunkálás” szempontján alapul.

46

Ebből következően a Renesola által a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeiben állítottakkal ellentétben nem állapítható meg, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor az e cikkben előírttól eltérő szempontot alkalmazott.

47

Ami továbbá azt a kérdést illeti, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el, a kérdést előterjesztő bíróság és a Renesola lényegében azon a véleményen van, hogy a napelemeknek a napelemmodullá vagy napelempanellé való összeállítása olyan termékek előállítását teszi lehetővé, amelyek – amint az a jelen ítélet 21. és 22. pontjában foglaltakból kitűnik – különösen a villamosenergia‑termelési kapacitás, a külső tényezőkkel szemben való ellenállóképesség és az élettartam szempontjából az azokat alkotó napelemekétől eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek.

48

A Bizottság a maga részéről nem vitatja a tulajdonságok közötti ilyen eltérés fennállását, azonban úgy véli, hogy azon termékek előállítására, amelyek változó mennyiségben, többé‑kevésbé nagy ellenállóképességgel, valamint többé‑kevésbé hosszú élettartammal képesek a napenergia kinyerésére és annak elektromos árammá alakítására, a napelemmodulok és napelempanelek előállítási folyamatának a szilíciumlemezek napelemekké történő feldolgozásából álló korábbi szakaszában kerül sor. A Bizottság lényegében azt is megállapítja, hogy e sajátos tulajdonság megszerzése döntő jelentőségű, és hogy azon változtatások, amelyek a napelemeken a különböző méretű, termelési kapacitású, ellenállóképességű és élettartamú napelemmodulokká vagy napelempanelekké való összeszerelésük során utólagosan végezhetők, e sajátos tulajdonsággal összehasonlítva kisebb jelentőségűek.

49

Márpedig a napelemmodulok és napelempanelek előállítási folyamatának, valamint az abban foglalt különböző szakaszok egymáshoz viszonyított jelentőségének ezen átfogó értékelése a jelen ítélet 38. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem tűnik nyilvánvalóan tévesnek. Ugyanis az a két elem, amelyen ezen átfogó értékelés alapul, nevezetesen a napenergia kinyerésére, majd annak elektromos árammá való alakítására vonatkozó képesség, úgy tekinthető, mint amely egyrészt a napelemek, napelemmodulok és napelempanelek alapvető tulajdonságait képezi, másrészt pedig mint amely meghatározza e különböző termékkategóriák rendeltetését. Ezenkívül e két egymással összefüggésben értelmezett tényező alapján megállapítható, hogy a szilíciumlemezek napelemekké történő feldolgozása egyszerre bír alapvető, illetve azon változtatásoknál nagyobb jelentőséggel, amelyeket az említett termelési folyamat későbbi szakaszában végeznek, amelynek során többé‑kevésbé jelentős számú napelemet napelemmodulokká vagy napelempanelekké állítanak össze.

50

Így a Bizottság a tények ezen értékelése alapján helyesen állapíthatta meg, hogy a szilíciumlemezek napelemekké történő feldolgozását a napelemmodulok és napelempanelek előállítási folyamata keretében a Közösségi Vámkódex 24. cikke értelmében vett utolsó lényeges feldolgozásnak kell minősíteni.

51

Ebből következően az 1357/2013 végrehajtási rendelet, amelynek elfogadását ezenfelül az uniós vámszabályozás és dömpingellenes szabályozás koherens és egységes végrehajtására irányuló cél igazolja, nem tekinthető úgy, mint amely téves jogalkalmazáson alapul, vagy nyilvánvaló értékelési hibában szenved.

52

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy annak vizsgálata nem állapított meg egyetlen olyan körülményt sem, amely befolyásolja a 1357/2013 végrehajtási rendelet érvényességét.

53

Az első kérdésre adott válaszra figyelemmel a második kérdést, amelyet csak arra az esetre terjesztettek elő, ha a Bíróság az 1357/2013 végrehajtási rendeletet érvénytelenné nyilvánította volna, nem kell megválaszolni.

54

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2013. december 17‑i 1357/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet érvényességét érintené.