1.

A Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti jelen kérelem tárgyát elsődlegesen a Bíróság 2010. április 29‑i Dansk Transport og Logistik ítéletének ( 2 ) értelmezése képezi. Konkrétabban, annak tárgyát az olyan árura tekintettel fennálló vámtartozás megszűnése képezi, amely árut jogellenesen hoztak be az Unióba, és amelyet az Unió vámterületére való bejuttatása során a vámhatóságok nem vámhivatalnál vagy vámszabad területen, hanem az érintett tagállamban való közúti szállítása közben, azt követően foglaltak le, hogy az jogellenesen átlépte valamely tagállam határát az Unió határán, ( 3 ) mivel anélkül haladt túl az Unió vámterületén belül elhelyezkedő első vámhivatalon, hogy azt ott vám elé állították volna. ( 4 )

2.

A Dansk Transport og Logistik ítélet azonban arra a klasszikus esetre vonatkozott, amelyben a vámhatóság az ilyen árut az Unió vámterületére való beléptetésekor, a beléptetést követő első vámhivatalnál vagy vámszabad területen fedezték fel. Ennélfogva kérdésként vetődik fel, hogy a szóban forgó áru lefoglalása, majd azt követő elkobzása tükrében alkalmazhatók‑e az alapügyre a Dansk Transport og Logistik ítéletben kidolgozott, a vámtartozás megszűnésére vonatkozó elvek?

3.

Másodszor, és ehhez kapcsolódóan, a szóban forgó kérdésre az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 5 ) 124. cikke (1) bekezdésének e) pontja az irányadó, míg a Dansk Transport og Logistik ítélet meghozatalának időpontjában az ilyen helyzetre a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet ( 6 ) 233. cikke első bekezdésének d) pontja volt az irányadó. Az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdése e) pontjának szövege nem azonos a Közösségi Vámkódex 233. cikke első bekezdése d) pontjának szövegével. Ennélfogva ez a körülmény is releváns annak meghatározása szempontjából, hogy az alapügyben szóban forgó vámtartozás megszűnt‑e az árunak valamely tagállam területén végzett közúti szállítása során történő lefoglalásával.

4.

Ebből további két kérdés következik. A jövedéki adó importált termékek utáni beszedésére a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i 2008/118/EK tanácsi irányelv ( 7 ) 2. cikkének b) pontja és 7. cikke az irányadó. A hozzáadottérték‑adó (a továbbiakban: héa) importált termékek tekintetében történő felszámítására a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv ( 8 ) 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 70. cikke az irányadó. Amennyiben az alapügy tárgyát képező vámtartozás ténylegesen megszűnt az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján, továbbra is fel kell‑e számítani a jövedéki adót és a héát?

5.

Arra a következtetésre jutottam, hogy bár az alapügyben megszűnt a vámtartozás, a jövedéki adó és a héa továbbra is esedékes, mégpedig az alábbiakban részletezett okok miatt. A következő elemzés tiszteletben tartja az ítélkezési gyakorlatban megállapított szabályokat, amelyek szerint egymástól elkülönítve kell megvizsgálni a vámok, a jövedéki adók és a héa beszedésére vonatkozó hatásköröket. ( 9 )

6.

Az Uniós Vámkódex 79. cikke a „Szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozás” címet viseli. E cikk (1) bekezdésének a) pontja többek között a következőképpen rendelkezik:

„Behozatalivám‑köteles áruk esetében behozatalivám‑tartozás keletkezik […] be nem tartása esetén:

7.

Az Uniós Vámkódex „Megszűnés” címet viselő 124. cikke (1) bekezdésének e) pontja a következőképpen rendelkezik:

„[…] a behozatalivám‑ vagy kivitelivám‑tartozás valamely következő módon szűnik meg: […]

8.

Az Uniós Vámkódex 198. cikke „A vámhatóságok által foganatosítandó intézkedések” címet viseli. E cikk (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A vámhatóságoknak minden szükséges intézkedést meg kell hozniuk – beleértve az elkobzást és az értékesítést vagy a megsemmisítést is – az árukról történő rendelkezés érdekében […]

9.

A jövedéki adóról szóló irányelv 2. cikkének b) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A jövedéki termékekre jövedéki adókötelezettség keletkezik:

[…]

b) a Közösség területére történő importálásukkor.”

10.

A jövedéki adóról szóló irányelv 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A jövedékiadó‑kötelezettség a szabad forgalomba bocsátás időpontjában és a szabad forgalomba bocsátás szerinti tagállamban keletkezik.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában »szabad forgalomba bocsátás« az alábbiak bármelyike:

[…]

11.

A héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A héa hatálya alá a következő [ügylet] tartoz[ik]:

[…]

12.

A héairányelv 70. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termékimport megtörténik.”

13.

A (2004. április 13‑i IX‑2112. sz. törvénnyel módosított) Lietuvos Respublikos mokesčių administravimo įstatymas (a Litván Köztársaság adóigazgatásról szóló törvénye) „Adókötelezettség megszűnése” címet viselő 93. cikke (2) bekezdése 3) pontja akként rendelkezett, hogy „[a] vámhatóság által kezelt adókkal kapcsolatos minden kötelezettség megszűnik akkor is […] ha az árukat jogellenes beléptetésükkor lefoglalják, és ezzel egy időben vagy később elkobozzák”.

14.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a nemzeti jogalkotó jövedéki adó és a behozatalt terhelő héa megfizetésére vonatkozó kötelezettség megszűnésének időpontjával kapcsolatos megközelítése megváltozását illetően megjegyzendő, hogy a Litván Köztársaság adóigazgatásról szóló törvénye 93. cikkének (2) bekezdését 2017. január 1‑jén hatályon kívül helyezték, és a többek között az Uniós Vámkódex alapján elfogadott következő nemzeti rendelkezések léptek hatályba:

– A (2016. november 3‑i XII‑2696. sz. törvénnyel módosított) Lietuvos Respublikos akcizų įstatymas (a Litván Köztársaság jövedéki adóról szóló törvénye) 20. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a jövedéki adó vámhatóság részére történő megfizetésének kötelezettsége az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének d)–g) pontja szerinti esetekben értelemszerűen megszűnik […]

– A (2016. november 3‑i XII‑2697. sz. törvénnyel módosított) Lietuvos Respublikos pridėtinės vertės mokesčio įstatymas (a Litván Köztársaság hozzáadottérték‑adóról szóló törvénye) 121. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a behozatalt terhelő héa vámhatóság részére történő megfizetésének kötelezettsége az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének d)–g) pontja szerinti esetekben értelemszerűen megszűnik […].

15.

A kérdést előterjesztő bíróság eljárásában fellebbező és tettestársai jövedéki termékeknek 2016. szeptember 22‑én egy félreeső helyen Fehéroroszországból Litvánia területére történő jogellenes behozatalát szervezték meg. 6000 csomag cigarettát (a továbbiakban: a szóban forgó áru) átdobtak az állam határán, majd begyűjtötték. Ugyanezen a napon a határőrök megállították a szóban forgó árut Litvánia területén szállító gépjárművet és 2016. szeptember 22‑én lefoglalták a járműben talált cigarettát.

16.

A Vilniaus apygardos teismas (Vilnius megyei bíróság, Litvánia) a büntetőeljárás keretében 2017. január 23‑án hozott végzésével a nemzeti büntetőjog alapján a fellebbezőt bűncselekmény elkövetésében elmarasztalta, és 16947 euró bírságot szabott ki vele szemben. Úgy határozott továbbá, hogy a szóban forgó árut elkobozza, és az illetékes hatóságokat annak megsemmisítésére utasította. Erre az áru 2016. szeptember 22‑i lefoglalását követő egy év elteltével került sor. ( 10 )

17.

A kanunasi vámhivatal a büntetőjogi ítélet alapján a vitatott határozattal megállapította a fellebbező vámtartozás megfizetéséért való (más személyekkel egyetemleges) felelősségét, és 10237 euró összegű jövedéki adót, valamint 2679 euró összegű, behozatalt terhelő héából álló adókötelezettséget, továbbá az említett adókhoz kapcsolódóan 1674 euró, illetve 438 euró összegű késedelmi kamatot állapított meg. Az adóhatóság az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének e) pontjára tekintettel nem számított ki és nem állapított meg behozatalivám‑tartozást a fellebbező terhére, mivel úgy ítélte meg, hogy a vámtartozás megszűnt.

18.

A 2018. május 9‑i 1A‑199. sz. határozattal helybenhagyták a kaunasi vámhivatal határozatát.

19.

A fellebbező keresetet terjesztett a Vilniaus apygardos administracinis teismas (Vilnius megyei közigazgatási bíróság, Litvánia) elé, amelyben lényegében arra hivatkozott, hogy mivel megvalósul a vámtartozás megszűnésének az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti oka, az Unió vámterületére jogellenesen beléptetett, szóban forgó árut terhelő jövedéki adó és behozatali héa megfizetésére vonatkozó kötelezettsége is megszűnt. A fellebbező ezen érvelését többek között a Bíróság által a Dansk Transport og Logistik ítéletben követett értelmezésre alapította.

20.

2018. október 30‑i ítéletével a Vilniaus apygardos administracinis teismas (Vilnius megyei közigazgatási bíróság) a fellebbező keresetét mint megalapozatlant elutasította. E bíróság többek között arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jövedéki adó és/vagy behozatali héa megfizetésére vonatkozó kötelezettség megszűnésének okai nem tartoznak az Uniós Vámkódex hatálya alá, és a fellebbező Dansk Transport og Logistik ítéletben követett értelmezésre vonatkozó érvei vizsgálatának megtagadása során közelebbről megjegyezte, hogy a Bíróság ezen ítéletét a Közösségi Vámkódex értelmezése céljából hozta, amely rendelet rendelkezései a jelen ügy szempontjából nem bírnak relevanciával, mivel az Uniós Vámkódex volt a hatályos szabályozás.

21.

A fellebbező fellebbezést nyújtott be a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismashoz (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága), amely előzetes döntéshozatal keretében a következő kérdéseket terjesztette elő:

22.

Írásbeli észrevételeket a Bírósághoz az Olasz Köztársaság, a Litván Köztársaság és az Európai Bizottság nyújtott be. Tárgyalás megtartására nem került sor.

23.

Az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy vámtartozás megszűnik az olyan helyzetben, amelyben a jogellenesen importált árut azt követően foglalják le, majd kobozzák el, hogy azt az Európai Unió vámterületére jogellenesen beléptették.

24.

Ezt az alábbiak indokolják.

25.

Nem vitatott, hogy az alapügyben vámtartozás keletkezett. Az Uniós Vámkódex 79. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „behozatalivám‑tartozás keletkezik […] az egyik olyan kötelezettség [be nem tartásával], amelyet a vámjogszabályok a nem uniós áruknak az Unió vámterületére való bejuttatásával […] kapcsolatban állapítanak meg”. Az Uniós Vámkódex „Az áruk vám elé állítása” címet viselő 139. cikkének (1) bekezdése úgy szól, hogy „[a]z Unió vámterületére beszállított árukat megérkezésükkor haladéktalanul vám elé kell állítania a kijelölt vámhivatalnál vagy a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott bármilyen egyéb helyen vagy a vámszabad területen a következő személyek közül az egyiknek: a) az a személy, aki az árukat az Unió vámterületére beszállította; b) az a személy, akinek a nevében vagy akinek az érdekében az árukat e területre beszállító személy eljár; c) az a személy, aki az áruk fuvarozásáért a felelősséget viselte, miután azokat az Unió vámterületére beszállították” ( 11 ).

26.

A Bíróság a Közösségi Vámkódexen alapuló ítélkezési gyakorlatában megállapította, hogy a „vám elé állítás” kötelezettségének célja „annak biztosítása, hogy a vámhatóságokat ne csak az áruk megérkezéséről értesítsék, hanem a szóban forgó árucikk vagy termék típusára vonatkozó valamennyi adatról, valamint ezen áruk mennyiségéről. Ugyanis ezek azok az információk, amelyek lehetővé teszik az áruk megfelelő azonosítását tarifális besorolásuk, és adott esetben a behozatali vám kiszámítása céljából” ( 12 ). Nem mentesít ezen kötelezettség alól az a körülmény, hogy bizonyos árukat a fuvarozó jármű üregeiben rejtettek el. ( 13 )

27.

Emellett a nem uniós áruknak az Unió vámterületén való jelenléte azzal a veszéllyel jár, hogy ezek az áruk vámkezelés nélkül kerülnek be a tagállamok gazdasági körforgásába. ( 14 ) Vám kivetése például akkor igazolt, ha az áru eltűnése azzal a veszéllyel jár, hogy az bekerül az Unió gazdasági körforgásába. ( 15 )

28.

Ugyanakkor megjegyzendő, hogy ez a veszély az alapügyben minimális, mivel az árut a bejuttatása napján lefoglalták, jóllehet ez azt követően történt, hogy az árut anélkül léptették be az Unió vámterületére, hogy vám elé állították volna. ( 16 ) A fentieknek megfelelően, bár ez vámtartozást eredményezett (lásd a fenti 25. pontot), valamint a jogellenes beléptetés és a tartozás keletkezése azonos időben történt, ( 17 ) azon időszak rövidségéből, amely alatt az áru anélkül haladt túl az Unió vámterületén belül elhelyezkedő első vámhivatalon, hogy azt ott vám elé állították volna, ( 18 ) és abból, hogy az árut kizárólag Litvánia területén szállították át, az következett, hogy az Unió gazdasági körforgásába való bekerülés veszélye szinte az áru jogellenes bejuttatásával egyidőben megszűnt. ( 19 ) A Bizottság írásbeli észrevételeiben ugyanis azzal érvel, hogy kizárólag az Unió gazdasági láncába ténylegesen bekerülő áru keletkeztet vámtartozást. ( 20 )

29.

Ezenkívül az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének e) pontja úgy szól, hogy „a behozatalivám‑ vagy kivitelivám‑tartozás valamely következő módon szűnik meg: […] ha a behozatali‑ vagy kivitelivám‑köteles árukat elkobozzák, vagy lefoglalják és azzal egyidejűleg vagy azt követően elkobozzák”.

30.

Az e rendelkezés és a Dansk Transport og Logistik ítélet meghozatalának időpontjában hatályos rendelkezés, jelesül a Közösségi Vámkódex 233. cikke első bekezdésének d) pontja közötti fő különbség abban áll, hogy az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének e) pontjával ellentétben a Közösségi Vámkódex 233. cikke első bekezdésének d) pontja a vámtartozás megszűnését a behozatal időpontjához köti. A Közösségi Vámkódex 233. cikke első albekezdésének d) pontja a következőképpen szólt:

„A vámtartozás elévülésére és az ilyen tartozásnak az adós jogerősen megállapított fizetésképtelensége miatti behajthatatlanságára vonatkozó, hatályos rendelkezések sérelme nélkül, a vámtartozás megszűnik:

[…]

31.

Ezt a rendelkezést a Bíróság a Dansk Transport og Logistik ítéletben értelmezte. A Bíróság először is megállapította, hogy „az ilyen áruk lefoglalása, amelyhez ezeknek a Vámkódex 202. cikke és 233. cikke első bekezdésének d) pontja értelmében vett egyidejű vagy ezt követő elkobzása kapcsolódik, csak akkor értelmezhető a vámtartozás megszűnésének, ha ez a lefoglalás azelőtt történik, hogy az említett áruk túlhaladtak volna azon a zónán, ahol a Közösség vámterületén belül elhelyezkedő első vámhivatal található” ( 22 ). Ezt azzal egészítette ki, hogy „ezen áruk visszatartása és megsemmisítése a Németország és Dánia közötti határon való átkeléskor, vagyis e »jogellenes beléptetést« követően, és nem annak során történt. Következésképpen úgy tűnik, hogy ezen ügy tényállása nem tartozik a [Közösségi] Vámkódex 233. cikke első bekezdése d) pontja szerinti esetbe” ( 23 ).

32.

Másodszor, a Bíróság a Dansk Transport og Logistik ítéletben megállapította, hogy „az áruknak a [Közösségi] Vámkódex 233. cikke első bekezdésének d) pontja értelmében vett »lefoglalása« alatt a tárgy feletti tényleges uralom illetékes hatóság általi átvétele érdekében tett materiális beavatkozást kell érteni az áruk biztonságba helyezése és annak fizikai megakadályozása céljából, hogy azok bekerüljenek a tagállamok gazdasági körforgásába” ( 24 ). Az alapügyben ez kizárólag azt követően történt meg, hogy a jogellenesen importált áru anélkül haladt túl az Unió vámterületén belül elhelyezkedő első vámhivatalon, hogy azt ott vám elé állították volna, ( 25 ) noha ez azzal egy napon történt, hogy az árut a határ átlépésével bejuttatták az Unió területére.

33.

Ugyanakkor hajlok arra, hogy elfogadjam a Litván Köztársaság és a Bizottság írásbeli észrevételeiben kifejtett azon érveket, amelyek szerint a jogellenesen importált áru lefoglalásának időpontja nem befolyásolja a vámtartozás megszűnésének az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján történő megállapítását.

34.

Ez először is a rendelkezés szövegéből következik. Ahogyan ugyanis az az Olasz Köztársaság írásbeli észrevételeiből kitűnik, bár a vámtartozásokat megszüntető uniós jogi rendelkezéseket az Unió saját forrásainak védelme érdekében szigorúan kell értelmezni, ( 26 ) a Közösségi Vámkódex 233. cikke első bekezdésének d) pontjával ellentétben az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének e) pontja egyszerűen nem tartalmazza a „során” kifejezést. ( 27 )

35.

Másodszor, hajlok arra, hogy elfogadjam a Litván Köztársaság és a Bizottság írásbeli észrevételeiben kifejtett azon érveket, ( 28 ) amelyek szerint az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdése e) pontjának keletkezéstörténete e rendelkezés szó szerinti értelmezését támasztja alá. A Közösségi Vámkódex a korábban hatályban lévő szabályozáshoz képest a jogi szabályozás szigorítását jelentette, és az Uniós Vámkódex olyan korábbi modellhez tér vissza, amelyben a vámtartozás megszűnésének sarokkövét a szóban forgó jogellenesen importált áru elkobzása képezte. ( 29 ) Ebben az összefüggésben ( 30 ) – amint arra a Bizottság írásbeli észrevételeiben utalt – az Unió egyértelmű politikai döntésével ellentétesnek tűnik, hogy a jogellenesen importált áruk lefoglalásának időpontja továbbra is releváns a vámtartozás megszűnése szempontjából.

36.

Harmadszor, úgy lehet tekinteni, hogy a vámtartozás megszűnésének célja az Uniós Vámkódexben és a Közösségi Vámkódexben is azonos. A Közösségi Vámkódex 233. cikke első bekezdése d) pontjának az volt a célja, hogy elkerülhető legyen a vám beszedése abban az esetben, ha a közösségi területre jogellenesen beléptetett áru forgalomba hozatalára nem volt lehetőség, tehát az a verseny szempontjából a közösségi áruk vonatkozásában nem képezett veszélyt. ( 31 ) A vámtartozás megszűnésének az Uniós Vámkódex 124. cikkének (1) bekezdésében felsorolt okaiból is ugyanez a cél következtethető ki. A jelen indítvány 28. pontjának megfelelően rövid volt az az időszak, amelynek során a szóban forgó jogellenesen importált áru Litvániában szabad forgalomban volt, mivel azt a határátlépés napján le is foglalták.

37.

Ezen okokból kifolyólag az első kérdésre a fenti 23. pontban szereplő választ kell adni.

38.

A második kérdésre azt a választ kell adni, hogy úgy kell értelmezni a jövedéki adóról szóló irányelv 2. cikkének b) pontját és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontját és 70. cikkét, hogy amennyiben a jelen ügyhöz hasonlóan a csempészett árut lefoglalják, majd elkobozzák azt követően, hogy azt az Európai Unió vámterületére jogellenesen beléptették, a jövedéki adó és a héa megfizetésére vonatkozó kötelezettség akkor sem szűnik meg, ha a vámtartozás az Uniós Vámkódex 124. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti okból megszűnt.

39.

Emlékeztetni kell arra, hogy a jövedéki adóról szóló irányelv 7. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a jövedékiadó‑kötelezettség a szabad forgalomba bocsátás időpontjában és a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban keletkezik. ( 32 ) Az import adóköteles esemény, ( 33 ) mivel a jövedéki adóról szóló irányelv 2. cikkének b) pontja akként rendelkezik, hogy „[a] jövedéki termékekre jövedéki adókötelezettség keletkezik: […] a Közösség területére történő importálásukkor”. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a jövedékiadó‑köteles árukat attól a pillanattól kezdve kell úgy tekinteni, mint amelyek beléptek az Unió területére, hogy azok túlhaladtak azon a zónán, ahol az Unió vámterületén belül elhelyezkedő első vámhivatal található. ( 34 ) A Bíróság a Dansk Transport og Logistik ítéletben megállapította, hogy „azokat a csempészett árukat, amelyek […] jogellenes behozatal tárgyát képezték, úgy kell tekinteni, mint amelyeket szabadforgalomba bocsátottak”, ( 35 ) és hogy a jövedékiadó‑fizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha a jövedéki adóköteles árut lefoglalják, majd megsemmisítik. ( 36 )

40.

Ennek nem mond ellent a jövedéki adóról szóló irányelv 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja, amely úgy szól, hogy „»szabad forgalomba bocsátás« az alábbiak bármelyike: […] jövedéki termék importálása, ideértve a szabálytalan importálást is, ha a jövedéki termék az importálást követően nem kerül azonnal adófelfüggesztés hatálya alá” ( 37 ).

41.

Ahogyan arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, a jövedéki adóról szóló irányelv (9) preambulumbekezdése akként rendelkezik, hogy mivel „a jövedéki adó meghatározott termékek fogyasztását terheli, nem vethető ki a bizonyos körülmények között megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul károsodott jövedéki termékekre”.

42.

Következésképpen egyetértek a litván és az olasz kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeiben megfogalmazott észrevételekkel, amelyek szerint az alapügyben a jövedéki adót nem lehet felfüggesztettnek tekinteni, különös tekintettel az uniós jogalkotó által a jövedéki adóról szóló irányelv 7. cikke (2) bekezdésének d) pontjában adott meghatározásra. A jövedéki adóról szóló irányelv egyetlen rendelkezése sem irányozza elő a jövedéki adó megszűnését az áru Unióba történő jogellenes bejuttatása, majd lefoglalása és megsemmisítése, ( 38 ) vagy a vámtartozás megszűnése esetére.

43.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a behozatali vámok nem foglalják magukban a termékimport esetén fizetendő héát. ( 39 ) A héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a héa alá tartozik a termékimport. Ezen irányelv 70. cikke rögzíti azt az elvet, miszerint az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termékimport megtörténik. ( 40 )

44.

Mivel a héa jellegénél fogva fogyasztási adó, azt olyan termékekre és szolgáltatásokra kell alkalmazni, amelyek bekerülnek az Unió gazdasági körforgásába, és fogyasztás tárgyát képezhetik. ( 41 )

45.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint „a vámtartozás kiegészülhetne héatartozással, ha a vámtartozást keletkeztető jogellenes magatartás alapján feltételezhető lenne, hogy az érintett áruk bekerültek az Unió gazdasági körforgásába, és ezért azok fogyasztás tárgyát képezhették, megvalósítva tehát a héa alapjául szolgáló tényállást” ( 42 ). E vélelem megdönthető, ha a termék az Unió gazdasági körforgásába egy másik tagállam területén került be, ( 43 ) azonban ez az alapügyben nem valósult meg. A jogellenesen importált áru egyetlen egy tagállamban, jelesül Litvániában került be az Unió gazdasági körforgásába. ( 44 )

46.

A Bíróság megállapította, hogy „mivel a külső közösségi árutovábbítási eljárás során teljesen megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul károsodott áru nem kerülhet be az Unió gazdasági körforgásába, és ezért nem kerülhet ki ezen eljárás alól, ezen árut nem lehet a héairányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében »importáltnak« tekinteni, és e jogcímen a héa hatálya sem vonatkozik rá” ( 45 ).

47.

Az alapügy azonban nem minősül jogellenesen importált áru megsemmisítése esetének, mivel arra csak egy évvel a lefoglalását követően, és akkor is csak bírósági határozat nyomán került sor.

48.

Ezenkívül a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a behozatali héa és a vám alapvetően annyiban összehasonlítható, hogy mindkettő az áruk Unió területére történő importja és a tagállamok gazdasági körforgásába történő bekerülése által válik felszámíthatóvá. E hasonlóságot megerősíti az a tény is, hogy a héairányelv 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az adóztatandó tényállás megvalósulását és a behozatali héafizetési kötelezettség keletkezését az adóztatandó tényállásnak a vám tekintetében történő megvalósulásához és a vámfizetési kötelezettség keletkezéséhez kösse. ( 46 ) Az import tehát a héafizetési kötelezettség megállapítása sarokkövének minősül, és az alapügyben kétségtelenül megvalósult az importálás.

49.

Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat szerint „amennyiben az árukat […] [a hatóságok] azt követően foglalják le és – a lefoglalással egyidejűleg vagy azt követően – kobozzák el, hogy az áruk elhagyták azt a zónát, ahol a Közösség vámterületén belül elhelyezkedő első vámhivatal található, […] a héa alapjául szolgáló tényállás már megvalósult, és ezáltal a héa felszámíthatóvá válik” ( 47 ).

50.

Végül az ítélkezési gyakorlatban az is megállapítást nyert, hogy a nem közösségi áruknak az Unió vámterületén való puszta jelenléte is azzal a veszéllyel jár, hogy ezek az áruk vámkezelés nélkül kerülnek be a tagállamok gazdasági körforgásába. ( 48 ) A héa jogellenesen importált áruk utáni beszedése emiatt kötelező. E veszély akkor merült fel, amikor az áru a behozatal helyéhez képest túlhaladt a Litvánia területén található első vámhivatal zónáján. E megoldás megfelel a közös uniós héarendszer alapvető célkitűzéseinek – amint arra a Litván Köztársaság írásbeli észrevételeiben rámutatott –, vagyis a szabad versenynek és az adósemlegességnek a termékek és szolgáltatások szabad mozgásának korlátozása nélkül történő biztosításának, mivel a héairányelv egyetlen rendelkezése sem szünteti meg a héakötelezettséget a vámtartozás megszűnése esetén.

51.

Ennélfogva azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) által feltett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg: