1.

Egy tőkeegyesítő társasági jogi formában működő vállalkozás uniós alapból nyújtott támogatásra pályázik Lettországban, és megfelelő támogatási kérelmet nyújt be. Mivel azonban jegyzett tőkéjének több mint a fele elveszett a felhalmozott veszteségek miatt, „nehéz helyzetben lévő vállalkozásként” ki lenne zárva a támogatásból. A társaság tagjai ezért még a kérelem benyújtása előtt megfelelő tőkeemelésről határoznak. E tőkeemelés végrehajtását követően a vállalkozás már nem lenne nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekinthető. A nemzeti jog szerint a tőkeemelést be kell jegyezni a cégnyilvántartásba ahhoz, hogy joghatást fejtsen ki. E bejegyzésre azonban csak a kérelem benyújtási határidejének lejártát követően, de még az elutasító határozat elfogadását megelőzően került sor.

2.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem azt a kérdést veti fel, hogy a 651/2014/EU rendelet ( 2 ) 2. cikkének 18. pontja értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozás kizárási okának értékelése szempontjából a nemzeti cégnyilvántartási jog az irányadó‑e, és hogy a jelen helyzetben mikortól szűnik meg a nehéz helyzetben lévő vállalkozás kizárási oka. E tekintetben a kiválasztási eljárás során elhatározott, de még be nem jegyzett tőkeemelés bizonyításának kérdése is felmerül. A lett nemzeti jog ugyanis megakadályozza, hogy a támogatás igénylését követően további dokumentumok utólagos benyújtásával pontosításokra kerülhessen sor.

3.

Az 1301/2013/EU rendelet (a továbbiakban: ERFA‑rendelet) ( 3 ) 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja kizár bizonyos személyeket a támogatásból:

„(3)   Az ERFA a következőket nem támogatja:

4.

A 651/2014/EU rendelet (a továbbiakban: csoportmentességi rendelet) (14) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

5.

E rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőket írja elő:

„E rendelet alkalmazásában: […]

6.

Az 1303/2013/EU rendelet ( 4 ) 125. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen szabályozza az irányító hatóság feladatait:

„(1)   Az irányító hatóság felelős az operatív programnak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történő irányításáért.

[…]

(3)   A műveletek kiválasztásával kapcsolatban az irányító hatóság:

7.

A társasági jog egyes vonatkozásairól szóló (EU) 2017/1132 irányelvnek ( 5 )„A közgyűlés határozata a tőkeemelésről” című 68. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Bármely tőkeemelésről a közgyűlésnek kell határoznia. Ezt a határozatot, valamint a jegyzett tőke emelésének összegét az egyes tagállamok jogszabályaiban meghatározott módon, a 16. cikkel összhangban kell közzétenni. […]”

8.

Ugyanezen irányelvnek „A társaságok által közlendő okiratok és adatok” című 14. cikke értelmében:

„A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a társaságok kötelező adatközlésének biztosításához, legalább a következő okiratok és adatok tekintetében: […]

9.

Az irányelv „Közlés a nyilvántartásban” című 16. cikkének (6) és (7) bekezdése a következőket írja elő:

„(6)   A társaság az okiratokra és adatokra harmadik személyekkel szemben kizárólag azt követően hivatkozhat, hogy azokat az (5) bekezdésnek megfelelően közölték, kivéve azt az esetet, ha a társaság bizonyítani tudja, hogy a harmadik személyeknek azokról tudomásuk volt. […]

(7)   […] Harmadik személyek továbbá mindig hivatkozhatnak bármely olyan okiratra és adatra, amelyek tekintetében a közlést elmulasztották, kivéve azokat az eseteket, amikor a közlés elmulasztása következtében ezek hatálytalanok.”

10.

A 2013/34/EU irányelv ( 6 ) az éves pénzügyi kimutatásra vonatkozó rendelkezések harmonizálására vonatkozik (a továbbiakban: a mérlegről szóló irányelv).

11.

Ezen irányelv kilencedik preambulumbekezdése a következőképpen határozza meg az éves pénzügyi kimutatás célját:

„Az éves pénzügyi kimutatásokat az óvatosság elve alapján kell elkészíteni, és azoknak megbízható és valós összképet kell mutatniuk a vállalkozás eszközeiről és forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről. […]”

12.

A mérlegről szóló irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen határozza meg az éves pénzügyi kimutatás tartalmát:

„(1)   Az éves pénzügyi kimutatások egyetlen egységet alkotnak, és minden vállalkozás tekintetében tartalmazniuk kell legalább a mérleget, az eredménykimutatást, valamint a pénzügyi kimutatásokhoz fűzött kiegészítő megjegyzéseket.”

13.

A mérlegről szóló irányelv III. melléklete a vízszintesen tagolt mérlegre vonatkozik, és a „[t]őke, tartalékok és kötelezettségek” körében a következőképpen említi a jegyzett tőkét, a „Tőke és tartalék” című A. pont első elemeként:

„I. Jegyzett tőke (Hacsak a nemzeti jog nem rendelkezik úgy, hogy a jegyzett tőke lehívott részét e tétel alatt kell kimutatni, amely esetben a jegyzett tőke és a befizetett tőke összegét elkülönítetten kell kimutatni).”

14.

Az európai uniós alapok Lettországban történő mozgósítását az Eiropas Savienības struktūrfondu un Kohēzijas fonda 2014.‑2020. gada plānošanas perioda vadības likums (az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjainak a 2014–2020 közötti programozási időszakban történő kezeléséről szóló törvény) ( 7 ) szabályozza.

15.

Az említett törvény „Projektek kiválasztása” című 21. cikkének (2) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(2)   Az összekötő hatóság a projekteket a kiválasztási módszerek alapján, valamint a pályázati felhívás dokumentációjával összhangban választja ki. A pályázati felhívás dokumentációját az összekötő hatóság állítja össze és hagyja jóvá a felelős hatósággal és az irányító hatósággal egyetértésben.

(5)   A pályázók a projektjeiket a pályázati felhívás dokumentációjában foglaltakkal összhangban állítják össze és nyújtják be.”

16.

Ugyanezen törvénynek „A projektek egyszerű jóváhagyása, feltételes jóváhagyása vagy elutasítása a projektek kiválasztására irányuló nyilvános pályázati felhívás során” című 25. cikke a (3) bekezdésének 2. pontjában és a (4) bekezdésében a következőkről rendelkezik:

„(3)   A projektet elutasító határozatot kell hozni a következő körülmények legalább egyikének fennállása esetén: […]

(4)   A projektet feltételesen jóváhagyó határozatot kell hozni, ha a pályázónak az összekötő hatóság által meghatározott cselekményeket kell elvégeznie annak érdekében, hogy a projekt teljes mértékben megfeleljen az értékelési kritériumoknak, valamint hogy a projektet megfelelően meg lehessen valósítani. Az említett határozatnak magában kell foglalnia a vonatkozó feltételeket, és azok teljesítését a pályázati felhívás dokumentációjának figyelembevétele mellett kell ellenőrizni. Ha az említett határozatban megállapított valamely feltétel nem teljesül, vagy nem tartják be a határozat által előírt határidőt, a projektet elutasítottnak kell tekinteni.”

17.

Ugyanezen törvénynek „A projektekkel kapcsolatos pontosítások” című 30. cikke értelmében:

„A projekt előterjesztése és az annak egyszerű jóváhagyásáról, feltételes jóváhagyásáról vagy elutasításáról szóló határozat elfogadása között a projektet nem lehet pontosítani.”

18.

A szóban forgó támogatási intézkedést a Ministru kabineta 2018. gada 25. septembra noteikumi Nr. 612 „Darbības programmas »Izaugsme un nodarbinātība« 3.1.1. specifiskā atbalsta mērķa »Sekmēt MVK izveidi un attīstību, īpaši apstrādes rūpniecībā un RIS3 prioritārajās nozarēs« 3.1.1.5. pasākuma »Atbalsts ieguldījumiem ražošanas telpu un infrastruktūras izveidei vai rekonstrukcijai« otrās projektu iesniegumu atlases kārtas īstenošanas noteikumi” (a „Növekedés és foglalkoztatás” című operatív programból – 3.1.1. egyedi célkitűzés [„Hozzájárulás a kkv‑k létrehozásához és fejlesztéséhez, különösen a feldolgozóiparban és a prioritást élvező RIS3 ágazatokban”], 3.1.1.5. intézkedés [„Beruházási támogatás a termelési helyiségek és az infrastruktúra létrehozásának vagy újjáépítésének támogatásához”] – támogatandó projektek kiválasztásának második szakaszára vonatkozó végrehajtási szabályokról szóló, 2018. szeptember 25‑i 612. sz. minisztertanácsi rendelet) szabályozza.

19.

E rendelet 15. pontja értelmében:

„A finanszírozáshoz való jogosultság nem állapítható meg, ha: […]

20.

A projektek kiválasztásának gyakorlati szempontjaira a pályázati felhívásnak az ügynökség által összeállított dokumentációja és annak mellékletei az irányadók. ( 8 )

21.

A pályázati felhívás dokumentációjának „A projektekkel kapcsolatos értékelési szempontok alkalmazásának módjai” című 5. melléklete a II. szakasz 6. pontjában bemutatja, hogy miként történik annak értékelése, hogy a pályázó nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak (gazdasági szereplőnek) minősül‑e, vagy sem:

„»Egyszerű pozitív« eredményű értékelés történik, ha a pályázó nem minősül nehéz helyzetben lévő gazdasági szereplőnek. A támogatás odaítélésének időpontjában nehéz helyzetben lévő vállalkozásként történő azonosítás objektív alapját a pályázóra és a vele kapcsolatban álló vállalkozásokra vonatkozó, ellenőrizhető és megbízható adatoknak kell képeznie:

Az értékelés »feltételesen pozitív« eredményű, ha a benyújtott információ nem teljes vagy nem kellően konkrét. A pályázót fel kell hívni, hogy adjon pontosításokat a benyújtott információval kapcsolatban. A pontosítások csak technikai, számtani vagy szerkesztéssel kapcsolatos szempontokra vonatkozhatnak. […]

Az értékelés »negatív« eredményű, ha a pályázó esetében a nehéz helyzetben lévő gazdasági szereplők ismérveinek valamelyike fennáll, vagy nem felelt meg a feltételesen jóváhagyó határozatban foglalt feltételeknek, vagy – az említett feltételeknek való megfelelés ellenére – továbbra sem felel meg az előírt követelményeknek, avagy az említett feltételeknek a feltételesen jóváhagyó határozatban foglalt határidőn belül nem felelt meg.”

22.

Lettországban a gazdasági társaságok tevékenységét a Komerclikums (kereskedelmi törvénykönyv) szabályozza. Az említett törvénykönyv „A nyilvántartásba történő bejegyzéssel kapcsolatos nyilvánosságra hozatal” című 12. cikke a következőkről rendelkezik:

„(1)   A cégnyilvántartásba történő bejegyzések harmadik személyekkel szemben a közzétételük időpontjától fejtenek ki joghatásokat. […]

(2)   Amikor a cégnyilvántartásba bejegyzendő adatok bejegyzésére nem kerül sor, vagy azokat bejegyzik, de nem teszik közzé, ezen adatokra harmadik személyekkel szemben nem hivatkozhat az a személy, akinek javára azokat be kellett volna jegyezni, kivéve azt az esetet, amikor e harmadik személyek már tudtak ezen adatokról. […]”

23.

Az említett törvénykönyvnek „A kötelezően előírt jegyzett tőke módosítására vonatkozó határozatok” című 196. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A kötelezően előírt jegyzett tőkét emelni vagy csökkenteni csak a taggyűlés határozatával lehet, amelyben meg kell határozni az említett emelés vagy csökkentés módjait. […]

(3)   A kötelezően előírt jegyzett tőke módosítására vonatkozó határozat esetén e határozattal egyidejűleg a létesítő okiratot megfelelően módosítani kell.”

24.

Az említett törvénykönyvnek „A kötelezően előírt jegyzett tőke emelésének a cégnyilvántartásba történő bejegyzésével kapcsolatos kérelmek” című 202. cikke a (3) bekezdésében a következőkről rendelkezik:

„A kötelezően előírt jegyzett tőke emelését a tőke új összegének a cégnyilvántartásba történő bejegyzésének időpontjában kell megtörténtnek tekinteni.”

25.

2019. január 15‑én a Centrālā finanšu un līgumu aģentūra (központi pénzügyi és szerződéskötési ügynökség, Lettország; a továbbiakban: ügynökség) bejelentette az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) „Növekedés és foglalkoztatás” című társfinanszírozási programból támogatandó projektek kiválasztására irányuló nyilvános pályázati felhívás második szakaszát. A bevezetett módosításokra tekintettel a projektek benyújtásának végső határidejét 2019. április 30‑ában állapították meg.

26.

A SIA „Zinātnes Parks” – egy korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: felperes) – 2019. április 30‑án projektet nyújtott be az ügynökséghez. Mivel azonban jegyzett tőkéjének több mint a fele elveszett a felhalmozott veszteségek miatt, „nehéz helyzetben lévő vállalkozásként” ki lenne zárva a támogatásból. A projekttel együtt ezért a felperes benyújtotta a taggyűlésének a felperes létesítő okiratának módosításáról szóló, 2019. április 29‑i határozatát. A határozat a kötelezően előírt jegyzett tőke oly módon történő megemelését írta elő, hogy egy adott tag meghatározott időn belül befizeti a kötelezően előírt jegyzett tőkének a kibocsátási felárral növelt adott részét.

27.

A projekt értékelésének szakaszában a felperes arról tájékoztatta az ügynökséget, hogy a kötelezően előírt jegyzett tőke megemelését 2019. július 24‑én bejegyezték a cégnyilvántartásba. A felperes a jogorvoslati eljárás keretében kiegészítő jelleggel egy hiteles könyvvizsgáló által jóváhagyott, közbenső működési jelentést nyújtott be.

28.

A 2019. november 4‑i határozattal – amely lezárta a közigazgatási eljárást – a pénzügyminisztérium elutasította a felperes projektjét, mivel álláspontja szerint úgy kellett tekinteni, hogy a felperes a projektje benyújtásának időpontjában a csoportmentességi rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontja értelmében vett, „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” volt.

29.

A határozat megállapítja, hogy a társaság taggyűlési határozata ellenére a kereskedelmi törvénykönyv 202. cikkének (3) bekezdése értelmében nem állapítható meg, hogy a kötelezően előírt jegyzett tőke növekedett az új társasági részesedések cégnyilvántartásba történő bejegyzését követően, valamint hogy e bejegyzésre a projekt benyújtását követően került sor. A nyilvános pályázati felhívás célja a pályázók közötti, egyenlő feltételek mellett történő verseny biztosítása oly módon, hogy a projektek benyújtását követően azokkal kapcsolatban már nem tehetők pontosítások. Ezenkívül a pályázati felhívás dokumentációjának 7.17. pontja értelmében a pénzügyi helyzet javulásának bizonyítása érdekében közvetlenül a projekttel együtt nem bármely dokumentum, hanem egy hiteles könyvvizsgáló által jóváhagyott, közbenső működési jelentés benyújtása szükséges abból a célból, hogy az ügynökség megbízható képet kaphasson a pályázó pénzügyi helyzetéről.

30.

A felperes keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, és arra hivatkozott, hogy a projektje benyújtásának időpontjában őt nem lehetett volna nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekinteni, figyelembe véve a taggyűlése által elfogadott és a hatóságnak az említett projekttel együtt benyújtott határozatot. A felperes szerint a be nem nyújtott információ önmagában nem gyakorol hatást a pénzügyi helyzetére, és ennélfogva azt a projekt értékelésének szakaszában be lehet nyújtani.

31.

A közigazgatási peres eljárás keretében a felek nem vitatják, hogy a felperes utolsó éves pénzügyi kimutatásában foglalt, 2018‑as pénzügyi adatok figyelembevétele esetén a felperes a csoportmentességi rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontja értelmében vett, nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősülne. Az sem vitatott, hogy a kötelezően előírt jegyzett tőke megemelésével, valamint a megfelelő módosításnak a cégnyilvántartásba 2019. július 24‑én történő bejegyzésével a felperes orvosolta e hiányosságot.

32.

2020. július 15‑i végzésével a keresetet tárgyaló Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

33.

A Bíróság előtti eljárásban Lettország, Írország és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket, és vett részt – a felperessel együtt – a 2021. július 14‑i tárgyaláson.

34.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a felperesnek az ERFA „Növekedés és foglalkoztatás” című társfinanszírozási programjából nyújtott támogatásra irányuló, elutasított kérelmére vonatkozik.

35.

Három kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy miként kell értelmezni a csoportmentességi rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontjában foglalt „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalmát a „jegyzett tőke” fogalmára tekintettel (erről lásd a B. pontot). Ennek hátterében az áll, hogy az ERFA‑rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja kizárja a támogatásból ezeket a vállalkozásokat. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy miként bizonyíthatja a kérelmező, hogy nem minősül nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak. A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt kívánja megtudni, hogy összhangban áll‑e az uniós joggal a bizonyos jelentésekre vonatkozó nemzeti jogi követelmény (erről lásd a C. pontot). A harmadik kérdés az irányító hatóság által ezt követően lefolytatott kiválasztási eljárásra vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben arra keres választ, hogy elutasíthatja‑e a hatóság mint nem relevánsakat az utólagos pontosításokat (a cégnyilvántartásba történő bejegyzés és a hiteles könyvvizsgáló által készített utólagos közbenső jelentés) a kérelembenyújtási határidő lejártát követően, de a végleges döntést megelőzően (erről lásd a D. pontot).

36.

Jóllehet mindhárom kérdés összefügg egymással, azok a támogatás kedvezményezettjének kiválasztására irányuló eljárás különböző aspektusaira (a „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalmának értelmezése, e fogalom bizonyítása, az arra vonatkozó utólagos bizonyítás kizárása, hogy nem nehéz helyzetben lévő vállalkozásról van szó) vonatkoznak, és ezért külön kell válaszolni rájuk.

37.

A támogatási kérelem elutasításának fő oka, hogy az ügynökség a kérelem benyújtásának időpontjában a csoportmentességi rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontja értelmében vett „nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak” minősítette a felperest. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy miként kell értelmezni ezt a fogalmat, különösen mivel a „jegyzett tőkére” történik hivatkozás. Csak az adott nemzeti társasági és cégnyilvántartási jog szerint bejegyzett tőke a jegyzett tőke? Vagy egy önállóan értelmezendő uniós jogi fogalomról van szó, amelyet az adott tagállam nemzeti sajátosságaitól függetlenül kell értelmezni?

38.

Ez a kérdés különösen azért bír jelentőséggel, mert a tagállamok eltérő koncepciókat követnek társasági jogukban. Így a lett jog olyan fikciót tartalmaz, amely szerint a kötelezően előírt jegyzett tőke tagok által elhatározott emelését a tőke új összegének a cégnyilvántartásba történő bejegyzésének időpontjában kell megtörténtnek tekinteni. Írország észrevételeiből kiderül, hogy e tagállamban nincs szükség ilyen bejegyzési aktusra a jegyzett tőke módosításához. Németországban viszont közjegyzői okiratba foglalt taggyűlési határozatra van szükség a korlátolt felelősségű társaság létesítő okiratának módosításához. A módosításnak nincs joghatása addig, amíg azt be nem jegyzik a társaság székhelye szerinti cégnyilvántartásba.

39.

A jelen esetben egy olyan lett társaságról van szó, amely a támogatás igénylésének időpontjában nem felelt meg a lett nyilvántartási jog követelményeinek. Egy ír társaság a bejegyzés bizonyítása nélkül is megfelelhetett volna az ír jog szerinti követelményeknek. Egy német társaság legalább egy (német) cégnyilvántartási bejegyzést be tudott volna mutatni, egyébként azonban szigorúbb követelményeknek (közjegyzői okiratba foglalt taggyűlési határozat) kellett volna megfelelnie, mint lett versenytársának.

40.

Már ezek a példák is azt mutatják, hogy egy uniós rendelet fogalmai értelmezésének kérdése – mint oly gyakran – szorosan összefügg azzal a kérdéssel, hogy e fogalmakat önállóan kell‑e értelmezni, hogy azoknak valamennyi tagállam valamennyi társasága azonos mércék szerint felelhessen meg, vagy az adott nemzeti jog (vagy a támogatást nyújtó állam, vagy pedig a kérelmező társaság székhelye szerinti állam jogának) figyelembevételével történő értelmezés az irányadó.

41.

E kérdés megválaszolása a „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalmának szövegével, valamint értelmével és céljával függ össze.

42.

A kiindulópont a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlata, amely szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből egyaránt az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban általában önállóan és egységesen kell értelmezni, függetlenül a tagállamokban használt minősítésektől, figyelembe véve nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, illetve annak a szabályozásnak a céljait, amelynek az a részét képezi. ( 9 )

43.

A helyzet akkor lehet más, ha az uniós jog az adott nemzeti jogra hivatkozik. A csoportmentességi rendelet 2. cikke 18. pontja a) alpontjának szövege azonban nem tartalmaz ilyen hivatkozást, mivel az semmiképpen nem utal a nemzeti társasági jogra, illetve cégnyilvántartási jogra. Ellenkezőleg: ez a rendelkezés kifejezetten az uniós jogra, mégpedig a mérlegről szóló irányelvre hivatkozik.

44.

A szöveg szerint tehát nem az a jegyzett tőke bír jelentőséggel, amelyet a nemzeti társasági, illetve cégnyilvántartási jog (a támogatást nyújtó államban vagy a kérelmező társaság székhelye szerinti államban) egy adott időpontban joghatással rendelkezőnek tekint. Campos Sánchez‑Bordona főtanácsnok egyenesen úgy fogalmaz, hogy a „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” normatív fogalma „az uniós jog szükségszerűen autonóm és kizárólagos fogalma”. ( 10 )

45.

Az önálló értelmezés mellett szól a csoportmentességi rendelet 2. cikke 18. pontja c) alpontjának szövegével való összehasonlítás is; ez utóbbi kifejezetten azt veszi alapul, hogy a vállalkozás a hazai jog alapján megfelel‑e azoknak a feltételeknek, amelyek a kollektív fizetésképtelenségi eljárásnak a vállalkozás hitelezői kérésére történő elindítására vonatkoznak. ( 11 ) Abból kell kiindulni, hogy az uniós jogalkotó, amikor a c) alpontban kifejezetten a nemzeti jogot veszi alapul, miközben a jegyzett tőke a) alpontbeli értékelésekor nem így jár el, – Írország álláspontjával ellentétben – szándékosan nem így járt el.

46.

Az önálló értelmezés mellett szól az is, hogy a csoportmentességi rendelet (14) preambulumbekezdése kifejti, hogy a rendelet célja olyan egyértelmű kritériumok felállítása, amelyek ismeretében nem szükséges egy vállalkozás helyzetének valamennyi sajátosságát megvizsgálni. Aligha lehetséges, hogy az irányító hatóság valamennyi sajátosság megvizsgálása nélkül ellenőrizze a tőkeemelés joghatását a társaság létesítő okiratára vonatkozó jogrend nemzeti joga (vagyis nem feltétlenül csak a lett jog) alapján. Amint azt Írország és Lettország a tárgyaláson egybehangzóan előadta, e szempontból nem a támogatást nyújtó állam (a jelen esetben Lettország) joga, hanem a társaság létesítő okiratának joga az irányadó.

47.

A nemzeti jogra való hivatkozás hiánya tartalmilag is meggyőző. Azokban az államokban ugyanis, amelyek a hivatalos nyilvántartás révén biztosított nyilvánosság elvével dolgoznak, a bejegyzésnek más funkciója van, mint azon kérdés megválaszolása, hogy „nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak” minősül‑e a felperes az állami támogatások joga értelmében. Az állami nyilvántartásba történő bejegyzés szükségessége általában a nyilvántartás révén történő ellenőrzést és a nyilvánosságot szolgálja. Ez utóbbi azzal jár, hogy harmadik személyeknek el kell tűrniük, hogy a módosított bejegyzésekre hivatkozzanak velük szemben. Az előbbi azt hivatott biztosítani, hogy csak a megfelelő taggyűlési határozatokat jegyezzék be.

48.

Nem meggyőző viszont a „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” Írország, Lettország és a Bizottság által a tárgyaláson előnyben részesített, uniós jog szerinti olyan koncepciója, amelynek esetében azonban az egyik feltételt (a jegyzett tőke fogalmát) a különböző nemzeti jogrendekre tekintettel kell meghatározni. Ha az uniós jog szándékosan kizár bizonyos személyeket (a jelen esetben a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat) az uniós forrásokból nyújtott támogatásból, akkor a tagállamok nem határozhatják meg szabadon nemzeti joguk útján a jegyzett tőke fogalma révén, hogy mely személyeket kell nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekinteni. Máskülönben meghiúsulna az uniós jogi cél (a nehéz helyzetben lévő vállalkozások támogatásának kizárása) elérése.

49.

Nem osztom a tárgyaláson különösen Írország által azzal kapcsolatban megfogalmazott aggályokat, hogy a „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalmának önálló értelmezése a társasági jog kerülőúton történő harmonizációjához vezethet. A jelen ügyben nem arról van szó, hogy valamennyi tagállamban egységesen kell‑e lefolytatni a joghatással járó tőkeemelésre irányuló eljárást. Amint azt az eljárás valamennyi résztvevője egybehangzóan állította, az uniós jog valóban nem szabályozza ezt a kérdést. A jelen ügyben „csak” arról a kérdésről van szó, hogy az uniós források odaítélésére (a támogatható vállalkozások ERFA keretében történő támogatására) nyilvánvalóan az uniós jog vagy a nemzeti jog irányadó‑e.

50.

Amint az a csoportmentességi rendelet (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatást más iránymutatások szerint kell vizsgálni, mint a nem nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatást. Ennek hátterében az áll, hogy a támogatás célja, hogy a vállalkozásokat meghatározott tevékenységre, a támogatott projektre ösztönözze. ( 12 ) A kevésbé fizetőképes (azaz nehéz helyzetben lévő) vállalkozások esetében azonban fennáll a veszélye annak, hogy a támogatást inkább a vállalkozás megmentésére, mintsem a támogatott projekt megvalósítására használják fel. ( 13 ) A kevésbé fizetőképes vállalkozások esetében mindenesetre nagyobb a veszélye annak, hogy nem valósul meg a támogatás célja. Ezért a kevésbé fizetőképes vállalkozások esetében a támogatás célja legfeljebb azok megmentése vagy szerkezetátalakítása lehet, amit azonban más kritériumok és ezért más iránymutatások alapján kell megítélni.

51.

Ezért hivatkozik az ERFA‑rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja a csoportmentességi rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontjára. Ez másfelől elsődlegesen a tényleges vagyoni helyzetet veszi alapul. E rendelkezés olyan vállalkozásként határozza meg a nehéz helyzetben lévő vállalkozást, amely jegyzett tőkéjének több mint a fele elveszett a felhalmozott veszteségek miatt. Következésképpen azt nem különösen fizetőképesnek kell minősíteni. A jegyzett tőke fogalmát tehát a vállalkozás tényleges gazdasági helyzetére tekintettel kell értelmezni.

52.

Az állami nyilvántartásba történő bejegyzés egyrészt bizonyos időt vehet igénybe. Másrészt az csak nyilvánosan megállapítja, hogy a jegyzett tőkét megemelték. Ennek semmi köze a vállalkozás tényleges gazdasági helyzetéhez. Sokkal inkább előfordulhat, hogy a vállalkozás időközben már fel is emésztette a tőkeemelést újabb veszteségek miatt. A nyilvántartásba történő bejegyzés, illetve a bejegyzéssel járó joghatás fikciója ennélfogva irreleváns az elhatárolás szempontjából.

53.

A 2017/1132 irányelvre való hivatkozás sem hasznos. Ezen irányelvnek „A közgyűlés határozata a tőkeemelésről” című 68. cikke értelmében bármely tőkeemelésről a közgyűlésnek kell határoznia. Ezt a határozatot, valamint a jegyzett tőke emelésének összegét az egyes tagállamok jogszabályaiban meghatározott módon kell közzétenni, és azokra csak a közzétételt követően lehet harmadik személyekkel szemben hivatkozni. Ennek célja – amint azt a Bizottság is kifejti – a harmadik személyek védelme. Ezek a közzétételi követelmények azonban semmit sem árulnak el a tényleges vagyoni helyzetről.

54.

Ezenkívül a kérelmező nem tudja befolyásolni a nyilvántartásba történő bejegyzés időpontját. Az bizonyos mértékben véletlenszerű. Az 1303/2013 rendelet 125. cikke azonban hátrányos megkülönböztetéstől mentes és átlátható kiválasztási kritériumokat követel meg. Ezzel – már egy tagállamon belül is, hát még több tagállam közötti összehasonlításban – nehezen egyeztethető össze a nyilvántartásba történő bejegyzés adott cégbíróság általi gyors vagy lassú elintézésének véletlenszerű körülménye. Véletlenszerű események alapulvétele ez esetben inkább önkényt jelent, mint igazságosságot.

55.

A csoportmentességi rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontjában a mérlegről szóló irányelvre való hivatkozás is megerősíti, hogy a „jegyzett tőke” fogalmát a vállalkozás tényleges gazdasági helyzetére tekintettel kell értelmezni.

56.

A mérlegre vonatkozó jogban a társaság rendelkezésére álló tőkét és tartalékot általában különböző kategóriákra osztják, amelyeket főszabály szerint a mérleg forrásoldalán mutatnak ki. Mivel a vállalkozás eszközeinek mérlegben való kimutatása e tekintetben is eltérő volt az egyes tagállamokban, megszületett időközben a mérlegről szóló irányelv, amely az éves pénzügyi kimutatások elkészítésére vonatkozó előírásokat tartalmaz. A mérlegről szóló irányelv kilencedik preambulumbekezdése értelmében „[a]z éves pénzügyi kimutatásokat az óvatosság elve alapján kell elkészíteni, és azoknak megbízható és valós összképet kell mutatniuk a vállalkozás eszközeiről és forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről”. A mérlegről szóló irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint az éves pénzügyi kimutatás egyik fontos része a vállalkozás mérlege.

57.

A mérlegről szóló irányelvnek a mérleg tagolását tartalmazó III. melléklete a jegyzett tőke fogalmát használja a forrásoldalon a tőke és tartalék első elemeként. A III. melléklet ennek során az A. pontban (mind az eszközök, mind a tőke, tartalékok és kötelezettségek esetében) különbséget tesz a jegyzett tőke lehívott, de még be nem fizetett része és a már befizetett jegyzett tőke között.

58.

Ezek a szabályok – amelyek, amint azt már említettem, a társaság tényleges vagyoni helyzetét hivatottak bemutatni – nem a jegyzett tőke közzététele szerint tesznek különbséget, hanem aszerint, hogy azt már befizették‑e, vagy sem. Ez érthető. A jegyzett tőke emeléséről szóló taggyűlési határozat ugyanis csak ígéret arra, hogy további tőkét juttatnak a társaság vagyoni helyzetének javítására. A megemelt jegyzett tőke csak a befizetéssel áll ténylegesen is rendelkezésre.

59.

Összefoglalva ezért megállapítható, hogy az uniós jog által meghatározott mérlegre vonatkozó jog különbséget tesz a még befizetendő és a már befizetett jegyzett tőke között. Ennélfogva megbízható és valós összképet mutat a vállalkozás eszközeiről és forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről. A nyilvántartásban való közzététel irreleváns ebből a szempontból.

60.

A jegyzett tőke fogalmát következésképpen a nemzeti nyilvántartási, illetve társasági jogtól függetlenül kell értelmezni. Az vonatkozhat az ígért megemelt jegyzett tőkére (vagyis a taggyűlési határozat az irányadó), vagy az ígért megemelt jegyzett tőke befizetésére (vagyis a tőkeemelés beáramlása az irányadó).

61.

Az állami támogatások jogában a nehéz helyzetben lévő és a nem nehéz helyzetben lévő vállalkozások közötti különbségtétel fent említett céljára tekintettel az utóbbit kell előnyben részesíteni. Annak veszélye, hogy a társaság pénzügyi nehézségei miatt nem valósul meg a támogatás célja, még fennáll a tőkeemelés puszta ígérete esetén, és csak akkor zárható ki, ha az ígéret teljesült, tehát a megemelt tőke ténylegesen a társaság rendelkezésére áll. Amint azt Lettország helyesen hangsúlyozza, a tőkeemelésről szóló taggyűlési határozat „csak” polgári jogi kötelezettséget keletkeztet, és csak a kezdetet jelenti a jegyzett tőke megemeléséhez. Ez utóbbi magyarázza a mérlegben való külön kimutatást is (lásd ezzel kapcsolatban már a fenti 57. és azt követő pontokat).

62.

Véleményem szerint ezért a csoportmentességi rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontjában foglalt jegyzett tőke fogalma a mérlegről szóló irányelv III. melléklete értelmében vett befizetett jegyzett tőkére vonatkozik.

63.

Ez az értelmezés biztosítja ugyanakkor az egyensúlyt a vállalkozások és a támogatást nyújtó államok érdekei között. Egyrészt nem zárja ki a vállalkozásokat bizonyos projektek támogatásából az állami nyilvántartásba történő bejegyzésre irányuló eljárás általuk nem befolyásolható hossza. Másrészt a nehéz helyzetben lévő vállalkozások nem válhatnak támogathatóvá pusztán a jövőbeli tőkeemelés ígérete miatt, hanem csak akkor, ha a megemelt tőke ténylegesen is a társaság rendelkezésére áll. A jelen ügy szempontjából tehát az a döntő, hogy az április 29‑i taggyűlési határozatot ténylegesen végrehajtották‑e a kérelembenyújtási határidő április 30‑i lejártát megelőzően. Ezt csak a kérdést előterjesztő bíróság tudja megítélni.

64.

Ettől el kell választani azt a kérdést, hogy a vállalkozásnak miként kell bizonyítania támogatásra való jogosultságát oly módon, hogy azt a nemzeti irányító hatóságok ellenőrizni tudják.

65.

A lett jog e tekintetben azt írja elő, hogy főszabály szerint a nyilvánosság számára rendelkezésre álló utolsó éves végleges jelentést kell ellenőrizni (1.), ha nem kerül sor olyan közbenső jelentés benyújtására, amelyet egy hiteles könyvvizsgáló hagyott jóvá (2.). Ha a pályázó olyan információra hivatkozik, amely a nyilvánosság számára rendelkezésre áll (ellenőrizhető), és a kötelezően előírt jegyzett tőkének az utolsó éves végleges jelentést követően történő emelésére utal, ezt az információt – amelynek benyújtására hiteles könyvvizsgáló által jóváhagyott, közbenső működési jelentéssel együtt kerül sor – figyelembe kell venni (3.).

66.

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy jelentőséggel bírnak‑e ezek a dokumentumok, és a nemzeti irányító hatóságok kérhetik‑e azokat, mivel a kérelem benyújtásának időpontjában mindenesetre nem állt rendelkezésre a megfelelő közbenső jelentés. Ezt csak utólag, az eljárás során nyújtották be.

67.

Amint az a csoportmentességi rendelet (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, és amint arra a Bizottság az észrevételeiben helyesen rámutat, a támogathatóság említett rendelet szerinti megállapításának könnyen elvégezhetőnek kell lennie. Így a hivatkozott preambulumbekezdés értelmében: „A jogbiztonság biztosítása érdekében olyan egyértelmű kritériumokat kell felállítani, amelyek ismeretében nem szükséges egy vállalkozás helyzetének valamennyi sajátosságát megvizsgálni annak megállapításához, hogy a vállalkozás e rendelet értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősül‑e.”

68.

Ezt a célt az 1303/2013 rendelet 125. cikkének alkalmazása során is figyelembe kell venni. E rendelkezés értelmében a nemzeti irányító hatóságok felelősek az operatív támogatási programnak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történő irányításáért. Ez a felelősség együtt jár a csoportmentességi rendeletben előírt feltételek ellenőrzésével. ( 14 ) E célból az irányító hatóság olyan bizonyítékokat kérhet, amelyek egy vállalkozás helyzete valamennyi sajátosságának megvizsgálása nélkül is lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a jegyzett tőkének több mint a fele elveszett‑e a felhalmozott veszteségek miatt.

69.

Amint azt már fent kifejtettem, az éves pénzügyi kimutatások – a vállalkozás mérlegét is ideértve – igen hasznosak ebből a szempontból. A lett jog első kritériuma tehát nem kifogásolható.

70.

Mivel ezek a dokumentumok mindig csak a pénzügyi év végén készülnek el, a gazdasági helyzet azonban év közben is javulhat, a független szakértő által készített közbenső jelentések is hasznosak. Tehát a lett jog második kritériuma sem kifogásolható.

71.

Hasonlóképpen nem kifogásolható a vállalkozás gazdasági helyzetének elvégezhető értékelésére vonatkozó harmadik kritérium sem. Ha a pályázó a nyilvánosság számára rendelkezésre álló információkra hivatkozik az év közbeni tőkeemelés bizonyítására, ezeket az információkat és a megfelelő közbenső jelentést figyelembe kell venni.

72.

Az említett kritériumok mindegyike a csoportmentességi rendelet célját (az az alapján nem támogatható, nehéz helyzetben lévő vállalkozások kizárása) valósítja meg a nemzeti irányító hatóságok 1303/2013 rendelet 125. cikkében előírt felelősségének fényében. Ez összhangban áll az uniós joggal.

73.

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy összeegyeztethető‑e az 1303/2013 rendelet 125. cikke (3) bekezdésének a) pontjával a csak a támogatási kérelem benyújtását követően benyújtott dokumentumok és információk kizárása. E rendelkezés értelmében az irányító hatóságok kialakítanak, és jóváhagyás után olyan megfelelő kiválasztási eljárásokat és kritériumokat alkalmaznak, amelyek biztosítják, hogy a műveletek hozzájáruljanak a megfelelő prioritás szerinti egyedi célkitűzések és eredmények eléréséhez, és amelyek hátrányos megkülönböztetéstől mentesek és átláthatók.

74.

Amint azt a Bizottság az észrevételeiben helyesen megjegyzi, úgy tűnik azonban, hogy a nemzeti jog egyáltalán nem zárja ki a dokumentumok utólagos benyújtását. Egyrészt a strukturális alapok kezeléséről szóló törvény 25. cikke a projekt feltételes jóváhagyását is lehetővé teszi. Másrészt a pályázati felhívás ügynökség által kidolgozott dokumentációja abból indul ki, hogy a támogatás odaítélésének időpontjában döntenek arról, hogy a kérelmező nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősül‑e. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell ezért eldöntenie, hogy a kérelmező gazdasági helyzetének értékelésére is alkalmazható‑e a strukturális alapok kezeléséről szóló törvény 30. cikke, amely a kérelem benyújtása és a határozat elfogadása között megtiltja a projekttel kapcsolatos pontosításokat.

75.

Feltételezve, hogy a strukturális alapok kezeléséről szóló törvény 30. cikke kizárja az ilyen dokumentumok utólagos benyújtását, felmerül a kérdés, hogy ellentétes‑e ez az uniós joggal. A jelen esetben ugyanis az utólag benyújtott közbenső jelentés figyelmen kívül hagyása a felperes támogatható személyek köréből való kizárásához vezet, mivel a felperest a tőkeemelés végrehajtásáig nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak kellett tekinteni, és így nem volt támogatható a csoportmentességi rendelet keretében.

76.

Az a körülmény azonban, hogy a csoportmentességi rendelet alapján az uniós jog főszabály szerint lehetővé tesz bizonyos támogatásokat, nem jelenti azt, hogy a tagállamoknak ki is kell fizetniük ezeket a támogatásokat. ( 15 ) Ugyanez vonatkozik az ERFA keretében nyújtott támogatásra is. Amint az a (3) és (4) preambulumbekezdéséből kitűnik, bizonyos projektek támogathatók, de nem kötelező támogatni azokat. A tagállamok ezért a kifizetést – amint arra a Bizottság helyesen rámutat – bizonyos további feltételekhez, például bizonyos határidők és alaki követelmények betartásához köthetik. Ez az utólag benyújtott dokumentumok figyelmen kívül hagyásának lehetőségét is magában foglalja.

77.

Mivel az uniós alapokból nyújtható támogatások végesek, az irányító hatóságoknak végső soron választaniuk kell az ugyanazon forrásokra pályázók között. Ebben a kiválasztással kapcsolatos döntésben – amint arra Lettország is helyesen rámutat – fontos szerepet játszik az egyenlő bánásmód elve. Az 1303/2013 rendelet 125. cikke (3) bekezdése a) pontjának ii. alpontja ezért előírja, hogy az irányító hatóságok olyan megfelelő kiválasztási eljárásokat és kritériumokat alakítanak ki, amelyek hátrányos megkülönböztetéstől mentesek és átláthatók.

78.

Tekintettel arra, hogy az uniós alap keretében nyújtott támogatásra pályázók meglehetősen kiélezett versenyben állnak egymással, a helyzet igen hasonló a közbeszerzési jogban fennálló helyzethez. A hatóságnak ott is választania kell, és szükségszerűen el kell utasítania a pályázók egy részét. A versenyhelyzet e területen alkalmasint kiélezettebb, és különösen szigorúan alkalmazott egyenlő bánásmódot kíván meg az eljárás során. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy egy korlátozott erőforrást (közbeszerzési szerződést, illetve támogatást) az állam csak egyes kérelmezőknek juttat mások kizárásával. Ezért a kiválasztási eljárásnak e területen is átláthatónak és hátrányos megkülönböztetés nélkülinek kell lennie a 2014/24 irányelv ( 16 ) 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

79.

A határnap elve, amely csak egy bizonyos, mindenkire egyformán érvényes időpont előtt benyújtott kérelmeket vesz figyelembe, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes, ahogyan azt a Bizottság a tárgyaláson helyesen kifejtette. Ugyanez vonatkozik arra az eljárási szabályra is, amely megtiltja a már benyújtott kérelmeknek a kérelembenyújtási határidő lejártát követő utólagos kiegészítését. Ez ugyanis csak a határnap elvét védi, és tehermentesíti a hatóságot a kiválasztással kapcsolatos döntés meghozatala során. A hatóságnak csak a határidő lejártakor benyújtott információkat kell figyelembe vennie, és nem kell utólag további megfontolásokat tennie.

80.

Ez megfelel az egyenlő bánásmód elvének. Megakadályozza, hogy az eredetileg hibás vagy hiányos kérelmek határidőben benyújtottnak minősüljenek, de azokat utólag kiegészítsék és kijavítsák, és ezzel a kérelembenyújtási határidőt de facto meghosszabbítsák. Ez ugyanis hátrányos helyzetbe hozná azokat a pályázókat, akik eleve hibátlan és hiánytalan kérelmet nyújtottak be. Amennyiben az érintett kérelmezők számára nyilvánvaló volt, hogy mely dokumentumokat kell benyújtani a kérelembenyújtási határidő lejártáig, és a kérelmezőnek főszabály szerint lehetősége is volt arra, hogy e dokumentumokat benyújtsa e határnapig, sem az átláthatóság követelményére, sem az egyenlő bánásmód követelményére tekintettel nem merülnek fel aggályok az utólag benyújtott dokumentumok figyelmen kívül hagyásával kapcsolatban.

81.

E tekintetben az ajánlattevő közbeszerzési eljárásból történő kizárásával összefüggésben a Bíróság már megállapította, hogy a 2004/18 irányelvvel nem ellentétes valamely ajánlattevő azon az alapon történő kizárása, hogy az ajánlatban nem közölt bizonyos információkat. Különösen akkor nem engedhető meg ennek az ajánlattevőnek, hogy utólag bármilyen módon – az ajánlatok benyújtására előírt határidő lejártát követően – orvosolja ezt a mulasztást, ha az ajánlatkérő szerv úgy véli, hogy ez a mulasztás nem tisztán alaki jellegű szabálytalanságot képez. ( 17 ) Ezen túlmenően, az említett irányelv 51. cikkét – amely akként rendelkezik, hogy az ajánlatkérő szerv felhívhatja a gazdasági szereplőket arra, hogy egészítsék ki vagy pontosítsák az ugyanezen irányelv 45–50. cikke szerint benyújtott igazolásokat és iratokat – nem lehet akként értelmezni, hogy az lehetővé teszi az ajánlatkérő szerv számára az olyan mulasztások bármiféle orvoslásának megengedését, amely mulasztásoknak az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő kifejezett rendelkezések szerint a gazdasági szereplő kizárását kell eredményezniük. ( 18 )

82.

Ez az elgondolás – véleményem szerint némileg enyhébb formában – a több támogatási kérelem közül történő kiválasztással kapcsolatos döntésre is vonatkozik, legalábbis ha – mint a jelen esetben – a projektek kiválasztására irányuló nyilvános pályázati felhívást tettek közzé. Ha a felperes által megismerhető eljárási szabályokból kiderült, hogy a korábbi éves pénzügyi kimutatás alapján nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősülő kérelmezőnek kötelezően be kell nyújtania egy hiteles könyvvizsgáló által jóváhagyott, közbenső működési jelentést, akkor ( 19 ) az ilyen közbenső jelentésnek csak a kérelembenyújtási határidő lejártát követő benyújtása irrelevánsnak tekinthető, és a kérelmet el lehet utasítani. A jelen esetben a Bíróságnak nem kell döntenie abban a kérdésben, hogy a kérelmet – mint bizonyos körülmények között a közbeszerzési jogban – ( 20 ) kötelezően el is kell‑e utasítani. ( 21 )

83.

Végső soron azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie, hogy ez a feltétel kellően átlátható volt‑e a felperes számára. Így a pályázati felhívás dokumentációjának 5. mellékletében szereplő megfogalmazások arra utalnak ugyan, hogy a felperes esetében szükség volt megfelelő közbenső jelentésre. Mivel azonban ugyanez a melléklet azt is tartalmazza, hogy e közbenső jelentés alapján a támogatás odaítélésekor kerül sor az értékelésre, ez úgy is értelmezhető, hogy ezeknek a dokumentumoknak csak addigra kell rendelkezésre állniuk.

84.

Ezért azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: